Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-05 / 35. szám
6 üj Dunántúli napló Riport 1994. február 5„ szombat A hatalom csapdája N agy erő a hatalom - hiszi a többség. Nagy veszély a hatalom - tudja a kisebbség. Egykor jólneveltek válnak bűvöletében bumfordivá, kulturáltak bugrisokká, demokraták diktátorrá. Ismerősöm meséli, hogy egykori játszópajtása - nagy cím és még nagyobb beosztás birtokosaként, mint kevésbé személyes érdemek, inkább pártegyezkedések aggattak rá - szinte meg sem ismeri korábbi klottga- tyás társát, sőt, nem is méltatja köszönésre a hierarchiában elmaradt pajtást. Jól ismertek azon történetek is, melyek a sáncokon hirtelen belülre kerülők köré villámgyorsan szerveződő holdudvarokról szónak, melyek fénycsóvája legalább olyan gyorsan halványul el és szűkül le az egykori üdvöske háttérbe szorulásakor, mint amilyen zavarba hozó gyorsasággal villant fel az új üstökös „berobbanása- kor”. Stílus az ember - tartja a szólás. S mit tarthatunk vajon a lekezelő hangnemű, másokat semmibe vevő vezetőkről? A kinyilatkozókról, az örök bölcsekről, a mindig kész válaszokat szajkózókról? Tudják-e vajon ők maguk, hogyan vélekedik róluk a „köz”? Eljut-e a közelükbe a „közvélemény” hangja? S ha igen, akkor nyitott fülek fogadják-e a bírálatot? Mert a jó vezető ott kezdődik, ha valaki nem csak elviseli a kritikát, kényszerből, vagy a játékszabályokból fakadóan tudomásul veszi azt, hanem valóban kíváncsi is arra, figyel rá, építkezik belőle, híveinek és nem ellenfeleinek, netán ellenségeinek tekinti megfogalmazóit. Jó vezető az, aki tudatában van a triviális ténynek, hogy beosztása nem Isten adománya, veleszületett csodás képességeinek egyenes folyománya, hanem szolgálat. Valami olyasmi, melyről demokráciákban időnként számot is kell adni. S így szembe is kell nézni a korábbi, a jelenlegi, sőt még a későbbi, várható önmagunkkal is. Ezt ismerve a választások közeledtével ismét sokasodva feléje törtetők közül vajon hányán döbbentek már rá a hatalom csapdájára? Hányán tudják, hogy egyre feljebb kerülve egyre nő az alkalmazkodás kényszere? Hányán vették észre eközben önmaguk színe-változását? Hányán ismerték fel a hatalom múlandóságát és vele szemben a valódi érdemek maradandósá- gát? Hányán vallják hát Illyéssel együtt az évtizedekkel ezelőtt általa leírtakat és ma is oly aktuálisakat? „Azt hiszed, minél feljebb kerülsz, annál több ember engedelmeskedik neked? Annál több vágy, panasz, kívánság, fenyegetés omlik rád - annál több embernek engedelmeskedsz! Még álmodba is belenyilallik: hogy elégíted ki ezt, hogy amazt. Szolgád annál több van, értékeddel minél lentebb maradsz, minél több ember marad fölötted mintegy könnyűnek találtatván. A hadvezér vagy a népvezér éppúgy a te kegyeid keresi, ahogy a villamoskalauz neked csenget, s a püspök nem Istenhez, hanem hozzád imádkozik. Értéket: érdemet keress hát - ez a titok s ne hatalmat. A miniszter magyarul szolgát jelent, nem ártott volna lefordítani így: az igazságügy szolgája, az igaz ügy szolgája, a vallás és közoktatásügy szolgája. S nem ártana fokozni a ranglétra arányában.” V álasztásokra készül az ország. Akkor is, ha a csatazajnak még csak kezdeti zörejei hallatszanak. A látványos koreográfiájú előkészületek mellett folyik egy másik is: az emberi bensőkben. Az agyakban és a szívekben, a zsigere- inkben. Ez utóbbit a tapasztalatok, az értelem meg az érzelem együtt mozgatja. Meg az életbölcsesség, a felelősségtudat, a remények és a félelmek egyaránt. Talán még a hatalom igaz természetrajzának ismerete is. Hamarosan ki fog derülni. De talán nem árt már most emlékeztetni rá. Szirtes Gábor Üdvözlégy, Napsugár! Februárban már betegeket fogad a nefrológiai centrum Hamarosan a betegek előtt is feltárulnak az új épület kapui Läufer László felvételei Korszerű vesebetegellátás Pécsett Nem tudni, hogy a murmansz- kiak ismerik-e a híres Hair című musicalt, s annak betétdalát, a „Let the sunshine in”-t, mindenestre télűző népünnepélyük címét csaknem szószerint a darabtól kölcsönözték. Az észak-oroszországi város ap- raja-nagyja abból az alkalomból kezdte az „Üdvözlégy, napsugár” elnevezésű vígasságot, hogy végétért a két hónapon át tartó sarki éjszaka. A dermesztő hideg ellenére ezrek tódultak Murmanszk utcáira, hogy megtekintsék a rögtönzött népünnepélyek szereplőit, s köszöntsék a fényt, a közelgő meleget. A sarki éjszaka végét záró ünnepségek szokását a mai nemzedék a Kola-félsziget őslakosságától örökölte. A most végétért „örök éjszakáért” a Mur- manszkkal egy szélességi körön élők a nyár derekán fehér éjszakákkal, a hetekig tartó „örök nappalokkal” vigasztalódhatnak. Pécsett, a 400 ágyas klinikai tömbbel szemben egy igen tetszetős épület készült el immár csaknem egy éve: a Pécsi Orvostudományi Egyetem legújabb létesítménye, a nefrológiai centrum, ahol a vesebetegeket elkülönítetten, magas színvonalon tudják majd kezelni. A teljesen berendezett, de még nem üzemelő épületet Fe- renczi Józseffel, a POTE gazdasági igazgatójával járjuk végig. A látottak alapján nem csodálkozom, hogy már több külföldi vállalkozó tett ajánlatot, szívesen megvenné magánklinikának. Lenyűgöző a korszerűsége, s a kivitelezése olyan igényes, ami a legszigorúbb nyugati követelményeknek is megfelel. A kivitelező a Komplex Magyar-Német Építőipari Kft. Arról, hogy mikor kezdődhet itt a vesebetegek gyógyítása, Ferenczi József elmondta, amint a financiális feltételek megteremtődnek. Az épület műszaki átadása 1993 májusában volt. Ezután következtek a különböző szerelések, köztük az orvostechnikai berendezések szerelése, - amelyek közül a legjelentősebbek az új művese készülékek - az informatikai hálózat kiépítése és a bebútorozás. Gyakorlatilag csak az elmúlt év végére vált olyanná a helyzet, hogy kezdődhetett volna a költözés, majd a munka. A működtetés finanszírozására az igényt 1992 december elején küldték el a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak. Arra számítottak, hogy némi pénzt már 1993-ban megkapnak, amiből előkészíthették volna az indulást, nővéreket vettek volna fel és tanítottak volna be. Sajnos a TB 93-as költségvetési keretébe már nem fértek bele. Az idei TB-költségvetés elosztásakor pedig legutoljára kerül majd sorra a fejlesztések pénzeinek odaítélése. A POTE vezetése úgy döntött, hogy ezt már nem várják meg, hanem átmenetileg saját forrásból finanszírozva, a költségeket mintegy megelőlegezve a TB-nek, februárban elindul a munka a nefrológiai központban. Lépjünk vissza egy kicsit az előzményekhez. A POTE urológiai klinikáján 1971 júniusában indították be a krónikus vese-elégtelenségben szenvedők számára a művesekezelést. (Dialízist) Hely hiányában ezt a művese állomást a klinika padlásterében rendezték be. Hiányzott a lift, a klimatizáló berendezés. Ez utóbbi hiányában a nyári időszakban nem volt ritka a 30 fok feletti hőmérséklet. (Dr Karátson András, a művese állomás vezetője fontosnak tartotta elmondani, hogy míg más intézményekben nővérhiánnyal küzdenek, az itt dolgozó nővérgárda az áldatlan körülmények ellenére is mindig helytállt, közülük legtöbben érettségizettek, s magas szakmai képzettséggel rendelkeznek). Nem volt lehetőség a vírust hordozó betegek elkülönítésére, s 1983-ban a személyzet között hepatitisz járvány ütötte fel a fejét. Az állapot tarthatatlanságát végül a legfelsőbb egészségügyi vezetés is elismerte és elkezdődhettek az új művese állomásról a tárgyalások. A művese kezelésre szoruló betegeket, valamint az egyéb, még nem ilyen súlyos vesebetegeket a legtöbbször a belgyógyászatokon szűrik ki, illetve kezelik. A legtöbb országban a művese állomások és a vesebetegekkel foglalkozó belgyógyászatok - nefrológiai osztályok- egymástól nem függetlenül működnek. A korszerű vesebetegellátásnál a betegség kezelésének teljes vertikumát külön nefrológiai osztályokon, vagy egyre inkább elkülönített centrumokban tudják biztosítani. Ezért Pécsett is, nem csak önálló művese állomás, hanem egy korszerű, a vesebetegek ellátására szakosodott intézmény valósult meg, amely része a POTE II. sz. belgyógyászati klinikájának, így természetszerűen vezetője a belklinika igazgatója, dr. Nagy Judit egyetemi, tanár, s a művese részleg vezetője társprofesszorként dr. Karátson András egyetemi tanár, aki a jelenlegi művese állomás vezetője és egyik létrehozója. Az új nefrológiai centrum nemcsak a megye, de a régió vesebetegeinek nyújt magasz- színvonalú ellátást. A pécsi egyetemen beindult veseátültetési programhoz elengedhetetlenül fontos a korszerű művese állomás, hiszen itt készítik fel a betegeket a műtétre, s nem mindegy, hogy ez milyen körülmények között, milyen feltételek mellett történik. S ugyancsak nem mindegy, hogy a még belgyógyászati vesebetegeket milyen színvonalon tudják ellátni. A nefrológiai központban 1-2-4 ágyas, fürdőszobás kórtermeket építettek. 25 ágy áll rendelkezésére a belgyógyászati vesebetegek ellátására, 15 ágy a művese osztályé. 16 kezelőágyon tudják majd fogadni a művese kezelésre érkezőket, s teljesen elkülöníthetőek lesznek a vírushordozó betegek. Szintenként kis konyha, kellemes hangulatú étkező és társalgó helyiségek állnak majd a betegek rendelkezésére. A belgyógyászati klinikáról ideköltözik a vesebetegeket ellátó ambulancia, laboratórium, valamint a tudományos laboratórium. Az orvosok munkáját segíti az ultrahangvizsgáló készülék, röntgen, EKG, s a kisebb műtéti beavatkozások elvégzéséhez egy műtő. Ugyancsak az itt dolgozók munkáját segíti majd a nővér-orvos, beteg-nővér számítógépes kommunikációs rendszer. A létesítmény korszerűségét bizonyítja az is, hogy az országban itt szereltek fel először „ágytál darálót”, aminek köszönhetően nem kell majd ágytálakat mosogatni. Egyszer használatos edényeket alkalmaznak, amit ez a szerkezet higiénikusan eltüntet, ledarálja és a csatornába juttatja. Az épület startra kész. Sarok Zsuzsa Az új kezelőágyak már a helyükön állnak, várják a betegeket Maszek pénznyomdák Nem akármilyen mulatozás kerekedett a múlt év tavaszán Bátortoronyón, a környékbeliek által jól ismert Richmond sörbárban. Egy üzleti találkozó végeztével néhányan, vállalkozók, kereskedők, egyébként jó cimborák elhatározták, hogy a Mátra fogadóban tartott vevőnap után fehér asztal mellett folytatják a társalgást, üzleti ügyeik intézését. Hosszúra nyúlt az italozás, egészen másnap hajnalig tartott. A sok beszédtől, no meg az italtól megviselten ekkor gondoltak csak távozásra a vendégek. Miközben gyakran ürültek a sörös, boros, konyakos üvegek, s ezzel egyenes arányban szaporodtak a pincérek feljegyzései, nőtt a számla végösszege. Amikor hajnali négykor sze- delőzködni kezdett a kapatos társaság, N. Róbert vállalta a több tízezer forintos számla ki- egyenlítését. Elegáns mozdulattal vette elő degeszre tömött pénztárcáját s a tisztes borravalóval együtt fizette ki a tulajdonost. Soha nem lett volna következménye a mulatozásnak, ha a bártulajdonos nem találja túl simának az ezreseket. Óvatosságból nézte meg jobban a pénzt, az utóbbi időben gyakran tűntek fel a faluban is hamis pénzek, de az újságban is gyakran olvasott illegálisan gyártott bankókról. Az N. Róbert által átadott papírpénzek pedig túlságosan is szépek, érintetlenek, sima tapintásúak voltak. S miután a pincéreknek is ez volt a véleménye, hogy a bankókkal valami baj lehet, azonnal telefonált a rendőrségre, és hogy a fizető vendég ne tudjon eltávozni a helyszínről, visszament az étterembe, hogy szóval tartsa N. Róbertét. Az érdemi kihallgatás csak akkor kezdődhetett, amikor N. Róbert fejéből elpárolgott az alkohol, ekkor azonban választ kellett adnia arra a kérdésre, hogyan jutott hozzá a hamisnak tetsző forintokhoz. Nagy bajban volt a vállalkozó, tudta, hogy tetten érték, nem tagadhatja le, hogy a pénz tőle származik, túl sok volt a szemtanú. Hosszú gondolkodás, no meg némi rábeszélés után úgy döntött: őszinte vallomást tesz, hátha könnyít valamit ezzel a helyzetén. Elmondta, hogy a pénzt bizonyos K. Lászlótól és fiától K. Gábortól kapta, kifejezetten azzal a céllal, hogy próbálja azokat elsütni, illetve vevőt keresni rájuk. S ha mindez sikerrel jár, kaphat még a nyomatokból. B. Vilmos, aki nekik is adta a hamisítványokat, minden mennyiségben tud szállítani. N. Gábor őszinte volt, hasznos információkat adott a rendőrségnek, nagy ijedtségében olyan titkokat is elárult, amiről akkor nem faggatták. Elmondta, hogy K. László ritka fémek, például rodium és scandium illegális forgalmazásába őt be akarta vonni. Tudomása szerint Ukrajnából jött volna ez a különleges „áru”, és ha tud vevőt szerezni rá, sok pénzt kereshet a közvetítéssel. A pénzforráshoz azonban nem tudta elvezetni a hatóságot, mert B. Vilmost sehol nem találták, senki nem tudta, merre tartózkodik, a pénzhamisítónak oka volt rá, hogy mély illegalitásba vonuljon. Országos körözést adtak ki ellene, és közben széles körű nyomozás indult, hogy kézreke- rítsék a pénzgyártókat, lefüleljék az illegálisan működő pénznyomdát. A rendőrség időközben több olyan személyt is elfogott, akik hamis pénz forgalmazásával foglalkoztak, s a birtokukba jutott adatok segítségével felfigyeltek egy budapesti bérelt lakásra a Zab utcában. Itt azon az estén senki nem várta az akciósokat, gőzerővel működött a színes fénymásoló, a pénzhamisító társaság tagjai vagdosták, kötegelték a bankót. L. György, K. Tibor, Cs. Róbert nem tudott szóhoz jutni a meglepetéstől, de a nyomozókat is érte meglepetés. Ők úgy tudták, hogy B. Vilmos nyomában vannak, ez a férfi azonban nem volt sehol. A tetten ért személyek egy másik csoporthoz tartoztak, ahhoz, amely a bankjegyek mellett kárpótlási jegyek hamisításával is próbálkozott. A már legyártott értékpapírokat másnap akarták elvinni a brókercégnél dolgozó beépített emberükhöz, aki aztán gondoskodott volna az értékpapírok illegális forgalmazásáról. Egy pénzhamisító társaságot sikerült lefülelni, de a nyomozás talán még nagyobb lendülettel tovább folyt. Kiderült ugyanis, hogy B. Vilmos és társai tovább dolgoznak, mert újabb és újabb hamis forintok, százdollárosok, ezerschillingesek tűntek fel az országban. Később aztán ez a társaság is megbukott, s talán az sem véletlen, hogy őket is pénzgyártás közben érte tetten a különleges rendőrcsoport. Este tízkor javában zümmögött a japán gyártmányú színes nyomtató, amikor kopogtattak a bérelt lakás ajtaján, méghozzá olyan erélyesen, hogy a bentlévőknek nem volt idejük leállítani a gépet, eltüntetni a már körbevágott és még vágatlan papírpénzeket, százdollárosokat, ezerschillingeseket. B. Vilmos kezén csattant a bilincs, de őrizetbe vették a pénzhamisító banda többi tagját is. Egyetlen kivétellel. Bizonyos Somodi Istvánt még mindig keres a rendőrség, s vele együtt egy japán gyártmányú színes fénymásolót. A vizsgálat során fény derült arra, hogy mielőtt B. Vilmos és P. László üzembe helyezte volna a Pasaréten bérelt lakásban saját pénznyomdájukat, működtették azt Siófokon is K. Gyula győri vállalkozó aktív közreműködésével. Ez a társaság elszámolási vita miatt szétvált, B. Vilmos vásárolt magának egy gépet és ismét Budapesten gyártotta a hamis bankókat. A terítésre is többféle módszert választott. Részben cimborái révén, de a Moszkva téren ismeretlen román állampolgároknak is adott hamis bankjegyeket (százezres nagyságrendben) terítésre, értékesítésre. A két hamis maszek pénznyomdát, valamint a nyomdászokat bezárták. Az általuk gyártott bankókból azonban lehet még forgalomban bőven. Érdemes tehát visszautasítani a túlságosan sima tapintású papírpénzeket. Halász Kálmán
