Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-07 / 65. szám

1994. március 7., hétfő Külföld üj Dunántúli napló 11 Lubbers, Gonzalez, Brittan, Sutherland Ki lesz az Európai Unió elnöke? Brit kommentátorok Ruud Lubbers holland miniszterelnö­köt tartják a legesélyesebbnek arra, hogy a 12-ek nyári korfui csúcsértekezleti döntése nyo­mán átvegye az EU brüsszeli bizottsága elnökének tisztségét a francia Jacques Delors-tól, aki kilenc éve elnökösködik Brüsz- szelben. Ezt mindenekelőtt a váltás szükségességével indokolják: Delors nagy ország szocialista párti politikusa, tehát ideje, hogy kis ország konzervatív po­litikusa következzék. Lubberst kitűnő alkudozónak, a konszen­zus-politika mesterének tartják, de úgy vélik, talán nem eléggé harcos természet, legalábbis nem annyira, mint Delors. Lubbers kinevezése meg­nyugtatná a nagyhatalmi el­nyomásra panaszkodó kis EU-tagokat. Nagy-Britanniának bizonyára megfelelne szabad­kereskedelmi és atlantista meg­győződése, az újonnan belépő skandináv országoknak pedig a holland kormányfő szociális felelősségtudata és környezet­védő lelkesedése tetszhet. Brit politikai körökben azon­ban úgy tudják, hogy Lubbers kinevezését ellenzik a déli EU-tagok, mert tartanak a gaz­dagok túlsúlyától az Unió irá­nyításában. ők inkább Felipe Gonzalez spanyol miniszterel­nököt támogatnák. Őt támogatja Delors maga is. Vele csak az hibádzik, hogy egyáltalán nem vágyik a brüsszeli posztra, ha­nem otthon akar továbbra is po­litizálni. Ezért egyelőre jó helyezéssel van versenyben Sir Leon Brit­tan, az EU-bizottság külgazda­sági kapcsolatokért felelős’ brit tagja, az egyetlen a lehetséges jelöltek közül, aki maga sem titkolja, mennyire szeretne el­nök lenni. A brit kormány fi­noman lobbyzik érte - John Ma­jor brit kormányfő már levelet írt EU-beli kollégáinak Sir Leon Brittan érdemeit figyelmükbe ajánlva -, de Londonban azért nem viszik túlzásba a támoga­tást. Nagy-Britannia továbbra is az EU sokat akadékoskodó tagja, és a kormány érzi, hogy gyanús volna, alkalmasint ár­tana is Sir Leonnak, ha erőtelje­sen támogatnák. Sir Leon Brit­tan és a brit kormány azért köz­ben igyekszik udvarolni Párizs­nak, felidézve, milyen nagy sze­repe volt a brit biztosnak a GATT-tárgyalásokban, ame­lyek során végül a francia érde­kekért is kiállt. Sir Leon Brittan közismerten az EU kelet felé való bővítésé­nek híve, és nem riad vissza an­nak sulykolásától sem, hogy a nyugat-európai mezőgazdasági, acélipari, textilipari és más ter­melőknek áldozatokat kell hoz­niuk a közép- és kelet-európai gazdaságok integrálása közben. A brit kormánypárt egy része azonban nem bízik benne, mert túlságosan „európainak” tartják, az európaiak pedig túlságosan britnek hiszik. Ha a döntés nem lesz köny- nyű, akkor kompromisszumos jelöltként szóba kerülhet Peter Sutherland, az EU Bizottság volt ír tagja, a GATT mostani igazgatója, aki saját szavai sze­rint nem akar bizottsági elnök lenni, de mindenki tudja róla, hogy csak szerénykedik. Brit vélemény szerint a kor­fui EU-csúcson a döntő szót a franciák és a németek mondják majd ki, és egyelőre úgy tűnik, még nincs határozott vélemé­Amerikai űrhajósok, Bonnie Dunbar, Norman Taggard és Kenneth Cameron a Csillagvárosban megtekintették a Kozmikus