Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-10 / 40. szám
1994. február 10., csütörtök Városaink üj Dunántúli napló 7 Pécsi körkép Parkszimfónia A tudomány határán végzett újabb kutatások eredményeinek híréből ráébredtem, van valami, ami - fásultságon túl is - a növényekkel hoz lelki rokonságba. Állítólag kísérletek igazolták, hogy bizonyos virágok határozott zenei ízléssel rendelkeznek. Mozart zenéjétől például szépen virulnak, növekednek, a kemény rock-ot „hallva” viszont valósággal elhajolnak a hangforrástól. Nos - a virulást és a növekedést kivéve pont így vagyok vele én is. A kutatás további részleteit sajnos már elfelejtettem, így nem tudok válaszolni arra a kérdéssorra, amit a múlt századi német filozófus, Joachim Danes állított fel minden emberi - szabad kiteijesztésemmel: „és növényi” - cselekvés vizsgálatára: mit, kit, miképpen, miért és mely eszközök által? Ám ezzel nem vagyok egyedül. Két hete gazdasági társaságokkal alakította át a közgyűlés a közüzemi vállalatait, a köz- művagyont pedig egy részvény- társaságba vitte be. Ez az Rt. hivatott a közüzemi feladatokat szerződéses alapon elvégeztetni. Papírforma szerint a többi gazdasági társasággal, de a struktúra elveiben az is benne van, hogy más szférából is kikerülhet a szerződő fél. Nos, az Rt. még meg sem kezdte a működését, máris bekövetkezett a közmondásos puding kostolója: a közgyűlés döntés elé került, hogy kivel végeztesse el idén a város „közterületi zöldfelületeinek fenntartását”. A precedensként minden áron érvényesítendő elv mellett négy döntési alternatíva volt: a Kertészeti és Parképítő Vállalat jogutódja végezze a munkát; az előbbi kapja meg a megbízást, de pályáztassa meg a részfeladatokat; a tavalyi szerződéseket hosszabbítsák meg az <év végéig; a szerződések meghosszabbítása csak az rt. működésének megkezdéséig nyúljon, s utána már az gondoskodjon az újak megkötéséről. A struktúrát felépítő elv azt kívánta, hogy az utóbbi változat győzzön: ne legyen eleve lefutott kérdés, hogy ki jut majd munkához. Pedig az lett volna a célszerű, ha a harmadik és negyedik változatot kombinálják. Mert abban ugyan nem vagyok biztos, tényleg van-e zenei ízlésük a virágoknak, vagy csak a hangerőre, a hangrezgés valamely tartományára allergiásak, abban viszont igen - s erre már Petőfi is rámutatott -, hogy bizonyos dolgokat nem lehet nekik megtiltani. Például, hogy nyíljanak. Feltéve persze, ha elültetésük megtörtént. S itt a bökkenő: a döntés igazodik ugyan az elvhez, de nem igazodik a természet, a növényi élet ciklikusságához. Az rt. úgy két hónap múlva kezdi meg csak a működését, a növényvilág és a kertészek naptárában viszont nem április valahányadikán kezdődik vagy zárul az esztendő. A döntés előtt netán mégis érdemes lett volna a teljes Da- ries-féle kérdéssorra válaszokat keresni, mert ennek a pécsi parkszimfóniának az első tétele nem éppen mozarti harmónia. S hátha mégis van a virágoknak zenei ízlésük. Dunai Imre Városház-sarki söröző-étterem Reprezentatív jeliegűként a századforduló hangulatát idézi majd A Városháza délnyugati sarkán épül majd a söröző Löffler Gábor felvétele Továbbra is függőben lévő kérdés, hogy mi lesz majd a városháza földszintjén, a régi Centrum Áruház helyén? Ismeretes, hogy az értékes üzlethelyiség hasznosítására tavaly kiírt első pályázat a közgyűlés döntésképtelensége miatt végül is eredménytelennek bizonyult, s csak nemrégiben hirdették meg az újabbat. A kérdés így tehát legjobb esetben is csak áprilisban dől majd el. A Városháza délnyugati sarkán lévő volt műszaki bolt sorsát kezdettől fogva különválasztották a többi üzlethelyiségétől, s eleve kijelölték hasznosítási formáját is. Jó néhány nyugat-európai példa nyomán reprezentatív jellegű, a polgárokat, az idegenforgalmat és a város nemzetközi kapcsolatait egyaránt szolgáló söröző-éttermet álmodtak meg erre a helyre. Erősen indokolt lokálpatrióta szempontból bérlőként és üzemeltetőként a Pannónia Sörgyár jöhetett leginkább szóba. Már csak azért is, mert ezzel a megoldással egy nagy hagyománynyal bíró pécsi termékféle propagálása is méltó körülmények között valósul meg. Az önkormányzat ajánlatát a gyár új tulajdonosa is megvalósíthatónak találta. A tárgyalások január végére abba stádiumba jutottak, hogy az önkormányzat közgyűlése határozatban fogadta el a még kidolgozandó szerződés-tervezet tartalmát. Üzleti részletekbe - különösen a határozatlan időre szóló bérleti szerződés megkötése előtt - nem lenne ildomos belemenni. így abba sem, hogy mennyi lesz a bérleti díj, s abba hogyan és meddig számítják majd bele a helyiség átalakításával, korszerűsítésével, felújításával, söröző-étteremként való üzembehelyezésével járó költségeket, amelyek a Pannónia Sörgyárat terhelik.(Ennek összegét egyébként jelenlegi árfolyamon 50-60 millió forintra becsülik.) Az viszont már a város polgáraira közvetlenül tartozó kérdés, hogy az üzlethelyiség átalakítása után városház-sarki söröző-étterem mennyire változtat majd a városháza épületének, s vele együtt a város főterének a képén? Ezekkel az aggodalmakkal kapcsolatban hangzott el a közgyűlés ülésén az az információ, hogy a söröző-étterem a tervek szerint belül és külső megjelenésében is a múlt századvég hangulatát idézi majd. Ez stílusban és korszakban teljesen egybeesik azzal az időszakkal, amikor a városháza épült. Az esetleg ettől elrugaszkodó terveknek egyébként is eleve gátat szabna az a körülmény, hogy a történelmi belváros épületei külső képének átalakításhoz mindenképpen szükséges a műemlékvédelmi szakhatóság jóváhagyása. D. I. Magaslati úti kilátások és a „társuralkodó” Utcáról utcára Lehetne egy kilátóhelyet építeni a Magaslati út 48-52 szám helyén, ahol most csak egy szemétkupac díszeleg Löffler Gábor felvétele A Magaslati utat hajdan azért alkották, hogy ott végigsétálva csudálatosán szép pécsi panorámában gyönyörködhessen a polgár. De ez már rég odavan; csak keskeny kis slicceken át pillanthat a sétafikáló a városra. Talán ezért sem tolonganak arrafelé a sétálók. Az elmúlt évtizedek - az út születésétől számítva - felfalták a kilátást, s ami kevés megmaradt, lassan az is veszendőbe megy. Itt van például a Susogó, ez a hangulatos hegyoldali borozó, talán az egyetlen, s utolsó e műfajban. Annak idején biztosan azért épült éppen oda, hogy a teraszra kiülők némi sö- rözgetés mellett mindenféléről beszélgetvén azzal is szórakoztassák magukat, hogy el-elanda- lognak Pécs gyönyörű látképén. Aztán egyszer csak épült eléje egy emeletesház, ami ugyan csorbította a kilátást, de ha jól helyezkedett a vendég, maradt belőle még bőven. Es most a kettő közé épült még egy - hát igen, sűrűsödik a Mecsek-oldal! -, s ez végleg „bezárta” a kerthelyiséget, ami most már olyan, mint amikor egy bérház zárt udvarára tesznek ki néhány vendégcsalogató asztalt. Gondolom, nem lesznek igazán boldogok a Susogó első tavaszi vendégei, amikor azt fogják konstatálni, hogy Pécs látképe helyett egy ház hátsó felében gyönyörködhetnek. Egy darabka panoráma Persze azért még folyik a versengés - bár egyre kevesebb a lehetőség - itt is a Mecsek-ol- dalért. Tagadhatatlan: sikk itt lakni még azon az áron is, hogy úgy besűrűsödik a táj, hogy - amint mondani szokták - egymás szájába lámák az emberek. Ám van még - jelenthetem örömmel - egy hely a Magaslati úton, ahonnan zavartalan a kilátás a Tettyére, és feltehetően az is marad. Egy 25-30 négyzetméternyi csöppecske fennsík peremén álldogálok, alattam meredeken szakad le a hegyoldal, lent pedig remek kis sze- méltlerakóhely csúfságoskodik. Két házszámnyi a terület - a 46-os és az 52-es szám között van -, de a hely hihetetlen meredeksége az, amiért remélem, soha nem lesz itt 48-as és 52-es számú ház. Lehetne hát egy épített kilátóhely néhány paddal, ahonnan igaz, „csak” a Tettyére és a Havihegyre van kilátás, de ez is valami nagyszerű. Nem tudom, hogy kinek a tulajdonában van a két „házszámnyi” hely: magántulajdon-e, vagy önkormányzati? Mindenesetre éppen a házépítésre való alkalmatlansága okán talán meg lehetne csinálni itt a Magaslati út egyetlen „főhivatású” kilátóhelyét. Magánkilátók Mert úgynevezett „magánkilátók” azért épülgetnek. Nem csekély túlzással ezt az egész mostani Mecsek-oldalt annak tekinthetjük, s bizonyos vagyok abban, hogy az építkezők zöme éppen ezért települ ide. Ilyennek tekinthetjük azt is, amire már hónapokkal ezelőtt felhívták a figyelmemet, most pedig meg is győződtem a „merénylet” valódiságáról. Ha például a Búza térről tekintünk fel a Havihegyre, közvetlenül a kápolna alatt egy jelentős tömegű épület vonja magára a figyelmet: innen nem sokkal kisebbnek tűnik, mint felette a kápolna. De közelebbről sem látszik kisebbnek! A Havihegyi út kanyarulata alatt van a ház, az útról nézve csak egy felmagasodó, már-már balkániasan csúcsos tetőt látni. Az általa fedett ház talán nem éri el alapterületét nézve a kápolnát, a tömege mégis alaposan rájátszik a csaknem 300 éves műemlékre, ami mindmostanáig zavartalanul uralta - és ez volt benne a megragadó! - a tájat. Most már van „uralkodótársa”. Vajon kinek a dicsőségére? Hársfai István Városvédő őrjárat Most tudatosan két régebbi fényképet közlünk: mindkettő az egyik legnagyobb római kori ásatási helyet ábrázolja. A város sokat köszönhet Kárpáti Gábor régésznek, az ásatások vezetőjének. Az ő és munkatársai tevékenysége eredményeként sokkal többet tudunk most erről a korról, emlékeiről, mint akárcsak néhány évvel ezelőtt. Az OTP-székház és az Ifjúsági Ház közötti tér emlékeit a városnak kell megőriznie az utókornak, s ez a munka már elkezdődött. Az itt kialakult tér nem hivatalos elnevezése a város római kori neve: Sopianae. Reméljük, hogy ez a név megy majd át a köztudatba, s egyszer talán végre hivatalos közterületi elnevezés is lesz. A most közölt fényképek egyike a kibontott ásatási terület közönség-bemutatóján készült, a másik pedig már a betemetett állapotát mutatja. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Vandáljaink A Janus Pannonius utcai „lakatos kerítést” ismét kifeszítették, egyik fokát és lakatjait ellopták. A közeli házak kerítése mögé szemeteltek, a csatornák lefolyóit eltömítették. Máshol a házfalakat rondítják tele plakátokkal, frissen rendbehozott vakolatokat falfirkákkal, obszcén feliratokkal, undorító má- zolmányokkal, mint például a Ferencesek utcájának egyik házára pingált csibe képe. A parkok, egyéb zöldterületek és a buszmegállók padjait összetörik. Járdákat „tisztelnek meg” a kocsmákból hazafelé vivő úton. Minden elképzelhető szemetet elszórnak mindenütt. Mivel ezek takarítását alig lehet győzni, a „bűnjelek” tartósan közszemlén maradnak. Ebben a kétes dicsőségben valamennyi városrész osztozik, de a Mecseken is ugyanezt tapasztalhatjuk. Ez lenne a nagyvárosi lét ára? S vajon annyira kivédhetetlenül szükségszerű-e, mint amilyennek nálunk mutatkozik? Dr. Vargha Dezső Szarajevói filmnapok a Művészetek Házában Budapest után a pécsi FIDESZ Ákadémia első rendezvényeként mától három napon át Pécsett is bemutatják a Sara- jevói Filmnapok programját, azokat a játék- és dokumentumfilmeket, amelyek nagyrészét a boszniai háborút belülről látó sarajevói filmesek készítettek. A Művészetek Háza kistermében vetített filmek ossz időbeli terjedelme mintegy 15 óra. A filmnapok programja ma 14 órakor kezdődik, a vetítések pedig mindhárom napon 14, 16 és 18 órakor. Új parkolási rend lesz a Széchenyi téren A közgyűlés legutóbbi ülésén hozott döntés értelmében hamarosan megváltozik a parkolási rend a Széchenyi téren. A változás lényege: a téren valamennyi erre a célra igénybe vehető közterület fizető parkoló lesz és mintegy 9 rakodóhelyet jelölnek ki az üzletek, intézmények számára. A rendelkezés a közlekedési táblák kihelyezésével lép életbe, várhatóan a jövő hét második felében. A Szigeti városrész rendezési terve Kiegészítéssel módosították a Szigeti városrész részletes rendezési tervét. E szerint a tömbtelkes beépítésű területeken lévő épületek kisebb bővítése, funkcióváltása, korszerűsítése az úszótelkek szükséges mértékű kiegészítésével engedélyezhető. A rendelet kihirdetésével lép hatályba.
