Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-16 / 74. szám

1994. március 16., szerda A mai nap uj Dunántúli napló 3 Drávaszabolcsi iskolakeringő Az igazgatót felmentették, a pedagógusok aláírásokat gyűjtenek Ha egy intézmény igazgatóját felmentik vezetői tisztsége alól, ha ezt a helyi vezetés teszi, s ha közben kollégái többsége támo­gatja az intézmény igazgatóját, gyanítható: szövevényes, főleg személyi tényezők által mozga­tott ügyről van szó. Drávasza- bolcson február végén az általá­nos iskola igazgatóját, Imri Sándort az összevont testületi ülésen felmentették vezetői te­endői végzése alól. A helyi képviselőtestületen kívül Drá- vacsehi, Drávapalkonya, Gor- disa testületéből 18-an voltak jelen, ebből 14-en szavaztak e határozat mellett. A fiatal igazgató úgy mutat­kozik be: ő az a „híres” bűnös. Az ügy szálai tavaly októberig nyúlnak vissza:- Az önkormányzat 1993 no­vemberében kérte, hogy az is­kola számára egy optimális gazdálkodási tervet készítsek. Én ezt szó szerint vettem, s az előző évihez képest kb. 50 szá­zalékkal megnöveltem a költsé­geket. Ezután az egyik bizott­sági ülésen a másik három pol­gármester már úgy tudta meg: mi ennyit is kérünk. Felhábo­rodtak. A pedagógusbéreket is sokallták. Jelenleg a törvény ál­tal előírt minimumot kapjuk. S ne feledjük el: mi egy fillért nem költhetünk az önkormány­zat tudta nélkül, hisz nem va­gyunk önálló gazdálkodók. A faluban működő intéz­ményirányító bizottság vizs­gálta a gazdasági tényezőket. Ennek vezetője dr. Falusi Ist­ván, a körzet egyetlen orvosa, Azt mondják, ő az események központi szereplője:- A megyei közgyűlés egész­ségügyi bizottságának vezetője vagyok, számos nagy intéz­mény gazdálkodásával van kap­csolatom. Hallottam a vádakat, hogy én megfélemlítem az em­bereket. De én erre azt felelem: aki nem akarja nálam leadni az orvosi kártyáját, az elviszi más­hova. Visszatérve a témához, a pedagógusbérek itt magasak voltak, már 1993 májusában megkapták, amit 1994-ben kel­lett volna. Ez nem a minimum, hanem a törvény által előírt. Az iskolában gazdasági vizs­gálat még nem volt. Az önkor­mányzat pontos kimutatásokat kért Imri Sándortól, amit, ahogy mondják, többször megtaga­dott. Az igazgatónak más a vé­leménye: egyrészt évekre visz- szamenően kértek kimutatáso­kat, másrészt egyszer például pénteken fél négykor jött az utasítás, hogy hétfő reggelre szolgáltassa be az adatokat. Amikor a körjegyző, dr. Né­meth Lajos kérte ezeket, ő akkor bocsátotta rendelkezésükre. Az iskola költségvetése 1994 elején megszületett: az optimális terv­ben szereplő 20 millió helyett 14,5 milliót előirányozva. S akkor még mindig nem a lényegről beszéltünk. Mert hogy mi okozta a valós gondot, arra dr. Falusi István így felelt:- Az intézményvezető viszo­nya a fenntartóihoz. Hogy egy példával éljek, mi lenne, ha az a zenész, amelyik hangszert kap, csak azt játszana, amit ő akar? Imri Sándor mielőtt rákér­deznék, előhozza: megtörtént, hogy azt állította a polgármes­terről, nem mond igazat. Ám példával igazolta is ezt. Varga Ferenc, a helyi polgármester szerint az igazgató nem fért össze az önkormányzattal, a polgármesterekkel. S a tantestü­letet kézben tartja, ellenük han­golja őket. Az intézményveze­tői bizottsági ülésen és az omi­nózus testületi ülésen jelen vol­tak a pedagógusok. Felszólaltak Imri Sándor mellett, egyikük­nek, aki nyugdíjas óraadó, ko­rábban az iskola igazgatója volt, megjelent egy levele a Siklós újságban, melyben felhábo­rodva írt az ülések történéseiről. Száznegyven szülő, polgár írta alá azt a levelet, melyben Imri Sándor visszahelyezését kérik. Nem lehetett volna meg­egyezni? A szakmai alkalmat­lanságról szó sem esik, a költ­ségvetés végül megszületett, a pedagógusok támogatják az igazgatót. Mi jót szül ez az el­lenségeskedés, kérdezem a pol­gármestertől. Pár nevet említ, akik már eltávoztak vagy el fognak a tantestületből, mely­nek tagjai közül csak egy jelent meg a körjegyzőség nőnapi ün­nepségén. Hogy szervezzenek így nekik pedagógusnapot? Az iskola ottj áriamkor is vendégeket várt: a Pedagógiai Intézet munkatársait, akiktől, ahogy Varga Ferenc elmondta, már tavaly tavasszal megrendel­ték a vizsgálatot, az eredmény most fog megszületni, ám en­nek semmi köze Imri Sándor ügyéhez. Ami tehát egyéb eredmények, bizonyítások és a nyilatkozatok alapján úgy ösz- szegezhető: tényleg emberi té­nyezők miatt jutott idáig. Két-három éve is írtak róluk, mikor felépült ez a gyönyörű iskola, mondja az igazgató bú­csúzáskor. Kinek jó mindez, kérdezik sokan Drávaszabolcson. A tanu­lóknak, akik a iskolakeringő kö­rének közepén állnak, a legke­vésbé. Vannak ugyanis olyan károk, amelyek számokkal nem mérhetők. Szabó Anikó Áthelyeződés az Alpok-Adriában Társadalompolitikai szem­pontból az Alpok-Adria térséget sok törésvonal szegi át. A térség több, részint egymástól teljesen eltérő politikai, gazdasági struk­túrákkal és intézményrendszer­rel rendelkező régióból és tar­tományból tevődik össze, és egy olyan területet foglal ma­gába, ahol a piacgazdaságra való áttérés fázisában lévő tar­tományok fejlett gazdasággal rendelkező régiókkal határosak. A foglalkoztatási problémák - melyek az egész térségben megtalálhatók - ennek alapján három különböző kategóriába sorolhatók: a fejlett ipari gazda­ságok tipikus munkaerőprob­lémái; a piacgazdaságra való átmeneti fázis specifikus prob­lémái az egykori tervgazdasá­gokban, és végül azok a prob­lémák, amelyek a gazdasági felépítés és az intézményrend­szer tekintetében egymástól me­rőben eltérő területek egymás- mellettisége okoz. Ami az első kategóriát illeti, itt az ipari országokra jellemző mennyiségi és minőségi egyen­súly felbomlásának jelenségéről van szó, mellyel mindenekelőtt az olasz, az osztrák és a német régiók, illetve tartományok munkaerőpiacának kell meg­küzdenie. Itt a foglalkoztatási problémák abból erednek, hogy immár néhány éve nyilvánva­lóan egy strukturális törés jött létre a termelés-jövedelem-fog- lalkoztatás hagyományos össz­hangjában. A munkanélküliségi ráta itt gyakran nagyon magas, azonban még mindig alacso­nyabb szinten van, mint más tartományokban. Ebben az ösz- szefüggésben mind fontosabbá válik a strukturális egyensúly hiánya, amely már nem egysze­MEGRENDELŐLAP Alulírott megrendelem az Új Dunántúli Naplót 1994. április 1-jétől. Vállalom, hogy az esedékes előfizetési díjat a kézbesítőnek készpénzben, számla ellenében kifizetem. név lakcím (ir. szám) ..............év......................hó ... ..........nap aláírás Előfizethető: 1 hónapra 375 Ft 2 hónapra 750 Ft 3 hónapra 1125 Ft 6 hónapra 2250 Ft A megrendelőlapot zárt borítékban, bélyeg felragasztása nélkül küldje a kiadó címére. (7623 Pécs, Rákóczi út 34.) rűen a kereslet ciklusos ingado­zására vezethető vissza, hanem egészen alapvetően a munkae­rőkínálat és -kereslet egymástól való eltávolodásra utal. Ezekben a régiókban nem csak a rendszer munkahelyte­remtő kapacitásáról van szó. A munkaerőpiaccal szemben tá­masztott igényekkel - azaz mindenkinek munkahely bizto­sítása - összefüggő tipikus problémákhoz itt magából a rendszerből adódó problémák is társulnak. Ezek technológiai szervezési jellegűek, és a piac mind fokozottabb rétegezettsé- gére és abból adódóan a mun­kaerőkereslet és -kínálat közötti diszkrepanciára vezethetők vissza. A munkaerőpiac nem megfelelő alakulásának prob­lémájához hozzájön még a munkaerő leépítése a válság- ágazatokban, a tartós és a fiatal­kori munkanélküliség, a beván­dorlás és az egyre kiterjedtebb munkaerő-feketepiacok kiala­kulása. Azonban ezek mégsem jelen­tik a térség munkaerőpiacának legnagyobb nehézségeit. Sokkal inkább aggasztóak a súlyos problémákra utaló jelek azok­ban a régiókban, amelyek a régi tervutasításos és központi irá­nyítású piaci struktúráktól kí­vánnak elszakadni. Bár az egyes régiók és tartományok között itt is léteznek különbsé­gek, a gazdasági és munkaerő­piaci válság ezeken a területe­ken néha mégis drámai mérete­ket ölt, s a magas inflációs ráta, a fogyasztás visszaesése, az in- tolerancia és a szociális feszült­ségek növekedése még súlyos­bítja a helyzetet. A fejlett gazdaságokban, va­lamint az átmeneti rendszerek­ben ugyanúgy felmerülő tény­leges foglalkoztatási problémák mellett az Alpok-Adria régiók munkaerőpiacán még egy egé­szen más ok is szerepet játszik a foglalkoztatási egyensúly meg­bomlásában: ez a térség sajátos földrajzi fekvésére vezethető vissza, illetve arra a tényre, hogy ez a terület, az Európai Közösség egyre szorosabban összekapcsolódó országai és a közép- és kelet-európai orszá­gok között egy bizonyos hídsze­repet tölt be. A területi közelség és az egyes régiók közötti erős társadalmi és gazdasági különb­ségek előbb, vagy utóbb a ter­melési tényezők - a munka és tőke - területi áthelyeződéséhez vezethetnek. A korábbi területi politikának nem sikerült ezeken a problematikus területeken olyan struktúrákat kifejleszteni, amelyek az autonom fejlődés alapjai lehettek volna. Új könyvtárral gyarapodik Máriakéménd. A művelődési ház ad otthont az olvasóknak, és a kétszintes épületben a könyvtá­ron kívül tűzoltószertár és ifjúsági klub is működik Fotó: Löffler Gábor Gyümölcsvelő és savanyúság Mohácsról Szezonkezdés előtt a tartósító üzem A Mohács és térsége kertjei­ben, gyümölcsöseiben beérett termések biztos felvásárló bá­zisa volt évtizedek óta a város ipartelepén sok évvel ezelőtt lé­tesült tartósító üzem. Dolgozói­nak létszáma mindig megha­ladta a száz főt, de a szezon­munkák idejére gyakran meg­duplázták a foglalkoztatottak számát. A ZÖLDÉRT megyei központjának egyik vidéki egy­ségeként aztán 1991-ben be­zárta kapuit ez a munkahely is, mígnem a múlt év júniusától a nagyvállalat felszámolását kö­vetően magánkézbe került a te­lep. A Schenk és Társa Kft. az adásvételi szerződés aláírását követő napon újra megnyitotta a kapukat. Az üzem egykori dol­gozói közül, akik éppen mun­kanélküliek voltak, 32 főt al­kalmazva azonnal megindítot­ták a termelést.- Sietnünk kellett, hiszen a gyümölcs már javában érett - mondja Schenk János, a kft. ügyvezető igazgatója. - Nem ismeretlenül fogtam a vállalko­zásba, hiszen korábban 15 évig felvásárló voltam a mohácsi és bólyi áfészeknél. A piacnak ezt a részét, mármint a beszerzési forrásokat ismertem, s alapjá­ban véve az itt kialakított ter­mékszerkezeten nem változtat­tunk, így a vevőkörünk egy ré­szét is behatárolhattuk. Termé­szetesen ez utóbbinál lényeges változást jelentett az orosz piac kiesése.- Az alapanyagellátással nincs gondunk. Termelésünk 70 százalékát a gyümölcsvelők előállítása teszi ki, amelyhez kajszit, őszibarackot, körtét, meggyet, szilvát, céklát vásáro­lunk és ivólevelek készítéséhez értékesítjük. E körbe tartozóan olyan koncentrátumokat is gyár­tunk, amelyekből bébiételek lesznek a további feldolgozás során. Ezek mellett a vevőink igénye szerinti mennyiségben rostalmát, továbbá 20 külön­böző fajta savanyúságot állítunk elő.- A gazdálkodásunk eredmé­nyéről az eltelt bő fél év tapasz­talatai alapján messze mutató következtetéséket korai lenne levonni. Vagyunk, dolgozunk. Visszafogott a termelésünk, a jelenleginek 3-4-szeresét is tudná az üzem, de komoly fi­nanciális gondokkal kell meg- küzdenünk. Raktárra terme­lünk, a felvásárlástól az eladá­sig rendszerint hónapok telnek el, s nekünk addig is jönnek a számlák, esedékesek a munka­bérek, a kölcsönök. De csinál­juk.- Március végén két hónapra leállunk, a teljes gyártósor kar­bantartására és felújítására 5 milliót költünk és úgy tervez­zük, hogy a nyáron már több idénymunkást veszünk föl, mint az elmúlt évben. A piaci lehető­ségeink is bővülnek, éppen a közelmúltban írtuk alá azt a szerződést, mellyel az orosz piac egy szeletét visszahódítjuk: a Volgán túli területre adunk el savanyúságot. Berta M. Képernyő előtt Először is igen magas helyről bejelentették nincs kormány- párti befolyás a Magyar Rádió­ban, maga a miniszterelnök úr mondotta ezt, már ez is nagyon megnyugtató volt, hiába is kia­báltak kígyót-békát a kor­mányra a kék szalagosok, a Hír­adóból pedig megtudtuk, hogy megannyi bányász (telepatikus véletlen: éppen ugyanennyi) vá­rakozik a föld alatt hasonló fel­sőbb befolyások nélkül, össze­szorított foggal, hiszen egyszer odaföntről, a minisztériumból is megérkezhet az őszinte szó, mint derült égből a villámcsa­pás. Meg is érkezett, a híradó­ban egy minisztériumi szakem­ber nyilatkozott csendesen, megfontoltan. Gyengéden hull alá akár a manna. Körülbelül így kell széttárni karjainkat. Annál inkább a hét esemé­nyeihez tartozott A HÉT szerint a kékek dühödt hisztériázása (a Mi történt a héten? kameramunka, a vágás egyre profibb: azok ott diihödten hisz- tériáztak) az ügynöktörvény hosszas taglalása, és hogy van­nak koalíciós pártok, amelyek megerősítették az ország stabili­tását (ezt nem mi mondjuk, úgy mondják rólunk), enélkül elté­vednénk Európában, ahogy an­nak a fontos, eléggé nem hang­súlyozható ténynek az elismét- lése is ide tartozott, hogy a mi országunkba áramlik a legtöbb tőke a régióban. Mivel pedig ezek cáfolhatat­lan tények, ezért szorosabban az sem tartozik ide, hogy ez a pénz hogyan és mivé alakul át, aho­gyan az sem, ha én a kispénzű átlagpolgár, ihaj-csuhaj építke­zésbe fogok, és egy szerényke hat-hétszázezer építési kölcsönt vennék fel, ahhoz, mondjuk úgy tíz évre kellene elköteleznem magam, hogy a havi 13-16 ezer forintos részeltet ledellázhas­sam (28%-os kamat, 2% keze­lési költség mellett), és a mint­egy másfél millió forintocskát hálát rebegve köpenye szárát csókolva fizethessem vissza ál­lambácsinak. Mindehhez persze kezesek kellenek, és a kamattal megnövelt végösszegnek meg­felelő vagyon, jelzálogként, hogy az építkezés derekatáján engem vigyen el az infarktus, ne az állambácsit. Szegény így magára maradna a félkész há­zammal, meg a félig befizetett pénzemmel. Egyszóval ez nem tartozik ide, holmi uszítás, márpedig ilyenkor nem uszítani, hanem összeszokni kell, vagy ha az nem megy akkor vállalkozni. Eszményképünk a vállalkozó, már nem várja felülről a csodát, új módon gondolkodik. A Hét készségesen bemutatja korunk hősét is, Nehodát; korunk hőse ma is a szegényember (az lega­lább még akar valamit), mun­kanélküli lévén tényleg rá van kényszerítve a legkétségbeej- tőbb megoldásokra is. Korunk hőse, aki csak Isten­ben hihet, egyébként nagyon jól tudja, hogy magára hagyott, vesz egy ócska lerobbant vízi­malmot, egy csődtömeget, 70 ezer forintért, hogy verhesse a vén malomépület oldalán a va­kolatot kapával, verhesse egyre lelkesebben, mert kész a kistér­ségi program, kijött a televízió is, az asztal túloldalán Csomós úr nyilatkozik a infrastruktúrá­ról és ő is nyilatkozik, elkoty- tyantja, hogy tűrőképességének a határán áll. Mindenesetre belegebedni ebbe az új módi boldogságba nem nagy ügy, fiatal még, élni akar még, - teheti. És talán majd őrleni való is akad arra fönn Csereháton. Bóka Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents