Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-17 / 47. szám

1994. február 17., csütörtök A mai nap uj Dunántúli napló 5 Rend várható a közterületeken Ámulva látják a pécsi polgá­rok, hogy az utcákról, terekről eltűntek a zöldség-gyümölcsös sátrak és könyvárusító pultok. Tán a hideg űzte el őket? A pécsi Polgármesteri Hiva­tal Hatósági Iroda Műszaki Osz­tály csoportvezetője, Szilágyi Tibor elmondta, nem a hideg, a rendelet gátolja a közterületen árusítók kitelepülését. Rekla­málnak emiatt naponta többször is, sőt beadványokkal bombáz­zák a hivatalt. Kivételt senkivel nem tesznek. Az engedélyek zöme lejárt múlt év december 31-vel. Pécsett régebben na­gyon sokan „hozzájutottak” a közterület használati engedé­lyekhez. Sőt, a potenciális, for­galmas helyeket gyakran ugyanazok vették bérbe és ha­szonnal kiadták, továbbadták. Ezek felülvizsgálatával, más­részt a 4/1994. (I. 14. IKM. Ip. Kér. rendelet betartatásával - mely az üzletek működtetéséről szól - most foglalkoznak. A rendelet mellékletében kizáija a város főúthálózatához tartozó közutakon és az idegenforgalmi szempontból jelentős közterüle­teken az árusítást. A pavilonok ideiglenes hasz­nosítására három évre szóló en­gedélyt adtak ki Pécsett. A szerződésbe belefoglalták, hogy a kérvényező ezt kártalanítási és elhelyezési igény nélkül kapja meg. Aláírásával tudomásul vette: hosszabbításra nincs lehe­tőség és a bontás számára anyagi kárral jár. Ádám Erika Pécsett csak néhány zöldséges kapta meg az árusítási engedélyt Fotó: Läufer László Művészeti rendezvények A Lantos Ferenc és Apagyi Mária vezette Pécsi Művészeti Szabadiskola március 11. és 28. között színes programmal lép a város közönsége elé. A diákok alkotásaiból nyíló kiál­lítást Pinczehelyi Sándor, a Pécsi Galéria igazgatója nyitja meg a Művészetek Házában. A rendezvények között szerepel Tillness Ágnes Kassák-estje, a szabadiskola zenetanárainak és növendékeinek hangverse­nye, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola imp­rovizációs csoportjának bemu­tatója. Az iskolában folyó munkáról kerekasztal-beszél- getést tartanak, amelyen részt vesz a zágrábi orvostudományi egyetem professzora is. Nyugdíjasok találkozója A vékonyka nyugdíj, az ag­gasztóan megemelkedett gyógyszerárak nap mint nap mélyítik a nyugdíjasok ráncait - azért a közös szórakozásra, né­hány kellemes „mulatós” órára még mindig van mód és kedv. Zsúfolásig töltötték tegnap ^ a nyugdíjasok a pécsi MÁV Ét­termet, ahol a Pécsi Nyugdíjas Egyesület, batyubállal egybekö­tött rendkívüli taggyűlésére ke­rült sor. Bleyer Jenő elnök és munka­társai erőfeszítéseit dicséri, hogy a három évvel ezelőtt 280 főből alakított, de ma már 11 ezer lelket számláló egyesület 250 embernek segítette elő, hogy nyugdíját méltányosság­ból megemeljék. 200 rászoruló­nak osztottak ruhát, 670 szín­házjegyet a PNSZ jóvoltából és mintegy 1000 nyugdíjasnak se­gített az egyesület jogsegély szolgálata. Áz önkormányzat szociális bizottságával karöltve a jövőben is igyekeznek felku­tatni az elesett, magárahagyott időseket. Az érdekvédelem és a szociális segítségnyújtás mellett ugyanakkor nem kevésbé fontos cél, hogy különböző kulturális és közösségi tevékenységekben való részvétel biztosításával te­gyék tartalmassá az idősek hét­köznapjait. Az egyesület meg­kapta új székházát, s a már meg­felelő méretű helyiség berende­zéséhez a JPTE és a DOZSÓ nyújtott segítséget. A taggyűlést követően a Sik­lósi Nyugdíjas Klub vidám, vérbő műsora teremtett remek hangulatot az estébe nyúló bá­ty ubálhoz. Tröszt É. A gőz nagyobb, a dohányszag kisebb lett... Fotó: Läufer László Csökkent a dohányillat A dohánygyárak azok közé az üzemek közé tartoznak, ame­lyek „szagolható” bizonyítékot is szolgáltatnak működésükről. A pécsi gyár környékén lakók is évtizedek óta együtt éltek ezzel a problémával, de a déli szél néha a belvárosig is elviszi a dohány illatát. Az 1990-es pri­vatizáció óta szinte minden munkafolyamatot új gépekkel végeznek, ezek zárt rendsze­rűek, ezáltal lényegesen keve­sebb szaginger éri a környéket. Az eddig sokat panaszolt zaj­ártalom is megszűnt ennek kö­szönhetően, s mindez a munka- körülményekben is látványos javulást eredményezett, eddig ugyanis a gőztől szinte látni se lehetett az egyes munkahelye­ken. Más környezeti szagok to­lakodtak a dohányillat helyére. Ezt megérzik a közelben lakók, akik már megszokták az. erős dohányszagot. Az új berendezések megfe­lelnek az egyre szigorodó kör­nyezetvédelmi előírásoknak, s a gyár nyugodtan várhatja a Dél-Dunántúli Környezetvé­delmi Felügyelőség szakembe­reit. Az új beruházások a befe­jezéshez közelednek, bár még folynak a munkák, most szere­lik be az utolsó új gépeket. Az évtizedek alatt megszokott nyomasztó dohányszag helyett csak enyhe dohányillat lengi be a környéket. Móczán Zoltán Mezőgazdaságunk a lejtőről kivezető út alján Nem kell a bólyi szója? Bolyban az Erzsébet Vigadó­ban tizennyolcadik alkalommal jöttek össze tegnap a szójater- mesztéssel foglalkozó szakem­berek. A rendezvény házigaz­dája a Bólyi Termelő és Keres­kedelmi Részvénytársaság ve­zérigazgatója, Kiss József meg­nyitójában elmondta, hogy Bolyban már több, mint két év­tizede termesztenek szóját. Az elmúlt három évben egyre ki­sebb lett országosan a vetésterü­lete a hüvelyesekkel együtt. Annak ellenére, hogy az állatál­lomány folyamatosan csökken 450 000 tonna szójadarát hoz­tunk be külföldről. A tanácskozáson részt vett dr. Manninger Sándor, az FM helyettes államtitkára is. Töb­bek között arról beszélt, hogy a magyar mezőgazdaság már el­érte a lejtőről kivezető út alját, ez év végére már valamivel jobb helyzetben lehet az ágazat. A privatizáció is a befejezésé­hez közeledik, sikerült meg­egyezni az ÁVÜ-vel, nem kér több földterületet a kárpótlás­hoz az állami gazdaságoktól. Idén a hetven milliárdot megha­ladja a mezőgazdaság támoga­tására felhasználható pénz ösz- szege. Megindult egy komoly föld és termelés iránti kereslet. A termelők nagyobb biztonság­ban érzik magukat a garantált árak miatt. Várhatóan a vidék bankjánál lesz olcsóbb hitel. A hüvelyesek és a fehéije növények nélkül egyoldalú a növénytermesztés, hangzott el több előadásban is. A szója nit­rogéngyűjtő növény, amit kör­nyezetkímélő módon visz be a talajba. Az idei aszályos év be­bizonyította, hogy jól tűri a szá­razságot, éppen ezért szükség lenne a termesztésükhöz egy ol­csóbb technológia kidolgozá­sára. A hajdan erős ágazat elju­tott odáig, hogy ma már csak 13 000 hektáron termelnek szó­ját, elavult a gépekkel. A Bóly Rt. 5-7000 hektáron termeltetett borsót, lehet, hogy az idén már a 2000 hektárt sem éri el. Pedig a vidéki munkanélküliek fog­lalkoztatására egy jó lehetőség. Kamatemelés a takarék- szövetkezeteknél Kamatemelésről döntött teg­napi ülésén a Takarékszövetke­zetek Baranya Megyei Szövet­sége. A betéti kamatok 2-3 szá­zalékkal növekednek, a mérték­ről részletes tájékoztatást az adott pénzintézeteknél lehet kapni. Á hitelkamatok változat­lanok maradnak. A növelés március 1-jétől érvényes. Közmeghallgatás Kovácshidán A Harkány melletti Kovács­hidán közmeghallgatást tartot­tak a hét elején. A fórumon a helyi polgármester beszámolt az 1994-es költségvetés alakulásá­ról, majd a jelenlévők mondták el gondjaikat, észrevételeiket. Vita alakult ki a közhasznú munkákkal kapcsolatban, és a lakók feltették a kérdést: ki fogja a vízmüvet üzemeltetni a jövőben, s mennyi lesz a tarifa, erre azonban még pontos vá­laszt nem kaphattak. A közeli szödönyi rész lakói ugyanakkor kérték, hogy legyen végre az ő területükön is közvilágítás. A halál tudománya Tegnap este Pécsett, a JPTE Szántó Kovács János úti kollé­giumában dr. Pellei Ilona, a SOTE professzora tartott elő­adást „A halál: életünk nagy kérdése” címmel. A tanatoló- giai sorozaton, amelynek kere­tében ő is szerepelt, neves elő­adók a halál és meghalás tudo­mányáról beszélnek hetente egy alkalommal. Április végéig szó esik majd a halál közeli élmé­nyekről, az európai haláljelek­ről, az eutanáziáról, a haldokló­gondozásról és a különböző ko­rok halálképéről is. Pécsi bridzsezők sikere Az elmúlt hétvégén fejező­dött be Budapesten az Országos Bridzs Páros Bajnokság. A há­romnapos, öt fordulós vesenyen hatalmas pécsi siker született. A Vasutas Bridzs Klub verseny­zői: Árvái Gyula és Harsányi Sándor nyerték az az idei baj­nokságot, s a harmadik helyen is egy pcési páros (Horváth An­tal, dr. Szvitacs István) végzett. Utazó publikum A pécsi Harmadik Színház Utazó publikum nevű akciójá­ban résztvevő színházbarátok március 10-én Kaposvárra utazhatnak megtekinteni a Jele­netek egy kivégzésről című elő­adást, március 27-én pedig Veszprémbe vezet az útjuk, ahol a Hyppolit, a lakáj lesz lát­ható. Jojó egészen másképp csinálta Szaporcánál akartak átkelni a Dráván Kiutasították a litván táncosnőket A tárgyalóteremből Szupernagyi, a Pécs környéki falu korcsmárosának anyósa hi­ába bizonygatta a tekintetes bí­róságnak, hogy az egységben nem volt balhé - Fülöp bíró úr keresztkérdését nem tudta meg­válaszolni. A keresztkérdés pe­diglen - tegnap, a Pécs városi bíróságon - emígy hangzott: „Ha nem a kocsmában tört ki a verekedés, miért lettek feljelen­tést négy összetört szék miatt?” Szupemagyi, aki ősz hajú és filigránnak mondható, fekete kabátot és szemüveget viselt (az esernyő nem volt nála éppen), miközben hevesen bizonygatta, hogy csakis az igazat mondja, a következőképpen vágta ki ma­gát: „Néhány pofon elcsúszott, de az nem érdekes. ” Nos, egy kocsmában, főleg éjfél után, ha a szomszédban bál van, könnyen elcsúszik néhány pofon. így történt ez tavaly de­cemberben az említett falucská­ban is - nevezzük B.-nek -, ahol a „kultúrban” rendeztek bált, s mert sok volt az ember, néhányan mindig előfordultak a szomszédos vendéglátó egy­ségben is. Ahol éjfél után kitört a tö­megverekedés./ Nehéz lesz a bíróság dolga az áprilisi ítélethirdetésen, mert a tegnapi - egyébként elnapolt - tárgyaláson kiderült: csak az biztos, hogy valaki visszaütött. Ha a tárgyalótermi tudósító a vallomásokból jól hámozta ki a lényeget, a következő történt. A B.-beli bálra egy baranyai köz­ségből vendégek érkeztek. Nem hívta őket senki - Barkassal jöt­tek, kilencen voltak, és fiatalok. Egyikük, Attila a mulatság köz­ben átsétált a kocsmába, ahol biliárdozás közben, ahogy az szokás, barátkozott a helybeli­ekkel is. Amiért aztán erősen meg­mérgesedett, az az volt, hogy a barátkozás közepette észre­vette: eltűnt a kabátjából a pénze, meg egy gáz-spré is - il­letve dehogy tűnt el: a korcs­mában szórakozók közt kézről kézre vándorolt. S mert ezek az emberek, nem adták vissza értékeit - a vitából tömegverekedés kerekedett. Az Olvasó bizonyára unná, ha most az öt vádlott és még több tanú eltérő vallomásait is­mertetném, legyen elég annyi, hogy - vagy a kocsmában, vagy, mint a kocsmáros anyósa állítja, kinn az árokparton (avagy mindkét helyen ...) - alaposan elagyabugyálták egy­mást a bátor vitézek. Betört a korcsma ajtaja, su­hant egy baseball-ütő, röpültek a széklábak szanaszéjjel - volt hát haddelhadd, meg egy sérült szem, egy törött sörösüveggel felvágott nyak és többtucat zú- zódás. A vendégek a Barkassal elmenekültek. Emlékezetem szerint Jojó, a kétméteres hippi szülőváro­somban ezt annak idején egé­szen másképp csinálta. Folya­matos országjárását megsza­kítva, időnként megjelent egy Duna-parti talponállóban és sakkozni kezdett. Jojó azért sakkozott, mert egyrészt sakkozó volt, másrészt meg egyszer a kocsmabeli vészhelyzetben ez jutott eszébe. Történt, hogy a talponálló törzsvendégei közül egy kubi­kus Jojótól is lenyúlta a pénzt, sakkozónk pedig előbb adott neki egy pofont, majd látva az ellene kászálódó helyi erőket, felajánlotta, hogy aki legyőzi őt sakkban, annak odatartja az ar­cát és vissza se üt. Akit viszont ő győz le, annak tizenöt forintot kell - a 70-es években jártunk - fizetnie. Ráadásul hippink még azt is hozzátette, hogy mivel sakkozó, úgy játszik, hogy nem nézi a táblát - tehát vakon. A törzsvendégek belementek a dologba - a szimultánon pedig Jojó fölényesen nyert. így történt, hogy elégtételt vett a sérelemért, a pénzét is visszanyerte - kicsit többet... - s legközelebb a kocsmába is visszamehetett. Mert ezután ba­rátként kezelték őt úgy a halá­szok, mint a kubikusok. Dehát hol vannak már a sak­kozó hippik és a hetvenes évek? Pauska Zsolt A rigai lányok elindultak vi­lágot látni, ám nem Magyaror­szágon akartak szerencsét pró­bálni, mert volt megrendelé­sük Horvátországból. Hogy ott melyik városban akartak szol­gálatot teljesíteni, az a vallatás során nem derült ki, annyi azonban bizonyos, táncosnő­ként akarták „tengetni” hor­vátországi napjaikat. A hét csinos hölgy felfoga­dott két horvát állampolgár­ságú fiatalembert, gépkocsival vigyék el őket a határig, onnan meg majd csak elboldogulnak maguk is. Mert szabályosan nem mehettek át, arról azért tudomásuk volt, a vízum nél­kül nem kívánt személyek Horvátországban, illegálisan akarták átlépni a határt, vala­hol a Dráva vidékén. Szapor- cát választották az átkelés színhelyéül, ám a faluban azonnal feltűnt az idegenek je­lenléte, a hivatásos járőröknek is szemet szúrt: ugyan mit ke­resnek itt a lányok? Az igazol­tatásnál azonnal kiderült min­den, tiltott határátlépés kísér­lete miatt átadták a litván tán­cosnőket a siklósi rendőrkapi­tányságnak. Mivel az ügy a rendőrök előtt teljesen világos volt, ví­zum nélkül nem engedhették tovább a csapatot, megvonták tőlük tartózkodási engedélyü­ket, s kiutasították őket az or­szágból. A „görlök” ugyan még egyszer próbálkoztak a drávaszabolcsi határátkelőnél, az ott szolgálatot teljesítők azonban továbbra is hajthatat­lanok maradtak. Hogy végül is elhagyták-e az országot, nem lehet tudni, annyi azonban bi­zonyos, a térségből eltávoztak a rigai széplányok. B. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents