Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-27 / 85. szám

Karosszéria-lakatos tenorok A művészvilágba nagyon nehéz betörni A Pécsi Nemzeti Színházban február óta játsszák Beth Hen- leynek A szív bűnei című mű­vét Kamondi Zoltán rendezé­sében. A darabban egy egype­téjű ikerpár is játszik. Megje­lenésük azonossága fontos sze­repet játszik az előadás­ban, amit azonban nem szeret­nék leírni, mert ellőném vele a poént. Az ikerpár tagjai Barna Béla és Barna Lajos karosszéria-la­katosok. A darab végén Melis László dalát éneklik el. Hogy kerül valaki a műhelyből a színpadra? Ezt mesélték el. Édesanyjuk énekelt szépen, de lehetősége nem volt arra, hogy képezze magát. Ők sem gyerekkorukban kezdték el az énektanulást. Inkább birkóztak, és az ifjúsági kerettagságig vit­ték. De nem akartak mindent egy lapra feltenni, szakmát sze­reztek. Harmincéves korukban mentek el énektanárhoz elő­ször. Az asztaltársaságban tűn­tek ki szép hangjukkal. 1989 óta van ŐRI működési engedé­lyük. Ez az első alkalom azonban, hogy színházban szerepelhet­nek. Jártak ők persze, meghall­gatásokra, de nem vették fel őket sehova sem. Azt tapasztal­ták, hogy nagyon kemény világ a művészeké, nem könnyű be­kerülni oda. Felosztották már rég a piacot. Nyugdíjas ottho­nokban léptek fel addig, míg Kamondi Zoltán fel nem fi­gyelt rájuk, és fel nem ajánlotta nekik ezt a lehetőséget. Természetesen tartottak az új feladattól, hiszen itt prózai szerepük is van, de váratlanul jól ment nekik. A színtársulat kedvesen fogadta őket, nagyon sok segítséget kaptak Füsti Molnár Évától és Pásztor Edi­nától a színpadi mozgás meg­oldásában. Úgy gondolják, az, hogy most sikerült nagy nyilvános­ság elé kerülniük, nemcsak sze­rencse, hanem annak a telje­sítménynek is szól, amit nyúj­tani képesek. Természetesen ők amatőrök, hiszen nem az éneklésből élnek, de profinak tartják magukat a színvonal te­kintetében. Ezért nem is lépnek fel szórakozó helyeken. Úgy gondolják, az ő éneklésük fi­gyelmet érdemel. További terveikben is a „kő­kemény” énektanulás szerepel. Csak egy olyan menedzserre lenne szükségük, aki segítené őket. Anélkül nem megy. Na­gyon sajnálják, hogy nem tíz évvel korábban kezdték el az éneklést, mert akkor biztosan nagyobb esélyük lett volna. Az a tény, hogy ikrek, per­sze, érdekes, de hátrányt is je­lent. Sokszor tekintik őket egy személynek. Pedig ők szóló énekesek, akik egymás között is rivalizálnak. Még nem érzik úgy, hogy el­érték volna az „igazi” sikert, de nagyon sokszor belekóstoltak már. Elhatározásuk, hogy csak addig folytatják a szereplése­ket, ameddig a közönség taps­sal jutalmazza őket. Hogy mi­kor érik el az igazi sikert? Nem tudják, ők igyekeznek. Nincsen sok idejük. U. G. Barna Béla és Barna Lajos a pécsi színházban Fotó: Läufer L. Öt napig tart a televízió-felvétel Határtalan játék Pécsett Határtalan játék színhelye lesz június 30-a és július 4-e között Pécs, a Bazilika előtti Dóm tér. S ez szó szerint igaz, hiszen a Játék határok nélkül című európai televíziós vetél­kedő magyarországi fordulójá­nak lesz házigazdája a város ezeken a nyári napokon. Bár ar­ról vajmi keveset lehet egyelőre tudni, hogy milyen feladatokra kerül sor - ezt egyébként a játék tisztasága érdekében hétpecsé­tes titokként kezelik, s a csapa­tok is csak a forduló kezdetekor ismerik meg -, de az biztos, lát­ványosságban nem lesz hiány. A megrendelt díszletek alapján sejteni lehet, hogy lesz móka és kacagás, talán némi fürdőzés is, hiszen alkalmi medencét is fel­állítanak a téren. Az idén 25. alkalommal meg­rendezendő játéksorozat pécsi „mérkőzésén” is a résztvevő or­szágok nyolc fős - négy női és négy férfi versenyző - csapatai mérik össze tudásukat, ügyes-' ségüket. Érdekesség, hogy a Wales-ből a világ leghosszabb nevű városának - e cikk keretei nem teszik lehetővé, hogy leír­juk - képviselői jönnek. Hat éve már nem élő egyenes adásban közvetítik a televíziós társaságok az eseményeket: a műsort képszalagra rögzítik, ennek másolatait valamennyi résztvevő ország televíziója megkapja, e felvételeket pedig a helyszínekre utazó nemzeti stá­bok anyagaival egészítik ki. Minden nemzeti adásnak legke­vesebb 75 percig kell tartania, s a tíz-tíz játék mellett eredeti hosszában kell tartalmaznia a zsűri pontozását, az eredmény- hirdetést. A fordulók színhelyé­ről köjflezően két perces, a résztvevő csapatok városairól pedig fél perces „képeslapot” mutatnak be a tévék. Magyar ráadás, hogy az MTV közvetlenül a küzdelmek előtt 15 perces riportfilmet vetít az éppen szereplő magyar város műemlékeiről, a csapatok felké­szüléséről, Pécs, mint játék­helyszín fél órán keresztül lesz látható a televízióban. Milyen ismertséget jelent ez a városnak? A szervezők mint­egy 200 millió nézővel számol­nak - az eddig lekötött közvetí­tési igények alapján ... Roszprim Nándor Tüntetés Balatonaligán Tüntetés volt szombaton a volt MSZMP-üdülő területén Balatonaligán. A Balatonaliga Üdülőtelepi Egyesület adott ily módon hangot követeléseinek, amelyek lényege: bontsák le az üdülőegyüttest kürülvevő kerí­tést, legyen szabad bejárás a parkba, strandra és a tóparti sé­tányra. A nyaralótulajdonosok hívására mintegy negyvenen érkeztek. Ugyanennyi részve­vője volt az ellentüntetésnek. Ezen a helyben lakók vettek részt, akik munkahelyük elvesz­tésétől és az önkormányzat költségvetésének túlterhelésétől tartanak. A kérdésekre érdem­ben senki nem tudott válaszolni, hiszen az illetékesek a balaton­füredi összevont miniszteri ta­nácskozáson vettek részt. (MTI) A portré a személy sűrítménye Elkészültek a POTE rektorainak arcképei Soltra Elemér Pécsett élő fes­tőművész megfestette a Pécsi Orvostudományi Egyetem volt rektorainak arcképeit. Tizenhat képről van szó. A tizenhetedik most készül, a jelenlegi rektort, dr.Kelényi Gábort fogja ábrá­zolni. Á művésszel az ötlet megszületéséről és a portréfes­tészet nehézségeiről beszélget­tem.- Régi hagyomány volt, hogy a gimnáziumokban, iskolákban, egyetemeken az intézmény ve­zetőinek arcképeit kiállították. Az utóbbi negyven évben azon­ban elsorvadt a portréfestészet - beszélt a történelmi előzmé­nyekről. - A személyi kultusz idején csak a „nagyokat” lehe­tett ilyen formában lefesteni, később a személyi kultusz elleni harcként pedig senkit sem. Soltra Elemér szerint a festői portrét nem tudta helyettesíteni a fotó. Nagyon kevés ember van, aki hitelesnek tartja pél­dául az igazolványfényképét. Az ilyen képekkel ellentétben az igazi portré nem egy pillanat rögzítése, hanem az adott sze­mély mimikájának szintézise. A lélek tükre. A nyolcvanas évek végén ke­rültek elő a Janus Pannonius Tudományegyetem padlásteré­ből a régi pécsi Erzsébet Tudo­mányegyetem rektorainak arc­képei, amelyek jó részét ő res­taurálta, és amelyeket ki is füg­gesztettek az egyetemen. Talán ez adhatta az ötletet az Orvos- tudományi Egyetem vezetői­nek, hogy ők is hasonlóval áll­janak elő. A JPTE-től nem kap­ták meg azokat a festményeket, amelyek orvosprofesszorokat ábrázoltak, ragaszkodtak ahhoz, hogy teljes legyen a sorozat, ezért ezeket újra le kellett fes­teni. Nem különben a hiányzó­kat. Nem puszta másolásról volt szó, az elkészült képek a régi mesterek stílusát idézik csak. Voltak olyan rektorok, akiknek csak fényképeik maradtak fenn, és vannak olyanok is, akik még élnek.