Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-21 / 51. szám

1994. február 21., hétfő A mai nap új Dunántúli napló 3 Kisszínházból a Nagyszínházba? Veszélyben az Egyetemi Színpad sorsa A Pécsi Kisszínház fokozatos ellehetetlenülésével párhuza­mosan veszélybe került az Egyetemi Színpad sorsa is, il­lettve megszűnni látszik az a le­hetőség, hogy a színháztudo­mányt úgynevezett „C”-szak- ként felvett hallgatók komoly és rendszeres gyakorlati képzést is kaphassanak. Kulcsár Szabó Ernő, a Janus Pannonius Tudományegyetem Irodalomelméleti Tanszékének professzora az ideális elképze­lésekről és a jelenlegi szükség­megoldásról beszélt.- Az lenne a jó, ha az alaku­lófélben lévő Művészeti Kar természetes részeként jöhetne létre egy Színháztudományi Tanszék, négy-öt fős színházi szakembergárdával, és mindaz­zal a technikai háttérrel, amit én elengedhetetlennek látok (úgy mint videótár, nagyképemyős televízió, vágóasztal stb., hiszen végül is vizuális kultúráról van szó). Ilyen körülmények között lehetne olyan szakembereket képezni, akikből nem lesz min­den áron rendező vagy színész, hanem alkalmasak lesznek arra, hogy egy gimnáziumi színkört egy magyartanárnál felkészül­tebben vezessenek.- Ezzel szemben a realitás az, hogy az egy szem Bécsry Tamá­son kívül a személyi feltételek még nem adottak a szakindítás­hoz, nem is berszélve a Kar anyagi helyzetéről. Ezenkívül olyan partnerek kellenek, amik és akik megadják az oktatás ke­reteit. Nevezetesen kell egy he­lyiség. Ebben a tekintetben az egyetemnek kell döntenie és távlatilag megoldania, hogy mint a világon mindenütt, való­ban létrejöhessen az Egyetemi Színpad, az egyetem falain be­lül, rendes egyetemi státuszok­kal. így nem attól függne egy egész szak működése, mint most is, hogy van-e éppenség­gel viszály a Kisszínházban vagy nincs. De a feltételek tud­tommal még nem adottak, s op­timális jóslásba bocsátkozom, ha azt mondom, hogy 95 szep­temberétől beindulhat egy Színháztudományi Szak.- Az előbb szükségmegoldás­ról is szó esett, ami a mostani szorult helyzetet jelenti.-Igen, ugyanis a 17 színház szakos hallgató teljesen gyakor­lati oktatás nélkül maradt volna erre a félévre. Szerencsére Ba- likó Tamás és Szikora János, a Pécsi Nemzeti Színház, illetve annak Kamaraszínházának igazgatója a segítségünkre sie­tett, és felajánlották, hogy a hallgatók két csoportra osztva látogathatják a Nagyszínházban készülő két darab (egy Beckett- és egy Bódy Gábor-műről van szó) próbáit, részt vehetnek a műhelymunkában. Ezt nagy do­lognak érzem, hiszen két, jó ér­telemben vett profi, országos tekintélyű szakember munka- módszerével ismerkedhetnek meg, hogy miként bánnak em­berekkel, szituációkkal (még ha egy-egy hallgatóra kevesebb idő is jut majd, feltehetőleg, mint a Kisszínházi foglalkozá­sokon). Balikó és Szikora urak azt is felajánlották, hogy adott esetben hagyományos egyetemi (azaz elméleti) órákat adnak. A dolognak akkor' lenne igazán ér­telme, ha a Színháztudományi Tanszék megalakulásával eze­ket a művészeket folyamatosan, állásszerűen tudnánk foglalkoz­tatni az egyetemen. Akkor va­lóban komoly munka kezdőd­hetne! M. K. Kárpótlási körkép Meghaladja a 360 ezret azoknak a száma, akik kárpótlás révén, az eddig lezajlott több mint tizenötezer árverésen föl­dtulajdonhoz jutottak. Az együttesen csaknem 28 millió 800 ezer aranykorona értékű termőföld döntő többsége a je­lenleg is a környéken vagy helyben lakók tulajdonába ke­rült, akik egyénileg kívánják megművelni a földet. Legaláb­bis ezt igazolja az az ostrom, ami ezekben a hetekben a me­gyei földművelésügyi hivatalo­kat elérte. Helyenként - így például Bács-Kiskunban - na­ponta félszáznyian érdeklődnek a mezőgazdasági fejlesztési alap, illetve más támogatások elnyerésének feltételeiről. A tapasztalatok szerint or­szágosan az erdők a legkelen­dőbbek, s a legdrágábbak is. Somogybán például az aranyko­ronánként! ezer forint körüli át­lagárral szemben tíz-húszezer forintot is adnak a leendő új tu­lajdonos által sokra becsült er­dőterületért. Alighanem felül­múlhatatlan rekord született februárban Salgótarján határá­ban, ahol egy aranykorona ér­tékű, 1,2 hektáros erdőért 65 ezer forintot adott új tulajdo­nosa. Szabolcs-Szatmár-Beregben viszont egy tiszavasvári rét tartja a rekordot, ahol egy liba­tenyésztésre vállalkozó személy 31 ezer forintot fizetett arany­koronánként. Ajka mellett ugyancsak egy vállalkozó verte fel a licitárat, mivel a 4-es számú főút mentén lévő terüle­tet vendéglátóipari egysége bő­vítése érdekében mindenáron meg akarta szerezni. így végül harmincezer forintért kapott meg egy aranykorona értéket. Az Alkotmánybíróság teljes ülésének témái Az Alkotmánybíróság február 21-én és 22-én, hétfőn és kedden teljes ülést tart. A hétfői ülésen a testület megvitatja: visszavon­hatja-e később az állam a külföl­diek befektetését ösztönző adó- kedvezményt oly módon, hogy abból a társaság alapítójának kára származik; sértik-e a polgá­rok alkotmányos jogait a felül­vizsgálati eljárás szabályai. Meg­tárgyalja: miért nem terjed ki a társadalombiztosítás arra a mun­kavállalóra, aki házastársánál áll munkaviszonyban, továbbá el­lentétes-e az egyesülési szabad­ság jogával az, hogy ügyvédi te­vékenységet csak az folytathat, aki tagja az ügyvédi kamarának. A keddi ülésen az alkotmány­bírák megvizsgálják: korlátoz­hatja-e az önkormányzat a taxik számát, és megállapíthatja-e a megyei közgyűlés a megyei nép­szavazás lebonyolításának sza­bályait. Megvitatják, hogy hát­rányos helyzetbe hozzák-e a községalakítás feltételei az új te­lepülési önkormányzat megala­kítására készülő községeket, va­lamint miért nem tesz lehetővé az adótörvény speciális adózta­tást az általános érvénnyel nem szabályozható tevékenységek esetében. „Fekete munkások” Szabolcsban Tizenegy munkaadónál talál­tak külföldi „fekete munkáso­kat” a munkaügyi központ el­lenőrei Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében. Az engedély nélkül foglalkoztatottak száma meghaladta a hetvenet, s vala­mennyien román és ukrán ál­lampolgárok voltak. A tiltott al­kalmazásért az érintetteket 650 ezer forint bírsággal sújtották. A munkaügyi központ ellen­őrei a Nyírségben rendszeresen figyelemmel kísérik az állami támogatással megvalósuló munkahelyteremtő beruházáso­kat is. Legutóbb hét kisbefekte­tőnél jártak, akik 120 álláshely létrehozására vállalkoztak. Két beruházó kivételével - akiknél kezdeményezték a támogatás arányos visszakövetelését - a többség eleget tett a tervezett létszám alkalmazásának, sőt volt aki tízzel több munkást vett fel. A vizsgálatot végzők a köz­hasznú munkakörben foglalkoz­tatottaknál sem találtak jelentő­sebb hiányosságot. Az ellenőrök vizsgálták a nyilvántartásban szereplő mun­kanélküliek elhelyezésére tett intézkedések eredményességét is. Megállapították: a szabolcsi munkaügyi központ kirendelt­ségeinél az utóbbi időben javult az állásközvetítő tevékenység, a korábbiaknál több állástalannak „szereztek” munkát. A foglal­koztatók létszámigényét egye­dül varró szakmunkásokból nem tudják kielégíteni. Ebben szerepet játszik, hogy a munka­adók igen alacsony bért fizet­nek, nem térítik meg az utazási költségeket, nem adnak étkezési hozzájárulást, sőt sok helyen meglehetősen rosszak a munka- körülmények is. Einstein és a magyar tudósok Hajdú Mária pályázatából könyv születhet Hajdú Mária ugyan még csak a pécsi Nagy Lajos Gim­názium II. osztályát járja, azonban egy ideje már a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán működő Haladó Informatika Szakkör tagja. A szakkör veze­tője (az egykori gimnáziumi tanár) Fehér Péter, akinek ve­zetésével a növendékek első­sorban programozást, elektro­nikus levelezést, információ- cserét tanulnak, ami felettébb izgalmas, hiszen néhány gombnyomással idegen földré­szek idegen országainak adat­bázisaiba is be lehet lépni akár. Hogy a dolog mennyire nem ördöngösség, arra akár Hajdú Mária esete is példa lehet, hi­szen ő állítja magáról, hogy alapvetően nem fizikai-mate­matikai érdeklődésű, inkább a történelem izgatja. így nem csoda, hogy felfigyelt a Termé­szet Világa című lap pályáza­tára, és tanára bíztatására meg­írta dolgozatát, mely a „Ma­gyar természettudosók Einstein bűvkörében” címet viseli. Hogy fáradozása alapos és nem hiábavaló volt, arról a Műszaki Könyvkiadó különdíja tanús­kodik, melyet most szombaton fog átvenni a budapesti Kos­suth Klubban.- Valóban sok magyar tudós állt közvetlen kapcsolatban Eisnteinnel - mondta Hajdú Mária, mikor arra kértem, fog­lalja össze röviden vizsgálódá­sai eredményét -, vagy még a berlini évek alatt voltak tanít­ványai, vagy már Amerikában dolgoztak mellette. Itt persze, olyan önmagukban is híressé­gekről van szó, mint Wigner Jenő vagy Szilárd Leó. Most is kutatunk még részletek után, érdekes adalékokkal fog szol­gálni remélhetőleg Balázs Nándor professzor, és például levelet írtunk Teller Edének is, hogy adjon választ néhány részletkérdésre Einsteinnel és a magyar tudósokkal kapcsolat­ban. Ha sikerül, cd-n és könyv alakban is megjelentetjük az összegyűlt anyagot. Méhes Az uránvárosi garázsbérlők ezután nem fizetik a díjat Fellbach gazdag ajándékai Pécsnek A hétvégén Pécsett tartóz­kodott a baranyai megyeszék­hely német testvérvárosának, Fellbachnak főpolgármestere, Friedrich Wilhelm Kiel. Sűrű programjának fő állomása volt az a két pécsi intézmény, ahol ajándékokat nyújtott át. Kora reggel a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem Idegklini­káján vendégeskedett, ahol dr. Czopf József professzor fo­gadta. Kiel úr itt egy nagy ér­tékű orvosi műszer adományo­zólevelét adta át, mely műszer I hamarosan meg fog érkezni. A délelőtt a Pécsi Városi I Tűzoltóparancsnokságon foly- I tatódott, ahová Kiel úr már dr. I Krippl Zoltán pécsi polgármes- I tér társaságában érkezett. Az [ ajándék ezúttal egy tűzoltóautó volt, melyet Bebesi Jenő tűzol­tóalezredes vett át. A jelenlévő oeffingeni (ez Fellbach egyik elővárosa) ön­kéntes tűzoltók parancsnoka, Eberhard Gaus elmondta, hogy a M.A.N. Diesel 450-es kocsi ugyan már 26 éves, technikai­lag tökéletes állapotban van (hiszen mindössze 10 ezer ki­lométert futott eddig, s a Pécsig tartó út volt a leghosszabb, amit egyben megtett!), és fel­szereltsége is megfelel a mai követleményeknek. 