Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-05 / 4. szám
12 aj Dunántúli napló Magazin 1994. január 5., szerda Belépőjegy helyett egy-két tojás A belgrádi állatkert lakóit a pusztulás veszélye fenyegeti. A hideg és az alultápláltság miatt sok egzotikus állat kimúlhat ezen a télen - mondta az állatkert igazgatója, Vük Bojkovic a UPI belgrádi tudósítójának. - A különleges madarak, zebrák és hüllők százai számára végzetes lehet az élelmiszer- és fűtőanyaghiány. Az óránként 5 százalékos hiperinfláció miatt az állatkert látogatóitól pénz helyett élelmet kémek az állatok számára. „Nem tudunk mit kezdeni az értéktelen bankjegyek halmazával. Naponta kétszer emelkednek az árak. Ezért aztán megszüntettük a belépőjegyeket. Egy-két tojást, egy zacskó almát vagy egy kis rizst kérünk belépődíj fejében a látogatóktól. „Koldulok, kölcsönkérek és lopok, hogy fenn tudjam tartani az állatkertet” - panaszkodott az igazgató. A húsevő állatoknak és madaraknak egyes helyi vállalatok adományoznak ele- séget, de a magántársaságok a jövőben már nem szállítanak húst, mert kilója 15 dollárnak megfelelő összegbe kerül. Egy tigris pedig naponta 10 kilót is megeszik belőle. Az állatkert beszerzett egy tehenet, amikor az üzletekben megszűnt a tejárusítás. Több mint 750 állatnak ad otthont a gondosan tájkertté alakított belgrádi állatkert, amelyet fel is újítottak azóta, hogy 1986-ban Vük Bojkovic lett az igazgatója. A sztár egy kétéves pelenkás csimpánz, Zorica, amelynek külön szobája van, jászollal és sok műanyagjátékkal. Császármetszéssel született, egy belgrádi nőgyógyász segítette világra. Az igazgató kedvence egy hathónapos, játékos tigris, Lola, minden nap személyesen eteti meg egy cuclisüvegből. A tej az állatkert új lakójának, Wendy tehénnek köszönhető. Még egyetlen állatot sem kellett az ínség miatt elaltatni, de az igazgató most nagyon aggódik a vemhes állatok miatt, amelyek még a télen ellenek. „Egy csimpánznak, egy vízilónak és egy zebrának lesznek kölykei, és nincs helyem a számukra - mondta szomorúan. - Egy csimpánzkölyköt már kiadtam gondozásra egy családnak. Menekült állataink is vannak, és nem tudjuk rendesen gondjukat viselni. Két medvebocs érkezett nemrég hozzánk - boszniai szerb katonák mentették meg őket azután, hogy anyjuk aknára lépett. Tavaly befogadtam sebesülteket a doboji állatkertből: egy tigrist, egy jaguárt és egy pumát. Ebben az északboszniai városban az állatkert lakóinak a nagy része elpusztult a tüzérségi támadások kereszttüzében.” Harry Franzen svéd kiskereskedő bort árusít boltjában Rostangaban, Stocholmtól 650 kilométerre délre, január 1-jén. Franzen úgy gondolta, hogy az állami bormonopólium nem érvényes, miután 1994-ben az Európai Gazdasági Térség érvénybe lépett. A rendőrség másképp vélekedett. Két charlestowni gyerek Sydney-től északra (Ausztrália) elszállításra vár a bozóttűz vidékéről, január 4-én. Négy körzetben kihirdették a szükségálapotot. 2000 tűzoltó küzd azért, hogy az 50 tűzfészket, amely átkúszik az államon ellenőrzése alatt tartsa. Ez 15 év legnagyobb bozóttüze. Hamisítás családi vállalkozásban A későn jövök lemaradnak Nyugdíjban a sarki kutyák Zsoldos árjegyzék Atomerőművek a partmenti vizeken Földkimélés céljából azt javasolja egy japán kutatóintézet, hogy a partmenti vizekre építsék föl a jövő atomerőműveit. A központi villamosenergetikai kutatóintézet szerint 500 ezer négyzetméternyi területet igényelne négy, 1100 megawatt összkapacitású erőműnek a felépítése és a földhiányban szenvedő szigetország jobban tenné, ha ezeket a nagyvárosok közelében, partmenti övezetekbe, ember alkotta szigetekre telepítené. Ibaraki kormányzóság környéke az első kiszemelt terület. Számítások szerint mindösz- sze tíz százalékkal kerülne többe a tengeri erőművi terv ki- vitelézése, a sziget megépítése, annyira magasak a japán telekárak. A sziget különben nemcsak erőműnek adna helyet, de korszerű infrastruktúrával, többek között jachtkikötővel, halászati övezettel is rendelkezne. Felmerült az, hogy óriáshajó fogadja magába az atomerőművet. 2.5 mázsa kokain Két és fél mázsa kokaint foglalt le a múlt héten a brit vámhatóság a kelet-angliai Felixstove kikötőjében. A szállítmányt egy különlegesen kialakított konténerben tették partra egy Kolumbiából érkezett hajóról. A kokain utcai értéke mintegy 70 millió font. Három embert letartóztattak. Az akcióról a brit vámhatóságnál elmondták, hogy a kokain az olasz maffiáé volt, és ez az első eset, hogy a maffia kábítószercsempészei megjelentek Angliában. A sikerért a brit, az olasz és a kolumbiai hatóságok jó együttműködését dicsérték. A családfő, Leon Amiéi és felesége gyakran ebédelt Franciaországban Marc Chagallal, közeli kapcsolatban álltak Dalival, miként Miroval, Piacasso- val és a század más művészóriásaival is. Egy idő után azonban Leon Amiéi rájött arra, hogy a képhamisítás jobban jövedelmez, mint az eredeti alkotások árusítása. Noha a családfő által alapított céget Eredeti Műalkotások Kft-ként jegyezték be New York államban, korántsem eredeti alkotásokat kínált eladásra. Egy-egy hamisított Dali vagy Chagall litográfiát, amely legfeljebb 25 dollárt ért, többezerért forgalmazott. A főbb idegenforgalmi központokban legalább 100 ügynöke árusította hamisítványait. Amikor a családfő meghalt, felesége, lánya, sőt a cégalapító lányunokája is bekapcsolódott a vállalkozásba. A rendőrség megtalálta a raktárukat, ahol 77 ezer hamisítványt foglaltak le, köztük 275 Dalit, 175 Mirot és 60 Chagallt. Az esküdtszék hosszú tárgyalás után most mondta ki a képhamisítók bűnösségét. Az özvegy időközben elhunyt, de a két lány és az unoka többéves börtönbüntetést is kaphat. Az ügy pikantériája, hogy mostantól egyetlen amerikai család sem lehet benne biztos, nem hamisítvány-e az a féltett kincsként őrzött litográfia, amelyet tulajdonosa eddig eredeti Chagall vagy Dali alkotásként mutatott meg látogatóinak. Összefogtak a későn jövők ellen a hongkongi Kai Tak repülőteret használó légitársaságok, amelyek megelégelték a gépek késedelmes félszállásából adódó tetemes veszteségeket. Ha ezentúl valaki nincs ott időben a Kai Takon, a repülőgép otthagyja. Január elsejétől az alkalmazottak a jegykezelést és útlevélellenőrzést negyven perccel, az utasok „beszállítását,, pedig tíz perccel a járat indulása előtt befejezik. Aki addig odaér, repülhet, aki viszont nem ... az marad. Az indoklás szerint az utasok egyre növekvő számban késtek el az utóbbi időben. A gépek emiatti késedelme percenként 385 dollár veszteséget okozott a légitársaságoknak. Ritkábban hallani ezentúl az Antarktiszon a sarki kutyák vo- nyítását: december utolsó hetében ugyanis nyugdíjba vonult a sarkkutatók hűséges segítőtársainak egy része. Az antarktiszi Mawson-tele- pen szolgált, immár agg kutyák utolsó, ötfős csoportja - Bonza, Ursa, Morrie, Welf és Elwood - már meg is érkezett az Aurora Australis nevű jégtörő fedélzetén Tasmania fővárosába, Ho- bartba. Az emberek hű barátai már rég túl voltak a rendkívül hideg körülmények között élő kutyák nyugdíj-korhatárán, a nyolc éven. Többségük már elmúlt 9-10 éves. A négylábúak A telefon nem sokkal éjfél után csörrent meg a szuhumi lakásban. A hívó egy durva hangú férfi volt, aki köszönés, bemutatkozás nélkül azonnal a tárgyra tart: „Ha az anyádat még egyszer élve akarod látni, fizess kétmillió rubelt!” Az idős asszony az utcai harcok és a bombázások elől menekült az abház fővárosból, valahol az úton ejtették foglyul s az emberrablók az említett, 165 ezer forintnak megfelelő válságdíjat követelték elengedéséért. A Moszkovszkij Komszomolec, amelynek különtudósítója mindezt megírta, hozzáfűzi: a zűrzavarban senki sem tudja, hány embert raboltak el a grúz-abház háborúban s közülük mennyit gyilkoltak meg. E háború szennyes hétköznapjairól szólva, a bűnbandák mellett mind gyakrabban említik meg a zsoldosokat: valószínűleg az emberrablások jórésze mögött is ők húzódnak meg. A moszkvai újság elsőízben közli egy zsoldos szerződés hiteles másolatát, amelyet az abház új otthonra találnak majd Dél- Ausztráliában, ott kutyabarátok fogadják be őket. Az Ausztrália által fenntartott Mawson-telep 27 sarki kutyájának azért kellett elhagynia az örök hóval borított jégmezőket, mert áz 1991 októberében aláírt madridi protokoll értelmében természetvédelmi területté nyilvánították a hatodik kontinenst. Az AP jelentése szerint Argentína is visszaszállította már sarki kutyáit. A kontinensen már csak a brit Rothera-bázis 14 fős kutyafalkája maradt; ők március-áprilisban hagyják el az Antarktiszt. hadügyminiszterhelyettes kötött bizonyos Dmitrij Boriszovics Semjakin-nal, a szovjet hadsereg valamikori tiszthelyettesével, aki Dél-Oroszországból érkezett a hadszíntérre. A pontos részletezés szerint napi 460 forintnak megfelelő összeg jár neki harci bevetések idején. Egy ellenséges páncélos megsemmisítéséért 8500 forintos jutalom jár, lelőtt helikopterért vagy repülőgépért ennek háromszorosa. Az orvosi ellátás díjtalan és sebesülés esetén csaknem olyan összegben részesül, mintha grúz tankot semmisített volna meg. A zsoldosok azonban leginkább életben szeretnek maradni. Sőt, a kínált jutalmakat szívesen toldják meg kisebb, nagyobb bűncselekmény útján. Az em- berrablási hullám is akkor vette kezdetét, amikor valamelyest csökkent a harcok hevessége s az abházoknak gondja támadt a sokszáz zsoldos kifizetésével. Ezért azok önálló pénzszerzési akciókba kezdtek s a hatóságok szemet hunytak felette. Az Alipore állatkert gondozói Calcuttában vizet adnak egy kéthónapos elefántbébinek január 3-án, amelyet egy 50 tagú el- fántcsorda magára hagyott, amikor december 27-én erdei rezervátumukból a tűz elől kimenekültek. Las Vegas titka Az amerikai befektetési tanácsadók joggal javasolják: aki teheti, vigye a pénzét Las Ve- gasba, mert a beruházás ott sokkal hamarabb megtérül, mint bárhol másutt az Újvilágban. A Névadóban felépült, hivatalosan háromszáz ezer lelket számláló város az egész világot sújtó gazdasági hanyatlás ellenére bámulatos gyorsasággal fejlődik, terjeszkedik. Ennek fő oka az amerikaiak játékos természete: amióta törvényesen is megengedett a szerencsejáték (1931), a Las Vegasba elzarándokolt turisták elképesztő mennyiségű zöldhasút hagytak ott a kaszinókban, a kártyaasztaloknál és a tengernyi játékautomata gyomrában. Az egykor gengsztereiről nevezetes sivatagi település mára a világ szórakoztató iparának fővárosa lett. A földkerekség tizenhárom legnagyobb szállodájából tizenkettő itt található, s csupán 1993 utolsó negyedévében két milliárd dolláros költséggel három megahotelt adtak át rendeltetésének. A méreteket érzékelteti, hogy egyikük az MGM Grand, amely a világ legnagyobb szállodája - több mint ötezer szobával várja látogatóit. Aki megéhezik, nyolc étterem közül választhat, a kaszinó pedig akkora, mint négy futballpálya. A statisztika tanúsága szerint 29,9 milliárd dollárt „vertek el” az utolsó esztendőben Las Vegasban a játékos kedvű vendégek, és az éves növekedés ebben az ágazatban tizenegy százalék. A Las Vegas-i gazdasági siker azonban nemcsak a szerencse lankadatlan űzésében keresendő. Ügyes reklámhadjárattal, s természetesen a megfelelő feltételek megteremtésével a kaszinóváros egyre inkább úgy él a köztudatban, hogy érdemes itt az egész családnak vakációzni, s nem feltétlenül kell engedni a játékautomaták és kaszinók csábításának. 24 golfpálya és több mint 200 teniszpálya várja a sportolni vágyókat, a gyerekek pedig Disneyland és több vidámpark közül is válogathatnak. Keresettek az olyan látványosságok is, mint az óránként élőben megrendezett kalózháborúk „igazi” ágyúdörgéssel és vízbe potyogó matrózokkal. De meg lehet csodálni a kitörő vulkánt, vagy a tűzokádó sárkányokkal viaskodó illuzionistákat is. Az esti szórakozásra áhítozó felnőtteket a párizsi Folies Bergere, jégrevü, görkorcsolya-musical, illetve sztárparádé váija olyan nagyságokkal, mint Frank Sinatra vagy Barbra Streisand. A legnagyobb vonzereje természetesen mégis a több mint százezer játékautomatának és a kaszinóknak van. Az átlagos Las Vegas-i vendég naponta öt órát tölt el a szerencsebarlangokban, és ötszáz dollárt „ruház be”. Nem is mindig eredménytelenül. A nagy számok törvénye alapján főként a „félkarú banditákban” reménykednek sokan: a nyeremények fele nekik köszönhető. Mivel érik el az üzletemberek, hogy egyenletes legyen a turistaáradat? Főként az amerikai viszonyokhoz képest meglepően olcsó, nemegyszer önköltségi, vagy még annál is alacsonyabb szállodai és éttermi árakkal. A Las Vegas-i vendég a megtakarítást (általában jócskán megtetézve) úgyis bedobálja a játékautomatákba, illetve zsetont vesz rajta a kaszinókban ... Toronyi Attila i
