Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-30 / 29. szám

Lassan kezdem érteni Ady dühét... Szótár-beszélgetés Esterházy Péterrel Azt hiszem, nem szükséges hosszadalmas bemutatás, sem bevezető magyarázat: Ester­házy Péter (44 éves) József At- tila-díjas író - többek között a Termelési regény, a Bevezetés a szépirodalomba, a Hrabal Könyve szerzője - Pécsett járt a Jelenkor Antológia megjele­nése alkalmából rendezett fel­olvasó-esten. Rövid beszélge­tésünk „értelmező szótár-jel- legű” volt - arra kértem, adja meg egy-egy szó, szópár Ester- házy-féle magyarázatát.- Főváros-vidék.- Budapesten lakva megen­gedőbb az ember, azt gondol­hatom, hol ez a város a „fővá­ros”, hol amaz. Az is igaz, hogy nem vagyok igazi pesti. Gyerekkoromat vidéken töltöt­tem el, kényszerűségből, és na­gyon sok erős emlék-szál fűz alföldi városokhoz, például Hódmezővásárhelyhez. Ugyanakkor - egy másik síkon - a provincializmus viszont nem helyhez kötött, hiszen épp Pesten is tudnak nagyon pro­vinciális „szelek fújdogálni”. És azt újra és újra tapasztalhat­juk, hogy a provincializmusnak és a fafejűségnek ereje van, aminek ki lehetünk szolgál­tatva, mert el tud érni valamit. Egyre jobban értem Ady dühét is, mért volt olyan mérges az „ugarra” - voltaképp a kiszol­gáltatottságra volt dühös. És e tekintetben nincs különbség főváros és vidék között.- Irodalmi élet.- Hál’ Istennek vannak újra irodalmi estek, mint ez a pécsi is volt, ahol nem másról van szó, csak irodalomról. És nem utalásosdiban, és mégis sokan eljönnek, barátságos a hangu­lat. Ez szerintem nevezhető irodalmi életnek. Az, ami ilyenkor mindig eszünkbe jut, Kosztolányi, Karinthy meg a kávéházak - az nincsen, dehát Kosztolányi sincs, Karinthy sincs és kávéház sincs. Ám alapvetően az én irodalmi éle­tem a szobámban zajlik.- „Nemes ember”.-A szónak az eredeti értel­mében van nemes ember. Gró­fok meg nincsenek. Régebben voltak, de ennek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani. Számomra van jelentősége an­nak, hogy én ehhez a családhoz tartozom, de nem úgy, hogy ez bármiféle nosztalgiát eredmé­nyezne. Vágyak vannak ben­nem, nem vágyakozás.-író.- író ír, mert ha nem ír, ak­kor rosszul érzi magát. Bő két éve dolgozom egy regényen, amiről nyilván nem lehet mit mondani, legföljebb ezt. A munkán kívül meg egyre keve­sebb marad. Heti egy futball. De szerencsére nagy családban élek, egy halom gyerek közt, ami ad az ember napjainak va­lami természetességet. Egy ele­fánttorony nápolyi zsivallyal. Méhes Károly Esterházy Péter József Attila-díjas író Fotó: Läufer László Már új orgona építésére is van megrendelésük a fiatal orgonaépítőknek Fotó: Löffler Gábor Ifjú orgonaépítők Angster nyomdokain Vízi határátkelőhely lesz Beleznán? Kézfogás a folyó fölött Az orgonaépítés nemes mes­terségéről családi legendák és történetek sorát hallhattam gye­rekkoromban. Ausztriából érke­zett ük- és dédapáim orgonaépítő pályájának csillaga a hírneves Angster orgonagyár államosítá­sakor a szakma egészével együtt lehullt ugyan, hiszen 1949-től rendeletileg koporsók és hoked­lik előállítására kárhoztattak az addig 1300 hangszerremek elké­szítésében edződött munkáske­zek. Ám, hogy a vér tényleg nem válik vízzé, most két másik déd­unoka bizonyítja. A ma 24 esz­tendős Budavári Attila ugyanis még 12 éves gyerekként azt az akkor nem túl komolyan vett ki­jelentést tette, hogy neki bizony orgonagyára lesz. Nem hagyom a történet végére a poént, elárul­hatom: lett is. Persze nem ilyen egyszerűen, mint az itt áll, hiszen a megszál­lottak munkabírása, rengeteg ta­nulás, többek között másfél éves ausztriai „vándorút”, húszórás munkanapok és álmatlan éjsza­kák, nélkülözések sora vezetett oda, hogy mára a Pécsi Orgona­építő Manufaktúra többségi tu­lajdonosának, egyben építőmes­terének vallhatja magát. Bár számtalan kilincset elkop­tatott támogatókat keresve, se vállalkozók, se bankok, se Pécs városa nem látott fantáziát nagy- ratörő tervében. Végül hosszas keresgélés után egy „világvégi”, ám szépen felújított raktárépü­letben rendezkedett be és kezdett dolgozni a ma még tíz fős, ám bővülő csapat. A nyers fa lakkal keveredő illata tölti be a mű­helyt, már amennyi helyet hagy­nak még a kinti munkák során spórolt pénzből vásárolt gépek. Ezekre méltán büszke öccsével, a szakma fortélyaival most is­merkedő Csabával együtt, mint mondják, a Budapesti Orgona­gyáré után már most övék a leg­jobban felszerelt műhely az or­szágban. Technikájuk és felké­szültségük a sípöntéstől a billen­tyűkészítésig a legapróbb alkat­rész előállítását is lehetővé teszi. Saját fűrésztelepet is létrehoztak Kozármislenyben, hiszen az sem mindegy, milyen és mennyiért előállított alapanyag áll rendel­kezésükre. Korábban jobbára javításokat, felújításokat rendeltek tőlük, ám - lévén a megbízhatóság és mi­nőség a legjobb reklám - már több új orgona elkészítésére is van megrendelésük. Rövidesen elkészül első baranyai alkotásuk, a komlói plébánia orgonája, to­vábbá az első, teljes egészében általuk tervezett és megépített hangszer, mely már a rajzaszta­lon is impozáns látványt nyújt. Búcsúzóul néhány műhelyti­tokba is beavatnak. Megtudom, mitől mozognak a filmekben „szellemek” által vezérelt billen­tyűk, így elmagyarázva a sípok hangolása sem tűnik bonyolul­tabbnak egy halkonzerv kinyitá­sánál. A kézzel és lábbal is ke­zelhető bonyolult billentyűke- zelő-rendszerek felépítését hall­gatva értőn bólogatok, hiszen hogy nézne ki bevallani, hogy kínaiul se hangozna sokkal ide- genebbül. Elvégre a vér mégsem válhat teljesen vízzé ... Sz. Zs. Tüskés Tibor az új főszerkesztő A 21. évfolyamához érkezett a nagy múltú Somogy folyóirat, és ez megújulás időszakát is je­lenti a kulturális kiadvány éle­tében. A héten megtartott szer­kesztő-bizottsági értekezleten, amelyen részt vett dr. Gyenesei István, a Somogy Megyei Köz­gyűlés elnöke is, arról határoz­tak, hogy nem írnak ki pályáza­tot a főszerkesztői posztra, ha­nem Tüskés Tibort kérik fel, mint olyan személyiséget, akit a lapgazdák egyöntetűen elfo­gadnak. Ez évtől ugyanis két gazdája is van a Somogynak, mert a megyei közgyűlés mel­lett, amely idén 1 millió forint­tal járul a költségekhez, a szin­tén nagy tekintélyű Berzsenyi Társaság vállalkozott e fel­adatra, sőt a kiadói szerepre is. Szó van arról, hogy Kaposvár közgyűlése is társul, miközben eddig is hozzájárult a folyóirat költségeihez. Az idei első szám februárban várható. A Somogy évente 6 alkalommal jelenik meg, országos terjesztésben, 800-1000 példányban. G. M.-Több mint ötven évnyi az elmaradottságunk a héj szerke­zet építésben - kesereg Haraszti Zsolt debreceni építész-urba- nista Csornán, ahová a nagy ígéretek csalták négy éve: ott megvalósíthatja végre régi, a hangyaboly elrendezésű üdülő- falu-mintalakótelepét tizenhét félgömb alakú házzal. Azóta a pénzhiány és az ér­dektelenség úgy tűnik, végleg meghiúsítja álmait. A remény élteti és marasztalja a hatszáz lelkes somogyi faluban, ahol magára hagyatva vívja negye­dik éve szélmalomharcát. Haraszti Zsolt tizenöt éve, öt megszállott debreceni építész Az idősek elbeszéléseiből a mai fiatalok is ismerik azt az időt, amikor még komp járt a Mura folyón, ide-oda szállítva azokat, akiknek a túlparton volt dolguk. Aztán a történelem ha­tárfolyót csinált a Murából, a kompokat magával vitte az enyészet. Az emberi emlékezet azon­ban nem hagyta annyiban azt, ami egyszer már létezett, s ami jónak bizonyult. Ez a gyökere annak a kezdeményezésnek, amely ismét beszédtéma a Zala megyei Belezna községben. Az ezer lakosú, jórészt a mezőgaz­daságból élő falu lakosait ko­molyan foglalkoztatja az a ja­vaslat, amellyel a horvátok ke­resték meg őket: próbálják meg vissza állítani a rendszeres vizi közlekedést a Murán. Jóllehet az elképzelések sze­rint ez csak egy alkalmi határát­kelőhely lenne, s elsősorban a környék lakosságának jelentene lényeges változást - akik a gaz­egyikeként lett a magyarországi plasztikus építészet apostola. Szabadalmaztatott Roland épí­tési technológiájának lényege: a 3,6 méter sugarú szabályos fél­gömb ház zsaluzatát belül egy felfújt ballon adja, arra lövik rá a betont, annak megkötése után kap az épület külső hő- és víz- szigetelő héjszerkezetet. Az ilyen lakó vagy bármilyen épü­let olcsóbb a hagyományosnál, jobban illeszkedik a környezet­hez és alkalmazkodik az épít­tető funkcionális és egyéb elvá­rásaihoz, jól belakható belső te­reivel növeli a lakó komfortér­zetét és esztétikai élményét. A megálmodott üdülőfaluból dasági helyzetük fellendülését is remélnék ettől - több fontos döntésre még várni kell. Egy­részt arra, hogy a két ország leg­felső szintjén is egyetértsenek ezzel az elképzeléssel, másrészt arra, hogy honnét és mikor lesz pénz annak a hídnak a megépí­tésére, amely a Principális csa­torna fölött átívelve a kompki­kötőhöz vezetne. Jelenleg egy rossz állagú fahíd vezet át rajta, amely nem alkalmas a rendsze­res közlekedésre. Legalább egy kilométeres szakaszon utat is kellene építeni a kikötőhöz. Mindez pedig rengeteg pénzbe kerül. Egyelőre tehát a lakosság reményének és szándékának szintjén áll az elképzelés, ami önmagában sem csekélység, hisz azt mindenképp kifejezi, hogy a Mura két partján élők hosszú távra szólóan békesség­ben és barátságban szeretnének létezni és szorosabbra akarják fűzni a kapcsolataikat. T. E. azóta is csak a habitat garzon, a vállalkozásra alapított Roland Kft. leendő irodájának szánt épület és a saját lakóházának tervezett három fő kupolás ház­ból csak egy kupola nyershéj szerkezete kész. Ä puszta váz. Az üdülőfalu megépítésére lét­rehozott Roland Szövetkezet is vegetál. Befejezésre nincs már pénz. Haraszti Zoltán reménykedve levelez a nagyvilággal, az Épí­tővilág és az Építéstechnika című szaklapokban ismerteti sokat ígérő építési módját. Hátha! Még fél évig kitart álmai mellett. B. M. L. Csornán épül a héjszerkezetű ház? Rádió mellett. Elhelyezem a kazettát a rá­dió-magnóba, mindössze kettő van, ritkán használom akárme­lyiket is, utoljára a nyár végén - s ahogy később kiderül -, egy éjszakai műsor alkalmá­ból. Á műsor, ha jól emlék­szem, tavaly havonta egyszer jelentkezett , elképesztő té­mával: látomások, UFO-törté- netek, túlvilági társalgások, lélekvándorlási ügyek, bo­szorkányok hülye megnyilvá­nulásai. De hát ez még nem is lenne baj, elvégre az embere­ket mindig is érdekelték'az ef­féle misztikumok, szeretnek riadozni, borzongani, főleg ha az efféléket éjszaka hallgatja, sötét szobában, pláne ha még megreccsen a szekrény ajtaja is ... ajjaj! A baj akkor kez­dődik, amikor a stúdióban megrendezett összejövetel „szakértői”, meghívott szerep­lői halálos komolysággal ad­dom, hogy a műsorvezetőnő nem hiszi el eme sületlensé­geket, mégis úgy tesz, - nai­van ámuldozva -, mintha élete nagy pillanatához érkezett volna el: beléphet a túlvilá- giak különös társaságába. Nincs egy okosan tiltakozó szava sem. Az alábbiakhoz.- Jézus 1993 októberében el­jön hozzánk a Földre - mondja nő képében, alakjában érkezik. A nevét is tudjuk: Anna. Ennyit a magnószalagról. Közben ugye eltelt egy kis idő, néhány hónap október óta, de Jézus Krisztus földi kirándu­lása elmaradt. Nem jött el sem ő, sem - ha úgy tetszik - Anna. E tényen még az sem változtat, hogy az említett műsor „szak­értői” ilyeneket is kijelentettek Anna mégsem jött el ják elő meséiket, „tapasztala­taikat”, és nincs ember e nya­valyás műsorban, aki azt mondaná: „Kérem, a sztorik érdekesek, izgalmasak, de nem próbáljanak sem engem, sem a hallgatót meggyőzni ezek hitelességéről...” Én még hozzátenném, mert akkor ez már népbutítás, és abban nem vagyunk partnerek. Tu­egy hölgy átszellemült, fátyo­los hangon.- Azt már tudják, hogy hol, vagy hová? Egy férfi, aki tudományosan magyaráz:- Nem. Csak annyit tudunk, hogy Magyarországra jön: ... Ez már biztos. A nő:- És még annyit: Jézus egy időnként: „Krisztus velünk van .. . Jézus bennünk van, min­denkiben ... Ha bennünk van, vagyis ha itt van velünk, akkor miért jön le a Földre? - tépelő- dök, de mindjárt el is szégyel­lem magamat: logikát, hiteles­séget keresni ebben, már elné­zést! Lám, ha csak néhány má­sodpercre is, de meg tudtak fogni, már-már csodát vélek ott is, ahol nincs. Sehol nincs. Nem is lesz. Lehetne olcsón szellemes- kedni a hallottakon, félkézzel akár megcáfolható az egész, több órás műsor, de attól tar­tok, sérteném a hallgatók egy részének tiszta naivitását: hisz­nek valamiben, hisznek ebben, amit itt fölvonultat előttünk néhány ember a rádió stú­dió-asztalát körülülve. Ezek a „szakértők” és „túlvilági látók” - akárhogy veszem is -, nem analfabéták, még csak nem is gyenge műveltségűek, lega­lábbis előadásmódjuk után ítélve. Annál nagyobb a bűnük. Gonoszak. Megcéloznak egy bizonyos hallgatói réteget és megetetik őket. Maszlaggal. És ehhez - a rádió némely elté- velyedett műsorvezetőjének személyében - partnerre is ta­lálnak. Ez szomorú. Kolping-családok egészségnapja Pécsett A Tolna megyei Magyarke- sziből különbusszal érkeztek a jókedvet és mozgást együtt kí­náló pécsi rendezvényre a ven­dégek. Kolping-egészségnap volt tegnap délután az Apáczai Csere János Nevelési Központ sportegységében. A családi ve­télkedőkkel tarkított találkozót immár harmadik alkalommal rendezi meg a Kolping Egyesü­let. Két évvel ezelőtt volt az első, tavaly a második, most a harmadik, de úgy tervezik, hogy idén még egyet tartanak. Egy-egy alkalommal ugyanis több, miitt kétszázan jönnek össze, hogy a kibérelt nagy­csarnokban, uszodában kondi­teremben, vagy a szaunában töltsék a délutánt. Fociznak, ko­sárlabdáznak, ping-pongoznak, úsznak. A több településről ér­kezett egyesületi tagok és ven­dégeik ezt tették tegnap is. 4 Új VDN 1994. JANUÁR 30., VASÁRNAP

Next

/
Thumbnails
Contents