Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-17 / 47. szám

1994. február 17., csütörtök Városaink üj Dunántúli napló 7 Pécsi körkép Levélbomba Igazságtalan lenne csak a rombolás technikai fejlődésé­nek betudni a levélbombákat. Azok alighanem egyidősek a betűk feltalálásával, hiszen az iromány tartalma is lehet pusz­tító hatású. Bár némelyiküktől pukkanásra is alig telik, de a szándék legalább annyira minő­sít, mint az eredmény. Mindezt csak azért említem fel, mert Pécs közállapotát elő­szeretettel „elemző” kedvenc levélbombaíróm újfent jelent­kezett egy közlésre szánt cikkel. (Megjegyzendő: írójuk - állítása szerint - távolról visszakadt ha­zánk fia.) A kísérőlevél igazán nagy bombát sejtetett, hiszen a korrupciót, a maffiát és a bürok­ráciát emlegette fel úgy általá­ban. S egyben rákérdezett: mi­től fél a lapunk, s mitől fél Pécs lakossága, miért nem mer az önkormányzat asztalára csapni? Ezzel a bevezetővel meglepe­tést ugyan nem keltett, hiszen olyasmikről szól, amelyekről úgy általában és pletykaszinten mindenkinek tudomása van kis hazánkban. Sőt, azokban a régi jogállamokban is, amelyeket „szerzőnk” felemleget. Egyéb­ként azon országokban is az a szabály, hogy az efféle állításo­kat bizonyítani is kell, s több­nyire ez a bökkenő. Ilyen tartalmú levél után per­sze kíváncsian vártam: a cikk­ben miféle olyan nagy leleple­zések lesznek - ha netán csak pletykaként is - , amelyek hatá­sára az város úgy összlakossági- lag az önkormányzat asztalára csaphatna. Pletykaéhségem azonban kielégítetlen maradt. Kiderült, hogy szerző - azon túl, hogy nem kapott szabad ke­zet egy hamburger-üzlet nyitá­sához - lényegében a követke­zőket kifogásolja: miért nincs a külföldi turistákat vonzó „at­trakció” Pécsett (különös tekin­tettel az éjszakai életre), miért nincsenek éjszaka is nyitva tartó üzletek, miért nincs utcai gyü­mölcsárusítás? Nos, az éjszakai élet attrak­ciói épp úgy nem tartoznak közvetlenül az önkormányzatra, mint az éjszaka is nyitva tartó üzletek, amelyek azért itt-ott mégiscsak vannak. Az utcai gyümölcsárusítás viszont - noha szintén van - telitalálat, s magam is „bátor” voltam né­hányszor már szóvá tenni: bizo­nyos feltételek betartatásával aligha ronthatják a városképet az ilyen áruspavilonok. Csak hát ezt sem kizárólag önkor­mányzati szinten szabályozták. Bevallom: csalódott vagyok. Azt hittem, egy távolról érke­zett, de hozzánk kötődő ember elfogulatlan szeme olyasmiket is felfedez, amiket mi megszo­kásból már észre sem veszünk. S lám, még az elfogulatlanság sem igaz. Netán az akklimatizá­lódás sikerült olyannyira, hogy máris képes az egyedi érdeket közösségivé magasztosítani? Ilyen köz-érzetben csoda-e, ha olykor maga az önkormány­zat is hajlamos arra, hogy saját rentabilitását tekintse közösségi célnak, noha ez a kettő nem tel­jesen fedi egymást. Ostorozom is érte, de éppenséggel az ilyen­féle levélbombák juttatják eszembe Seneca mondását: Igazságtalan az, aki a közösség bűnét egyesektől kéri számon Dunai Imre Sportformula - aktív élet Kísérleti program, amely a tanulóifjúság testi nevelésének ügyét várospolitikai szintre kívánja emelni A címben is szereplő elneve­zés kétség kívül idegenül hang­zik - érdemes lenne frappáns magyar változatát kitalálni - , de nem véletlenül: ezt a testne­velési programot a WHO, az Egészséges Városok Szerve­zete dolgozta ki. A program általános célja, hogy a tanulóifjúság testi neve­lésének ügyét várospolitikai szintre emelje, a diákoknak már egészen fiatal kortól minél szé­lesebb elméleti és gyakorlati ismeretet nyújtson a testkultúra köréből, hogy aztán a felnőtt­korukban a szabadidő hasznos, aktív eltöltésének széles skálája nyíljon meg számukra. A programot először Eind­hoven városában teijesztettek el 1989-beri s azóta már Hol­landia, Belgium, Írország, Né­metország és Portugália 10 vá­rosában alkalmazzák. Egészsé­ges életmódra nevel, rekreációs jelegű és testkultúrát fejlesztő. Komplex módon épül az isko­lai tantervbe, ugyanakkor az is­kolák, önkormányzatok, sport­egyesületek együttműködésé­vel valósul meg. Ezen túl döntő szerepet szán a szülői és gyer­meki közösségek kezdeménye­zéseinek is. A résztvevő tanu­lók 9-10 éves koruktól 25-30 sportággal ismerkedhetnek meg tanulmányaik során. (Je­lenleg nálunk 12-15 sportág szerepel a tantervben!) A programot pécsi szakem­berek is tanulmányozták. A ta­pasztalatszerzés másfél éve fo­lyik. A módszert támogatóan véleményezték a JPTE és a Pé­csi Akadémiai Bizottság sport­tal foglalkozó tudósai is. Ennek alapján Pécs Közgyűlése feb­ruár elején döntött arról, hogy országosan mintaértékű kísér­letként nálunk is bevezeti a „Sportformula-aktív élet” test- nevelési programot. Egyelőre - de még ebben a félévben - egyetlen intézmény, a Testvér- városok terei Általános Iskola két harmadikos osztályával próbálják ki a program hazai adaptálását. Mint ahogy dr. Páva Zsolt A program célja elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtani a testkultúráról az egészen fiataloknak Fotó: Szundi György alpolgármestertől, a közgyűlés sportbizottsága elnökétől meg­tudtuk: a következő tanévben más iskolákból még 5-6 osztály csatlakozik a kísérlethez. Az iskolák kezdetben elsősorban saját adottságaikra és a köze­lükben lévő sportlétesítmények nyújtotta lehetőségekre alapoz­zák a programot. D. I. A „pincék éve”: 1974 Városvédő őrjárat Együttéltünk a katasztrófahelyzettel Az előző években már soka­sodtak a jelek: hosszabb-rövi- debb időközönként itt is, ott is útleszakadás történt, s kiderült, hogy már régóta üreg fölött folyt a közlekedés, megrongá­lódtak házak is, korábban szá­raz pincékben megjelent a talaj­víz, vizes pincékben pedig emelkedett a szintje ... De hát mindez nem volt újdonság, hi­szen hosszú, hosszú évtizedek óta visszatérő témája volt a pé­csi sajtónak hírt adni a pincék okozta újabb és újabb károkról. Húsz esztendeje azonban fel­gyorsultak az események, „mi­nőségi” fordulat állt be: a pin­cék az eddigiektől eltérő gyako­risággal és lényegesen nagyobb károkozással jelentkeztek. Már az új év is baljós jellel köszön­tött be. Január 7-ikén hajnalban kis híján tragikussá válható út­leszakadás történt a Széchenyi tér és a Jókai tér sarkán a Tünde - akkor még női divatáruüzlet - előtt. Egy tejet szállító teher­autó alatt „megnyílt a föld”, azaz egy mindaddig ismeretlen üregbe leszakadt le az úttest, a teherautó a mélybe csúszott, el­tört egy vízvezetékcsövet, s csupán milliméterekkel rekedt meg egy üzemelő gázvezeték fölött. Elképzelni is rossz, mit okozhatott volna ott egy gáz­robbanás. Tulajdonképpen ez a hallat­lan szerencse kísérte Pécset a következő hónapokban, amikor se szeri, se száma nem volt a Jókai térihez hasonló eseteknek, aztán öreg házak hihetetlen gyorsasággal lejátszódó pusztu­lásának, amikor villámgyorsan kellett a lakókat biztonságba he­lyezni, s a házat lebontani, vagy legalább is körbe és aládúcolni, míg a ház alatti pince tömedéke­Húsz évvel ezelőtti kép: az első útbeszakadás a Széchenyi tér és a Jókai köz sarkán. lése, vagy megerősítése után szóba kerülhet az esetleges rendbetétel. S hogy mi volt a szerencse? Akkoriban óvakodtunk felvetni az eshetőségét is, de nem omlott össze egyetlen ház sem, s a pin­cék beomlása egyetlen esetben sem követelt emberéletet, vagy akár sérülést. Az 1974-es esztendő ennek ellenére is tragikusnak bizo­nyult, s egyben most már az is bizonyossá lett, hogy Pécs többé nem hagyatkozhat önnön erejére. Tudniillik évek óta, s így 1974-ben is, a saját költség- vetéséből, más fontos városi feladatok rovására kellett elhárí­tani a pincekárokat. De amikor e károk már tömegjelenséggé váltak, többé nem lehetett halo­gatni az állami támogatás rend­szerének a megteremtését. Rendszert mondunk, hiszen akkor már nem csak Pécs volt szorult helyzetben. Egy másik patinás város, Eger is sokat szenvedett a múlt e káros örök­ségétől, sőt - amit akkor még senki nem tudott -, utóbb egyre több település jelentkezett ha­sonló panasszal. 1974 augusz­tus 22-én az ÉVM (Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium) koordinációjában úgyne­vezett tárcaközi bizottság ala­kult a pincekárok elhárításának intézményes megszervezésére kormányzati és a témában érde­kelt egyéb szervezetek részvéte­lével, s itt a kormányzat anyagi támogatása volt a lényeg. A következő évek, évtizedek folyamán Pécs több milliárd fo­rint támogatásban részesült, amelynek köszönhetően renge­teg pincét szüntettek meg, még többet erősítettek meg, s évek kitartó munkájával lehetett olyan helyzetet teremteni, hogy végre komolyan is foglalkoz­hasson Pécs a belvárosi rehabi­litációval, amiről addig jobbára csak szó volt, de a tényleges cselekvés halogatódott. S azért a két évtized előtti múltra emlékeztetve - amikor a pécsieknek meg kellett tanulni együttélni egy különleges ka­tasztrófahelyzettel - ne feled­kezzünk meg arról sem, hogy jelentékeny helyi összefogás alakult ki a pécsi szakmai és tu­dományos közéletben: a szak­emberek egyrészt kutatták a vá­ratlan katasztrófahelyzet kiala­kulásának az okait, másrészt ke­resték a kárelhárítás módszereit, s meg kell mondani: születtek is jól alkalmazható megoldások. Hársfai István Első fotónkat örömmel készítettük, annak dacára, hogy első pillantásra a kívülálló nem értheti, miről is van szó. Mi, pécsiek vi­szont tudjuk, hogy már jó ideje végre „munkába fogták” a Mecsekről a Szent Vince utcán át lezúduló vízfolyást, s már csak idő kérdése a nagyon régi probléma megoldása. Szurkolunk az építőknek. A második fényképünkről egy jó és egy rossz hír jut eszünkbe. A jó az, hogy ebben a tanévben nagyon szépen mutat az Egyetem utcai iskola rendbehozott kerítése, s megszűnt a bal­esetveszély is. Rossz hírként viszont azt közölhetjük: egy eldöntött villanyoszlop még mindig ott fekszik, s nem vagyunk biztosak abban, hogy nem balesetveszélyes. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső A Mecsek forrásairól a Mecsek Egyesület „ötórai beszélgetésén” A Mecsek Egyesület soron következő, február 23-kai „ötó­rai beszélgetésén” a Mecsek forrásairól tart ismertetőt az ér­deklődőknek Kraft János, az egyesület tagja. A program helyszíne szokás szerint a Bara­nya Megyei Levéltár Rét utca 9. szám alatti épületének első eme­leti terme lesz. Az egyesülethez kapcsolódó hír, hogy értékes és tevékenységéhez nélkülözhetet­len ajándékot kapott a közel­múltban a Hotel Kikelettől: két­kötetes Környezetvédelmi Le­xikont. Kertészeti munkák és játékfelújítás Folytatódik a közterületi par­kokban a levélhulladék eltakarí­tása és a cserjék metszése. A Városgondnokság Megyervá- rosban visszarakatta eredeti he­lyükre a feldöntött beton virág­vályúkat. A Közterületfenntartó Kft. megkezdte a játszóterekről ősszel begyűjtött lengőhinták javítását és újrafestését, tavaszi előkészületként pedig már elve­tette azon egynyári virágok magvait, amelyeket májusban ültetnek ki a közterületekre. Feljelentés illegális fakivágásért A közelmúltban írtunk róla, hogy tekintélyes mennyiségű fát vágtak ki a pécsszabolcsi Le- lovics-kertben. A Városgond­nokság bejelentésére a Közterü­letfelügyelet az ügyben feljelen­tést tett a rendőrségen. Nyilván „ismeretlen tettesek ellen”. Víznyelők és csapadékcsatornák Elkészült a nagyszelvényű csapadékcsatorna 80 méteres szakaszának a tisztítása az Ágoston téren. Hasonló mun­kák voltak a Zsebedombon, a Hermann Ottó, a Szilágyi De­zső, a Bajcsy-Zsilinszky Endre, a Nagy Imre, a Jurisich Miklós, az Ady Endre utcában is. A Pé­csi Vízmű a Veress Endre utca jobb vízelvezetése érdekében új víznyelőket helyezett el a Ba­bits Mihály Gimnázium előtti szakaszon, valamint kijavította a víznyelőket a Megyeri úton, a Légszeszgyár, az Ybl Miklós és a Jókai utcákban. A Székely Bertalan utca 27. szám előtt kia­lakult forrásvíz-feltörést Fe- rencz István vállalkozó szün­tette meg. Parkolófelújítás A Közterületfenntartó Kft. parképítési divíziója kivitelezé­sében elkészült a Nagy Lajos király út 15. szám (volt Sopiana Gépgyár) előtti parkoló felújí­tása. Az átalakítás lehetővé te­szi, hogy a Czinderi utcai fizető parkolót az eddigieknél egysze­rűbben közelíthessék meg az autósok.

Next

/
Thumbnails
Contents