Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-17 / 47. szám

1994. február 17., csütörtök Honismeret új Dunántúli napló 11 Munkanélküliség, áremelés, bankcsőd Régi februárok A pécsi napilapok hetven év­vel ezelőtti számait lapozgatom. Megdörzsölöm a szemem: va­lóban 1924 februárjából valók ezek a hírek? Amelyek - kora­beli megállapítást idézve - arról árulkodnak, hogy „a korona hó- napról-hónapra tovább romlik, s a gazdasági depresszió tovább terjed. A szanálás eredményei azonban mutatkoznak már. A nyomor árvize, ha nem is vonul vissza, már apadást mutat. A még mindig halálosan beteg gazdasági élet a heti-kamatos kölcsönökkel tartja fenn magát. A kormány a közmunkák kiírá­sával igyekszik a katasztrófális munkanélküliségen segíteni, s Baranya számára tizenegymilli­Február elején a búza ára 180.000 koránáról 220.000 ko­ronára emelkedett. Ennek ará­nyában drágult a liszt és a ke­nyér ára is. „Ember legyen a talpán - olvasom a Dunántúlban -, aki ki tudja magát ismerni abban a kergetőzésben, amelyet a liszt- és kenyér-árak folytat­nak.” Vagy egy másik, szépen, szinte költőiesen megfogalma­zott hír: „A kemény tél még itt van a nyakunkon, amikor a bol­dogság a jó meleg szobában van. Ennek a barátságos meleg­nek már eddig is nagy ára volt. Most pedig úgy felszöktették az árát, hogy valósággal beleizza­dunk, míg megszerezhetjük ezt repelt rajta a kerületi rendőrka­pitány, Vargha Lajos aláírása is. A bonyodalom ott kezdődött, hogy a pénztárban pillanatnyi­lag mindössze 100-120 millió készpénz volt. Wäger Alajos pénzügyigazgató helyettes készségesen a rendőrkapitány­hoz fordult, elegendő-e ez az összeg? Vargha nagy meglepe­téssel közölte, hogy semmiféle 195 milliós utalványt nem írt alá, s ha van ilyen, az hamisít­vány. Utasítására azonnal őri­zetbe vették Árpád Jánost. „A zsidónő”- harmincadszor A pénzügyeknél tartva, 70 árdos hitel kiutalását hozta ja­vaslatba. Az árak most is to­vább emelkednek, bár a felfelé rohanás tempója már nem olyan szédületes, mint az elmúlt esz­tendőben.” Békeösvény Rákoshe­gyen Az egykori egyetemi Táncsics Mihály antifasiszta ellenállási zászlóalj és a ha­zafias baloldali munkások­ból álló rákoshegyi fegyve­res ellenállók baráti találko­zót tartottak. A megemléke­zést Fekete Sándor író, a Magyar Ellenállók és Anti­fasiszták Szövetségének al- elnöke tartotta. Az 1944. évi karácsony közeledtével Rákoshegyen egyre nyíltabban működtek a fegyveres ellenállók, és valóságos békeösvénnyé változtatták a környéket. Áz ellenálló csoport nagy része katonaviselt ember volt, ér­tett a fegyverekhez, mint például Szirtes László, aki a frontról csatlakozott hozzá­juk. De parancsnokuk, Sze­keres Pál, valamint Cséfán István, Koleszár Aladár és Nagy Antal is tapasztalt har­costársaknak bizonyultak. December 25-26-án meg­érkezett Rákoshegyre az egyetemista fiatalokból álló Táncsics zászlóalj Várhelyi József végzős orvostanhall­gató parancsnoksága alatt. Az ellenállók így megerő­södve megrohamozták a he­lyi nyilas pártházat, s a ha­lálra ítélt foglyokat kiszaba­dították. A jól felfegyverzett táncsicsosok utánpótlását Pajer Imre és Nagy Tibor biztosította. Dr. Vörös József segédtiszt pedig a további hadműveleteket irányította. A zászlóalj például bizton­ságba helyezett 300 üldözött nőt és gyermeket az Üllői úti nőgyógyászati klinikán. A nyilas számonkérő szék - tudomást szerezve a rákoshegyi eseményekről - büntető expedíciót küldött ellenük. A tűzharcban hősi halált halt Lórencz Pál és Nyitrai Zoltán. A zászlóalj­ból megsebesült Göncz Ár­pád és Szolnoki Lajos, va­lamint a rákoshegyi Szentesi Ede légóparancsnok. Bozs Mihály a téli szükséges örömet. Ezek után fájdalmas szívvel jelent­jük, hogy a tűzifa és a szén megdrágult... ” Számunkra sem ismeretlen hírként sorra jelentek meg a közlemények: száz százalékkal emelkedik a gáz és a villany ára, megdrágult a posta és a távíró, a villamosjegy, új vasúti tarifa lé­pett életbe, sőt az Apollo pro- jectograph részvénytársaság is kénytelen emelni a mozik hely­árait. Arról nem szól a krónika, hogy ilyen körülmények között hányán nézték meg a Park-mo­ziban vetített filmcsodát, a négy részes, grandiózus Fridericus Rexet? Az újságírók természe­tesen díjmentesen élvezhették végig az esti fél 11-től hajnali 4 óráig tartó sajtóbemutatót. Nagystílű szélhámos A rendőrségi tudósítóknak 1924 februárjában az a szenzá­ciós esemény adott izgalmas munkát, melynek során egy vé- leletlen buktatta te a nagystílű szélhámost: Árpád Jánost. A pécsi kerületi rendőrkapitány­ság fiatal számtisztjeként be­ment az állampénztárba, hogy 195 millió koronát felvegyen. Á pénztárosban nem keltett gya­nút az átadott utalvány, mely szabályosan volt kitöltve és sze­Az 1918. november 13-án Belgrádban megkötött ma­gyar-szerb fegyverszüneti egyezmény értelmében Ma­gyarország déli területeit meg­szállta a szerb-antant hadsereg. A szerb katonaság (600 gyalo­gos, 100 lovas és 16 tiszt) no­vember 14-én érkezett a pécsi vasútállomásra. A lakosságot tefegyverezték. A Dráva vidékén napirenden voltak a zavargások és a foszto­gatások. A demarkációs vonalat gazdasági határrá alakították ki. A megszállók ellenőrizték az élelmiszerszállítmányokat, cen­zúráztak a sajtót, a leveleket felbontották, a katonai iskolá­ban betiltották az előadáspkat, Pécsett közigazgatásilag Újvi­dékhez csatolták, a magyar hi­vatalnokoktól megkövetelték az eskü letételét, a megüresedett hivatalokat megbízható szerb tisztviselőkkel töltötték be, te­fegyverezték a magyar csendőr­séget és nemzetőrséget. 1919. évvel ezelőtt sem volt ismeret­len a bankcsőd. Ez történt a pé­csi Jókai-közben lévő Csarsch bankházzal. Nekem nem is ez keltette fel figyelmemet, hanem az újságokban akkoriban gyak­ran közzétett „Nyílt-tér”. Ezút­tal „Nyílt-levél Pécs város kö­zönségéhez !í” címmel, Komlós Vilmos színművész aláírásával jelent meg egy ilyen közle­mény, melyből kiderült, hogy a Csarsch-féle bankbizományi üzlet bukásával kapcsolatban róla is rosszindulatú híresztelé­sek terjedtek el. Pécsre költözé­sének családi okai voltak, hi­szen „nem csak színész, apa is vagyok és három apró gyere­kem érdekében voltam kényte­len budapesti fényes szerződé­semet felbontva oly elhelyezke­dést keresni, mely természe­temnek nem felelt meg. A bankban elfoglalt pozícióm alá­rendelt voltánál, valamint ottani működésem becsületes jóhi­szeműségénél fogva senki ré­széről vád nem érhet.” - fejező­dött be Komlós Vilmos nyűt le­vele, miközben Takács Mihály tenorista harmincadszor vitte diadalra Halevy: A zsidónő című operájában Eleazár szere­pét a Pécsi Nemzeti Színház ju- biláris előadásán. Ezen az estén a címszerepet a szép hangú pécsi Ludwig Vilma énekelte. N.T. január 16-án Baranya, Tolna és Somogy megye megszállt terü­letének veztésével dr. Panduro- vicot bízták meg. A megszállt területen nőtt a munkanélküliség és az elégedet­lenség. A pécsi szociáldemok­rata szervezet vezetősége kap­csolatot teremtett a temesvári és szabadkai pártszervezetekkel, majd „Indulás holnap 9-kor” jelszóra, 1919. február 22-én, 9 órakor kitört az általános sztrájk - egyidőben a Bánátban, Bács­kában, Baranyában - és Bosz­niában. Zágrábban és Horvátor­szág más városaiban a sztrájkra való készülődés volt megfi­gyelhető. A pécsi sztrájkolok küldött­sége Hajdú Gyula vezetésével felkereste a szerb parancsnokot, Radovanovic ezredest és átnyúj­totta a memorandumot, amely­ben kérték a meg nem szállt ré­szekkel, azaz Magyarországgal való közlekedés megkönnyíté­sét, a város élelmezését, nyes­75 éve történt A Általános politikai sztrájk Gabriel Bodenehr részmetszete Hol álljon Nagy Szulejmán szobra? Két térkép Szigetvárról Az Új Dunántúli Napló de­cember 29-i cikke indított gon­dolataim megírására. A Nagy Szulejmán grandiózus szobrá­nak helykeresése máris meg­mozgatott minket, akik elsza­kadtunk, vagy akiket a negyve­nes évek végén elzavartak Szi­getvárról. Az OFFICINA által kiadott MAGYAR VÁRAK-ban meg­jelent Szigetvárról egy ostrom előtti állapot (Gabriel Bodenehr rézmetszete), és régen tulajdo­nomba került ZYGETH 1566 ostrom alatti rézkarca (Mathias Zündt munkája). A két ábrázolás egyike kelet­ről, a másik nyugatról mutatja a helyszínt. Meghökkentő a rene­szánsz végvár és a Zrínyi Mik­lós kirohanásakor lerombolt vá­rosmaradvány hasonlósága. Ez bizonyítja: a jelenlegi plébá­nia-templom helyén meglévő kéttomyos keresztény templom anyagából épülhetett 130 év alatt a DZSÁMI-MOSE. A fentiek alapján talán nem Szigetvár belvárosa tenne a ter­vezett szobor legmegfelelőbb helye. Mint műegyetemi hallgató a 30-as évek végén részt vehet­tem az OSCSODÁL téglagyár­tól nyugatra a „Török temető” ásatásánál dr. Salamon Béla megszállott várbaráti körös ké­résére, ahol igenis találtunk te­metőt igazoló anyagot. Ez a helyszín, vagy Turbék, ahol a Nagy Szulejmán belsőségét el- hantolták, inkább képzelhető a szoborral megjelölt emlékhely­nek. A felelevenedett török-ma­gyar kapcsolatot nem hiszen, hogy zavarná e helyszínek meg­jelölése. A Zrínyi téren terve­zett „Karaván szeráj” vendég­látó hely kialakítható, és tovább folytathatók a nem keresztény funkciót betöltő mosék beren­dezése is, és azok kiegészítése Pécsett, Siklóson és Szigetvá­ron. Felcser László Mathias Zündt rézkarca anyaggal történő ellátását, a fi­zetőeszköz rendezését, a szak- szervezetek tevékenységének a biztosítását és mindenek felett az ide küldött szerb tisztviselők visszahívását, a magyar köz- igazgatás visszaállítását. Ugyanis „a fegyverszüneti megállapodás semmiképpen nem jelenti azt, hogy a meg­szállt területeken a szerbek át­vehetik az impériumot.” A szerb parancsnok feletteseinek ezt írta: „a feltéteteket nem tel­jesíthettem, ezért a küldöttséget letartóztattam”. A pécsi helyőr­ség egy századnyi legénységgel való megerősítését kérte, elren­delve a fegyveres készenléti ál­lapotot. Radovanovic túszként még nyolc városi elöljárót is fogva tartott, majd kérte az Eszéken tartózkodó francia ka­tonaság egy zászlóaljának Pécsre irányítását „a magyar la­kosság megnyugtatására”. A tizennyolc napig tartó sztrájkot a megszálló szerb ve­zetés - minden áron - mielőbb rendezni kívánta, ugyanis idő­közben beindult a párizsi béke­tárgyalások gépezete, s ezért fi­gyelmeztették a pécsi parancs­nokot „vérengzésekre és na­gyobb zavargásokra sor ne ke­rüljön.” A szerb katonai vezetés a tehetetlen Radovanovic he­lyett a baranyai helyőrség pa- racsnokává 1919. február 28-án Vojin Colak-Antic ezredest ne­vezte ki. A baranyai szerb kato­naság létszáma rohamosan nőtt: 4544 közlegényt és 191 tisztet számlált. Napirenden voltak a házkutatások. A budapesti Nép­szava „A pécsi sztrájk tovább tart” március 6-át követően ezt írta: ,,A szerbek éjszakánként rengeteg élelmiszert, gyári fel­szerelést, üzleti cikkeket szállí­tanak Pécsről. Beásták magu­kat, mert támadástól tartanak, harminctagú járőrök cirkálnak a városban és a Mecseken. A vá­rosba bejutni, vagy onnan ki­jutni, szinte lehetetlenség.” Colak-Antic ezredes március 12-én tárgyalt a sztrájk vezetői­vel, akik azzal a feltétellel vet­ték fel a munkát, ha kérésüket Belgrádban is meghallgatják.. Három napra rá a Hajdú Gyula vezette küldöttséget a Szerb-Horvát-Szlovén Király­ság fővárosában Danilo Kalafa- tovic, a vezérkari főnök helyet­tese fogadta. A pécsi lapok - pld. a és a „Munkás” - ír- ták:„Tehát véget ért a sztrájk. Felesleges mérleget csinálnunk. Elégedettek vagyunk minden munkásnak a tudatában él, a bőrén ég és létét a legköze­lebbről érintik azok a súlyos gazdasági és politikai tények, amelyek megnehezítették meg­élhetésünket, megraboltak ben­nünket mozgási és egyéni sza­badságunk legelemibb feltétele­iben is . . .” A széntermelés érdekében a szerbek engedményekre kény­szerültek. Hajdú szerint a szer- bek a pécsi szénre és Baranyá­nak csak a déli, „szerb lakos­ságú” sarkára tartottak igényt. Valójában e déli baranyai „szerbek által lakott sarok” el­érésével - természetesen a la­kosság többségében horvát, magyar és német nemzetiségű volt - a szerbek, minden kétsé­get kizáróan, jobb, előbbrelá- tóbb, és ravaszabb politikusok­nak bizonyultak, mint az akkori egész pécsi sztrájk-vezetés, akiket szerb közmondással szólva „Szomjasan vitték át a vizen!” Frankovics György » I i 1 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents