Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-28 / 27. szám

1994. január 28., péntek Társadalom új Dunántúli napló 9 Görög terroristák Egy évi hallgatás után a No­vember 17 nevű görög baloldali terrorista szervezet újra merény­letet követett el: hétfőn meg­gyilkolta Mihalisz Vranopou- loszt, a görög nemzeti bank egykori elnökét. A tettes - mi­után rálőtt munkába igyekvő ál­dozatára - motorkerékpáron elmenekült. Vranopoulosz ké­sőbb, a kórházban halt meg. A SKAI rádiós és televíziós állo­másnak küldött levelében a szervezet azzal indokolta a ban­kár „kivégzését” , hogy bankel­nöki minőségben részt vett az állami kézben lévő Heracles General Cement Co, Európa legnagyobb cementszállítójá­nak eladásában. A terroristák „árulással” vádolták a tisztvise­lőt, és figyelmeztettek, hogy ha­sonló akciókra számíthatnak azok a kormányhivatalnokok, akik görög állami vállalatok magánosításával próbálkoznak. Pénzügyi bénulás A baranyai intézmények jelenleg több mint két és félezer embert tudnak befogadni A Vocea Romaniei kormány­lap értesülése szerint több mint 4200 milliárd lejjel tartoznak egymásnak a romániai vállala­tok: ez több az 1993 évi költ­ségvetés összegénél. A dollár jelenlegi árfolyama 1420 lej, tehát a körbetartozás, a vállala­tok közötti hitelezés mintegy 3 milliárd dollárnak felel meg. A kormánylap szerint ilyen kö­rülmények között nem „pénz­ügyi bénulásról” , hanem az egész gazdaság bénulásáról kell beszélni, ami bármely pillanat­ban felbecsülhetetlen követ­kezményekkel járó zavarra ve­zethet. A rovinari szénbányák­ban kibontakozott sztrájk csak egy példa erre. A sztrájk a leg­frissebb jelentések szerint több szomszédos egységre is átter­jedt és már 22 ezer bányászt érint. Elhunyt Ogarkov marsall Hetvenhat éves korában va­sárnap meghalt Nyikolaj Ogar­kov, a Szovjetunió marsallja. Ogarkov, az utolsó szovjet mar- sallok egyike, a Szovjet Hadse­reg vezérkari főnöke és védelmi miniszterhelyettes volt több mint hét éven át - emlékeztet keddi jelentésében a Reuter. 1984-ben váratlanul elmozdítot­ták posztjáról, a korabeli nyu­gati találgatások szerint kegy- vesztett lett. Néhány hónap múlva viszont a kelet-európai csapatműveletek koordinátora­ként tért vissza a politikai po­rondra. A világ 1983-ben is­merkedett meg nevével, amikor a dél-koreai légitársaság utász- szállító gépének lelövése ügyé­ben tartott sajtótájékoztatót. A marsall elutasította, hogy a Szovjetunió bűnös lett volna a katasztrófában. Sorbanállnak a bejutásra várakozó idősek Ápoló, gondozó házak lesznek a szociális otthonok? Öt évvel ezelőtt, amikor elő­ször érezték meg úgy igazán a szociális otthonok, hogy keve­sebb pénzből kell gazdálkod­niuk még az is gond volt, hogy reggelire a három féle folyadék - tea, tej, tejeskávé - helyett, legfeljebb kétfélét tudnak az asztalra tenni. Azóta csak foko­zódott az anyagi szorongatott- ságuk, s közben jelentősen vál­tozott még egy sor, a helyzetü­ket jellemző körülmény. Mindenekelőtt az, hogy az elmúlt évben ismét megugrott az otthonokba bejutni kívánók száma. Baranya megyében je­lenleg több, mint két és félezer személyt tudnak elhelyezni az ilyen intézményekben. Az ott­honok a városi önkormányza­tok, illetve a Megyei Közgyűlés fenntartásában működnek. A városi intézmények elsősorban az adott település és közvetlen szomszédságában lévő falvak lakóinak nyújtanak ilyen gon­doskodást, a megyeiek a többi kisebb község, illetve a speciá­lis ellátást kívánók - értelmi fo­gyatékosok, alkoholbetegek - ellátásról gondoskodnak. Több otthonban érdeklődve egyrészt arról hallottunk, hogy „telt házuk” van másrészt, hogy növekszik a bejutásra várako­zók száma. Pedig amiótá beve­zették az öregségi nyugdíjmi­nimumhoz arányított térítési dí­jat kétszer is meggondolják az idősek és a hozzátartozóik is, hogy mikor kérjék az otthoni elhelyezést. Az esetek többsé­gében az utolsó pillanatig vál­lalják az otthon maradást, il­letve tartást, hiszen a családok egy részében - s ezt az idősek Fotók: Szundi György és a fiatalok is tudják - minden fillérre, még a beteges nagyszü­lők, szülők nyugdíjára is szük­ség van a megélhetéshez. Valószínűleg ez is oka annak, hogy az újonnan bekerülők egy része már ágyhoz kötötten be­teg. A bentlévők fölött is múlik az idő, s az otthonok egyre több idős embert kénytelenek fekvő betegként gondozni. Erre a fel­adatra pedig sem szakszemély­zeti létszámban, sem segédesz­közökben nincsenek felké­szülve. Ezek a gondok állandóan fog­lalkoztatják őket, de ezekben a hetekben a térítési díj is napi téma. Az teljesen egyértelmű, hogy emelni kellene, de kér­dés,hogy mennyit, s hogy sza­bad-e, érdemes-e? A szociális otthonokban fizetendő térítési díj mértéke ugyanis az öregségi nyugdíjhoz, illetve a hozzátar­tozók jövedelmi viszonyaihoz igazodik. Kétségtelen, hogy olyan lakói is vannak az ottho­noknak, akik gond nélkül kifi­zetik a havi térítési díjat és még bőven marad zsebpénzük, de ők a kisebbség. A többséghez azok tartoznak, akiknek a havi díj befizetése után - az előírtak szellemében - nyugdíjminimum húsz száza­léka, vagy akörüli összeg marad zsebpénzként, sőt(!) vannak, akiknek az otthonok biztosítják a zsebpénzt, mivel semmilyen jövedelemmel nem rendelkez­nek. Például a 15o személyes sombereki otthonban 30 ilyen idős ember él. A térítés esetleges emelésé­nek mértéke azért is gondot okoz az otthonoknak, mert a Szociális törvény értelmében nekik teljes ellátást kell nyújta­niuk a lakóknak. Az hosszú távon nem tart­ható, hogy miközben a díjat emelik, az ellátás színvonala stagnál, sőt csökken. Épp ezért tartják nagyon fontosnak azt a szakmai jogszabályt, amely egyértelműen kimondaná, hogy milyen kötelezettségeket kell érteni a teljes ellátás alatt, de ez az útmutató még mindig várat magára. T. É. Betegápolás - távtanulással Előadások a televízióban Január 8-án, szombaton kez­dődött és tizenegy héten át min-, dig szombaton, 13.55-től lát­ható a televízó 1-es csatornáján az a filmsorozat, amely a házi gondozás, a betegápolás legfon­tosabb tudnivalóiról szól. Két évvel ezelőtt már volt egy ilyen távtanulási kurzus, s a televízió akkor is a Vöröske­reszttel közösen szervezte a tan­folyamot, olymódon, hogy a Vöröskereszt gondoskodott a konzultációs lehetőségekről. Akkor az ország 17 megyéjéből 2579-en jártak konzultációkra és 823-an vizsgáztak. Baranyá­ban 12 településen volt konzul­tációs lehetőség és hatvanan vizsgáztak. A vizsgáról igazolványt kap­tak a résztvevők. Ez az igazolás házi szociális gondozás vállalá­sára elégséges. Sokan nem is ezért, hanem azért vettek részt a távtanfolyamon, mert közvetlen környezetükben volt szükség ilyen jellegű ismeretekre. A Vöröskereszt most is azért vállal partnerséget ebben, mert úgy gondolja, hogy szükség van olyan házi segítők felké­szítésére, akik mint társadalmi gondozók, díjazásért, vagy anélkül vállalják olyan szemé­lyek gondozását, akik átmene­tileg, vagy tartósabban nem tudják saját magukat ellátni, il­letve állapotukból eredően képtelenek arra, hogy az ő gondozásuk alatt álló család­tagjaikkal törődjenek. Más­részt vannak, akik eleve a csa­ládjukban kényszerülnek ilyen ismeretek hasznosítására. A filmsorozat és a konzultá­ciók keretében a résztvevők megismerkedhetnek a személyi és a környezeti higiéné alapsza­bályaival, az egészséges élet­mód jellemzőivel, azzal, hogy miként lehet felismerni a nor­málistól eltérő élettani jelensé­geket, megtanulhatják az alap­vető ápolási teendőket, a szük­séges segédeszközök használa­tát, és tájékoztatást kapnak a szociális gondoskodás, a házi segítségnyújtás szervezetéről is. A résztvevők vizsgázhatnak is, ha akarnak. A vizsga köz­pontilag összeállított kérdések­ből áll. A sikeresen vizsgázók erről igazolványt kapnak, de ha álláskereséshez akarják hasz­nálni, ez legfeljebb ahhoz segít­heti őket, hogy szociális gondo­zói munkát vállaljanak. Aki szívesen bekapcsolódna a távtanulásos tanfolyamba, az a Vöröskereszt városi szerveze­teinél jelentkezhet. A konzultációkat a második televíziós előadást követően, tehát január közepétől szerve­zik. T. É. Minimálbérek A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai A minimálbérek alacsony szintje emberek millióit dönti nyomorba Kelet- és Közép Eu­rópában - állapította meg a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet (ILO) Budapesten mű­ködő térségi csoportja. A cso­port képviselői a régió több or­szágában elemezték a minimál­bérből élő helyzetét. A szakemberek megállapítot­ták, hogy a térség országaiban általában a dolgozók 10 száza­lékának a fizetése nem haladja meg a minimálbért, de a mun­kanélküliek és azok széles köre is, akik valamilyen más jutta­tásból tartják fenn magukat, lé­nyegében minimálbér szintű, vagy még az alajti ellátásban ré­szesülnek. A felmérés szerint Oroszor­szágban például a minimálbér a létminimun 20 százaléka, Uk­rajnában még kevesebb. Albá­niában a minimális megélhetési költség 24 százalékára, Romá­niában kevesebb mint 50 száza­lékára nyújt fedezetet a mini­málbér. Valamivel jobb a helyzet Bulgáriában, ott 60 százalék ez az arány, Észtországban 61 szá­zalék, Magyarországon 64 szá­zalék, Lengyelországban több mint 70 százalék. Az ILO szakemberei szerint valamennyi országban legalább a létminimun 100 százalékára kellene emelni a minimálbért. Kifogásolják azt is, hogy a szociális ellátásokat a minimál­bérhez viszonyítva állapítják meg. Több országban így a mini­málbért alacsony szinten tartva a szociális kiadásokkal is taka­rékoskodnak. Illetményük minimálbérhez igazítása több országban a köz- tisztviselőket is kedvezőtlen helyzetbe hozta. Nagy elmaradást mutat, ha a minimálbért az, átlagkeresetek­kel vetik össze. A legkisebb bér Oroszországban az átlagbér 10 százaléka, Bulgáriában 31 szá­zaléka, Magyarországon a 9000 forintos minimálbér a 28 ezer forintos bruttó átlagkeresetnek nem sokkal több mint 30 száza­léka. Megítélésük szerint a mini­málbér növelése a termelékeny­séget is javítja, a jobban fizetett dolgozók ugyanis nagyobb tel­jesítményt nyújtanak. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a magasabb bérek miatt nagyobb a piaci kereslet, ez a vállalati szféra eladási lehe­tőségeit javítja. Tasak helyett egy kis nyílás a hasfalon Ez nem betegség - csak egy állapot- Magán már csak műtéttel tudunk segíteni - mondták az orvosok. És ettől a perctől kezdve Kati járt az eszemben. Vajon ő hogy van? Megműtöt- ték-e? És ha igen, hogy sike­rült? Képtelen voltam elkép­zelni, hogy én egy zacskóval az oldalamon éljek tovább, de az sem volt állapot, ahogy akkor léteztem. K. M.-né nem emlékezett egykori betegtársa nevére, cím­ére, de azt tudta, hogy ugyanaz a baja, mint neki. Evekkel ko­rábban együtt feküdtek a mis­kolci kórházban, ahova ő újra vissza került. Az orvosok, ápo­lónők segítségével a kórházból „nyomozott” Kati után. Pár nap alatt meg is találta. L. Katalin bement hozzá: én már túl va­gyok a műtéten, nincs vastagbe­lem, de oldalzacskóm sem. Még aznap délután egy nyil­vános fülkéből együtt telefonál­tak Pécsre, a Megyei Kórházba, ahol L. Katalint műtötték, és K. M.-né egy hét múlva már itt volt a sebészeten. A napokban is itt járt L. Ka­talinnal, G. M.-sal, Sz. B.-nével, T. J.-nével együtt, akikkel szintén találkoztunk. Szívesen jöttek Pécsre arra a két-három napra, amíg buda­pesti és pécsi orvosok elvégez­tek rajtuk egy vizsgálatot. A cél az, hogy megállapítsák, milyen nyomást képes elviselni az a vékonybél zacskó, amelyet a hasfalon belül hordanak, s amely helyettesíti a közismert tasakot, amit korábban a dere­kukra kötve, vagy ragasztva ál­landóan viselniük kellett. Igen, kissé „kényes” témáról van szó, ezért is kérték: ne írjuk ki a nevüket. De az ő sorsuk úgy alakult, hogy részben, vagy egészben el kellett távolítani a vastagbelüket. Ugyanakkor meg kellett oldani, hogy a táp­lálék, amit magukhoz vesznek, távozhasson a szervezetükből. Ennek legismertebb módja a hasfalon metszett vendégnyí­lás, amelyből egy odakötözött, vagy ragasztott tasakba ürül a béltartalom. Fiatal és középkorú embe­rekkel ülünk egy asztal körül. Nőkkel, férfiakkal vegyesen. Mindannyian éveken át kínlód­tak a vastagbél különböző be­tegségeivel - gyulladással, da­ganatos elváltozásokkal. S mindannyian reménykedtek: hátha meg tudják őket gyógyí­tani, hátha elkerülhetik a műté­tet. Aztán kiderült, hogy nem. S miután tudták, hogy a betegsé­gük nagy valószínűséggel rák­kal végződhet, beleegyeztek a műtétbe. Az első időkben több­nyire a derékra kötözhető zacs­kót használták. Azt amely el­mozdult, átnedvesedett, zör- gött, ami miatt nem mertek hosszabb időt az otthonuktól távol tölteni. Nem tudtak dol­gozni, de még úgy öltözködni sem, ahogy szerettek volna. A legfontosabb szempont az volt, hogy a ruha takarja az olda­lukon lévő domborulatot. Tönkrement a házasságuk. Volt, akinek kifejezetten az ál­lapota miatt, volt, akinél köz­vetve játszott ebben szerepet a műtét utáni életvitel. Többen külföldről hozatták a segédeszközt - bőrbarát tapasz- szal rögzíthető tasakot - s rend­szeresen többezer forintot fizet­tek érte. Az újdonságokat több­nyire egymástól hallották a ILCO- klubokban. De minde­nütt érdeklődtek a lehetőségek­ről, ahol remélhették: valami megfontolásra érdemeset halla­nak. , * így tudták meg, hogy Ma­gyarországon pillanatnyilag há­rom helyen - Szegeden, Buda­pesten és Pécsett - végeznek olyan műtétet, amellyel meg­szabadítják őket a tasaktól. A pécsi módszer lényege, hogy a vékonybélből készítenek egy belső zacskót, amelynek a bil­lentyűzete jól zár, s a hasfal külső részén csak egy ötforin­tos nagyságú piros folt látható. Ennek közepén vezethető be az a katéterszerű, műaanyagcső, amelynek segítségével kiüríthe­tik a béltartalmat.- A módszert Svédországban tanultam - mondja dr. Kett Ká­roly professzor, a sebészet veze­tője. - Kock professzor fejlesz­tette ki, tőle vettük át. Annyiban hozzá is tettünk, hogy a billen­tyűzést tökéletesítettük. Ez azért fontos, mert ha a billentyű elmozdul, elrázódik, akkor is­mét operálni kell a beteget. De minden altatás, műtét kockázat­tal jár, jó ezt csökkenteni. Kock professzor a közelmúltban kérte tőlünk a billentyű megoldásunk leírását. Azok a betegek, akik már több műtéten átestek, nagyon jól tudják, mit jelent, ha eggyel kevesebbre van szükség. A mű­tétek tökéletesítését szolgáló szakmai tapasztalatcserék így kerülnek emberközelbe. A saját esetükre vonatkozóan így fo­galmaznak: e módszer eredmé­nyeként elérték, hogy amivel mi kénytelenek vagyunk együtt élni, az már nem betegség, az egy állapot. A 43 éves G.M., aki Szentes­ről jött a műtétre a tönkrement házassága után most élettársi kapcsolatban él. A 24 éves L. Katalin, aki Tiszatarjánból ke­rült a megyei kórházba, ma Bu­dapesten él, dolgozik, s közben tanul. A 39 éves Sz.B.-né, aki éveken át pelenkázta magát azt kívánja, hogy így maradjon az állapota és szakmát tudjon adni a lánya kezébe. A pécsi 39 éves T.J.-né szeretne közösségben dolgozni, de tudja, hogy az em­berek nehezen fogadják el ilyen tekintetben is a más-ságot, ezért megelégszik azzal, hogy kie­gyensúlyozott családi élete van, hogy kertészkedhet. A 34 éves karcsai K.M.-né gyermeket szeretne. A betegsége kezdetén kétszer vetélt. Most reményke­dik, hátha lehet. Az orvosok szerint igen. Már csak azért is, mert egy hólyagműtéten átesett, a vizeletét hasonló módon ürítő fiatalasszony nemsokára szülni fog... Török É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents