Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-28 / 27. szám

1994. január 28., péntek

A család éve

üj Dunántúli napló 13

ßlpróságod

Apunak és Anyunak van egy ütődött játéka. Még nem tudom, mi az értelme ennek a játéknak, mert alapjában véve nincs is neki. i Az történik, hogy váratlanul rám szólnak, méltóztassak moso- I lyogni. Apu ekkor az arca elé tart egy kis fekete dobozt, ami mö- | gül épphogy kilátszik, felvillan egy éles fény, egy KATTANÁS [ hallatszik, és kész. Előfordul, hogy időnként bőgni kezdek, mert az éles fényt nem szeretem.

És akkor apu azt mondja: - Na, ebből biztos biztosan lesz valami! Néha meg azt: - Rögtön ellövök még egy kockát, amikor olyan igazán önmagát adja!

Igazán önmagam adom? Hát nem ezt csinálom mindig? Mintha | az ember ezt csak úgy meg tudná játszani! A múltkor mikor j Nagyapó ölében üldögéltem és Apu szólt, hogy szíveskedjek meg- J int derűs lenni, s újra kattintott, ezt mondja Nagyapónak:- Egy jó van a csecsemőkben: nem szaladgálnak kidüOesztett I mellel mindenfelé, hogy a csodálatos szüleik fotóit mutogas- I sák! (Willy Breinholst) I