Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-18 / 76. szám
1994. március 18., péntek Háttér űj Dunántúli napló 13 Szonda Ipsos februári közvélemény-kutatása A Dunántúl legerősebb pártja az elmúlt hónaphoz hasonlóan az MSZP, a megkérdezettek 19%-ának támogatásával (az ország egészében 18% szavazna rá). A második helyen a Fidesz áll, 13%-os szavazati aránnyal (országosan 12%-ot kap). A fiatal demokratákhoz e hónapban felzárkózott az SZDSZ, a régióbeli 12%-os és az országos 11%-os eredményével. Februárban a három „dobogós” párttól igencsak elmaradt a többi politikai erő. Az MDF-et Dunántúlon a megkérdezettek 6%-a támogatja (országosan 8%), az FKGP és a KDNP híveinek aránya 4%-ra tehető mind az ország nyugati felében, mind az egész területre vonatkozóan. A dunántúli polgároknak összességében 7%-a támogat valamilyen más, parlamenten kívüli pártot. E térségben kevesebben voltak bizonytalanok „párthovatartozásuk” tekintetében (34 %), mint az ország egészében (36%). Ha a múlt havi és a mostani adatokat együtt vesszük figyelembe, akkor elmondhatjuk, hogy a február "nyertese" az SZDSZ volt. Dunántúlon egy hónap alatt 6%-ot javult népszerűsége, ami statisztikailag jelentős növekedésnek tekinthető. Nőtt a Fidesz iránti szimpátia is, az emelkedés 3%-os. Az MSZP és a KDNP szavazó- bázisának nagysága nem változott, míg az FKGP és az MDF 3%-ot vesztett abból. A választásokhoz közelítve egyre nagyobb súlya van azok véleményének, akik biztosan részt vennének a választásokon s rendelkeznek is pártpreferenciával. Az MSZP a Dunántúlon a biztos szavazók 31%-ának támogatását élvezi (országosan 32%-ét). Ebben a körben második helyen az SZDSZ áll 19%-kal (országosan Rokon- és ellenszenv "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra szavazna?" (a válaszok százalékos megoszlása a választókart népesség kdében a nyugati országrészben illetve az egész országban) a nyugati országrész adatai: országos adatok: egyéb páit 7 FIDESZ 13 SZDSZ 12 Iszom ITpsosI 17%-kal). A következő politikai erő a Fidesz 16%-nyi szimpatizánssal (országosan 15% támogatója van ebben a politikailag aktív közegben). A biztos szavazók 12%-a a Demokrata Fórum kezébe helyezné az ország irányítását (országosan 14%). A KDNP 6%-ra (országosan is 6%-ra), az FKGP 5%-ra (országosan 4%-ra) számíthat. Érdekes, hogy míg az összes megkérdezett tekintetében a Fidesz előrébb van az SZDSZ-nél, addig a biztos szavazók körében gyengébb eredményt ér el. Ennek az az oka, hogy a Fidesz-tábor szavazási hajlandósága alacsonyabb mint az SZDSZ-é. A pártok bázisát tekintve megállapítható, hogy az MDF rendelkezik a legaktívabb szavazókkal. A Demokrata Fórum híveinek 87%-a minősül biztos szavazónak. Az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatók 74%-a mondta azt, hogy biztosan elmenne voksolni. A KDNP mellett állók 70%-a, az FKGP szimpatizánsainak 58%-a menne el biztosan a választásra. Még ennél is alacsonyabb a Fidesszel rokonszen- vezők részvételi hajlandósága: alig több mint felerészük, 54% biztos abban, hogy elmenne szavazni. A politikai erőviszonyok másik oldalát az mutatja, hogy melyik párttal szemben mekkora ellenszenvtábor alakult ki. A legtöbben, 24 %-nyian az MDF-fel szemben nyilvánították ki ellenérzésüket (az országban 21% tette ugyanezt). A mezőny következő szereplője az FKGP 15%-kal (országosan 16%-kal). A MSZP-t elutasítók "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" (a válaszok százalékos megoszlása a választókon! népesség körében a nyugati országrészben illetve az egész országbau) a nyugati országrész adatai: országos adatok: MDF 24 ISZOM, 1ÍPS0SI aránya 6% (országosan is 6%). A többi parlamenti párttal a választópolgároknak gyakorlatilag "nincs ekkora bajuk". A Fidesz a választók 3%-a (3%), az SZDSZ-t 2%-a (2%), a KDNP-t 1%-a (2%) utasítja el.A parlamenten kívüli pártok közül a Munkáspártot 7% (országosan 6%), MIÉP-et 4% zárja ki azon pártok sorából, amelyik szóba jöhet a szavazáskor. Az adatfelvétel ideje: 1994. február Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés A megkérdezettek száma: 1872 fő, akik az egész országot képviselik, ebből 576 fő a Dunántúl lakosságát reprezentálja Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó dunántúli lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és a lakóhely típusa szerint megegyezik. Emlékeztető Szociáldemokrácia A múlt század 60-as éveitől új típusú pártok megjelenése módosítja az addig elsősorban konzervatív - liberális ellentétre épülő pártrendszereket. E pártok a parlamenteken kívül alakulnak, gyökereit tekintve a szakszervezeti mozgalomból nőnek ki és sokszor megtartják szoros kapcsolatukat ezekkel az érdekképviseleti szervezetekkel. Megalakulásukat nemzetközi mozgalom is segíthette, illetve a nemzeti alapon létrejöttek gyorsan kapcsolatot kerestek a hasonló elveket valló pártokkal. Különösen a II. Intema- cionálé játszott fontos szerepet a szociáldemokrata pártok szervezett tömegpárttá alakulásában. A korabeli viszonyok között e pártok azért is különleges helyzetben voltak, mert megjelenésük pillanatától rendszerellenes erőként, új típusú hatalomért szálltak síkra. Ideológiájukat elsősorban Marx és Engels művei befolyásolták és létrejöttük pillanatától tudatosan egy társadalmi osztály - a munkásság - érdekeit igyekeztek megfogalmazni. Szervezeti felépítésük is eltérő volt, hiszen egyéni tagságra alapozott, szigorúan centralizált, gyakran tagdíj-támogatást megkövetelő és rendszeres politizálást lehetővé tevő tömeges tagságot felsorakoztató pártokká alakultak. A múlt század végétől átfogó demokrácia koncepciójellemezte őket, melynek elemei a választójog kiterjesztése, a közvetlen népszavazásos demokrácia szorgalmazása, an- tiparlamentáris retorika és republikánus szellem (kivéve az angol Munkáspártot). A XX. század elejére a küzdelmüket a titkos és általános választójogért sikert koronázta és 1918-tól már nemcsak egy-egy szociáldemokrata képviselőt tudtak bejuttatni a parlamentbe, hanem kormányzati felelősség is hárult rájuk: pl. 1917-től Svédországban. E korszaktól kezdve önmeghatározásukat döntően befolyásolta, hogy a szociáldemokrata pártokból kiszakadtak a bolsevik típusú, Lenin nézeteit elfogadó, önmagukat kommunistaként interpretáló pártok, melyek legfontosabb politikai célkitűzése a forradalmi úton történő mielőbbi hatalomátvétel volt. Ezzel szemben a szociáldemokrata, illetve a 20-as években alakuló szocialista pártok a reformok útját hirdették meg a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. így a fasizmus hatalomra kerüléséig legélesebb elméleti, ideológiai küzdelmet a kommunista pártokkal vívtak. A második világháború után valamennyi európai demokratikus országában reális kormányzati alternatívaként szerveződtek újjá a szociáldemokrata, szocialista pártok. Az 1950-es évektől e pártok ideológiai elkötelezettsége csökkent, megindult néppárttá válásuk, bár a szakszervezeti mozgalmakkal hagyományosan jó a kapcsolatuk. Ettől az időtől fogva elfogadják a pluralista társadalom modelljét, teljesen elutasítják a szovjet és leninista rendszert, elhatárolódnak a kommunista pártoktól, de fellépnek a jobboldali kormánykoalíciók ellen, síkraszállnak szociális területen a növekvő állami szerepvállalásért és következetesen a háborúk elkerüléséért küzdenek. S bár az 1980-as évtizedben a neokonzervatív fordulatnak lehettünk tanúi, az Európai Parlament legnagyobb létszámú frakciója ma is a szociáldemokrata, és a nemzetközi politikai élet fontos szereplője a Szocialista Intemacionálé. E szervezet figyelme ma az ún. harmadik világ felé és a volt szocialista országok felé irányul. Az intemacionálé által meghirdetett demokratikus szocializmus a demokrácia elveinek messzemenő figyelembevételével a szolidaritás elemeit is tartalmazó társadalom megvalósítását jelenti. Laczkóné dr. Tuka Ágnes A pozíciókat nem adják fel, ugye? A magyar gazdaság egyik nagy kérdése, megőrzi-e érdeklődését hazánk iránt a japán és az amerikai nagytőke? Biztató, hogy ennek lehetőségét tanulmányozta most Japánban a Kelet-Közép-Európa gazdasági és szociális fejlesztésével foglalkozó amerikai - japán közös bizottság, amely 1992 őszén alakult meg éppen Budapesten. A kezdeményezés egy amerikai magyar nevéhez fűződik: Radványi János, egykori washingtoni ügyvivő, majd disszidálása után a Mississippi Egyetem tanára szorgalmazza évek óta e stratégiai jellegű együttműködést, amely Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot és Szlovákiát egyaránt segítené. A kérdés külön érdekessége, hogy két olyan hatalom közreműködéséről van szó, amelyek közben mind elkeseredettebb kereskedelmi háborút vívnak egymással? A válasz nem könnyű. Clinton ugyanis a választások idején azt ígérte, hogy a sok pénzbe kerülő külföldi befektetések helyett a hazai gondokra összpontosít. Mer-e, tud-e ilyen helyzetben nagyobb mértékű európai kötelezettségeket vállalni? A tokiói kormány is jól tudja, milyen páratlan lehetőségeket kínál a japán gazdaság számára, ha hosszútávú beruházásaival megveti a lábát új európai piacokon, amelyek még nagyobbak lehetnek, ha térségünk országai bekerülnek az Európai Unióba. Vajon elszánja-e magát Tokió egy olyan gazdasági világpolitikára, amelynek külön fejezete foglalkozik Európa keleti felével? Az Egyesült Államok és Japán gazdasági-pénzügyi pozíciói erősek Kelet-Közép-Éuró- pában. Bízunk benne, hogy mostani tanácskozásukon számunkra is fontos elhatározásra jutottak: hosszú távú és aktív jelenlétre rendezkednek be az európai piacon. Izrael küzdelme a zsidó fanatikusokkal Minden érdekelt másként ítéli meg az intézkedéseket A szélsőséges telepesek megfékezésére hozott izraeli kormányintézkedések eddig nem győzték meg a palesztinokat. Baloldali politikusok, például Joszi Szárid környezetvédelmi miniszter „messzehatónak” , Simon Peresz külügyminiszter egyenesen „drasztikusnak” minősítette ezeket, Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője viszont „értéktelen és üres” intézkedéseket emlegetett - írta hírmagyarázatában a DPA német hírügynökség. Az egyes vélemények' szerint „példa nélkül álló” döntéseket a je- ruzsálemi kormány a múlt pénteki hebroni mészárlásra válaszul határozta el. Lefegyverzik a legradikálisabb fanatikusokat a zsidó telepesek közül, Kah és Kahane Hai nevű szervezeteiket lehetőség szerint betiltják, az öt vezető szélsőségest három hónapra úgynevezett adminisztrációs őrizetbe veszik, és egy hivatalos vizsgálóbizottság bíznak meg annak felderítésével, kik a felelősek a mecsetben történt tömeggyilkosságért. Közelebbről szemügyre véve ezeket az intézkedéseket, nem is tűnnek túlságosan mélyrehatónak - ennek oka feltehetően az, hogy Jichak Rabin kormányfő jogvita esetén szeretné elkerülni a vereséget a Legfelsőbb Bíróságtól. Az öt körözött aktivista közül csak egy van letartóztatásban. Egy másik, a Kah mozgalomhoz tartozó Noam Federmann imigyen viccelődött a rádióban elhangzó felszólításokkal: - Nem bujkálok, csak Izraelben utazgatok. Néhány különösen veszedelmes vezető lefegyverzése aligha veszi élét a potenciális veszélynek. A megszállt területeken élő izraeli férfiak csaknem valamennyien rendelkeznek fegyvertartási engedéllyel és hozzá fegyverrel. Tekintettel a palesztin szélsőségesek fenyegetéseire, ezt a kormány nem fogja megtiltani. Akinek pedig nem volna saját fegyvere, annak legkésőbb az évente esedékes tartalékos katonai szolgálat idején a kezébe nyomnak egyet. Szinte rezig- náltan hangzik Ran Cohen baloldali izraeli parlamenti képviselő felhívása, hogy a telepesek legalább nehézfegyvereiket adják le, és elégedjenek meg a pisztollyal, mint személyi védelmi fegyverrel. Arról, hogy a radikális Kah szervezet és leágazása, a Kahane Hai betiltásából lesz-e valami, az állam- ügyészségnek kell döntenie. A Kah példának okáért Kirjat Árba településen, a szélsőségesek egyik fellegvárában még a demokratikusan választott önkormányzatban is képviselve van. A titkosszolgálat a szervezet kemény magját néhány tucatnyira becsüli, akik rasszista küzdelmüket az arabok ellen a föld alatt is folytatni tudják. A legnagyobb politikai jelentősége valószínűleg a hivatalos vizsgálóbizottságnak van, az elsőnek az 1983-as emlékezetes bankbotrány óta. Ennek a bírósághoz hasonló hatásköre van, és zárójelentésében megfelelő intézkedéseket indítványozhat, de el nem rendelhet. Rabin kormányfő és védelmi miniszter a kabinetben ellenezte a bizottságot, és csak a miniszterek többségének akarata előtt hajlott meg. A bizottság tevékenysége azonban hosszan el fog húzódni, pedig most - mint a Maariv című lap kommentátora megjegyezte - a cselekvésnek és nem a vizsgálatnak van itt az ideje. Némelyek a legutóbbi napok eseményeiben a kormány tekintélyének jelentékeny csorbulását vélik felfedezni a megszállt területeken. „Mielőtt az állam átadja tekintélyét a PFSZ-nek (a jövőbeni autonóm területeken), előbb vissza kell szereznie azt a telepesektől” - vélekedett a Jediot Aharonot kommentátora. És maga Peresz külügyminiszter is közvetve beismerte, hogy nem a legjobban áll az államhatalom szénája, amikor azt mondta, hogy a kormány „nem hagy fel a szélsőségesekkel folytatott küzdelmével mindaddig, amíg Izraelben helyre nem áll a teljes biztonság és béke mindenki - arabok és zsidók - számára egyaránt.” Jó lenne, ha így történne, boldog öröm lenne az ott élő népeknek.
