Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-05 / 4. szám
6 új Dunántúli napló Korunk 1994. január 5., szerda Demokratikusabb lett a világ, de nem szabadabb A megosztottság új frontvonalai A magyarság sorskérdései A nemzet ne ismerjen lekűzhetetlen akadályt! Észak Dél ellen - változatlanul A 90-es években sem változik érdemében a világ képe: sok a szegény, és ezek zöme a déli földtekén él. Friss összegezés szerint a ; „szupergazdagok”, a gazdagok és az átlagosnál jobb körülmények között élő emberek száma együttvéve a Föld több mint 5,2 milliárd lakosából maximum 790 millió. A középmezőnyhöz 645 millióan tartoznak - országként ide számítják Magyarországot is -, a „szegények és legszegényebbek” kategóriája viszont fölöttébb népes: több mint 3,8 milliárd főt számlál. A statisztika tanúsága szerint változatlan az égtájak ellentéte. A jövedelmek megoszlását mutató piramis csúcsán északi országok helyezkednek el,miközben az alighogy tengődő, illetve éhínséggel, nyomorral sújtott 3,8 milliárd ember Délen található. Erről ir nagysikerű könyvében Asit Datta közgazdász. Úgy véli, hogy a sok évszázados gyarmatosítás nem szűnt meg, csak átalakult. Az elmúlt egy-másfél évtizedben nemhogy enyhült volna Észak és Dél ellentéte, hanem a két világ között a szakadék még tovább mé- lyült.A ravaszul folyósított segélyek, kölcsönök, az állami protekcionizmus és az önérdekű magánberuházások „gondoskodnak” róla, hogy minden úgy maradjon, mint eddig, azaz az emberiség egyötöde jól, sőt pazarul élhessen, miközben négy ötödé olykor a puszta életben maradásért küzd. A világgazdaságot és -kereskedelmet minden erőfeszítés ellenére igazában 136 millió „szupergazdag ember” érdekei kormányozzák, 373 millió „gazdag” egyetértő támogatásával. A kérdés tehát továbbra is kérdés marad: mivel hidalható át az Északot Déltől elválasztó szakadék? De a választ most már bizonyosan csak a harmadik évezred adhatja meg ... Toronyi Attila Átkelés Angliába Kiszivárgott értesülések szerint a csatoma-alagúton való átkelés alapára 160 font (240 dollár) körül lesz egy átlagos családi személyautónak, függetlenül az utasok számától. Az alapár a májusjúniusi és az október-decemberi időszakra vonatkozik. Más szezonokban a jegy ára valószínűleg 220 és 260 font között lesz, és még magasabb hétvégeken. 30 százalékos engedmény várható viszont, ha az autó és utasai öt napon belül oda-visszautaznak az autókat szállító vonaton. Az utasforgalom május 7-én kezdődik az alagúton. Furcsa, ellentmondásos képet mutatott a világ 1993-ban: miközben a demokratikus berendezkedésű országok száma gyarapodott, hasonlóképpen nőtt - ráadásul veszedelmes mértékben - az elnyomás, az erőszak és az állami ellenőrzés a világ számos országában. A mind szélesebb körben megtagadott vagy megtépázott szabadságjogok miatt 1993-ban csaknem háromszázmillióval csökkent azoknak az embereknek a száma, akik szabad társadalmakban élnek, miközben félmil- liárddal növekedett azoké, akik olyan országok állampolgárai, ahol semmibe veszik az alapvető emberi jogokat - állapította meg a Freedom House éves jelentésében. A szabadság foka A New York-i székhelyű szervezet csaknem negyedszázada vizsgálja és elemzi az emberiség „szabadságfokának” az alakulását. Tekintetbe veszi egyebek között a politikai, emberi és polgári jogok érvényesülését, a szociális, társadalmi és gazdasági állapotok minőségét, a sajtó, a szakszervezetek, az egyházak és a társadalmi szervezetek helyzetét. Az MTI-hez eljutott jelentése szerint 1976 óta nem süllyedt olyan alacsonyra a „szabad” országokban élők aránya, mint 1993-ban: az emberiségnek csupán 19 százaléka élvezheti teljes mértékben az alapvető szabadságjogokat, miközben 41 százaléka „nem szabad”, 40 százaléka pedig csak „részben szabad” államokban él. Miközben a demokratikusnak minősíthető országok száma 99-ről 107-re nőtt, negyvenkét államban visszaesett a szabadságjogok érvényesülésének szintje - az egymással látszólag ütköző társadalmi irányzatnak az eredőjeként a Freedom House hetvenkét országot minősített szabadnak, hatvanhármat csak részben szabadnak, ötvenötöt pedig nem szabadnak. (Az utóbbi kategória 1992-hez viszonyítva tizenhét állammal bővült.) Az ellentmondást a szervezet azzal a megállapítással oldja fel, hogy noha a demokratikus államberendezkedés elterjedése és megszilárdulása - különösen Kelet-Európábán - örvendetes jelenség, ám a politikai átalakulás során még nem sikerült megteremteni azt a stabil szociális, etnikai és gazdasági környezetet, amelyben maradéktalanul érvényesülhetnek az alapvető szabadságjogok (vagy más szóval: az államot már demokratikusan gondolkodó, társadalmilag mozgékony és elkötelezett polgárság működteti). Súlyos visszaélések történtek Afrika, Ázsia és Latin-Amerika számos - a politikai felépítményt tekintve demokratikusnak nevezhető - államában is.- A demokratikus megújhodást sajnálatos módon visszavetették az etnikai és vallási feszültségek, a véres konfliktusok és a szélsőséges irányzatok felerősödésének megnyilvánulásai - áll a Freedom House jelentésében. Ha nem kapunk észbe A szabadságjogok betartásának mértéke legdurvábban a darabjaira hulló, több nemzetiségű államokban zuhant, például Jugoszláviában és Közép-Azsiá- ban. A válságokkal terhes helyzetért a Freedom House ugyanakkor kemény bírálatban részesítette a szabad országok közösségét, mert „képtelennek bizonyult előmozdítani a demokráciára, a szabad piacra és az emberi jogokra épülő új nemzetközi rend kiépítését”. Szemére vetette a Nyugatnak azt is, hogy elmaradt azzal a jogosan elvárható támogatással, amely- lyel talán elejét lehetett volna venni a különböző társadalmi gyökerű konfliktusoknak (Bosznia, Szomália, Haiti). A szervezet felhívta a figyelmet arra, hogy a diktatórikus rezsi- mek - éppen a világ „engedékenységét” kihasználva - mind szorosabb együttműködést valósítanak meg egymás között, kezdve a katonai kooperációtól a szankciók kijátszásán át a terrorizmus tevőleges támogatásáig. A Freedom House a górcső alá vett társadalmi jelenségek tükrében veszélyes irányzatot lát kibontakozni. - A megosztottság régi frontvonalai helyébe újabbak lépnek, és ha nem kapunk észbe, a világ ismét két részre szakad. Az egyik póluson lesznek a demokratikus/szabad országok, a másikon a szabadságjogokat eltaposó diktatúrák. Elég csak arra gondolni, hogy a szabadságfok tekintetében ma mélyebb a szakadék a Cseh Köztársaság és Üzbegisztán között, mint amilyen néhány éve az Egyesült Államok és a peresztrojkát átélő Szovjetunió között feszült - vélekedett jelentésében a szervezet. A legrosszabb helyzetű országok, illetve területek közé sorolta Afganisztánt, Kínát, Kubát, Haitit, Irakot, Észak-Ko- reát, Szomáliát, Szudánt, Tádzsikisztánt, Üzbegisztánt, Türkmenisztánt, Vietnamot. Közép- és Kelet-Európát illetően a jelentés külön kiemelte a Cseh Köztársaságot, Észtországot és Magyarországot, mint ahol jelentős előrehaladás történt a demokratikus szabadság- jogok megszilárdítása terén. Magyarország helye A Freedom House Magyarországot a szabad államok közé sorolta, olyan országok társaságába, mint Nagy-Britannia, Spanyolország, Franciaország, Németország és Szlovénia. Szabad országként, de eggyel rosszabb kategóriában szerepel Bulgária, Olaszország, Japán, Izrael és Lengyelország. Csak részben szabad Oroszország, Szlovákia, Románia, Albánia és Ukrajna. Jugoszlávia (Szer- bia-Montenegro) és Bosznia a nem szabad államok között kap említést. A vásárlóerőt is figyelembe vevő számítás alapján a szervezet 6116 dollárra becsülte Magyarország egy főre jutó hazai össztermékét, a várható élettartamra pedig 70,9 évet adott meg. Rácz Péter Az Új Dunántúli Napló oldalain az eddigiekben is rendszeresen számoltunk be a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Baranya Megyei Szervezte által kezdeményezett és „A magyarság sorskérdései az ezredforduló küszöbén” címmel folyamatban lévő előadás- és vitasorozat eseményeiről. Korábban már közöltünk rövid tartalmi kivonatot dr. Arady Lajos és dr. Rajczi Péter előadásairól, ezúttal dr. Páva István előadásának rövid vezérfonalát kívánjuk közreadni. K eletről jöttünk, a vándorlások évszázadait megelőzően ázsiai eredettel. Származásunkat illetően a tudmány máig sem mondta ki, talán soha nem is lesz képes egyértelmű határozottsággal kimondani az utolsó szót. A jelenkor magyarsága ugyan már nem vethető öissze a honfoglalás korának etnikai jegyeit hordozó elődeinkkel - a folyamatosság talán már csak abban érvényesül, hogy nemzetünk túlnyomó többsége tisztelettel tekint évezredes kultúrájára, hagyományaira. Ugyanezt a tiszteletet szívesen adja meg más összetételű kultúrák, hagyományok iránt elkötelezett környezete iránt és törekvése, hogy a szomszéd népek hasonló toleráns magatartását kivívhassa. Az ellentétek azonban történelmiek. Beékelődésünk Európába, ennek eszköztára korántsem volt alkalmas arra, hogy felénk fordítsa azok rokonszen- vét, akiknek rovására itt megvetettük lábainkat. A sérelmeket elszenvedők évezredet meghaladóan örökítették át előítéleteiket nemzedékről nemzedékre. Ezeket a sérelmeket a később érkezők - sorscsapások után légüres térbe benyomulok -is magukévá tették, majd felnagyítva és eltorzítva is úgy tudatosították a világgal, hogy területszerző igényeik jogosságát igazolhassák velük. Az európai értékrend átvételét követően sem tudtuk elérni azt az együttérzést, amely elegendő támogatást biztosított volna, életre-halálra szóló küzdelmeink során. Ha történelmünk nagy pillanataiban el is ismerték olykor a felszínre jutó értékeket, a szavakon alig-alig terjedt túl valaha is a rokon- szenv-nyilvánítás. Nem kaptunk elegendően sem fegyveres, sem gazdasági, sem politikai jellegű segítséget soha, amikor arra lett volna szükségünk. A nagypolitikában is többször érvényesült a rovásunkra történő ítélkezés, mert mindig hatékonyabban működött a vetélytár- sak ellenünk irányuló propagandája. Mindmáig felróható ennek kapcsán természetesen saját mulasztásunk is: soha nem fejtettünk ki elegendő erőfeszítést annak érdekében, hogy a magyar szempontokat, a történelem valós tényeit és kultúránk értékeit elegendő mértékben ismerje meg és ismerje el a világ. A magyarsággal szemben elkövetett igazságtalan döntések, békediktátumok által megszabott feltételek megmerevedtek a nagyhatalmak tudatában, és orvoslásuk a minden irányból azonosan érvényesülő jószándék, reális együttműködési készség meglétét feltételezi. A napi események nem bizonyítják azt, hogy ennek ideje elérkezett volna térségünkben, a világ rendjét meghatározó erők figyelmét pedig a népek harmonikus együttélését fenyegető sokkal nagyobb veszélyek kötik le jelenleg is, ugyanúgy mint évszázadunk folyamán csaknem mindvégig. A történelem eseményeinek súlya alatt görnyedő, sok kudarcot megért nemzet népszaporulata csökkent, fogyatkozásba váltott át, mind a trianoni határok közötti ország, mind az akaratától függetlenül idegen nemzetek fennhatósága alá került magyarság tekintetében is. A frusztráció és a reánk kény- szerített, erkölcsi értékeket megtagadó szellemiségű elnyomás évtizedei együttesen végezték el romboló munkájukat. A nemzet válsága ma sokkal mélyebb a felszínen mutatkozó gazdasági-hatalmi válságnál. Erkölcsi válságról van szó, amelyből még nehezebb kilábalni, mert már több nemzedék lába alól húzták ki azt a szilárd alapot, amelyre az egészséges társadalom biztonsággal építkezhet. Bármilyen nézőpontból vizsgáljuk: vészjelzésekkel találkozunk. Az egyéni önpusztítás, - életmód, szenvedélybetegségek, öngyilkosságok, - a családok felbomlása, a gyermekáldás nem vállalása nem csupán következmények, hanem veszélyes folyamat közbülső lépcsőinek kell tekintenünk őket. Meg kell állítani a szakadék felé rohanó nemzetet. V an-e erre remény? Erre a kérdésre csak egyetlen felelet lehetséges: a határozott igen. Az a nemzet, amely a világ egyetemes kultúrájához legalább annyit adott hozzá, mint amennyit átvett, - bár ezt nem tudatosította elegendő mértékben - a nemzet, amely minden korban képes volt a világon uralkodó eszmeáramlatokkal haladni és ezekhez a saját szellemiségéből fakadó többlettel hozzájárulni, képes maradt arra, hogy az új kihívásoknak megfelelő lépésekkel, a legalkalmasabb személyiségek kiválasztásával járja tovább a maga útját; bármilyen rögös útról légyen is szó, ne ismerjen leküzdhetetlen akadályt. Kovácsy Zoltán Boszniai menekültek Zágrábban várnak az iszlám segélytől húsosztásra. Gyilkoló gyermekkezek Talonda Lanier alig hatéves. Az ősszel történt, hogy a mamájával hazafelé tartott a 40-es autósztrádán Észak-Karolinában; a gépkocsi hátsó ülésén összekuporodva aludt. Váratlanul egy fehér Ford Escort vágódott melléjük, és az utasülésről tüzet nyitottak rájuk. Éppen egy be- tonhíd alatt haladtak: a hat pisztolylövés mennydörgésként visszhangzott a katlanban. Talonda nyöszörögve riadt fel: - Mama ... Mama. Az édesanyja hátranézett, és döbbenten látta, hogy a kislány szája sarkából vér szivárog. Talonda életben maradt, de mozogni többé sosem tud már. A tettesek kamaszok voltak: nem haragudtak ők senkire, csak éppen a világra; kalandra vágytak. Chicagóban az év utolsó hetében emberölés vádjával került a bíróság elé egy tízéves fiú. A vádirat szerint halálra rugdosta egyéves kishugát, aki sírásával nem hagyta, hogy a tévét nézze; szülei rábízták, amíg elintézik a bevásárlást. Az amerikai sajtóban se szeri, se száma a hasonló rémtörténeteknek. A gyermekbűnözés ijesztő méreteket ölt. Nem véletlen, hogy a The Washington Post újévi számában három teljes oldalt szentelt a jelenségnek. Önmagukban már az adatok is félelmetesek. 1992-ben csaknem száztízezer kiskorút tartóztattak le súlyos bűncselekmény - gyilkosság, emberölés, nem erőszak, rablás - elkövetésének a vádjával; csaknem 50 százalékkal többet, mint 1982-ben. Ám ami igazán iszonytató: azoknak a kilenc éven aluli gyermekeknek a száma, akik hasonló tetteket követtek el, ugyancsak 60 százalékkal emelkedett, és 1992-ben meghaladta a másfél ezret. __ Tavaly az Egyesült Államokban 2500 gyermek életét oltották ki erőszakos úton; az adat 67 százalékos növekedést jelez 1986-hoz képest! Csupán Washingtonban több mint nyolcvan gyermek vesztette életét bűn- cselekmények következtében, másfélszer annyi, mint hat évvel ezelőtt.- Az irányzat kristálytiszta. Évről-évre egyre több gyerek lesz bűneset áldozata, és egyre több gyerekből lesz bűnöző - írta egy szakértő. Az okok sokrétűek. A fővárost délkeletről átkaroló Prince George megyében az 1992-93-as tanévben 246 lőfegyvert koboztak el az iskolákban. Az idei tanév első négy hónapjában azonban már ennél is többet! Elsőként az amerikai államok közül Virgina az új évtől bűncselekménynek nyilvánította, ha egy kiskorúnál támadófegyvert találnak. A statisztikai adatok szerint a gyerekek által elkövetett emberölések túlnyomó zömét lőfegyverrel hajtják végre. (Emberölésért mellesleg tavaly több mint 2500 kiskorút tartóztattak le; számuk megháromszorozódott 1982-höz képest.) A gyerekbűnözés egyéb gyökereinek feltárásához érdemes idézni az adatsorokat. A vizsgálatok szerint a súlyos bűncselekmény elkövetéséért börtönbe került kiskorúak csaknem kilencven százaléka állítja azt, hogy kisgyermekként nap mint nap erőszaknak volt kitéve, amibe éppúgy beletartozott az állandó, brutális ütlegelés a szülők részéről, mint a kínzás és a szexuális molesztálás.- A kiegyensúlyozott családi élet megszűnte, az apa és az anya óvó kezének az ismeretlensége, a példát állító, a rendezett élet felé utat mutató szülői magatartás kiveszése igen jelentős részben hozzájárult a gyerekbűnözés robbanásszerű megugrásához - vélekedik a Családkutató Intézet igazgatója. A száraz statisztikai adatok megint csak önmagukért beszélnek. Ötven évvel ezelőtt szinte az öt százalékot sem érte el azoknak a nőknek az aránya, akik úgy szülték meg gyermeküket, hogy nem voltak férjnél. 199^-ben azonban már minden harmadik gyermek (azaz több mint 240 000 kisember) olyan „családban” látta meg a napvilágot, ahol az anya egyedülállóként vállalta a szülést. Ám ennél is megrázóbb, hogy fekete bőrű nők esetében ez az arány már meghaladta a 65 százalékot! A Harvard Egyetem szociológus professzora szerint ha ez az irányzat folytatódik, akkor országos szinten az ezredfordulóra a szülő nők negyven százaléka egyedülállóként hozza majd világra gyermekét, a fekete bőrű nőknél pedig több mint nyolcvan százalékos lesz az arány. És még egy jellemző adat: 1992-ben az amerikai kórházakban 22 000 csecsemőt hagytak sorsukra a szülők, mert vagy nem akarták, vagy nem tudták vállalni felnevelésüket. A darabjaira hullott - vagy inkább sosem létezett - családi hátérrel az esetek zömében természetesen együtt jár nyomor, a kilátástalanság, az alkohol és a kábítószer. És onnan, abból a környezetből már elég egy apró lépés, hogy valaki az erőszakba meneküljön sorsa elől. Rácz Péter
