Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-12 / 70. szám
8 új Dunántúli napló Tudomány 1994. március 12., szombat A Pécsi Akadémiai Központ reprezentatív épülete a Mecsek-oidaiban Läufer László felvétele Szükség van a vidéki akadémiai központokra Beszélgetés a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárával Keviczky László tavaly május óta a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, s a közelmúltban ebben a minőségében először járt Pécsett „bemutatkozó látogatáson”. Az alkalom természetesen tájékoztatással és tájékozódással járt együtt. Egy kis időt lapunk számára is szakított.- Mint korábbi akadémiai intézeti vezető, nagyon fontosnak tartottam, hogy a vidéki akadémiai központokat, kutatóhelyeket, felsőoktatási intézményeket felkeressem, s ezekkel a kapcsolatom is élő és folyamatos legyen. Egy ilyen, a pécsihez hasonló találkozáson, megbeszéléssorozaton mindig kétoldalú a tájékozódás: én elmondom, milyen gondjaink, eredményeink vannak, például, hogy miként áll az Akadémiai Törvény helyzete...- Ez ügyben tudott újdonsággal szolgálni?- Azt hiszem, igen. Most az utolsó bizottsági munkák is befejeződtek, s hamarosan részletes vitára megy vissza a Parlamentbe. Gyakorlatilag úgy tűnik, hogy hatpárti konszenzus van, s egyelőre azt reméljük, hogy még ebben a ciklusban elfogadásra kerül a törvény. Nagyon hiányzik mindenkinek, mert a Felsőoktatási Törvény csonka enélkül - gondoljunk csak a minősítésekre. Másrészt a kutatóhelyeken is türelmetlenül várják, hogy megszűnjön az intézmények, tanszékek „ex lex”-állapota, s valamennyire helyére tehessük a béreket is.- Ön találkozott a szerveződő Pécsi Universitas intézményeinek vezetőivel, képviselőivel. Mennyire érdeke az MTA-nak egy ilyen szervezet létrejötte, képesek lesznek-e majd gyümölcsözően együtt dolgozni?-Az Universitas fogalmával biztos, hogy együtt tudunk érteni, ugyanakkor ezt én egy nagyon lassú folyamatnak jósolom, hiszen pont egy olyan időszakban kellene megcsinálni, mikor mindenki elkeseredetten kapaszkodik a székébe. Márpedig egy Universitas-szal együtt- jáma az is, hogy az adminisztráció csökkenjen. Hisz pont az lenne a lényeg, hogy különböző szakmai területek átjárhatók legyenek, épp a költségek redukálása végett. Nehezen hiszem el, hogy ez belátható időn belül megoldható. Talán egy majdani gazdagabb időszakban, mikor az itt feleslegessé váló pár száz ember könnyedén kap másutt munkát. Ugyanakkor a kutatás számára a felsőoktatásban mindig is egy potenciális partnert kell, hogy lásson. Mivel mind a két félnek kevés a pénze, lehetőség szerint össze kell fogni, közös támogatást keresni. Ezt nem is lobbyzásnak nevezném, inkább az érdekek egyeztetésének, olyan kondíciók felkutatásának, melyek mindkét fél számára kedvezőek.- És miként fog alakulni a vidéken működő akadémiai intézmények sorsa?-Az MTA továbbra is mindenképp meg akarja tartani ezeket a központokat, végül is nem lehet mindent Budapestre koncentrálni. Különösen igaz ez Pécsre, hiszen itt remek feltételek állnak rendelkezésre - én mindig csodájára jártam az itteni Akadémiai Székház épületének. A kutatóhelyekkel kapcsolatban: nincs szándékában az Akadémiának, hogy pénzt elvonjon vagy átcsoportosítson, viszont azzal tisztában kell lenni, hogy az új törvény minden területen bevezet némi dinamizálódást. Ezt azt jelenti, hogy megszűnnek a bebetonozott, nyugdíjig tartó állások. A következő időszakban minden kutatóhelynek, csoportnak újra kell pályáznia, s ebben a folyamatban lesznek nyertesek és vesztesek. A tervek szerint így mintegy 50-60 millió forint felszabadítható lesz, s ez kerül újból elosztásra. Tudom, hogy Pécs korántsincs „túltámogatva”, s nem lehetetlen, hogy jó pályázatok esetén ide is vándorol majd a pénz. Egyébként kutatóhelyekkel kapcsolatban a törvény azt a szabadságot is megadja, hogyha egy intézmény át akar menni egyetemi kötelékbe, akkor ehhez törvényi joga lesz. Bár tudtommal, az intézetek zöme nem szándékozik átmenni - s bizony, az egyetemeknek is el kellene gondolkodniuk azon, vajon miért nem vonzza a felsőoktatás a főállású kutatóhelyeket. M. K. 1.E LE 3.E 4.® 5.E 6.[X] 7.E 8.® 9.E IO.® 11.® 12.® Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „A művészet szabad, itt politikai, ideológiai irányításnak helye nincs. Ami a sajtót, tévét és rádiót illeti, a választási szabadság, a világnézeti sokszínűség fenntartása megköveteli, hogy a választóknak kormányoktól, pártoktól és a nagytőkétől független tájékozódási lehetőségük legyen.” SZDSZ ^ \ Magyarul magyarán A szóválasztás korlátái Belgrádba hívják a pápát Slobodan Milosevic szerb elnök saját korábbi álláspontját megváltoztatva hivatalos látogatásra hívná II. János Pál pápát Belgrádba, ha bizonyos feltételek teljesülnek - jelentette szerdán a Kathpress bécsi katolikus hírügynökség belgrádi kormányforrásokra hivatkozva. A szerb elnöki meghívásra akkor kerülhetne sor, ha a szerb ortodox vallási vezetők a maguk részéről nem hívnák meg a pápát a szerb fővárosba. Kormánykörökből származó értesülések szerint Milosevic legkésőbb szeptemberben elküldi meghívását a pápának. Hírszerző tengeralattjárók Az amerikai haditengerészet évtizedeken át tengeralattjárókat alkalmazott katonai hírszerzési célokra - írja a The New York Times. A tengerattjárók az óceáni térségekben eltűnt vagy elsüllyedt hajók, tengeralattjárók, repülőgépek, űrberendezések és fegyverek felkutatásában vettek részt. A tengeralattjárók felderítések során hasznosabbaknak bizonyultak a felderítő műholdaknál, hiszen nem csupán felkutatták az elveszett eszközöket, hanem személyzetük olykor fel is újította és saját felderítési céljaira fel is használta azokat. A cikk megemlíti példáként a Halibut atomhajtóműves tengeralattjárót, amely 1968-ban egy, a Csendes-óceánban elsüllyedt szovjet tengeralattjárót vizsgált. Ha egy lelkes szurkoló a csapata számára vereséggel végződő mérkőzés után ezt mondja: Hála a bíró pártoskodásának, a mérkőzést elvesztettük - környezete kételkedni kezd ép elmeállapotában. Vajon miért? Mert minden józan erkölcsi érzékű ember csak olyasmiért szokott hálát érezni, ami számára vagy közössége számára jó, előnyös, kedvező, kellemes, pozitív. Ez a példa, amely a mai magyar nyelvhasználatnak egy eléggé gyakori botlását, hibáját szemlélteti, felhívja a figyelmünket a szóválasztás korlátáira. Aki nem akar beleesni ebbe a hibába, annak nemcsak az általa használt szavak külön-külön hordozott jelentéstartalmát, értelmét kell ismernie, hanem a szavak egymás iránti rokonszenvét, illetőleg az egymással szemben megnyilvánuló ellenszenvét, más szóval: vonzását és taszítását is. A rádióban hangzott el a következő mondat: "Helyenként eső is várható, de az időjárás lényeges romlására nincs esély". Az esély szó itt csak akkor volna helyén, ha a bemondóval együtt azért fohászkodnánk, hogy bárcsak romolna már el az idő. Az esélyes szavunk a versenyben mindig a győzelemre, nem pedig a vereségre számítót, várót jelenti. Akit valamivel kecsegtetnek, az meggyőződésünk szerint nem büntetést, állásából való elbocsátást vár, hanem ellenkezőleg, valamilyen jót remél. Aki kecsegtet, az valamilyen ígérettel biztat valakit, reményre jogosítja fel. Ezért meghökkentő egy hetilapunk következő mondata: "Ügyes mesterkedéssel három évig tudta halogatni a biztos vereséggel kecsegtető találkozást". A Rádióújságban olvashattuk, hogy egyik írónkat "a hivatalos irodalompolitika hátrányban részesítette". Elvileg ugyan jóban és rosszban egyaránt lehet valakit részesíteni, a nyelvszokás szerint azonban a részesítés, juttatás általában valami kedvezőre, kívánatosra vonatkozik. Kodály Zoltán is felhívta a figyelmünket egy mondatra, amely arról szólt, hogy valakit hanyag munkája miatt prémiumelvonásban részesítettek". Az eddigi példáknak a fordítottja sem ritka, vagyis az, amikor valami jót, kellemeset, dicsérőt akarunk mondani, a hallgató vagy az olvasó viszont az ellenkezőjét érti. "Hiba lenne - olvashattuk egyik napilapunkban - szemet hunyni az eredmények felett". - Indokoltan vagy indokolatlanul, helyesen vagy helytelenül a hibák felett szoktunk szemet hunyni, azaz úgy teszünk, mint ha nem látnánk őket, mármint a hibákat, s ezért nem beszélünk róluk. Akik viszont értékes munkát végeznek, eredményeket érnek el, azok joggal váqák, hogy beszéljenek róluk. Aki nem figyel a szavak kötöttségére, az könnyen így dicsérheti köztiszteletben álló orvosát: Orvosunk eddig sok jótulajdonságot árult el. Azt is érdeméül ró- hatjuk fel, hogy mindenkor készségesen segített rajtunk. Ha nem ilyen volna, bizonyosan rossz hírnévnek örvendene. Betegei aggodalmat táplálnának iránta. Munkájának sikere már régen előreve- tette az árnyékát. Ha az orvosnak jó a nyelvérzéke, akkor élénken tiltakozik az ilyen dicséret ellen. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés március 21-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A február 26-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Hívja fel a feleségemet, és mondja meg neki maga!” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Galló Péter, 7632 Pécs, Nagy I. u. 52., id. Grúber Györgyné, 7634 Pécs, Fábián B. u. 30/A., Kardos Szabolcs, 7960 Sellye, Fürdő u. 16., Kóti Jó- zsefné, 7952 Gerde, Béke u. 72., Lőrincz József, 7349 Szászvár, Deák F. u. 6. Az utalványokat postán küldjük el.
