Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-28 / 27. szám
1994. január 28., péntek Háttér üj Dunántúli napló 11 A Szonda Ipsos decemberi regionális közvéleménykutatása Pártrokonszenv "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, ön melyik pártra szavazna?" (a válaszok százalékos megoszlása a választókorú népesség körében a nyuQatl országrészben Illetve az egész országban; 00 a nyugati országrész adatai: FIDESZ 14 _____ SZDSZ 8 KD NP 4 liPSÖS1 országos adatok: MSZP 17 egyéb párt 6 FKGP 5 <'J MDF 7 ;MSZP 17 C L FKGP 6 y / MDF 7 J nem szavazna, bizonytalan 39 nem szavazna, bizonytalan 36-' Az emberhez méltó élet jelszavával Nyomorháború Mexikóban A Szonda Ipsos a szokásos havi közvéleménykutatásaiban az embereket a pártokról alkotott véleményükről is kérdezi. Ezúttal a decemberi vizsgálat eredményeit közöljük az ország nyugati felére vonatkozóan. Ahhoz, hogy lehetőséget teremtsünk a dunántúli rokon- és ellenszenvek összehasonlítására az országos pártszimpátiákkal, zárójelben az országos adatokat is szerepeltetjük. A statisztikailag markáns eltéréseket külön kiemeljük. Szimpátia-rangsor A Dunántúlon a legnépszerűbb párt az MSZP, a megkérdezettek 17%-ának támogatását élvezi (országosan ugyancsak 17% szavazna rá), míg második helyen a Fidesz található, amelyre 14% adná a voksát, ha most vasárnap választásokat tartanának (országosan 16% az arányuk). Utánuk szoros a verseny, a szimpátia-rangsor következő helyén a Szabad Demokraták Szövetsége található, a választópolgárok 8%-ának- támogatásával (országosan is ennyien szavaznának e pártra) majd a "top-lista" negyedik helyén az MDF áll, a megkérdezettek 7%-ának támogatásával (az országban ugyanennyien voksolnának rájuk). Az MDF-t az FKGP követi, amely a szavazatok 5%-át mondhatja magáénak (országosan is 5% támogatja). A megkérdezettek 4 %-a mondta azt a Dunától nyugatra, hogy KDNP-re szavazna (az országban 5%). Az összes többi párt együttvéve 6%-os támogatottságot „érdemelt ki” (az országban 6% adná rájuk a voksát). Az előző hónaphoz képest a Fidesz vesztett korábbi népszerűségéből 4 %-ot. Az SZDSZ-től és a KDNP-től a választópolgárok 2-2%-a pártolt el. Az MDF viszont javított a helyzetén, hiszen a novemberi 3%-ról 8%-ra nőtt a rá szavazók aránya. Az FKGP is valamivel jobban szerepelt ebben a hónapban, 2%-kal nőtt a támogatói köre. A pártok népszerűségét a biztos szavazók (azok, akik biztosra mondják egy „most vasárnapi” választáson a részvételüket) körében mért szavazati arányok is mutatják. Azon biztos szavazók körében, akik valamilyen pártot választottak, az MSZP áll az élen, a szavazatok 33%-át könyvelhetik el (országosan 30%-kát). A szocialistáktól jócskán leszakadt ebben a körben a Fidesz, 19%-kal (országosan kicsit jobb erdményt, 22%-ot ér el). A mai parlament két legnagyobb pártja, az MDF és az SZDSZ egyaránt a biztos szavazók 13-13 %-ára számíthat (országosan az MDF 12%-ra, az SZDSZ 13%-ra). KDNP és az FKGP a Dunántúlon és országosan is ugyanúgy szerepel a biztos szavazók között, az előbbi 8 %-ot, az utóbbi 6 %-ot kap. Ellenszenv-lista A pártok népszerűségéről alkotott képet árnyalja az egyes pártokkal ellenszenvezők táborának nagysága. E negatív lista éllovasa az MDF. Dunántúlon a megkérdezettek 21 %-a mondta olyan pártnak, melyre semmiképpen nem szavazna (országosan 20%). A kormánykoalíció másik pártja, az FKGP mondhatja magát másodiknak az ellenszenv-szavazatok 10%-ával (országosan 15% az arányuk). Az MSZP nem sokkal marad le e tekintetben, a megkérdezettek 8 %-a nem volna hajlandó a Szocialista Pártra leadni a voksát (országosan 7%). A többi parlamenti párttal szemben érzett ellenszenv minimális, a Fi- deszre 4% (országosan 3%), a KDNP-re 1% (országosan 2%), az SZDSZ-re 1% (országosan 1%) nem szavazna semmiképpen sem. A parlamenten kívüli pártok közül a Munkáspártot 6% (országosan is 6%) a MIÉP-et 3% (országosan 4%) zárja ki a szóbajöhető pártok sorából. Novemberhez képest decemberre az MDF-től idegenkedők aránya nagymértékben lecsökkent, az elmúlt hónap 31 %-a helyett csak 21% veti el ezt a pártot. Az FKP viszont, ha minimális mértékben is, de 2%-kal növelte az ellenszenvtáborát a nyugati régióban. A többi párt esetében a változások ennél még kisebbek. Az adatfelvétel ideje: 1993 decembere. Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés. Az alapsokaság: 18 évet betöltött, állandó lakhellyel rendelkező dunántúli állampolgárok. A megkérdezettek száma: 936 fő, akik az egész országot képviselik, ebből 288 fő a nyugati országrész lakosságát reprezentálja. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele nem, korcsoport és a lakóhely típusa szerint megegyezik. Száz halott és sokezer sebesült a Mexikó déli tartományaiban dúló polgárháború eddigi gyászos mérlege. Bár a kormánycsapatok az „új zapatista” lázadók elleni első ütközeteket nyomasztó túlerejükkel megnyerték, a szegények lázadása még nem tekinthető befejezettnek. Hónapokig tartó csatározásokra számítanak még, noha a többi latin-amerikai ország gerillái elhatárolták magukat az ottani eseményektől. Úgy látszik a nyomor, mely a mexikói lázadást szülte, nem elegendő ideológiai vonzerő a többnyire balos színezetű mozgalmak számára. Az 1994-es évek mind Salinas mexikói államfő, mind pedig Clinton amerikai elnök szerint a fellendülés évének kellett volna lennie a közép-amerikai országban, melyhez a NAFTA szabadkereskedelmi megállapodásnak kellett volna alapot adnia. A nyomorgó mexikói parasztok azonban úgy látszik Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter bírálta a brüsszeli NATO-csúcson felajánlott békepartnerség koncepcióját, amely a NATO-val való együttműködésre invitálja mind a Szovjetunió utódállamait, mind pedig Moszkva egykori szövetségeseit. „Ez az együttműködés homályos multilaterális intézmény formájában jut kifejezésre, olyan területekre szakososodik, amelyeknek jószerivel semmi közük realista katonai feladatok megoldásához” - írta Kissinger a Welt am Sonntagban is közölt cikkében. Azt is hozzáfűzte ehhez a gondolathoz, hogy a békepartnerség koncepciója „közös katonai missziókat talál ki NATO-keretben, amelyek irreleváns jellege aláhúzza az egész koncepció műviséget... ” Kissinger szerint a békepartnerséggel az amerikai kormányzat nem csak kitolta a ke- let-közép-európaiak NATO-felvételét, de „számos, ezzel ellentétes, félrevezető kijelentés ellenére” el is vetette a felvételt. Végkövetkeztetése az, hogy a békepartnerséget újra meg kellene határozni, elsősorban politikai, gazdasági és kulturális témákat kellene felkarolni, de nem a NATO, hanem az EBEE keretében. Másodsorban a NATO-nak világossá kell nem olvasnak újságot, mert újév napján a Nemzeti Felszabadítás Zapatista Hadserege, amelyet Emilliano Zapatáról, az 1910-es mexikói forradalom hőséről neveztek el, támadásba lendült Mexikó legdélibb, legelmaradottabb és legszegényebb tartományában, Chiapas- ban és elfoglalta annak fővárosát, San Cristóbalt. A zapatisták az emberhez méltó élet jelszavával indultak harcba, tehát szabályos nyomorlázadást kezdtek, de az eddigi jelentések szerint nem tudtak ellenállni a kitünően felfegyverzett 150 ezres létszámú hadseregnek, mely légierővel, helikopterekkel és páncélkocsikkal rohanta le őket. A száz halott közül hatvan a gerillák vesztesége, a többi a hadseregé. A kormány további összecsapásokra számít, mert a zapatisták nem adták meg magukat, hanem százával menekültek a a Guatemalával határos hegyekbe. tennie, hogy a visegrádi államok tagsága valamilyen formában elkerülhetetlen. „Az európai stabilitás a NATO központi jelentőségének erősítését követeli meg, nem pedig feloldását az elvont multilateralizmusban” - húzta alá. Kissinger azt is kifejtette, hogy a mostani amerikai kormányzat elfogadja azt a szemléletet, amelyet elődei negyven éven át elutasítottak: a NATO fenyegetést jelent Oroszországra nézve. A volt amerikai külügyminiszter rámutatott, hogy Ke- let-Közép-Európa országai nem jelentenek fenyegetést Oroszországra nézve, ilyesmit senki sem fog feltételezni. A NATO doktrínája, csapatainak csoportosítása szigorúan védelmi jellegű, ezen felül Oroszországnak minden további nélkül lehetne pótlólagos biztosítékokat nyújtani. „Gondolok itt azokra a biztosítékokra, amelyeket már a volt NDK esetében is adtak: nem állomásoznak idegen csapatok új NATO-tag földjén” - írta Kissinger. Az amerikai diplomácia egykori vezetője szerint a békepartnerség koncepciójának legsúlyosabb hibája az a feltételezés, hogy egy reformista orosz kormányzat automatikusan feladja az orosz külpolitika hagyományos céljait. "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" (a válaszok százalékos megoszlása a választékon) népesség körében a nyugati országrészben illetve az egész országban) a nyugati országrész adatai: MDF 21 FKGP S» FIDESZ 4 MSZP 8 egyéb párt nlnce Ilyen, bizony talt Henry Kissinger: Közép-Európa országai nem jelentenek fenyegetést A békepartnerség koncepciójának bírálata Nehezebb lesz a 750 kopogtató cédula összegyűjtése Demokrácia Klub 1990-1994 - választás Magyarországon - Január 19-én ezzel a címmel tartotta első rendezvényét a Politikatörténeti Alapítvány által létrehozott Demokrácia Klub, amely Budapesten lehetőséget akar biztosítani a pártoknak és választóknak az érdemleges vélemény- cseréhez, a pártok vezetői, kampányfőnökei, a tudományos kutatók, a sajtó és közvéleménykutató intézetek munkatársai rendszeres találkozásaihoz. A klub első ülésén a Tudományos Akadédmia 3 kutatója tartott előadást. Szoboszlai György a választási rendszerünket elemezte, rámutatva, hogy a külföldi szakértők véleménye alapján is betöltötte szerepét, bár egyedül állóan bonyolult és a listára leadott szavazatokhoz képest aránytalan eredményt hozott. A választási törvény módosítása (5%-os küszöb) az előadó szerint jelentősen megnehezítette a parlamenten kívüli pártok, illetve az újabb kis pártok parlamentbe jutási lehetőségeit, amit magyaráz az is, hogy nincs értelme a listakapcsolásnak, pedig ezt értékelni kellett volna, mint pozitív tendenciát. Véleménye szerint ebben az évben nehezebb lesz a körzetenkénti 750 kopogtató cédula összegyűjtése. A kisebb pártok számára azt tanácsolta, próbáljanak meg minél több körzetben egyéni jelöltet indítani és pártjaik ismert vezetőit jól kiválasztott körzetben mandátumhoz segíteni. Számukra a reális cél az 1%-os szavazati arány átlépése, mely a következő 4 évre is állami támogatást nyújthat és így a párt tovább működhet. Simon János az MTA megbízásából végzett rendszeres közvéleménykutatás eredményeiről számolt be. Elmondta, hogy 200-250 kérdést tesznek fel egy-egy alkalommal és kérdéseik 80%-a ugyanaz, így lehetőségük van tényleges és mély elemzések végzésére. Szerinte, bár érzékelhető az a vélemény, hogy az új rendszer sem felel meg az állampolgárok elvárásainak, mégsincs legitimációs válság, hanem még mindig olyan átmeneti korban élünk, apaikor a politikai élet szereplői keresik a helyüket, és a folyamatokat nagyon megnehezíti a gazdasági válság. Ezt bizonyítja az is, hogy a legutolsó decemberi felmérés szerint legstabilabb Szavazógárdája az MSZP-nek van (azok közül, akik 1990-ben az MSZP-re adták szavazatukat - ha vasárnap lenne a szavazás - a megkérdezettek közel 70%-a ma is erre a pártra szavazna ), míg a többi párt esetében ez az arány 30-52% között mozog. A konzultáció során elhangzott, hogy nemcsak a választók véleménye változott, hanem a pártok is. 1990-ben az MDF-et centrumpártként értékelték a választók, szerintük jobbra tolódott, a KDNP jobbról a centrum felé mozog, és centrum felé mozgást érzékeltek a FIDESZ és MSZP megítélésében is. Ez a felmérés •is alátámasztotta a többi hasonló közvéleménykutatás eredményeit: listán az MSZP kapná a legtöbb szavazatot (21,2%), a Torgyán vezette FKgP léphetné még át az 5%-os határt. Az 1990-es választáson a résztvevők 44%-a az utolsó héten döntötte el, melyik pártra adja voksát. A harmadik előadó Hubai László beszámolt arról, hogy egy történész csoport megkezdte az eddigi választások tudományos feldolgozását és példákkal is illusztrálta elsősorban a két világháború közötti korszakban a korabeli választási rendszer antidemokratikus jellegét. Kiemelte, hogy Magyar- országon mindig nagy társdalmi mozgás hozta csak a felzárkózást az európai trendekhez (1920-as és 1954-es választó- jogi törvények) a megszilárduló hatalom utána mindig szűkítette a választásra jogosultságot. A konzultáció keretében a résztvevők elsősorban a közvéleménykutató intézetek munkatársait faggatták a választói hajlandóságról és preferenciákról. Jelenleg a megkérdezettek 52-58% biztosan elmenne szavazni. A 25 évnél fiatalabbak 70%-a a FIDESZ-re adná a voksát, de ez a réteg az, amely legkisebb arányban akar élni a választójoggal. Új jelenségként fogalmazódott meg: a választók igénylik, hogy a pártok egymástól ideológiájukban, programjukban érzékelhetően különböztessék meg magukat. Laczkóné dr.Tuka Ágnes A belépéstől a nyugdíjazásig A japán vállalatok többsége nem akar búcsút mondani a hagyományos foglalkoztatási rendszernek, a belépéstől a nyugdíjazásig szeretne munkaalkalmat nyújtani a dolgozóknak. A termelékenységi központ tanulmányából kiderül, hogy a cégek mintegy 8o százaléka e rendszert előnyösebbnek tartja még mindig, mint az amerikai stílusú, sokkal nyitottabb, a dolgozók teljesítményétől függő foglalkoztatási rendszert. A japán szisztéma előnye az - érveltek a megkérdezett vállalatok hogy biztosított a cégek munkaerőbázisa, könnyebben oldható meg a dolgozók házon belüli továbbképzése, magas szinten tartható a munkamorál, nem utolsó sorban pedig erőteljesebb a munkavállalók lojalitása is.
