Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-09 / 67. szám

1994. március 9., szerda Gazdaság üj Dunántúli napló 9 Vállalkozóknak a munkavédelmi törvényről A Pécs-Baranyai Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat 2x4 órás ismeretterjesztő elő­adást szervez vállalkozóknak a számtalan változást, sok új kö­telezettséget tartalmazó, az előí­rások be nem tartása esetén szi­gorú szankciókkal járó munka- védelmi törvényről és az abban előírt munkáltatói kötelezettsé­gekről. Az előadások iránt ér­deklődni a TIT Nyelviskolájá­ban személyesen vagy telefo­non lehet (Pécs, Felsőmalom u. 10., telefon 310-807). Szövetkeztek a tésztagyártók Gazdasági, szakmai érdekeik védelme, nemzetközi kapcsola­taik megteremtése, illetve kiszé­lesítése végett szövetkeztek a hazai tésztagyártók: 18 alapító tag részvételével alakult meg Székesfehérvárott a Magyar Tésztagyártók Szövetsége. Az új tömörülés célja a piac átte­kintése, a hazai termékek vé­delmének megteremtése és biz­tosítása. Ez azért fontos, mert az utóbbi időben indokolatlanul megnőtt az importból származó tészták aránya a hazai kereske­delemben. Hivatalosan csak - 4 és félmillió dollár értékben - a szükséges mennyiség 15 száza­léka érkezhetne be, elsősorban választékbővítésként külföldről. A Magyar Nemzeti Bank valuta-, bankjegy- és csekkárfolyamai 1994. március 8-tól. Pénznem vételi közép eladási Angol font 153,23 154,73 156,23 Ausztrál dollár 73,84 74,51 75,18 Belga frank (100) 290,79 293,54 296,29 Dán korona 15,35 15,50 15,65 Finn márka 18,59 18,76 18,93 Francia frank 17,63 17,80 17,97 Gör. drachma (100 41,36 41,76 42,16 Holland forint 53,32 53,84 54,36 ír font 147,22 148,62 150,02 Japán yen (100) 97,54 98,47 99,40 Kanadai dollár 75,69 76,45 77,21 Kuvaiti dinár 344,66 347,99 351,32 Német márka 59,89 60,49 61,09 Norvég korona 13,84 13,98 14,12 Olasz líra (1000) 60,87 61,48 62,09 Osztrák sch. (100) 851,59 859,94 868,29 Portugál esc. (100) 58,52 59,09 59,66 Spanyol pes. (100) 73,02 73,75 74,48 Svájci frank 71,61 72,27 72,93 Svéd korona 12,89 13,01 13,13 USA dollár 102,84 103,84 104,84 ECU (Közős Piac) 115,91 117,03 118,15 Az oldalt összeállította: Kaszás Endre Nyugalmas munkaerőpiac Baranyában megfogyatkozott a betöltetlen álláshelyek száma Februárban tovább folyta­tódott a Baranya Megyei Munkaügyi Központ kiren­deltségein a bruttó ügyfélfor­galom (47 336) csökkenése. Hasonló jelenség figyelhető meg a nyilvántartott munka- nélküliek számában is, janu­árhoz képest 71 fővel vannak kevesebben most. A megyei munkaerőpiacon viszonylagos nyugalom fi­gyelhető meg, területi bontás­ban is elenyésző a regisztrált munkanélküliek számának mind pozitív, mind negatív irányú változása. Ennek tük­rében az elmúlt havi munka­nélküliségi ráta a januárihoz hasonlóan alakult (12,6 %). Az egy évvel korábbi álla­potot tükrözi a pályakezdő munkanélküliek száma (2 454) a megyében, amely egyébként 54 fővel csökkent az elmúlt havi adathoz képest. A bejelentett betöltetlen ál­láshelyek száma február végén 1 212 volt, ami 266-tal keve­sebb, mint egy hónappal ko­rábban. Az állások 71 száza­lékát Pécsett tartják nyilván, a legkevesebb elhelyezkedési lehetőség Sellye és Szentlő- rinc térségében adódik. A csökkenés ellenére ugyanak­kor kedvezően alakult az ál­láshelyek nyilvántartási ideje, több mint kétharmaduk 30 na­pon, 94,8 százalékuk pedig 60 napon belüli. A számokat figyelembe véve a megyében 100 regiszt­rált munkanélkülire 4,7 állás­hely jutott februárban, eszerint elméletileg minden huszon­egyedik munkanélküli elhe­lyezkedésére lett volna lehető- I ség. Ez a mutató kedvezőtle­nebb, mint egy hónappal ko­rábban volt. Februárban a íegtöbb mun­kanélküli a tehergépkocsive­zetők, postások, kőművesek, adminisztrátorok, géplakato­sok, élelmiszerbolti eladók közül kerültek ki, ugyanakkor továbbra is fokozott igény mu­tatkozik vájárok, segédvájá­rok, szabók, varrónők, ügynö­kök és bőripari foglalkozások iránt. K. E. Állásbörze ifjú közgazdászoknak Nem kétséges, napjainkban már a diplomások is elhelyez­kedési nehézségekkel küszköd­nek, s ez - minden ellenkező hí­resztelés ellenére - a fiatal köz­gazdászokra is jellemző. Nagy lehetőségeket rejt viszont ma­gában az az állásbörze, amelyet Pécsett rendeznek meg április 19-én a JPTE rektori aulájában. A rendezvényen a végzős köz­gazdászhallgatók találkozhat­nak a helyi és a vidéki vállala­tok képviselőivel. Az érdeklődő egyetemisták megismerhetik lehetőségeiket, egyúttal bete­kintést nyerhetnek a ma mű­ködő vállalkozások gazdasági életébe. Természetesen azok a cégek sincsenek kizárva a bör­zéről, amelyeknek képviselője nem tud részt venni a rendezvé­nyen: az állásbörze kiadványá­ban bemutatkozhatnak, az ér­deklődő ezen keresztül kap részletes információt az adott vállalkozásról. A találkozót az AIESEC Ma­gyar Közgazdászhallgatók Egyesülete szervezi, az a több évtizedes, nagymúltú, hallgatók által irányított szervezet, amelynek célja, hogy a diákok széleskörű gazdasági ismere­tekkel, nemzetközi tapasztala­tokkal rendelkező szakembe­rekké váljanak. Ehhez nyújta­nak segítséget szemináriumok, konferenciák, nemzetközi talál­kozók, személyiségfejlesztő tréningek, valamint az állás­börze is. A szervezők nemcsak a közgazdász hallgatóknak akarnak ezzel lehetőséget nyúj­tani, a mérnök, jogász, valamint más hallgatók részvételére is számítanak. A börzét a megyei munkaü­gyi központ is támogatja. Az ál­taluk felajánlott lehetőségek: az önismereti teszt és a „Hogyan add el magad” kétnapos tréning is azt a célt szolgálják, hogy az érdeklődők megismeijék erős oldalaikat, majd ennek tudatá­ban lehetőségeiket maradékta­lanul kihasználva kapják meg a számukra legmegfelelőbb ál­lást. Az állásbörzéről további in­formációkat lehet beszerezni JPTE AIESEC irodáján Varga Ildikótól, a 411-433-as telefon­számon. Érdeklődnek a Carbon javak után A komlói rt. dolgozói előbb-utóbb megkapják a végkielégítésüket A komlói Carbon Könnyűipari Vállalat egykor 2000 ember­nek adott munkát, s tavaly év végi felszámolásának kezdetekor is több mint 800 dolgozója volt munkajogi értelemben. Az elsők között rt-vé alakult cég azonban az elmúlt 2 évben 400 millió forintos veszteséget produkált. Ma már a leépítés, az alkalma­zottak végkielégítéssel történő elbocsátása az egyik legfonto­sabb kérdés, mely annnak a függvénye, hogy a különböző ba­ranyai telephelyű ingatlanokat miként sikerül értékesíteni. 1990-ben alakult rt.-vé a Carbon, 51 százalékos luxem­burgi tulajdonaránnyal, ami szép jövő ígéretét jelezte. Az első évek még nyereségesen zá­rultak, de 1992 már 300 millió forintos veszteséget hozott. Mi okozta a hirtelen pálfordulást, ki és hol hibázott a cégvezetés- ben?-kérdeztük dr. Matkó Márta felszámolóbiztost, a Kos­suth Holding Rt. munkatársát.- A gondok ott kezdődtek, hogy nem tulajdonosi szemlé­letű, hanem befektető részvé­nyesek vásárolták meg a társa­ság nagyobb részét. A tervezett törzstőke emelések is csak rész­ben valósultak meg (1992-ben csak ígéret maradt a 130 milliós tőkeinjekció), s a társaság végig 300 millió forint körüli hitelál­lománnyal működött, így a pénzt többnyire a kamatterhek törlesztésére kellett fordítani. A másik döntő ok a rossz termék- szerkezet volt. A piaci körül­ményekhez nehezen alkalmaz­kodó, nagy létszámú üzemek­ben többnyire bérmunkára ter­meltek, teljesen kiszolgáltatva a megrendeléseknek. Tény, a bú­torüzem 1992-ben, a cipőüzem pedig tavaly bezárt. 1993 őszén már eredménytelen volt a cső­degyeztető tárgyalás is, így no­vember 28-án megkezdődött a felszámolási eljárás. A hitelezői igények elérik a 400 millió fo­rintot, míg a cég ingatlanjainak igen jóindulatú értékbecslése 300 milliós vagyonnal számol. A munkavállalók érthetően ra­gaszkodnak a végkielégítéssel történő felmondásokhoz, mert ha az értékesítés során új tulaj­donoshoz kerülnek, nulláról in­dul a munkaviszonyuk, s ki­tudja mi lesz egy-két év múlva. Az 1993-ban megszüntetett cipőüzem elbocsátott 200 dol­gozója máig sem kapta meg a pénzét. Most végre reményked­hetnek, mert márciusban elején felbontották a szalatnaki, sásdi, geresdlaki, mágocsi, stb. ingat­lanokra kiírt pályázatokat, s vannak komoly szándékú vásár­lók. A befolyt összegből a bér- kifizetések utáni első tétel a végkielégítésekre fordítandó. Március 31-ével Döbröközön is felmondtak 40 főnek, de mindenütt folyik az ütemezett létszámleépítés. Csak az a kér­dés, mikor melyik telephelyet sikerül eladni. A kisebb, külö­nálló részlegekre nagyobb a vá­sárlási kedv. Komlón eddig csak az irodaházra, az étte­remre és a pincére volt érdek­lődő, a konfekcióüzemre nem. Ha kell, két hónap múlva újra meghirdetik ennek az egység­nek az eladását, s mivel április elsejével indul az új felszámo­lási hitelkonstrukció, minden bizonnyal könnyebb lesz vevőt találni. Itt egyébként amíg a termelésnek értelme van (a pi­actól függ), addig folytatódik a munka. Kisebb létszámelbo- csátásokal szeretnék ezt a rész­leget, ameddig gazdaságos, üzemeltetni. Mindenesetre két éven belül be kell fejezni a felszámolási eljárást, s ha minden dolgozót elküldenek, az összes végki­elégítésre 70 millió forintot kell fordítani. Ennyi pénz biz­tos, hogy összejön az ingatla­nértékesítésekből. Más kérdés, hogy Mágocson, Sásdon régi profiljának megőrzésével kí­nálják az üzemeket, s az ide­vonatkozó külföldi megrende­léseket, bérmunkákat is együtt adják az ingatlannal. Itt tehát jó esetben munkájukat is meg­őrizhetik az emberek. Mészáros B. Endre Nincs még érdeklődő a konfekcióüzemre Fotó: Szundi György A vajdasági Becsejről áttelepülve Diósviszlón gyártja a hűtővitrineket Kollár Tibor, az újrakezdő vállalkozó A tíz fokos a hidegben száraz lábbal jutok be a volt diósvisz- lói tsz. gépműhelyének hátsó épületébe. Ha felenged az idő, itt bokáig ér a sár a géproncsok körül. A hatalmas vasajtón be­lül ott a Becsejről áttelepült Kollár Tibor bérelt birodalma, ahol újra kezdte a hűtővitrinek gyártását, ahol negyvenöt éve­sen újra alapozza mindazt, amit Becsejen tizenhét év kemény munkájával épített ki magának. S aminek csak a töredékét tudta magával menekíteni a decem­beri áttelepülésével. A háború az ő életébe is kegyetlenül bea­vatkozott, ráment a sikeres vál­lalkozása, odalett a háza, műhe­lye, gépeinek, anyagainak jelen­tős része, szinte mindene. Kollár Tibor, a Frigó Kft. ügyvezetője és mindenese, feb­ruárban újra kezdhette az életét. Hányattatásairól, újrakezdésé­ről minden indulat nélkül szól. Kár is közbekérdeznem, hadd beszélje ki magából keserűségét a jéghideg műhelyben. *- Elektrotechnikusként kezd­tem a vállalkozást, eleinte hűtő­testeket gyártottunk hűtőpul­tokhoz, aztán fokozatosan bő­vülve már tizennyolc féle hűtő­vitrin és sok hűtőkamra került ki a jól felszerelt, legutóbb már 48 dolgozót foglalkoztató mű­helyemből. Szállítottunk Ma­cedóniába, Boszniába, Horvát­országba, mindenhová. A venti­látor- és a kompresszormotoron kívül mindent magunk csinál­tunk. Két műszakban már havi 120 hűtőpultot gyártottunk biz­tos piacra, évente legalább húsz szakmai kiállításon mutatkoz­tam be termékeimmel. Én sosem értem rá politi­zálni, annyira lekötött a munka. Nem is értettem a kirobbant háborút, ma sem értem, olyan hirtelen jött az egész. Ki gon­dolta volna, hogy így járunk, járok? S ki tudja, mikor és mi­ként zárul megnyugtató mó­don? Féltem, ki tudja mi vár rám, ránk odahaza. Tavaly Szegeden bejegyez­tettem a cégemet, s nyitottunk egy hűtőalkatrész boltot. Bejár­tam a fél országot, hogy megfe­lelő helyet találjak, ahol foly­tathatjuk a gyártást. December 1-jétől bériem ezt a műhelyt Diósviszlón. December 6-án négy teherautóval kimenekítet­tem a becseji műhelyemből amit még nem hordtak szét, s amit csak lehetett. Megszüntet­tem a szegedi boltot, s itt feb­ruár elején kezdtük a termelést. Odaveszett a tekercselőgépem, a legtöbb sajtolószerszámom, 27 kész hűtőpultom, rengeteg anyagom. Itt már van hat megrendelé­sem, kettőt már leszállítottam. A Vajdaságból jött velem dol­gozni négy emberem. Közeljö­vőben már felvehetek négy-öt magyar munkást, hogy a mie­ink mellett betanuljanak. Ha si­kerül megvennem ezt a csarno­kot, olyanná szeretném kialakí­tani, amilyen a becseji volt, s 40-50 embert szeretnék foglal­koztatni. Hűtőkamrát is gyár­tunk 8 köbméterestől bármek­korát, a legnagyobb eddig 600 köbméteres volt. A háztartási hűtőládák gyártását is szeret­ném indítani, százhoz már az anyagom is megvan, s kész egy új üveges polcrendszerem. Szerencsére van piaca a ter­mékeinknek, minőségben és árban versenyképesek va­gyunk. Az én hűtőpultom áfá­val is csak fele annyiba kerül, mint a profi cégeké. A rezsink kicsi, azért is mert egy sze­mélyben én vagyok az anyag- beszerző, a technológus, az adminisztrátor, a meós, a ke­reskedő, a reklámfőnök és min­den. A közelben máris kere­sünk asztalost, aki le tudja gyár­tani a hűtőpultok fakeretét, s ebben a pillanatban felvennék egy jó ügynököt. Nem tud ilyet ajánlani? A két lányommal Siklóson lakunk. Befogadtak. Már sok ismerősünk van, segítőkészek a szomszédaink is. Kezdem érezni, hogy itthon vagyunk. Rövidesen kérvényezni fogom a magyar állampolgárságot. Itt szinte mindent nulláról kellett kezdenem, de a jelek szerint menni fog. Mennie is kell, hogy feledhessem a becseji otthono­mat, műhelyemet, hogy bebi­zonyíthassam, a szaktudást és az akarást se háború, semmi nem ölheti ki az emberből. B. Murányi László Az első hűtőpultok már elkészültek a diósviszlói üzemben A á L

Next

/
Thumbnails
Contents