Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-02 / 60. szám

1994. március 2„ szerda Kultúra - Oktatás üj Dunántúli napló 7 A „dalkirálynő” A kaland Németországgal 1960-ban kezdődik: harma­dik díj a Schumann-verse- nyen, s a kelet-berlini Staat­soper szerződést ajánl fel. A hatvanadik életévét hétfőn betöltő Ge'szty Szilvia nem habozik. 1961-ben operai pá­lyafutását Kelet-Berlinben kezdi meg, már nem tér visz- sza Magyarországra. „Sokat számított volna pedig a ma­gyarországi elismerés, de ma már késő” - mondja a világ egyik leghíresebb koloratúr szopránja. A döntéshez hozzájárul, hogy miután levizsgázott az operaszakon azt írták róla, hogy Geszty Szilvia „Ma­gyarország dalkirálynője”, de operaénekes soha nem lesz belőle. Kritikusának, Bónis Fe­rencnek nem lett igaza: a Fil­harmónia egykori szólistája elénekli az operairodalom jobbnál jobb szerepeit, Gildá- tól az Ej királynőjéig, bár - mint az MTI tudósítójának bevallja - a daléneklést ked­veli inkább. „Külön világ, hogy sporthasonlattal éljek: az operaéneklés olyan mint a lovaglás nyereg nélkül, a da­léneklés pedig, mint amikor a spanyol lovasiskolában lova­gol valaki” - mondja. Szív- fájdalma, hogy az olasz ope­raszerepekből kevesebb ju­tott, szinte mindenütt Mo- zart-szerepre kérték fel. 1970-ben a Varázsfuvolá­ban az Ej királynőjét énekli Salzburgban, amikor elhatá­rozza, hogy nem tér vissza Kelet-Berlinbe, de Magyar- országra sem. Kéri, hogy bo­csássák el a magyar állam- polgárságból, ez 1972-ben megtörténik. Először a ham­burgi opera magánékese, majd a stuttgarti Staatstheater első koloratúr szopránja. 1975-től professzor a stutt­garti zeneművészeti főiskola énekszakán, német állampol­gárként egy Stuttgart melletti településen, Gechingenben él. A művésznőt háromszor műtötték rákkal, a születés­napot a mérlegkészítés tölti ki inkább: „Valahogy leszá­moltam az egésszel, minden évnek örülök, nagy terveim már nincsenek, egy kivétel­lel: szeretnék írni egy köny­vet, amely visszaemlékezés, de tankönyv is lenne, amely­ből az énekes megtanulhatna mindent. Nem csak technikát és alakítást, színpadi játékot, hanem hogy egy énekesnek miként kell viselkednie. Minden benne lenne. Ezt a variációt nagyon nehéz ösz- szeállítani, nem tudom meg­csinálni ghostwriter nélkül, s eddig nem találtam senkit, sajnos.” Sarkadi Kovács Ferenc Az igazi világjárás a tengerészeinél kezdődött A vadnyugatról a Nagy Lajosba Megszoktuk már, hogy a vá­rosunk iskoláiban tanító ameri­kai tanárok életében van valami számunkra különleges, de Bret Andrews tanár űr története talán amerikaiban sem mindennapi! Középiskolai tanulmányai befejezése után négy évig telje­sített szolgálatot a haditengeré­szetnél, majd egy évig Ausztrá­liában és Új-Zélandon élt. Ha­zájába visszatérve halászati bio­lógusként kezdte meg egyetemi tanulmányait a Wyomingi Egyetemen és eközben rendsze­resen foglalkozott pisztrángte­lepítéssel a Yellowstone Nem­zeti Parkban. Egy váltással az­tán a Földtudományi Nevelés szakra került, ahol tanári dip­lomát szerzett. Ezután ismét út­rakelt és 1991-ben az ISEC program keretében a JPTE-n magyart és kelet-európai törté­nelmet tanult. Rövid wyomingi látogatás után 1993 nyarán visszatért Pécsre, most már szinte haza, magyar barátnőjé­hez. Szeptember óta oktat angol nyelvet a Nagy Lajos Gimnázi­umban.- Szüleim már régen le­mondtak arról, hogy a fiuknak állandó lakcíme legyen. Egy­szer kezembe akadt apám note­sze, az én nevem alatt vagy tíz cím állt, de már mind áthúzva. Az igazi világjárás a tengeré­szeméi kezdődött. Nemzetközi vizeken kellett szovjet tenger­alattjárókat felderítenünk. Ha­jóm, a „John Young”, 320 fős legénységével gyors manőve­rezésre alkalmas, „piciny falu” volt a nagy, „lebegő városok­hoz” képest. Az ilyen hatalmas hajókon általában 2000 embert zsúfoltak össze. Állandóan vil­logó fényeikkel félelmetes lát­ványt nyújtottak. Bár a mi feladatunk csak a felderítés volt, az életünk so­sem volt unalmas.-Mik a legkedvesebb emlé­kei, a szívesen mesélt story-jai?- Legszívesebben Thaiföld, Pápua Új-Guinea, a Fülöp-szi- getek és Ausztrália kikötőire emlékszem vissza. A Csendes-óceán egzotikus szige­tei a homokos partokkal és a pálmafákkal pontosan olyanok, amilyeneknek mindenki elkép­zeli őket. Több hetes hajózás után leírhatatlan érzés megér­kezni és végre partraszállni. Sokszor előfordult, hogy egy-egy tengerész annyira bele­szeretett a szigetbe és persze annyit ivott, hogy lekéste a saját hajóját, vagy tévedésből má­sikra szállt fel. Hiányzik persze a végtelen óceánon érzett nyugalmas ma­gány, de leginkább a tenger szí­nei. A Csendes-óceán ragyogó, meleg világoskékje, a Ha­waii-szigetek környéki lilás-sö- tétkék, vagy az Ohotszki-tenger hideg szürkéje.- Rossz emlékek? Miért hagyta el a tengerészetet?- Szinte mindennap rossz volt az étel, amit a hajón kap­tunk. íztelen konzervételen él­tünk. Egyszer tiltakozásul hiva­talos, fegyveres tiszteletadás melletti temetéssel váltunk meg az aznapi marhahústól. Annyira ehetetlen volt, hogy a megje­lenő dögevő cápáknak sem kel­lett. Többen gyanítottuk, hogy a marhahús valójában Ausztráli­ában vételezett kenguru volt. Életemnek ez a négy éve leg­kedvesebb emlékeim közé tar­tozik. Választásomat sosem bántam meg. Hogy mégis fel­hagytam vele, annak a tenge­részélet rendszertelensége az oka. Minden igaz, amit a vén tengeri medvékről mesélnek. Egy-egy idősebb tiszt négy- szer-ötször elvált, hónapokon át nem látta a családját és sohasem tudhatta mi válj a otthon. Az én számomra a hajózás mindig csak kaland volt, nem életcél. ■Sk-Milyenek a magyarországi (tanítási) tapasztalatai az ott­honiakkal összevetve?-Már szeptember legelején feltűnt, hogy az itteni középis­kolások mennyivel több tantár­gyat és mennyivel intenzíveb­ben tanulnak az amerikaiaknál. Ambíciózusságuk sem mérhető az otthoni diákokéhoz, akiknek a szemében egyetemre járni jó­val kisebb érték, mint itt. Wyomingba visszatérve, ot­tani kapcsolataimat felélesztve, szeretnék egy csereprogramot beindítani magyar és amerikai középiskolások számára. Szeretem ezt az országot, ami nagyon más, mint az én hazám. Mindenütt és különösen Pé­csett, jól láthatók a különböző történelmi korok nyomai. Ezzel szemben Wyoming a változat­lanság és állandóság földje. A táj arculata éppen olyan, mint évmilliókkal ezelőtt volt. Olyan, mint egy igazi Jurassic Park. Sokszor fedeztek már fel itt szenzációs dinoszaurusz ma­radványokat a kutatók, de külö­nösebb keresés nélkül is lehet őslénycsontokat találni az állam területén. Én magam is rengeteg ilyesmit találtam már anyámmal kirándulgatva, aki egyébként régész. Egy másik nagy különbség, ami a magyarok számára talán elképzelhetetlen, az ottani tá­volságok és a települések szepa­rációja. Az én falum például 150 km-re fekszik a legköze­lebbi vasútvonaltól! Az állam szarvaspopulációja egyébként nagyobb az emberinél. Remé­lem, ez mindig így marad! A Vadnyugaton gyakorlati­lag nincs tömegközlekedés. Ez viszont nem lehet hátrány, mert a benzin ára öt éve változatlan (kb. 25 Ft/liter), így autót bé­relni mindenki számára elér­hető, ha nincs sajátja. Azt hiszem, nem okos dolog, hogy a legtöbb turista az USÁ-ból csak a nagyvárosokat ismeri. így elmulasztják mind­azt, ami New York és Los An­geles között fekszik, az igazi Amerikát, ahol az emberek ba­rátságosabbak a városiaknál és ahol a bűnözés is alacsonyabb. Remélem, sok magyar eljut majd a mi tájainkra is. Ügy tervezem, májusban uta­zom haza, természetesen tele szép emlékekkel és a visszaté­rés reményével. László Éva Megalakultak az iskolaszékek Sok a bizonytalanság Február végéig az ország négyezer általános iskolájában