Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-21 / 79. szám

1994. március 21., hétfő Közélet üj Dunántúli napló 9 Kis mértékben ugyan, de javult a kenyérfélék minősége is Fotó: Szundi György Az élelmiszerek minőségéről számokban Zaklatottan működnek a földkiadó bizottságok Valóban nincs pénz ? Voksokra váltható a félelem? Századunknak alig akad gyű­löletesebb fogalma az erőszak­nál és visszataszítóbb figurája az erőszak alkalmazójánál. Az következnék ebből, hogy hívői és képviselői halkabbra fogják hangjukat, zsebükbe rej­tik ökölbe szorított kezüket. Ki­vált most, az önnépszerűsítés, a választási toborzók időszaká­ban. A tények azonban megha­zudtolják ezt a logikát. A kampány durvul, az erőfi­togtatásnak politikai tisztogatá­sok adnak nyomatékot, a világ­nézetben, nemzetiségben, hit­ben „másvallásúak” címére fe- nyegtő politikai üzenetek fo­galmazódnak meg , itt—ott már kés is villan... Mi áll az ijesztő politizálás hátterében? Az az egyszerű számítás, hogy a gazdasági válsághelyzet, a munkanélküliség, a létmini­mum alatt élők számának növe­kedése kiélezi a feszültségeket. Az elkeseredettség és a kilátás- talanság sokakat fogékonnyá tehet az acsarkodó szólamok, a gyűlölködő negatív kampány iránt - ez pedig egyesek számí­tásai szerint voksokat hozhat a konyhára. A demagógia hátterében mind e mellett nyilván ott a fé­lelemkeltés szándéka is. Az a spekuláció, hogy ahol a fenye­getettség érzése állandósul, ott a bátrak is kétszer meggondolják, hogy kimondják-e véleményü­ket. Beválhat ez a számítás? Erre jelenleg szerencsére kevés az esély. A társadalom döntő része nem vevő a politikai inkvizíció ideológiájára és eszközeire, s a demokrácia kiépült intézmény- rendszerét az elszabaduló indu­latok nem tudták kikezdeni. Az országos véleménynyilvánítás, a szabad választás ideje, lehető­sége közvetlen közelben van. Ám az erőszak, a szélsőség veszélye is jelen van. Nem árt hát emlékezetben tartani a ta­nácsot, amit a minap az államfő adott. Hogy tudniillik csak azokra szavazzunk, akiktől nem kellett félnünk a múltban, nem kell a jelenben sem. S akiktől vélhetően nem kell tartanunk a jövőben sem. Bajnok Zsolt Új Port-áruház Vásárlói kártyák A Port-csoport pénteken megnyitotta első önálló áruhá­zát Kőbánya és Lőrinc határá­ban. A megnyitás előtti, sajtótá­jékoztatón elhangzott, hogy hamarosan újabb áruházakat lé­tesít a csoport. A következő üz­letközpont a Szentendrei úton, a pomázi elágazásnál még a nyá­ron megnyílik. László András, a Co-Nexus fő tulajdonosa elmondta: az áruházban vásárlói kártyarend­szert vezetnek be. Ez elsősor­ban a készpénz helyettesítését szolgálja, s a vásárlóknak szá­mottevő kedvezményeket is biz­tosít. Ez az első olyan kártya- rendszer, amelyet nem valami­lyen bank vagy pénzintézet mű­ködtet. A forgalombahozatal- hoz a Port-csoport megszerezte a szükséges bankfelügyeleti és MNB engedélyeket is. Külön kártyát vehetnek igénybe a ma­gánvásárlók, a közületek és a dolgozók. Ezeken a kártyákon minimálisan elhelyezett összeg 20-100 ezer forint. Az elhelye­zett pénz látra szólóan kamato­zik. A negyedik típusú kártya az előtakarékosságot szolgálja. Erre magasabb kamatot fizet­nek, és vásárláskor számottevő kedvezményt is ígérnek. A Port-csoport 1993 január­jában alakult, a