Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-05 / 4. szám
10 üj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. január 5., szerda Miért deáki? Karácsonykor húsvétról írni? Nem, nem tévesztettem össze a hónapokat. Hankiss Elemér által 1990 szeptemberében elnémított, s most visszavonhatatlanul elnémult Antall József halála miatt tekintek vissza az 1990 évi MDF-SZDSZ megállapodásra (paktumra). A címre visszatérve: az előbbi paktumot létrehozó Antalit csak a húsvéti cikket megíró Deákhoz tudom hasonlítani, a paktumot pedig a húsvéti cikkhez. Miért? Ahogyan a passzív rezisztencia utáni kiegyezés lehetővé tette a fejlődés megindulását, úgy tette lehetővé a paktum a törvényhozás, az átalakulás megindulását. Mit is örököltünk - többek között - a szocializmusból? Az Országgyűlést helyettesítő Elnöki Tanácsot, a törvényt helyettesítő törvényerejű rendeletet, a parlamenti vitát helyettesítő társadalmi vitát, „az alkotmányerejű törvény” fogalmát. Az ilyen törvények az élet szinte teljes területét lefedték, és csak kétharmados többséggel lehetett elfogadni. Ez a többség a szocializmusban könnyen biztosítható volt. Parlamenti demokráciában a kormányerők és az ellenzék közötti politikai harc természetes. Antall számára krisztálytiszta eset, hogy az esetek többségében az ellenérdekű politikai felek nem fognak kompromisszumra jutni. Tiszta volt számára az is, hogy az alkotmány erejű törvény, a szinte 100%-os kétharmadosság a parlamentarizmusban zsákutca, és az ország kormányozhatatlanságát fogja eredményezni. A paktummal, az államfői poszt átengedésével elérte a kétharmados törvényhozási területek csökkentését. Ennek ellenére az Alkotmány még így is 30 területen kívánja meg a kétharmadosságot. Európai mércével mérve a 30 még így is példátlanul nagy. Hol tartanánk ma a paktum nélkül? Biztosan nem született volna meg 350 új törvény. Az évenkénti új kormány miatt talán lenne 50-100 új törvény. Még mindig a kárpótlás szükségességén, a föld privatizációján, vagy reprivatizációján vitatkoznánk. A szocializmusban döglött aknák (alkotmányerejű törvény, kétharmadosság) a parlamentarizmus keretei között működni kezdtek volna, megakadályozták volna az ország normális életét. A kompromisszumot, a kor- mányozhatóságot megteremtő Antall József ezért mérhető Deák Ferenchez. Nyeste Sándor Komló, Kórház u 3. Privatizáció, adók, foglalkoztatás A szocialista poggyász Mivel indul az MSZP a választási nagy utazásra? Erről faggatták a tudósítók, Horn Gyula szocialista pártelnököt és a párt más vezetőit pár nappal az óév-búcsúztatás előtt. A beszélgetés egyik fő tanulsága az lehetett, hogy a sajtóban derekasan „felpumpált” Horn— Békési ellentét dacára ez a párt az egységre vigyázni képes vezetéssel, letisztult nézetek birtokában készül a politikai erőpróbákra. A másik tanulság ennél fontosabb, de kevésbé hízelgő: azt a sarkalatos kérdést, vajon van-e elegendő átütő erő az esélyes pártok egyikének gazdasági elképzeléseiben, egyelőre nem lehet eldönteni. Am ha ebből a szempontból vizsgáljuk a szocialista stratégiáról elhangzottakat, annyi már látható, hogy legalább három területen - a privatizáció, az adók és a foglalkoztatáspolitika szférájában - jelentékeny változásokat szeretnének. „El kell indítani a bankok privatizációját" - mondja dr. Jánosi György, az MSZP egyik alelnöke egy olyan időszakban, amikor a kormány százmilliár- dokat fektet az eladósodott bankrendszer összeomlásának megakadályozásába. A szocialisták tehát szeretnék megkímélni az államháztartást ettől a tehertől. De miként és mennyi idő alatt? Hogyan tudnák parlamenti ellenőrzés alá vonni az egész privatizációs folyamatot, melyben szerintük nem a bevételekre kell helyezni a hangsúlyt, hanem a modernizálásra? Az adórendszert jelenlegi formájában még a Grósz-kor- mány kezdte kifejleszteni, ebből kimanőverezni tehát a szocialistáknak sem könnyű, s talán nem is érzik illendőnek. Valószínűleg ezért ismerik be most, hogy a párt hatalomra kerülése esetén - Horn szavaival - „az adóterheken lényegesen nem változtatunk”. A szocialista adó-stratégiának két sarkköve van: - a személyi jövedelemadó és a nyereségadó csökkentése a forgalmi adók növelése mellett, - az adórendszer stabilizálása. A kettő között van némi ellentmondás. Horn pártelnöknek igaza van abban, hogy a vállalkozók, a gazdálkodók, de a bérből élők számára is „elfogadhatatlan az állandó változtatás”, de ha az adórendszer átalakítása a cél, az a szocialistáknak sem menne egyik napról a másikra. Az egész visszafogott, talán kissé bátortalan adókoncepción érződik, hogy a szocialisták a kellemetlen őszi tapasztalatok nyomán, amikor a rivális pártok alaptalan ígérgetéssel vádolták őket, szeretnének szolidaknak tűnni. Ez érdekes dilemma. Kire alapozzanak egy választási kampányt? A konkurenciára, vagy a választókra? A Köztársaság téren a jelek szerint most mindenben a legalaposabb, legjózanabb, legszakszerűbb megoldást keresik. A választó persze nem az adórendszer átszabására, hanem bizony inkább adócsökkentésre vár. És nemcsak a választóról van szó, akire könnyű rásütni, hogy a zsebében hordja az agyát. Szó van arról a középrétegről is, amely vallja, hogy egy gazdasági fellendüléshez vállalkozásbarát, jövedelembarát környezet szükséges. A gazdaságtörténetben pedig elég példa található arra, hogy az adócsökkentés rövidebb-hosszabb távon az adóbevételek növekedését is eredményezheti.* Mindamellett az SZJA csökkentésével a szocialisták egyenesbe hoznák a saját maguk által létrehozott adórendszer legsúlyosabb torzulását: a nemzetközi viszonylatban pindurka jövedelmek „világ- színvonalú” adóztatását. Egy szocialista-szociáldemokrata ihletettségű programban a foglalkoztatási stratégiának kiemelt helyet kell biztosítani. Feltűnő, hogy - Békési szakmai prioritásai nyomán? - a szocialisták itt is a realitásokat részesítik előnyben. Két dologgal kell számolnunk: az új évre maradt 630 ezer munkanélküli aligha lesz a tavaszi választások legaktívabb rétege. Másrészt azonban a foglalkoztatáspolitika nemcsak azoknak szól, akik munkanélküliek, hanem mégin- kább azoknak,akik féltik megélhetésüket. Ez tehát kulcsmozzanat minden párt stratégiájában. A baloldal vezető pártja három dolgot kíván elérni ebben a szférában: a részfoglalkoztatási programok fejlesztését, a privatizációs garanciák szigorú betartását (vagyis annak a jelenleg alig respektált elvnek az érvényesítését, hogy a privatizálásnál előnyben kell részesíteni azokat, akik új munkahelyeket teremtenek, vagy a régiek megőrzését ígérik,) s végül az infrastruktúra fejlesztését, mivel az mindig új álláshelyeket jelent. E harmadik elképzelés reálisnak abban az esetben mondható, ha megvalósul az MSZP egy másik fontos belpolitikai-gazdasági célja - az önkormányzatok pénzhez juttatása. Az MDF koalíció kormányzati ideje alatt hatvanról-hetven százalékra nőtt a központilag elosztott állami bevételek aránya. Ezt a trendet szeretnék megfordítani olymódon, hogy a városok és a községek megfelelő mennyiségű fejlesztési pénzhez, az állástalanok pedig közmunkához jussanak. Rékássy Zoltán Az Agrárszövetség önmagát építi A mezőgazdaság helyzetéről és jövőjéről konzultáltak a közelmúltban a Magyar Szocialista Párt és az Agrárszövetség vezetői. Mindkét fél egyetértett abban, hogy az agrárágazat talpraállítása nemzeti ügy. Nagy Tamástól, az Agrárszövetség vezetőjétől arra kértünk választ, hogy miben azonos és miben tér el egymástól a két párt agrár- programja?- A kérdésre érdemben csak januárban tudok majd válaszolni, amikor a két párt szakértői bizottságai már túl lesznek egymás programjának tételes elemzésén, egyeztetésén. Végig kell gondolnia minden pártnak, hogy végülis kinek az érdek- képviseletét tűzi a zászlajára. Mert ha például a mezőgazdaságon kívül más rétegek érdekeit is képviseli, előfordulhat, hogy egyik vagy másik irányba eltolódnak a hangsúlyok.- Ha jól értem, arra a választási szövetségre céloz, amely az MSZP és az MSZOSZ között formálódik. Ön szerint nem lehet egyszerre „munkás és paraszt" érdekeket képviselni?- Az MSZP és a szakszervezetek között valóban erős kapcsolat jött létre. A szakszervezeti támogatás az Agrárszövetség számára is rendkívül fontos volna, mert az 1994-es év gazdasági gondjaival nehézen tudunk majd megbirkózni társadalmi alku nélkül. Az agrárvilágon belül azonban a szakszervezetek kisebb súllyal bírnak, mint más szektorokban, éppen ezért számunkra meghatározó, hogy az a párt, amelyik a szakszervezetekkel komoly kapcsolatot ápol, fel tud-e mutatni valamilyen garanciát az agrárérdekek képviseletére.- Elképzelhetőnek tart-e egy MSZP-Agrárszövetség koalíciót?- Az Agrárszövetség jelenleg önmagát formálja, legfontosabb teendője, hogy a parlamenti státuszt megszerezze. Egyébként sem teszünk olyan kijelentéseket, hogy „ezzel igen, azzal nem”. Amennyiben programjaink összeegyeztethetők, ha a demokratikus és parlamentáris játékszabályokat ők is magukénak vallják, ha nem képviselnek szélsőséges nézeteket - akkor bárkivel hajlandóak leszünk együttműködni. u.g. A liberális szociálpolitika Előző héten szóltam egy lehetséges szociálpolitikai alternatíva alapértékeiről, mint a szabadság, az igazságosság, a hatékonyság és a tolerancia. Ezen értékekből a szociális ellátó tevékenység következő alapelvei vezethetők le: Égy szabadelvű szociálpolitikának feladatai ellátása során túl kell lépnie mind a szocialista bürokratikus elosztáson, mind pedig a konzervatív jótékonykodáson, célként tűzve maga elé egy szektorsemleges vegyes szociális szolgáltató rendszer megteremtését. A demokratikus átalakulásból következően a liberális szociálpolitikának két új elemet is be kell, hogy kapcsoljon a szociális ellátórendszerbe. Az egyik a civil társdalom megnövekedett szerepéből adódó kölcsönösségi elem, amelyre a non-profit elven működő informális illetve lazán intézményesült ingyenes és laikus lakossági ellátások jellemzőek. A másik a piacgazdaság térhódításából adódó vállalkozási elem, amelyre a profit elven működő térítés és professzionális szolgáltatások a jellemzőek. A liberális szociális ellátó- rendszerben a két újabb elem (kölcsönösségi s vállalkozási) a két régebbit (bürokratikus újraelosztó és jótékonysági) kiegészíti, ezáltal egyrészt bővül a szolgáltatási kínálat, másrészt a piaci elem hatásából következően emelkedik az ellátási színvonal. így a szabadelvű szociálpolitika legfőbb feladata kell, hogy legyen az eddigi főleg hatalmi és hatósági jellegű paternalista gondoskodás helyett egy szerződéses és partneri jellegű kölcsönös együttműködés kialakítása, amelynek során mindig az a szociális ellátási technika kerül alkalmazásra, amely az adott esetben a leghatékonyabb. A kezdeményezőképesség ösztönzésének meg kell előznie a jóléti ellátó szolgáltatások iránti igény jelentkezését. A szociális szolgáltatások kiemelkedő szempontja az, hogy a rászorulók független cselekvési képességét megőrizzék vagy helyreállítsák, illetve önállóságot biztosítanak nekik. Ez jelenti egyrészt az önálló kölcsönösségi és vállalkozási szociális ellátási technikák súlyának növelését (pl. pályázati céltámogatásokkal), másrészt a rászorulók saját sorsuk iránti felelősségének az erősítését (pl. átképzési programokkal).A liberális szociálpolitikában az aktív szociális támogatási formák (pl. közmunka) elsőbbségét kell megvalósítani, ezáltal is lehetővé téve a passzív (pl. munkanélküliek jövedelempótló támogatása) ellátások iránti igény megelőzését. Fontos szempont a természetesség, azaz hogy a passzív ellátási formák elfogadásához nem tapadhat semmiféle hátrányos megkülönböztetés, „szégyenbélyeg”. Mindenki szabadon használhatja az általa igényelt előnyt vagy szolgáltatást anélkül, hogy társadalmi alsóbbrendűséget érezne vagy attól félne, hogy „kivételezettnek” bélyegeznék. Mind az érintettben, annak környezetében, mind a társadalomban tudatosulnia kell a szociális jólét szolgáltatás átmeneti jellegének, azaz annak, hogy egy rövidebb-hosszabb időszak után az aktív szférába való visszatérés lehetősége adott. A tudatosság alapelve szabadelvű értelmezésben annyit jelent, hogy az ad hoc válságkezelés helyett az adott ellátási rendszerről készített szociális problématérkép alapján tervszerűen kell kialakítani az ellátórendszert. Ez az információs hálózat biztosítja mind a legmegfelelőbb támogatási forma kiválasztását, mind a párhuzamos ellátások kiküszöbölését. Végül két kényes szempontról szeretnék szólni, egyikük a nyilvánosság kérdése. Az eddig tárgyaltak már feltételezik, hogy az ellátási rendszerről - a szolgáltatókról és szolgáltatásokról - a lakosságot folyamatosan tájékoztatni kell, illetve a helyi civil társadalom szociálisan elkötelzett szereplőit a döntések előkészítésébe és végrehajtásába be kell vonni. Az előző alapelv ellentéte a bizalmasság - a rászoruló és a segítő közötti ideális viszony minden bizonnyal leglényegesebb szempontja. Garantálni kell, hogy rászoruló által adott információkat a törvényben meghatározott célokon kívül csak az egyén engedélyével lehessen felhasználni. Dr. Kornya László, FIDESZ Trianon - Tanácsköztársaság A Lakiteleki Antológia Kiadó gondozásában napvilágot látott Vecseklőy József: Nem- zetgyilkossági kísérlet - Trianon (1919. Párizs) és Gerencsér Miklós: Vörös könyv 1919 című kötete. Trianonról újra és újra beszélni kell, hogy végre megis- meijük a békeszerződés teljes történetét. A nemrég elhunyt Vecseklőy József több mint ötven évet szánt műve megírására; nyolcvannál több - béke- szerződéssel foglalkozó - kötetet használt fel forrásmunkaként. A Vörös könyv a Tanácsköztársaság 133 napjának dokumentumait mutatja be kronológiai sorrendben. A kötetet 140 korabeli fotó teszi gazdagabbá. A Magyar Út Körök nyilatkozata Sorsfordító esztendő Szocialisták a lakáspolitikáról (2) Kitörési pontok A Magyar Út Körök Elnökségének értékelése szerint a magyarság sorsfordító esztendő elé néz! Mozgalmunk, jóllehet csak egy éves múltra tekint vissza, pozícióit megerősítette. Köszönhető ez annak, hogy a magyarság érdekeit töretlenül képviselte, és a jövőben is ezen az úton szándékozunk járni. Ezért sorainkba várjuk pártkötelezettségre való tekintet nélkül mindazokat a hazafiakat, akik népi-nemzeti és keresztény el- kötelezettségűek. A Magyar Út Körök Mozgalma különös figyelemmel van a magyar föld népére, ezen belül a kisgazda társadalomra és a nagy terheket cipelő középosztályra. A legutóbbi napok fejleményeit értékelve a Magyar Út Körök Mozgalom a nemzeti összefogás szükségességére hívja fel a figyelmet. Tudomásul kell vennünk, hogy most nem fogadnak be bennünket a NATO-ba, de ebből az nem következik, hogy akármilyen szovjet típusú, álnok baloldali kormányzatot ránk lehetne erőszakolni. Továbbra is csak rajtunk múlik, hogy milyen kormányzatot teremtünk magunknak. Olyanokra, akik 45 évig együttműködtek az idegen elnyomókkal, nem szabad rábízni az országot, mert ők mindenkor hajlandók saját hatalmuk megtartásának érdekében sötét erők segítségét igénybe venni. Az elnökség boldog és valóban jó, sorsfordító esztendőt kíván minden igaz magyar embernek. MUT Elnöksége Az Új Dunántúli Napló 1993. december 29-i számában tettük közzé a szocialisták álláspontját a jelenlegi lakáspolitika értékeléséről és egy új lakáspolitika azon elemeiről, melyek - a választások után - azonnali intézkedéseket igényelnek. A lakáspolitika alapkérdése azonban az, hogy a magyar gazdaság általános mozgásirányainak figyelembevételével, mely kitörési pontokat jelölhetünk meg a (elsősorban az első) lakáshoz jutás feltételeinek megteremtésében. Hosszabb távon, de belátható időn belül úgy ítéljük: Személyre (családra) szóló és valós jövedelemtől függő - a második gazdaságból származó jövedelmeket is figyelembe vevő - támogatási rendszert szükséges bevezetni, az ezzel kapcsolatos jogi, adózási és elosztási kérdések kidolgozásával egyidejűleg. Kiemelt célként kell kezelni a lakásépítés költségeinek lehetséges csökkentését, illetve a lakásépítés kínálati piacának megteremtését, a lakás beruházás ösztönzését. Ennek lehetséges megoldásait abban látjuk, hogy- a lakásépítést végző és bonyolító vállalkozások legalább öt évig kapjanak 50%-os társasági adókedvezményt,- a lakásépítési vállakozók hitelforrásainak kamatainak 50%-val csökkenthessék adóalapjukat,- a lakásépítésben résztvevő külföldi érdekeltségű vállalkozók a külföldi befektetők kiemelt tevékenységére vonatkozó adókedvezményt élvezzék,- a lakásépítéshez felhasznált anyagok és szerelvények élvezzenek vám-, ÁFA- és fogyasztási adómentességet. Lakáspolitikánk fontos elemének tekintjük a lakásépítés telekellátásának és közművesítésének ösztönzését, melynek útját ez a célú címzett állami támogatás pályázati rendszerének kimunkálásában látjuk. Ugyanúgy fontos elemnek tekintjük a szociális lakásépítés céltámogatási rendszerének kialakítását. Az ifjúsági lakásépítők fizetőképes keresletének megteremtése érdekében a meglévő szociálpolitikai támogatásokon, valamint adókedvezményeken túl új konstrukció bevezetésére is szükség van. Ilyenek lehetnek:- az ifjúsági lakásépítő - vagy az első lakás építője - az építési költségekkel 5 éven keresztül személyi jövedelemadójának 50%-át csökkenthesse,- a piaci kamatokkal nyújtott lakásépítési hitelekhez az ifjúsági lakásépítők és lakásvásárlók (30 éves korig bezárólag) kapjanak állami kamattámogatást,- ugyanezen kör lakásépítési és vásárlási hitelei után kapjon két éves törlesztési halasztást. A lakásépítési támogatások és preferenciák forrásait a gyorsuló gazdasági növekedés által biztosított nagyobb nemzeti jövedelem és költségvetési bevétel realizálásáig - előreláthatólag 1995-96 között - részben az állami ingatlanok (lakóépületek, irodaházak, raktár- és üzlethelyiségek) privatizációjának keretében vételekből, részben az önkormányzatok telek- és ingatlanértékesítésének bevételeiből lehet és célszerű finanszírozni. Dr. Toller László szocialisták önkormányzati képviselője
