Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-25 / 55. szám
1994. február 25., péntek Társadalom aj Dunántúli napló 9 Idén januárban átlagosan 54 forintba került egy kiló kenyér Fotó: Läufer László Januári ártalálgatás Ez a kezdet is nehéz volt Januárban 3,2 százalékkal emelkedett az árszínvonal. A hosszú emlékezetű Központi Statisztikai Hivatal számára ez kifejezetten megnyugtató szám, hiszen jobb, mint a tavalyi, mikor az első hónapban ennek több mint kétszerese, 6,8 százalék volt az áremelkedés. Tizenkét hónapra számolva az árszínvonal idén 17 százalékkal volt több a tavalyi januárihoz képest. Térkép a perifériáról A segélyezés halmozza a szociális problémákat A bál Naponta olvashatunk báli tudósításokat. „Vállalkozók bálja,”, „Aporbál”, „Jogász bál”, „Megye bál”, „Cigány-bál”, „Sváb-bál”, stb. Képeket is közölnek, estélyi ruhás férfiak és nők, azaz hölgyek és urak. Ismerős és ismeretlen arcok, nagy nevek mennyi pezsgő, stb. fogyott, jótékony célra is jutott... Felelevenedik egy bál emléke. Magunkhoz tértünk. A „felszabadulás”-ba személy szerint nem pusztultunk bele. Megfogyva, de törve nem kezdtük az új életet 1945-ben. Fiatalok voltunk és egészségesek. Hittünk magunkban és a jövőben. Nem az az optimizmus, hogy hisszük, vagy reméljük, valami nem fog bekövetkezni, hanem az, hogy ki fogjuk bimi és erre készülünk. Mindenki a maga módján. Sejthettük, nehéz évek állnak előttünk, mert minden kendő- lobogtatás ellenére elvesztettük a háborút. Élni akartunk, huszonévesek voltunk. Merész ötletnek látszott, de sikerült megvalósítani. Álarcosbált rendeztünk a néhai katolikus körben. Nem volt zártkörkű, de kevesen tudtak róla, keveseket mertünk meghívni. Fehér zsá- voly-egyenruhámról leszedtem a rángj lezéseket és így,, civilesítve” széles zöld szalaggal, fehér turbánnal „hindu diplomatádként szerepeltem. Saját bajuszom volt hozzá. Öcsém piros huszárnadrágot húzott kék attilához, sarkantyus csizmával. Előkerültek a csizmák és lovagló- nadrágok, voltak „zsokék”, „urlovasok”. A hölgyek régi vagy alakított hosszú estélyi ruhát is fel mertek húzni. Az álarc keveset takart. „Dekla- szált elemek” utolsó bálja volt a negyvenes évek végén. Az utcán plakátok: „Gyökerestül irtsuk ki..A kirakatban lefoglalt holmikat mutattak be. „A fejsze a fák gyökerére tétetett” . .. Reggelig táncoltunk. Romantikus nagynéném a süllyedő Titanicon térdig vízbenálló zenekarhoz hasonlította mulatságunkat. Utolsó baráti kézfogás volt és mindenki megindult a maga nem könnyű útján. Konkoly Thege Aladár Kárpótlás A Budapesti Értéktőzsdén, a kárpótlási jegyek A átlagára a múlt héten folyamatosan csökkent. Egy hét alatt az átlagár mintegy 40 forintot mérséklődött, és a február 14-i, hétfői 674 forintos átlagár helyett pénteken a brókerek 635 forintos átlagáron zárták az üzleti hetet. A különbséget azonban egyetlen tényező megmagyarázza: a tavalyi ÁFA-emelés különleges energiával „dobta meg” az árakat, s ahhoz képest, hogy ez az emelés idén nem ismétlődhetett meg, a januári ugrás még mindig igen magas. Méghozzá annak ellenére, hogy a KSH árfigyelőinek jelentéseiből kiderül. Csak néhány területen, főleg a vegyi termékeknél és a szolgáltatások egyes fajtáinál lehetett találkozni a korábbi években megszokott év elejére időzített piaci áremeléssel. Évkezdő ugrások Az említett szolgáltatások némelyikének megdrágulása azonban súlyosan érinti a legszélesebb fogyasztói rétegeket. A 3,2 százalékos átlagban ugyanis benne foglaltatik a gyógyszerárak 45 százalékos emelkedése, a telefon és a posta díjak átlagosan közel 20 százalékos növekedése, ami persze a vállalkozók számára is hatalmas költségnövelő tényező. A TV előfizetési díj 53 százalékkal emelkedett, a palackos gáz ára 15 százalékkal. A szeszesitalok ára átlagosan 5 százalékkal magasabb az év elejétől, mint tavaly volt. A burgonya, a zöldség, a gyümölcsfélék áremelkedése 0,3 százalékkal növelte az árszintet. Az élelmiszerek átlagban 3,3 százalékkal voltak drágábbak, mint decemberben, tehát ezen a területen is volt egy jelentős évkezdő ugrás, még akkor is, ha leszámítjuk a szezonális tényezőket. A húsfélék közül a sertéscomb és a sertésoldalas kiske- reskereskedelmi átlagára valamelyest csökkent. Egy kiló sertéscomb ára országos átlagban 361 forint, ami a tavaly novemberi 374 forinthoz képest, valamint a tavaly januári 373 forinthoz képest is javulást mutat. A drága húsok, a vesepecsenyék és a szűzérmék árai nem szerepelnek a KSH statisztikákban, de ezek az egészséges húsok 1500 forint körüli kilónkénti piaci áruk ellenére sem tartoznak a legközkeletűbb élelmiszerek közé. A sertészsír tartja decemberi 111 forintos árát, az étolaj sem drágul lényegesen, a fehér kenyér azonban ismét drágább átlagosan egy forinttal, mint egy hónappal korábban, s azt nézzük, hogy 1992 januárjában 25 forintba került egy kiló kenyér, akkor az 1994 januári 54 forintos átlagár súlyos drágulást jelöl egy alapvető fontosságú élelmiszernél. Nem sokkal jobb a helyzet a tejjel, mely két,éve 21 forint, egy éve 33 forint volt, ma 41 forintba kerül literenként. Hol a vége? A ruházati cikkek árai nem változtak lényegesén az elmúlt év folyamán, mi valószínűleg nem jelent mást, mint hogy az árrobbanás korábban már bekövetkezett. A januári áremelkedésekről szóló részadatok számos olyan bizony bizonytalansági tényezőt rejtenek, amelyek meglehetősen leszűkítik az ártalálgatás lehetőségeit, már ha nem a televíziós napisacra, hanem kvalifikált előrejelzésekre gondolunk. Az élelmiszerek 3,3 százalékos emelkedése egy hónap alatt, a dohányáruk 2,3 százalékos, a háztartási energia 2,6 százalékos, s talán legfőképp a szolgáltatások 4,7 százalékos átlagos áremelkedése arra vall, hogy túl sok még az olyan áru-csoport (e tekintetben a szolgáltatást is tekinthetjük árunak), amelynek árai túlságosan dinamikusan mozognak ahhoz, hogy kiszámítható legyen, hol a vége. Elsősorban az alapvető fontosságú élelmiszereknek, a másodlagos árképző energiaáraknak és a szolgáltatásoknak kellene stbilizálódniuk ahhoz, hogy elmondhassuk: az inflációs görbe ellaposodása várható. Mérséklődő infláció Az idei inflációs prognózisok egyébként egyértelműen ezt várják. A januári 17,5 százalékos inflációs ráta nagyjából megfelel ezeknek a várakozásoknak. Az előző év 23 százalékos árszínvonal-emelkedése helyett a 17 százalék valóban mérséklődést jelentene, de nem igazi trendváltozást. Ez utóbbi egyértelműen a gazdaság összteljesítményének függvénye. Nem számíthatunk csodákra, az iparban nagyon lassú növekedésre, a mezőgazdaságban további visszaesésre van kilátás -, az árindex emelkedése idén is bizonyosan folytatódni fog, s még mindig sokkal nagyobb tempóban, mint amit az átlagember normálisnak tart. Furcsa térkép készülget Pécsről. A város egyes részeit aszerint satírozzák sötétebbre, világosabbra, sűrűn, vagy ritkán bevonalazottra, hogy hol, mekkora számban élnek nehéz körülmények között fiatalok, idősek, gyermekes családok, fogyatékosok. Bár ez a térkép most formálódik, a „rajzolói”,- akik egyben számítógépre is viszik az adatokat - több tekintetben máris igazolni látják álláspontjukat. De kezdjük ez elején. Lassan öt éve, hogy a Pécsi Ifjúságért Egyesület elkezdte hajtogatni: kellene a városról egy szociális térkép, amely megalapozottabbá tehetné a döntéseket, s mintegy prognosztizálhatná, hogy néhány éven belül milyen irányban erősödhetnek a szociális problémák. Véleményük szerint a térkép eszköze lehetne a város szociálpolitikai elképzeléseinek. Arra mindenképp érdemes lenne felhasználni, hogy ha korrigálni akarják az eddigi gyakorlatot, akkor megerősített, vagy éppen új ismérveket nyerjenek belőle. Azt ugyan térkép nélkül is tudni lehet, hogy Pécsett 1989-től az elmúlt év végéig csaknem megtízszereződött a rendszeres nevelési segélyre fordított összeg. Az, hogy az 1989. évi 3 905 000 forinttal szemben tavaly 34 915 000 forintot fordítottak ilyen célra, elsősorban nyílván azt jelenti, hogy több gyermekes család csak így tudta biztosítani a gyermekek alapvetően fontos szükségleteit. Összehasonlították, hogy például 1992-ben miként viszonyultak egymáshoz a különböző segélyek. A legtöbben eseti szociális segélyt kértek, majd a rendszeresek következtek a sorban. Utánuk jöttek a rendszeres, majd a rendkívüli nevelési segélyt kérők. Ebből a sorrendiségből azt a következtetést vonták le, hogy a szociálpolitikai napjainkban is alapvetően segélyekre, szebben szólva anyagi támogatásra épül, s ezt veszélyes csapdának tartják. A lakossági megtakarítások januárban 11,2 milliárd forinttal emelkedtek. Egy évvel korábban az első havi növekedés 15,3 milliárd forintot tett ki. A megtakarítások nettó értéke egy hónap alatt 6,1 milliárd forinttal bővült, szemben az egy évvel korábbi 12,5 milliárd forinttal. Jelentős mértékben bővült a lakosság tulajdonában lévő értékpapír-állomány. Míg egy Nem azt mondják, hogy ilyen segítségre nincs szükség, sőt! Véleményük szerint segélyekre mindig is szükség lesz, a csapda ott van, hogy nem alakulnak ki a szociális munka feltételei, hogy nem igazán érzékelhető a változtatásra való törekvés. Ma már nem igen divat a társadalmi beilleszkedésről beszélni, de arról sem esik elég szó, hogy milyen veszélyei vannak a kiilleszkedésnek. Ugyanis amikor valaki elveszíti például a munkahelyét és tartósan nem talál újat, akkor lassan eltűnnek körülötte a barátai, ismerősei, fokozatosan leépül minden társadalmi kapcsolata. Vagyis nem csak a megélhetés, a pénzkeresés miatt fontos a munka, hanem a kapcsolatok miatt is. A különböző új, illetve módosított rendeletek feladathálójában vergődő népjóléti irodák, szociális csoportok energiájából már végképp nem futja arra, - aminek szükségességét talán ők érzik, látják, legjobban minden nap - hogy olyan változtatásokat szorgalmazzanak, amelyek megakadályozzák a további halmozódást. Poros Béla, az Ifjúságért Egyesület titkára szerint szociális munkalehetőségekben, közmunkában kell gondolkodni, s el kell érni, hogy a szociálpolitikai területen tevékenykedő szervezetek, egyesületek, ne kü- lön-külön és a hatalommal, hanem egymással beszéljenek, egyezkedjenek. Az önkormányzatok a jelenlegi struktúrában elsősorban igazgatási feladatokat tudnak ellátni, a különböző szerveződéseknek pedig az összehangolt egyéb feladatokra kellene koncentrálniuk. Az egyesület egyfajta katalizátor szerepet szeretne ebben felvállalni. Ezért is pályáztak egy olyan PHARE-programot, amely egy-egy réteget - fiatalok, idősek, fogyatékosok - célzottan akar segíteni. E pályázaton arra kell választ adni, hogy miként képzelik el a segítést, hogy tudnak másokat is kézen fogni e cél érdekében. T. E. évvel ezelőtt a havi növekmény csupán 3,5 milliárd forint volt, most januárban 15,6 milliárd forinttal több értékpapír került a lakosság tulajdonába. Viszont csökkent a készpénzállomány és kevesebb lett - ha nem vesz- szük figyelembe az időarányos kamatot - a forint takarékbetétek összege. A forintbetétállománnyal szemben a devizamegtakarítások 8 milliárd forinttal bővültek. Lakossági megtakarítások Ahol asszony a főnők... Jobban megy a bolt? Ahol asszony a főnök, általában jobban megy a bolt! - állítja a The Wall Street Joumai Europe című gazdasági napilap németországi és nagy-britanniai tapasztalatokra hivatkozva. Ez márcsak azért is figyelemreméltó mgállapítás, mert az, hogy asszony a főnök, ma már mind gyakrabban fordul elő a nyugat-európai üzleti életben. A Nagy-Britanniában 1993 folyamán létrejött összes új vállalkozások egyharmadát nő vezeti. Számszerint 93 600 új cégről van szó. Stephen Alambritis, a Londonban székelő Kisvállalkozók Szövetségének sajtófőnöke ezt kedvező trendnek véli, s szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy az üzleti életbe bekapcsolódva „a nők általában óvatosabban kezdenek, kevesebb kölcsönt vesznek fel, ellentétben a férfiakkal, akik felveszik az összes lehetséges hiteleket, vagy még annál is többet és egyenesen az autószalonba mennek egy csillogó limuzinért.” Németországban a női vállalkozók száma 1988 óta százezerrel nőtt és jelenleg összesen hat- százhetvenhét ezer. Ez a növekedés összefügg azzal is, hogy a németeknél igen magas a munkanélküliségi ráta, s amikor elhelyezkedésről van szó, azonos képzettség mellett általában még ma is mindig a férfiakat részesítik előnyben. Emiatt egyre több asszony kénytelen saját vállalkozásba fogni. A technikai fejlődés valamelyest megkönnyíti a dolgukat, mert a modem személyi számítógépek, a telefon, a fax és a különféle modemek segítségével az otthonukhoz kötött gyermekes anyák is vállalkozásba kezdhetnek. Utolsó simogatás A minap eltemettük a Tanár urat. 93 éves volt. Aznap enyhén szeles, esőbe hajló időt hozott a februári „tavasz”. Az emberek fázósan húzták szorosabbra a kabátjukat. Nem voltak sokan, igaz, kevesen se. A szertartás sem tűnt hosszúnak, talán mert a szép szavú, szép hangú unitárius lelkész kerek, szabatos, tömör mondatokkal ecsetelte gyászbeszédében az elhunyt példás életét. Ez a néhány perc reflektor- kéve-szerűen villantotta fel egy látogatásomat, beszélgetésünket a Tanár úr 85. születésnapja tájékán. Munkatársai köszöntötték aznap, köszönetét mondva neki Pécs egészségügyéért áldozott jó néhány évtizedes aktív s talán nem túlzás: mindenki által nagyrabecsült és elismert munkásságáért. Hiszen dr. Szilárd Zoltán egyetemi magántanár nyugdíjas évtizedeiben is a szellem embere maradt, teljes életet élve mindvégig. Egy őrségi falu körorvosának fiaként tudásvággyal, morális-szellemi elkötelezettséggel és az állandó készenlét hivatástudatával föltarisz- nyázva maturált Budapesten, a legendás „Fasori” evangélikus gimnáziumban. Egyetemeit Bécsben és Frankfurtban végezte; diplomáját 1926-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetem belgyógyászatán honosíttatta. Magánprakszist is folytató klinikai tanársegéd lett; a háborús években a bajai kórház idegosztályát vezette. A hadak elvonultával pedig tevékeny részt vállalt Pécs egészségügyének újjászervezésében. 1947-től egyetemi magántanár. Előadásait főleg a gyomor- és bélbetegségek fölismeréséről, gyógyításáról tartotta - ennek a specialistájaként ismerték. A városi rendelőintézet megalakulásakor, fölkérésre, modem és nívós röntgenosztályt alakított ki. Ennek a főorvosa maradt évtizedeken át, nyugdíjazásáig. Nevéhez fűződik a permanens önképzés természetes igényeinek formálása, ösztönzése és ennek eszközeként a szakkönyvek, szak- folyóiratok rendelőintézeti témájának megteremtése. Fehérhajú pályatársai ma is szívesen emlékeznek a közös szakmai problémák, vitatémák, szakcikk-ismertetések sorozatára, az ún. „referáló estekre” ebben az intézeti könyvtárban. Mozgáskorlátozottsága ellenére utolsó éveiben is rendszeresen látogatta a könyvtárakat. Angol, német, francia szakfolyóiratokból fordított s kivonatolt cikkanyagokkal segítette érd- kelődő orvostársai tájékozottságát. Mindeddig. Kicsit merengő, szelíd, intellektuális tekintete ma már csupán emlékképünk. Ő már a mennyei bibliotékából pillant ránk ösztönzően, bizta- tólag: hátha egyszer e kizökkent világ is „helyretolódik” -, s akkor a tudás lesz a legfőbb hatalom... Nagyjából idáig jutottam az emlékidézésben, amikor a hantok tompán halkuló dübörgését már átvette a surlódó lapátok hangja. A koporsóvivők szaporán dolgoztak. Kisvártatva helyére került az utolsó koszorú, s az emberek - idős pályatársak, hajdani asz- szisztensek, mai barátok és egykori páciensek - is letették pár szál virágjukat. S akkor, alig észrevehetően, történt valami. A gyászoló családtagok közül odalépett a Tanár úr nyolcévesforma lányunokája - és megsimogatta az egyik koszorú virágait A kislány ösztönös mozdulata jelképpé lett. Százak és ezrek érzéseit tükrözte - kik ismertük, tiszteltük és szerettük őt. W. E.