Co-Nexus Rt. és a Co-Nexus Holding Va­gyonkezelő Ktf. szervezésében. Magyarországon jelenleg 6883 cég, személy állít elő élelmiszert. (A borászatot külön tartják nyilván.) Az élelmisze­rellenőrző állomások 2027 mi­nőségfelügyeleti ellenőrzést tar­tottak tavaly ezekben az üze­mekben. Közel 1200 új enge­délyt adtak ki a megyei hivata­lokban. A hatósági élelmiszerelle­nőrzések során tavaly több mint 30 ezer élelmiszer és 11 ezer bor tételt vizsgáltak meg, ame­lyeknek 88, illetve 90 százaléka felelt meg a követelményeknek. Az országos élelmiszeripari át­lagnál több minőséghibát fedez­tek fel a sütő-, a száraztészta-, a hús- és a tejiparban, ugyanak­kor a dohány-, a cukor- és a hű­tőipari termékeknél kevesebb minőségi kifogás merült fel. Termékenként elemezve a vizsgálati eredményeket kide­rül, hogy baromfinál 1992-höz képest 2 százalékkal csökkent a minőséghiba (jelenleg 8 száza­lék), míg a bornál ugyanennyi­Nem kifizetődő ma nyugdí­jasnak lenni, legalább is azok­nak nem, akik a mezőgazdaság­ban dolgoztak. Ez a következte­tés vonható le a Mezőgazdasági Nyugdíjasok Országos Egyesü­letének abból az elemzéséből, amelyet az agrárszektor mint­egy 600 ezer nyugdíjasának helyzetéről készítettek. Ä felsorakoztatott adatok le­hangolóak: a saját jogú nyugdí­jak átlagösszege a volt alkalma­zottak esetében 10 500, a szö­vetkezeti tagok esetében pedig csak 9 400 forint. Az újonnan megállapított nyugdíjaknál ez az összeg - nem tévedés! - 8500, illetve 6800 forint. Az egyesület sérelmezi az új öregségi nyugdíj megállapítá­sának módszerét is, nevezete­sen, hogy másként számítják be vei nőtt (közel tíz százalék). A cukor, a dohány, a hűtőipari termékek és a sör minőségi problémái nem haladják meg az öt százalékot. Kevesebb kifo­gást találtak az ellenőrök 1992-höz képest a száraztész­táknál (a 30 százalék közel 20-ra mérséklődött), a gabonai­pari termékeknél (13 százalék­ról 7 százalékra), az egyéb élelmiszereknél (15-ről 11-re). Kisebb arányban, de csökkent a minőséghiba a hústermékeknél (így is 15 százalék), a konzerv (10 százalékról 8-ra), a sütői­pari termékeknél (22-ről 20-ra), valamint a tejtermékeknél (13-ról 12-re). A növényolaj (5-ről 7-re) és a szeszipari (10-ről 12-re) termékekkel szemben viszont több kifogást találtak. Ugyanez mondható az üdítőitalokról is (6-ról 7 száza­lékra emelkedett). Örvendetes tény, hogy a fo­gyasztó által is felfedezhető durva érzékszervi hibák egy ré­sze megszűnt. Alig mérséklőd­a szolgálati időt az alkalmazás­ban állóknál és megint másként a szövetkezeti tagoknál. Amíg ugyanis az alkalmazottaknál a nyugdíjba beszámított átlagos szolgálati idő több mint 31 év, addig a szövetkezeti tagok ese­tében kevesebb mint 28 év. A mezőgazdasági nyugellátmány egészében véve viszonylag ala­csonyabb szintjét azonban nem elsősorban az ide vonatkozó szabályok különbözőségére ve­zetik vissza, sokkal inkább arra, hogy a szövetkezeti tagok keve­sebb szolgálati idővel rendel­keznek és az ellátmányuk meg­állapításához alapul szolgáló munkadíjuk is alacsonyabb az országos átlagnál. A szakembe­rek szerint ezek a különbségek sajnos a jövőben is tovább él­nek. tek viszont a tömeg- és súlyhi­ánnyal összefüggő problémák. A laboratóriumban kimutatható hiányosságok aránya nem nőtt, szemben a jelölési hibákkal. Ez utóbbi sérti a fogyasztók érde­keit leginkább, mert kevés, vagy rossz információt ad a vá­sárlónak, és néha egészségre veszélyes is a termék. Az új és választékbővítő ter­mékek száma több mint 9 ezer volt, melyek hibaaránya (20,5 százalék) kétszeres a rutinvizs­gálatok során kifogásolt termé­kek hibáinál. A hatósági intézkedések a következőképpen alakultak. 