Múzeumot. Az amerikaiak azért érkeztek Oroszországba, hogy kö­zös űrutazást készítsenek elő. A diktátor és a magány A Zambiai fővárosból érkező jelentések szerint Mengisztu Hailé Mariam, az abesszin csá­szárságot megdöntő szovjetba­rát diktátor magányosnak érzi magát. Hazájába, Etiópiába nem mehet. Ott nem felejtették el, hogy míg népe éhezett, ő szovjet ka­tonai repülőgépeken szállította a szajrét Zambiába, a földrész másik sarkába. Pontosabban: Mengisztu me­hetne Etiópiába, de ott azonnal bíróság előtt kellene felelnie népellenes bűncselekménye­kért. Zambia viszont, ahova annak idején nagybátyját küldte nagy­követnek, egyelőre nem adja ki. Mengisztu bukása után a hálás nagybácsi kétemeletes luxusvil­lát bocsátott rendelkezésére a Harareben. Igaz, időközben a nagybácsival összeveszett, a villa azonban megmaradt. Az elnök most egyedül él Ha- rareban, s érthető módon elha­gyatottnak érzi magát. Annak idején egy feleséget, két gyere­ket és öt testőrt vitt magával, de mihaszna. A testőrök közül né­gyen tavalyelőtt angolosan tá­voztak. Az ötödiket az egykori „testvérországok” belügyeiben ma is jól tájékozott Moszkovsz- kije Novosztyi című lap szerint Mengisztu sajátkezűleg nyírta ki, miután rajtakapta feleségé­vel. A közelmúltban pedig kegy- vesztetté vált asszony is meg­elégelte az idült alkoholistává züllött Mengisztu urhatnámásá- gát és durvaságát, a gyerekek­kel együtt ismeretlen helyre köl­tözött. Az orosz tudósok tartoztak egy vallomással amerikai kollé­gáiknak, s ezt most - tetemes késéssel - tudomásukra is hoz­ták. 1986 októberében kigyul­ladt és elsüllyedt a Bermuda- szigetektől nyolcszáz kilomé­terre egy szovjet atom-tenger- alattjáró. A roncsok azóta is az óceán mélyén pihennek. Az amerikai szakértők meglepődve hallgat­ták a „leltárt”. A tengeralattjáró fedélzetén két nukleáris reaktor, valamint - a nukleáris fegyverzet része­ként - két torpedó és tizenhat, két-két atomtöltettel ellátott, Bermuda atomtitka nagy hatótávolságú harcászati rakéta található. Nyikolaj No- zov orosz atomtudós közölte, az idő és a sós víz "vasfoga" ki­kezdte a robbanófejeket, s meg­kezdődött a plutónium és az urán szivárgása. A szennyezés okozta kár nehezen mérhető fel, mert mértéke a mélytengeri áramlásoktól függ. A szomorú esetben egyedüli vigasz, hogy a hajó a nagyobb halászterületek­től távol süllyedt el. Bizonyta­lan viszont, hogy milyen sugár­veszélyek leselkednek a Ber- muda-szigetek lakóira. Amerikai tudósok emlékez­tetnek rá, nem ez az első eset, amikor a világ elsüllyedt szov­jet atom-tengeralattjáróról érte­sül. Négy évvel ezelőtt a norvég partoktól ötszáz kilométerre a „Komszomolecet” nyelte el a víz, csakhogy ezen a hajón jó­val kevesebb nukleáris fegyvert tároltak, és ott az áramlás sem olyan erős, mint a Bermudák­nál. A tudósok most azt sürge­tik, hogy állandó megfigyelés­nek és ellenőrzésnek vessék alá az Atlanti-óceánnak ezt a térsé­gét. Képünkön az Ibrahim Mecset a pátriárkák sírjánál Hebron- ban. A felvétel arról a helyről készült, ahonnan dr. Baruch Goldstein zsidó telepes, orvos február 25-én rálőtt az imádkozó mohamedánokra és 39 ember halálát okozta. Jobboldalt Re­beka sírja. Titkos fegyverüzletek A nyolcvanas években Len­gyelország jelentette a legfőbb csatornát, amelyen keresztül az amerikai titkosszolgálatok hoz­zájutottak a legkorszerűbb szov­jet fegyverekhez - közölte a The Washington Post, hozzá­téve: külföldi közvetítők, nyu­gat-európai titkos bankszámlák és harmadik országok révén az „amerikai kormányzat több száz millió dollárt utalt ki ke­let-európai hivatalos szemé­lyeknek, akik hajlandók voltak elárulni a szovjet katonai titko­kat”. Az újság utalt rá, hogy első ízben 1990-ben kerültek nyil­vánosságra információk az amerikai Központi Hírszerző Hivatal és a Ceausescu-rezsim közötti titkos üzletekről. 1979 és 1989 között az Egyesült Ál­lamok több mint negyvenmillió dollárt fizetett ki Bukarestnek; a megrendelések javarészét köz­vetlenül a Ceausescu-testvére- ken keresztül bonyolították le, akik 20 százalékos közvetítői díjat számoltak fel minden egyes üzlet után; a pénzt svájci bankszámláikra utaltatták. A The Washington Post sze­rint a legújabb hírszerzési kiszi­várogtatások azonban azt bizo­nyítják, hogy a hetvenes évek végén útjára indított titkos prog­ram legfőbb szereplője mégis Lengyelország volt: más ke­let-európai országokkal együttműködve Varsó több tu­cat - összességében mintegy 150-200 millió dollárra rúgó - üzletet kötött az Egyesült Álla­mokkal. A Pentagon a lengyel csatornán keresztül jutott hozzá a legmodernebb szovjet légi­rendszerekhez, radarokhoz, he­likopterekhez, torpedókhoz, harckocsikhoz és tüzérségi lö- vegekhez. A lap tudomása sze­rint a legjelentősebb üzlet a le­gendás hírű T-72-es harckocsi megvétele volt. A lengyel kap­csolatok segítségével a Penta­gon - Csehszlovákia és Ke- let-Németország közreműködé­sével - összesen tizenkét T- 72-esre tett szert negyvenmillió dollár ellenében. Hivatalos amerikai források szerint arra nincs közvetlen bi­zonyíték, hogy a titkos progra­mok lebonyolításához Woj- ciech Jaruzelski lengyel veze­tőnek személy szerint köze le­hetett-e, az viszont egészen biz­tosra vehető, hogy a lengyel vé­delmi minisztérium legmaga­sabb szintű képviselőinek jóvá­hagyólag tudniuk kellett a nagyszabású ügyletekről. A titkos üzletek a nyolcvanas évek végéig zajlottak. A CIA - gyakorlatának megfelelően - nem volt hajlandó megerősíteni a The Washington Post értesü­léseit, ám más hírszerzési és hi­vatalos forrásokból elismerték, hogy valóban Varsó volt a leg­főbb kapocs a fegyvervásárlá­sokban. A baranyai háromszögbe 14 000 menekült költözött Kicserélődött a lakosság- Négyszobás, kertes családi házamat gazdasági épületekkel elcserélném hasonlóért. Daru­vár. - Három házat, sörözőt és három hold földet elcserélnék két házért. Podravszka Szlatina. Böngészgetem a falragaszo­kat, ingyen-hirdetéseket a vaj­dasági Szlankamen, egykor horvát település önkormányzati irodaépületének folyosóján. A hirdető tábla régen megtelt, a falakon imitt-amott akad még hely, de hamarosan azt is elle­pik a Horvátországból származó hirdetések, közlemények.- S van-e, akit érdekelnek ezek az ajánlatok? - kérdezem a helyi ügyvédet.- Hogyne, alig győzöm a munkát - válaszol. - Ä község­ből, amely nemrégiben mintegy 3000 lelket számlált, tovább fo­lyik az elvándorlás. Elmennek a horvátok, magyarok, érkeznek a horvátországi szerbek. Szlan - Kamen annyit tesz, mint Sós Kő. Valaha ez volt a neve ennek a kisközségnek. Rendezett utcák, dolgos lakos­ság élt itt, de ezek közül csak ezer maradt, főként az öregek, akik inkább meghalnak, mint­hogy elhagynák az ősi jussot. Mert nemrégen még kézi­gránátok robbantak egy-egy házban, vagy a kocsmában „győzték meg” a helybeli nem szerbeket, hogy nekik Horvát­országban jobb dolguk lesz ... A helyi hivatalban csomago­kat osztanak. Holland, finn tej­port, sajtot, német mosóport, szappant és fogkrémet. Óriási sorok várakoznak és civakod­nak. Csecsemők sírnak, vágni lehet a füstöt. Sok más vajdasági település­ről írhatnánk le ezt a képet, mert a népvándorlás még tart. Hor­vátországból, Boszniából ér­keznek a menekültek, vagy csak azok, akik itt szeretnének élni, amoda meg mennek azok, akik itt nem bírják tovább. A sze- rémségi Herkóca neve a világ­sajtóba is bekerült az etnikai tisztogatás miatt, a horvátok, magyarok házait főként horvát­országi szerbek foglalták el. Ál­lítólag önként, tettleges „meg­győzés” nélkül került sor a két­ezres település lakócseréjére. A horvátországi háború kö­vetkeztében Baranyában 10 000 ház üresedett meg .amelyekbe 14 000 szerb költözött be. Mintegy 7000 horvát és magyar is él még, a többiek Magyaror­szágon, Horvátországban és a Nyugaton találtak menedéket. Az olyan nem szerbek számára, akik a jelenlegi szerb hatóság szerint „nem vérezték be kezü­ket”, szabad a hazatérés, de .. .- Hova jönnének? - teszi fel a kérdést Szlobodan Milovac, Pélmonostor község új elnöke. - Hova tennénk a már beköltö­zött menekülteket? Hogy erre sor kerül, tudhatta mindenki már az elején, amikor az elöljáróság tagadott minden etnikai tisztogatást. A 38 falu­ban és Pélmonostoron jelenleg 42000 lakos él, míg a háború előtti népszámlálás 58 ezerről tudott. Szinte maradéktalanul kicserélődött a lakosság ... Ahol írmagja maradt még a horvátoknak, azok főleg idősek. Kata Szmilyan, Popovácból való idős asszonyt nehezen tud­juk szóra bírni. Fia, menye és unokái a horvátországi Krizsev- cibe menekültek, néha találkoz­nak velük a magyar-jugoszláv határon. Kisírják magukat. Férje, Sztevo Szmilyan a nehéz napokkal kezdi:- Most már javult a helyzet, nem zavarnak bennünket innen. De a háború kezdetén az abla­kunk alá lőttek, a pincékből pe­dig eltulajdonítottak 600 liter bort, a többit meg kieresztették a földre. Most már nem bánta­nak bennünket, két tehetetlen öreg emberről van szó, a hordó­ink is újra megteltek. Kóstolja meg az új bort. .. A magyarokat nem lehet szóra bimi. Mondogatják, hagy­juk őket legalább élni... A szerbek viszont bevallják: „Nem a miénk ez, amit kaptunk, a másé csak másé marad” ... A dimbes-dombos Baranyá­ban 56 000 hektár szántóföld és 500 hektár gyümölcsös van. A mostani szerb körzetet, amely Kninig terjed, ez a termővidék látja el élelemmel, amarra karszt van, terméketlen na­gy obbára. Baranyát ezért a leg­nagyobb mértékben kiaknáz­zák. A fegyverek már nem dö­rögnek, látszólag folyik az élet. Enni, dolgozni kell továbbra is. Egy faluban dicsekednek a be­költözött szerbek: itt egy fiú horvát lányt vett el feleségül. A falu apraja-nagyja ott volt a la­kodalomban. Ha csak ezen múlna... Az egykori békés együttélés már csak megfakuló emlék. Polyvás József k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents