Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-19 / 77. szám
1994. március 19., szombat Irodalom - Művészet új Dunántúli napló 11 Kaposvári Tavaszi Fesztivál Vajdasági magyar költők Tavasz, Somogy, Kaposvári Tavaszi Fesztivál. A kaposvári megyei és városi könyvtár előadótermében délvidéki alkotók festményei és szobrai adtak hangulatában is méltó keretet a hétfői Vajdasági magyar irodalmi est-hez. A résztvevőket Takáts Gyula költő, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság köszöntötte. Házigazdaként Tüskés Tibor, a Somogy című folyóirat főszerkesztője mutatta be a szerzőket. Ács Károly költő, műfordító mint a Magyar Szó majd a Híd című folyóirat munkatársa, a Fórum Könyvkiadó szerkesztője a magyar nyelvű publikációs lehetőségekről szólt, majd Kisebbségi epigrammák című legutóbbi költeményeiből mutatott be néhányat. Csorba Béla költő, író Teme- rinben él. Középiskoláit Kaposváron végezte. Gyermekeknek írt, de nagyon is komoly, Megoldás című költeménye elgondolkodtató csakúgy, mint József Attiláról szóló sorai. Ladik Katalin költő színművészként is sokat tett a magyar szó terjesztéséért. Az ötnyelvű kömyzetben, ahol élt, mintegy a magyar nyelv korlátáit áthidalva fordult a fonikus versek, a heppening, a performace felé. Itt most korábbi költeményeit mutatta be, mostanában nem ír. Sinkovics Péter költő, műfordító a lét egyensúlyát kutatva az otthon fontosságát hangsúlyozta, Tari István költő, író a háborúval szembeni emberi tartásról, magatartásformáról beszélt. Ma is Óbecsén él, és mint mondta: ez nem hősiesség kérdése, csak nagyon szereti magát otthon érezni. Amint Takáts Gyula költő is megfogalmazta, szinte egy antológia megelevenedő lapjait hallhattuk. A téma a haza, a gyökerek, a távoliét és a közelség, az itthon és az otthon kifejezésekkel megfogalmazott mindenüvé és sehová sem tartozás. A gyökerek keresése. A szerzők egyéni hangja, stílusa, sokszínűsége mégis jól tükrözte a vajdasági magyarok, a vajdasági magyar írók helyzetét, szorongásait, félelmeit és boldogságkeresését. Ladik Katalin így beszélt erről: „Azok közé tartozom, akik még mindig a régi Jugoszláviát érzik hüzájuknak. Utolsó mohikán - egy nemlétező ország hazafiának érzem magam... Elsősorban európai ember vagyok, aki Újvidéken született. ” A háború mindegyikük költészetére, írásmódjára mélyen hatott. Többen a kötött formák, az epigrammák vagy a szonettek felé fordultak, mintegy rendet keresve a körülöttük lévő szellemi zűrzavarban. Jó lenne biztosan tudni, hogy a Vajdaságban élőkhöz is eljön a béke, náluk is kitavaszodik. „Tavasz van, és én Szerbiában élek! / A kikelet itt időzített bomba, / robbantásától megfeszül a kéreg, / világok dőlnek ismételten romba.” (Tari István: Fegyvertánc) Sallai Éva Nagy Zoltán Mihály Négysorosak ® Elillant álmok szétdúlt vackán vergődsz immár otthontalanul. Üvölts, ha fáj a zsongó hiány - hangod fehér sivatagba fúl. Teremtett, törékeny csendben lesem naponta jöttödet. Veszejts el, hogy megbocsássam tebenned önnön bűnömet. CD A lét újra zsendülő mezőin terem dudva is, hólyagos közöny. Félek: kifakad a mérges tályog, lesz mezőinken gyilkos vízözön. ® Elkophat cipőm talpa, a lábam bokáig, térdig: vonszol a terhem így is választott utamon - végig. © Parázslanak, tilalmasán összeforrnak sejtjeink. Lent a földben fejcsóválva összenéznek őseink. © Én én vagyok, jogot ajajhoz pírban, perben örököltem: Sírvafakadt Isten igéje már a tízéves kölyökben. ® Tenyeremben négy barázda jövendőmet magyarázza. Elhinném tán jóslatukat, de a tudat fügét mutat. Coppélius mester, mesterfokon Sólymos Pál Harangozó Gyula-díjas Sólymos Pál, a Pécsi Nemzeti Színház magántáncosa, a napokban kapta meg a Harangozó Gyula-díjat. Tízéves volt, 1961-ben, amikor szülei elvitték az Állami Balettintézetbe. A dolognak volt előzménye, hiszen a kis Pál két évig egy gúla-csoportban tornázott. Az újságban olvasták a hirdetést, amelyben tehetséges fiúkat és lányokat kerestek felvételre. Közel ezer gyermek jelentkezett, közülük mindössze 20-20 fiút, illetve kislányt vettek fel. A kilenc évig tartó kiképzés nagyon kemény volt. Tizenhárom éves korban kerültek színpadra, ebben az időben reggel nyolctól 11-ig zajlott a szakmai tréning, délután kettőtől fél hatig a közismereti tantárgyak okítása, este aztán fél tízig a színpadi fellépés; különböző darabok gyerekszereplői voltak. A képzés végére a negyven gyerekből már csak három fiú és nyolc lány maradt. 1970-ben diplomázott, majd két és fél év következett a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesben. 1972-ben került a Pécsi Baletthez, ahol ’75-ben magántáncossá nevezték ki. 1980-ban egy évadot Leningrádban töltött, diplomát is szerzett a Kirov Színházban. A mai napig élvezi a kemény, klasszikus balettképzés előnyeit. A Pécsi Balett egészen más felfogású együttes volt, mint a lenin- grádi, Eck Imre és Tóth Sándor akkoriban pályájuk csúcsán voltak. A nyolcvanas évek derekára aztán már kicserélődött a gárda, a nagy alapítók - Sti- mácz, Bretus, Hetényi - már nem voltak, s mára Sólymos egyedül maradt, senki sincs kortársai közül a színpadon. Ez a pálya nagyon hálátlan, ha valakinek sikerül huszonöt évet végigtáncolnia, amely után már jár a nyugdíj, az boldog lehet, hiszen az elhízás, a sérülés sokak pályáját törte már ketté. Sólymos Pál pályája sikeresnek mondható, kapott már Liszt-díjat, kétszer Pro Te- atro-díjat, volt az év táncosa, az évad elején közönségdíjas. Most, 43 évesen, Coppélius mestert táncolja Delibes Cop- pélia című balettjében Herczog István koreográfiájára. A Ha- rangozó-díjat erre az alakításra kapta, ez volt egyébként Harangozó Gyula feledhetetlen, nagy alakítása. Április 29-én, a Tánc Világnapján mutatják be Budapesten, a Rock Színház új produkcióját, a Rock-Odüsszeiát, melynek a főszerepét alakítja, vendégművészként. A következő színházi évadban a Pécsett felújított Rómeó és Júliában ezúttal nem Mercutiót, hanem Lőrinc barátot személyesíti meg, amely új izgalmas feladat számára. A távolabbi jövőre nem igazán gondol, de úgy érzi, még két éve minimum vissza van a színpadon, ehhez azonban nagy odafigyelés kell és sok-sok munka. Cseri László szétpöfékelje a fanyar illatú cigarettafüstöt. A munka nehéz, a kora nyári meleg meglepte a brigádot, amely egyébként is megfogyatkozott. Még az örökmozgó kese Sanyi is nagy sóhajtással ereszkedett le az ebédhez. Annyira megváltozott itt minden. Hol van már a szerszámnyélre való támaszkodás, a ringó női csípők studírozására elpazarolható egy-két szusszanásnyi idő. Vackor még olyanra is emlékTörő István A légkalapács J anika a csokoládészeletet bontotta ki, és már előre élvezte az édes, kakaós ízt, ahogy végigtapad a szájpadlásán, s finoman, puhán elnyalogatja, amikor furcsa, émelyítő rohadásféle szagot érzett:- Döglött kutya van itt, vagy eleresztett valamelyikőtök egy slukkot? - mordult hangja a mellette bicskával hadonászó böngyöl hajú Bubu felé. Bubu vigyorogni kezdett, mint amikor a filmeken megnyílik a bálna szája, s előtűnik néhány foga, és a közötte éppen forgatott, csócsált ennivaló.