és több, mint ezer középiskolá­jában az oktatási törvény szerint kötelezően meg kellett alakítani az iskolaszékeket. Az óvodák­ban és kollégiumokban csak abban az esetben volt szüksé­ges, ha valamelyik fél (nevelő- testület, szülők vagy önkor­mányzat) ezt kezdeményezte. Az iskolaszék, bár hatósági jogköre nincs, az iskola legma­gasabb demokratikus fórumá­nak számít. A megyében, érte­süléseink szerint, mindenhol megalakultak, mégis sok a bi­zonytalanság körülöttük. Pécsett és vidéken Pécsett, mint azt dr. Somogyi Béla főtanácsostól megtudtuk, ötvenegy általános és közép­fokú iskolában és egy óvodá­ban, a pécs-somogyiban alakult meg az iskolaszék. Az önkor­mányzat az előkészítő bizott­ságba 154, az iskolaszékekbe pedig 128 főt delegált, iskolán­ként kettőt vagy hármat. Az ön- kormányzati képviselők önként jelentkezhettek és iskolát is vá­laszthattak, megmondhatták, hogy egy vagy két iskolaszék munkájában kívánnak-e részt venni. Rajtuk kívül a polgár- mesteri hivatal dolgozói, vala­mint az oktatási bizottság nyug­díjas pedagógusai vállaltak két, sőt többen három helyet is. Néhány iskolánál érdeklőd­tünk, rendben mentek-e a dol­gok. Dencsházán nem volt semmi probléma, remélik, hogy a gyakorlati tapasztalatok hiá­nyának ellenére minden rend­ben fog menni. Az igazgató nincs benn az iskolaszékben, mint megtudtuk, ezt az önkor­mányzat részéről javasolták így; ennek ellenére minden ülésre meghívják. Felsőszentmárton- ban 3-3 fő képviseli a szülőket, a tantestületet illetve az önkor­mányzatot. Itt az igazgatónő tagja a széknek. Diósviszlón szintén három-három személy képviseli a feleket, itt ez azért is ésszerű, mert három község gyermekei járnak az iskolába. Az igazgató itt is csak megfi­gyelői státuszt kapott, az igaz­gatóhelyettes viszont bent van, a környéken többnyire a helyet­tesek képviselik az iskola veze­tését az iskolaszékben. A pécsi Horvát-Szerb Gim­náziumban már az elmúlt héten működött a szék, az igazgató itt is csak meghívott, de a helyettes szerint ez nem okoz majd prob­lémát. A Művészeti Szakközép- iskola igazgatónője szerint meg­lehetősen későn küldték az elő­készítő bizottságba a képviselő­ket. Problémát okozott az, hogy az intézmény országos beisko­lázású, a legtávolabbi helyekről is fogadnak tanulókat, így ter­mészetesen a nyíregyházi vagy debreceni szülők hátrányban vannak a helyiekkel szemben. Az önkormányzat három főt de­legált az iskolaszékbe, a szülők és a tantestület pedig né- gyet-négyet, egy képviselőt még jó szívvel látnának. Az első iskolaszéki ülésen bemu­tatnak egy rövidfilmet az iskola életéről, de szeretnék, ha a kép­viselők máskor is eljönnének, az iskola tényleges életét is ta­nulmányozni. Az igazgatónőt itt sem választották be az iskola­székbe. Képviselőváltás Az iskolaszékek rövid határ­idejű felállítása sok ellentmon­dást vet fel. Nyilvánvaló, hogy az a képviselő, aki két vagy há­rom helyen is vállal iskolaszéki tagságot, nem tud olyan inten­zíven dolgozni, mint az, aki csak egy helyen. A polgármes­teri hivatal tisztségviselőinek elsődleges dolguk az, hogy a város valamennyi oktatási in­tézménye érdekében tevékeny­kedjenek, nem tehetnek kivé­telt, nem lehetnek részrehajlók azzal szemben, amelyben isko­laszéki teendőket vállalnak, s ennek még a gyanúja sem me­rülhet fel. Az ősszel esedékes önkormányzati választások után feltehető, hogy változás lesz az önkormányzati képviselők ösz- sze tételében. Mi lesz azokkal az iskola­székben munkálkodó képvise­lőkkel, akik akkorra már nem lesznek képviselők? Hogyan képviselik az önkormányzatot az iskolákban? Természetesen az új önkor­mányzat, mint külső szakértőt, megbízhatja őket ezzel a fel­adattal, de ha nem, akkor új emberek váltják fel a már meg­szokottakat. Döntési jog Problémát okozhat az is, hogy az iskolaszékek többsé­gébe nem választották be az igazgatót. Van ahol meghívott­ként részt vehet a munkában, van ahol nem, de szavazati joga semmiképp nem lehet. Az in­tézmény életét meghatározó, fontos iskolaszéki ülések tehát sok helyen az igazgató nélkül zajlanak, jobb esetben kikérik a véleményét, de akár ki is küld­hetik. Ellentmodásos helyzet az is, hogy bár az iskolaszék az isko­lát érintő minden fontos kérdés­ben állást foglalhat, véleményt mondhat, a törvény szerint dön­tési joga alig van, hiszen dön­tési jogkörébe csak saját műkö­dési rendjének és munkaprog­ramjának elfogadása, tisztség- viselőinek megválasztása, to­vábbá azok az ügyek tartoznak, amelyek döntési jogát a nevelő- testület vagy áz iskola fenntar­tója az iskolaszékre átruházza. Cseri László Kosztics László fafaragóművész Egy fafaragó kemény arca Vajon lesz-e kiállítás? Kosztics Lászlónak, a Lapán- csán élő fafaragóművésznek nem pusztán a diófával, a véső­vel és a bicskával kell megbir­kóznia - hiszen ezekkel a szer­számokkal szívesen és szeretet­tel bánik. Sokkal inkább idege­sítik a mindennapi élet forgá­csai, amik a meg nem értésből, elutasításból röpködnek felé.- Április 12-én látogat Pécsre Gerhard Rosner osztrák főkon­zul - mondja Kosztics László -, és az ő tiszteletére szeretnék egy kiállítást rendezni faragása­imból. Somogyvári Imre, tisz- teltbeli osztrák konzul is fel­ajánlotta segítségét, lehetővé téve, hogy a kiállítás a pécsi Vá­rostörténeti Múzeumban jöhes­sen létre. Sajnos, nem mindenki gondolkodik az ő módján, mert az én falumban és a környező önkormányzatokban elzárkóz­tak attól, hogy támogassák ezt a kezdeményezést. Kosztics László ugyan szoros kapcsolatot ápol a Cigány Kul­turális Egyesülettel, de finanszí­rozni ők sem tudják jelen pilla­natban. Saját magát még ke­vésbé képes menedzselni, hi­szen egy köbméter diófa ára 60-70 ezer forint (ebből 10 ki­sebb szobrot lehet faragni) s Kosztics 6740 forint rokkánt- sági nyugdíjból neveli három gyermekét. így csak azt remél­heti, hogy mégis akad majd olyan hivatalos intézmény avagy vállalat, amely hajlandó áldozni a kiállításra.- Szerintem nincsen „más­ság” - folytatja Kosztics László -, csak emberek vannak. Ter­mészetesen én a cigányság kul­túráját képviselem egy bizonyos szinten, ugyanakkor azt mon­dom, hogy ez a művészet nem pusztán a cigányságról szól, ha­nem az országról, sőt, meg me­rem kockáztatni, Európáról is. Azt hiszem, tán nem véletlen, hogy műveim sikerrel szerepel­tek (és vásároltak belőlük!) Ausztriában, Németországban, és most is van meghívásom Olaszországba. A tervezett kiállításra Kosz­tics László eddig négy szobrot készített. A négy kisebb egy fa­vágót, egy bányászt, Szent An­talt és anyát gyermekeivel ábrá­zolja. Mint mondja, 5-6 nap alatt készül el egy művével. Mivel diófát nem kapott, kőris­ből készítette 147 centi magas, nagyméretű Krisztus-szobrát. Dolgozna tovább, de ideje nagyobbik részét elveszi a hiva­tal-járás, a pénz helyetti keserű tapasztalatgyűjtés. M. K. A leggyorsabb számítógép Új, szuperszámítógépet he­lyezett működésbe a német légi- és űrkutatási intézet Göttingen- ben. A 16 tonna súlyú gép a „leggyorsabb” az egész ország­ban, másodpercenként 6,4 mil­liárd számítást tud elvégezni. Andreas Landheusser, a göttin- geni intézet fizikusa elmondta a dpa német hírügynökség mun­katársának, hogy a számítógé­pet elsősorban repülések szimu­lációjára fogják használni. A számítógépet japán szakér­tők három hét alatt szerelték fel. Áráról az intézet nem hajlandó nyilatkozni, csupán annyit lehet tudni, hogy több mint 10 millió márkába került. Egy személyszállító repülő­gép leszállásánál a számítógép annyi adatot dolgoz fel, amely­nek tárolása tízezer videojáték tárolásával egyenértékű. - Ez a komputer ötezerszer gyorsabb egy személyi számítógépnél - mondta el Landheusser.

Next

/
Thumbnails
Contents