2314 esetben figyelmeztettek, 1119-szer pedig feljelentés szü­letett az ellenőrök részéről. 725 szabálysértési határozatot hoz­tak, s 209-szer helyszínbírságol­tak. 281 tételt zároltak. 102 esetben időszakosan leállították a gyártást. Tizenhét esetben be kellett szüntetniük a gyártóknak tevé­kenységüket. A nyugdíjasok egyesülete ál­tal készített elemzés a feszült­ségek okát abban látja, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek ma már nem rendelkeznek olyan anyagi háttérrel, forrá­sokkal, amelyekből korrigálni tudnák a nyugdíjak kirívó kü­lönbségeit. A nyolcvanas évek közepéig a szövetkezetek széles körű szociális juttatásban részesítet­ték a nyugdíjas vagy munkakép­telenné vált dolgozóikat, s ezzel némiképp pótolták az alacso­nyabb nyugdíjakat. Bár az új szövetkezeti törvény formailag ma is lehetőséget nyújtana a kü­lönféle juttatásokra, ám a gaz­dálkodó szervezetek többsége nincs olyan anyagi helyzetben, hogy ezt a lehetőséget ki tudná használni. Az Országgyűlés szerdai ülé­sén napirenden volt a Mezőgaz­dasági Bizottság javaslata a földrendező és a földkiadó bi­zottságokról szóló törvény mó­dosításáról, melyet dr. Wekler Ferenc országgyűlési képviselő, az SZDSZ vezérszónoka rövi­den, tömören csapnivalónak nevezett.-Elfogadásra alkalmatlan a módosító javaslat - mondta, - hiába próbált az Önkormányzati Bizottság javítani az eredeti el­képzelésen. Pongyola, megfog­hatatlan megfogalmazások mi­att ellenezte a javaslat lefogadá- sát. Véleménye szerint a földki­adó bizottságok zaklatottan működnek. Erről már tavaly ősszel napirend előtt is szólt, majd a költségvetési vita során részletesen elemezte ezt a prob­lémát. Ezt követően egy módo­sító javaslatra a Ház 250 millió forinttal többet szavazott meg a működési költségekre, mint amit a kormány előterjesztett. Tehát az idei költségvetésben 400 millió forint van arra a célra, hogy az önkormányzatok által finanszírozott költségeket a költségvetés átvállalja - em­lékeztette dr. Wekler a képvise­lőket a többmit fél éve húzódó folyamatra. Ezzel szemben a földkiadó bizottság működését finanszírozó önkormányzatok a töredékét kapták meg annak az összegnek, ami jár nekik. Pél­daként említette Pécsvárad ön- kormányzatát, ahol eddig 300 ezer forintot fordítottak a föld­kiadó bizottság működésére, ezzel szemben 16 800 forint kompenzációt kaptak az állami költségvetéstől. Az SZDSZ képviselőjének tudomása van arról is, hogy na­gyon sok önkormányzat azért nem működteti a földkiadó bi­zottságokat, mert erre nincs Tíz évre szóló alapanyag-el­látási szerződést kötött a Mól Rt. és a TVK Rt. A 140-150 milliárd forint értékű szerződés keretében a Mól Rt. évi mintegy egymillió tonna vegyipari ben­zint és vegyipari gázolajat szál­lít a TVK Rt. Olefingyárának. A szerződés célja , hogy garan­tálja a működtetés, illetve szállí­tás biztonságát. Ez különösen a privatizáció előtt álló TVK számára fontos. A szerződés megakadá­lyozza, hogy a két fél egymás helyzetét kihasználva extrapro­fitra tegyen szert. pénzük. A képviselő javasolta, hogy először nézzenek körül a saját házuk táján, keressék meg azokat a kormányszervezeteket, amelyek felelősek azért, hogy az önkormányzatok nem kapták meg a költségvetési törvényben biztosított pénzüket a bizottsá­gok működtetésére, s utasítsák őket mulasztásuk pótlására, az elmaradt pénzek utalására. Wekler Ferenc biztos abban, hogyha megvan az anyagi fede­zet, a földkiadó bizottságok munkája felgyorsul. A képviselő furcsállotta - el­lentétben az előtte szóló MDF-es képviselővel -, hogy az önkormányzatoknak nem jut pénz, de a földművelésügyi hi­vataloknak, ha átveszik a föld­kiadó bizottságok feladatát azonnal van pénz és fedezet a központi tartalék terhére. Problémaként említette azt is, hogy a földhivatalok nem haj­landók a mezei utakat kimérni, amelyekkel biztosítani lehetne a föld szétosztását. Hogy miért nem hajlandók, azt csak talál­gatni lehet. Vagy azért, mert nincs kapacitásuk, vagy azért, - s ez a valószínűbb -, mert nem tisztázódott, hogy ki viseli a költségeket.A törvény nem ad választ arra, hogy az új birtok- rendezés után, az utak kimérése kit terhel. Meg kell vizsgálni azt is, hogy hány helyen kérték a föld­hivatalok azt, hogy a földátadó- és a földkiadó bizottságok ne adjanak ki további földeket, mert a földhivatalok nem győ­zik a határozatok meghozatalát. Dr. Wekler javasolta a Háznak, hogy a törvény kiegészítésére vonatkozó javaslatot ne fogad­ják el, utalják vissza a szaktár­cának azzal, hogy dolgozzon ki egy olyan javaslatot, amely az általa említett problémákat is kezeli. A tervek szerint a következő évtizedben a Mól évi 800 kilo- tonna vegyipari benzint és 200 kilotonna gázolajat szállít. Az elmúlt évben e két alapanyagból 650, illetve 56 kilotonnát szállí­tott a Mol a TVK-nak. Az árak­ról évente a piaci viszonyok fi­gyelembevételével állapodnak meg. A két cég közötti termelési­kereskedelmi együttműködés ez idáig is jelentős volt, a két irá­nyú szállítások volumene elérte az 1,4 millió tonnát évente. Ez 17 milliárd forint forgalmat je­lentett. Márciusok Vajon milyen reményekre • jogosít az egyik március idusa? Az önostorozó, a múltba néző, a történelem évezredein percek alatt átszáguldó, a küldetéstu­dattól áthatott, a köznapi gon­dok ellenére is zavartalan páto- szú, az érzelmeket is meg-megborzolgató, a törté­nelmi koordinátarendszerben a törpe jelent a dicső múlttal könnyedén egy sorba állító, s mindebből a fogyatkozó, gyengülő támasztékot erősít- getni akaró. S vajon milyen üzenet hor­dozója a másik március idusa? A jelenben a jövő csiráit ke­reső, az előretekintő, a már-már kíméletlenül realista, a mértéktartóan patetikus, a köznapok gondjaiba is belefe­ledkező, a mindannyiunkhoz szóló, a rációt előtérbe állító, a dicső múlt mögött a valóságot is felfedező, amitizált nemze­dék tagjaiban is embert látó, az emberformájú és emberlép­tékű. S vajon milyen gondolatok ébresztője a harmadik március idusa? Az önmagán kívül min­denki mást bíráló, sőt becs­mérlő, a mindenkivel szemben hitetlen, a mindenben csak ha­zugságot látó és csalfaságot feltételező, a mindenkit hamis prófétának és hazafiatlannak tekintő, a vakítóan nemzeti­színű, az európaiság álarca mögé rejtőzködő, ám valójá­ban Balkánt idéző, nemzethű­séget hirdető, ám ténylegesen nemzetvesztő, az önmagát a dicső múlt kizárólagos örökö­sének tételező és ebből máso­kat kirekesztő. S vajon mit üzen a negyedik március idusa? A kisgyermeki mosolytól kisért, az ünnepre rácsodálkozó, a csillogó tekin­tetű, az újdonság örömétől su­gárzó, a kezecskében előbb nemzetiszínű zászlót, majd égő fáklyát szorongató, a naivitás tisztaságától megittasult, a még romlatlan és becsületes, a játé­kos és örömteli, az ünnepben is boldog szórkozást látó, vonzó időtöltést, gondtalan játékot. S csak nem hagy nyugodni a kérdés: vajon milyen remé­nyekre jogosít, vajon mit üzen a megidézett négy különböző március idusa? Az ünnepi est emelkedett hangulatú szónok­latait hallgatva, látványos helyszíneit pásztázva, a képer­nyőn a programot intetjük „színesítik”. A borzas fejek azonban meglehetősen üresek, a könnyed válaszok meg ugyancsak semmitmondóak. Március 15-e, mit tagadjuk, többeknek semmit sem jelent. Másoknak ugyanolyan ünnep, mint a többi. Egy a sok közül. Van olyan is, ki - bevallása szerint - ilyenkor később kel(het) és korábban fekhet. Egyesek kitűzik a kokárdát, mások nem. Egyesek szerint negyvennyolcasságunk - bel- ügy, mások szerint neki is meg kell adni a külsőt: évről-évre elő kell venni az egyszer, egy­koron elkészített, ám az idő múltával ugyancsak megfakult kokárdát. Végül egyvalaki mond is valamit, valami érthe­tőt, valami tartalmasat, valami olyasmit, melyből kiderül, hogy érti miről is van szó, a kérdés mire is vonatkozott. Nekem forradalmat, szabadsá­got, valami nagy dolgot jelent - vallja be egy borostás arcú, ápolatlan és viharvert küllemű, ám bensőleg „rendezett és ápolt” férfiember. Az interjúk sorát hallgatva aztán kiderül, hogy március 15-e neki jelent is valamit, valami fontosat.En szívemből azonosulnék az el­sővel, ám másfél évszázada nem igazolja vissza a történe­lem. Elfogadnám a másodikat is, ám szűkmarkúan méri a le­hetőségeket az ellentmondásos jelen. Kirekesztő szemléletével riaszt a harmadik, ám nem feledhetem, hogy mily sok kéz emelkedett a magasba s lengette a papírzászlókat a de­magóg szónoklatot hallgatva, éltetve. Lelkem a negyediké, ám érzem, tudom, hogy aligha több ez ma a hiú reménynél. Mert még mindig alig-alig hal- lik a Szózat, ha éneklésére ke­rül sor. Mert még mindig sza­kadékok szelik át, szabdalják két, három, négy felé a politi­kai terepet. Mert az eufória múltán a többség ismét mások által kisajátítóinak érzi és távol is marad tőle. Mert veszélyesen kevés a tudás Kossuth és Petőfi nemzetédkéről, mert megle­pően nehezen fogalmazódik meg ma is negyvennyolc má­hoz szóló üzenete. Mert még mindig legalább négyféle már­cius idusa költözik ilyenkor a fejekbe, a lelkekbe. Pedig a dolog végtelenül egyszerű. Csak annak tudatára kellene ébredni, hogy negy­vennyolc legfőbb és egyre sür­getőbb üzenete a közös érdeke­ken nyugvó összefogás, mint a nemzeti létezés előfeltétele. Még akkor is, ha ezt az állam- polgári többség ma jobban látja, mint a hivatásos politiku­sok - választási láztól égő - egyre népesebb csoportjai. Szirtes Gábor A szociális segély határán MOL-TVK együttműködés Extraprofit nélkül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents