Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-14 / 44. szám
10 aj Dunántúli napló Választási fórum 1994. február 14., hétfő Függetlenül elkötelezve 1989- 90 fordulóján az akkor hatalmon levő reformkommunisták átadták az ország irányítását egy új hatalmi politikai elitnek. Ma már jól látható, hogy az új hatalom nem tudott élni a lehetőséggel, nem volt felkészülve a kormányzásra. Nem vitatom a szándék őszinteségét. Úgy gondolom, hogy ma nincs ebben az országban olyan valamirevaló politikai erő vagy szerveződés, amely szándékosan az ország, a nép érdekei ellen tenne. Nincs hurrá-optimizmus és nincs eufórikus hangulat, mint 1991-ben volt. Van azonban egy túlfűtött várakozás, erős igény a változásokra. Ezeknek a várakozásoknak megfelelni igen nehéz lesz. 1990- ben a múlt teljes tagadása elég volt az eredményes közszerepléshez, az elfogadáshoz. Ma a jól szabott programok is kevésnek bizonyulnak. Az a kérdés, hogy a programokból mit lehet megvalósítani. Azt pedig a gyakorlat igazolja majd vissza. Ma nincs olyan pártjelölt, vagy független jelölt, - kivéve a kormánypárti jelöltek egy részét - aki ne tudna találni számos olyan pontot a programjához, amely ne lenne a másikéhoz hasonló, vagy ne találkozna a széles közvélemény egyetértésével. Az azonos helyzetértékelésnek és a programok találkozásának több - de legalább két kiemelkedő okát a következőkben látom:-az egyik, hogy a hatalom működésének gyengeségeit egyformán érzékelhetjük,- a másik a nemzet sorsáért érzett valóságos felelősség, amely a programok főbb csomópontjain szükségszerűen találkoznak. A célhoz való eljutás útjai, módjai lehetnek különbözőek. Az országos politika alakítói az új parlamentben is a koalíció pártjai lesznek. Ők rendelkeznek az egyes területek képzett szakértőivel. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a nagykoalíció - amely véleményem szerint a választás után kormányozhatja az országot - nem nélkülözheti a független képviselőcsoport kiegyensúlyozó, kontrolláló szerepét. Megkockáztatom: a jövő parlamentjében több lesz az eredendően független képviselő, mint a jelenlegi parlamentben van. Magam is mint független képviselő szeretném a 4. sz. komlói választókerület választópolgárait képviselni. Az alábbi legfontosabbnak tartott feladatok mellett kötelezném el magam, amelynek véleményem szerint Komló és a térség gondjai mellett az ország gondjaira is utalnak:- a foglalkoztatás- és közoktatás-politika változtatása, munkahely megtartás és teremtés,- a fiatalok első munkahelyhez és családi otthonhoz juttatása,- a nyugdíjak reálértékének megőrzése, az alacsony nyugdíjak kompenzálása,- az energiapolitika hazai forrásokra irányítása, az integrációs lépések mielőbbi megtétele a szilárd energiahordozók esetében,- a falvak, kistelepülések működőképességének biztosítása, faluszövetségek, társulások létrehozása, telefon- és úthálózat kiépítése, tároló és feldolgozó üzemek létesítése,- a nyugdíjkorhatár eredeti visszaállítása nőknél és férfiaknál,- vállalkozás- és beruházás-barát politika megfelelő hi- telkosntrukciókkal, adókedvezmények és kisebb bürokráciával történő ügyintézés. A város és a térség érdekét tartanám szem előtt, nem motiválna pártérdek és frakciófegyelem. Dr. Iván László Független jelöltek az 1994-es országgyűlési választásokon Várbíró Péter Dr. Iván László Monostori Antal 46 éves menedzser. A 3. sz. választókerület (Pécs-Kertváros) jelöltje. 54 éves, iskolaigazgató. A 4. sz választókerület (Komló) jelöltje. Mohács, Bartók B.u.20. Főkönyvelő. Az 5. sz. választókerület (Mohács) jelöltje. A liberális szociálpolitika önkormányzati modellje A gazdasági feltételrendszer 1. Az 1990-es politikai változásokkal a hazai szociális-jóléti rendszer is válaszút elé érkezett. A legnagyobb kérdés az volt, hogy milyen lesz a munkamegosztás a szociális szférában a központi állam, a helyi önkormányzatok, a vállalatok és munkahelyek, a kiépülőben lévő non-profit szféra és a háztartások között. Az államszocialista rendszer jóléti politikája az állami dominanciával jellemzett gazdaságra épült. Az egész intézményrendszer működésének „filozófiáját” a szociálpolitika és a gazdaságpolitika strukturális összefonódása, kölcsönös beágyazottsága jellemezte. Ennek a rendszernek viszonylag kevés szereplője volt, a szociálpolitika intézményrendszere csaknem kizárólag állami keretekben működött. A szociálpolitika állami monopóliuma erősen korlátozta az egyéni szabadságot, azáltal is, hogy a kínálati oldal beszűkítésével nem teremtette meg annak lehetőségét, hogy az állampolgárok az állami rendszerből való „kivonulást” válasszák, ha elégedetlenek voltak annak szolgáltatásaival. Az utóbbi években a jóléti intézményrendszer nagymértékben színesedett, új szereplők jelentek meg, mind az állami szférán belül, mind azon kívül. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a finanszírozási és ellátási felelősségek központi és helyi szintek közötti megosztása is. Az utóbbi időben megjelentek a non-profit, nem állami humán szolgáltató szervezetek kezdeményezései is. Ezek eredményeképpen a szociális kiadásokat kiközvetítő intézményrendszer sokszereplőssé vált és ez a tendencia várhatóan a jövőben is folytatódni fog. A régi államszocialista rendszer kevés és jól ellenőrizhető szereplőre épített. A jelenlegi működésnek figyelembe kell vennie, hogy a szociális ellátó rendszer bürokratikus újraelosztó monopóliuma megtört és kiegészült a már korábban csírájában létező kölcsönösségi és jótékonysági (karitatív) elemek egyre növekvő súlyával és az újonnan felbukkanó piaci vállalkozási elemekkel. A szociális kiadások részaránya Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is meglehetősen magas. A bruttó nemzeti össztermék több, mint 35 százalékát teszi ki a jóléti célú újraelosztás. Ez hozzávetőleg a legfejlettebb jóléti államokban tapasztalható arányoknak felel meg, így jóval magasabb annál amekkora a hazánkhoz hasonló gazdasági fejlettségű országokra jellemző. Ugyanakkor a szükségletekhez illetve a társadalmi elvárásokhoz képest nem elegendőek a ráfordítások. Az elmúlt esztendők egyre mélyülő recessziója csak fokozta a gondokat. A jóléti szféra pénzügyi erőforrásainak csökkenésével egyidejűleg növekedtek a szociális juttatások iránti igények. Ez a „túlköltekezés” azonban éppen most az elhúzódó gazdasági válság közepette, a gazdaság alacsony jövedelemtermelő képessége idején jelentkezik igazán élesen, amely az érintett számára egyáltalán nem érzékelhető, sőt sok esetben éppen a fordítottját érzi, hiszen miközben a szociális ellátórendszerre fordított összegek egyre nőnek, az egyes programokban részesülők mégis romló színvonalú ellátással, súlyos életszínvonalromlással néznek szembe. A rendszerre egyszerre jellemző a túlzott nagyvonalúság, a pazarlás és a szűkkeblűség. A szűkös források felhasználásának aránytalanságára jellemző, hogy olyanokat is támogatnak, akik erre nem lennének ténylegesen rászorulva. A valóban rászorulók számára viszont nincsenek érvényesíthető jövedelmi garanciák, az ő és közvetlen környezetük létbizonytalansága csak fokozódik. A szociális újraelosztást súlyos, hosszú távon ható feszültségek terhelik mind a bevételi, mind a kiadási oldalon. A bevételi oldalt tartósan terheli az új- raeloszthtó források - a társadalombiztosítás esetében a járulékalap - szűkülése. A kiadási oldalon sem csak rövid távú, konjunkturális tényekről (pl. ciklikus munkanélküliség) van szó. Egyfelől maga a tömeges munkanélküliség is valószínűleg tömeges jelenség lesz, másfelől a privatizáció sem csak az átmenet időszakában jár a járulékbevételek csökkenésével. A bevételszűkűlés és a kiadási dinamika magában hordozza a hiány lehetőségét. Ez csapódik le az egyes államháztartási alrendszerek - költségvetés, társadalombiztosítás, önkormányzatok - deficitjében, összességében pedig az államháztartás hiányában. Dr. Kornya László, FIDESZ Magyar Demokrata Fórum Tisztázó közgondolkodást Emlékszünk, az MSZP volt az a párt, amely a választási etikai kódex kezdeményezőjének szerepében tetszelgett. Folytak is tárgyalások, születtek is megállapodások, de az alapproblémára szemmel láthatólag nem sikerült megoldást találni. Az alapprobléma pedig ez: hol vannak a jogos kritika - egy párt, egy szervezet identitásából fakadó nézetek és vélemények - körvonalazható határai, és holvannak azok a határsértő megfogalmazások, melyek már a demagógia területén mozognak. * Úgy vélem, az Új Dunántúli Napló február 9-i számának az MSZP által szignált írása iskolapéldája lehet a fenti problémának. Ez alkalommal az MSZP által sugalmazott alapvető sztereotípia - hogy tudniillik az ország általános helyzete ma rosszabb mint volt 1989-ben, a szocialista terv- gazdálkodás és a puha diktatúra utolsó évében - egyik területét, a mezőgazdaságra vonatkozó (MSZP) vélekedést követjük nyomon. Sulykolt sztereotípia Nr.l.: A jól működő mezőgazdasági nagyüzemek szétveréséről beszélnek. Ugyanakkor mélyen hallgatnak arról, hogy miként képzelték el az elődpártjuk által téeszekbe terelt parasztság kárpótlását, földhöz juttatását, és általában a széles skálán mozgó dinamikus üzemméret megvalósítását. Nem lehet úgy beszélni a jól működő nagyüzemekről, hogy mellette nem szólunk a tökéletesen lerobbant, folyamatosan gazdaságtalan nagyüzemekről. S fel kell figyelnünk a privatizáció mielőbbi befejezésének szándékára. Ez a folyamat észszerű befejezése mellett nem biztos, hogy nem jelentheti egyben a folyamat befagyasztását is. Sulykolt sztereotípia Nr. 2.: A külpiacok nagy része elveszett. A formális igazság mögötti kemény tényekkel is szembe kellene nézni. Tény, hogy a KGST-n belül, igénytelen piaci szinten, veszteséges cserearányokkal, az igazi piactól eltérítve működött a korábbi rendszer. A KGST összeomlásával a Szovjetunió és utódállamainak fizetésképtelenné válásával még ez a másodvonalbeli piac is megszűnt. Hogy nehéz betömi a nyugati, minőség piacra? Hogy az új piac-orientáció nehéz, bonyolult és itthon eddig nem ismert követelményekkel, problémákkal jár? Kit érdekel? Sulykolt sztereotípia Nr. 3.: „Az egykor a világon elismert, magas színvonalon termelő magyar mezőgazdaság ma válságát éli". Ki tagadná, hogy a piacgazdaságra való átállás a mezőgazdaságban speciális gondokkal, feszültségekkel jár? De Lakos Lászlónak illene tudnia, hogy a magyar mezőgazdaság elsősorban az extenzív termelés, az iparszerűen termeszthető termények és termékek területén ért el eredményeket. S talán azt is tudja, hogy az intenzív termeléshez közelítő háztáji termelés - a gazdák önkizsákmányolása árán - a mezőgazda- sági össztermék egyre nagyobb hányadát adta. Marad a kétkedő kérdés. Valóban előre visz az ilyen jellegű nosztalgiázás, a felszíni jelenségek elemzés nélküli ismételgetése? Ezzel lehet „forró hangulatot teremteni”, tán néhány voksot is szerezni, de mezőgazdaságunk számára nyugati piacot találni aligha. A szalántai példa mutatja: az életképes szövetkezésnek volt és van is helye az MDF agrárpolitikájában. Staub Ernő Fórumok-A Köztársaság Párt rendez sport- és ifjúságpolitikai fórumot február 15-én, kedden. A pécsi Fordán Centerben délután 16 órától dr. Frenkl Róbert, a párt elnökségi tagja válj a az érdeklődőket.- Staub Ernő a 3. vk. MDF-es országgyűlési képviselőjelöltje lakossági fórumot tart Regényén február 16-án, szerdán 17 órakor a Művelődési Házban. Előtte 16 órától ugyanott a képviselőjelölt szervezésében olcsó ruha-vásár lesz. *- A KDNP parlamenti frakciója február 18-án kihelyezett frakcióülést tart Mohácson. 10.30 órakor a Városháza dísztermében: Vállalkozói fórum. Bevezető előadást tart a KDNP gazdasági programjának ismertetésével Csépe Béla frakcióvezető. 10.30 órakor a Városháza tárgyalótermében: Találkozás a keresztény egyházak lelkipásztoraival. Tájékoztató előadást tart Lukáts Miklós államtitkár. 15.00 órakor: Látogatás a Mohácson állomásozó ENSZ erőknél. 16.00 órakor a Városháza tárgyalótermében: Találkozás és beszélgetés a KDNP alapszervezet tagjaival. 17.00 órakor: A Városháza dísztermében lakossági fórum. Magyar Szocialista Párt Környezetvédelem Miközben a piacgazdaság a tisztes jólét esélyét biztosítja, a termelés, de gyakran a fogyasztás is pusztítja a természeti értékeket, föléli erőforrásait. A jövő útja csak annak a fejlődésnek fenntartása, biztosítása lehet, mely megóvja az emberi környezetet. A gazdaság szereplőinek alapvető felelősséget kell viselniük a környezetvédelemért, természetesen más és más jellegűt a kormányzati döntéshozatal esetén, a vál- lakozknál, a vásárlóknál. Elő kell segíteni a felelős vállalkozói és fogyasztói magatartás kialakulását, mert ez képes megvalósítani minden külön kényszer nélkül a környezet védelmét. Mindez nem helyettesítheti a törvényi, kormányzati, ön- kormányzati szabályozást, mely rövid távú érdekekkel szemben hivatott érvényesíteni a környezeti szempontokat. Gazdasági döntéseknél kiemelten kell figyelembe venni a környezet érdekeit, döntéselőkészítésnél valamennyi területen kötelezően környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. A tisztázatlan tulajdonviszonyok, nem egyértelmű rendelkezési jogosítványok egyaránt hátrányosak a gazdaság és a környezetvédelem számára, következésképpen ezek rendezése sürgős feladatot jelent 1994-95-ben, különösen a mező- és erdőgazdálkodásban, valamint a válságágazatokban. A hazai környezetvédelmi ráfordítások értéke a bruttó hazai termék (GDP) 0,5-1%-a között van, szemben a nyugati országok 1,5-2%-os arányával. A környezet állapota megköveteli a hazai környezetvédelmi kiadásoknak a GDP 1,5-2%-ra történő emelését 1998-2000-ig. Alapelv: az elmúlt évtizedekben keletkezett környezeti ártalmak csökkentése az egész társadalom érdeke, célja és feladata. Míg az új eredetű és ismert okozó által elkövetett környezetszennyezés esetén - a társadalmi igazságosságot is figyelembe véve - a helyreállítás költsége a károkozót kell, hogy terhelje. A környezetvédelmi szabályozás kialakításánál mérlegelni kell a gazdasági hatásokat és költségeket. Olyan eszközöket kell alkalmazni, melyeknél az adott eredmény minél kisebb ráfordítással érhető el (gazdasági környezeti hatékonyság), a szabályozás működési költségei alacsonyak (adminisztratív hatékonyság). A környezetvédelmi szabályozástól ugyanakkor elvárható, hogy kielégítse a jogállamiság követelményeit, vagyis- átlátható és kiszámítható,- objektív követelményeket támasztó,- a szigorításokat türelmi- idővel és /vagy fokozatosan bevezető,- versenysemleges,- a támogatásokat nyilvánosan és normativ alapon elosztó legyen. Ki kell alakítani a megfelelő termékminősítést, a legnagyobb környezetszennyezést okozó termékekre be kell vezetni a termékdíjat. Meg kell teremteni a kör- nyeztvédelem stabil jogszabályi hátterét, mely szakmai-társadalmi megyegyezésen alapul. Az Alkotmányban a környezeti érdekekhez fűződő jog kinyilatkoztatásán túl rendelkezni kell- a környezeti információkhoz való hozzájutás szabadságáról,- a társadalmi részvétel jogáról,- a törvénysértést kiváltóokok megszüntetésének kikény szeri thetőségéről . Nem halogatható tovább egy átfogó és a mai életviszonyoknak megfelelő környezetvédelmi törvény megalkotása. Létre kell hozni az önállóan és csak a környezetvédelemért felelős minisztériumot, meg kell szüntetni a hatáskörök tekintetében fennálló párhuzamosságokat, hiányokat. Az önkormányzatoknak elsődlegesen szerepük van a fenntartható fejlődés kialakításában, biztosításában. Biztosítani kell, hogy a helyi önkormányzatok eljárásaikat a nyilvánosság bevonásával folytassák le, biztosítani kell továbbá a nyílt lakossági ellenőrzés lehtőségét. Ösztönözni kell az önkormányzatok együttműködését, ennek érdekében erősíteni kell a megye koordinatív szerepét. Minden állami támogatásnak meg kell felelni a környezeti minimum-feltételeknek, ugyanakkor meg kell teremteni az ön- kormányzatok környezetvédelmi bevételei területén a kizárólag környezetvédelmi célú felhasználások lehetőségét. Az oktatás valamennyi szintjén biztosítani kell a hatékony környezeti nevelést. Az minden polgára védje a környezetet. Dr. Szili Katalin