2400 liter víz szállítására képes, sebes­sége eléri az óránkénti 80 km-t. A ceremónia után Kiel úr megtekintette a legénységi kör­letet, és átvette a tűzoltók aján­dékát, egy Zsolnay-vázát. M. K. Az uránvárosi magángép- jármű-tulajdonosok az egykor maguk építette garázsokért 30 éven át fizették a tanácsnak, majd az önkormányzatnak a havi bérleti díjat, ám csak nem­régiben bukkantak olyan okmá­nyokra, amelyből kitűnt, hogy a 60 garázst érintő terület sosem volt a városé. Vagyis a PIK 30 évig jogtalanul „tartotta a mar­kát”, mert a bérleti díj a terület kezelőjét, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalatot illette volna.- Az egész akkor lett gyanús - kezdte Zethner György, a Ma­gángépjármű-tulajdonosok Pécs-Baranya Megyei Egyesü­letének elnöke az ügy kapcsán összehívott taggyűlésen -, ami­kor kiderült, hogy az önkor­mányzat hallani sem akar a ga­rázsok eladásáról. Pedig kiderí­tettük: egy rendelet sem írta elő, hogy a területet államosítani kellene, vagyis el lehetett volna adni. Amikor a garázsok épül­tek, nem tudták, kié a terület. Akkor azt mondták, építsük, majd időközben eldől. Nem így lett. Azt hittük, az önkormány­zaté. Ugyanakkor ránk kénysze­rítettek egy szerződést, ami, az egyébként folyamatosan emelt bérleti díjat rögzítette. Végül annyit sikerült elérnünk, hogy az önerőből épült garázsok el­adását megkezdte az önkor­mányzat. Egyelőre nem tudni, hogy mindez naivitás vagy nemtörő­dömség következménye. A ma­gángépjármű-tulajdonosok most a Földhivatalban bukkan­tak az 1963. évi bejegyzésre, miszerint a terület az állam tu­lajdona, kezelője pedig a MÉV. A napjainkra már kft-kre szakadt MÉV a 30 év alatt így 700 ezer forinttól esett el. Mi­A területet osztatlanul vásárolhatják meg a Páfrány utcában a gépjármű-tulajdonosok Fotó: Löffler Gábor után a legtöbb garázsépítő az uránbánya dolgozója volt, s nagy részük már nyugdíjas, a MÉV most már nem kéri a bér­leti díjat. Hajlandónak mutatko­zik viszont a garázsok eladá­sára, de a vételár megállapítá­sára az átalakulás miatt 3-4 hó­nap türelmi időt kért. A területet egyébként osztatlanul vásárol­hatják meg a gépjármű-tulajdo­nosok, ezért 6-6 fős csoporton­ként vezetőt választanak, aki a közös és költségeket érintő kér­désekben és a döntésfolyamat­ban képviseli a leendő garázstu­lajdonosokat. Ha a csoport va­lamelyik tagja nem vásárolja meg garázsát, akkor az egyesü­let elképzelései szerint, az egyesület bérlőjévé válik. Az egyesület tagjai abban ál­lapodtak meg, hogy 1994 janu- áijától felmondottnak tekintik az egykor a PIK-kel kötött szer­ződésüket - a továbbiakban nem fizetik a bérleti díjat. Csakhogy az Ingatlankezelő Vállalat napokban kézhez ka­pott felszólítása szerint a nem fizetést kilakoltatás követi, ám a gépjármű-tulajdonosok nem restellnek majd szükség esetén bírósághoz fordulni. Az egyesület gyűlésén el­hangzott vélemények alapján a kompromisszumos megoldás az lehetne, hogy „elfelejtettnek” tekintik az eddig kifizetett bér­leti díjat, de a továbbiról le­mond az önkormányzat, sőt akadályt sem gördít a garázsok megvásárlása elé. így legfeljebb a vételár kialkudása lehet vita tárgya, de az már a MÉV-re és a garázsok építőire tartozik. Mint a gyűlésen az önkormányzat nevében megjelent dr. Szili Ka­talin és dr. Toller László képvi­selők hozzátették, ez utóbbit szorgalmazzák majd a közgyű­lésen, amely várhatóan két hét múlva tűzi napirendjére az urán városi magángépjármű-tu­lajdonosok ügyét. Tröszt É. Az ajándék tűzoltóautó átadásán balról a fellbachi tűzoltók parancsnoka, Friedrich Wilhelm Kiel, dr. Krippl Zoltán és Bebesi Jenő tűzoltó alezredes Fotó: Löffler Gábor Az ingatlankezelő jogtalanul tartotta a markát

Next

/
Thumbnails
Contents