Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-01 / 31. szám

i 10 üj Dunántúli napló Az olvasó véleménye 1994. február 1., kedd A pedagógusok béréről Rajtuk ki segít, velük mi lesz? Várjuk az alkohol- betegeket Segítség a vak és gyengénlátó gyermekeknek Az Egyesített Egészségügyi Intézmények igazgatója és dol­gozói segítségével a vak és gyengénlátó gyermekek ortho- pédiai és fogászati szűrővizsgá­laton vehettek részt. A Magyar Vöröskereszt Pé­csi Városi Szervezete élelmi­szert és ruhasegélyt, a Máltai Szeretetszolgálat pécsi szerve­zete pedig csíkos egyenblúzokat ajándékozott a gyermekeknek. Köszönet érte. A Világ Világossága Alapítvány vezetősége Utcai telefonfülkét szeretnének A pécsi, Dankó Pista utcában és környékén sok idős, beteg ember él, emiatt nagyon fontos lenne, hogy kapjon a környék egy utcai telefonfülkét. A leg­közelebbi a Felsővámház utcá­ban van. Egy belvárosi lakóte­rületről van szó, ez talán nem teljesíthetetlen kérés. Hosszú Györgyné Pécs, Dankó P. u.ll. Segítettek a betegnek Csütörtökön délelőtt talál­koztam nagybátyámmal, aki vá­sárolni indult, de váratlanul rosszul lett és a pécsi Tímár utca elején összeesett. Az ott parkoló gépkocsiból két isme­retlen fiatalember azonnal segí­tett felemelni, egyikük még a kabátját is a beteg alá helyezte, hogy meg ne fázzon. A szem­közti emeleti ablakból egy hölgy leszólt, hogy mentőt hív, és amíg odaértek, kedvesen egy vánkost is hozott a beteg ré­szére. Megható a rendkívül őszinte segítségük nagyon jóle­sett, és nagybátyám nevében is köszönöm, aki sajnos a kórház­ban egy óra múlva csendesen elhunyt. Lábady család - Pécs 1994. január 1-től Magyaror­szágon új alapokra helyezik a közalkalmazottak bérét. Ez a rendszer állami garanciát ad, egy az inflációt többé-kevésbé követő bérre. A társadalomnak az a rétege kap így biztos eg­zisztenciát, amely más jövede­lemmel általában nem rendel­kezik, és munkájának gyümöl­cse nagyon is meghatározza az ország jelen és leendő arculatát. Nagy tévedés azt hinni, hogy itt csak a pedagógusok béréről van szó. A közalkalmazott jóval tágabb fogalom, mint az iskolá­ban dolgozók köre. A sajtóból mégis úgy tűnik, mintha megint pedagógus béremelésről, mi­több bérkövetelésről lenne szó. Ezt már megszokhattuk, mert az elmúlt évtizedekben is, ha a pedagógusoknak nemcsak az ér­telmiség, hanem az átlagbértől is méltatlanul elmaradt bérét egy-két százalékkal emelték, máris sajtókampány indult. Gyakran találkoztunk azok irigységével ennek hatására, akik minden híradás nélkül jó­val nagyobb béremeléseket kap­tak. Ebben persze nemcsak a rossz tájékoztatás a ludas, ha­nem az a talán szándékosan ger­jesztett rossz szemlélet, hogy a pedagógusok nem végeznek termelő munkát. Ez természete­sen nem igaz. Közgazdászok ki tudják mutatni, hogy a „szub­jektumok termelése” az egyik legnagyobb hozammal rendel­kező tevékenység, a pénzben nem mérhető tényezőkről nem is beszélve. A társadalom er­kölcsi állapotáról is sokat mond az, mennyire becsüli nevelőit. Mit is jelent a gyakorlatban majd a közalkalmazotti fizetés? Amit ismétlek, nemcsak az is­kolai dolgozók kapnak meg. Egy tizennyolc éve dolgozó ta­karítónő bruttó illetménye pl: 12 000 forint. A kezdő diplo­másé bruttó 20 000 forint. Azt hiszem, nem kell az egész bér­táblázatot felsorolni, ezek ma­gukért beszélnek. 13. havi il­letményt kell kifizetni egy év­ben, de a 800 forint körüli pót­lékokon (pl. osztályfőnöksé- gért) kívül semmi nem jön erre rá. Bizonyára huszonnégy éve­sen a diplomaszerzésbe befekte­tett pénz és fáradság ellenére ez biztosan nagyon magas, hogy méltán váltja ki az átlag mun­kanélküli segéllyel azonos jö­vedelmű kisegítő dolgozó illet­ményével együtt ezt az óriási el­lenállást a közalkalmazotti tör­vény bevezetése. 1995. január 1-én kell beve­zetni a köztisztviselői béreket. Ez nagyjából a közigazgatásban dolgozókat érinti. Vajon jövő ilyenkor ugyanilyen hercehurca lesz az ő béreik körül? Egy másik érdekesség: a közalkalmazotti bértábla szor­zószámokból áll, amit a min­denkori alapilletménnyel kell beszorozni. Ez amíg csak fikció volt, már 9000 forintra is fel­ment. Most 8000 forint. Az A1 fizetési fokozatban kevesebb il­letmény jár, mint a minimál bér. Lehetne még folytatni a kis apró adalékokat, ami kicsit más szemszögből megvilágítja, hogy mi az, amiről annyi szó esik. A Vajszlói Általános Iskola pedagógusai Az Új Dunántúli Naplóban megjelent „Ismét gyilkolt az al­kohol” című írásra reagálnék pár sorral:. Elképesztően magas az a szám, amely a cikkben szerepel: „Pécsett 15-20 000 regisztrált alkoholbeteg van”. Egy olyan kis „családról”, csapatról sze­retnék képet nyújtani, amely ugyan csepp a tengerben, de miért ne duzzadhatna kis for­rássá, netán tóvá? Pécsett, a Majorossy u. 12-ben (volt Sörház utca) igen aktívan működik az Alkohol- mentes Önismereti Klub. En­nek a klubnak az ajtaja minden hétfőn délután négy órától nyitva áll mind a 15-20 000 személy előtt. Mi, akik már hosszú ideje idejárunk minden hétfőn, igen jó érzéssel térünk be. Az itt töltött idő teljesen kö­tetlen, örömteli találkozás min­den jelenlévőnek. Örülünk egymásnak, hogy egy hét meg­int elmúlt alkoholmentesen éle­tünkből, örülünk, ha valaki be­téved hozzánk, de még jobban örülnénk, ha mind többen jön­nének és közöttünk is maradná­nak. Itt nincs értelmetlen A következő sorokat egy pécsi olvasótól kapta szer­kesztőségünk, aki félti a mun­kahelyét, így nevét nem sze­retné a nyilvánosság elé tárni. Kérdésére azonban szeretne választ kapni. Rendkívül nagy örömmel fo­gadtam a hírt, amely az Új DN-ben jelent meg, hogy január 1-től minden munkahelyen do­hányzásra kijelölt helyeket kell biztosítani a nemdohányzók „kocsmazajos” trágárkodás, nincs inzultus, csupán egy van, de az mélységesen él bennünk az EMBERSEG. A klubot a Pécs Városi Ön- kormányzat is nagyra értékeli, hiszen költségvetéséből anyagi­lag is támogatja a ténykedésün­ket. Erejéhez mérten ragaszko­dik fennmaradásunkért. Az ide irányított összeg a lehető leg­jobb helyre került. Ez egy na­gyon jó befektetés. Mi élünk és nem visszaélünk a lehetősége­inkkel. (Jóérzésű magánszemé­lyek, vállalatok, intézmények, vállalkozások is segítenek pénzadományaikkal és szeret­nénk ha ezekre az adományokra a továbbiakban is számíthat­nánk.) „Rajtuk ki segít, velük mi lesz”? - szívbemarkoló kérdés, de kézzelfogható megoldást ja­vaslok. Csatlakozzanak mind­azok hozzánk, akik változtatni kívánnak jelenlegi életmódju­kon. Garanciát itt senki sem kap, de lehetőséget azt igen, ah­hoz, hogy megújulva kiegyen­súlyozott emberré váljék. Bánhidy János klub-tag egészségének védelme érdeké­ben. Tudtommal nagyon sok olyan intézmény van Pécsett, ahol ezt nem tették meg. Sőt, az én munkahelyemen a főnök ki­jelentette: „nem ér rá ezzel fog­lalkozni sem most, sem a jövő­ben, akinek pedig ez nem tet­szik, kereshet magának más munkahelyet.” Ha manapság olyan könnyű lenne munkát ta­lálni, biztos többen meg is ten­nék. De addig is mit tehetnek a nemdohányzók? Mondjak fel a munkahelyemen mert nem dohányzom? Az önkormányzatok is! Bolygó utcai panaszok Tisztelt G. T.! A magyar kul­túra napját köszöntő cikkében nagy terjedelmet szentelt annak, hogy a mai magyar kultúrát mi­lyen veszélyek fenyegetik. Mi­ért nem szólt arról, hogy pél­dául számos önkormányzat szinte erejét meghaladó módon segíti a kulturális életet, a mű­vészetek fejlődését? - írja Surá- nyi László Szigetvárról, a Szent István lakótelepről. Tisztelt Surányi László! Örü­lök érdeklődésének, hogy meg­számolta: nem kevesebb, mint 25 sorban aggódtam a magyar kultúráért. Én is megszámol­tam: 47 sorban örvendeztem azon, hogy mindazon vesze­delmek ellenére, amikről írtam, a magyar kultúra él és hat: túlélt sok nehéz történelmi időt, és vannak olvasók, nézők, koncert­látogatók, áldozatkész kultúra- közvetítők. Cikkem egy általános orszá­gos képet vázolt fel. De mert a kultúraközvetítők és értékvédők között ott van az Új Dunántúli Napló is, és tagja a Pécs-Bara- nyai Kulturális Kamarának, a mohácsi ünnepségen, ahol átad­ták a Kamara nívódíjait, alkal­mam volt a nyilvánosság előtt szólni az önkormányzatokról is. Elmondtam: „okos művészek és közgazdászok megtalálták, ho­gyan lehet az eddigi eredmé­nyeket megőrizni és új eredmé­nyeket teremteni - és ehhez azok az áldozatkész önkor­mányzatok, amelyek nemcsak rövidtávon gondolkodtak, ha­nem a jövőbe is láttak, nagy se­gítséget adtak és adnak”. Ha nem így lenne, nem oszt­hatnánk nívódíjakat és pályázat révén támogatást a kulturális élet különböző területein. Ezért szólt a köszönet Baranya me­gyében a megyei önkormány­zatnak és a városi, falusi ön- kormányzatoknak: a támogatá­sokért és az előrelátásért egy­aránt. Köszönöm a figyelmét: Gár­donyi Tamás. Illetékes „szerveink” a pécsi, Munkácsy utcai vámkezelésből származó panaszok problémáját megoldották. A megoldás: a gépjárművek vámkezelését át­helyezték a Megyeri útra, melyhez a bejáratot a Bolyó ut­cából biztosították. Nem vitték tehát ki a városból, csak egy ki­csit arrébb tolták. Emiatt most ez a kis utca telik meg lassan már rendszeresen járművekkel. A baj nem is ez hanem gyakori, hogy az ügyintézés egy nap alatt nem1 bonyolódik le. Ilyen­kor a járművek éjszaka is itt parkolnak. A kocsiban maradók fáznak, melegben meg árujukat hűtik, ezt motoijáratással tudják biztosítani. Emiatt amikor áll a jármű, akkor is ömlik a motor­gáz, lármás az utca. Zavarják éjszakai nyugalmunkat. Nem lehetne a várakoztatást a kör­nyéken lévő parkolóban megol­dani, ezzel a Bolygó utca lakói­nak nyugalmát is biztosítani? Dr. Szuppert Márton Jogi tanácsadó Fekete G. olvasónk kér­dezi, hogy milyen esetben le­het jogosult ápolási díjra? Az 1993. évi III. törvény 40. §-a szerint ápolási díj a tartó­san gondozásra szoruló sze­mély otthoni ápolását ellátó hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás. Ápolási díjra jogosult a je­gyes kivételével a hozzátar­tozó (PTK. 685. b.), ha ön­maga ellátására képtelen, ál­landó és tartós felügyeletre, gondozásra szoruló két év fe­letti súlyos fogyatékos, vagy 18. életévét be nem töltött tar­tós beteg személy gondozását, ápolását végzi. Ápolási díj állapítható meg annak a hozzátartozónak is, aki 18. életévét betöltötte tartósan beteg személy gondozását végzi, ha a fentebb ismertetett feltételek fenn állnak. Az ápolási díjról a települési önkormányzat képviselőtestü­lete dönt. Nem jogosult ápolási díjra a hozzátartozó, ha a./ az ápolt két hónapot meghaladóan bármilyen neve­lési-oktatási, egészségügyi, vagy szociális intézményi ellá­tásban részesül; c. / táppénzben, baleseti táp­pénzben részesül; d. / öregségi és egyéb nyug­ellátásban, illetőleg ha nyug­díjszerű rendszeres szociális ellátásban a Fit. alapján mun­kanélküli ellátásban, vagy munkanélküliek jövedelem- pótló támogatásában részesül; e. / jövedelemszerzéssel járó munkaideje a havi teljes mun­kaidő felét meghaladja. Az ápolási díjat megállapító szerv megszünteti az ápolási díj folyósítását, ha az ápoló a kötelezettségét nem teljesíti. Az ápolási díj megállapítása iránti kérelemhez csatolni kell a háziorvos arra vonatkozó szakvéleményét, hogy az ápolt önmaga ellátására képtelen, ál­landó és tartós felügyeletre, gondozásra szorul. Jé Kishorváth G.-né termelő­szövetkezeti tag volt. Hosz- szabb ideig 1963-ban beteg­sége miatt nem dolgozott. Kérdése: nyugdíjnál ezt az időt figyelembe lehet-e venni. A többször módosított 89/1990. (V. 1.) MT. sz. rende­let 151. §-a szerint a mezőgaz­dasági (halászati) termelőszö­vetkezetnél 1967. január 1-je előtt fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek szá­mít a. / az első belépés teljes nap­tári éve, b. / minden további teljes naptári év, ha a tagság egész éven át fennállott és a tag kö­zös munkával legalább 120, nő 80 munkaegységet teljesített, c. / a naptári évből annyiszor harminc nap, ahányszor a tag közös munkával tíz, nő hét munkaegységet teljesített, ha a tagság egész éven át fennállott, d. / a tagsági időnek annyi­szor harminc napja, ahányszor a tag közös munkával tíz, nő hét munkaegységet teljesített, de legfeljebb a tagsági idő nap­tári tartama, ha a tagság az egész naptári éven át nem ál­lott fenn. A termelőszövetkezeti tag 1967. január 1-je előtti szolgá­lati idejének a számításánál fél munkaegységet kell figye­lembe venni minden olyan munkanap után, amelynek so­rán a. / keresőképtelensége, ter­hessége, vagy szülése, továbbá katonai szolgálata, vagy tanfo­lyamon való részvétele miatt közös munkát nem végzett, b. / munkaviszonyban állott, vagy ipari szövetkezet tagja volt. Az ismertetésből kitűnően a keresőképtelensége idejét szolgálati időként figyelembe kell venni. * L. B. munkaviszonya lehet, hogy a közeljövőben meg­szűnik. Kérdése, hogy meny­nyi a felmondási idő. A Munka Törvénykönyve - 1992. évi XXII. törvény - 92. §-a értelmében a felmondási idő legalább harminc nap, az egy évet azonban nem halad­hatja meg. A harmincnapos felmondási idő a munkáltatónál munkavi­szonyban töltött- három év után öt nappal,- öt év után tizenöt nappal,- nyolc év után húsz nappal,- tíz év után huszonöt nap­pal,- tizenöt év után harminc nappal,- tizennyolc év után negy­ven nappal,- húsz év után hatvan nap­pal meghosszabbodik. A munkáltató rendes fel­mondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idő fele. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. A munkavégzés alól a mun­kavállalót - legalább a felmen­tési idő felének megfelelő idő­tartamban - a kívánságának megfelelő időben és részletek­ben kell felmenteni. A munkavégzés alóli fel­mentés időtartamára a munka- vállalót átlagkeresete illeti meg. Nem illeti meg átlagkereset a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Tájékoztatásul még elmond­juk azt is, hogy ha a munkavál­lalót a felmondási idő letelte előtt a munkavégzés alól vég­leg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavállalónak a munkavég­zés alóli felmentése után kö­vetkezett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet. A felmentés tartamára kifi­zetett átlagkereset akkor sem követelhető vissza, ha a mun­kavállaló a felmentési idő alatt munkavégzéssel járó jogvi­szonyt létesít. S.Á. Mindennapos látvány a pécsi Kertvárosban, amely nem a parkgondozók „kezemunkája”!

Next

/
Thumbnails
Contents