Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-12 / 42. szám
1994. február 12., szombat Irodalom - Művészet uj DunantüU napló 11 Szántó Piroska rajza Felvétel a Ferences templomban A pécsi Mecsek Kórus első hanglemeze és kazettája óta két év telt el. A most kiadott kazettára részben a korábbi években megtanult művek kerültek tematikusán új felvételre, részben pedig a könnyebb műfajú darabok. A felvételek apránként készültek, ezért is tartott időben közel egy évig. A pécsi Ferences templom kitűnő akusztikája most is bizonyította - ahogy több más kórus esetében is -, hogy érdemes itt rögzíteni az anyagot. Nagy Ernő karnagy igényes művészi munkáját dicséri ez a kazetta. Händel: Dank sei dir, Herr (Köszönöm néked, Uram) című műve H. Ophoven feldolgozásában, Pasch szövegére, a pécsi dr. Vargha Károly műfordításában, magyar nyelven csendül föl. Koppány Ildikó szép szólójával, Gyöngyösi István hozzáértő orgonakíséretével minden bizonnyal a kórus szívesen énekelt száma lett. Az Ergebung (Hűség) című Wolf mű, valamint Sa- int-Saens: Tollite hostias című darabja szintén az első oldalon hangzanak el. A szólamok arányos, árnyalt csengése, szép ívek, lekerekítések és követhető szövegmondás figyelhetők meg - egyebek között - az egymás után elhangzó kórusz- számokban. Századunk jelentős német szerzőjének, Max Baumannak nyolcszólamú Ave Maria című műve ritkán hallható. Meglepő és gyönyörű harmóniáit a Mecsek Kórus érzékenyen, megrázó erővel tolmácsolja. Két XX. századi magyar szerző, Orbán György: Ave Maria és Bárdos Lajos: Nyújtsd ki mennyből című műveivel a kortárs komponistákhoz fűződő vonzódását mutatja meg az együttes. A "B" oldal számos meglepetést tartogat a hallgató számára. Két reneszánsz sanzon, Orlando di Lassotól blockflőte kísérettel és Arcadelt: Nous vuyons című madrigálja e műfaj egy-egy gyöngyszeme. A kórus által szívesen énekelt mű Acciai: Zenélő doboza. A könnyed, játékos humor a felvételen is jól érvényesült. A pécsi Europa Cantat idején egy fülöp szigeti együttes énekelte Cibispo feldolgozásában a Dahi sa iyo című éneket. A Mecsek Kórus nemcsak a repertoárba, de a kazettára is felvette a filippino nyelvű darabot. A másik, tőlünk földrajzi térben távoli indián dallam a Lamento, amely Pászti Miklós földolgozásában, Koppány Ildikó stílusos szólójával, érthető szövegkiejtésével, a kórusnak a kíséret szerepén túl tág érzelmi hullámzásra is lehetőséget kínál. Mohay Miklós: Éjszakai villanás című darabja nemcsak a partitúra szerint, hanem a megformálásban is komoly feladat elé állította a kórust és karnagyát. Az együtt lélegzés-gondolkodás nagyszerű pillanata ez a felvétel. A Let us Break című spirituálé és Max Frey földolgozásában a Cucaracha című mexikói népdal záija a kazettát a kórus tagjainak hangszeres közreműködésével. A felvételt ifj. Dobos László irányította, a borító fotóját Guzmics Imre készítette. Törtely Zsuzsa Megjelent a Mecsek Kórus új kazettája Új utakon a Somogy Tüskés Tibor a főszerkesztő A kulturális folyóiratot, mely nevében viseli a szomszédos megye nevét, jól ismerik Baranyában. Elődje, a Somogyi írás című negyedévi szemle a hatvanas évek elején jelent meg Kaposváron. Több, mint húsz éve kéthavonta megjelenő folyóirattá alakult át, így idén a Somogy XXII. évfolyamába lépett. Életében most újabb, nagy távlatokat nyitó változás történt. Fenntartója továbbra is a Somogy Megyei Önkormányzat, támogatója a Kaposvári Városi Önkormányzat és különböző alapítványok, de ezentúl a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság lapjaként, annak kiadásában jelenik meg. Főszerkesztője Tüskés Tibor lett. Társaság és folyóirat kapcsolata nem újkeletű a magyar irodalomban. Elég az 1931-től Pécsett működő Janus Pannonius Társaság 10. évfordulóján útjára indított Sorsunk című folyóiratot említeni. Az 1904-ben alapított kaposvári székhelyű Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság ebben az évben ünnepli megalakulásának 90. évfordulóját. Főbb tevékenységi körei Berzsenyi kultuszának ápolása mellett az irodalom, a művészet népszerűsítése, találkozók, könyvbemutatók, művészeti kiállítások szervezése, rendezése. Bejegyzett tagjainak száma 1993-ban 1000 felett volt. Az a tény, hogy a Somogy ezentúl a Társaság kiadványaként jelenik meg, több változást is lehetővé tesz. A folyóirat szerkesztősége a korábbinál fokozottabb mértékben kíván támaszkodni a Berzsenyi Társaság tagjaira. Sokan közülük már eddig is szerkesztőként, szerzőként működtek a lapnál, de remélhetőleg a változás következtében az olvasótábor is növekedni fog. A szerkesztőség a korábbinál esztétikailag igényesebb folyóiratot akar létrehozni, melynek szemhatára is tágabb ölelésű. Szeretnék kitágítani a szülőföld fogalmát az Alpoktól az Adriáig terjedő régióra, a kritika műfaját pedig a művészetkritika irányába. Törekedni fognak eredeti dokumentumok, emlékiratok közlésére. így az átmeneti időszak miatt kis késéssel, márciusban megjelenő számban érdeklődésre tarthatnak számot Martyn Ferenc eddig kiadatlan képzőművészeti jegyzetei, egy parasztasszony, Jónás Gyuláné önéletírása, és Vargha László pécsi jogászprofesszor visszaemlékezése egyetemi éveire, amikor Takáts Gyulával, Weöres Sándorral találkozott. Korábban megoldatlan volt a folyóirat terjesztése és az olvasókkal való kapcsolata. Ennek jobbítására szeretnék a Somogybái elszármazottakkal és a szülőfölddel szellemi rokonságukat ma is ápoló emberekkel, itt Baranyában is, a kapcsolatot elevenebbé tenni. Sallai Éva / Acs Jenő: Kentaur-mező Amikor a nyár kedvére tanyázott, s érett gyümölcsök hevertek a napban; s komaszilkében kóstolót küldött az ősz: nem volt beszögelt szeme a háznak. A gyűrt dombok és a heves rétek is éltek, s szedrek vörös homályát kívánta a gyermek, s hatalmas csendben lépdelt a kentaur-mező, de holdközeiben elvirágzott az álma. Csak a járom lüktetett, s a szekerek nyikorogtak, s barmok tűnődtek véreres szemeikkel, s mikor a hold szemhéjként lezuhant, megtelt a sík földöntúli vérrel. Pákolitz István: Partnerség A mostari öregembernél keservesebben már nem lehet véleményt mondani. Döbbenetes volt, amit szétrombolt háza előtt mondott, de még inkább az, ahogyan mondta. Nem leverten, nem kétségbeeséssel, nem könnyel és átkozódással szólt, hanem rideg tárgyilagossággal, a minden mindegy közönyös filozófiájával.- Minket már leírtak. Velünk senki se törődik. Sorsunk senkit nem érdekel. Magunkra hagytak. Keserves, hogy jószerivel semmit nem tesznek, akik tehetnének. Esetleg eljutnak a tessék-lássék fontoskodásig. A vége-hossza-nincs tárgyalásokon, ha születik is ilyen-olyan megegyezés az egymást marcangoló felek között, másnapra fütyülnek a megállapodásra, új- fent ropognak a fegyverek. Az embargó nem azokat sújtja, akiknek szánták. Fegyver van, lőszer van, továbbra is dúl az értelmetlen testvérháború. A katonai beavatkozás eszkalációt eredményez. Az ENSZ éppen olyan tehetetlen, mint annak idején a genfi Népszövetség volt. A szembenállók nem képesek szót érteni; mindegyikük magának akarja megkaparintani a koncot. A pusztító tűzvészben a mi portánkra is átcsaphatnak a lángok. Nagy a veszély, bizony jó lett volna a valamelyes biztonságot adó csatlakozás, de csak partnerség lett belőle. Ismét eltúloztuk a dolgot, az óhaj meghaladta a realitást: ilyen politikai, gazdasági és katonai felkészületlenséggel nem vállalhatnak Pepitafüzetemből bennünket. Meg hát így kényelmesebb is nekik: a partnerség semminémű kötelezettséget nem jelent. 1938-ban nagy gar- ral szavatolták Csehszlovákia sérthetetlenségét, ám a náci alakulatokat ez nem zavarta. A garantálók meg se nyikkantak, nemhogy lőttek volna. Az ilyen-olyan beavatkozások legtöbbször fiaskóval járnak, olykor-máskor félmegoldást eredményeznek, ami rosszabb a hát- ramenésnél. A történelem, némi módosítással, a korhoz igazodva, megismétli önmagát. A gőgös, ostoba sovinizmus pl. úgy módosul, hogy fölülmúl minden eddigi őrületet. A kis népek, a nemzeti kisebbségek sorsában annyi a változás, hogy nyíltabb a hajsza ellenük, mint a történelem folyamán bármikor. Mostanában azonban, az Euró- pához-tartozni-akarás jegyében, érezhető-látható némi elmozdulás a holtpontról. Boldog emlékű Tímár Kálmán tímárom nemcsak osztályozta, kommentálta is a dolgozatokat. Kristofics Bandiéra ezt írta:- A vártnál kevesebb, de már valami. A valaminél valamivel több a partnerség. Mindenkivel meg kell teremteni a partneri kapcsolatot, aki felelősséget érez a nehezen bontakozó holnapért. Szóbeszéd Ugyan hova lettek a menekült, alkalmi kéregetők? Sikerült nekik tovább evic- kélni Nyugatra? Munkát találtak? Akkor mégiscsak kevesebb a munkanélküli. Stagnál az infláció. Dereng az alagút vége. Közelebb vagyunk Európához, mint tavaly. A hurrá még korai, az árak nem kúsznak, de szöknek fölfelé. A politikus azt mondja: alakúlgat, lassan stabilizálódik a gazdaság. A szegényember azt mondja: megette a fene az egész misku- lanciát. Szóbeszéd. összevissza. A főkoledáló Krőzust hónapok óta nem lelem megszokott posztján. Ősi ellenlábasa szerint megfenyegette a hivatalos közeget. A közeg úr rendszeresen zaklatta, adókötelezettséggel ijesztgette. Azzal érvelt a hivatalos ember, hogy a Krőzus fő- foglalkozásában koldul, miért ne lehetne megadóztatni? Jövedelme felét ugyanis eltagadná. A virágárus szerint a főkoledáló tettlegességre vetemedett, kis időre bekóterolták. Másik atyafi úgy tudja, hogy az ipsze áthelyezte őrhelyét a keleti városrészbe. A malomkerékfenekű asszonyság azt mondja, ágynak esett az öreg szivar. Ismét más azt hallotta, megnősült. Leányotthonban talált ifjú feleséget.- Azám, a nagybüdös frászt! - vélekedik egy manóképű bácsika, - a Kanári szigeteken nyaral őkelme! Ott örök a nyár. Mifelénk meg örök az összevissza szóbeszéd. És nemcsak koledálási, hanem mindennemű ügyekben. Magabiztos Felmérés. Találgatás. Népszerűségi lista. Ki kivel köt, nem köt frigyet. Bizonyítvány- magyarázás. Ki, mi mögött, mekkora hangerővel tolong a sokaság. A „tömeg” szót mostanában talonba teszi a választékosabba, mert érzi, hogy előkelőén lenéző vállveregetés van benne. Szolid és nagyvonalú ígérgetésről egyaránt lehet hallani, olvasni. Nyilatkozatok tájékoztatnak: hazudós, mocsko- lódás nuku; szemfényvesztés, sültgalambvárás, korrupció, sógorkomaság kizárva. Mindenki mindenkinek mindent megbocsát. Nem akármilyen szeretetlakomáról is tudósít a sajtó. Imitt-amott önvizsgálatról is hallani; mit váltott, vagy nem váltott be a honatya, honanya abból, amit jószándékkal ígért. Ki, mikor, miért ült át oda, vagy amoda. Ki hányszor volt éppen távol, midőn nyomni kellett volna a gombot. Magabiztos ügyeletesből mutatkozik több is a soknál. Mindetek győzni akar, noha eny- nyien mégse diadalmaskodhatnak. Jó néhány magabiztos kénytelen lesz majd kisomfor- dálni az ország házából. Nem baj. De az már baj, hogy a sok jó elképzelésből, tanulságlevonásból, figyelmeztetésből, az Ady-megfogalmazta „Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz / Végül egy erős akarat?” A nagy nyüzsgésben összevonja szemöldökét a honpolgár. 90-ben nem tudhatta, kire, mire szavaz: magától értetődő tehát, hogy a levitézlett diktatúra ellen adta le vokság. Most rokonszenvezhet, elutasíthat, taktikázhat, számonkérhet, tartózkodhat. Csöndesen utálkoz- hat is, ha ilyesmire szottyan kedve. Csak közömbös nem maradhat. A szavazófülkében valakire és valami mellett kell voksolnia. Legyen önérzetes és magabiztos. Mert a bőréről van szó. Közéleti gondolatforgácsok- Államrezon. Az ember azt mondja: nem szabad, hogy a farkas megegye a bárányt. Ez erkölcstelen, mert én akarom megenni. Nem szabad, hogy a konkoly elfojtsa a búzát, mert magvait én akarom tápláléknak megőrölni. így szól az ember, de - magas fokon - így szól az állam is.- A történelem dialektikája. A nagy hitek korára jó a nagy kiábrándulásoké. Jk- Az álmok dialektikája. Az ébredés olyan hírét költi az álmoknak, mit azok nem érdemelnek meg. Jk- Remény. Az egyetemes undor néha a jövőbeni lelkesedés forrása.-Egy ok, amelytől ma is elmegy az ember kedve a politizálástól. Az elemzés meg tudja velünk utáltatni részleteiben, ami egészségben még el- viselhetőnek tűnik.- A politikának az a fő hibája, hogy nem a politikus számára jár bűnhődéssel. Jk- Kormánypolitika. A kis-i-re mindig nagy pontot tesz. Jk-Némely ideológiára. Ritkaság alaposan átgondolni valamit anélkül, hogy ne sóhajtanánk. Gondolatainknak sóhaj a vége.- Aki a mai gyakorlatról ítéli meg a történelmet, köny- nyen hiheti, hogy az első ember is csak azért jött le a fáról, mert leküldték. Jk- Hajdanában Szókratész darázshoz hasonlította magát, amely egy lónak: Athén városának nyakán ül, hogy haladásra noszogassa. Nálunk minden darázs, amely rátelepedett valamely közösségre, Szókratésznek képzeli magát.-A nagyember kétszer hal meg. Egyszer mint ember, s egyszer mint nagysága.A sorrend szerencse dolga.-Jótanács kezdő közéleti férfiú számára: Maradj gerinces! A politikában a meghajlított gerincek kiegyenesítésére ritkán kerül sor. Magyar viszonyok között úgyszólván soha. (MTI-Press)-n. -r. I i 1 i I
