Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-26 / 84. szám

1994. március 26., szombat Irodalom - Művészet üj Dunántúlt napló 11 Szép magyar vers Babits Mihály: A vetkőző lelkek Vetkőzni vágy lelkünk, mert tenger az ég most és part a világ. Eleven és veszteg állnak és reszketnek a százkezü fák. Ezer remegő ujj, remegő sötét ujj kapkodja szelíd kívánkozással az ellengő szeleknek úszó selymeit. Még e selymek közt, e remegő sok ujj közt úszik, foszlik, száll végső pár szavad, mint egy utolsó fátyol, amit ledobtál. S most lelked oly pőrén csapódik lelkemhez, mint a néhai táncos orgiákon, ha kihunytak már a fáklyák lángjai, de a tánc tovább folyt, s a heverő vendég bőrét hirtelen sima comb súrolta a pajzán sötétben forrón, meztelen. Óh, mit ér a hús únt mezítelensége! mily semmi a test! Jobb szerelem, szégyellt lelkünk tilosáról vetni le a mezt. Nézd, a Nap fáklyái kihúnytak, homályban a nagy Orgia, csüggedez a fáradt vendég - be jó lelked érintése ma! Szomjasan remegnek gondolataink, mint ezerujju fák, ezer remegő ujj - s nyílt tenger a Semmi - vak part a Világ. Úgy állunk a parton, mint halálra jegyzett boldog szeretők meztelen és veszteg állnak és reszketnek a tenger előtt. Mostan színes ablakokról álmodom Jegenyés János Ferenczy Noémi-díjas Megjelent a Somogy új száma A huszonkettedik évfolya­mába lépő, Kaposváron kétha­vonta megjelenő kulturális fo­lyóirat az idei évtől kezdődően a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság valamint a Somogy Megyei Önkormányzat kiadásában lát napvilágot. Az új szám gazdag szépiro­dalmi olvasmányt kínál. A lap­ban - többek között - Ágh Ist­ván, Csanády János, Czigány György, Fodor András, Tornai József verseit, valamint Gye- gyai Albert és Simon Emil szépprózai írását találjuk. Ér­deklődésre tarthat számot egy parasztasszony, Jónás Gyuláné önéletrajza, valamint Martyn Ferenc festőművész eddig kia­datlan képzőművészeti tárgyú „műhelyforgácsa”. A számot könyvekről, kiállításokról, színházi bemutatókról szóló kri­tikai anyag egészíti ki. A Somogy legújabb számát Varga Hajdú István rajzai és a tabi faragóművész, Nagy Fe­renc munkái díszítik. A folyói­ratot a Berzsenyi Társaság ka­posvári irodájában (Honvéd u. 5.) lehet megrendelni. Mohácsi Regős Ferenc: Táj Az üvegkészítést állítólag az ókori Egyiptom papjai fedezték fel, hatezer évvel ezelőtt már korsókat, tölcséreket, fiolákat készítettek üvegből. A mester­ség aztán Egyiptomból elterjedt a Földközi-tenger mellett élő népek körében. Az ókori görö­gök mindent tudtak az üvegről. Ezt már Jegenyés János üveg­művésztől tudjuk, akinek nem­rég a szakma Ferenczy No- émi-díjat ítélt. Jegenyés János gyerekkora összekapcsolódott a Keleti-Me- csekkel, az egykori, 17-18. szá­zadban még működő üveghuták emlékével. A hidasi völggyel, ahol üvegrögöket talált a patak­ban, Pusztabányával, ahol a le­gépebb állapotban maradt meg a régi huta. Lantos Ferenc komlói szak­körébe járt, majd a pécsi Művé­szeti Gimnáziumba, a téli szü­netekben pedig leszállt a komlói szénbányába dolgozni. Grafitot és okkerföldet szedett távoli he­gyekben, azzal rajzolt, papírt merített, mindent a kezdetekből szeretett volna indítani. Aztán felvették az Iparművé­szeti Főiskolára, üvegszakra, Z. Gách György tanítványának, mint mondja, ez volt élete leg­szebb időszaka. Diplomamun­kája építészeti üveg volt, üveg­téglákat, omament-üveget ter­vezett részben ipari célra, rész­ben belső építészeti térbe. Ké­sőbb, Valenciában, ilyen jellegű munkájáért kapott díjat. Terve­zőként dolgozott a miskolci majd az orosházi üveggyárban, háztartási edényeket tervezett. Sokat harcolt, hogy elképzelé­seit keresztülvigye, de aztán feladta, talán nem volt elég ki­tartó. Más területen kitartóbbnak bizonyult, hiszen fő szervezője az 1986 óta évenként megren­dezésre kerülő pécsi üvegtalál­kozóknak, s megteremtője a Somogy megyében lévő bárd- udvamoki 18. századi fatüzelé- ses huta rekonstrukciójával megvalósítható nemzetközi szimpóziumnak, melyre évente kerül sor. Középiskolás korában sokat tanult Vadász József templom­festőtől; nemcsak a szakmát, hanem emberséget is. Legin­kább a színes, festett üvegabla­kok érdekelték akkor is, most is. Talán a legnagyobb művészi ranggal bíró területe ez az üveg­szakmának. Jelenleg Johan Hu­gónak, a régi megyeházán lévő festett üvegablakai rekonstruk­cióján dolgozik. Ä pécsi városháza nagyter­mében lévő üvegablakok terve­zésére három évvel ezelőtt ka­pott megbízást. A város címerét tartó nőalakok alatt a város tér­képe húzódik, a római szinttől napjainkig egymásra épülő ré­tegek finom, áttetsző festése épülne be az üveg anyagába, ha elkezdődhetne végre a tényle­ges, nagyjából három évig tartó munka. Ez azonban már nem rajta, hanem a városon mú­lik. Cseri László Közéleti aforizmák Egy pártról jut eszembe. Ve­zetői rövidke tehetségüket arro­ganciával pótolják. Egy ismételt törvényjavas­latra: ha nem mellőzhetetlen büntetni, mellőzhetetlen nem büntetni. * Egy politikusra: más nem le­hetsz, mint aki vagy. Legalább titkold el. Kíméld környezete­det. Termékeny tévhit, hogy másképp is lehetne. Ebből él­nek meg a politikusok. Nem is rosszul. Nincs a miénknél arisztokra- tikusabb ország. Mindenkinek van valakije, akit lenéz. * Manapság az emberek minden­nek megtanulják az árát, s elfe­lejtik az értékét. Az erény jéllemkérdés. De legalább annyira kenyérkérdés is. N. R. Golgotha Német - magyar vállalkozás A Nagyhét közelsége folytán különleges, ünnepi jelentőséget Kapott Pécsett, a POTE Aulájá­ban március 21-én megrende­zett bérleti hangverseny, me­lyen századunk egyik méltatla­nul kevéssé ismert, keveset ját­szott zeneszerzőjének, a svájci Frank Martin-nek egész estét betöltő „passió-oratóriumát”, a Golgothát szólaltatta meg népes előadógárda. A program külön­legessége mellett éppen ez - az előadógárda összetétele - emelte a hétköznapok átlaga fölé ezt az estét, s ez ébreszthe­tett volna a tapasztaltnál na­gyobb kváncsiságot az esemény iránt a város zenekedvelő réte­gében. A mű ugyanis magyar­német összefogás eredménye­ként szólalhatott meg Pécsett, ahogyan az altenbergi dómban és Köln városában is megszólal. Német karvezető és egyházze­nész, Volker Hempfling, német - illetve Németországban mű­ködő amerikai - énekes-szólis­ták: Birgit Thinnes, Elisabeth Graf, John La Pierre, Michael Volle, a Hempfling vezette há­rom kórus: a Domkantorei Al­tenberg, a kölni Gürzenich- Chor és a Kölner Kantorei, - mindezek a Pécsi Szimfonikus Zenekarral szövetkeztek e pro­dukció életre hívására. A tisztes félházat kitevő pub­likum számára aligha maradt kétséges ez összefogás értékte­remtő volta. Olyan előadást hal­lottunk, mely alapvonásaiban mindenkor, de többnyire belső részleteiben is híven közvetí­tette Frank Martin francia szel­lemiségű zenéjét, e nagyszabá- súságában is hallatlanul érzéke­nyen formált, drámaiságával együtt is lírikus arculatú kom­pozíció jellegzetességeit. Olyat, amelyben a cselekvő és szen­vedő Krisztus alakját megvilá­gító dráma és a Szent Ágoston vallomásaiból táplálkozó medi- tatív-lírai területek egymás ha­tását katartikus pillanatokig fo­kozzák. A zene megfelelő fogadtatá­sát egyébként ízléses küllemű és jól szerkesztett ismertető-fü­zet is elősegítette, legalábbis azok számára, akik kellő ener­giával rágták át magukat a benne található magyartalan fordulatok és sajtóhibák irdatlan tömegén. Hempfling legnagyobb ér­deme, hogy kórusait homogén hangzású, szükség szerint nagy erőt vagy kellő érzékenységet mutató tömbbé formálta, s ala­posan felkészítette a rendkívüli feladatra. A produkció itt és most formálásában tanúsított magatartása szerény és mérték­letes volt; olykor jólesett volna némely, a folyamatok tempóa­dásán túllépő, impulzívabb be­avatkozás, s érzésem szerint a zenekari tfiuzsikusok sem vet­tek volna zokon tőle több segítő törődést, több aprólékos irány- mutatást. Ha a karnagyról elmondható, hogy kiválóan átlátta a megszó­laltatott mű dramaturgiáját és folyamatait anélkül, hogy bár­mikor is előtérbe állította volna saját személyét, akkor ugyanez méginkább vonatkozik a ma­gánénekesekre. Mindegyikük szuggesztivan, példamutató művészi hitelességgel formálta meg anyagát, kerülve az énekes berkekben szinte mindennapos ál- és pótmegoldásokat, az ol­csó hatásvadászatot. Csak elis­meréssel szólhatok eszközeik­hez méltóan nemes hanganya­gukról, amely oly harmoniku­san simult össze, mintha egya­zon személyiség akusztikai tér­ben kiterjesztett, egyakaratú muzsikálását hallanánk. Gönczy László Csák Gyula Szmoking I dősebb Zelenák Béla posta­tisztviselő hanyatt dőlve olva­sott a fotelben. A szétnyitott új­ságlap egész fejét eltakarta. Kis, kerek asztalkán tea gőzölgött mellette; a gőz játékosan ölel­kezett az ajándékba kapott hol­land szivar illatos fütjével. Ez a vacsora utáni teázás volt - úgyszólván - legkedvesebb élvezete. Apjától öröklött szo­kás volt ez is, mint megannyi apró gesztus, amelyek mosta­nában kezdtek előtűnedezni. Csak ezeket örökölte. Földjük is volt valaha, de nagyrésze el­úszott még a második világhá­ború előtt, a maradék a háborút követően. Szokások maradtak - és a posta. Apját is ott nyugdí­jazták. Felesége csipkét horgolt, a fiú pedig mellette kuporgott. Nem a horgolást figyelte, ha­nem anyja arcát leste. Néha, amikor összeakadt a szemük, riadtan, kérdőn figyelt rá, majd imára kulcsolt kezeit állához emelte, és könyörgőn suttogott: - Tessék már szólni, Mami! Anyja gyorsabban kezdte mozgatni a horgolótűt, s amikor megszólalt, rövidet, nehezett sóhajtott.- Béla. Kellene kétszáz forint a gyereknek. Be kell fizetni az érettségi bankettre ... Hallod?! Figyelj rám, az isten áldjon meg! A férfi leeresztette az újsá­got, és szemüvege fölött nézett feleségére.- Mit mondtál, kérlek? -Adjál Zolinak pénzt az érettségi bankettre.- Ötszáz forint... - kottyan- totta közbe a fiú.- Az előbb mintha mást hal­lottam volna - dörmögött az apa. - Egyébként mért kell ek­kora lármát csapni? Azonnal rohan vele? Hozd ide a kabáto­mat! A hosszú, sápadt képű fiú ki­emelte a szekrényből a kabátot, és készségesen apjának nyúj­totta.- Ötszáz forint - mormogott ismét a férfi, miközben előnyá- lazta tárcájából a pénzt. - Nagy bankettet csapnak az urak.- Egyszer van az életben, Papa - motyogott a fiú.- Na, persze, persze. - Ismét az újságba temetkezett. A gyerek elvette a pénzt, de továbbra is ott állt a kabát­tal, kissé előrehajolva, mint próbákon a szabó. Elvörösödve szólalt meg:- És ... kellene száz forint a fényképre... Apja bosszús képet vágott, de szó nélkül megint a tárcájába kotort, és kivette a százast.- Meg ... szmoking - nyögte a fiú. Olyan halkan mondta, hogy apja nem értette, vagy úgy tett, mintha nem értené.- Leszel szíves a cipőmet - mondta, és a hamutartón heverő szivarjáért nyúlt, de tévedésből a forró teába dugta az ujját, amit nekihevülten rázogatott a leve­gőben, s dühösen meredt a kö- lyökre, aki leplezetlenül elvi- gyorodott. Gyorsan magához tért azonban a fiú, visszaakasz­totta a kabátot, azután apja elé térdelt, és fűzni kezdte a cipőjét. Ez is minden este ismétlődő szertartás volt. Remegő újjakkal bogozgatta a fűzőt, és akaratlan vigyora - sírhatnékra váltott. „Ezt elpasszolták ... Hagyni kellett volna a fényképészt, meg a bankettet, és a szmokinggal kezdeni, fgy most már aligha lesz belőle valami márpedig ak­kor ő .. .” Anyja az ölébe hullajtottá mindkét kezét.- Mégis ... Mi a vélemé­nyed, Béla? Csináltatni kellene a gyereknek egy szmokingot. Úgyis kell neki egy ruha. Már mindet kinőtte. Ejnye, tedd már le azt a nyomorult újságot! A z apa előbújt az újság mö­gül. Homlokára tolta szem­üvegét, és csámcsintgatva szür- csölte a tehát, miközben gono­szul mosolygott.- Azt mondod: szmó-ó-king?! A gyereknek szíve-lelke benne volt a mozdulatban, aho­gyan apja lábára csusszantotta a papucsot.-Igen, Papa. Mindenki ab­ban lesz.- Kivéve téged.- De miért Apa, igazán ... -Azt mondtam: nem leszel szmokingban! A gyerek hangja sírósan re­megett:- Apa is szmokingban áll az esküvői képen ...-Apám utolsó gáláns gesz­tusa volt. Mindenét arra költ- tötte. A gyerek a szőnyegre csapott öklével, és akaratlanul kisza­ladta száján.-Miért ver engem azzal az isten, hogy nem ilyen apám van?! A férfi tágra meredt szemek­kel figyelt egy darabig, mintha távoli zajt hallana, azután felug­rott és kékre váltan rikácsolta.- Mars ki! - Fél cipője még a lábán volt, és lesántult ember­módján rohangászni kezdett. Felesége ijedten figyelte, és ő is felállt. - Azt mondtam: Kot- ródj! - toppantott a férfi. - Tűnj a fészkes fenébe!- Béla, hogy beszélsz a gye­rekkel?-Ne taníts! őt oktasd! Ezt kellene! Ezt kellett volna meg­tanítanod, hogy azt a parányit, amit manapság még elvárha­tunk, az a minimális tiszteletet megadja az apjának, aki nemez .. .nemezette, és felnevelte, vesztére! A gyerek anyjához hasonlóan őszintén megszeppent, de attól a szóbotlástól, hogy felhe- vült apja nemzette helyett ne- mezett-ét mondott, röhöghet- nékje támadt, de elfojtotta, és hirtelen elszánással tekintett ap­jára. A szmokingnak már úgyis lőttek, hát legalább odamondo­gat.-Tőlem nem tiszteletet, ha­nem alázatot követel. Apa! Ha elmondanám az iskolában, hogy tizennyolc éves koromban is én fűzöm a cipőjét, körülröhögné­nek. Apa zsarnokoskodik a csa­ládja felett!- Kuss!- Anyjának is mindig aláz- kodnia kell a konyhapénzért, mert fölötte is játssza a zsarno­kot, akár egy középkori úrhat­nám polgár! ... Gyorsan feltépte a bejárati aj­tót, és pergő léptekkel iszkolt le a lépcsőházban. A kapuban megállt pillanatra, hogy hallga­tózzon. Vajon utána rohan-e az apja, de csak saját lélegzését hallotta. Ingujjban szaladt le, s a tava­szi zápor hamar eláztatta. Szán­dékosan áztatta magát, hogy tü­dőgyulladást kapjon, s aztán a koporsója felett mea culpázhat az apja .. . Amikor már nagyon fázni kezdett, hazament. „Lesz, ami lesz” - gondolta. Anyja azonnal sírósan fürdő­köpenybe burkolta, és a fürdő­szobából a nagyszoba felé tusz­kolta.-Egyformán önfejűek vagy­tok - sóhajtotta. - Menj, kérj bocsánatot. A fiú előbb tiltakozott, de az­után rögtön az jutott eszébe, hogy érettségi után úgyis elköltözik, addig meg: egye fene ... Apja az ablaknál állt, háttal az ajtónak. Amint fia belépett, kicsit megrezzent, de egyébként nem mozdult. Ellenben mielőtt a gyerek megszólalhatott volna, azt mondta.- Megkapod a pénzt a ... ruhára. Nyáron dolgozni mész, és visszafizeted. Es nem kell többé a cipőmet fűznöd. Úgy állt az ablaknál, kissé meggömyedve, mint Napóleon - Szent Ilona szigetén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents