Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-11 / 69. szám
1994. március 11., péntek Közélet új Dunántúli napló 9 Új bélyegek A Magyar Posta Rt. március 10-én, csütörtökön „200 éve született Bem József’ elnevezéssel 19 forint névértékű bélyeget jelentetett meg, összesen 500 ezer fogazott példányban. A bélyegen Bem tábornok lovasportréja látható. Ugyancsak csütörtökön hozták forgalomba a „Veszélyeztetett állatok” elnevezésű négy darabból álló bélyegsorozatot. A 10 forintos címletű bélyegeken a védett túzok életének különböző jeleneteit ábrázolja Kertész Dániel grafikusművész. A sorozatból összesen 245 ezer példányt hoznak forgalomba. 630 600 munkanélküli A januári 8.800 fős emelkedés után februárban tízezerrel csökkent a regisztrált munka- nélküliek száma. (Február végén a munkanélküliek száma 630.600 volt.) Ezzel együtt a múlt hónapban 74,5 ezerrel kevesebb munkanélkülit tartottak nyilván a munkaügyi központok kirendeltségein, mint egy évvel korábban - tájékoztatta az MTI-t az Országos Munkaügyi Központ. Kárpótlás A Budapesti Értéktőzsdén a kárpótlási jegyek piacán a február 28-tól március 4-ig tartó üzleti héten 272 üzletkötésben 272.5 millió forint összegű forgalmat bonyolítottak le. így a brókercégek ezen a héten közel 45 millió forinttal több kárpótlási jegy adásvételét érték el az előző héthez viszonyítva. A kárpótlási jegyek ára a hét eleji kezdeti emelkedés után a hét végére folyamatosan mérséklődött. Az átlagár a legmagasabb múlt kedden volt 677 forinttal (ekkor érték el a brókerek a legnagyobb forgalmat is). A hét végére a jegyek tőzsdei átlagára 642 forintra csökkent. Közelednek a német jövedelmek Tavaly - tíz év óta először - reálértékben csökkent a nyugatnémet ipari munkások jövedelme. Guenther Merk, a Szövetségi Statisztikai Hivatal elnöke újságíróknak elmondta, hogy a szakképzetlen munkások bruttó jövedelme Németország nyugati felében - 1,6 százalékkal csökkent. Nem csökkent ezzel szemben az irodai alkalmazottak fizetése, sőt az úgynevezett szolidaritási pótlék eltörlése miatt még nőtt is a jövedelmük. A keletnémet iparban 14-17 százalékkal nőttek a nettó jövedelmek tavaly. A keleti bér- színvonal egyre közelebb kerül a nyugatihoz. Fruitopia A Coca-Cola cég új üdítőitallal akarja meghódítani az amerikai piacot: a Fruitopia nevű gyümölcslével - jelentette az AFP New York-ból. Elsősorban azoknak az igényeit szeretné kielégíteni, akik a természetes alapanyagú szénsavtól mentes üdítőitalt kedvelik, s az egészséges táplálkozás hívei. A Frui- topiát áprilisban kezdik forgalmazni. A Coca-Cola 30 millió dolláros reklámhadjáratba fogott új termékének piaci bevezetéséért. Csorna távhívással Csorna, Kapuvár és Pannonhalma térségében 2,2 milliárd forintos telefonfejlesztés valósul meg, amelynek keretében bekapcsolják a távhívásba Csornát és környékét. A 20.500 állomáskapacitású rendszer a helyi önkormányzatok anyagi támogatásával és lakossági, illetve közületi befizetések révén épülhet ki. Hogyan nyerik meg a vásárlókat? A A pécsi Centrum Aruház a dolgozóké lett hatnak, hogy kevesebbet kell egy-egy cikkért fizetni a Centrum Áruházakban, mint másutt. A magyarázat egyszerű: a részvénytársaság, mint nagy tételben vásárló, olcsóbban jut - akár külföldön, akár belföldön - a portékákhoz. Előny az is, hogy egységes áruválasztékot alakítanak ki valamennyi áruházban, ami nem azt jelenti, hogy „tipizálják” a kínálatot, de azt igen, hogy bizonyos termékcsoportok mindenütt megtalálhatók lesznek. Takácsné dr. Nemes Ibolya azt is elmondta, a magyar áruk propagálásában és értékesítésében továbbra is az élen szeretnének járni. A Pécsi Centrum Áruház, csakúgy mint a többi, minden A közelmúltban megszűnt a több két esztendeje tartó bizonytalanság, s fellélegezhettek a Centrum Áruházak Részvény- társaság dolgozói: pénzügyi és szakmai befektetőkkel, valamint a társaság vezetőivel együtt alakított konzorciummal többségi tulajdonosai lettek a legrégibb, legjobban „bevezetett”, az országban 23 áruházzal rendelkező kereskedelmi cégnek. Nem kis sikerről van szó - állítja Takácsné dr. Nemes Ibolya, a Pécsi Centrum Áruház igazgatója, mert a külföldi és a hazai érdeklődés is igen nagy volt az áruházlánc iránt. A privatizáció befejeztével a pécsi áruház történetében is új fejezet kezdődik, de hogy mi kerül a lapokra, azt már a dolgozókkal együtt írják. S ebben semmi túlzás nincs, ugyanis az áruház alkalmazottainak nyolcvan százaléka lett tulajdonos. Az igazgatónő szerint most mindenki azt gondolja, hogy egyik napról a másikra látványos változások lesznek. Erről szó sincs, már csak azért sem, mert a még többségi állami tulajdonban lévő részvénytársaság menedzsmentje - a vezetésben lényeges változás a magánosítás után sem következett be - a cég bizonytalan jövője ellenére is középtávú koncepciót dolgozott ki. Tette azért, mert valamennyien hittek abban, hogy kivárásra - „nekünk az a legjobb, ami a cégnek a legrosszabb” - nem lehet játszani. Az üzleti életben sajnos nálunk még nem általános magatartási forma eredményesnek bizonyult, a korábban meghatározott koncepció végrehajtását tehát folytathatják. Ennek része, hogy tovább erősítik az egységes beszerzést. Ez jó a vevőknek is, hiszen az áruházlánc áruinak mintegy harminc százalékához úgy jutA Centrum egységes áruválasztékot alakít ki valamennyi áruházában Fotók: Vincze Barbara Az ezer forint feletti vásárlásnál - a törzsvásárlói igazolvánnyal rendelkezőknek - öt százalék kedvezményt nyújt a Centrum eddiginél „rámenősebben” küzd a vevőkért, ennek része az az akciójuk, amelynek keretében ezer forint feletti vásárlásnál - a törzsvásárlói igazolvánnyal rendelkezőknek - öt százalék kedvezményt adnak. Újdonság lesz tavasztól, a hétvégi családi bevásárlónap: egyebek közt azzal igyekeznek vonzóvá tenni ezeket a szombatokat, hogy amíg a szülők költik a pénzüket, addig a kisgyerekekkel pedagógusok foglalkoznak. Ha a játszószoba sikert arat, véglegesen is kialakítják az áruházban. Persze, a jó vásárlói közérzethez tartozna az is, hogy a Centrum előtt ne szólongassák le az embert alkalmi pénzváltók, s hogy nylon szatyorért, több ezer forintos vásárlás után ne kelljen pénzt adni. Az előbbivel kapcsolatban az igazgatónő hangsúlyozta, lévén a parkoló közterület, ezért rendszeresen jeleznek a rendőrségnek. Amit ők tehettek, az áruház területén most már hivatalos pénzváltó működik. A szatyrokkal kapcsolatban: egyelőre nem tudják ingyen adni, de a jövőben szeretnék a vásárlást ezzel is segíteni. Változott-e a dolgozók szemlélete, hogy tulajdonosok lettek? Kata Gyula szerint - majd harminc éve a Centrum Áruház alkalmazottja, s az igazi kereskedő típus megtestesítője - eddig is érdekük volt az udvarias kiszolgálás, ezután még inkább azzá válik. Igaz, néhány eladónál ez nem megy máról holnapra. A Centrum a kereskedelem új „csapásán” indult meg, hogy mekkora sikerrel - valameny- nyien szemtanúi leszünk. Roszprim Nándor Koszorúzás a temetői honvédsíroknál Ebben az évben a március 15-i ünnepségek sorában Pécs Város Önkormányzata nem szerepelteti az eddigi temetői megemlékezést. Mivel azonban szívügyünknek tartjuk, hogy ezen jeles évfordulókor továbbra is szerepeljen a programban a tisztelgés a temetőben nyugvó, az 1848/49-es szabadságharcban résztvevők sírjánál, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület helytörténeti szakosztálya vállalta magára a megemlékezés lebonyolítását - ugyanúgy, mint eddig mindig az utóbbi években. Legyen ez a baranyai, pécsi polgárok tisztelgése a hősök előtt minden megkötöttség nélkül, amit - igény szerint - a koszorúzás is kiegészíthet. Várjuk tehát március 15-én délelőtt 10 órára mindazokat a temető főkapujánál, akik nem felejtették el, mennyit köszönhetünk a szabadságharcos honvédeknek. Az ekkor, kezdődő rendezvényen végigjárjuk a honvédsírokat, s ezen sorok írója megemlékezést tart mindegyiknél. Várunk tehát mindenkit, aki részt akar venni az eseményen. Dr. Vargha Dezső Halványak - de remények? Lehet, hogy az idén nemcsak hazánkban lesz ünnepnap március 15? Ekkorra tűzték ki ugyanis a boszniai horvátok és muzulmánok föderációjáról szóló megállapodás aláírását, s ha ez a Washingtonban kötendő szerződés nem is teremt egy- csapásra békét a sokat szenvedett jugoszláviai utódköztársaság frontvonalain, de némi reményt talán ébreszthet a délszláv vérontás befejezésére. Vagy legalábbis arra, hogy a szembenálló felek közül ketten közelebb jutnak az átfogó rendezés alapelveinek elfogadásához. És a harmadik fél? Mi lesz a boszniai szerbek (s persze a mögöttük álló Belgrad) reagálása? Az előjelek nem túl biztatóak: Karadzsics boszniai szerb vezető eleve kizárta a friss föderációnak teendő területi engedményeket, mivel - úgymond - „védhető határokra van szükség egy ellenséges állammal szemben”. Érdekházasság jönne létre? E szerb részről ismételgetett bírálatban akad igazság, hisz a tervezett laza társulás révén a horvátok elkerülhetnék a fenyegető nemzetközi szankciókat, a muzulmánok pedig lélegzethez és tengeri kijárathoz jutnának. Önmagában ez még nem lenne gond, ha a washingtoni segítséggel létrehozott frigy tartós maradna. Az igazi veszély épp az, ha nem bizonyul hosszú távúnak a horvát-muzulmán szóértés, s közben e kérdésben szembe kerülnek egymással a háttérben tevékenykedő „házasságközvetítők”. A jelek szerint ugyanis Moszkva főként a szerb kapcsolatokat „ápolja”, míg az USA inkább a horvátok és bos- nyákok törekvéseit karolja fel. S ha ez a sajátos „diplomáciai tömbösödés” megmerevedik, az nemcsak a délszláv válság megoldását akadályozhatja - árthat a világpolitika oly lassan, oly nehezen tisztuló légkörének is. Sz.G. Forró drót vagy gyújtózsinór? Hidegháborús évtizedek után néhány esztendeje szokjuk az új hangvételt, amely - valljuk meg - még igencsak szokaüan: oroszok és amerikaiak immár nem világ- politikai, ideológiai és katonai ve- télytársként, lehetséges háborús ellenfélként, hanem partnerként emlegetik egymást. S most mégis, mintha évtizedekkel visszamentünk volna az időben: látványos orosz-amerikai kémügytől, vádaktól és ellenvádaktól, letartóztatásoktól és kiutasításoktól lett hangos a világ. Visszajöttek a hatvanas évek? Moszkva, ahonnan a régi-új szelek fújnak, gyorsan változik. A „nemzeti” és „szocialista” ihletésű népvezérek, akik puccskísérleteikkel már kétszer csaknem polgárháborúba vitték az országot, amnesztiával szabadlábra kerültek. Vajh, megtartják-e ígéretüket, hogy ezentúl demokraták lesznek? Clinton és a demokraták közben határozatlanok: a kül és a katonapolika washingtoni döntéshozói nem tudnak egyértelműen felelni arra, hogy Orosz- ország gazdasági (s ezzel katonai) gyengítése szolgálja-e jobban a Nyugat érdekét, vagy pedig az, ha az eddigi szerény támogatás helyett érdemi segítséget nyújtanak? S mit dönt a másik érdekelt? Vár-e Moszkva tovább az évek óta ígért igazi támogatásra - vagy úgy dönt, hogy még mindig óriási katonai ereje, atomfegyverei, természeti forrásai, méretei alapján visszatér az önálló öntörvényű világpolitikai szerephez? Ésetleg megalkudva, az érdekeket egyeztetve Washingtonnal, mint hajdanán? Nyitott kérdések sora. De szerencsére nem tartunk ott, ami néhány szakértő rémálma: forró drót helyett még nem köti össze Moszkvát Washingtonnal gyújtózsinór. Heltai András Szálkák Mázai szálkák Mázai olvasónk juttatta el hozzám tizenegy, kézzel írott szálkáját, melyet bevezetője szerint ismeretlenül nyújt át, hogy őt ne szúiják tovább. „Szálkái” olvastán rájöttem, hogy végtére is rokonlelkek vagyunk, őt is ugyanúgy bosszantják a hétköznapi kis és a nagy visszásságok, őt is bizakodással töltik el a jótettek, akár engem. íme szálkái közül az egyik: „Sajtótájékoztató, ilyen-olyan tárgyalások a nehéz helyzetről! A TV közvetíti - de nézd csak, az asztalok nem üresek: szendvics, pogácsa, üdítő, kávé. Kinek is a pénzéből?” A padjavító A szomszédos ház előtt lévő buszmegállónál is vannak padok, amiket valamikor kitettek oda, masszív betonlábakhoz csavarozott vastag deszkákkal. Sokan a háttámla peremére ülnek és az ülőrészen pihentetik a nem mindig tiszta talpú cipőiket. De erről már írtam. Most egy ismeretlen házlakó - csak annyit tudok róla lánykáimtól, hogy idős bácsi - önkéntes jótettéről számolok be. Élunta, hogy a padok deszkái a csavar mentén szétrepednek, s ez a repedés az idők folyamán egyre csak növekszik. Fogta magát, vastag dróttal és fogóval nekiállt összefogni a szétrepedt deszkavégeket, hogy legalább ne hasadjanak tovább. Szemrevételezve feltűnt, hogy a kivitelezés nem volt a legszerencsésebb, mert a drótok végét úgy fogta össze, hogy a leülök nadrágját, harisnyáját kikezdheti, de a szándéka előtt kalapot le. ő legalább tett valamit értünk. Amíg a rozsda meg nem eszi a horganyzott drótot, buszra várva nyugodtan leülhetünk az általa megreparált pádra. Pedig az nem is az övé. Gyerekszáj Kiskamaszok a játszótéren, nevetgélve, egymást ugratva élvezik a telet, a havat, a hógolyózást, a futkározást. Három csitri közelít feléjük a sétaúton, s amint elmennek előttük, a fiúk összenéznek, gyúrják is a hógolyókat, s a távolodó lányokat tűz alá veszik. Mindegyikük talál. Az egyik lány hátrafordulva dühösen kifakad: „B .. .tok meg, mi a f.. .mai szórakoztok?!”. A kissrácok nem kapnak levegőt a megdöbbenéstől. Nevetést, évődő korholást vártak találataik jutalmául, most mit kezdjenek az imént hallott, csitri szájába semmiképp sem illő kifejezésekkel? Szégyenlős öröm A néni ráncos arcán pillanatonként váltva egymást ül ki az öröm és a tettetett harag, hangjában is ezek az érzelmek váltják egymást.- Mit képzel a szomszédom, mindent lehet egy kisnyugdíjassal, mert már tejre se igen telik a hatalmas fűtésszámla miatt? - fakad ki, s elsírja magát. Amint lecsillapodik, kiszedem belőle, mitől borult ki ennyire. A történet hétköznapi. A „gonosz” szomszéd az ő sanyarú sorsát látva segélyt kért neki az önkormányzattól, ő ilyet soha nem tett volna, szégyenné azt, hogy rászorult. Örült is, meg is alázta az égből pottyant kegyelempénz, mely az utolsó pillanatban érkezett. Amint ezt elrebegi, megenyhül, mint aki beletörődött sorsába, hálálkodva mondja: „Azért jó, hogy ilyen szomszédom van.” Gálába vágva A vállalkozó régi ismerősöm, láttam már köznapi és ünnepi öltözetben, de ennyire kiöltözve még nem. A feje vörösödik, na nem az ugratástól, hanem a csokornyakkendőtől, mely a nyakát szorítja.- Nem tudtam kivédeni a megjelenést az estélyen. Hiába is mondtam az asszonynak, hogy egyszerűbben öltözve is elmehetek, ő csak mondta a magáét, hogy oda nem lehet akárhogyan beállítani. Igaza van, tudom, de nem érzem jól magam ennyire puccba vágva. Hozzá kell ehhez is szoknom? - kesereg, aztán kabátja zsebéből előveszi a hagyományos nyakkendőjét, s nevetve mondja: Az első adandó alkalommal leveszem úgyis a csokomyakken- dőt. B. Murányi László
