Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-15 / 73. szám

10 aj Dunántúli napló Március 15 1994. március 15., kedd Szép magyar vers Juhász Gyula 48 március 15 Ó, régi szép est... tündöklő siker, Mikor jön egyszer hozzád fogható, Dicsőséged az egekig ível, A deszkáidon tetté vált a szó. Igen, az Ige testté lett, derék Es lelkes nézők tapsoltak neked, Színházi est, melyen - ó, büszkeség! A gondolatszabadság született. Aktoraid: Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics és a korai Tavaszi mámor sok nagy ifja még, Színésznőd Laborfalvy Róza volt, Ki Jókainak szívére hajolt... Ó, régi szép est: jössz-e vissza még? Kossuth Lajos ma is üzen Kevesen épültek be olyan mélyen a magyarság írott és íratlan emlékezetébe, mint Kos­suth Lajos. Legjelesebb törté­nelmi személyiségeink közül csak Szent István, Mátyás ki­rály, II. Rákóczi Ferenc vetél­kedhet vele ebben a nemes ver­sengésben. S mivel időben hoz­zánk a legközelebb éppen Kos­suth tevékenysége áll, indokolt, hogy róla tudjuk a legtöbbet. Ez alighanem így is van, mégis: a köztudat olyan rejté­lyes és csodálatos dolog, hogy maga Kossuth még csak élete derekán járt, máris megindult személye körül a szép legendák képződése. Nem volt előzmé­nyek nélküli, az a korán kiala­kuló kép és képzet, amely Kos­suth apánknak nevezte el, még nála idősebbek ajkáról is ki­váltva e megtisztelő megneve­zést. E legendásodás a Meg­váltó, a számunkra rendeltetett igazi magyar megváltó jelké­pévé magasztosította az emig­rációban szenvedő és küszködő államférfit, hiszen az a tény, hogy élt, őrizte a történelmi rea­litásokon is átlépő reményt, hogy vissza is térhet, s ha igen, akkor csakis szabadságot hozó seregek élén. S mivel négy és fél évtizedet élt távol hazájától, halála után már nem módosult a látomás, elődeink visszavárták akkor is: ha valaki, akkor bizto­san ő segíthet nemzeti nyava­lyáinkban bennünket. Ez a kép, ha némi hullám- mozgással is, de a mai napig eleven. Van azonban egy olyan vonása is Kossuth életművének és legendájának, ami el is hatá­rolja megnevezett elődeitől. Még Rákóczi is a régi típusú, feudális eszmekörű és beren­dezkedésű Európa államférfija volt. Kossuth már egyértelműen a felvilágosodás utáni polgári világé. így bármennyi is a le­genda körülötte, személyisége 1848-49-ről Egymással feleselő röplapok Vajon lehet-e még va­lami újat mondani az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról? Va­jon van-e a témával kap­csolatban tárgyi emlék, dokumentum, amelyet nem dolgozott fel még a kutatás? zárul. (Mellesleg a Nemzeti Múzeumnak a korábbi e kor­szakra vonatkozó kollekciója az Országos Levéltár kezelésébe került, a jelenlegi gyűjteménye ezért szűkített.) A forradalom és szabadság- harc dokumentum és nyomtat­vány anyaga sok múzeumban, Buda 1849-es ostroma (kőnyomat) Baják Lászlónak, a Leg- újabbkori Történeti Múzeum fi­atal munkatársának meggyőző­dése, hogy igen. E véleményét pedig a múzeum gyűjteményé­ben lévő, s a múlt századtól fo­lyamatosan halmozódott, de fel nem dolgozott kollekcióra ala­pozta. Ezért már tizenkét évvel ezelőtt benyújtotta kiállítási ter­vét e korszak tárgyi és írásos emlékeinek bemutatására. A tervből csak most lett való­ság. így nyílhatott meg a Buda­vári Palota A épületében az Em­lékek és dokumentumok 1848-49-ből című április 12-ig látogatható kiállítás. De hogy kerül 1848 a nevé­ben a legújabbkort viselő mú­zeumba? - kérdezem a rende­zőt.- A modernkori Magyaror­szág története 1848-tól kezdő­dik. A polgári forradalomtól, amikoris megszűnt hazánkban a feudális világ. Mert a polgáro­sodás akkor is elindult, ha a szabadságharc elbukott, s az or­szág függetlenségét nem sike­rült kivívni. A polgári átalakulás az önké­nyuralom idején is folytatódott. A feudális birtokok megszűn­tek, a parasztok birtokosok let­tek, nagyarányú folyamszabá­lyozás, vasútépítés, iparosítás kezdődött... A Legújabbkori Történeti Múzeum anyaintézménye, a Magyar Nemzeti Múzeum ha­zánk történetét tárgyaljó kiállí­tása 1848-49-es bemutatóval közgyűjteményben szétszórva található. Igazi kutatói feladat lenne ezeket összegyűjteni, feldol­gozni, katalogizálni. Ennek elő­feltétele, hogy minden intéz­mény, amely rendelkezik ilyen anyaggal, dolgozza azt fel a sa­ját hatáskörében. Most csak szórványosan rendelkeznek a kis- és a nagy múzeumok kata­lógusba foglalt, pubkikált, fel­dolgozott 48-as anyaggal. A Legújabbkori Történeti Múzeum dökumentum- és tárgy anyagának tanulmányozásakor kiderült, hogy ezekből kirajzo­lódik 1848-49 történeti vázlata. Március 15-ét megelőzően kevés nyomtatvány, felragasz, röplap jelent meg. A gyors tör­ténéseknél megsokszorozódik a dokumentumok kiadása. S ezeknek 48-ban politikai jelen­tőségük lett. A politikai harc egymással feleselő, kritizáló röplapokon kezdődött meg. Egy miniszter- tanácsi hirdetmény arról szólt, hogyan kell a zavargásoknak elejét venni. A Pannónia című pozsonyi lap mellékletében a nemzetőr­ség parancsnoka mentegetőzött, amiért a városban rendbontás történt.. Az első napok rendezetlen­sége után a magyar forradalom­nak volt ideje arra, hogy kon­szolidálódjon. Hogy megtartsák az önkormányzati, majd a nép- képviseleti országgyűlési vá­lasztásokat. Mindezek az ese­mények ontották az írásos do­kumentumokat, kortesbeszéde­ket, felragaszokat, hirdetmé­nyeket. Itt van a debreceni kiadású 1849 februártól májusig megje­lent Március Tizenötödike című újság egybekötött, teljes évfo­lyama. Azután a Jókai szerkesztette Esti Lapok. Az 1848-ban Emich Gusztáv által kiadott Petőfi Sándor költeményeinek az a példánya, amelyik Táncsics Mihályé volt. Táncsics Mihálynak pedig az 1848-as, harmadik, javított kia­dású Népkönyve. (Ugyané könyv második kiadásáért ke­rült a szerző börtönbe). Egy nemzetőr bizonyítvány, kora­beli katonai behívó. Egy nagy­méretű karikatúra, amelyen az udvarhű rajzoló Kossuth kutyá­jának ábrázolja István nádort, aki a Magyarországot jelképező hüllőt ringatja. Báró Hatvány Lajos gyűjteményéből szárma­zik a Budavár 1849-es ostromát megörökítő kőnyomat. Sajátos nyomtatványok a pénzek, a szükségpénzek, a pénzt helyettesítő kamatos kincstári utalványok. A Kossuth bankóknak elne­vezett száz, öt, tíz, egy, két fo­rintosokból annak ellenére sok maradt fenn, hogy Haynau be- szolgáltatási és megsemmisítési kötelezettséget írt la rájuk. (A hol szegedi, hol budavári dátumozású nyomtatványokat azért illetik a Kossuth bankó névvel, mert e pénzeket Kos­suth, mint pénzügyminiszter írta alá). Gyönyörű daugerrotip port­rék vannak a múzeum birtoká­ban: Kossuthrój, Batthyány La­josról, Zichy Ödönről, egy is­meretlen nemzetőr tisztről. A Kossuth-portréról azt is tudjuk- ahogy annakidején szokás volt -, egy metszet alapján ké­szült, és Kossuth Lajos édes­anyja ajándékozta egy barátnő­jének. A szabadságharc hőseinek ideiglenes katonai kitüntetése­ket adományoztak. A katonák levélben kérték Kossuth hozzá­járulását, hogy elkészíttethessék a végleges változatot is. Ezek mellett ott van a Ferenc József rend is, amelyet a forradalom leverésében közreműködőknek adományozott az udvar. A szépmívű kitüntetésen a dátum: 1848. Megtudjuk, hogy a honvéd­ség felszerelésére 40 ezer aranyat adományoztak míves céhládájukban a pesti szűcsök. Haynau pedig 1849 végén, mi­után ezreket ítélt halálra, alapít­ványt hozott létree a harcokban megrokkantak segélyezésére. S a támogatottak fele volt csak osztrák, a többiek a szabadság- harc katonái. Talán lelkiismere­tét kívánta így megnyugtatni a „bresciai hiéna”. Nem kevésbé meglepő, hogy Haynau két­nyelvű irata e szavakkal kezdő­dik: A magyar forradalom befe­jeződött ... Nemcsak numizmatikai szempontból érték a hatkrajcá- rosokból és 48-as aranydukát- ból összeállított karkötő, hanem azért is, mert Táncsics Mihály készítette azt feleségének. Az aradi várbörtönt rajzolta le az ott raoskodó Kovács Ernő hon- védőmagy. Megörökítette egy ismeretlen rajzoló a komáromi várat, a szabadságharc utolsó