Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-16 / 46. szám

1994. február 16., szerda Oktatás - kultúra aj Dunántúli napló 7 Jogok, feladatok, kötelességek, - de ki tud róluk? Szülők az iskolában A „Marslakók” mestere Az 1992 novemberében ala­kult Szülői Kamara (SZŰK) a szülői munkaközösségek orszá­gos szövetsége, melynek több mint négyszáz szülői munkakö­zösség-vezető a tagja, 250 isko­lai szülői közösség teljes lét­számával jelentkezett, összesen pedig 120 ezer iskolás gyerek szüleit tudja soraiban. A Kamara előzményéhez tar­tozik, hogy már 1990-ben a Par­lamentbe bejutott pártok a szülő-iskola kapcsolat megol­dását ígérték. Ezután majd két évig az oktatási törvények „szakértői” vitája folyt - ebben azonban a szülői szerepkör nem kapott hangsúlyt, a szülők vé­leményének nem adtak teret. 1992 elején a Művelődési Mi­nisztérium bizottságaiban a szü­lői szervezeti képviselők ugyan már megjelentek, de nem jutot­tak sok eredményre országos szervezet nélkül. Azonban az év végén magalakult Kamara sem Merre tovább? Az idén végző általános isko­lások nagy fába vágják a fejszé­jüket, ha a gimnáziumi tovább­tanulás mellett döntenek. A kö­zépfokú tanintézetek ugyanis megkezdték az új iskolaszerke­zetnek megfelelő 6-8 osztályos gimnáziumok szervezését - így bizony kevesebb hely jut a VIII. általánosból jelentkező gyere­keknek. Jelentkező pedig való­színűleg az előző évieknél több lesz, mert a gimnáziumok "szomszéd-várainak", a szak­mát adó iskoláknak a vonzása - főként az ipar szerkezetváltásá­val együttjáró bizonytalanságok miatt - jelentékenyen csökkent. Azzal kell tehát számolni, hogy az általános iskolák végzősei­nek tekintélyes hányada már­cius közepén - az első helyen megpályázott gimnáziumok vá­lasza után - sem fogja még tudni: hogyan, merre tovább. Önként adódik a következte­tés: az általános iskolai teljesít­ményt tárgyilagosan mérlegelve gyakran sokkal célszerűbb a kevésbé felkapott, a sokszoros túljelentkezés miatti szigorú rostálásra nem kényszerített tan­intézeteket megcélozni. Az iskolaválasztás kapcsán érdemes felidézni, hogy az új oktatási törvény a gimnáziumok feladatát bővítette. A jövőben a hosszabb időtar­tamú (minimum 10 éves) okta­tás nem pusztán a felsőfokú ta­nulmányokra készít fel, hanem megadja az alapokat valamilyen szakmai képesítés későbbi meg­szerzéséhez is. Ez szintén alátámasztja, hogy érdemes olyan középfokú isko­lák ajtaján kopogtatni, amelyek esetleg most váltottak: szak­munkásképzőből gimnázi­ummá, technikummá, szakkö­zépiskolává alakultak át. kapott kellő minisztériumi tá­mogatást, sőt az újabb közokta­tási törvénytervezet sem foglal­kozott a szülők helyzetével. Végül is 1993-ban fogadták el az iskolaszékekről szóló képvi­selői javaslatot, amiből nem le­hetett kihagyni a szülőket, bár a minisztérium továbbra is vona­kodott elfogadni, hogy a szülők az iskola falain belül bármiféle jogot kapjanak. Nem valósulha­tott meg az sem, hogy frissen szerveződött Területi Oktatási Központokban szülői képviselet legyen. Mindez azonban nem késztette meghátrálásra a Ka­marában dolgozókat, s egyre aktívabban részt vettek az isko­laszékek létrehozásában. Rajfai Sándorné, a Szülői Kamara Baranyai Csoportjának területi megbízottja eredmény­öt negyedikes gimnazista: Sértő Nóra, Rákosy Zsófia, Bö- röcz Lívia, Harangi Mária és Blasszauer József - ők a „na­gyok”. Ugyanis a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban immáron két csoportra osztva működik a francia nyelvű színjátszókor Va- tay Éva tanárnő „vezényleté­vel”. A második-harmadikosok egyelőre még csak a dramatizá- lásnál tartanak, azonban a fenti öt fős kompánia tagjai már saját maguk írták azt a darabot, amit először tavaly ősszel adtak elő egy Aradon tartott fesztiválon, idén márciusban pedig a máso­dik ízben Pécsett megrende­zendő Frankofon Héten mutat­ják be. A művet - melyet egyfajta francia kultúrtörténeti kollázs­nak is fel lehet fogni - Van Gogh egy kávéházi festménye ihlette. A kávéház díszletei kö­zött (hol egy pincér és egy kun­csaft az állandó szereplő) a ként könyveli el azt, hogy az Országos Képzési Tanács szak­képzési szekciójába már meg­hívták képviselőiket, s ott vé­leményüket kérték, információ­kat főképp a szakmunkásképző intézményekről.- Az ideális viszont azt lenne - folytatta Raffai Sándorné, immár a célok meghatározását - , hogy a Területi Oktatási Köz­pontokba is egy-egy szülőt de­legálhatnánk, méghozzá mun­katársként, vagyis az illető szülő nem társadalmi munká­ban, hanem főállásban végezné feladatát. Ő lenne az, aki a szü­lőtársadalmat képviselné, prob­lémáikat felvállalná. Sajnos, pil­lanatnyilag a Kamara ezt maga képtelen lenne finanszírozni (mi is pályázatról pályázatra élünk, mint annyi szervezet, intéz­francia történelem és kultúra egy-egy jeles pillanata elvene- dik meg Villonon kezdve Moli- ére-en, Hugo-n át Appolina- ire-ig. A darab végén (a hábo­rúk végén) a szín átalakul mú­zeummá, aholis a szereplők képkeretek mögé bújnak; egy amerikai túrista szemléli a múlt szeleteit, megmerevedett ké­peit, de csak fitymáló szavakra telik tőle. Ezzel szemben sokkal jobban érdekli a francia kony­haművészet finomságaival megrakott asztal, arra veti rá magát. Az előadás „üzenete” (ha már mindenképp ezt keres­sük benne) tömören: míg a ha­gyományos francia értékek, az irodalom, a zene, a festészet a múzeumban száműzettek, addig az ország szimbóluma valójá­ban a francia pezsgő, a parfüm és baguette lett. A darab szövege főképp iro­dalmi alkotások részleteiből áll össze, korról korra haladva, ezeket a narrátorként is közre­mény az országban); az üdvös az lenne, ha a TOK forrásaiból támogatnák ezt az ügyet.- A másik nagyon fontos, bár szinte nevetségesen alapvető kérdés az információáramolta­tás. Az eseményekről, dönté­sekről való hírek sokszor az is­kolaigazgatóknál megakadnak, hiába küldünk levelet, mert a levelezés felettébb egyoldalú. Maguk a szülők is - hiába len­nének esetleg aktívak - tájéko­zatlanok, nincsenek fórumok, ahol jogaikról, kötelességeikről és feladataikról tájékoztatnák őket. Reméljük, hogy a Kamara közreműködése, és a február 28-kával megalakuló iskolaszé­kek együtt gyökeresen meg fog­ják változtatni a jelenlegi hely­zetet - ha nem is egy csapásra. M. K. működő Pincér köti össze. Természetesen a különböző ko­rok hangulatát jelzésszerűen is érzékeltetik, s nem pusztán jel­mezekkel (a Pécsi Nemzeti Színháztól is kaptak néhány da­rabot kölcsön), hanem például az asztalterítővel és a zenei alá­festéssel. Első megmérettetésükkor, az aradi fesztiválon román, bolgár és franciaországi diákszínjátszó társulatok elől vitték el a pál­mát. Márciusban Pécsett 29 csapat fog fellépni, köztük hét külföldi (Ausztriából, Olaszor­szágból, Belgiumból és persze. Franciországból), ami már csak azért is fontos, mert időközben Rouen-ben megalakult az Euró­pai Diák Színjátszófesztiválok Egyesülete. Lassan tehát újra kezdődnek a próbák, ahol egyébként teljes a „demokrá­cia” - mindenki szállíthat ötle­teket, amiket vagy elfogad a társulat vagy elvet. Majd meg­látjuk! M. K. Amerikában Marslakók­nak nevezték el a világra szóló eredményeket elérő magyar tudósgeneráció tagjait (Neumann, Wigner, Teller, Szilárd stb.) 35 éve hunyt el Fejér Lipót, a világhírű matematikus. Ebből az alkalomból idézzük fel em­lékét. Pécsett született 1880. feb­ruár 9-én. Itt is járt elemibe, majd édesapja a városi főreális­kolába íratta. Érdekes módon a matematika nem tartozott ke- venc tantárgyai közé, de a főre­álban egy nagyszerű matemati­katanárt kapott Maksay Zsig- mond személyében. (Maksay Zsigmond több más tanítványa is öregbítette iskolája és tanára hírnevét. A Mathematikai és Physikai Versenyen 1896-ban Visnya Aladár I., Komis Ödön 1899-ben I.) ő szerettette meg vele a tárgyat, s ez oly eredmé­nyesen sikerült, hogy az Arany Dániel alapította Középiskolai Mathematikai Lapok legered­ményesebb feladatmegoldói közé tartozott. 1897-ben, 17 évesen már II. díjat nyer el a nála idősebb korosztály szá­mára rendezett neves verse­nyen. Érettségi után Budapestre je­lentkezett egyetemre. Először gépészmérnöki karon próbálko­zott, majd félév után átjelentke­zett a Műegyetemről a Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE ) bölcsészeti karára. 1899- 1900-ig Berlinben tanult. Itt nagy hatással volt rá profesz- szorai közül Hermann Amadeus Schwartz, aki érdeklődését a Fourier-sorok felé terelte. 1900- ban a Francia Tudomá­nyos Akadémia folyóirata kö­zölte erre vonatkozó új összeg­zési eljárásának kidolgozását. Ezt a témát boncolgatta a dok­tori disszertációjában is, mely 1902-ben jelent meg. Ez lett a trigonomentrikus sorok modem elméletének az alapja, amely a matematika más részeiben is nagy lökést adott újabb kutatási eredmények feltáráshoz. Rövid időt az ógyellei csillagvizsgáló­ban töltött; hullócsillag-megfi­gyeléseket végzett. Télen Göt- tingenbe, majd nyáron Párizsba utazott, tanulmányi célokból. Hazatér, s 1905-ig a budapesti Tudományeyetemen lesz repeti- tor, majd Kolozsvárra kerül, ahol 1906-ban adjunktus, 1911-ben nyilvános rendes ta­nár lesz. Ebben az évben Eötvös Lóránd javaslatára Pestre hív­ják, a Tudományegyetem egyik matematikai tanszékének lesz a vezetője. 1908-ban az MTA levelező, 1930-tól rendes és 1946-ban tiszteletbeli tagja lesz. „Az in­terpolációról” c. munkájával el­nyeri az Akadémia nagydíját, s munkásságáért többször kitün­tetik. 1950-ben az ELTE dísz­doktorrá avatja. 