Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-10 / 68. szám

1994. március 10., csütörtök Városaink új Dunántúli napló 7 Fémkorszakok Olykor a mondatok értelme igencsak attól függ, hogy mi­lyen írásjelet teszünk utánuk, vagy milyen hanglejtéssel, mi­lyen mimikával ejtjük ki őket. Gondoljuk csak el, hogy a „mi­lyen korban élünk?” kérdése is hányféle értelmet nyerhet így. S a válasz? Az ókorban divat volt, hogy fémekről nevezzék el a korszakokat. Az ógörög Hé- sziodosz például a „Munkák és napok” című művében így kezdi a felsorolást: „Kezdetben volt az aranykor... ” Mindenki úgy élt, mint az istenek, „min­den háborítás nélkül". A ké­sőbbi korszakokat, a világ ezüst- bronz- majd aztán vasko­rát egyre romló tendenciák kor­szakaiként értékelte. A saját ko­rát, a vasét - amelybe szinte az utóbbi időkig századunk is bele­tartozott - úgy jellemezte, hogy a szegényeknek nincs nyugo­dalmuk, annyi teher és munka nehezedik rájuk, annyi szenve­dés, s ráadásul ellenségként ál­lanak szemközt. Innen származó a hagyo­mány, hogy arannyal, ezüsttel minősítjük egy-egy részterület korszakait. Persze visszamenő­leg: a jelenről általában sokkal kevésbé szilárd matériák jutnak az eszünkbe. Nekem viszont a közgyűlés elmúlt heti dupla ülésén elhang­zott bejelentésről jutott mindez az eszembe: utolsó mondatként a polgármester tájékoztatta a testületet, hogy Pécs elnyerte a Játék határok nélkül nemzet­közi televíziós vetélkedő ma­gyarországi házigazda városa tisztét. (Azért jegyzetbe rejtve írok erről, mert majd országos tévés csinnadrattával történik a hivatalos bejelentés.) Ebből kö­vetkezik, hogy a nyáron - ha lesz elég szálláshely !? - kül­földi tévések hada lepi el a vá­rost, kutatja értékeit, s nekünk is be kell mutatkoznunk Európá­nak. A kétezer év emlékei a bő­ség zavarát okozzák. Ám ennél is sokkal nehezebb lenne a ne­mesfém-próbát beütni a város egyes korszakaiba. Érdekes párhuzam, hogy a bejelentés napján tárgyalta a közgyűlés a város idei költség- vetését, amely a „milyen korban élünk” kérdésével szembesítette a képviselőket. Hát bizony aranykort nem igen emlegethet­tek, amikor csekély többséggel az „addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér” terve­zési filozófiát támogatták a hi­telből megvalósítható kicsit is látványosabb fejlődéssel szem­ben. Pedig voltak olyan Kasz- szandra-jóslatok is, amelyek szerint ezt a visszafogottságot a jövő fogja megsínyleni: fejlesz­tések nélkül a város olyan lefelé mozgó spirálba kerülhet, amelyből nincs felemelkedés. További támpontok hiányá­ban én nem tudtam volna dön­teni, melyik helyesebb, s ezzel aligha vagyok egyedül. Ezért hasznos lenne egyszer már oku­lás céljából nemcsak azt nézni, a jelen mitől nem lehet arany­kora a városnak, hanem azt is, hogy ha volt ilyen korszaka, akkoriban miért lehetett? Mert bizony többnyire nem elég re­gisztrálni: milyen korban élünk. Hésziodosz sem volt pesszi­mista. Hitt az új aranykorban. Prométheusz optimista mítosza is általa maradt ránk. Dunai I. Szűkre szabott a város költségvetése Csak 13 százaléknyi rész jut a beruházásokra, felújításokra Bővül a Malomvölgyi úti szociális otthon. Már elkészültek az új épület falai Fotó: Szundi György Bizonyos mértékig akár szenzációnak is minősíthető tény, hogy Pécs Önkormány­zata hitelfelvétel nélkül készí­tette és fogadta el a város idei induló költségvetését, noha azt a többi nagyváros általában több száz milliós kölcsön beik­tatásával tudta csak egyen­súlyba hozni. Ebben a különb­ségben persze elsősorban nem a bevételi források mértéke, ha­nem a költségvetési filozófia el­térése játszotta a fő szerepet. Ezt is tényként vehetjük, meg­ítélése azonban már nem tarto­zik ebbe a kategóriába, s így ebbe a rövid ismertetőbe sem. Önmagában nem sokat je­lentő szám, hogy az ez évi in­duló költségvetés bevételi és ki­adási mérlegében 7,956 milliárd forint szerepel. Csakhogy ez már eleve kevesebb, mint amennyi a tavalyi induló költ­ségvetésben volt, s mintegy 1,4 milliárd forinttal - 15 százalék­kal - elmarad attól a bevételtől, amely a tavalyi költségvetésben ténylegesen várható. (Azért kell így fogalmazni, mert a zárszá­madás csak ezután lesz.) A város és intézményei mű­ködőképességének fenntartása, valamint a közszolgálati törvé­nyek költségkihatásainak telje­sítése mellett ebből az induló költségvetésből összesen 1,052 milliárd forint jut felújítási, be­ruházási kiadásokra. Ezek kö­rébe tartozik az a 141 millió fo­rintos tétellel is, amellyel az önkormányzat idén is fenntartja a fiatal családok lakásvásárlási, lakásépítési támogatását a ko­rábbihoz hasonló pályázati rendszerrel. Az alig több, mint egymilli­árdos összeget a költségvetési koncepcióban szereplő 1,5 mil­liárd forintos felhalmozási elkö­telezettség felülvizsgálatával sikerült ezt erre szinte csökken­teni. Ez a szerződésekkel, köte­lezettség-vállalásokkal le nem kötött felhalmozási és felújítási kiadások kihagyását jelenti. Ugyanakkor a már lekötött ilyen jellegű munkák hátralévő fizetési kötelezettségéinek át­terhelését az önkormányzat gazdasági társaságaira, termé­szetesen azok fizetőképessé té­telével együtt. A város költségvetése a ko­rábban megpályázott, elnyert és már folyamatban lévő beruhá­zások eredeti ütem szerinti foly­tatásával számol. Ugyanakkor szükségessé vált az' új induló címzett és céltámogatásos beru­házások korrekciója is. Eredeti ütemterv szerint va­lósulhat meg magas készültségi foka miatt a Malomvölgyi úti Szociális Otthon céltámogatá­sos beruházása, viszont a az 500- as Szakmunkásképző Inté­zet és a 2. számú Kertvárosi Ál­talános Iskola tornaterme, va­lamint a színházrekonstrukció III. üteme (műhelyház) az egye­lőre nem a beruházási címjegy­zékre, hanem a halasztandók listájára került. Az egészség- ügyi gépbeszerzés és a Tiborc utcai Német Oktatási Centrum megvalósításának ez évi ütemét viszont 50 százalékkal vissza­fogták. A költségvetésről szóló rendelet azonban tartalmazza a Közgyűlés szándékát, hogy az induló költségvetésben elha­gyásra, szerződésmódosításra ítélt bemházások megvalósítási lehetőségét április 15-ig ismét napirendre tűzi. D. I. Városvédő őrjárat A gödör Eddig szilárdan hittem, hogy egy gödröt kiásni nehe­zebb, mint betemetni, de most megingattak ebben. Történt pedig, hogy a Fácán és a Bo- kály dűlőben gázvezeték épült. Az árok kiásását végző alvállalkozó a közterület fel­vágásához először nem is kérte a Városgondnokság hozzájárulását, majd amikor figyelmeztetésre mégis, a téli időjárásra tekintettel nem kapta meg. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy illegális tevékenységét befejezze. De legalább valóban befe­jezte volna! A vezetéket már hetekkel ezelőtt feltöltötték gázzal, az árok azonban az­óta is temetetlen. (Március elején legalábbis így volt.) A környék lakói reklamáltak a Városgondnokságnál. Az in­tézmény viszont már feljelen­tette a vállalkozót, aki azon­ban megúszta egy szigorú ej- nye-bejnyével. A Polgármes­teri Hivatal alá tartozó in­tézmény, mit tehet mást: meg­fellebbezi az ugyancsak a hi­vatalhoz tartozó Hatósági Iroda igazgatási osztályának a határozatát a Köztársasági megbízott Hivatalánál. Ezzel a gödör a Fácán dűlő sarkáról a jelenség szintjére lényegült át. Már papír- s nem pedig földmun­káról van szó. Csakhogy ez a környék lakóit aligha vigasz­talja. D. I. Mától hatályba lépett Pécs Önkormányzata Köz­gyűlésének 1994. évi 7. számú rendelete a város 1994. évi költ­ségvetéséről március 10-kével hatályba lépett. A rendelet meg­tekinthető a Hatósági Iroda ügy­félszolgálatai irodájában a Kos­suth tér 1-3. szám alatt. Mulasztott határidők Közműépítés után a február utolsó hetében lejárt határidőre nem állították helyre az útbur­kolatot: gázvezeték építés után a Vércse dűlőben a BS-AXIS kft., a Patak utcai vízbekötés után a Pécsi Vízmű, a járdabur­kolatot a Petőfi utcai Általános Iskola sarkánál a rendkívüli hi­bákat elhárító DÉDÁSZ, kábel- fektetés után a Jakabhegyi úti kollégium előtt pedig a Posta. Köztisztaság Márciustól a közterülettisztí­tást a belvárosban és a Budai városrészben a Pécsi Közterü­letfenntartó és Kertészeti Kft., míg déli városrészekben és Uránvárosban Tóth László vál­lalkozó végzi. A Városgond­nokság megrendelésre a park- fenntartó vállalkozók megkezd­ték a cserjék metszését a közte­rületi parkokban. Utcáról utcára Jobb sorsra érdemes „kísértetváros” A pécsbányatelepi Gesztenyés természetvédelmi terület, s egyben kedvelt kirándulóhelye is a pécsieknek. Most, tavaszelején kétségbeejtő dolgokat tapasztaltunk ottjártunkkor: lerobbant építmények, szemét, sérült és beteg fák. Mivel ez az állapot aligha egyik napról a másikra alakult ki, okkal vethető fel a felelősség kérdése is. Természetvédelmi területhez méltatlan állapotok ural­kodnak itt, amelyek halaszthatatlan beavatkozást kívánnak. De nemcsak az illetékeseknek kellene sürgősen lépniük, hanem hasznos lenne a társadalmi összefogás is a romlás megállítására.Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Egy fenyő halála A haláleset karácsony körül történhetett... Még a 70-es-80-as évek fordulóján volt, amikor elkészült a Neve­lési Központ, hogy a környeze­tet parkosították és itt, az épü­letgyűrű északi végétől 25-30 méterre elültettek két kis ezüst­fenyőt. Ezek mostanra gyö­nyörű fákká cseperedtek. A szebbiknek, a formásab- biknak épp ez lehetett a végzete. Minap arra járván figyeltem fel a csonkra. Úgy háromnegyed méter körüli magasságban - ne­hogy le kelljen ám hajolni! - akkurátusán elvágták a 8-10 centi vastag törzset. A fenyő alja most ott kínlódik gyilkosa csúfságára. Még világos a vágás felülete, a gaztettet tehát talán épp karácsony előtt követték el. Próbálom elképzelni a gaz­fickót, aki ilyen alávaló módon akarta magát olcsó karácsony­fához juttatni. Gondolom, olyan időpontot fundálhatott ki, ami­kor kevesebben járnak arrafelé, aztán nyugodt)?) lelkiismerettel elkövette tettét, majd lelken­dezve vitte haza a zsákmányát: nézzétek csak, milyen formás kis fát vettem... Áztán szívé­ben túlcsorduló szeretettel díszí­tette fel a fát gyermekei örö­mére. A feleségének legfeljebb az szúrhatott szemet, hogy va­jon miért kellett a karácsonyfa­vásárláshoz elvinni a kisfűrészt. Nem hittem volna, hogy vá­rosunk majdnem-szívében kí­sértetvárosra bukkanok. A nemrég még Bajcsy-Zsilinszky laktanyáról, a korábbi Bau­Fotó: Szundi György közparkot ^ lehetne varázsolni akár az Árnyas utca mentén, akár a lakótelepi peremen. Vásárváros Valaki azt mondta: miért nem alakítja ki itt Pécs a maga vá­sárvárosát? Csakugyan, miért nem? Nagyon hiányzik a gondozó kéz jelenléte itt, hogy az általá­nos elhanyagoltság helyett vonzó arcot mutathasson ez a többhektáros terület. Mert most sok minden elmondható róla, de az, hogy vonzó lenne, az a leg­kevésbé. Pedig, szavamra, megérné rendbetenni. Hársfai Isván xit-utód - MÉV-előd PUV azaz Pécsi Uránércbánya Vállalat központi „telephelyéről” volna szó, ahol (vagyis a PUV-nál) munkavállalóként magam is előfordultam. Kihasználatlanul Most bizony megnéztem volna hajdani ténykedésem színhelyét, de az egykori igaz­gatósági épület bejáratát lakat zárja, bent pedig életnek a nyoma sincs. Amint nem állít­ható az sem, hogy az egész ha­talmas, jobb sorsra érdemes te­rület pezsegne az élettől. Járom keresztül-kasul a he­lyet, de teremtett lélekkel csak elvétve találkozom, inkább csak a temető felőli oldalon, ahová valamiért - a néhány már mű­ködő üzletért - érdemes betérni. S hogy valóban kísértetváros­ról van szó, hadd bizonyítsam egy-két megfigyeléssel. Az egykori „alakuló teret” keleti oldalon szegélyező gépkocsi­szín rácsai mögött néhány rég elfeledett)?), főleg nyugati autó árválkodik többéves, már-már odakövült portól lepetten. Hát­rébb egy hosszan elnyújtózó ba­rakkszerű épület (rémlik, mintha hajdan városi szükség- lakások lettek volna benne) kié­getten, romosán. Sok a kihasználatlan épület, még több a betört ablak, és nem csekély a szabad terület sem, például olyan, amiből remek Még jónéhány csarnok, épület vár hasznosításra #» & L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents