Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-29 / 87. szám

1994. március 29., kedd A mai nap üj Dunüntüli napló 3 Harc a piacért Siklóson A bolt, ahol nem értenek magyarul A városban nagyon sok a vá­sárló turista, vagy itt élő horvát, szerb, Siklós piacát pedig a len­gyel, román árusok tarkítják. A helyi kereskedők örülnek a vendégforgalomnak, az eladók­nak ma már érteniük kell lega­lább horvátul. Előfordul persze, az is, hogy a helybeli vevő nem ért szót a boltossal, mert van olyan üzlet, a hírek szerint nem is egy, melynek horvát a tulaj­donosa. Ők még nem rendel­keznek a piaci külföldi árusok nyelvgyakorlatával. A piacon ma, miután már a magyar ke­reskedők is szép számmal kínál­ják portékáikat, még mindig sok a lengyel, román, horvát. Ezért is tört ki nemrég Sikló­son a piacháború. A magyar ke­reskedők beadványt intéztek az önkormányzathoz, a helyi rend­őrséghez, amelyben elmondják: szerencsésnek tartanák, ha az önkormányzat betiltaná a KGST-piac jelleget, és csak magyarok árulhatnának ott. Egy hölgy és egy fiatalember a beadvány kezdeményezői kö­zül naponta a „placcon” van­nak. Reggel ötre érdemes ki­menni, mondják, mert a lengye­lek egy része ott alszik a kocsi­ban, a területekért megy a harc. A 100 forint per méter hely­pénzt a piacfelügyelő, az 1996-ig bérleti joggal rendel­kező Keresztes Nándor naponta beszedi magyartól, külfölditől egyaránt. Ehhez jön még az ön- kormányzat iparűzési adója, amit a nem siklósiaktól vagy helyben telephellyel nem ren­delkezőktől szednek, ez napi 500 forint. Csakhogy törvény tiltja a külföldiek árusítását, ér­vel a fiatalember. Ráadásul szerdán és pénteken (amikor megállapodás szerint a fedett részt átadják a zöldségeseknek) a piac mögötti közterület jelen­tős részét is birtokba veszik, leginkább a lengyelek. Beszer­zési forrásaik ugyanazok, szól a hölgy, ugyanúgy magyar, olasz árukat kínálnak. Ma már nincs különbség a portékák áraiban, ezt tapasztalhatja, aki végig­megy a piacon. A rendtartást, takarítást Ke­resztes Nándornak kell intéznie. Szerinte az lenne a legjobb, ha itt egy! zöldséges piac lenne újra. A magyar kereskedők egy részének sincs meg a vállalko­zói igazolványa, állítja. Az iparűzési adó mellett pedig az önkormányzat szedhetne díjat a parkoló autóktól is, ami bizto­san jól jönne a kasszába. Siklós önkormányzata leg­utóbbi ülésén napirendre tűzte a téma tárgyalását, ám az ügyben csak az érdekképviseleti felek meghallgatása után, később lesz döntés. Addig folynak tovább a csaták a helyekért és a vevőkért, akiknek, az árusok szerint, 70 százaléka horvát. Sz. A. Kínai szolgáltatók és kereskedők Magyarországon Jelenleg közel negyven kínai vendéglő működik Budapesten, de számuk két éven belül min­den bizonnyal meghaladja majd a százat is. A főként ruházati termékek kiskereskedelmével foglalkozó kínai alapítású cégek száma 500-ra tehető - mondta el az MTI-nek Ying Wang-Hui, a Taiwan étterem tulajdonosa. A Magyarországon tartóz­kodó kínaiak száma 1990 és 1991 vége közt volt a legna­gyobb, becslések szerint 40-50 ezer. Ennél azonban sokszoro­san több kínai használta hazán­kat átutazó-állomásként. Né­hány éve a beutazás és az itt-tar- tózkodás feltételei jelentősen szigorodtak, így ma már csak 5-10 ezer kínai él az országban. Többségük a vendéglátóiparban és a ruhakiskereskedelemben ta­lált munkát. A kínai éttermek - melyek közül a legnagyobb for­galmú a Taiwan - évente több száz millió forintos forgalmat bonyolítanak, és alapanyagaik mintegy felét hazánkban szerzik be. A ruhakereskedő cégek kö­zött nem ritka az olyan, amely évi 3-500 konténer árut értéke­sít. A Magyarországon megtele­pedett kínaiak egy része olyan mértékben halmoz fel tőkét, hogy néhány éven belül a vál­lalkozásalapítás újabb hullámát lesznek képesek elindítani - vélte Ying-Wang Hűi. Budapesten és az országban egyre több kínai étterem nyílik, a nyugati országokat e tekintet­ben azonban még meg sem kö­zelíti Magyarország. Elmondta azt is: honfitársai készülnek az 1996-os expóra. A 160 férőhe­lyes Taiwant úgy alakítják át, hogy egyidőben 600 vendéget tudnak majd kiszolgálni. Felhívás! Adj 1 napot a sajtószabadságért! 1994. március 15-én megalakult „A Sajtó Szabadságért Alapítvány” Az alapítvány célja, mégis hangot és képernyőt adni azoknak a Magyar Rádióban és Televízióban elnémított hangoknak, amelyek nélkül ma Magyarországon - mint látjuk és halljuk - nincs objektív tájékoztatás! Az Alapítvány kéri mindazokat, akik e céllal egyetértenek - és tehetik -, hogy ADJANAK 1 NAPOT A SAJTÓSZABADSÁGÉRT! Alkalmazottak, vállalkozók, társaságok, közületek, pártok és mindenki! Adja csak egynapi munkabérét, egynapi jövedelmét, nyereségét, vagy annyit, amivel jó érzése szerint ez ügynek, a sajtószabadságnak tartozik. Amit adnak, arra fordítjuk, hogy ne némulhasson el végleg a szabad rádiós és televíziós sajtó. Műsorainkkal lehetőleg minden, a céljainkat felvállaló sza­bad helyi rádiós és televíziós csatornán jelentkezünk. A vállalt feladattal és a ránk bízott pénzzel nyilvánosan elszámolunk. Független műsorainkat addig, és csak addig készítjük, amíg a Magyar Rádió és Televízió nem kerül ismét a kormányirányítás helyet független társadalmi ellenőrzés alá. Céljaink megvalósultát a Nyilvánosság Klub Egyesülete fi­gyeli. Bankszámlánk száma: INVESTBANK Rt. 219-989997/01101 100-02046-0001. Várjuk támogatását. Budapest, 1994. március 15. A Sajtó Szabadságért Alapítvány kuratóriuma Cím: 1056 Budapest, Belgrád rkp. 9. fsz. 1. Tel./fax: 137-0154. Xavier Vurgel a pécsbányatelepi otthon lakóival Fotó: Szundi György Francia diák pécsi leányanyák között Olivás kenyér és francia szótár Pécsbányán Rövid idő alatt megkedvelték és lettek barátai a korosztályá­hoz tartozó pécsi huszonévesek a franciaországi Xavier Vur- gel-nek. A rátermett fiatalember a Grenoble-i egyetem szocio- kulturális-animátor képzésének hallgatójaként tölti gyakorlatát városunkban. Januárban kispénzű diákok­nak és pályakezdőknek indított francia nyelvtanfolyamot, segí­tette az egyik legfiatalabb hazai középiskola, a februárban indult Gandhi Gimnázium első nap­jai t-heteit, megismerkedett a Janus Pannonius Tudománye­gyetem Szociálpolitika Szaká­nak, hazánkban még újkeletű­ként számon tartott képzésével, hallgatóival és oktatóival, ám gyakorlati „terepének” alapos megismerését bizony jócskán hátráltatják a nyelvi nehézsé­gek. Igaz, a kívülállót kedves meglepetésként érte, ahogy az állami gondozásból kikerült lányanyák pécsbányatelepi la­kóközösségében percek alatt megtalálta a közös „konyha­nyelvet”. A napokban ugyanis arra vállalkozott, hogy francia étkek készítésére tanítsa, az If­júságért Egyesületnek köszön­hetően Pécsbányán otthonra lelt ifjú családokat.- Ez jó buli - jegyzi meg vi­dáman, a tűzhely felé szima­tolva a közlékeny, kölyökképű Zsuzsa, mialatt kétéves Szandra lánya a csigalépcső korlátja mögül leskelődik anyjára. Most nem mer lejönni a szokatlanul zsúfolt parányi szobába, ahol leginkább a főzés-sütés forté­lyai kötik le az anyukákat. - Máskor is, sokszor késő éjsza­káig eltrécselgetünk egymással, ha a gyerekeket már letettük. Ha nem lennének itt a lányok a szomszéd lakásban, azért néha biztos nagyon elkenődnék - folytatja Zsuzsa, aki a MÁV jegypénztárosaként ment GYED-re. Most ebből és a gye­rektartásból egyedül neveli Szandrát. - Itt már csak fél évig maradhatok, de a lakásigénylé­sem régóta bent van. Az Ifjúsá­gért Egyesület tényleg sokat se­gít, de azért nem vagyunk ám olyan ügyetlenek - fűzi hozzá szimpatikus öntudattal.- Talpraesettnek kell lenni. A múltkor is háromszor akarták kifizettetni ugyanazt az áram­számlát ... A szüleimmel is jó a kapcsolatom, az anyukámat nagyon szeretem, ők Berkes- den élnek, egy öreg házban. Egy szobában laknak négyen. Oda mi már nem férnénk el. Szeretnék már visszamenni dolgozni, meg majd férjhez- menni is. Különben meg tény­leg nem vagyok elégedetlen, bár a pénz mindig kevés. Lány­koromban azért sok mindent megvehettem magamnak. Most néha csinálok meggondolatlan­ságokat, akkor felborul a költ­ségvetés, például ajándékozás­nál túlköltekezem magam. Szó­val jól be kell osztani - mondja, mintegy önmagának, miközben a konyhából mind kitartóbban beáramló illatok a főzőcské- zőkre és az alkalomhoz illő kö­tényben tüsténkedő Xavier-re vonják figyelmünket. A sütőben a franciáknál széles körben nép­szerű, nyúlhús alapú bourgvig- non pirul. Amíg az olivabogyós kenyér tésztája kel, jut néhány perc, hogy a gasztronómiai élmények mellett másról is szót ejtsünk. - Inkább csak benyomásaim van­nak a magyar szociálpolitikáról, ami tulajdonképpen még nincs is igazán - mondja Xavier. - El­indult ugyan egy kedvező fo­lyamat, de a gazdasági nehéz­ségek miatt nehéz lesz széles körben általánossá tenni. Fran­ciaországban alapvetően az a különbség, hogy a szociális te­vékenységnek és a segítő szak­mának, nyilván múltja miatt is, a polgárok túlnyomó többségé­től sokkal nagyobb a támoga­tottsága. Ugyanakkor a kor­mányzat költségvetésében is je­lentős hangsúlyt kap. Igaz, re­mek példa itt is a nemzetiségi gimnázium, vagy az Ifjúságért Egyesület munkája, de a baj az, hogy ők egyedül vannak és ke­vesen. Fontos a Pécsett néhány éve indult szociálpolitikai kép­zés is. De amennyire megismer­tem, a tanárok a gyakorlati va­lóságtól kissé elrugaszkodottak, túlságosan elméleti síkon hagy­ják a „tananyagot”.- Franciaországban most az alkohol- és drogfogyasztás ter­jedése okoz nagy problémát. Aggasztó jelenség, hogy egyre több kábítószer-kereskedő az iskolás gyerekeket próbálja megkömyékezni. Vagyis bőven van mit tenni az én hazámban is. Azért elképzelhető, hogy szeptemberben visszajövök Pécsre egy szemeszterre - zárja végül rövidre, mert kissé türel­metlenkedő vendéglátói már a konyhában sorakozó edények tartalmára kíváncsiak. Tröszt Éva Országos kertvetélkedő Eddig mintegy másfél száz pályázat érkezett az L Országos Kertvetélkedőre, amelynek a nevezési hastárideje a hónap végén jár le. Erről a verseny szervezői nevében a Kertészek és Kertbarátok Országos Szö­vetségének alelnöke, Szent-Miklóssy Ferenc tájékoz­tatta az MTI-t. A vetélkedőt több szervezet, köztük a Földművelésügyi Mi­nisztérium, a kertészek és kert­barátok érdekvédelmi szerve­zete a Falutévé és a Kerti Ka­lendárium Szerkesztősége hir­dette meg azzal a céllal, hogy a magyar termelőket ösztönözze a minőségi áru előállítására, kü­lönös tekintettel az Európai Unió normáinak betartására. Emellett a verseny célja az is, hogy a példamutatóan gazdál­kodó kertészeket felkutassa az országban, és tevékenységüket bemutatva azt közkinccsé te­gye. Az országos vetélkedő díjai­nak átadására - amelyek első­sorban a gyakorlatban jól hasz­nosítható kerti kisgépek, eszkö­zök, környezetkímélő növény­védőszerek, valamint szak­könyvek lesznek - ez év de­cemberében kerül sor a Föld­művelésügyi Minisztériumban. Éhségsztrájk Tiszafüreden Éhségsztrájkba kezdett hét­főn reggel Tiszafüreden a városi bíróság épülete előtt Gyenes Fe­renc helyi lakos és felesége. így tiltakoznak egy másodfokon jogerőssé vált bírósági ítélet el­len, amely szerint vesztesként kerültek ki a biogiliszta ügyben indult perek egyikéből. Az ítélet kötelezi őket a megvásárolt, ám eladhatatlan humusztermelő gi­liszták vételárának és az összeg késedelmi kamatainak kifizeté­sére. Az éhségsztráj kólók csat­lakozásra szólították fel a kör­nyékbeli érdekelteket. A házas­pár - a férj rokkantnyugdíjas, felesége munkanélküli - mind­addig folytatja a tiltakozást, amíg számukra kedvező határo­zat nem születik. A demonstrá­ciót a rendőrség engedélyezte. Honvédségi vezetési gyakorlat A Magyar Honvédség éves kiképzési tervében jóváhagyott feladatok szerint március 29. és 31. illetve április 5. és 7. között tartják meg a gépjárművezetők kiképzéséhez szükséges veze­tési gyakorlatokat. A Honvé­delmi Minisztérium Sajtóosztá­lyának hétfőn adott tájékozta­tása szerint a közútakon a me­netoszlopok esetenként sebes­ségcsökkenést és forgalmi aka­dályokat okozhatnak. Á honvédség arra kéri a me­netoszlopokat észlelő gépjár­művezetőket, hogy fokozott óvatossággal közlekedjenek. Rozália és csuhéfonó szentmártoniak A gyerekek is figyelik édesanyjuk tanulását Fotó: Läufer L. Barabás Rozália Erdélyben született, Szentdemeteren, ahova 54 évvel ezelőtt egy ma­gyarországi asszony vitte el a csuhéfonás tudományát. Rozá­lia, a pár éve Magyarországra települt asszony most vissza­hozta ezt a mesterséget az alsó- szentmártoni lányoknak, asszo­nyoknak. Lankó Józsefnek, a helyi plé­bánosnak sokat köszönhetnek a szentmártoniak. Két éve egy kosárfonó mestert hozott a fa­luba, hogy tanítsa meg a lassan feledésbe merülő mesterséget a fiataloknak, most pedig Rózsi- kát hozza-viszi sáripusztai ott­honából a szakkörre. A temp­lom melletti hosszú szoba kály­hája jó meleget csinál a márci­usi hidegben. A csaknem húsz asszony egymás után érkezik, leülnek, s gyorsan nekifognak a kukoricacsuhé pödrésének. Lankó József is figyeli az első perceket. Nyolcvan százalékos a munkanélküliség a faluban. mondja. Ha megtanulják a csu- hézást, az olcsó, könnyen be­szerezhető alapanyagból készí­tett tárgyakkal tudnak talán némi pénzt keresni. Rozália, aki a csuhéfonás elismert mestere, megerősíti: lábtörlőt, poháralá­tétet, dísztárgyakat egyaránt le­het fonni a kukoricaháncsból. Hamarosan meghozzák a fa­kereteket is, amelyekre kétol­dalt szöget kell verni, hogy rá tudják tekerni a csuhét. Olyan kopácsolás lesz egyszerre a te­remben, hogy alig értjük egy­más szavát. A tízéves Natasa egyelőre csak kíváncsiskodik, az anyut kísérte el. Kati a leg­fürgébb, köztük. Neki, férjének sincs munkája. A helyi kony­hára is inkább a szomszéd falu­ból hoztak asszonyokat, pedig ők is tudnak főzni, takarítani. Egyszerűen, sallang nélkül mondja: nagy itt a szegénység. A kenyeret is inkább megsüti, azzal is spórol. Egy széparcú, csöndes kis­lány keze még „botladozik”. Tizennyolc éves, munkanélküli. Mikor meghallják, hogy alsó- szentmártoni, már nem veszik föl sehova. A nagyrészt cigá­nyok lakta falu gyerekei ott sündörögnek a szakkörösök kö­rül. Két fiú kívülről az ablakra tapasztja orrát, úgy lesi a csuhé- zókat. Felnőve ők talán már meg tudják venni a kenyeret a családnak. Szabó Anikó J 3 M t k i k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents