Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-29 / 28. szám

1994. január 29., szombat A mai nap üj Dunántúli napló 3 A pécsi Művészetek Háza 1994-ben Kottagrafika és monodráma Az IPOSZ otthonépítési mozgalma Országos lakás- és otthonépí­tési mozgalmat indít az Ipartes­tületek Országos Szövet- sége-Magyar Kézműves Ka­mara. Az „Otthon lenni 2000-ben Magyarországon” el­nevezésű program célja, hogy hozzájáruljon a lakásproblémák megoldásához, a lakáspiac fel­lendüléséhez. A program pon­tos kidolgozását és szervezését az IPOSZ Építésügyi Erőfor­rás-koordináló Irodája végzi. Az alapgondolat szerint tervpá­lyázatot írnak ki hazai építészek számára épületek, kombinált infrastruktúrával ellátott lakó­egységek és pihenőotthonok felépítésére. A lakásokat első­sorban azoknak szánnák, akik a jelenlegi lakáspiaci struktúrá­ban lehetetlen helyzetbe kerül­tek: a pályakezdő fiatalok, egyedülállók, nyugdíjasok, me­nekültek. Az idősek esetében az ellátást, a gondozást is meg­szervezik. Az épületek felépí­tési költségeinek finanszírozá­sára komplex rendszereket dol­goznak ki, melyekbe beépítenek nemzetközi és hazai támogatá­sokat, hiteleket. A pécsi Művészetek Háza, amelyet 1987-ben hozott létre a Baranya Megyei Tanács (ma a Baranya Megyei Közgyűlés a fenntartó szervezet), nem min­dennapos intézmény, csak rész­ben hasonlítható a művelődési házakhoz; tevékenysége, prog­ramja szerteágazó és sajátos. A ház szerény költségvetésé­ből igen gazdag programot bo­nyolít le, neves hazai és külföldi művészek állítanak ki rendsze­resen, adnak zenei vagy iro­dalmi esteket. Mint Molnár G. Judit igazgatótól megtudtuk, az intézmény hírneve és a jó kap­csolatai révén a művészek egy része csekély fellépti díjjal is beéri, de vannak olyanok is, mint például Kocsis Zoltán vagy Kováts Kolos, akik le­mondanak a honoráriumról. Az idei program nagyon színvonalasnak ígérkezik. Fel­lép többek között Király Csaba, Gyöngyössy Zoltán, Várjon Dé­nes, Perényi Miklós, Sztankov Stefán, megünneplik az idén 75 éves Pákolitz Istvánt. A Pécsi Napok keretén belül kolozsvári képzőművészek állítanak ki, er­délyi írók mutatkoznak be, az Izraeli Művészeti Napokon pe­dig kortárs izraeli képzőművé­szek tárlatát láthatjuk. Hegedűs Géza, a Művészetek Házának írott, holocaustról szóló mono­drámáját Jónás Judit adja majd elő, irodalmi est emlékezik meg Radnóti halálának 50. évfordu­lójáról. A Baranyai Bomapok megyei rendezvénysorozat ré­szeként fotókiállítás és üveg­bemutató lesz. Érdekesnek ígérkezik az Első Magyar Lát­ványtár Alapítvány plasztikai gyűjteménye, a magyarországi német népviseletekről szóló fo­tókiállítás, Komiss Dezső ma­gángyűjteményben lévő művei­nek kiállítása, Weber Kristóf kottagrafikái, Pál Zoltán ragasz­tott kőtárgyai. A ház külföldi kapcsolatai szerteágazóak. Eddig több, mint tizenöt ország művészei léptek fel itt, és tíz ország képző- és fo­tóművészei, építészei állították ki műveiket a galériában. A Goethe Intézet, az Osztrák Kul­turális Intézet és a Dante Társa­ság segítségével szerveznek német és olasz programokat. A leggazdagabb a francia kapcso­lat, amely annak köszönhető, hogy a ház befogadta az Alli­ance Francaise-t, melyen ke­resztül tartják a kontaktust a Francia Intézettel. Megpróbálnak teljes körű dokumentációt létrehozni a me­gyében élő művészekről és al­kotásaikról. Az évek óta gyűj­tött hang, kép és írásos doku­mentumokat most számítógépre viszik. A házban lévő könyvtár és hírlapolvasó a művészeké, itt hazai és külföldi folyóiratok, könyvek, az ország különböző múzeumaiból érkező katalógu­sok közül válogathatnak. Egyedülálló a vidéki Ma­gyarországon a ház bírálati te­vékenysége. A Művészeti Alappal kötött ’91-es szerződés értelmében a különböző megbí­zásos munkák teljeskörű lebo­nyolítása itt történik, ez meg­kíméli a művészeket attól, hogy a fővárosba kelljen utazniuk, és jelentősen meggyorsítja a bírá­lat, kifizetés és adózás procedú­ráját. A közterületi munkák azonban egyre ritkábbak, az önkormányzatoknak ugyanis kevés a pénzük ilyen célra. Ta­lán csak a belsőépítészeknek nincs okuk a panaszra, hiszen butikokhoz, bankokhoz és új vállalkozásokhoz kell terveket készíteniük. Fontosnak tartják a térségi munkát is, amelynek keretén belül különböző vidéki műve­lődési intézménybe ajánlanak ki kiállításokat, koncerteket, kü­lönböző programokat, vagy szponzorálnak koncertsoroza­tot, mint az idén a Nemzeti Fil­harmónia ifjúsági koncertsoro­zatát, amelyet 2400 gyerek hallgathatott meg. A ház munkáját nagyon kis létszámú apparátus végzi, mindössze tizenkettő és fél fő, de ők, mint Molnár G. Judit el­mondta, ezt nem pusztán mun­kának, hanem hivatásnak tekin­tik. Cseri L. Menedzserképzés az építőiparban Menedzserképző tanfolya­mot indít ez év áprilisától az építőipari szakemberek részére az Építővállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ), a Svájci Államszövetség, vala­mint a svájci építőmester szö­vetség kiképző központjának támogatásával. A Budapesten megrendezendő tanfolyam célja, hogy a résztvevő vállal­kozókat felkészítsék a piaci vi­szonyok közötti működésre, kü­lönös tekintettel az európai in­tegrációra, valamint a hazai pri­vatizációra. A tanfolyamról részletes információval szolgál Pécsett Neumann Adám, az ÉVOSZ dél-dunántúli képvise­lője, a 324-287-es telefonon. A JPTE oktatójának kandidatúrája Tegnap védte kandidátusi ér­tekezését Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Janus Pannonius Tudománye­gyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója, a szláv-filo- lógia tanszék docense, dr. Haj- zer Lajos. A szerző értekezésé­nek címe: A magyar helynevek és származékaik az orosz nyelv­ben. A kialudt neoncső újra világít? Egy elektronikai találmány Aranyosgadányból Változatlan a liberalizáció a külkereskedelmi szabályozásban Újra működnek a kidobott fénycsövek Fotó: Szundi György Hogy egy-egy újabb techni­kai találmány mennyire zseniá­lis, azt a szakemberek dolga megítélni, ám az aranyosgadá- nyi Uglyai Jánosnak, a kiégett, szemeteskukára váró neoncsö­veket „újraélesztő” és újrahasz­nosító felfedezése hallatán biz­tosan sok, a háztartás kasszájára gondosan ügyelő háziasszony kapja fel a fejét. Uglyai János olyan ciga­retta-doboz nagyságú szerkeze­tet készített, amellyel a kiégett kompakt izzók és az armatúrák­ban már nem üzemeltethető fénycsövek újra erőre kapnak, és korábbi fogyasztásuk töredé­kével világítanak. Mindez már csak azért is rendkívül hasznos, mert a tönkrement fénycsövek számos káros anyagot, argont, higanyt juttatnak környeze­tükbe. Környezetvédelmi értéke miatt a pécsi „Egészségünkért 2000” Alapítvány támogatni is szeretné Uglyai János munká­ját. A mintapéldány már több mint egy éve világít kitartóan megállás nélkül, s eddig mind­össze 3,5 kilowattot fogyasztott. A „titok” nyitjáról persze illet­lenség is volna faggatni a felta­lálót (hiszen úgysem árulná el), de annyit elmondott, hogy az elektronikai szakemberek szemszögéből nézve, tulajdon­képpen egy banálisán egyszerű tényen alapul, ami mellett való­színűleg éppen egyszerűsége miatt ment el eddig minden elektrotechnikus. -Hosszú kí­sérletezés előzte meg, hogy el­készült ez a kis szerkezet, amelynek egyébként minden da­rabja beszerezhető a hazai ke­reskedelemből és anyagköltsége mindössze 300 forint - mondja Uglyai János, akinek egyelőre a kézműves mesterség jelenti a kenyeret. - Bár nagyon sokféle szakmám és képesítésem van, gyerekkorom óta foglalkozom elektronikával. Mindig azok a dolgok érdekeltek, amire mások azt mondták, hogy ezt nem lehet megoldani - mondja, miközben egy pár forintból előállított szenzoros játékot, magától ki­kapcsoló gyerek-rulettet vesz elő a táskájából - számos kis „találmánya” egyikét. - A szer­kezettel újrahasznosított fény­cső egyébként elméletileg kor­látlan ideig üzemelhet, bár ahogy Murphy mondja, ami el­romolhat, az el is romlik... Összességében alkalmas min­den olyan épületrész, helyiség, útszakasz, szerelőcsarnok, ker­tészeti fóliasátor vagy üzem megvilágítására, ahol a tevé­kenység nem kíván éles látást, mert a berendezéssel újra mű­ködő testek eredeti fényerejük 15-25 százalékával világítanak. A balesetek elhárítására így rendkívül hasznos, de a bizton­ságos belső közlekedésre, éji szakai világításra és kertészeti fóliasátrakban történő alkalma­zásra is. Ez éves szinten jelentős nagyságrendű energia-megta­karítást biztosít. Egy cég vezetője nemrégiben azt kérdezte tőle, miért nem ké­szít olyan berendezést, amellyel a tönkrement fénycső korábbi erővel képes világítani. Nos, a kitérő válasz oka érthető: a vi­lágítótestek gyártói és forgal­mazói, finoman szólva rossz szemmel néznék az esetleges konkurencia ilyen formáját. A Felkínálom című televíziós műsorban rövidesen találkozha­tunk a találmánnyal, ugyanis egy, a tönkrement fénycsövek hasznosításában fantáziát látó, tőkeerős cég jelentkezése esetén Uglyai János készséggel hozzá­járulna az energiatakarékos cikk tömegtermeléséhez. Tröszt E. Futnak a képek Egy film, két hős, három aranyszabály Legendákat mesélnek arról a The Fugitive című, százhúsz ré­szes krimisorozatról, amely a hatvanas években hosszú időn keresztül a képernyő elé lán­colta Amerika apraját-nagyját. 1963 őszén vetítették az első részt, s négy évig kellett druk­kolni, amíg dr. Richard Kimble, a történet hőse végre megtalálja felesége gyilkosát. Most nem szükséges ennyit várni: mindössze százhuszonhét perc telik el a moziban a sze­gény asszony brutális meggyil­kolása után, s a néző már el is engedheti széke karfáját, s az izgalomból meggémberedett uj­jait dörzsölgetve kifújhatja ma­gát az orvost alakító Hamson Forddal együtt. Addig azonban nincs lazítás! Mert A szökevény című film két órányi tömény iz­galom, üresjáratok nélküli ese­ménypörgettyű. Nekem külön örömmel is szolgált; annyi ame­rikai filmmel hadakoztam már e hasábokon, hogy most végre jól esik kimondanom ismét: ilyen egy igazi, valódi, jól kitalált és megcsinált krimi. Pedig a rendezőtől, Andrew Davistől tartottam egy kicsit. Úszó erőd című mozija, ahogy annak idején nem is rejtettem véka alá, kínosan elfuserált munka volt. Azóta azonban egy értelmes producer elmagyaráz­hatta neki, hogy ehhez a műfaj­hoz kizárólag három dolog kell. Nem, most nem arra gondolok, hogy pénz és pénz, persze az is, de odaát (ah Amerikában, ahogy a költő írta) ez többnyire nem gond, ha nagyon nekidurál- ják magukat a forgatásnak. Ám az a három feltétel, amire az imént céloztam, nem mindig jön össze olyan rendesen, mint ezúttal. Nevezetesen: először egy gyöngén megírt, kicenti- zett-kisakkozott forgatókönyv, mint Jeb Stuart librettója, má­sodszor pedig két jó színész, akiknek súlyuk van a vásznon, s ha netán úgy fordul, akár „sáré­ból” is hozzák a figurát. Ha több nincs, hát nincs, de kettő kell, egy, akit üldöznek, egy pedig, aki üldözi, ez ilyen egyszerű műfaj, s plusz szerencse, ha az egyiket úgy hívják: Harrison Ford, a másikat pedig így: Tommy Lee Jones. Az előbbi korábban asztalos volt, utóbbi pedig angol nyelv és irodalom­ból diplomát szerzett a Harvar- don, ám ez mellékes, mert a kamera előtt demokrácia van, s ez a gyalunak és a tolinak is igen fekszik. És a harmadik feltétel? Mi tagadás, ez a legkacifántosabb: nem szabad elfelejteni, de egy pillanatra se, hogy ez a műfaj nem művészet, hanem szakma, amihez viszont érteni kell, sőt muszáj. Semmi önkifejezés, semmi fakszni. De a cselek­ményszövésnek hibátlannak kell lennie, s a mese logikája nem tűr hibás vagy fölösleges lépést. Nincsenek szellemes párbeszédek, se szép tájképek, se szex. Csak üldözés van, ott viszont nincs megállás. Lelki élet nincs. De van két figura. Dr. Kimble, akit a felesége meggyilkolásával vádolnak, s úgy kell leszámolnia a valódi gyilkossal és felbujtójával, hogy őt, az ártatlant üldözi az Államok fél rendőrsége, s mire mindent megold helyettük, Ge­rard államügyész végre megérti hányat ütött a toronyóra Chica­góban. Erre a doki hálából még megmenti az ő életét is. Más kérdés, hogy afölött azért lehet borongani, ha egy film nem akar mást, mint elme­sélni egy izgalmas történetet, mellőzve a metaforákat, az iró­niát és az eszméket, viszont ezt legalább jól csinálja, szemben másokkal, sajnos, sokakkal. Adva van tehát két hős - Jean Valjean, a szökött gályarab, és a fanatikus Javert felügyelő. Ál­néven szerepelnek ugyan, de kétségkívül ők azok. Ám annyi baj legyen. Victor Hugo ettől nem lett szegényebb. Mi vi­szont nyertünk egy jó bűnügyi filmet. Nagy Imre Nincs visszalépés a korábbi gyakorlat irányába a külkeres­kedelem ez évi szabályozásá­ban. A liberalizáció változatlan. Az EK, az EFTA és CEFTA megállapodások nem is tenné­nek lehetővé a szigorításokat - szögezte le pénteki sajtótájékoz­tatóján Berényi Lajos, a Nem­zetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának helyettes ál­lamtitkára. Hozzátette: a válto­zás mindössze annyi, hogy az import engedélyezéséhez a ko­rábbiaktól eltérően be kell mu­tatni a cégbejegyzést. Az im­portengedélyhez kötött áruk köre csak a tejtermékekkel bő­vült. A fogyasztási cikk globál­kvótáról az államtitkár-helyet­tes elmondta: ebben az eszten­dőben összesen 800 millió dol­lár értékű iparcikk és élelmiszer importjára adnak engedélyt. Ez az összeg 10-11 százalékkal magasabb a múlt évinél. A személygépkocsi importot megszigorították. A tavalyi 80 ezer új és 80 ezer használt autó­val szemben az idén 68 ezer új, és 60 ezer használt személy- gépkocsit importálhatnak a ke­reskedők: E szigorítás oka az, hogy már Magyarországon is megindult az autógyártás, to­vábbá az, hogy a kvótát az im­portőrök már az elmúlt évben sem használták ki. A kereskedők dolgát köny- nyíti, hogy most az év elején az engedélyek háromnegyedét ki­adják és ezek egész évre szól­nak. A visegrádi négyek gazda­sági kapcsolatairól szólva Beré­nyi Lajos kijelentette: a két és többoldalú együttműködés a négy ország között rendezett. Szlovákiai földtani szakemberek Pécsett A geológusok, földtani szak­emberek alapvető feladata a jövő biztosítása, az élővilágot veszélyeztető hibák elhárítása. Ám e terület gazdái számára munkájuknak meglehetősen neuralgikus pontja a környezeti és környezetvédelmi szempon­tok figyelembevétele. Különö­sen azért, mert a volt szociális szektorban közel sem fordítot­tak kellő figyelmet a környezet­védelemre. A kommunális- és ipari hulladéktárolókat, zagytá­rozókat többnyire nem megfe­lelő helyre építették, de az el­múlt 2-3 év során korábban nem tapasztalt erőfeszítések történ­tek az élővilágot veszélyeztető hibák helyreállítására Eu- rópa-szerte. Szlovákiában pél­daként a Környezetvédelmi Mi­nisztérium aprólékos és szigorú normatívákat vezetett be a káros anyagok elhelyezésére vonat­kozóan - tudtuk meg a Magyar­honi Földtani Társulat Dél-Du­nántúli Szervezete és a Rotaqua Kft. felkérésére Pécsett meg­rendezett, nagyszabású szakmai rendezvényén. A találkozó ígéretes kezdete a Rotaqua Kft. és szlovákiai társa, a pozsonyi Geohyco együttműködésének. A bemuta­tóval egybekötött előadást kö­vetően a Geohyco egyik munka­társa részletesen ismertette a környezetre káros anyagok el­helyezésére vonatkozó, Szlová­kiában már érvényes normákat. Szlovákiában olyan térképe­ket készítettek az ország egész területéről, amely jelzi, hogy mely területek alkalmasak és melyek nem hasznosíthatók hul­ladéktárolók elhelyezésére. A Geohyco szakemberei ugyan­akkor olcsón kivitelezhető technológiát fejlesztettetek ki, amely egy rézsfal beépítésével meggátolja, hogy a zagytáro­zókból a folyékony hulladék annak környezetébe jusson. Ezt a módszert alkalmazták Bősnél is. A pécsi Rotaqua a jövőben a Geohyco-val és az ausztriai Keller céggel kíván együttdol­gozni. A volt Mecseki Ércbányá­szati Vállalat és a volt ku­tató-mélyfúró üzem dolgozói­ból 1990-ben alakított Rotaqua Kft. tavaly a FÁK finanszírozta program part-vízszint megfi­gyelő fúrásaiban vett részt, majd a Mecsékurán Kft. kör­nyezetvédelmi programjában és a komáromi sörgyár vízbázisá­nak bővítésében. Másfelől ígé­retes kapcsolatra tett szert tuné­ziai, volt jugoszláviai, afrikai és görög cégekkel is. Mint Keresztes János, a Ro­taqua igazgatója elmondta, nap­jainkban szakterületükön is megszaporodtak a „nepperek”, vagyis azok a kisvállalkozók, akik olcsón, de a környezetvé­delem és az eredmények tartós­ságának kívánalmaira mit sem adva fúrnak kutakat, végeznek földmunkákat. T. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents