Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-25 / 55. szám
12 aj Dunántúli napló Közélet 1994. február 25., péntek Folyik a vita, miközben épülnek a házak Makár-hegyi fórum A még beépítetlen terület egy része a Makár-hegyen Dr. Révész Mária, az MDF önkormányzati képviselője lakossági fórumot hívott össze azzal a céllal, hogy a környék lakóit érintő problémák megválaszolásra és mielőbbi megoldásra kerüljenek. A fórumon a környék lakói és néhányan a Tiborc utcai iskolába járó tanulók szülei közül jelentek meg azért, hogy találkozzanak a környék rendezési tervét készítő építésszel, a városi önkormányzat főépítészetének képviselőjével és a Városgondnokság szakembereivel. Utak A terület lakóinak fő problémái a közművesítés hiánya, a területfelhasználás korlátozása, a közterületek elhanyagoltsága és a „Luxustanya” építése. A közművesítés legnagyobb akadálya, hogy 1986 óta nem sikerült a terület útjainak a nyomvonalát - a fejlesztési igények figyelembevételével - kijelölni, illetve ahol ez megtörténhetett volna - „Luxustanya” déli része - a hatóság nem szerzett érvényt a közgyűlés szándékának. A főépítészet ragaszkodott - ragaszkodik - a 16 m széles területbiztosításhoz és ezen felül a műtárgyak (pl.: támfal) magánterületen történő megvalósításához. A lakók, az intézmények és szakemberek véleménye szerint sem a közműelhelyezés, sem pedig a várható forgalom nem indokolja ilyen széles terület biztosítását. Ezek a vélemények régóta ismertek. Ennek ellenére a főépítészet nem vizsgáltatta, a tervezőtől nem igényelte a keskenyebb nyomvonal alternatív megjelenítését. Az elméleti vita folyik, a gyakorlatban pedig a meglévő utak támfalai leszakadnak, jelezve hogy tenni is kellene valamit. A főépítésznek 1993. március 15-ig adott haladékot az önkormányzat testületé a megfelelő előterjesztés megtételére, azonban ezideig csak egyeztetés folyt, illetve folyik a vita miközben épülnek a házak, de jelentős területen nincs ivóvíz, nem szervezhető közműtársulat stb. Az intézményi területekkel kapcsolatosan a lakosságnak nincs ellenvetése. Várják az ön- kormányzat döntését a kisajátításról. Ha a telkeket ezévben nem tudja megvásárolni az ön- kormányzat, kérik a belső intézményi területet mentesítse a lakóház építési korlátozás alól. A Tiborc utca lakói szeretnék, ha az út körültekintő felújítása végre elkezdődne. A Luxustanya Nagy vihart váltott ki a „Luxus tanya” építése. A városrész és a Tiborc utcai iskola számára biztosított sportterület előbb intézményi terület értelmezést kapott, majd lakásokkal épült be. Felvetődik, milyen intézmény a „Luxustanya”, vagy pedig az, hogy a sportterület rendeltetésszerű működéséhez mi szükség van a lakásokra? További kérdés, miként kerülhet egy intézményi területre sön- tés, drinkbár, étterem, disco? (Az MSZ sportlétesítményhez büfé építését írja elő.) A Hatósági Iroda Műszaki Osztályától várták volna a választ arra a kérdésre is, hogy egyezik-e a kivitelezés az építési engedéllyel, például a kész söröző engedéllyel épült-e? A „Luxustanya” építése lehetetlen helyzetbe hozta az önkormányzatot és a Tiborc utcai iskolát. A főépítészet képviselője szerint 5 méterrel, mások szerint 12 méterrel délebbre építették a vállalkozók a lakóépületet, így a képviselők szándéka az út nyomvonalvezetésével kapcsolatosan meghiúsulni látszik. A főépítészet „megadta” magát és a Környezetvédelmi és Városépítészeti Bizottság véleményét elfogadva az út nyomvonalának megváltoztatását kezdeményezte. A nyomvonal délebbre helyezése az iskola összterületének mintegy 20%-át, a fejlesztési célra kisajátított területet szinte teljesen igénybeveszi, egyéb hátrányokkal (pl.: a sportterület néhány méterre lesz az úttól). A zöldövezeti iskola területe alig fogja meghaladni az előírt minimumot. Az önkormányzat testületének nem lesz könnyű dolga, ha a hivatal hibáit úgy kívánja Läufer László felvételei korrigálni, hogy az iskolafejlesztési elképzelések megvalósulhassanak. Állásfoglalás A fórumon jelenlévők az alábbi állásfoglalást kívánják megismertetni az önkormányzat képviselőivel:- nem értenek egyet a Makár-tanya építési módjával, formájával, valamint a kialakult kényszerhelyzettel,- tiltakoznak a „Luxustanyán” tervezett vendéglátó egységek építése, esetleges működési engedélyek kiadásának tervezése miatt,- az Alsó- és Középmakár úttal határos terület biztosítsa a intézményfejlesztést, de csak akkor, ha a kisajátításra a pénzek ezévben rendelkezésre állnak. Ha a kisajátítás nem valósítható meg, a rendezési terv engedélyezze a családiházas beépítést,-A Víztározó-dülő és a Középmakár út közötti terület - a képviselők korábbi döntésének megfelelően - maradjon az iskola számára sport- és intézményfejlesztési terület,- a tervezett út nyomvonalának áthelyezését az iskola sérelmére nem tudják elfogadni,- a tervezett út szélessége minimális legyen, de úgy, hogy a közművek elhelyezése és a területen érdekeltek közlekedése megvalósítható legyen,- a javasolt módosításokkal a rendezési terv mielőbb kerüljön elfogadásra és az elfogadással egyidőben rendelkezzen a terület közműellátásnak tervezéséről, a támfal-megerősítésekről. A jelenlévők reményüket fejezték ki, hogy az önkormányzat képviselői a rendezési tervet sürgősséggel tárgyalják. Az épülő „Luxus tanya” a domboldalban Ön is így látja? A miniszterelnök fontos lépésre szánta el magát a minap. Közzé tette a kormány elmúlt négyéves munkájáról szóló értékelését. Ezzel elsősorban a tájékoztatás korábbi hiányosságait kívánta pótolni, mert - szavaival élve - „miközben a kormány erejét lekötötték a rendszerváltozás feladatai, arra már nem mindig telt figyelméből, hogy lépéseit és döntéseit világosan megmagyarázza, és rendszeres párbeszédet folytasson a polgárokkal”. A választási kampány része? Boross Péter ezt sem rejtette véka alá, hiszen a kormány teljesítményét bemutatva növelni kívánja a mai koalíció és vezető pártja, az MDF lehetőségeit a hatalom megtartására. Mikénttekint az értékelésre a választópolgár? Nyilvánvalóan úgy, hogy a miniszterelnöki összegzést egybeveti saját, családja, környezete mindennapi tapasztalataival. Boros Péter elemzése tehát megnyitja a választási kampány új, szubjektív szakaszát. A dolgozat arra készteti az állampolgárt, hogy minden megállapításnál feltegye magának a kérdést: én is így látom, én is így tapasztalom? A válasz május 8-án? Igen, mert az egybevetés végső mérlege a szavazófülkében készül el. Helyreigazítás a tények mellett! A z Új Dunántúli Napló 1993. december 29-i számában megjelent „Több százmillió forint kár!” című cikkben, így az összeállításomban is téves információ alapján szerepelt a város összlakosságának a károsodása az „idegen tulajdon” eladása kapcsán, körülbelül 600 millió forint értékben. Ez a károsodás, és értelemszerűen a kapcsolódó ráutalás ném felel meg a valóságnak, ezért az igazság érdekében szükséges ennek ez úton való helyreigazítása. Ezen sajnálatos körülmény mellett változatlanul fennáll összeállításomból az a megállapítás, hogy a megtévesztett ön- kormányzat intézkedése a leendő önkormányzati lakások idő előtti, sőt felgyorsított eladásával, legalább 2047 kispénzű családot károsított meg, körülbelül 300 millió forinttal! Mindez annak ismeretében történt, hogy a helyi sajtó 1991. január 12-i cikkében dr. Farkas Károly jegyző úgy nyilatkozott, hogy: „Megítélésünk szerint a jelenlegi lakásértékesítési feltételek nem minden esetben találkoznak a város érdekeivel, ezért januártól felfüggesztettük a további kijelölést. Amint elkészülnek az új lakásügyi jogszabályok, hozzálátunk egy a mostaninál korszerűbb lakásértékesítési koncepció kialakításához.” Teljesen érthetetlen és nem minősíthető jóhiszeműnek továbbra sem az ügyek előterjesztésére hivatott jogi, igazgatási és ügyrendi bizottság érve, hogy összeállításom tartalma már többször is megtárgyalásra került! A bizottságnak kell a legjobban tudnia, hogy összeállításom még egyetlen fórumon sem került felvetésre, megtárgyalásra és ennek ellenére sem tartotta indokoltnak összeállításomnak szabad utat engedni! Megalapozatlan az a megállapítás is, hogy összeállításom az 1991 évi 20. sz. önkormányzati rendelet felülvizsgálatát célozta volna! Erre való utalás sem az összeállításomban, sem levelezésemben nem található! A valóság ezzel szemben az, hogy összeállításomban vetettem fel azt a presztízsveszteség nélküli megoldást az állami tulajdonú lakásvásárló lakosságnak okozott károkozással kapcsolatosan, ami éppen az 1991. évi 20. sz. önkormányzati rendelet ésszerű és igazságos alkalmazását tette volna lehetővé a következők szerint! „Az önkormányzatnak a megtévesztése, félretájékoztatása és ezt követően fenyegetés és kényszer körülmények egyidejű előfordulásának saját hatáskörben való utólagos megállapítása, jogcímet adna arra, hogy érvénytelennek minősítse a szerződéskötéseket a vevővel egyetértésben! Ugyanekkor kellene felajánlania az 1991. évi 20. sz. önkormányzati rendelet értékesítési feltételeinek alkalmazását egy esetleges újabb szerződéskötés, vagy módosítás esetére ...” A bizottság eddigi magatartásával a tények mellőzésével megakadályozta, hogy az ön- kormányzati képviselők a lehetséges kártalanításnak helyt ad- hassnak, az eddigi megkülönböztető, méltánytalan eljárás megszüntetésére! R emélhetőleg az önkormányzati képviselők elolvasva a helyi sajtót, így ezen cikket is, szintén szükségesnek érzik az eddig megtévesztésen alapuló állásfoglalásuk tényszerű, tárgyilagos felülvizsgálatát, mérlegelését és a téma napirendre tűzését a fentiek figyelembe vételével! Lantos János Pécs, Kodály Z. u. 1. Negyvennyolc hamis személyi Az alvilág művésze Erdélyi István 1993. szeptember 3-án a Fővárosi Bíróság ítéletét várta. A férfi évekkel korábban több súlyos büntetést kapott, egy alkalommal négy év két hónapot, nem sokkal később újabb négy év két hónapot kellett rács mögött töltenie. Ezen a napon ismét súlyos büntetésre, hosszú évekre számított. Úgy tűnt azonban, nagyobb szerencséje volt, mint korábban. A másodfokú bíróság mindössze egy év és két hónap szabadság- vesztést szabott ki rá, s miután fellebbezésre már nem volt lehetősége, az ítélet jogerőre emelkedett. Ne gondoljuk azonban, hogy a budapesti alvilágban művész úrnak „becézett”, az igazolványok, bélyegzők, hivatalos iratok meghamisításához, a fényképcserék végrehajtásához mesterien értő férfi azon nyomban bevonult a börtönbe. Korántsem. Tudta, értette a módját, hogyan hasson az igazságszolgáltatás „érzékeny szívére”. „Művészi” érzékkel megszerkesztett beadványaiban azt közölte a bírósággal, hogy lakáscsere előtt áll, s ezzel kapcsolatban neki sürgős és halaszthatatlan teendői vannak. Ugyanis az otthona beázott, a villanyvezeték kigyulladt, s mindezt rendbe kell hoznia, s ezért büntetése megkezdésének halasztását kérte. Hisszük vagy nem, a „humanitárius” bíróság a többszörösen büntetett, Erdélyi István „lakáscseréjét” fontosabbnak tartotta mint jogerős büntetésének megkezdését, s ezért számára a börtönbe vonulást illetően mintegy két és fél hónap haladékot adott. Egészen pontosan a végzésben az állt, hogy 1993. december 23-án minden külön felszólítás nélkül vonuljon be a börtönbe. Nos erre a bevonulásra nem, vagyis nem úgy került sor, ahogyan az a „hivatalos forgató- könyvben” szerepelt. Történt ugyanis, hogy Erdélyi István a számára engedélyezett szabadságot nem lakásának helyrehozatalával és a csere lebonyolításával töltötte, hanem zavartalanul folytatta igen jól jövedelmező „foglalkozását”, ellátta a budapesti alvilágot hamis személyikkel, útlevelekkel, forgalmi engedélyekkel, jogosítványokkal, és ha erre igény volt, rendelésre készített bélyegzőkkel. Tette ezt olyan gátlástalanul és nyíltan, hogy ez másoknak is szemet szúrt, köztük egy olyan állampolgárnak, aki vette a fáradságot és feljelentette Erdélyit a rendőrségen. A „művész” úr azon a napon nem számított korai látogatókra. 1993. december 15-én reggel hétkor a VIII. kerületi lakást hívatlanul kereste meg a rendőrségi akciócsoport. Mi tagadás, a nyomozók is meglepődtek azon a látványon, ami őket fogadta. Erdélyi Istvánt édes kettesben egy ágyban találták egy fiatal férfival, bizonyos Valentin P. 20 esztendős román állampolgárral. A külföldi fiatalember egyébként illegálisan volt Magyarországon, tartózkodási engedélye régen lejárt. Kettőjükön kívül volt még a lakásban egy tizenhatesztendős jóképű fiatalember, bizonyos K. K. is. Ő intézetből szökött. A két fiatalember - mint később a rendőrségen elmondták - nem pusztán a vendégszeretetét élvezte Erdélyi Istvánnak, hanem „rászorultságból” a kosztért, az ellátásért cserébe bizonyos szerelmi szolgáltatásokat is teljesítettek. A házkutatás során előkerült az okmányhamisító teljes eszköztára, 48 már „megmunkált”, vagy félig kész személyi igazolvány, útlevél, forgalmi engedély, jogosítvány, hamis pecsétnyomók és egy neveket, címeket tartalmazó notesz, Erdélyi István módfelett kompromittáló feljegyzései. Ezeken kívül egy pisztoly négy lőszerrel, valamint egy bőrzacskóban marihuána. Erdélyi szerette volna elhitetni a rendőrséggel, hogy az okmányokat, valamint a pisztolyt az utcán találta. Azt azonban elismerte, hogy a személyikkel „megpróbált valamit kezdeni”, s e célból a körúton vásárolt is néhányat a zsebtolvajoktól. A tanuk vallomásából azonban kiderült, hogy Erdélyi hamisító műhelye jól működött, a „művész úrnak” nagy jövedelmet hozott. Egy egyszerű fényképcseréért 5000 forintot kért, egy új útlevélnek, személyinek azonban már legalább 70 ezer forint volt az ára. Nem kevesebb a tarifája a forgalmik, jogosítványok megmásításának, kiterjesztésének. Az okmányok jelentős része gépkocsifeltörések vagy zsebtolvajlások révén került hozzá. A hamisító alvilági kapcsolataira mi sem utal jobban mint az az igazolvány, amelyet egy gépkocsifeltörésnél vittek el. Ebből a kocsiból akkor kiloptak egy pisztolyt is, ez a fegyver viszont egy másik, még jelenleg is vizsgálat alatt álló bűnügyben játsztott fontos szerepet. A hamisító notesze neveket, címeket is tartalmazott. Aligha örül például az Amerikából hazatért zenész annak, hogy a neve egy ilyen dokumentumban felbukkant. Az illetőnek nincs Magyarországon érvényes jogosítványa (az USA-ban kiállított nálunk nem használható), s úgy tűnik Erdélyi István révén akart magának szerezni egyet. Az illető muzsikus meghallgatása során tagadta ugyan hogy megbízást adott az okmányhamisítónk, de é . . a szorgos Erdélyi időközben már elkészítette számára a hamis jogsit. Pech. Az is, hogy Erdélyi Istvánnak a „szabadsága” lejárta előtt kellett bevonulnia a szegedi Csillagbörtönbe. Halász Kálmán
