Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-28 / 86. szám
1994. március 28., hétfő Gazdaság új Dunántúli napló 9 Borvidékeink képesek különleges minőséget előállítani Feltámasztják a hegyközségeket Importált módszerek A kockázat is biztosítható Képes-e megújulni a mező- gazdaság? Fel tudja-e cserélni az elmúlt rendszer mennyiségi és igénytelen piaci feltételekhez szoktatott termelését magas minőségi követelményeknek megfelelő termeléssé? A magyar szőlő és bor sok száz éves tradíciók mellett fejlődött igényes piacokon is eladható árucikké. Az országhatáron túl is jól ismerik történelmi borvidékeink hírét. A kedvező földrajzi, és éghajlati adottságok, a kialakult borászati eljárások garantálják, hogy borvidékeink képesek különleges minőséget előállítani. A második világháború előtt már léteztek hegyközségek, és úgy látszik ismét aktuálissá vált a feltámasztásuk. Érdekvédelem Az eddig is megkövetelt minőségi garanciák mellett szükség van arra is, hogy a termékek különlegességét szavatoló érdekvédelmi rendszer alakuljon ki, ami a termelők és a fogyasztók segítségét szolgálná. Hiszen a nyugat-európai országokban is igazolt tény az, hogy ma csak azt az árut lehet magas áron értékesíteni, amelyék eredetvédelemmel és származásmegjelöléssel kerülnek forgalomba. Magyarországon sajnos ez még nem teljesen elfogadott dolog. Hiszen a Tokaji Kereskedőház Rt. például olyan bort szállított Csehszlovákiába, ami nem volt megfelelő jelöléssel ellátva. A nagy bortermelési hagyományokkal rendelkező országok, mint például Spanyolország már régen kialakította a termelők érdekvédelmi szervezeteit. Ha megfelelő külpiacot szeretnénk megteremteni borainknak, akkor nekünk is hasonló szervezeteket kell alakítanunk - mondja erről dr. Raskó György közigazgatási államtitkár, aki régóta foglalkozik a témával. Napjainkban a magántulajdonon alapuló termelés kialakulásával, előbb-utóbb ki kell hogy alakuljanak a termelők közös gazdasági érdekét szolgáló szervezeteknek. Hiszen nem általánosíthatják a borok minőségét azoknak a termelőknek a borával, akik meghamisítják a minőséget. Például néhány fajta vörösborban nem megengedett színezőanyagokat találtak, és a tokaji aszú hitelét is sikerült lerontania néhány kistermelőnek. Ez a vélemény nemcsak a kormány részéről elfogadott. Tokajhegyalján a gazdák is támogatják ezt a gazdálkodási formát. ' Egykor már létezett, és jól működő szervezetek voltak Magyarországon a hegyközségek, de erre már csak az idős szölőművelő emberek emlékeznek. Sok dologhoz hasonlóan ez sem élte túl a kommunizmust, 1949-ben felosztották őket. Számos borvidéken megkezdődött a hegyközségek újjászerveződése, és erre minden lehetőséget meg is adtak az egyesülési jog alapján. A létrejövő szervezetek egyesületként működhetnek, de ez még nem biztosítja a termelők számára azokat a lehetőségeket, amelyek az érdekvédelmükhöz szükségesek. Ezek a körülmények adták az alapjait a hegyközségekről szóló törvényjavaslat kidolgozásának, amely tartalmazza azt is, hogy csak borvidéki településeken kívánják létrehozni a hegyközségeket. A cél az, hogy olyan szervezet alakuljon ki, amely tagjai gazdasági érdek- védelmén túl ellátja a bortermeléssel járó feladatok egy részét, és egyben érdekvédelmi szervezet is. Kötelező tagság A törvénytervezet szerint a hegyközségeket ezért minden borvidéki, és bortermőhelyi településen meg kell alakítani, és tagja kell hogy legyen minden olyan tulajdonos, kinek a szőlő- területe meghaladja a 400 négyszögölt, valamint az onnan származó szőlőt, illetve bort megvásároló cég tagja kell, hogy legyen. A szőlőtermelői tevékenységet ezeken a területeken csak hegyközség tagjaként lehet folytatni. Aki nem lép be a tagok közé, annak a termelőnek sem a szőlőjét, sem a borát nem fogják értékesíteni, és ő sem értékesítheti. A tervezett hegyközségi rendszer hármas tagozódású szervezetet jelent. Az alap a hegyközség, amely a borvidék településeken alakul meg, majd a hegyközségek borvidékenként hegyközségi tanácsot hoznak létre. Húsz borvidéki tanács pedig megalakítja az országos szintű Hegyközségek Nemzeti Tanácsát. A hegyközségi szervezetek önkormányzatként működhetnek, tehát maguk határozhatják meg céljaikat, feladataikat, és alapszabályt hozhatnak létre. A törvény arra is felhatalmazást ad, hogy a szabályok ellen vétőkkel szemben eljárjanak. A hegyközségek felett pedig a földművelésügyi miniszter felügyel. Feladatai A hegyközségek feladatai igen sokszínűek lesznek. Átfogják a szőlőművelés és bortermelés olyan ügyeit, amelyek együttes összefogást igényelnek, összehangolja a termelők tevékenységét, ha szükséges felkutatja az értékesítési lehetőségeket. Ehhez a termelésről, forgalmazásról adatokat gyűjt, száktanácsadással segíti tagjai gazdálkodását, és ellenőrzi az előírások betartását. Ezzel hitelesíti a területén előállított termékek eredetét és minőségét. Ezek mellett ellát olyan feladatokat is, mint a területek őrzése, és a műveletlenül hagyott területek gondozása. Talán a legfontosabb eleme a szabályozásnak az, hogy a hegyközség bizonyos, eddig állami vagy települési önkormányzati szerv által ellátott hatósági feladatot fog végezni. Például a szőlőtelepítések, és kivágások engedélyezése, az ellenőrzésben való részvétel. A területi szervezet, a hegyközségi tanács összehangolja a hegyközségek tevékenységét, és piacszervező tevékenységet végez. A hegyközségi tanács kap felhatalmazást arra, hogy a bor származási bizonyítványát kiadja. A maguk urai A hegyközségi szervezet működésének anyagi feltételeit a benne résztvevőknek kell megteremteniük. Ez elég szomorú dolog, hiszen így is újabb teher a kistermelők nyakában. De ez lehet garancia is, hogy függetlenek legyenek. A tagsággal járó előnyök - mint például az, hogy csak hegyközségi tag forgalmazhat eredetellenőr- zött bort - hosszú távon kompenzálni fogják ezt. A hegyközségi rendszer várhatóan 1996. elejére fog teljesen kiépülni, azután válhat a szőlészet és borászat részévé. Addigra bizonyára elkészül a bortörvény, amely a hegyközségi szervezettel aktívan elősegítheti a minőség - és eredetvédelmet. Rusznyák János Biztosítás sokféle van, felsorolni is nehéz lenne valameny- nyit. A legeltelj edtebb személy-, vagyon- vagy felelősségbiztosításokat szinte mindenki ismeri, sőt igénybe is veszi. Vannak azonban olyanok, amelyeket a piacgazdaság térhódításával párhuzamosan veszünk át a nyugati világtól. Eddig például ismeretlen volt számunkra a biztosításoknak az a köre, amelyet az úgynevezett különleges kockázatokra kötnek, például egy-egy testrészre vagy belső szervre. Az előbbit leginkább művészek használják - énekesek a hangszálaikat, festők a kezüket biztosítják -, míg az utóbbit a különleges foglalkozást űzők kötik, mint például a gyöngyhalászok a tüdejük károsodása esetére. Akik azonban hétköznapi munkát végeznek, azok is kerülhetnek nehéz helyzetbe. Mint például azok, akik hosszabb-rö- videbb időre elveszítik a munkájukat vagy a munkaképességüket. A kis- vagy nagyvállalkozók többéves munkája mehet kárba azzal, hogy nem képesek teljesíteni szerződéses kötelezettségeiket. Ma már hazánkban is kísérleteznek olyan biztosításokkal, amelyek a nehéz időszakok áthidalásához nyújtanak segítséget. Sőt, akár még vállalkozói hitelekre is köthető biztoA társaság dolgozóiból, menedzsmentjéből, a céggel együttműködő hazai mezőgazdasági termelőkből és pénzügyi befektetőkből álló Cerbona Privatizációs Konzorcium vette meg - 266 százalékos árfolyamon - a száraztésztáiról, reggeli ételeiről és snackjeiről ismert Cerbona Élelmiszeripari és Kereskedelmi Rt.-t. Az ÁVÜ által kiírt versenytárgyaláson a 356 millió 990 ezer forint összné- vértékű részvénycsomaghoz a konzorcium azzal a feltétellel jutott hozzá, hogy 1 éven belül alaptőkét emel, s bevezeti a társaságot a tőzsdére. Az adásvételi szerződés elkészítése folyamatban van - jelentette be Székesfehérvárott, a cég központjában Pongrácz Tibor címzetes államtitkár, az ÁVÜ Igazgatótanácsának elnöke - , hatvan napon belül kerül az aláírás is megtörténik. Hangsúlyozta: a privatizációval jó kezekbe került a korábbi 100 százalékos ÁVÜ-tulajdon. A cég ugyanis nyereséges, - a tavalyi évet 2,5 milliárd forintos árbevétel mellett 200 millió forintos sítás. Ha megbetegszik a vállalkozó és nem tudja fizetni a hitel részleteit, a biztosító átvállalja a törlesztést, amíg meg nem gyógyul. De ha tartós a betegsége, esetleg rokkanttá válik, akkor a hátralevő tartozásait teljes egészében kiegyenlíti a biztosító. Ha ezek a biztosítási fajták általánosak lesznek a gazdaságban, azt a bankok nyílván nagy megkönnyebbüléssel fogadják majd! Hiszen kisebb a kockázata azoknak a kihelyezéseknek, amelyek mögött a biztosító visszafizetési garanciája áll. Az ilyen kérelmekre talán könnyebben is folyósítanak hitelt. A privatizációs folyamat révén számos új tulajdonos kapcsolódik be a gazdaságba. Az ő pénzügyi és erkölcsi kockázatukat csökkenthetik azok a felelősségbiztosítások, amelyeket a biztosítók kifejezetten a vállalkozók számára dolgoztak ki. A hamarosan induló patikaprivatizációval ösz- szefüggésben a gyógyszerészeknek nyújt segítséget az a konstrukció, amelynek lényege, hogy a biztosító átvállalja a tulajdonos által okozott károk rendezését. Ha például nem a megfelelő gyógyszert adja ki a patikus a vevőnek, a következmények anyagi részét a biztosító viseli. Bánhegyi Zsuzsa eredménnyel zárta -, menedzsmentje és munkatársai jól dolgoztak az elmúlt években. A társaság vonzó volt a külföldi befektetők számára is: egy izraeli és egy olasz cég pályázott rá. A pályázat elbírálásánál a konzorcium üzleti terve mellett figyelembe vették azt is, hogy kívánatos a nemzetközileg is bevezetett és elfogadott Cerbona márkanév megőrzése, a cég termékei gyártásának folytatása. A konzorciumba tömörült új tulajdonosok - mint Csodó Tibor vezérigazgató elmondta - a következő években jelentős fejlesztést kívánnak megvalósítani: külföldi technológiával egy burgonyachips és egy com flakes - reggeli étel - készítő üzemet hoznak létre. Folytatják a kereskedelmi hálózat kiépítését. Úgy tervezik, hogy 3-3 megyét átfogó, hat raktárból, termékterítő hálózatból és disz- kontjellegű üzletekből álló rendszert alakítanak ki. A cég jelenleg hét saját üzletben értékesíti termékeit, s még az idén további hat megnyitását tervezi. Borvidékeink hírét, így a Villány környékiét jól ismerik az országhatáron kívül is Fotó: Läufer L. Konzorciumé a Cerbona Rt. Új üzletek sora 125 millió márkás befektetés Linde Gáz Elkelt a Dunaferr Oxigéngyára: az üzemet a hozzá tartozó kiszolgáló berendezésekkel együtt a műszaki gázok előállításával és értékesítésével foglalkozó, Magyarországon már 900 dolgozót foglalkoztató Linde Gáz Magyarország Rt. vásárolta meg. A privatizációs megállapodást Dunaújvárosban Horváth István, a Dunaferr Rt. elnök-vezérigazgatója és Gunnar Eg- gendorfer, a németországi Linde AG. igazgatóságának tagja írta alá. Ennek értelmében a Linde 15 évig biztosítja a Dunaferr számára létfontosságú szolgáltatást, az üzemek teljes ellátását műszaki gázokkal. A Dunaferr pedig az infrastruktúrát nyújtja üzleti partnere számára. Á Linde vállalta az Oxigéngyárban működő levegőbontók, a műszaki berendezések, valamint az ott foglalkoztatott dolgozók átvételét. Tervezi, hogy - várhatóan öt év múlva új, az akkor legkorszerűbbnek számító berendezésekkel felszerelt oxigéngyárat épít. A Dunaferr és a Linde cég kapcsolata immár hároméves. A Linde Gáz Magyarország Rt. és a kohászati kombinát eddig vegyes vállalatot működtetett, s az együttműködés jó tapasztalatai, a két cég között kialakult bizalom, valamint a Linde kedvező vételi ajánlata adta az alapot a mostani megállapodásra. Az Oxigéngyár privatizációját egyébként várhatóan további társaságok magánosítása követi majd a Dunaferrnél, a cég reorganizációs terve alapján. A magánosításból származó bevételeket fejlesztésekre, szolgáltatásai színvonalának további növelésére akarja fordítani a vállalatcsoport. A Linde az idén 125 millió német márkát akar befektetni magyarországi gázpiacának kiépítésére. A cégnek három értékesítési központja van már. Szabad-e a szabadidőnk? A közgazdaságtudományt a klasszikus kapitalizmus szülte. Ebből fakad, hogy a gazdaságot mint vállalkozások összességét fogta fel. Méghozzá olyan vállalkozásokét, amelyek megvásárolt munkaerővel működnek. Akkor úgy látszott, hogy csak idő kérdése és ilyen lesz a gazdaság egésze. Az idő azonban egészen mást hozott. A munkára fordítható időnek egyre kisebb hányadát veszi meg a tőkés, a vállalkozó és egyre nagyobb hányada kerül saját felhasználásra, vagyis maga a munkaerő, az egyén dönti el, mikor mit csináljon. Ennek a változásnak a jelentőségét mindmáig nem vette tudomásul a közgazdaságtudomány, úgy tesz, mintha semmi sem változott volna ahhoz képest, amit száz éve vártak. Szerencsére a gyakorlat egészen más úton jár. A jelenkor gyakorlatában a szabadidő racionális felhasználása uralkodik. Nézzünk körül a családban: ha eltekintünk a sors által sújtottaktól, azok vitték a legtöbbre, akiknek a "szabadidejük" nem is volt szabadidő, mert mindig csináltak valamit, vezették a háztartást, nevelték a gyerekeiket, tanultak és tanítottak, fejlesztették a másodgazdaságukat, otthon elvégeztek egy sor olyan munkát, amit másokkal csak drágán lehetett volna megcsináltatni, azon törték a fejüket, mit lehetne jobban csinálni. Nézzünk körül a lakóhelyen: a bakonyi kis falvakban, ahol én otthon vagyok, mindenki számára egyértelmű, hogy az egyéni sorsok alakulását elsősorban nem a hazahozott bér, vagyis a munkahelyi helytállás határozta meg, hanem az, hogyan használták ki az azután maradt idejüket. Azok vitték többre, akik továbbképzésükre gondot fordítottak. Az lett nagy, azaz jól kereső muzsikus, aki naponta sok órát gyakorolt, az lett ismert, azaz jól kereső sportoló, aki naponta sok órát keményen edzett. Nézzünk körül országunkban: amit az utolsó húsz évben elértünk, azt a szabadidőben értük el. Minél alacsonyabbak lettek a reálbérek, annál jobban meghosszabbodott az otthoni munka. így lettünk Európában a munkahelyen keveset, azon túl a legtöbbet dolgozó nép. Ebből élhettünk lényegesen jobban, mint a hivatalosak azt gondolták és gondolják. Mi lett volna velünk a háztáji gazdaságok, a fóliasátrak, a vállalati munkaközösségek, a fekete és szürke gazdaságok nélkül? Nézzünk körül a világban! A század minden nagy gazdasági csodája nem a nagy gyárakban, nem a munkások ezreit foglalkoztató munkahelyeken született, hanem a szabadidőben. Azok a népek lettek gazdagok, amelyek körében szinte erkölcsi vétség a munkátlanság, ahol jellemző, hogy a munkából hazajövet tovább dolgoznak, ahol nem elégszenek meg azzal, amit bérként hazavihetnek, hanem kihasználnak minden kínálkozó kereseti alkalmat. Tirolban találkoztam olyan tanítóval, aki tanítás előtt és után is buszon viszi az iskolába és haza a gyerekeket, közte adja le az órákat és este felül egy speciális traktorra, csinálja a síelőknek másnapra a pályákat. A felesége pedig ellátja a házukban fogadott turistákat. A század elején még a tiroliak voltak a legszegényebbek Európában, ma talán már ők a leggazdagabbak. Mindezt azért mondom el most, mert ilyenkor, választások előtt sokakban erősödik az a hit, hogy egyéni és nemzeti jövőnk azon dől el, kik és milyen politikai színek zászlaja alatt fogják vezetni az országot. Ez sem mellékes, de legalább ilyen fontos az, hogy mit csinálunk a szabadidőnkkel. Kopátsy Sándor ft W I I I
