Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-12 / 42. szám
6 üj Dunántúli napló A hét témái 1994. február 12., szombat Ha a vége jó, minden jó? Ciklus-záró ülésszak Nem tudni, hogy a szavazók hány képviselőt „marasztalnak” a parlamentben, s hánynak szüntetik meg a mandátumát. Csak az biztos, hogy jelenlegi összetételében utolsó ülésszakát kezdte meg a tisztelt Ház. Az elmúlt három és fél évben nagy léptékű munkát végzett a parlament a jogállam, a piacgazdaság törvényi alapjainak megvetésével. Teljesítményét azonban nem lehet fekete-fehéren megítélni, mert esetenként egy fegyelmezetten dolgozó, esetenként azonban egy civakodó, az ön- és pártérdekeket túlzottan előtérbe helyező parlament kiábrándító képét jelenítette meg. A következő 10 parlamenti hét alakítja ki a Ház jogalkotói munkájának végső mérlegét. A gazdasági kamaráról, a termőföldről, a médiákról, a rendőrségről, a Btk. módosításáról és seregnyi más fontos témáról döntésre váró törvényjavaslatok sorakoznak az asztalán. Eleve reménytelen a kabinet által indítványozott 30 törvény meghozatala - de a szűk idő-keretet jól kihasználva, a periférikus témák és az olcsó személyeskedések zsákutcáit elkerülve sokat törleszthetnek a törvénykezési adósságból. A ciklus-záró ülésszak ugyanakkor politikai vizsgája is lesz a parlamenti pártoknak, frakcióknak. Állják-e korábbi ígéreteiket, hogy az ország házát nem választási kampány-fórumnak, hanem a közügyek felelős intézése műhelyének tekintik? Vigyázó, figyelmes szemek kísérik a képviselőházi finálét. Még mindig bizakodva, hogy április második felében, amikor legördül a parlamenti függöny, hátha elmondhatjuk: ha a vége jó, minden jó ... Bajnok Zsolt Ki állja a számlát? A kormány rendet akar teremteni Aligha véletlen, hogy a miniszterelnök olyan időszakban találkozott az állami tulajdonú bankok vezetőivel, amikor a pénzvilágban újabb botrányok törtek ki. Jó tudni, hogy a kétes ügyletek nem a fent említett intézményeket rázták meg, de azért egyetlen felelős politikus és bankvezető sem lehet nyugodt, amikor jóhírű pénzintézetek - korábban az Ybl Bank, most a Lupis brókerház - keverednek kétes, sőt botrányos ügyletekbe. Az állami bankok házatáján minden rendben van? A találkozó egyik résztvevője „elárulta” a sajtónak, hogy a miniszterelnök nem volt nagyon elégedett működésükkel. Kerek-perec kimondta, hogy a bankok nem töltik be szerepüket a piacgazdaság kialakításának finanszírozásában, a kormány által nyújtott preferenciák gyakran nem a hazai vállalkozókat segítik, hanem eltűnnek a bankrendszer csatornáiban. Hogyan reagáltak a kritikára a bankelnökök? A hírek szerint „elfogadták a bírálatokat”, de a hangsúlyt nehéz helyzetük ecsetelésére helyezték. Bizonyára megalapozottan. A kérdés azonban nem kerülhető meg: ha a kritikák a bankok pénzpiaci tevékenységére vonatkoztak, nem az lett volna a logikus, hogy a reagálások az intézmények piaci magatartásának, aktivitásának, módszereinek javítására összpontosulnak? Úgy hírlik, hogy ők viszont elsősorban piaci helyzetük javításáról szóltak.amit nem csak piaci módszerekkel, hanem állami megrendeléseknél kapható preferenciákkal szeretnének javítani. Ez az igény vajon nem riasztja-e a magyarországi küL földi befektetőket? Rendcsinálás? A miniszterelnöki találkozó nyilvánvaló jelzés arra, hogy a kormány rendet akar teremteni a bankvilágban. S ez nem pusztán a bankárok ügye. Mindannyiunké, hiszen az országért mi állj uk a számlát. Heti patika ügyelet Hivatalosan senki nem szólt semmit. Legalábbis az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálathoz nem érkezett sem jelzés, sem kérés arról, amiről a pécsiek várakozás közben beszélgettek. Az ügyeletes gyógyszertár előtt sorban- állva méltatlankodtak azon, hogy hidegben, influenza idején csukott ajtó mögül szolgálják ki őket. Voltak, akik arra gondoltak, hogy ez egy új helyzet, amely a patikák ügyeleti rendjének változásával egyidőben következett be. Nos, a kettő között nincs ösz- szefüggés. A patikák ügyeleti rendjét az elmúlt év decemberében változtatta meg a megyei tiszti-főgyógyszerész. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a magán gyógyszertárak létrejöttével jelentősen bővült a patikák száma, hallottuk dr. Várszegi László megyei tiszti-főgyógyszerésztől. Áz is tény, hogy a gyógyszerészek egy része az új patikákban találta meg a helyét, sokan elmentek az állami gyógyszertárakból. Részben az arányosabb teherviselés, részben a sok országban már kialakult gyakorlatot jelentő heti-váltásos ügyeleti rendszer meghonosítása miatt módosították nálunk is a korábbi gyakorlatot. Pécsett ez azt jelenti, hogy a Lánc utcai rendelő melletti Zsolnay gyógyszertár állandóan ügyeletes. A Mozsonyi, (Bajcsy Zs. u. 23), az Arany Sas (Széchenyi tér 2.), az Áranykehely (Citrom u. 5.) és a Winkler Lajos (Munkácsy M. u.4) patika pedig heti váltásban ügyel. Erről a lapukban folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat. A heti váltás azt jelenti, hogy hétfőn zárástól a következő hétfő reggeli nyitásig tart az ügyelet. Az ügyeletet - mint korábban is - zárt ajtók mellett tartják, ablakon veszik be a vényt és ablakon keresztül adják ki a gyógyszert. Ezt a megoldást részben biztonsági a okok, részben a létszámhiány magyarázza. Ez a rendszer azonban nem szentírás, mondta a főgyógyszerész. Nagyobb betegforgalomnál lehetőség van a változtatásra. Akár úgy, hogy meghosz- szabbítják a nyitvatartási, akár úgy, hogy megerősítik az ügyeletet, illetve arra is van mód, hogy hét végén, napközben, nyitott ajtók mellett ügyelnek. Bár, - mint utaltunk rá - hozzájuk ilyen jelzés, kérés, nem érkezett, áttekintik az ügyeletek alatti forgalmat, s ha a nagysága az átlaghoz képest megnövekedett, akkor átmenetileg változtatnak rajta. T. É. Az áttekintés már megtörtént. Érdeklődésünk után egy nappal telefonált a megyei tiszti főgyógyszerész és elmondta, hogy az influenzás megbetegedések kezdetén tapasztaltak megnövekedett forgalmat az ügyeletes patikák. Közülük kettő, - az Aranyke- hely és a Winkler Lajos gyógyszertár - saját hatáskörben, rugalmasan megerősítette, illetve nyitott ajtóra váltotta az ügyeletet. Ugyanezt teszik a jövőben is hasonló helyzet esetén. Nem fejeztünk be semmit, az én sorsom az volt, hogy elkezdjem a változtatásokat Nyugállományba vonul a honvédség parancsnoka Beszélgetés Lőrinci Kálmán vezérezredessel Február 11-én 55 éves Lő- rincz Kálmán vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka, aki bejelentette, hogy március elején nyugállományba vonul. Ebből az alkalomból készített az Új Dunántúli Napló interjút a búcsúzó tábornokkal. Lőrincz Kálmán a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola elvégzése után az Egyesített Tiszti Iskola páncélos parancsnoki tagozatán avatták tisztté 1960-ban. Volt szakasz-, századparancsnok, dolgozott ezred- és hadosztálytörzsben, a Honvédelmi Minisztériumban, hadosztályparancsnokként nevezték ki tábornokká. A haderő- reform tervezésének időszakában lett seregtestparancsnok, ebben a minőségében aktív részt vállalt annak előkészítésében. Elvégezte 1970-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát és a Szovjetúnió Vezérkari Akadémiáját 1976-ban. Nős, két gyermeke van. Számot kell vetni- Az elmúlt négy évben nem sokat szerepeltem a sajtóban, keveset mutatkoztam a nyilvánosság előtt, mert úgy gondoltam, nekem nem látszani, hanem dolgozni kell a honvédség élén. Most, amikor befejezem a hivatásos katonai szolgálatomat, szívesen állok a sajtó rendelkezésére, annál is inkább, mert az embernek ilyenkor számot kell vetnie a dolgaival, s ezt nyugodtan elvégezhetem a nyilvánosság előtt.- Tábornok Úr ! Miért vonul nyugdíjba ? Ez belső indíttatást jelent, vagy egyéb körülményei is vannak a döntésének ?-A tábornokok addig szolgálnak, amíg a politika szükségesnek tartja. A legnagyobb közjogi méltóságnak van joga kinevezni a tábornokokat, illetve neki van joga megszüntetni a szolgálatot. A hivatásos szolgálatom befejezése egy kerek dolog, három alapvető kérdés motiválja. Az első: a politikai döntéshozókkal együtt, én is úgy értékelem, hogy az 1989. december 1-jén elkezdett feladatomat négy év alatt befejeztem. Most egy másik periódus kezdődik a Magyar Honvédség életében, ezt olyan személyeknek kell irányítaniuk, akik egyben le is tudják vezényelni, erre megvan a lehetőségük. A második motiváló tényező, hogy február 11-én betöltöttem az 55. évemet. A parancsnokiásom ideje alatt több tábornok kollégám kényszerült nyugdíjba vonulni, ezért erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy én se kérelmezzem, illetve ne is részesüljek különös elbírálásban. A harmadik tényező az, hogy 1991-ben a köztársasági elnök a szolgálat további ellátására kötelezett, az új honvédelmi törvény bevezetéséig. Ez idén január 1-jén megtörtént.-Foglalkozott-e az utódlás kérdésével, illetve tett-e javaslatot az új parancsnok személyére ?- Az új parancsnok kiválasztása szinten a politika feladata, ebben a témában jelenleg zajlanak a tárgyalások. Néhány vonatkozásban megtettem a miniszter úrnak a személyi változásokra vonatkozó javaslataimat. Kollégaként kezeltek- Mivel foglalkozik a nyugdíjba vonulása után?-Tavasztól felkészülök a következő öt aktív évemre, nem óhajtom térdemre tekert pokróccal várni a halált, 55 évesen és egészségesen. Természetesen kaptam különböző ajánlatokat, egyelőre egyik sem konkrét, azonban az bizonyos, hogy továbbra is dolgozni akarok. Az elmúlt években sokat foglalkoztam a válságelmélettel, válságmegelőzéssel, a háborús szint alatti katonai konfliktusokkal, ebben a témakörben kértek fel további munkákra. A legjobban az a kérdés érdekel: szükségszerű-e, hogy egy nagyméretű társadalmi változás háborús eseményeket vonjon maga után, ugyanis 1993-ban a világ 119 pontján volt háborús konfliktus, míg a korábbi években ennél kisebb számban alakultak ki fegyveres összetűzések.- Önt a honvédségen belül, illetve külföldön egyaránt elfogadták parancsnokként, és profi katonapolitikusként. Hogyan sikerült ezt elérnie?-Nagy szerencsém volt a pályafutásom során, nem csak ebben a négy évben, hanem korábban is, mert a munkatársaim és tiszt kollégáim elfogadtak. Mi azt mondjuk, háromszor leszünk parancsnokok: először amikor kineveznénk bennünket; másodszor, ha az állományunk is annak tart minket; illetve harmadszor, ha magunkat is annak tartjuk. 1990-től jelentősen megváltozott a nemzetközi környezet, ehhez alkalmazkodva kellett az országnak, illetve a hadseregnek megoldania a feladatait. Azok a katonadiplomáciai feladatok, amellyel a kormány és a miniszter úr megbízott - mind a NATO törzsben, mind a kétoldalú katonai kapcsolatokban - nagyon fontosak voltak abból a szempontból, hogy mit tudok elmondani magunkról, menynyire tudjuk elfogadtatni az itthoni tevékenységünket, a változásokat. Végre egyszer nem ellenségeket, hanem partnereket kellett szerezni a feladatok végrehajtásához. A másik nagyon fontos tényezője a nemzetközi kapcsolatoknak, hogy mit lehet ezek révén megtanulni, mit lehet a látottakból a hazai környezetben is megvalósítani. Számomra nagyon fontos volt, hogy profi kollégaként kezeltek a nyugat európai katonai vezetők, őszintén és nyíltan beszéltünk a legnehezebb katonai kérdésekről, a régió biztonságpolitikájának katonai vonatkozásairól. Nemcsak szolgálati és diplomáciai kapcsolatok alakultak ki köztünk, hanem több esetben személyes kontaktus is.- Milyen hadsereget hagy itt búcsúzásakor ? Egy nemzeti önálló erő- Nem fejeztünk be semmit, az én sorsom az volt, hogy elkezdjek valamit. Az átalakulás nagyon nehéz folyamatát rendkívül hátrányos körülmények között kezdtük el. A hadsereget csak úgy lehetett átalakítani, hogy egy támadó típusú, szerződésbe integrált hadseregből, egy nemzeti, önálló erőt kellett kialakítani a védelmi doktrínáknak megfelelően. Ezt az átalakítást a hadsereg szerkezetére, az alakulatok átdiszlokálására, illetve szinte minden területre kiterjedően meg kellett oldani. A bonyolult feladat nagyságrendje nem tette lehetővé, hogy rövid idő alatt végezhettünk volna ezzel a tevékenységgel, ez általában 10-15 éves folyamatot jelent nemzetközi viszonylatban is. Sikerült megteremteni viszont a hadsereg belső igényét az új feladatokra való megfelelés iránt. Nem szabad elfelejteni, hogy a hadsereget csak a társadalmi változásokkal együtt, azzal párhuzamosan lehet átalakítani. Ez azt jelenti, ha mi nemzeti haderő akarunk lenni, ahhoz figyelembe kell vennünk minden mozzanatát a mai magyar társadalmi átalakulásnak, ezzel szinkronban, ehhez idomulva lehet a hadsereg átalakítását végrehajtani. Ugyanakkor az átalakulás folyamatában meg kell felelni a nemzetközi helyzet kihívásaiból adódó feladatoknak is. Egy állandóan csökkenő költségvetés mellett, saját tartalékaink felélésével menedzseltük a hadsereg átalakítását. Ezek a tartalékok elfogytak, új kondíciókra van szüksége a hadseregnek a további intenzív előrelépéshez. A legszomorúbb: nem csak a sokat emlegetett haditechnikai helyzet a lehangoló, hanem az is, hogy ezt a feladatot a folyamatosan romló élet- és munkakörülmények mellett kellett megvalósítania a becsületesen dolgozó, hatalmas áldozatokat is vállaló hivatásos állománynak.- Mit érez a legnagyobb hiányosságnak, amit az elmúlt négy évben nem sikerült megoldani ?-Több ilyen téma is van, azonban a legfontosabb, hogy minden erőfeszítésem ellenére sem tudtam annyit tenni a hivatásos állomány érdekében, mint amennyit megérdemelt volna. Egy kedvetlen honvédséget hagyok magam mögött. Nem azért kedvetlenek, mert nem értenek egyet a változásokkal, hanem azért, mert egyre csökken a lehetőségük arra vonatkozóan, hogy ezt a változást intenzíven, kreatívan, önmagukat adva segíthessék, végrehajthassák. Az elmúlt években a '95 utáni haderőfejlesztés alapjainak lerakásán dolgoztunk, meggyőződésem, hogy sikerült megteremteni azokat a szilárd alapokat, amelyeken egy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb fejlődés rajzolódhat ki. Itt a törvényi-jogi alapokra, a személyi kérdések rendezésére, a vezetési-szervezeti alapok lerakására, illetve a haditechnikai háttér megteremtésére gondolok. Ezek segítségével egy önálló, az európai viszonyokhoz jól csatlakoztatható, de mégis nemzeti hadsereget hozhatunk létre. Ha ezekhez az alapokhoz sikerült valamennyire hozzájárulnom, akkor elmondhatom, hogy eredményesen tevékenykedtem.- Ön szerint milyen manapság a tiszti kar megbecsülése, hogyan vélekednek a hivatásos katonákról?- A tiszti kar jelentős része méltó a tiszteletre áldozatvállalása, felkészültsége és morális beállítottsága szempontjából egyaránt, még akkor is, ha ettől eltérő tapasztalat is van. Nem hiszem, hogy az elmúlt négy évben történt botrányos cselekmények alapján - amelyben a katonák minimális hányada volt érintve - szabadna általánosítani az egész állományra. Az elmúlt négy évben egyetlen egyszer sem tapasztaltam - a tisztek jelentős része ide tartozik hogy megkérdőjelezték volna a parancsaimat, azokat ne hajtották volna végre a legjobb tudásuk szerint. Egyre több tiszt tanul külföldi egyetemeken, akik kiváló minősítéssel érkeznek haza. Ez nem a tiszti kar középszerűségét bizonyítja sem a tanulásban, sem a felkészülésben, sem a változásokra való gyors reagálásban, sem a mindennapi munkában.- Mit jelent Önnek a honvédség? Szeretem a mesterségem- Gyermekkoromtól vagyok katona, 14 évesen jelentkeztem a katonai kollégiumba. Engem ez a szervezet nevelt, éltetett és emelt maga fölé, fokról fokra. Gyakorlatilag mindent jelent a honvédség számomra, itt éltem le 37 évet. Szeretem a mesterségem, ezt csak nagyon nehéz úton, sok küzdelem árán lehet megtanulni. Nagyon tiszteltem azt a közösséget, amelyben élhettem. Ennek a mesterségnek van egy csodálatos filozófiája: ezt nehéznek lehet tartani addig, amíg rá nem jön valaki ennek a belső értékrendjére, azzal azonosulni tud. Amikor ezt az értékrendet magáénak tekinti az ember, sőt ez erősíti a különböző beosztásokban, az fantasztikus közösségi erőt jelent. Ha erre rá- érez valaki, akkor már nem tehernek találja mindazt, amit egy sorkatona annak érez, hanem szinte sportként fogja fel. Egyszerű gyerekként jöttem ebbe a hadseregbe, így szeretnék távozni is. Hajdú Zsolt Lőrincz Kálmán az Új DN szerkesztőségében Fotó:Laufer
