Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-17 / 75. szám

1994. március 17., csütörtök Városaink üj Dunímtüii napló 7 Pécsi Körkép Azt üzente „Keleti nép raj vagyunk, s ke­letnek sajátságaihoz tartozik, hogy mesékben oktat, mesékben tanul” - írta Kossuth 1841-ben a Pesti Hírlap szerkesztőjeként. Hogy életművéből miért éppen ezt a mondatot választottam in­dító idézetként? Egyebek közt azért, mert jó esély van rá, hogy a mostani ünnepi megemléke­zések sorában ez sehol sem hangzott el. Pedig sokminden elhangzott és elhangzik még, hiszen - noha 1849-ben éppenséggel zsörtö­lődött, hogy egyesek „március- tizenötödikéznek” - ilyen tájt Kossuth mindig is időszerű volt. Idén pedig különösen, hogy halálának 100. évforduló­ját is összekapcsoltuk a forrada­loméval.(Még mondja valaki, hogy nem vagyunk takarékos „keleti népraj”!) Lehet, hogy ez a centenárium el is sikkad, ha nem esik a nemzeti ünnephez közel. Másképp könnyen úgy járhatott volna, mint a legutóbbi választási kampány tülekedése idején, 1990-ben Hunyadi Má­tyás halálának 500. évfordulója. Ám az is lehet, hogy ez csak dőre feltételezés. Hiszen lega­lább 100 éve március 15-e nem is annyira megemlékezés, mint jó ürügy a napi politikai mon­danivaló történelmi csomagolá­sára. (Mert hiszen keleti népraj vagyunk ...) Ettől Kossuth emléke, élet­műve sem mentesült, s talán nem is mentesülhet soha. Pedig hát nemcsak a nemzeü érzés és önérzet húijait legavatottabb- ként pengető szónokhoz lenne érdemes kapcsolódni, hanem a politikus közíróhoz is. A március 20-án elmaradó (?!) koszorúkért „cserébe” idézhetjük Kossuth 1842-ben megjelent, de ma is és nálunk is megszívlelendő üzenetét a helyhatóságok „szerfeletti kor- mányozgatásának” rossz olda Iáiról: „ ... a haszontalan apróságok a közhatóság idejét, figyelmét annyira kimerítik, mi­szerint a nagyra, szükségesre, kellő kitűréssel reá nem ér. S ha aztán a közösség ezekben örö­kös hiányt érez, míg szabadok­nak lenni kellő aprólékos viszo­nyaiban kényelmetlen gyámko­dást, bosszantó avatkozást kell tapasztalnia, igen természetes, hogy a tyúkszem juttand eszébe, mely csak szorít, de nem lát.. . . aki nagyon sokat parancsol, annak nagyon sok parancsa tel­jesítetlen marad... Semmi sem árt pedig a hatóságok tekinteté­nek annyira, mint az, ha ha­lomra szórják a parancsokat, miket az élet legközelebbi perce kinevet. ” Mivel március 15. a szabad magyar sajtónapja is - jól időzí­tetten meg is kapta koszorúját! - , nem lehet kihagyni Kossuth 1832-ből származó üzenetét: „. . . nemzetem szabadsága, bol­dogsága fölött kétségbe nem esem; vagy nyomtatási szabad­ság, vagy a szabadság elnyo­mása. Üt közép itt nincs!” Mennyire meglepődhetne a mai sajátos (létszámleépítéses) „kö- zépút”-értelmezésen, amely a korábbi gyakorlatot okkal osto­rozva ezen alapelvet elektronika korában mégis a Gutenberg-ga- laxisra szűkíti le! Hiába: keleti népraj vagyunk, amely mesék­ben oktat, mesékben tanul. Ha tanul. .. Dunai Imre Árulkodó vízóra A mikor kezdtek elterjedni a vízórák bizonyos halk el­lenkezés kíséretében, gyakorta elkapott a lelkifurdalás: bizony „túlfogyasztásban” lehetek, biztos így van, hiszen egyébről sem hallani, mennyire pazar­lóan bánik a drága kinccsel, a vízzel a fogyasztó. De azt is hallani lehetett, hogy a vízóra a takarékos fogyasztásra ösztö­kél. Aztán amikor látnivaló volt már, hogy a víz ára folyton folyvást csak emelkedni fog, elhatároztam, hogy nem mara­dok ki az órások táborából. Borzasztóan sok pénzt áldoz­tam rá: 13 ezer forintot, miköz­ben kételkedtem benne, valaha is megtérül-e ez a befektetés. Hát akkor?... Hát éppen ez az! Megtörtént az első elszámo­lás a két illetékes szolgáltató céggel, ezt követően a számlák és az adatok birtokában némi kis elemzés következett. Vol­taképpen ez okozta a nagy meglepetéseket. Azt már eddig is tudtuk, hogy annak idején, amikor megállapították a vízfogyasztás mérőszámait, nem bántak ve­lünk, fogyasztókkal kesztyűs kézzel, sőt, ez a kesztyűtlen kéz nagyon is maga, vagyis az ál­lam felé fordult, s ezen semmi nem változott a rendszerválto­zás óta. Holott várhattuk volna az igazságtalanságok orvoslá­sát. Mert mi más, ha nem igaz­ságtalanság az, ha a vízfogyasz­tás mértékét olyan magasan ál­lapítják meg, amit - mint utóbb kiderül - csak féktelen pazar­lással lehet „teljesíteni”. Nézzük csak a számokat! A PÉTÁV 13 köbméter víz fődíját számlázta, tavaly már­cius óta ugyanannyi hidegvíz díját is, és az addig 720 forintos költség egyszeriben (emelke­dett is a vízdíj!) 1885 forintra növekedett. És akkor jött au­gusztusban az óraszerelés. És mit tesz isten, az év végéig ösz- szesen 23 köbméter melegvizet fogyasztottam, kevesebbet, mint amennyit korábban két hónapra - fizettem. Pedig - szavamra - nem fogtam vissza magamat, a konyhában ugyan­úgy és ugyanannyiszor nyúlok minden szíre-szóra a meleg­csaphoz, mint korábban, vi­szont az is igaz, hogy fürdés te­kintetében változatlanul a taka­rékos zuhanyozást részesítem előnyben, mert nem szeretem magamat egy kád vízben áz­tatni. És ez csak a meglepetések egyik fele. A másikat a hideg­víz okozta. Annakidején 16,5 köbmétert állapított meg fize­tendőként az Ingatlankezelő, ennyit is fizettem változó (értsd: folyton emelkedő) áron havonta. És akkor jött az óra és öthavi fogyasztás nem érte el az előtte volt egyhavit, a 16,5-tel szemben csak 15,5 köbméter volt. Nézzük tovább a számokat! Ha marad az óra nélküli álla­pot, az említett öt hónapban 147,5 köbméter vizet kellett volna megfizetnem a PÉ- TÁV-nak és a Vízműnek. Ezzel szemben csupán 30 köbmétert voltam szíves fogyasztani. Vagyis 117,5 köbméter vizet megtakarítottam. Csakhogy a szó itteni alkalmazása ellen minden porcikám tiltakozik, minthogy a tényleges és a fiktív fogyasztás közti különbözetről van szó, 117 köbméter - vagy ha úgy tetszik: 117 000 liter - víz el sem jutott a lakásom csapjáig, mert nem is volt rá szükség, végső soron megter­melni sem kellett. Csak kifi­zetni. S úlyos kérdés vetődik itt fel, hiszen már nem egyetlen fogyasztóról van szó - az egyetlen mindössze példa gya­nánt Szolgált -, hanem nagyon sokról. Több tízezren fizettünk - fizetünk - így. Rengeteg az úgynevezett. megtakarítás! Felvetődik tehát a kérdés: mi lett az el nem fogyasztott víz sorsa, és főleg: mi lett az el nem fogyasztott vízért bekasz- szírozott vízdíj sorsa? Lehet, hogy ez egyfajta hozzájárulás volt a vállalatok működőképes­ségének a fenntartásához? Hársfai István Díszpolgárunk szobra Kossuth Lajos szobra Pécsett Fotó: Läufer László Vasárnap, március 20-án lesz 100. évfordulója, hogy Torinó­ban elhunyt Kossuth Lajos, Magyarország emigrációba kényszentett kormányzója. Ha elfogadjuk a Pécs Város Ta­nácsa 1848. március 18-án ho­zott döntése jogfolytonosságát - s miért ne tehetnénk -, akkor a kormányzói titulus mellé nyu­godtan odaírhatjuk: Pécs dísz­polgára. Kevésbé ismert, hogy a kie­gyezést követő időszakban Pécs városa e tiszteletbeli címnél is erősebben kívánt kötődni a „szabadság hontalanjához”, de ez a kormányzó elvhűsége miatt nem valósulhatott meg. Idézzük erről magát Kossuth Lajost 1891-ből: „számtalan­szor kijelentettem, magának a magyar képviselőháznak is megírtam, elnökéhez Pécs vá­rosa képviselői mandátumának el nem fogadása felől intézett levelemben, hogy az osztrák bi­rodalommal 1867-ben elfoga­dott kapcsolatot jogtalanságnak tekintem, s magamat, mint szü­letett magyar polgár, e jogta­lanság törvényesítésének alája nem vetem ”. A városnak igazából nem volt oka megsértődnie a vissza­utasítás miatt: Kossuth magyar állampolgársága meglétének, vagy megerősítésének ügye ak­koriban olyan országos belpoli­tikai krízist okozó kérdés volt, amelynek megválaszolásába a kompromisszumot kereső mi­niszterelnök, Tisza Kálmán is belebukott. Pécs Kossuth halála után 14 évvel később, 1908-ban állított szobrot a kormányzó emlékére a város akkor még viszonylag újonnan kialakított terén. Éz a ma már belvárosi tér kezdetben Új tér néven szerepelt, később Majláth térnek nevezték el, s csak 1949-ben kapta - a szo­bornak köszönhetően - a Kos­suth tér nevet. A bronzszobor - amely azóta is a március 15-ei megemléke­zések egyik színhelye - Horvay János műve. Nem véletlenül esett rá a választás: az akkori­ban tömegesen készülő Kos- suth-szobrok legtöbbet foglal­koztatott alkotója, aki egyben pécsi származású volt. Az ün­nepélyes szoboravatón részt vett a visszatelepült - és atyja politikai hitvallásához hűtlen­nek bizonyult - Kossuth Ferenc is, aki akkoriban miniszteri funkciót töltött be. Most a centenárium alkalmá­ból Pécs Önkormányzata - a tervek szerint még a tavasz fo­lyamán - tudományos konfe­rencia, illetve középiskolás tör­ténelmi-irodalmi vetélkedő rendezésével kíván tisztelegni Kossuth emléke előtt. Feltéve, ha találnak hozzá pénzt is a vá­ros költségvetésben. D. I. A nem lakás céljára szolgáló ingatlanok elidegenítése Több egyeztetési forduló után március 3-i ülésén hozott határozatot a közgyűlés a Va­gyonkezelő kft. tulajdonában álló nem lakás céljára szolgáló ingatlanoknak a határozatlan időre bérleti joggal rendelkező bérlőik számára történő elide­genítéséről. A közgyűlés úgy döntött, hogy a rendezési tervi, műem­lékvédelmi és gazdaságossági okból nem engedélyezhetők ki­vételével - amelyek jegyzékét a következő ülésen teijesztik elő - az összes többi ilyen ingatlant elidegenítésre jelöli ki. A testület az érintett vállal­kozók érdekképviseleteivel folytatott egyeztetés legvitatot­tabb pontjait a maga részéről úgy zárta le, hogy kimondta: a kijelölt ingatlanok csak olyan bérlők részére ajánlhatók fel megvételre, akik a Vagyonke­zelő kft.—ét törvényes szerve­zetnek, a Közüzemi Rt-ét tör­vényes szerződő félnek ismerik el, illetve ezzel ellentétes jog- nyilatkozatukat visszavonják. A vételár az ingatlan 3 hó­napnál nem régebben becsült forgalmi értékének 80 %-ka. Kivételt képeznek az előprivati­zációs eljárással, liciteljárással és a szabad forgalomban szer­zett ingatlanok, amelyek esetén a vételár a forgalmi érték 60 %-ka. (Az érdekképviseletek 40-50 illetve 60 %-ot javasolták vételárként aszerint, hogy az ingatlant több mint 10 éve, 5 éve, illetve 5 évnél nem régeb­ben újították fel. Ez „dupla kedvezmény” lett volna, hiszen a forgalmi értéket az ingatlan ál­laga alapvetően meghatározza.) A vételi szándékot a bérlők június 30-ig jelenthetik be. A forgalmi értéket a Polgármesteri Hivatal Illetékirodája közli a ki­jelölt ingatlanok bérlőivel a vé­teli szándékuk bejelentésétől számított 30 napon belül. A vételi ár egy összegben az adás-vételi szerződés aláírásá­val egy időben esedékes. A természetes személy bérlő a vé­telárat részben vagy egészben a saját jogán szerzett kárpótlási jeggyel - kamatokkal növelt ér­tékben - is kiegyenlítheti. Abban az esetben, ha az in­gatlant az önkormányzat (illetve a kft.) „kivásárolja”, az új bérlő kijelölését szolgáló liciteljárás során az eredeti bérlőnek elő- bérleti jogot biztosít. D. I. Szatyor Győző népművészeti ihletésű fafaragványaival, szobraival, játékaival az uránvárosi Béke park Pécs legnagyobb területű, legérdekesebb - s ehhez képest viszonylag kevéssé ismert pihenést szolgáló közterülete, játszótere. Albumunkba most nemcsak a figyelemfelkeltés miatt került, hanem azért is, mert pont tíz éves és idén felújítják a fából faragott szobrait. Müller Andrea Városkép-album Ma közgyűlés Pécs Önkormányzatának Közgyűlése ma 13 órai kezdet­tel folytatja a városháza nagy­termében a március 3,-án meg­kezdett ülését. Ennek napirend­jén szerepel többek között az önkormányzat tulajdonában lévő lakások bérletéről és lakbé­réről szóló rendelet tervezete, az önkormányzati tulajdonú ví­ziközműből szolgáltatott ivóvíz, továbbá a víziközmű által bizto­sított szennyvízelvezetés, tisztí­tás és kezelés díjáról szóló ren­delet-tervezet, a közmű- és úté­pítési érdekeltségi hozzájárulás­ról szóló rendelet módosítása. Az ülés nyilvános, azon bár­mely állampolgár jelen lehet. Évfordulóink Annak, aki egy-egy neveze­tes esemény vagy személyiség emlékét kívánja megörökíteni és ezt el is akarja fogadtatni a közösséggel, figyelembe kell venni azt is, hogy eköz­ben sok-sok nehézséggel kell megküzdenie. Egyrészt a napi megélhetésének gondjaival birkózó polgár egyre nehe­zebben hajlandó, vagy egyál­talán képes ünneplőbe öltöz­tetett szívvel megemlékezni a múlt nagy eseményeiről, a dicső elődökről; másrészt pedig azok, akik hivatalból kötelezettek lennének erre, sokszor támasztanak bürok­ratikus akadályokat. Nem lát­ják be, hogy az öntevékeny munkások az ő terheiket - ha már ezt annak tartják - veszik helyettük a vállukra. Azt hiszem, ezek a megál­lapítások nemcsak a korábbi városi megemlékezéseink kapcsán, de most, egyik leg­fényesebb nemzeti ünnepünk után is érvényesek. Dr. Vargha Dezső Kerékpárút-építés Az önkormányzat megbízá­sából és a Városgondnokság le­bonyolításában kerékpárút ké­szül az Eszéki és a malomvöl­gyi úton. A költségek 50-50 százalékát állami, illetve ön- kormányzati támogatás fedezi. A kerékpárút-építés kivitelezője a Mélyépítő és Szolgáltató Kft. Új nevet kap a bőrgyári sporttelep Az önkormányzat tavaly megvásárolta a Pécsi Bőrgyár­tól annak nagy múltú sporttele­pét, amelyet tulajdonváltozás folytán már nem indokolt régi nevén nevezni. A közgyűlés sportbizottsága most azt java­solja a testületnek, hogy a fel­újítása után városi diák­sport-központként funkcionáló sporttelepet az 1987-ben el­hunyt pécsi olimpikonról, Vár­kői Ferencről, az 1948-as Lon­doni Olimpia tornász csa­pat-bronzérmeséről, testnevelő­tanár mesteredzőről és sport­szakíróról nevezze el.

Next

/
Thumbnails
Contents