-A tizenhat kép fél év alatt készült el, de kétes értékű lenne, ha ezzel dicsekednék. Én azt a mintegy negyven évet vállalom, ami lehetővé tette számomra, hogy ennyi idő alatt megfessem őket - beszélt saját pályájáról a festőművész. Politikusokat so­hasem örökített meg, szellemi nagyságokkal vagy hozzá közel állókkal foglalkozott. U. G. Soltra Elemér mutatja be a rektorok portréit a POTE tanácstermében Fotó: Läufer László Rádió mellett. A riporter megkérdezi a - nem éppen nagyképességű - po­litikust, mit vár ettől a néhány héttől, ami még hátra van a vá­lasztásokig? Megfontoltan, na­gyon komolyan válaszol, ahogy ez illő, hiszen a mikrofonba kell véleményt nyilvánítania, követ­kezésképpen sok-sok ember hallja majd, közöttük hajdani választói is: „Hát kérem .. .attól tartok, a politikai élet nagyon el fog mérgesedni. . .! Nagyon sok a demagóg szöveg, riogat­ják az embereket, akiknek ebből éppen elegük van . ..!” Ezt mondja. Aztán - mit tesz a vé­letlen - néhány nap múlva vi­szontlátom őt a tévében, amint egy gyér számú tömeg áll az emelvényen és talán fél percre helyet kapott a választási össze­állításban. Úgy ordít, mint a sa­kál, szidja a negyven évet, 4 Új VDN szidja a jelenlegi rendszert, a kormányt, az ellenzéket, a saj­tót. Az ám, a sajtót, amelyet most oly szívesen össztűz alá ma lehet, szabad, mert ez a di­vat. Az a koalíciós képviselő, aki azt fejtegeti hallgatóságának, hogy a tömegkommunikáció azelőtt is hazudott és hazug ma is, „talán kivétel nélkül!” - ké­sőbb már szintén emelt és inge­rült hangon mocskolódik és azt mondja, hogy a mai újságírókat is az újságírószövetség rendezte gáttá az előadásokat. És le is vizsgázott. Talán még felelt is, amit elfogadhatóan osztályoz­tak. Mindezeket természetesen csak feltételezem, az iskola ok­tatási módszertanát nem isme­rem, mert én nem jártam MÚ- OSZ iskolába és nem azért, mert „ellenálltam” - amivel most túl sokan' dicsekszenek - hanem, mert úgy alakultak a Konjunktúralovagok... vesznek azok a politikusok, akinek okosabb mondanivaló­juk nincs, nem is volt, gyenge szókincsüket illetően mást nem is remélhetünk tőlük. A másik - aki történetesen képviselő is - szintén emelt hangon szapulja a sajtót, azt mondja, a sajtó a hazai közélet kútmérgezője és pillanatnyi ha- tásszünetfrt tart, vajon bejön-e a taps és a hurrogás. Bejön, per­sze, hiszen a lapokat szidni - és egyáltalán: bárkit szidalmazni, iskolákon nevelték propagan­distának. A múltban. Az átkos- ban. Ő ezt tudja, mert az egyik évfolyamnak ő is tagja volt. Azt hittem menten lefordulok a székről. A szerencsétlennek annyi esze sincs, hogy elkerülje saját csapdáját. Remélem nem tagja a szövetségnek, mert én szégyenleném magamat miatta. De hát ez a derék férfiú ugyan hogyan került az újságíróisko­lába? Úgy, hogy jelentkezett. És megfelelt a felvételin. És hali­dolgok. De hát éppen úgy én is elvégezhettem volna, mint so­kan mások. Most már bánom is. A képviselő tehát - csak úgy, félkézből - újságíró is. Vagy volt. De ha már erre hivatkozik épületes szónoklata közepette, elmondhatta volna: hogyan ke­rült a MÚOSZ környékére. Nem miattam, mert én ugyan nem vagyok rá kiváncsi, csupán a pódium köré gyülekező hall­gatósága iránti tiszteletből. Mert napjaink politikusai közül sokan adósak múltjukat ille­tően. Nem tudni, melyikük, mi­kor, hol és hogyan nyilvánult meg az elmúlt évtizedekben. Úgy viselkednek, mintha ma születtek volna, egyenesen bele a bársonyszékekbe. Hogy - jól­lehet - hajdanában protekcióval végezték el az egyetemeket, vállalati, üzemi gyűléseken, ér­tekezleteken, talán még ilyen-olyan taggyűléseken is „vonalas” hozzászólásokkal lepték meg társaikat és főnökei­ket, leelvtársozták a portást vagy éppen á házban a házmes­tert .is, akik szerencsésebbek voltak, azok külföldön szerez­ték meg a diplomát -, nem saját pénzükön és főleg nem családi javaslatra... Ők - szavaik, magatartásuk szerint - a múlt nagy ellenállói... Ma politiku­sok. Szidalmaznak, rágalmaz­nak, mellüket verik és hazud­nak. Rontják a tisztességesek - egyébként magas - átlagát. Konj unktúralovagok. T anulmánykötet a kárpát-medencei népmozgásokról Migráció a Kárpát-medencé­ben címmel Békéscsabán meg­jelent a város újjátelepítésének 275. évfordulója alkalmából ta­valy rendezett országos törté­nettudományi és művelődéstör­téneti tanácskozás anyaga. A húsz előadás egyebek közt a dél-alföldi szlovákság megtele­pedésével, a magyar-csehszlo­vák „lakosságcserével”, a né­metek háború utáni elhurcolá­sával és kitelepítésével, a délvi­déki székely telepítésekkel s az egymás mellett élő népek műve­lődési kölcsönhatásával foglal­kozik. A Kárpát-medence nép­mozgásait bemutató tanul­mánykötet hatszáz példányban látott napvilágot. (MTI) Tavaszi vásár Kaposváron Igaz, az eső némiképpen megzavarta tegnap a III. Ka­posvári Nemzetközi Vásár sza­badtéri programjait, de látvá­nyosságban a fedett helyszínen, az Eötvös Lóránd Műszaki Kö­zépiskolában lévő standokon sem volt hiány. A pénteken nyílt vásáron a hagyományos kiállítók mellett ezúttal először kaptak helyet a gasztronómiával, az utazással és a szabadidővel kapcsolatos kínálatok, a jelen lévő 153 ha­zai, valamint külföldi cég közül sok az utazási iroda, az élelmi­szer- és édességipari vállalko­zás, a sportszerek gyártásával, kereskedelmével foglalkozó társaság. így természetes, hogy a látogatók megízlelhetik a kiál­lított finomságok egy részét, például a kaposvári SUTÉV Rt. Szelénes kenyerét, a német Jä­germeister több mint ötven gyógyfűből készült italát, a bar­csi tejüzem sajtjait... Persze, aki hőlégballont vagy ejtőernyőt akar venni, annak sem kell Kaposváron túl utaz­nia, ugyanis a kilenc vásárdíj - ezeket az ünnepélyes megnyi­tón adták át - egyikét a Marylla Kft. nyerte ezekkel a termékei­vel. Sok kocsit is bemutatnak, a gyerekek és az apukák legin­kább a háromkerekű, piros, nyi­tott Citroent csodálták, amely a régi idők autóira emlékeztet. A kaposvári vásár március 27-én 9-18 óra, március 28-án 9-17 óra között várja a látoga­tókat. Vasárnap 10 órakor gyermek aszfalt-rajzversenyt rendeznek, 14 órakor a szabad­téri színpadon féllép a Karádi Néptáncegyüttes, 17 órakor pe­dig dixieland parádéra kerül sor a Siófoki Dixieland Zenekar közreműködésével. A vásári be­lépők tombolajegyként is szol­gálnak, a szerencsés nyertes álomutazást tehet Brazíliában. R. N. 1994. MÁRCIUS 27., VASARNAP I 1 i <

Next

/
Thumbnails
Contents