Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-12 / 42. szám

1994. február 12., szombat Irodalom - Művészet uj DunantüU napló 11 Szántó Piroska rajza Felvétel a Ferences templomban A pécsi Mecsek Kórus első hanglemeze és kazettája óta két év telt el. A most kiadott kazet­tára részben a korábbi években megtanult művek kerültek te­matikusán új felvételre, részben pedig a könnyebb műfajú dara­bok. A felvételek apránként ké­szültek, ezért is tartott időben közel egy évig. A pécsi Feren­ces templom kitűnő akuszti­kája most is bizonyította - ahogy több más kórus eseté­ben is -, hogy érdemes itt rög­zíteni az anyagot. Nagy Ernő karnagy igényes művészi munkáját dicséri ez a kazetta. Händel: Dank sei dir, Herr (Köszönöm néked, Uram) című műve H. Ophoven fel­dolgozásában, Pasch szöve­gére, a pécsi dr. Vargha Károly műfordításában, magyar nyel­ven csendül föl. Koppány Il­dikó szép szólójával, Gyöngy­ösi István hozzáértő orgonakí­séretével minden bizonnyal a kórus szívesen énekelt száma lett. Az Ergebung (Hűség) című Wolf mű, valamint Sa- int-Saens: Tollite hostias című darabja szintén az első oldalon hangzanak el. A szólamok ará­nyos, árnyalt csengése, szép ívek, lekerekítések és követ­hető szövegmondás figyelhe­tők meg - egyebek között - az egymás után elhangzó kórusz- számokban. Századunk jelentős német szerzőjének, Max Baumannak nyolcszólamú Ave Maria című műve ritkán hallható. Meglepő és gyönyörű harmóniáit a Me­csek Kórus érzékenyen, meg­rázó erővel tolmácsolja. Két XX. századi magyar szerző, Orbán György: Ave Maria és Bárdos Lajos: Nyújtsd ki mennyből című műveivel a kortárs komponistákhoz fű­ződő vonzódását mutatja meg az együttes. A "B" oldal számos megle­petést tartogat a hallgató szá­mára. Két reneszánsz sanzon, Orlando di Lassotól blockflőte kísérettel és Arcadelt: Nous vuyons című madrigálja e mű­faj egy-egy gyöngyszeme. A kórus által szívesen énekelt mű Acciai: Zenélő doboza. A könnyed, játékos humor a fel­vételen is jól érvényesült. A pécsi Europa Cantat ide­jén egy fülöp szigeti együttes énekelte Cibispo feldolgozásá­ban a Dahi sa iyo című éneket. A Mecsek Kórus nemcsak a repertoárba, de a kazettára is felvette a filippino nyelvű da­rabot. A másik, tőlünk földrajzi térben távoli indián dallam a Lamento, amely Pászti Miklós földolgozásában, Koppány Il­dikó stílusos szólójával, érthető szövegkiejtésével, a kórusnak a kíséret szerepén túl tág érzelmi hullámzásra is lehetőséget kí­nál. Mohay Miklós: Éjszakai villanás című darabja nemcsak a partitúra szerint, hanem a megformálásban is komoly fel­adat elé állította a kórust és kar­nagyát. Az együtt lélegzés-gon­dolkodás nagyszerű pillanata ez a felvétel. A Let us Break című spirituálé és Max Frey földol­gozásában a Cucaracha című mexikói népdal záija a kazettát a kórus tagjainak hangszeres közreműködésével. A felvételt ifj. Dobos László irányította, a borító fotóját Guzmics Imre készítette. Törtely Zsuzsa Megjelent a Mecsek Kórus új kazettája Új utakon a Somogy Tüskés Tibor a főszerkesztő A kulturális folyóiratot, mely nevében viseli a szomszédos megye nevét, jól ismerik Bara­nyában. Elődje, a Somogyi írás című negyedévi szemle a hat­vanas évek elején jelent meg Kaposváron. Több, mint húsz éve kéthavonta megjelenő fo­lyóirattá alakult át, így idén a Somogy XXII. évfolyamába lé­pett. Életében most újabb, nagy távlatokat nyitó változás történt. Fenntartója továbbra is a Somogy Megyei Önkormány­zat, támogatója a Kaposvári Vá­rosi Önkormányzat és külön­böző alapítványok, de ezentúl a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság lapjaként, annak kiadásában jelenik meg. Főszerkesztője Tüskés Tibor lett. Társaság és folyóirat kapcso­lata nem újkeletű a magyar iro­dalomban. Elég az 1931-től Pé­csett működő Janus Pannonius Társaság 10. évfordulóján út­jára indított Sorsunk című folyó­iratot említeni. Az 1904-ben alapított kaposvári székhelyű Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság ebben az évben ünnepli megalakulásának 90. évfordulóját. Főbb tevé­kenységi körei Berzsenyi kultu­szának ápolása mellett az iroda­lom, a művészet népszerűsítése, találkozók, könyvbemutatók, művészeti kiállítások szerve­zése, rendezése. Bejegyzett tag­jainak száma 1993-ban 1000 felett volt. Az a tény, hogy a Somogy ezentúl a Társaság kiadványa­ként jelenik meg, több változást is lehetővé tesz. A folyóirat szerkesztősége a korábbinál fokozottabb mértékben kíván támaszkodni a Berzsenyi Tár­saság tagjaira. Sokan közülük már eddig is szerkesztőként, szerzőként működtek a lapnál, de remélhetőleg a változás következtében az olvasótábor is növekedni fog. A szerkesz­tőség a korábbinál esztétikai­lag igényesebb folyóiratot akar létrehozni, melynek szemhatára is tágabb ölelésű. Szeretnék kitágítani a szülő­föld fogalmát az Alpoktól az Adriáig terjedő régióra, a kri­tika műfaját pedig a művé­szetkritika irányába. Töre­kedni fognak eredeti doku­mentumok, emlékiratok köz­lésére. így az átmeneti idő­szak miatt kis késéssel, már­ciusban megjelenő számban érdeklődésre tarthatnak számot Martyn Ferenc eddig kiadatlan képzőművészeti jegyzetei, egy parasztasszony, Jónás Gyuláné önéletírása, és Vargha László pécsi jogászprofesszor vissza­emlékezése egyetemi éveire, amikor Takáts Gyulával, Weö­res Sándorral találkozott. Korábban megoldatlan volt a folyóirat terjesztése és az olva­sókkal való kapcsolata. Ennek jobbítására szeretnék a So­mogybái elszármazottakkal és a szülőfölddel szellemi rokonsá­gukat ma is ápoló emberekkel, itt Baranyában is, a kapcsolatot elevenebbé tenni. Sallai Éva / Acs Jenő: Kentaur-mező Amikor a nyár kedvére tanyázott, s érett gyümölcsök hevertek a napban; s komaszilkében kóstolót küldött az ősz: nem volt beszögelt szeme a háznak. A gyűrt dombok és a heves rétek is éltek, s szedrek vörös homályát kívánta a gyermek, s hatalmas csendben lépdelt a kentaur-mező, de holdközeiben elvirágzott az álma. Csak a járom lüktetett, s a szekerek nyikorogtak, s barmok tűnődtek véreres szemeikkel, s mikor a hold szemhéjként lezuhant, megtelt a sík földöntúli vérrel. Pákolitz István: Partnerség A mostari öregembernél ke­servesebben már nem lehet vé­leményt mondani. Döbbenetes volt, amit szétrombolt háza előtt mondott, de még inkább az, ahogyan mondta. Nem leverten, nem kétségbeeséssel, nem könnyel és átkozódással szólt, hanem rideg tárgyilagossággal, a minden mindegy közönyös fi­lozófiájával.- Minket már leírtak. Velünk senki se törődik. Sorsunk senkit nem érdekel. Magunkra hagy­tak. Keserves, hogy jószerivel semmit nem tesznek, akik te­hetnének. Esetleg eljutnak a tessék-lássék fontoskodásig. A vége-hossza-nincs tárgyaláso­kon, ha születik is ilyen-olyan megegyezés az egymást mar­cangoló felek között, másnapra fütyülnek a megállapodásra, új- fent ropognak a fegyverek. Az embargó nem azokat sújtja, akiknek szánták. Fegyver van, lőszer van, továbbra is dúl az ér­telmetlen testvérháború. A katonai beavatkozás eszka­lációt eredményez. Az ENSZ éppen olyan tehetetlen, mint annak idején a genfi Népszövet­ség volt. A szembenállók nem képesek szót érteni; mindegyi­kük magának akarja megkapa­rintani a koncot. A pusztító tűz­vészben a mi portánkra is át­csaphatnak a lángok. Nagy a veszély, bizony jó lett volna a valamelyes biztonságot adó csatlakozás, de csak part­nerség lett belőle. Ismét eltúloz­tuk a dolgot, az óhaj megha­ladta a realitást: ilyen politikai, gazdasági és katonai felkészü­letlenséggel nem vállalhatnak Pepitafüzetemből bennünket. Meg hát így ké­nyelmesebb is nekik: a partner­ség semminémű kötelezettséget nem jelent. 1938-ban nagy gar- ral szavatolták Csehszlovákia sérthetetlenségét, ám a náci ala­kulatokat ez nem zavarta. A ga­rantálók meg se nyikkantak, nemhogy lőttek volna. Az ilyen-olyan beavatkozások leg­többször fiaskóval járnak, oly­kor-máskor félmegoldást ered­ményeznek, ami rosszabb a hát- ramenésnél. A történelem, némi módosítással, a korhoz iga­zodva, megismétli önmagát. A gőgös, ostoba sovinizmus pl. úgy módosul, hogy fölülmúl minden eddigi őrületet. A kis népek, a nemzeti kisebbségek sorsában annyi a változás, hogy nyíltabb a hajsza ellenük, mint a történelem folyamán bármikor. Mostanában azonban, az Euró- pához-tartozni-akarás jegyében, érezhető-látható némi elmozdu­lás a holtpontról. Boldog emlékű Tímár Kál­mán tímárom nemcsak osztá­lyozta, kommentálta is a dol­gozatokat. Kristofics Bandiéra ezt írta:- A vártnál kevesebb, de már valami. A valaminél valamivel több a partnerség. Mindenkivel meg kell teremteni a partneri kapcso­latot, aki felelősséget érez a ne­hezen bontakozó holnapért. Szóbeszéd Ugyan hova lettek a mene­kült, alkalmi kéregetők? Sikerült nekik tovább evic- kélni Nyugatra? Munkát talál­tak? Akkor mégiscsak kevesebb a munkanélküli. Stagnál az inf­láció. Dereng az alagút vége. Közelebb vagyunk Európához, mint tavaly. A hurrá még korai, az árak nem kúsznak, de szök­nek fölfelé. A politikus azt mondja: alakúlgat, lassan stabi­lizálódik a gazdaság. A szegényember azt mondja: megette a fene az egész misku- lanciát. Szóbeszéd. ös­szevissza. A főkoledáló Krőzust hóna­pok óta nem lelem megszokott posztján. Ősi ellenlábasa szerint megfenyegette a hivatalos kö­zeget. A közeg úr rendszeresen zaklatta, adókötelezettséggel ijesztgette. Azzal érvelt a hiva­talos ember, hogy a Krőzus fő- foglalkozásában koldul, miért ne lehetne megadóztatni? Jöve­delme felét ugyanis eltagadná. A virágárus szerint a főkoledáló tettlegességre vetemedett, kis időre bekóterolták. Másik atyafi úgy tudja, hogy az ipsze áthe­lyezte őrhelyét a keleti város­részbe. A malomkerékfenekű asszonyság azt mondja, ágynak esett az öreg szivar. Ismét más azt hallotta, megnősült. Leány­otthonban talált ifjú feleséget.- Azám, a nagybüdös frászt! - vélekedik egy manóképű bá­csika, - a Kanári szigeteken nyaral őkelme! Ott örök a nyár. Mifelénk meg örök az össze­vissza szóbeszéd. És nemcsak koledálási, hanem mindennemű ügyekben. Magabiztos Felmérés. Találgatás. Nép­szerűségi lista. Ki kivel köt, nem köt frigyet. Bizonyítvány- magyarázás. Ki, mi mögött, mekkora hangerővel tolong a sokaság. A „tömeg” szót mos­tanában talonba teszi a válasz­tékosabba, mert érzi, hogy elő­kelőén lenéző vállveregetés van benne. Szolid és nagyvonalú ígérgetésről egyaránt lehet hal­lani, olvasni. Nyilatkozatok tá­jékoztatnak: hazudós, mocsko- lódás nuku; szemfényvesztés, sültgalambvárás, korrupció, sógorkomaság kizárva. Min­denki mindenkinek mindent megbocsát. Nem akármilyen szeretetlakomáról is tudósít a sajtó. Imitt-amott önvizsgálat­ról is hallani; mit váltott, vagy nem váltott be a honatya, ho­nanya abból, amit jószándék­kal ígért. Ki, mikor, miért ült át oda, vagy amoda. Ki hányszor volt éppen távol, midőn nyomni kellett volna a gombot. Magabiztos ügyeletesből mu­tatkozik több is a soknál. Min­detek győzni akar, noha eny- nyien mégse diadalmaskodhat­nak. Jó néhány magabiztos kénytelen lesz majd kisomfor- dálni az ország házából. Nem baj. De az már baj, hogy a sok jó elképzelésből, tanulságlevo­násból, figyelmeztetésből, az Ady-megfogalmazta „Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz / Végül egy erős akarat?” A nagy nyüzsgésben össze­vonja szemöldökét a honpol­gár. 90-ben nem tudhatta, kire, mire szavaz: magától értetődő tehát, hogy a levitézlett dikta­túra ellen adta le vokság. Most rokonszenvezhet, elutasíthat, taktikázhat, számonkérhet, tar­tózkodhat. Csöndesen utálkoz- hat is, ha ilyesmire szottyan kedve. Csak közömbös nem maradhat. A szavazófülkében valakire és valami mellett kell voksolnia. Legyen önérzetes és magabiztos. Mert a bőréről van szó. Közéleti gondolatforgácsok- Államrezon. Az ember azt mondja: nem szabad, hogy a farkas megegye a bárányt. Ez erkölcstelen, mert én akarom megenni. Nem szabad, hogy a konkoly elfojtsa a búzát, mert magvait én akarom tápláléknak megőrölni. így szól az ember, de - ma­gas fokon - így szól az állam is.- A történelem dialektikája. A nagy hitek korára jó a nagy kiábrándulásoké. Jk- Az álmok dialektikája. Az ébredés olyan hírét költi az álmoknak, mit azok nem ér­demelnek meg. Jk- Remény. Az egyetemes undor néha a jövőbeni lelkese­dés forrása.-Egy ok, amelytől ma is elmegy az ember kedve a poli­tizálástól. Az elemzés meg tudja velünk utáltatni részlete­iben, ami egészségben még el- viselhetőnek tűnik.- A politikának az a fő hi­bája, hogy nem a politikus számára jár bűnhődéssel. Jk- Kormánypolitika. A kis-i-re mindig nagy pontot tesz. Jk-Némely ideológiára. Rit­kaság alaposan átgondolni va­lamit anélkül, hogy ne sóhaj­tanánk. Gondolatainknak sóhaj a vége.- Aki a mai gyakorlatról ítéli meg a történelmet, köny- nyen hiheti, hogy az első em­ber is csak azért jött le a fáról, mert leküldték. Jk- Hajdanában Szókratész darázshoz hasonlította magát, amely egy lónak: Athén váro­sának nyakán ül, hogy hala­dásra noszogassa. Nálunk minden darázs, amely rátele­pedett valamely közösségre, Szókratésznek képzeli magát.-A nagyember kétszer hal meg. Egyszer mint ember, s egyszer mint nagysága.A sor­rend szerencse dolga.-Jótanács kezdő közéleti fér­fiú számára: Maradj gerinces! A politikában a meghajlított gerincek kiegyenesítésére rit­kán kerül sor. Magyar viszo­nyok között úgyszólván soha. (MTI-Press)-n. -r. I i 1 i I

Next

/
Thumbnails
Contents