erődítményét. S hogy újra visz- szatéijünk a nyomtatványok­hoz, olvashatunk egy híradást az orosz beavatkozási előkészü­letekről, és egy könyörgést en­nek elhárításáért... (kádár) és igazsága nem ragyoghat minden mást elhomályosítva. Két olyan hazai kortársa is van, akivel mind a mai napig rendre összevetjük. Egyiküket ráadásul a legnagyobb magyar nevezettel tiszteljük meg. Igen, Széchenyi István az egyik államférfi, s Görgey Artúr, a leghatásosab­ban éppen Kossuth által áruló­nak nevezett, a másik. Kossuth vagy Széchenyi? Másfél évszá­zada megunhatatlan és megold­hatatlan kérdése ez szellemi éle­tünknek, magunkról való gon­dolkodásunknak. Akárcsak az: valóban áruló volt-e Görgey? Kibékíthetetlen ellentét-e a lassú reformok politikája és a forradalmi cselekvésé? 1848 Kossuthot igazolta vajon, s 49 ősze Széchenyit? És mi lett volna, ha Görgey nem teszi le a fegyvert? Elképzelhető-e más megoldás? S persze, nem a gondolkodói vagy fizikai bátor­ságról van szó. Széchenyi nem volt gyávább ember Kossuth- nál, s Görgey sem magával tö­rődött, hanem a rábízottakkal. Mondják, hogy a gördüléke­nyen működő demokráciákban a leggyakoribb két nagy párt parlamenti-kormányzati váltó­gazdálkodása. Számunkra is ez a legjárhatóbb út. Tévedés volna azonban azt képzelni, hogy mondjuk egy Kossuth- és egy Széchenyi-pártra volna szükségünk. Az igazán eredmé­nyes, a múltunk tanulságait iga­zán kamatoztató az volna, ha mindkettejük pályájának ered­ményeit - és buktatóit - figye­lembe venné minden nemes szándékú politikai-ideológiai erő. Kossuthnak - és társainak - legfontosabb üzenete a kései utókor számára az érdekegyesí­tésnek a nemzet felemelkedését lehetővé tevő politikája, s ennek a körülményeket okosan figye­lembe vevő volta. Vasy Géza Szükségpénz (Komáromi helyi váltópénz) Csíki László Petőfi Változatok Ferenczy Béni szobrára i. Álltam széken, szavaltam tojásért- „kicsi vagyok én, majd megnövök én”-, néha tán úgy álltam a földön, akár egy szál haj a rémülettől egy kopasz úr fején. Álltam iskolapadokban, mögöttem megizzadt az osztály, de lehet, épp mert mindig jól tudtam a leckét: meztelen álltam doktorok előtt, amíg a szívem megkeresték .. . Álltam ablakokkal szemben, néztem bennük - magamat, hídon is, mely felúszott, mégis állt. Álltam az őrület beomló partján, és szinte hittem a halált. Álltam egy apa előtt, akár a szabónál, hogy rólam mértéket vegyen:- Kicsi a zseb, túl bő a nadrág ...- Hogy segít ez a nemzeten? .. . Álltam a Lépcsőn, erkélyeken és ablakokban, s a szájam soha be nem állt... Lent a nép .. . S a fáklyáknak még akkor csak a fénye, nem a füstje szállt. Megálltam százszor, míg százan szétfutottak, de hiába lökött utánuk akármi.. . Mikor a lándzsán fölcsillan a halál, tudom, így fogok akkor is megállni. II. Gyöngének szült, ki szült. Sovány, tiszta voltam, mint lehántott fűzfaág, mely a szélben eltöri magát - a legutolsó lehettem volna tán. Verset írtam, lettem a legnagyobb bolond: azt kellett tennem, mit nem tud senki más. A legutolsónak kellett volna lennem, de a legelsőnek nincs szabadulás. (Én költő vagyok! De ki is a költő? Egy ember, ki talán a félelemtől bátor, s mire észrevenné, hogy tilosba tévedt, nem menekülhet el már a haláltól.) így kellett lenni: száműztem magamból azt, ki méltatlan volt arra, hogy én legyek - A hozzám méltatlan hozzátok legméltóbb vezér lett, s mert vezér lett - hajtsatok fejet. III. Asszonyom inkább magába zárna, de amúgy se futhatok semmi áron. Jön, jön a végső, nagy végső szabadság, biztosan, akár a halálom. Mint összeharapdált nyelv, e kis nép majd nélkülem ráng száz évig, mint ezer óta - ránk zárja megsápadt, kegyes ajkait némán a nagy-nagy Európa. De az anyanyelv rám csukja kelyhét, halálból, földből kiringat, ki virágkoporsóban őrzi álmainkat. P.s. Tán ilyen voltam ... De sokak hitét hittem, s azzá kellett lennem, mivé ők akartak: hős, magyar, a legkeményebb ember- és kitaláltam egy forradalmat.

Next

/
Thumbnails
Contents