Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-03 / 33. szám

10 Társadalom 1994. február 3., csütörtök Legalább 18 százalékos nyugdíjemelésre van szükség Milyen tervekkel készül az idei esztendőre a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Orszá­gos Szövetsége és a Pécsi Nyugdíjas Egyesület? E két szervezet elképzeléseiről, Bleyer Jenőt kérdeztünk, aki az országos szövetség alelnöke és a pécsi egyesület elnöke. A több, mint 250 000 tagot számláló országos szövetség - amely hazánk egyik legna­gyobb szervezete - idén is a nyugdíjak emelésének szor­galmazását tartja egyik legfon­tosabb feladatának. A januári 4 százalékos emelés mellett már­ciusban 10, majd év közben még egy emelést tart szüksé­gesnek. Ennek mértéke attól függ, hogy mekkora lesz a nettó bérkiáramlás. Mostani számítások szerint legalább négy, illetve ennél nagyobb mértékű emelés várható. Ez az egész évre vonatkozóan 18 százalékos emelést jelent, ame­lyet feltétlenül indokoltnak tart a szövetség. Megkülönböztetett módon akarnak foglalkozni az özvegyi nyugdíjakkal, mivel az egyedül maradtak nyugdíja végképp nem követi az anyagi terhek növekedését. Az elképzelés szerint a összeadnák a házas­társak nyugdíját, s az összeg 60-70 százalékát kapná az, aki magára maradt. Több kulturális és szabadidő eltöltési lehetőséget is szeret­nének teremteni a szövetség­hez tartozóknak. Szabadegye­temek, vetélkedők, kiállítások szervezését támogatják. A pécsi egyesület - amely 1989-ben 286 fővel alakult - ma 11 500 tagot számlál. El­sődleges céljuk, hogy segítsék azokat, akik megélhetési gon­dokkal küszködnek. Ezidáig több, mint kétszáz társuknak segítettek abban, hogy méltá­nyossági nyugdíjemelést kap­janak, négyszáznak pedig a gyógyszerköltségeik csökken­téséhez biztosítottak támoga­tást. Mindezt a Nyugdíjbiztosí­tási Önkormányzat, és a város Népjóléti Irodájának segítsé­gével tudták elérni. A Vöröske­reszt pécsi szervezetétől, a Máltai Szeretetszolgálattól és a Pécsi Nemzeti Színháztól más­fajta segítséget kaptak. Élelmi­szert, ruhát, ajándékutalványt adott a Vöröskereszt, ezer üveg Béres-cseppet a szeretetszolgá­lat, s több mint hatszáz - a fő­próbákra szóló - ingyen jegyet a színház. Remélik, hogy mindebben idén is részük lesz, illetve azt is, hogy jobb körülmények kö­zött folytathatják a klubéletet. A tervek szerint az Apáca u. 15 sz. alatti irodájukból a Rákóczi úti - volt Baranyaker - új he­lyükre költözhetnek. 99 A kézilabda tölti ki az életemet »9 A járadékszámítás rejtelmei Vásárlás helyett csak a kirakatnézés marad Fotó: Läufer L. Elmaradt egy találkozó? Sokan visszaemlékeznek régi munkahelyükre, kollégákra, azokra az emberekre, akikkel hosszú évek során jóban, rossz­ban, nehézségben együtt töltöt­ték a mindennapjaikat. Hahn Istvánná, a volt Építő és Tatarozó Vállalat nyugdíjas raktári kiadója is örömmel járt dolgozni annak idején. Kölcsö­nösen szerették egymást mun­katársaival. Múltak az évek elérkezett a megérdemelt pihenés, a nyugdíj ideje. A vállalat korábban min­dig megrendezte nyugdíjasai számára az évi találkozót. Jó volt összejönni a régi csapattal, megbeszélni kinek milyen a nyugdíjas élete. Nem maradt el a tánc, a jókedv sem. A talál­kozó egy éven keresztül tartotta bennük a lelket a viszontlátásig. Sajnálkozva mesélte: ebben az évben nem kerül sor erre a ösz- szejövetelre. A vállalat átala­kult, nem is tudja, mivé, és ez­zel megfeledkeztek a nyugdíja­sokról. Nem feledkeztek meg a nyugdíjasokról mondta Balaskó István, a Pécsi Építő és Tata­rozó Rt. ügyvezető igazgatója. A Rt. privatizáción megy ke­resztül, ami az év végéig befe­jeződik. Ez utánra tervezik, hogy újra meghívják a vállalat nyugdíjasait, alkalmat teremte­nek a jókedvnek, a visszaemlé­kezés pillanatainak. V. Cs. A nyugdíjasok Harkányban reménykednek A harkányi fürdővel kap­csolatos változások sorát sze­retném egy javaslattal kibőví­teni. A reumatikus betegségek­ben szenvedő nyugdíjasok SzTK jeggyel évtizedeken át egész napra igénybe vehették a fürdőt. Ezt a lehetőséget az elmúlt években két órára csökkentették. Ez a fürdési idő sokak számára lehetetlenné tette az igénybevételt, hiszen az átöl­tözések lényegesen lerövidí­tették a két órát. Nagyon re­méljük, hogy a változtatások során ezt is figyelembe veszi az önkormányzat és hosszabb fürdési időt biztosít szá­munkra. Alvári István Dr. Buzánszky Béla Fotó: Läufer Azzal kezdjük: milyen kap­csolat fűzi a név másik, közis­mert viselőjéhez, az egykori Aranycsapat kitűnő focistájá­hoz? „Nagyapáink révén va­gyunk másodunokatestvérek - mondja -, de meglehetősen laza a kapcsolatunk.” Az említett rokon Buzánszky Jenő, a mostani beszélgetőtár­sunk dr. Buzánszky Béla, a me­gyei kézilabda szövetség el­nöke, az önkormányzat nyu­galmazott építésügyi főtaná­csosa.- 1951-ben, amikor a nyol­cadik osztályt kezdtem a Nagy Lajosban, - a lövész tisztiisko­lásoknak köszönhetően - új sportágként honosodott meg Pécsett a kézilabda. Nálunk is toboroztak játékosokat, páran megpróbálkoztunk vele. Még azon az őszön, amikor megala­kult a megyei szövetség - ma már magam sem tudom, hogyan s miért -, én is ott voltam, és menten titkárrá neveztek ki. Az egyetemen - 1956-ban - meg­választottak a megyei szövetség elnökévé, s ezt a tisztet azóta is megszakítás nélkül töltöm be. Legutóbb most decemberben kaptam további négy esztendőre Egy évig érvényes, a határidő letelte után újólag kérelmezni kell a közgyógyellátási igazol­ványt. A jogszabályok szerint az ellátásnak ezt a térítésmentes formáját részint alanyi jogon - tehát járandóságként -, részint méltányossági alapon biztosít­ják az érintetteknek. A közgyó­gyellátási igazolványra jogosul­tak közé tartoznak többek kö­zött:- a központi vagy rendszeres szociális segélyben részesülők,- a hadigondozottként pén­zellátásban részesülők. bizalmat. A kézilabda az első pillanattól kitöltötte az élete­met, olyan hobbim lett, ami máig elkísért, s ami a civil éle­temet is meghatározta. Buzánszky Béla ugyanis a jogi doktorátus megszerzése után a bíróságra került, négy évig volt fogalmazó, bírói szak­vizsgát is tett, bírósági titkár lett, de aztán...- Nem tudom, miért lett ele­gem belőle. Talán nem vonzott a bírói pálya. De inkább ide kö­tött a kézilabda, ezért nem akar­tam Mohácsra menni, amikor odahelyeztek volna. Akkor, 1961-ben vették át a tanácsi apparátusba, s egészen 1993 június 30-ig, vagyis a nyugállományba vonulásáig itt is dolgozott. A tervosztály jogá­szaként kezdte, majd az építési osztályra került, volt csoportve­zető, osztályvezető-helyettes, megbízott osztályvezető is. Jogászként ugyan, de elég szoros kapcsolatba került ezek­ben az évtizedekben az építé­szettel. Az építkező lakosság műszaki problémáinak jogi vonzatai nála és a munkatársai­nál csapódtak le. A dolgok lé­nyege, hogy sokszor nehezen lehet állampolgári nézőpontból egyetérteni a különféle tiltások­kal, a konfliktusok java általá­ban ebből eredt. De hogyan látja ezt most Buzánszky dok­tor?- Bizonyos korlátok kelle­nek, egy várost nem lehet úgy formálni, hogy közben min­denki a saját feje után építkezik. Ezért volt jó —. amíg volt - az Építészi Szakértői Bizottság, az ÉSzB, ami éppen a város ked­vező irányú formálásában pró­bált segíteni. De az ÉSzB-ket alkotmánybírósági döntés alap­ján megszüntették, és most meg lehet nézni... Nagyon sok hi­- azok a rokkantsági járadé­kosok, akiknek I. vagy II. cso­portú rokkantság alapján folyó­sítanak nyugellátást, illetve bal­eseti nyugellátást. Az állandó bejelentett lakás szerinti telepü­lés képviselőtestülete egyedi el­bírálás alapján, méltányosság­ból azoknak a szociálisan rászo­rultaknak is adhat közgyógyel­látási igazolványt, akik a magas gyógyszerárakat csak létfenn­tartásukat veszélyeztetve tud­nák megfizetni. A méltányossági alapon be­nyújtott kérelemhez feltétlenül valkodó ház épül a közösség ká­rára. Akinek elegendő pénze van, azt hiszi, neki mindent szabad. Gondolom, másutt sincs ez másként, ezért talán megta­lálják majd az^ alkotmányos megoldását az ÉSzB-k „feltá­masztásának.” Erről egy másik régi pécsi problémára terelődik a beszél­getés: a Mecsek-oldal beépíté­sére, amiről egyfolytában azt lehetett hallani, hogy meg kell állítani, aztán mégis egyre fel­jebb és egyre sűrűbben építkez­tek.- Igen mert akkor is volt egy olyan réteg, amely ezt megte­hette, s bizony megalkudott az építészet is. Az az igazság, hogy az igények olyan súllyal jelent­keztek, ami ellen képtelen volt fellépni az apparátus. Érzésem szerint az építészet azért sem tudta érvényre juttatni a szak­mai tekintélyét, mert a panel, a tízemeletesek oda telepítését sem tudta megakadályozni. A ma gyakran hallott vádra tereljük a beszélgetést, arra, hogy a tanácsi munka nem volt emberközpontú, a bürokrácia elsodorta. Buzánszky Béla ezt másként látja.- Minden államigazgatási szervezet bürokratikus, ezt be kell látni. Egyébként nagyon sok központi jogszabály kötötte a kezünket, emiatt voltunk sok­szor lassúak. De az államigaz­gatás mindig is ütközőpont volt a társadalmi és az egyéni érdek között, az összhangot pedig ne­héz megtalálni. Félek, most sincs másként, mert érzésem szerint még lassúbb a döntésho­zatal. Ami pedig engem illet, mindig azon voltam, hogy gyorsan intézzük el az ügyeket. Azt hiszem, sikerült emberköz­pontúnak lennem. Hársfai István csatolni kell a jövedelmet tanú­sító igazolást - például a nyug­díj-szelvényt - és a háziorvos által felírt, rendszeresen szedett gyógyszerek jegyzékét. A ké­relmeket a képviselőtestületek bírálják el. Elutasító határozat ellen a bíróságnál lehet felleb­bezni. Mivel az igazolványra nem minden gyógyszer kapható ingyenesen, az önkormányzat a népjóléti miniszteri rendeletben nem szereplő orvosságok meg­vásárlásához is nyújthat segít­séget.- óma ­Családok ezreit foglalkoz­tatja a kérdés: mennyi nyugdíjra számíthat az, aki tavaly - pél­dául az ó-év utolsó heteiben - fejezte be az aktív munkát, s mennyire, aki az idén vonul nyugdíjba. A válasz nem egy­szerű, de a magánszámításokat megkönnyíti a fontosabb szabá­lyok, előírások ismerete. A paragrafusok szerint tava­lyi nyugdíjba vonulónak az számít, akinek legkésőbb 1993. december 30-án; ideinek az, akinek 1993. december 31-én vagy azt követően szűnt meg a munkaviszonya. A járadék összege alapvetően a szolgálati idő hosszától és a nettó átlagkeresettől függ. A já­rulékfizetéssel megszerzett szolgálati idő után akkor jár a nettó átlagkereset 75 százaléka, ha az illető 42 évi szolgálati idővel rendelkezik. Rövidebb szolgálati idő esetén arányosan csökken a kereset beszámítása. A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset számításának módja 1992-től változott; az erre vonatkozó országgyűlési határozat az átlagszámítási idő­szak meghosszabbítását és a ko­rábbi évek keresetének az inflá­ció alakulása szerinti valorizá­lását, "felszorzását" írja elő. 1993 márciusa óta az átlag- számítási időszaknak csak a kezdetét határozzák meg; ez je­lenleg 1988. január I. Ami any- nyit jelent, hogy az ettől az idő­ponttól a nyugdíjazást meg­előző napig főfoglalkozásból szerzett keresetet kell figye­lembe venni. Az infláció érték­csökkentő hatásának ellensú­lyozására hivatott valorizáció, vagyis a korábbi keresetek föl­szorzásának mértékét évente ha­tározza meg az Országgyűlés. Az érvényes döntés szerint az 1993-ban nyugdíjba vonultak esetében az 1988-as átlagkere­seteket 80, az 1989-eseket pe­dig 54 százalékkal kell meg­emelni. Azok esetében pedig, akik 1993. december 31-ét kö­vetően hagyják abba az aktív munkát, az 1988-ban elért átlag­keresetet 118.5, az 1989-eset 86.9, az 1990-eset 52.2 száza­lékkal növelik meg. Sokan kifogásolják, hogy az 1991-es és 1992-es átlagkerese­teket nem szorozzák föl, jól lehet mindkét évben kétszámjegyű volt az infláció. Az észrevételt az illetékesek egyértelműen jo­gosnak tartják - a nyugdíjbizto­sítási alapba befizetett járadé­kok alapján azonban jelenleg nincs mód arra, hogy minden évre vonatkozóan érvényesítsék a valorizációt. Fontos tudnivaló, hogy a já­radék kiszámításakor a felszor­zott átlagkeresetet csak bizo­nyos összeghatárig veszik fi­gyelembe, azon túl fokozatosan csökkentve. Az 1993. március 1-jétől ha­tályos rendelkezés szerint az 1993. december 31-ig nyugál­lományba vonultaknál a 14 000 forintot meg nem haladó átlag- keresetet teljes egészében, az e fölötti átlagkeresetnek pedig a táblázatban föltüntetett részét számítják be a nyugdíjba: a 14 001 - 16 000 ft közötti keresetrész 90 %-át; a 16 001 - 30 000 fi közötti keresetrész 80 %-át; a 30 001 - 40 000 ft kö­zötti keresetrész 70 %-át; a 40 001 -50 000 ft közötti kereset­rész 60 %-át; az 50 001 - 60 000 ft közötti keresetrész 50 %-át; a 60 001 - 70 000 ft kö­zötti keresetrész 40 %-át; a 70 001 -80 000 ft közötti kereset­rész 30 %-át; a 80 000 forint feletti keresetrész 10 %-át. Ugyanezek a mutatók az idén nyugdíjbavonulóknál a követ­kezőképpen alakulnak: 16 000 forintig az átlagkere­set 100%-a; a 16 001 - 18 000 közötti rész 90%-a; a 18 001- 30 000 közötti rész 80%-a; a 30 001 - 40 000 közötti rész 70%-a; a 40 001 - 50 000 kö­zötti rész 60%-a; az 50 001 - 60 000 közötti rész 50%-a; a 60 001 - 70 000 közötti rész 40%-a; a 70 001 - 80 000 kö­zötti rész 30%-a; a 80 000 ft feletti átlagkereset 10%-a szá­mít a nyugdíjalapba. Kik kaphatnak közgyógyellátási igazolványt? A szabadság határai Társadalombírálók között vannak, akik a szabadságról, szabadságvágyról és -érzetről sajátos elveket vallanak. Azt ál­lítják, a szabadság fogalma ab­ban csúcsosodik ki, hogy az ember tetszése és ízlése szerint válassza ki azt a rosszat, amely mellé időlegesen, vagy egész életében sorolni kíván. Még sarki tottabban: megválasztha­tom hát, melyik igába hajtsam fejem, hogyan ítél és mennyire hagyjam magam vezéreltetni. Ez a felfogás korántsem any- nyira lázító, mint amennyire stupid. Hiszen szögesen ellent­mond tanainknak, méginkább azoknak az írott szabályoknak, amelyekre esküt tettünk. Ámbár kell, hogy valami igazság mégis legyen ebben. Hiszen még a humor sem áll meg a maga lá­bán, ha karóul nem használja a valóságot. így ironizálni, kibelezni, kardélre hányni csak azt a jelen­séget lehet, amely jelenség, te­hát van. El lehet persze nagyolni, le­het karikatúrát faragni belőle, felnagyítani a bolhát, zanzásí- tani az elefántot. A jelenség mégis elgondolkodtató. Hogy tudniillik vegytiszta-e, az alap­vető normáknak megfelelő-e a szabadságunk. Akár, mint foga­lom, akár mint méz a madza­gon, amelyet embermilliók előtt húz el lomha lassúsággal az Élet abban a feltétlen reményben, hogy lesz, aki belekóstol a csa­liba, s olyan is, aki rajta ragad a madzagon. Mindez történelmi tényekkel, adathalmazokkal, valóságos események valóságos ábrázolá­sával igazolható. Könnyű persze általánosság­ban ítélkezni. Könnyű szavakat hányni, egymásra lapátolni, hogy koszorút alkossanak, akár a szabadság érdekében és igazo­lásául, akár a pesszimista fikció elfogadtatása érdekében. Sza­badság! - írják fel száz meg száz lobogóra, tűzik ki célul minden történelmi korban és időben, adják kezedbe, hitetik el veled, hogy birtokosa vagy. Eközben megátalkodott ková­csok izzó vasakat pörölyöznek fegyverré, bilinccsé, számító- központok szondázzák akarato­dat, hajlandóságodat. Iskolák és főiskolák zúzzák össze egyéni elképzeléseidet, csendes bizton­sággal uniformizál az Élet. Amely egyedül volna képes tisztán tartani ezt a fogalmat, s óvni tudná attól a mocsoktól, amelyet futószalagon gyárt az Idő. Miért, hogy mindez semmit sem változik? Tán csak nem az istenhit az, amely leginkább hi­telt tud adni a reménynek és tu­datnak, hogy van, lehet szabad­ság? Gyanítom: igen! Nem a túlvilági üdvösségre gondolok, hanem arra, amely egymástól kapható és nyerhető. Az emberség, emberiesség de­rűjében született üdvösségre, amely hirdeti és kívánja az egymáshoz való jóságot, szere­tet és amely ezzel alkotja meg a valódi szabadságot. Amely édestestvére a lélek és test emberhez méltó állapotá­nak. Ezzel akar a mi valóságba mártott, ezért elrongyolódott és elszennyeződött ideológiánk lépést tartani? Néha azt hiszem, minél töb­ben hirdetnek, kínálnak egy ideológiát, a tanok annál hami­sabbak, elérhetetlenebbek. A jó bornak, így a szabadság valós hirdetőinek és megvalósí­tóinak nem kell cégér. A szabadság emberhez méltó körülmények között élő társada­lomban határtalan. Kézenfogva vezeti azt a szeretet, a megértés, a megbecsülés és az egymás iránti jóindulat. Bokrétás András k t i i k k

Next

/
Thumbnails
Contents