-Jó, mi! Döglött kutya - és csattogtatta a száját. - Vackor savanyú káposztát eszik. Nem kérsz egy kicsit belőle? Állítólag nagyon egészséges.-Igenis, egészséges! - élne- kelt Vackor kifakadva. Majd felugrott, odalépett Janika elé, és a nyitott nejlonzacskót az orra elé tartotta. Hatalmas röhögés kísérte. Egy pillanatra felforrosódott és vidámmá vált a hangulat. Végtére is ebédidő van, miért szomorkodjanak, legalább a bendőbe valót kisélje el egy kis nevetés. Janika nem szólt semmit. Abbahagyta a csokoládészelet burkolatának feszegetését, majd belemarkolt a savanyú káposztába, és magasra tartva csúr- gatta szájába a levét, betöm- ködte a ropogós káposztát. Még egy-két megjegyzés, jóízű nevetés kisérte a döglött kutya históriát, miközben Janika kibontotta a csokoládét, és a legközelebb állók felé nyújtotta. Éppen egy falat jutott neki is belőle. Bubu megvigasztalta:- Majd kapsz másikat a legközelebbi edzésen!- Olyan sóher az edző, hogy még ezt is kiszámolja. Azt mondja nincs rá pénz. Lassan már mi, akik dolgozunk, dobjuk össze a villanyszámlára a pénzt. Ha jön a fűtés nem is tudjuk mi lesz.-Majd Daginak a hasával befűtöttök! - kiabált oda Vackor. Aztán odébblépett, mert Dagi az összegyűrt elemózsiás papírt, benne a paradicsom, és paprika maradékkal úgy vágta felé, mintha ágyúgolyó lenne.- Majd adok én neked. Örökösen az én héjammal van bajod. Tudd meg, hogy nekem kell azt cipelnem! - és durcásan elfordult, mint egy gyerek, és már sercintette is a gyufát, hogy utána, mint egy gyárkémény szik, hogy kianalizálták ezeket a női hátsókat. Most meg ..,? Még egy kis sört sem ihatnak. A Nap szinte ráégeti őket az aszfaltra, amelyet bontanak, törnek, döngölnek, lapátolnak, hengerelnek. F eltűnik a főnök kocsija. Vége az ebédnek. Sanyi is törlés nélkül, csak úgy be- kattintja a bicskát, eltünteti a mellényes nadrág nagy zsebében, és indul a szerszámja után. Dagi még egyet kortyol a kannából, majd eltorzult pofával fröcsköli kifelé:- Pfuj! Ilyen meleg még a hugyom sincsen! A főnök pont akkor ér oda:- Hát akkor igyék azt kolléga ur! Általános röhögés. Bubu megpaskolja Dagi csapzott haját:- Majd bepótoljuk, Dagikám. Minimum két krigli, érted, az Öregből! Dagi képe felvídámul. Lám, mit tesz a jó szó, és az ígéret is. Még ha ilyen kicsi és jelentéktelen is. A főnök nézelődik, méricskél. Finoman vasalt nadrágja csak úgy fehérük. Volt idő, amikor ugyanúgy rásült lábára a friss aszfalt gőze, itt-ott kemény hegeket ejtve. De most más a helyzet. Megváltásként jött a külföldi munka. Nem volt könnyű az arabok között sem. Most minden az övé. A légkalapács, kompresszor, gyaloghenger, tömörítő, és az összes felmorzsolja az idegrendszerét. Bubunak még az álmát is elkíséri ez az iszonyatos rengés, talán még a túlvilágon is ezt fogja hallani. Sanyi mondja is neki alkalmasint:- Hagyd már abba! Eltemetjük veled együtt azt a francos berregőt! Bizony ahhoz kemény ember kell. Néha a pöttöm, zömök Janika is nekiveselkedik. Jókat kuncognak rajta, mert Janika, mint egy macska hasal rá, de a légkalapács meg sem indul. Dagi súlya és karizmai kellenek hozzá. A főnök úr ideges lesz.:- Hagyják abba! Bubu egy mozdulattal lerámolja a csörömpölő krampácso- lót. Ismét csend lesz. Jó ebben a csendben, szinte belesüketülten állnak. A főnök úr méricskél. Furcsán hunyorog apró szemével. Belépi a területet, mely nem olyan nagy, de annál nagyobb az, amit el kell végezni rajta. Csóválja a fejét:- Ennyit piszmogni rajta. Rég meg kellett volna enni! Janika felfortyant:- Akkor miért nem eszi meg? Jó étvágyat! Zúgolódás támadt, majd röhögés. Daginak is fülig ért a szája. A főnök elvörösödik, majd izzadni kezd. Janika élce pontos volt, és talált. „Bezzeg ő megmutatná hogyan kell csinálni! Mikor az araboknál majd leégett róla a nadrág . ..” De ez már a múlté, és ez nem Arábia. Cigarettára gyújtott. A Camel füstölögni kezdett. Nyugalmat erőltetett az arcára:- Janika, holnaptól ne jöjjön! Mint egy kődarab, mikor lepottyan valahová, olyan csend lett egy villanásnyi idő alatt. Végül Bubu kapott először levegőt. Próbált védelmére kelni Janikának:-Főnök őr! így teljes a brigád. Mindenkinek megvan a maga feladata, és ...-Oké! Akkor bubu maga se jöjjön! Bubu csak nézett. A szája egészen kiszáradt. Csak a pillanat törtrésze alatt villant fel benne a két kicsi, a magas lakbér, a teljes eladósodás ... Belenyilallt a mellkasába. Valamit mondani kellene, de nem tud semmit. Csak áll, mint valami kuka. Dagi lépett előre. A legnyugodtabb, a mindenki által le- nagyhasúzott. Még a hangja sem remegett:- Ez ilyen egyszerű? Magának sohasem lesz ilyen brigádja! Tudja ezt?-Ilyen egyszerű. Tudom, hogy nem lesz ilyen brigádom. Maga is elmehet! erre már mindenki felmordult:- Akkor már küldjön el minket is! Dagi nélkül nem dolgozunk! A főnök úr nem szólt semmit, csak mosolygott. Majd felemelte az ujját, és közelebb intette őket:- Látjátok azokat, ott? - mutatott a folyópart melletti padra, melyen ültek vagy hatan. Barna bőrűek, idegenek. - Csak füty- tyentek nekik, és azt csinálnak, amit én akarok! Feszült csend egy pillanatig. Dagi porolni kezdte a nadrágját. Sutba dobta a csákányt, csak úgy pendült a csomóba hányt macskakövön. Megindult. Egy autó szenvedett rettenetesen a közelben, hangja és bűze elárasztotta a környéket. Janika is lerakta a szerszámot. ak a kompresszor zúgott kísértetiesen, jelezve, hogy kész a munkára, neki mindegy, hogy ki fogja a légkalapácsot, csak fogja már, mert felrobban ettől a sok lufttól. A főnök eldobta a csikket, majd zsebre vágott kezét kikapta, és tapsolt néhányat:- Gyerünk emberek, munkára! Janika is marad, de legközelebb őt eszem meg vacsorára. Elvégre a kannibálok között is éltem! - és hátat fordított. Fel- dübörgött a légkalapács. szerszám, amelyeknek nyelére nem lehet csak úgy támaszkodni, és lesni a napot, hogy ' mikor tűnik már el. A főnök úr elégedetlen, látszik az arcán. Neki határidői vannak, melyeket be kell tartani, mert akkor oda az üzlet. Az üzlet pedig kell, mindenáron. Bubu elindítja a légkalapácsot. Az utcán járókelők is ösz- szerezzennek. Iszonyatos ez a hang, szétveri az ember agyát,