1912-ben a cambridge-i nemzetközi mate­matikai kongresszus alelnöke, 1925-től a göttingeni tudomá­nyos társulat levelező és a Cal­cuttái matematikai társaság tisz­teletbeli tagja lesz. A bajor és a lengyel tudományos akadémia is tagsorába választotta. Egyike volt az 1933-as chicagói világ- kiállításra meghívott négy leg­kiválóbb matematikusnak, s ek­kor a Brown-egyetem díszdok­tori címet adott neki. Számos külföldi állásajánlat ellenére itt­hon folytatta tanári és tudósi pá­lyafutását. Egyike volt a világhírű ma­gyar matematikai iskola meg­alapozóinak. Tanítványai közé olyan kiválóságok tartoztak, mint Balázs Nándor, Bay Zol­tán, Erdős Pál, Fekete Mihály, Gábor Dénes (Nobel-díjas), Kovács István, Neumann János, Szegő Gábor és Vermes Mik­lós. Barátai között volt Ady Endre. A világ és Magyarország tisztelete, elismerése kísérte egészen 1959. október 15-én bekövetkező haláláig. Balázs Nándor professzor (State Uni­versity, New York) így emléke­zik róla a szerzőknek írt levelé­ben: „Fejér Lipót előadásai mindig érdekesek és igen vilá­gosak voltak. Igen nagy mate­matikus volt, elsőrangú ízléssel. Személyisége vonzó volt, egy­szerű, igen kedves és udvarias.” Emlékét őrzi az évenként megrendezésre kerülő matema­tikai vereny és emléktábla szü­lőháza falán. Hajdú Mária Fekete Péter JPTE ÁJK Haladó Informatika Szakkör Franciák, hallgassatok francia dalokat! Tiltakozásuknak adtak hangot francia zenei adók an­nak nyomán, hogy egy új tör­vény szerint műsoridejük negyven százalékát ezentúl francia nyelvű dalokkal kell kitölteniük. Az öt legnagyobb adó, amely eddig jobbára angol nyelvű rockzenét illetve nemzetközi slágerzenét su­gárzott, a kormány beavatko­zásának minősítette és élesen elítélte a decemberben szüle­tett szabályozást, amelyet két éven belül kell életbe lép­tetni. A decemberben elfogadott törvény része annak a hivata­los kampánynak, amely arra irányul, hogy harcoljanak „a brit és amerikai slágerek által képviselt kulturális imperia­lizmus” ellen. Francia nyelvű színjátszókor Rozika nem hall semmit Gyerünk a moziba? Rozika vagy megvénült vagy csak megsiketült, de hiába mondják neki, „gyerünk a mo­ziba be”. Nem megy, vagy csak na­gyon ritkán, egyszer egy évben. Nem szereti már Rozika a mo­zit? Statisztikusok és mé­dia-szakértők egyetértenek ab­ban, hogy nem erről van szó. Szereti. Szereti videón, szereti televíziós képernyőn, csak ép­pen nem megy be a moziba. Ám ebben sincs semmi külö­nös. Mert nemcsak Rozika nem megy be a moziba, hanem Ro- sanne, Rosalynn és Rosemarie sem. A hazai mozik látogatott- sági aránya alig marad el a kül­földiekétől, s már azt is kiszá­mították, hogy ha a mozijegyek ára felmenne 4-500 forintra, a mozik abban az esetben is nye­reségesek lennének, ha csak annyian látogatnák őket, mint tavaly. A hazai mintegy 500 film­színház tavalyi látogatottsága 15 236 000 fő volt, közel négy- százezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Ahhoz képest, hogy négy esztendővel ezelőtt még 3600 mozi volt az ország­ban, s hogy az elmúlt évben is tucatszám zárták be a mozikat, ez a csökkenés elhanyagolható. Sokkal elgondolkodtatóbb kép, ha a magyar filmek nézettségi statisztikáját vizsgáljuk. Az említett 15 millióból ugyanis mindössze 519 532 fi­zető néző volt kíváncsi az új magyar filmekre, ami 337 ezer­rel kevesebb az előző évinél. Tehát a külföldi filmek nézett­sége lényegében nem változott, a magyar filmeké újra mintegy 40 százalékkal csökkent. És még mindig nincs ok a pánikra. Noha a tavalyi film­termés, néhány kivételtől elte­kintve nem nyerte meg a közön­ség tetszését, a magyar filmek szélesebb értelemben vett né­zettsége nem változik. Csak az országos televíziós csatornákon 164 magyar „mozielőadás” volt 1993-ban, s nem érdektelen ezek megoszlása sem. A legke­vésbé a TV-1 érdeklődött a ma­gyar filmművészet iránt. Ez a csatorna, melyet kormánykö­rökben hangsúlyozottan a nem­zeti kultúra hordozójának sze­retnének látni, egy év alatt 8 magyar filmet sugárzott, s ápri­listól júliusig, tehát négy hóna­pon keresztül egyáltalán nem mutatott be magyar filmet. En­nek lehetnek műsorpolitikai okai is, mert a TV-2-n tavaly 55 alkalommal játszottak magyar filmet, míg a „fölpörgőben” lévő Duna TV legalább másna- ponta bemutatott egy magyar filmet, összesen 201-et. Ha te­kintetbe vesszük, hogy a ma­gyar filmgyártás 1905 óta ösz- szesen mintegy másfélezer fil­met alkotott, ez a szám elké­pesztő és kissé aggasztó is. Meddig lehet ezt bírni ilyen tempóban? Mindamellett tény, hogy a Duna TV nézettségét ja­varészt a magyar filmeknek kö­szönheti. Visszatérve a mozivászonra: 1993-ban gyakorlatilag egy magyar film akadt az elkészült 19 közül, amelyre be lehetett vinni a közönséget. Koltai Ró­bert Sose halunk meg című filmjének 209 ezer nézője volt. Sok ez, vagy kevés? A többihez képest sok, a Jurassic Park kö­zel egymillió nézőjéhez képest kevés. Arra vall, hogy egy kö­zönségigénnyel találkozó, s mint a kritikusok különdíja je­lezte, szakmailag sem alávaló film még a megsiketülőben lévő Rozikát is visszacsalogatja a moziba. Továbbá arra, hogy a jövedelmező filmkészítés Ma­gyarországon sem reménytelen vállalkozás. A film ugyanis 20 milliós jegybevételt hozott csak a hazai mozgóképüzemi forga­lomban. Nyugodtan feltételez­hető tehát, hogy mivel a Sose halunk meg-et több országban megvásárolták, s televíziós, vi­deós bevételekre is számíthat, ez a film behozza a ráfordításo­kat, hosszú távon pedig bizonyá ra nyereséget hoz alkotóinak. Nem mondható el ugyanez a hazai termés többi részéről. Be- reményi Géza A turné című filmjét az év végéig 28 358-an nézték meg, az Anna filmjének 12 ezer nézője volt. A Gyer­mekgyilkosságok, Szabó Ildikó filmje, mely Cannesban díjat kapott, Budapesten megnyerte a filmszemle legjobb filmje kitün­tető címet, s kapott a forgalma­zástól 191 előadási lehetőséget. Ezeken összesen 5148 fizető nézőt regisztráltak. Ez előadá­sonként 25-30 nézőnek felel meg, s ez Nyugat-Európában nem számítana olyan rossz eredménynek a mozikban ... Valamennyi további magyar film tízezernél kevesebb néző­vel ment tavaly, s a negatív re­kordokat azért nem érdemes megemlíteni, mert a Budapest­film és a többi forgalmazók nem minden filmnek tudnak egyenlő esélyt adni. Csak kuri­ózumként említhető például, hogy volt 1993-ban olyan ma­gyar film, mely 9 elődást ért meg, s ezekre mindösszesen 48 néző volt kíváncsi. Másfelelől a 25. jubileumi Magyar Filmszemle hatalmas érdkelődést váltott ki a sajtó, a szakma, s talán a nagyközönség részéről is. Az ott bemutatott filmek kö­zött is nyilván akad majd olyan, amely elegendő nézőt visz be a vetítőtermekbe ahhoz, hogy nyereséges legyen. Addig is elmondhatjuk: nem egy művé­szeti ág haldoklik, csak a mozi- nézési szokások változnak, s a magyar filmművészet gyengél­kedik kissé. Remélhetően ez is ideiglenes állapot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents