Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-11 / 69. szám

1994. március 11., péntek Közélet új Dunántúli napló 9 Új bélyegek A Magyar Posta Rt. március 10-én, csütörtökön „200 éve született Bem József’ elneve­zéssel 19 forint névértékű bé­lyeget jelentetett meg, összesen 500 ezer fogazott példányban. A bélyegen Bem tábornok lova­sportréja látható. Ugyancsak csütörtökön hoz­ták forgalomba a „Veszélyezte­tett állatok” elnevezésű négy darabból álló bélyegsorozatot. A 10 forintos címletű bélyege­ken a védett túzok életének kü­lönböző jeleneteit ábrázolja Kertész Dániel grafikusművész. A sorozatból összesen 245 ezer példányt hoznak forgalomba. 630 600 munkanélküli A januári 8.800 fős emelke­dés után februárban tízezerrel csökkent a regisztrált munka- nélküliek száma. (Február vé­gén a munkanélküliek száma 630.600 volt.) Ezzel együtt a múlt hónapban 74,5 ezerrel ke­vesebb munkanélkülit tartottak nyilván a munkaügyi központok kirendeltségein, mint egy évvel korábban - tájékoztatta az MTI-t az Országos Munkaügyi Központ. Kárpótlás A Budapesti Értéktőzsdén a kárpótlási jegyek piacán a feb­ruár 28-tól március 4-ig tartó üzleti héten 272 üzletkötésben 272.5 millió forint összegű for­galmat bonyolítottak le. így a brókercégek ezen a héten közel 45 millió forinttal több kárpót­lási jegy adásvételét érték el az előző héthez viszonyítva. A kárpótlási jegyek ára a hét eleji kezdeti emelkedés után a hét végére folyamatosan mér­séklődött. Az átlagár a legma­gasabb múlt kedden volt 677 fo­rinttal (ekkor érték el a brókerek a legnagyobb forgalmat is). A hét végére a jegyek tőzsdei át­lagára 642 forintra csökkent. Közelednek a német jövedelmek Tavaly - tíz év óta először - reálértékben csökkent a nyugat­német ipari munkások jöve­delme. Guenther Merk, a Szö­vetségi Statisztikai Hivatal el­nöke újságíróknak elmondta, hogy a szakképzetlen munkások bruttó jövedelme Németország nyugati felében - 1,6 százalék­kal csökkent. Nem csökkent ez­zel szemben az irodai alkalma­zottak fizetése, sőt az úgyneve­zett szolidaritási pótlék eltörlése miatt még nőtt is a jövedelmük. A keletnémet iparban 14-17 százalékkal nőttek a nettó jöve­delmek tavaly. A keleti bér- színvonal egyre közelebb kerül a nyugatihoz. Fruitopia A Coca-Cola cég új üdítőital­lal akarja meghódítani az ame­rikai piacot: a Fruitopia nevű gyümölcslével - jelentette az AFP New York-ból. Elsősorban azoknak az igényeit szeretné ki­elégíteni, akik a természetes alapanyagú szénsavtól mentes üdítőitalt kedvelik, s az egész­séges táplálkozás hívei. A Frui- topiát áprilisban kezdik forgal­mazni. A Coca-Cola 30 millió dolláros reklámhadjáratba fo­gott új termékének piaci beve­zetéséért. Csorna távhívással Csorna, Kapuvár és Pannon­halma térségében 2,2 milliárd forintos telefonfejlesztés való­sul meg, amelynek keretében bekapcsolják a távhívásba Csornát és környékét. A 20.500 állomáskapacitású rendszer a helyi önkormányzatok anyagi támogatásával és lakossági, il­letve közületi befizetések révén épülhet ki. Hogyan nyerik meg a vásárlókat? A A pécsi Centrum Aruház a dolgozóké lett hatnak, hogy kevesebbet kell egy-egy cikkért fizetni a Cent­rum Áruházakban, mint másutt. A magyarázat egyszerű: a rész­vénytársaság, mint nagy tétel­ben vásárló, olcsóbban jut - akár külföldön, akár belföldön - a portékákhoz. Előny az is, hogy egységes áruválasztékot alakítanak ki valamennyi áru­házban, ami nem azt jelenti, hogy „tipizálják” a kínálatot, de azt igen, hogy bizonyos ter­mékcsoportok mindenütt meg­találhatók lesznek. Takácsné dr. Nemes Ibolya azt is elmondta, a magyar áruk propagálásában és értékesítésében továbbra is az élen szeretnének járni. A Pécsi Centrum Áruház, csakúgy mint a többi, minden A közelmúltban megszűnt a több két esztendeje tartó bi­zonytalanság, s fellélegezhettek a Centrum Áruházak Részvény- társaság dolgozói: pénzügyi és szakmai befektetőkkel, vala­mint a társaság vezetőivel együtt alakított konzorciummal többségi tulajdonosai lettek a legrégibb, legjobban „beveze­tett”, az országban 23 áruházzal rendelkező kereskedelmi cég­nek. Nem kis sikerről van szó - ál­lítja Takácsné dr. Nemes Ibo­lya, a Pécsi Centrum Áruház igazgatója, mert a külföldi és a hazai érdeklődés is igen nagy volt az áruházlánc iránt. A pri­vatizáció befejeztével a pécsi áruház történetében is új fejezet kezdődik, de hogy mi kerül a lapokra, azt már a dolgozókkal együtt írják. S ebben semmi túl­zás nincs, ugyanis az áruház al­kalmazottainak nyolcvan száza­léka lett tulajdonos. Az igazgatónő szerint most mindenki azt gondolja, hogy egyik napról a másikra látvá­nyos változások lesznek. Erről szó sincs, már csak azért sem, mert a még többségi állami tu­lajdonban lévő részvénytársa­ság menedzsmentje - a vezetés­ben lényeges változás a magá­nosítás után sem következett be - a cég bizonytalan jövője elle­nére is középtávú koncepciót dolgozott ki. Tette azért, mert valamennyien hittek abban, hogy kivárásra - „nekünk az a legjobb, ami a cégnek a leg­rosszabb” - nem lehet játszani. Az üzleti életben sajnos nálunk még nem általános magatartási forma eredményesnek bizo­nyult, a korábban meghatáro­zott koncepció végrehajtását te­hát folytathatják. Ennek része, hogy tovább erősítik az egységes beszerzést. Ez jó a vevőknek is, hiszen az áruházlánc áruinak mintegy harminc százalékához úgy jut­A Centrum egységes áruválasztékot alakít ki valamennyi áru­házában Fotók: Vincze Barbara Az ezer forint feletti vásárlásnál - a törzsvásárlói igazolvánnyal rendelkezőknek - öt százalék kedvezményt nyújt a Centrum eddiginél „rámenősebben” küzd a vevőkért, ennek része az az akciójuk, amelynek keretében ezer forint feletti vásárlásnál - a törzsvásárlói igazolvánnyal rendelkezőknek - öt százalék kedvezményt adnak. Újdonság lesz tavasztól, a hétvégi családi bevásárlónap: egyebek közt az­zal igyekeznek vonzóvá tenni ezeket a szombatokat, hogy amíg a szülők költik a pénzüket, addig a kisgyerekekkel pedagó­gusok foglalkoznak. Ha a ját­szószoba sikert arat, véglegesen is kialakítják az áruházban. Persze, a jó vásárlói közér­zethez tartozna az is, hogy a Centrum előtt ne szólongassák le az embert alkalmi pénzvál­tók, s hogy nylon szatyorért, több ezer forintos vásárlás után ne kelljen pénzt adni. Az előb­bivel kapcsolatban az igazga­tónő hangsúlyozta, lévén a par­koló közterület, ezért rendsze­resen jeleznek a rendőrségnek. Amit ők tehettek, az áruház te­rületén most már hivatalos pénzváltó működik. A szaty­rokkal kapcsolatban: egyelőre nem tudják ingyen adni, de a jövőben szeretnék a vásárlást ezzel is segíteni. Változott-e a dolgozók szem­lélete, hogy tulajdonosok let­tek? Kata Gyula szerint - majd harminc éve a Centrum Áruház alkalmazottja, s az igazi keres­kedő típus megtestesítője - ed­dig is érdekük volt az udvarias kiszolgálás, ezután még inkább azzá válik. Igaz, néhány eladó­nál ez nem megy máról hol­napra. A Centrum a kereskedelem új „csapásán” indult meg, hogy mekkora sikerrel - valameny- nyien szemtanúi leszünk. Roszprim Nándor Koszorúzás a temetői honvédsíroknál Ebben az évben a március 15-i ünnepségek sorában Pécs Város Önkormányzata nem sze­repelteti az eddigi temetői meg­emlékezést. Mivel azonban szívügyünk­nek tartjuk, hogy ezen jeles év­fordulókor továbbra is szerepel­jen a programban a tisztelgés a temetőben nyugvó, az 1848/49-es szabadságharcban résztvevők sírjánál, a Pécsi Vá­rosszépítő és Városvédő Egye­sület helytörténeti szakosztálya vállalta magára a megemléke­zés lebonyolítását - ugyanúgy, mint eddig mindig az utóbbi években. Legyen ez a baranyai, pécsi polgárok tisztelgése a hősök előtt minden megkötöttség nél­kül, amit - igény szerint - a ko­szorúzás is kiegészíthet. Várjuk tehát március 15-én délelőtt 10 órára mindazokat a temető főkapujánál, akik nem felejtették el, mennyit köszön­hetünk a szabadságharcos hon­védeknek. Az ekkor, kezdődő rendezvé­nyen végigjárjuk a honvédsíro­kat, s ezen sorok írója megem­lékezést tart mindegyiknél. Vá­runk tehát mindenkit, aki részt akar venni az eseményen. Dr. Vargha Dezső Halványak - de remények? Lehet, hogy az idén nemcsak hazánkban lesz ünnepnap már­cius 15? Ekkorra tűzték ki ugyanis a boszniai horvátok és muzulmánok föderációjáról szóló megállapodás aláírását, s ha ez a Washingtonban kötendő szerződés nem is teremt egy- csapásra békét a sokat szenve­dett jugoszláviai utódköztársa­ság frontvonalain, de némi re­ményt talán ébreszthet a dél­szláv vérontás befejezésére. Vagy legalábbis arra, hogy a szembenálló felek közül ketten közelebb jutnak az átfogó ren­dezés alapelveinek elfogadásá­hoz. És a harmadik fél? Mi lesz a boszniai szerbek (s persze a mögöttük álló Belgrad) reagá­lása? Az előjelek nem túl bizta­tóak: Karadzsics boszniai szerb vezető eleve kizárta a friss föde­rációnak teendő területi enged­ményeket, mivel - úgymond - „védhető határokra van szükség egy ellenséges állammal szem­ben”. Érdekházasság jönne létre? E szerb részről ismételgetett bírá­latban akad igazság, hisz a ter­vezett laza társulás révén a hor­vátok elkerülhetnék a fenyegető nemzetközi szankciókat, a mu­zulmánok pedig lélegzethez és tengeri kijárathoz jutnának. Önmagában ez még nem lenne gond, ha a washingtoni segít­séggel létrehozott frigy tartós maradna. Az igazi veszély épp az, ha nem bizonyul hosszú tá­vúnak a horvát-muzulmán szó­értés, s közben e kérdésben szembe kerülnek egymással a háttérben tevékenykedő „házas­ságközvetítők”. A jelek szerint ugyanis Moszkva főként a szerb kapcsolatokat „ápolja”, míg az USA inkább a horvátok és bos- nyákok törekvéseit karolja fel. S ha ez a sajátos „diplomáciai tömbösödés” megmerevedik, az nemcsak a délszláv válság megoldását akadályozhatja - árthat a világpolitika oly lassan, oly nehezen tisztuló légkörének is. Sz.G. Forró drót vagy gyújtózsinór? Hidegháborús évtizedek után néhány esztendeje szokjuk az új hangvételt, amely - valljuk meg - még igencsak szokaüan: oroszok és amerikaiak immár nem világ- politikai, ideológiai és katonai ve- télytársként, lehetséges háborús ellenfélként, hanem partnerként emlegetik egymást. S most mégis, mintha évtize­dekkel visszamentünk volna az időben: látványos orosz-amerikai kémügytől, vádaktól és ellenvá­daktól, letartóztatásoktól és kiuta­sításoktól lett hangos a világ. Visszajöttek a hatvanas évek? Moszkva, ahonnan a régi-új szelek fújnak, gyorsan változik. A „nemzeti” és „szocialista” ih­letésű népvezérek, akik puccs­kísérleteikkel már kétszer csak­nem polgárháborúba vitték az országot, amnesztiával szabadl­ábra kerültek. Vajh, megtart­ják-e ígéretüket, hogy ezentúl demokraták lesznek? Clinton és a demokraták köz­ben határozatlanok: a kül és a katonapolika washingtoni dön­téshozói nem tudnak egyértel­műen felelni arra, hogy Orosz- ország gazdasági (s ezzel kato­nai) gyengítése szolgálja-e job­ban a Nyugat érdekét, vagy pe­dig az, ha az eddigi szerény tá­mogatás helyett érdemi segítsé­get nyújtanak? S mit dönt a másik érdekelt? Vár-e Moszkva tovább az évek óta ígért igazi támogatásra - vagy úgy dönt, hogy még min­dig óriási katonai ereje, atom­fegyverei, természeti forrásai, méretei alapján visszatér az önálló öntörvényű világpoliti­kai szerephez? Ésetleg megal­kudva, az érdekeket egyeztetve Washingtonnal, mint hajdanán? Nyitott kérdések sora. De szerencsére nem tartunk ott, ami néhány szakértő rémálma: forró drót helyett még nem köti össze Moszkvát Washingtonnal gyújtózsinór. Heltai András Szálkák Mázai szálkák Mázai olvasónk juttatta el hozzám tizenegy, kézzel írott szálkáját, melyet bevezetője szerint ismeretlenül nyújt át, hogy őt ne szúiják tovább. „Szálkái” olvastán rájöttem, hogy végtére is rokonlelkek va­gyunk, őt is ugyanúgy bosszant­ják a hétköznapi kis és a nagy visszásságok, őt is bizakodással töltik el a jótettek, akár engem. íme szálkái közül az egyik: „Sajtótájékoztató, ilyen-olyan tárgyalások a nehéz helyzetről! A TV közvetíti - de nézd csak, az asztalok nem üresek: szend­vics, pogácsa, üdítő, kávé. Ki­nek is a pénzéből?” A padjavító A szomszédos ház előtt lévő buszmegállónál is vannak pa­dok, amiket valamikor kitettek oda, masszív betonlábakhoz csavarozott vastag deszkákkal. Sokan a háttámla peremére ül­nek és az ülőrészen pihentetik a nem mindig tiszta talpú cipői­ket. De erről már írtam. Most egy ismeretlen házlakó - csak annyit tudok róla lányká­imtól, hogy idős bácsi - önkén­tes jótettéről számolok be. Élunta, hogy a padok deszkái a csavar mentén szétrepednek, s ez a repedés az idők folyamán egyre csak növekszik. Fogta magát, vastag dróttal és fogóval nekiállt összefogni a szétrepedt deszkavégeket, hogy legalább ne hasadjanak tovább. Szemrevételezve feltűnt, hogy a kivitelezés nem volt a legszerencsésebb, mert a drótok végét úgy fogta össze, hogy a leülök nadrágját, harisnyáját ki­kezdheti, de a szándéka előtt ka­lapot le. ő legalább tett valamit ér­tünk. Amíg a rozsda meg nem eszi a horganyzott drótot, buszra várva nyugodtan leülhetünk az általa megreparált pádra. Pedig az nem is az övé. Gyerekszáj Kiskamaszok a játszótéren, nevetgélve, egymást ugratva él­vezik a telet, a havat, a hógo­lyózást, a futkározást. Három csitri közelít feléjük a sétaúton, s amint elmennek előttük, a fiúk összenéznek, gyúrják is a hógo­lyókat, s a távolodó lányokat tűz alá veszik. Mindegyikük ta­lál. Az egyik lány hátrafordulva dühösen kifakad: „B .. .tok meg, mi a f.. .mai szórakoz­tok?!”. A kissrácok nem kapnak le­vegőt a megdöbbenéstől. Neve­tést, évődő korholást vártak ta­lálataik jutalmául, most mit kezdjenek az imént hallott, csitri szájába semmiképp sem illő kifejezésekkel? Szégyenlős öröm A néni ráncos arcán pillana­tonként váltva egymást ül ki az öröm és a tettetett harag, hang­jában is ezek az érzelmek vált­ják egymást.- Mit képzel a szomszédom, mindent lehet egy kisnyugdíjas­sal, mert már tejre se igen telik a hatalmas fűtésszámla miatt? - fakad ki, s elsírja magát. Amint lecsillapodik, kiszedem belőle, mitől borult ki ennyire. A történet hétköznapi. A „gonosz” szomszéd az ő sa­nyarú sorsát látva segélyt kért neki az önkormányzattól, ő ilyet soha nem tett volna, szé­gyenné azt, hogy rászorult. Örült is, meg is alázta az égből pottyant kegyelempénz, mely az utolsó pillanatban érkezett. Amint ezt elrebegi, megenyhül, mint aki beletörődött sorsába, hálálkodva mondja: „Azért jó, hogy ilyen szomszédom van.” Gálába vágva A vállalkozó régi ismerősöm, láttam már köznapi és ünnepi öltözetben, de ennyire kiöltözve még nem. A feje vörösödik, na nem az ugratástól, hanem a csokornyakkendőtől, mely a nyakát szorítja.- Nem tudtam kivédeni a megjelenést az estélyen. Hiába is mondtam az asszonynak, hogy egyszerűbben öltözve is elmehetek, ő csak mondta a magáét, hogy oda nem lehet akárhogyan beállítani. Igaza van, tudom, de nem érzem jól magam ennyire puccba vágva. Hozzá kell ehhez is szoknom? - kesereg, aztán kabátja zsebéből előveszi a hagyományos nyak­kendőjét, s nevetve mondja: Az első adandó alkalommal leve­szem úgyis a csokomyakken- dőt. B. Murányi László

Next

/
Thumbnails
Contents