Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-25 / 24. szám

8 új Dunántúli napló Magazin 1994. január 25., kedd Mit ígér Velence idén a turistáknak? Visszaesett a világ autógyartasa 1996-tól várható a fellendülés Massimo Cacciari megtar­totta filozófia-tanszékét a ve­lencei Ca Foscari-egyetemen, de főfoglalkozásban a lagúnák városának polgármestere.-Az Adria Gyöngye júliusi és augusztusi vasárnapokon gyö­nyörűségből lidércnyomássá válik: turistabuszok ezrei özön- lik el, főleg Kelet-Európából. így lesz ez a jövőben is?- Nem. A városban a hote­lekre hasonlító "helyfoglalási" rendszert vezetünk be. A busz­vállalkozók egy megadott tele­fonszámon kötelesek megkér­dezni, bejöhetnek-e a városba? Ha arra a napra amúgy is kite­hetjük a "Megtelt!" táblát, akkor meg kell állapodniok a városi hatóságokkal egy másik,mind­két fél számára megfelelő nap­ban- válaszolta a polgármester.- Hogyan lehet ezt ellen­őrizni?- A város előtt, a szárazföl­dön, Mestrénél különleges rendőri osztag lista alapján kontrollálja a buszrendszámo­kat. Amelyik hiányzik a listáról, arra kerékbilincs kerül és a tu­lajdonos ráfizet az üzletre.- De mi van akkor, ha a bu­szok a Piazzale Román "landol­nak", mindössze annyi időre, hogy a turisták kiszálljanak és Húsz évre szóló piaci bizton­ságot és a talpon maradás lehe­tőségét biztosította a balinkai bányaüzemnek a Bakonyi Erőmű Rt.-hez való integrálás. A bányából - amely csak­nem 1300 embernek ad munkát - az idén kitermelt szén nagy része a Bakonyi Erőmű Rt.-hez, illetve a tiszaujvárosi erőműbe kerül, mintegy negyedét azon­ban a lakosság vásárolhatja meg. az utasokat később ugyanilyen gyorsan felveszik?- A szárazföldről a laguna- térségbe vezető Ponte della Li- bertan, ezen a híres hídon csak előre bejelentett buszok halad­hatnak át. De a személyautóval, vonattal, vagy repülőgéppel ér­kezők számára semmilyen kor­látozás nem lesz.- Tavaly nyáron egy francia házaspártól vagy 45 ezer fo­rintnak megfelelő összeget kér­tek egy fél langusztáért és egy- egy pohár pezsgőért...- Ezúton is felszólítok min­denkit, aki úgy érzi, hogy be­csapták, azonnal szóljon a leg­közelebbi rendőrnek. Már az első ilyen kísérletnél kíméletle­nül bezáratom az ilyen helye­ket. Mindenütt jól látható he­lyen kell kifüggeszteni az árlis­tát, így a vendég könnyen el­lenőrizheti, rászedték-e.- Túlságosan gyorsan nőnek a velencei szállodai árak is...- Tudom és erre is van orvos­ság. A hotelekben kifizetett összegek fele /!/ a vendégeket szerző ügynökségek zsebébe vándorol. Megszervezem a szál­lodásokat,hogy ők vállakozza­nak s minél több közvetítőt kü­szöböljenek ki.Az így megtaka­rított pénzzel csökkentsék a szobaárakat. A tervek szerint az Inotai Erőmű bővítését követően a ki­termelt jó minőségű balinkai szén nagy részét Inotán haszno­sítják majd. Az integrációs megállapodás lehetővé teszi, hogy a bánya a következő két évtizedben, vagyis mindaddig, amíg várha­tóan tart a föld alatti szénva- gyonból biztonságosan működ­hessen. A legnagyobb autós szakla­pok közzétették a világ autó­gyárainak 1993. évi termelési eredményeit. A gyártók és ke­reskedők többsége rossz üzleti évet zárt. Az elhúzódó, általá­nos gazdasági recesszió és a fi­zetőképes kereslet visszaesése miatt tovább csökkent a gyártott és értékesített új autók száma. A brit DRI World Automobile tá­jékoztatása szerint a világop ta­valy 33,6 millió személyautót gyártottak az 1992-es 34,7 mil­lióval szemben. Japán a világ első számú autói­pari nagyhatalma a 10 milliós határ megdöntéséről „álmodo­zott”. A keresletcsökkenés és árak emelkedése következtében viszont az 1992. évi 9.3 millió gépkocsi helyett az elmúlt év­ben 8.7 milliót gyártott. Ez a folyamat annak ellenére bekövetkezett, hogy a szigetor­szág autógyártói sorra hozták létre termelőüzemeiket Európá­ban és az Egyesült Államokban azért, hogy a helyi termelést fa­vorizálva, kikerüljék a protek­cionista intézkedés negatív ha­tásait. Ugyanakkor Japánban is enyhítettek azokon a visszaható intézkedéseken, amelyekkel azoknak kellett szembenézniük, akik nem hazai autót vásároltak. Ennek következtében nő a szi­getországban értékesített, első­sorban nyugat-európai (német) és amerikai autók száma. Európa hat legnagyobb autó­gyára közül a General Motors zárta csak nyereséggel az 1993-as évet. Az Opeleket, Vauxhallokat és Saabokat gyártó GM Europe 240 millió dollár nyereséget realizált. A legnagyobb vesztes Európa legnagyobb autógyára a VW lett, amely - a Figyelőben ol­vasható adatok szerint - 2,3 milliárd márkás deficitet köny­velhet el. Veszteséges a Fiat, a Ford Europe, a Peugeot-Citroen termelése is. Ezek az adatok azt jelentik, hogy 2 millióval kevesebb gép­kocsit gyártottak és értékesítet­tek, ami 16%-os visszaesést mutat 1992-höz képest. Külö­nösen nagy az elmaradás a drá­gább gépkocsiknál (Mercedes, Porshe, Audi, stb.). A hazai járműállomány közel 30%-a Trabant és Wartburg - ami 600 ezer gépkocsit jelent - 28%-a Lada. A többi gyártmány külön-külön 10% alatti rész­arányt képvisel. Ezt nem lehet néhány év alatt megváltoztatni. A helyzetet tovább rontja a jár­művek magas átlagéletkora Az elmúlt év háromnegyed részében a jogszabály vonzóvá tette a 6 évnél régebbi, kevésbé sérült személygépkocsik beho­zatalát. Ennek eredményeként özönlöttek az országba a Nyu- gat-Európában lefutott jármű­vek. A helyzet tarthatatlanságát felismerve módosították a ren­deletet. Sajnos, a , javított” ren­delkezés sem szolgálja az er­kölcsileg és műszakilag elavult járműpark megújítását, ugyanis legkorszerűbb műszaki paramé­terekkel rendelkező, egy-két éve gyártott - de sérült futó­művű - gépkocsit még a szigorú gyári garanciális feltételeknek megfelelő javító-kereskedő szakműhely sem hozhat be. A járműpark korszerűsítését a gombamód szaporodó márka- kereskedők kínálata igyekszik szolgálni, ezt azonban korlá­tozza a fizetőképes kereslet. Ennek ellenére a Magyarorszá­gon 1992-ben beindult két gép­kocsit összeszerelő gyár érezteti hatását. Kiemelkedő eredményt ért el az Opel, amelynek külön­böző típusaiból 1993-ban 17.000 járművet értékesítettek. Piaci részesedése elképzelhe­tően 25% körül lesz. A kényszerböjt éveiben to­vább fokozódik a piaci verseny az autógyártók között. Az autó­ipari vállalatok megkülönbözte­tett figyelmet és nem kevés pénzt fordítanak korszerű, ké­nyelmes és még inkább energia- takarékos gépkocsik kifejlesz­tésére. Fontos szerepet játszik a termelési és üzemeltetési költ­ségek mérséklése, valamint az eladási ár viszonylag alacsony szinten tartása. A szemléletváltás jelei már megmutatkoznak a személy- gépkocsi gyártáson túlmenően mind a mikrobusz, mind a kis- tehergépkocsi előállításánál is. Egyre több emberben tudatosul, hogy a jármű termelőeszköz is. Ez a gondolkodásmód előtérbe hozta a „vegyes rendeltetésű” kistehergépkocsik, valamint a kisméretű mikrobuszok elterje­dését. Ezek a járművek ma már igen jól és magas színvonalon szolgálják - különösen ebben a tőkeszegény időszakban - azo­kat az embereket, akik mun­kára, kikapcsolódásra és szóra­kozásra egyetlen négykerekűt tudnak csak fenntartani. A kedvező jövőkép megraj­zolásánál nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül a washingtoni Plan Econ Intézet egyik igazga­tójának Kelet-Európáról szóló elemzését. „Mindegyik ország­ban talpra állt a gépipar, jelen­tős részben az autó- és alkat­részgyártás fellendülése követ­keztében. Csehországban, Ma­gyarországon és Lengyelor­szágban ez nem kis részben a nagy nyugati autógyárak ottani beruházásainak köszön­hető.”Stabilizálódni látszik az autópiac is, a márkák lassanként elfoglalják valós helyzetüket a ranglistán. A szakértők 1996-ra jelzik a fellendülést. Ehhez az kell, mind a gyártó, mind a keres­kedő belföldön is felismerje, hogy a fogyasztó érdekeit kell szolgálniuk, és csak az marad­hat versenyben,, aki a legmaga­sabb igényeknek is meg tud fe­lelni. Gergely István Húsz évi piaci biztonság Balinkának Az Opel Szentgotthárdi Gyárában január 17-én elkészült a százezredik magyar opel-motor. A legkorszerűbb típushoz tar­tozó 1600 köbcentis, 16 szelepes motort Spanyolországban egy Corsa típusú személygépkocsiba szerelik be. 1 Darimana Saudara?(7.) Indonézia állatvilága lega­lább olyan gazdag, mint nö­vényvilága. Szerencsére a szi­getek közül Szumátra bír a leg­nagyobb és legváltozatosabb ál­latvilággal, így jórészt tapaszta­lataim alapján tudok beszá­molni róla. A sziget nyugati oldalán él­nek a Szumatra-elefántok, s bár szigorúan védettek, számuk ál­landóan fogy s már csak né­hány százra tehető. Ennek elle­nére (vagy éppen ezért) gyö­nyörűen faragott elefántagya­rak kaphatók a Yuki-Plaza na­gyáruházban 1 millió Rúpiáért (kb. 40 000 Ft). Szerencsére nem találkoztam dzsungeltúráim során az itt élő királytigrissel, amelyből becs­lések szerint még vagy 300 példány létezik. Nem volt ilyen szerencsés viszont az a két erőműves dolgozó, akik érke­zésem előtti héten túl mélyen hatoltak az őserdőbe, s már csak csontjaikat találták meg. Több krokodil fajta él a fo­lyók deltáiban, értékes bőrük miatt ezek száma is egyre keve­sebb. Talán késleltetik kipusz­tulásukat az újonnan létesülő krokodilfarmok, ahol nagy számban tenyésztik őket. A rendkívül nagyszámú és színes madárvilágban csak né­hány ismerős akadt, úgymint a veréb és a fecske, seregély és a denevér. Az itteni denevérekkel joggal lehetne riogatni nemcsak a gyerekeket, hanem még a fel­nőtteket is. Egy felnőtt példány testhosszúsága eléri a 40 cen­timétert, szárnyainak fesztávja akár a 1,5 métert. Aprófülű, örökmozgó fejük a csőrükből kikandikáló termetes fogakkal egy vámpír benyomását keltik. Jóllehet ezek az állatok a nagy­denevérek családjába tartoz­nak, itt mégis Kalongnak, azaz repülő kutyának nevezik. Nem hús-, hanem gyümölcsevők, így az emberre teljesen ártalmatla­nok. Sajnos, hogy ez fordítva nem mondható el. Naponta lát­tam a szemközti park kerítésén összekötözve lógni e szeren­csétlen állatokat, végzetükre várva. Ami hamar beteljesedett, mihelyst valaki lefizette az 1000 Ft-os vételárat az utcai árusnak. Aki helyben meg­nyúzta őket és konyhakészen adta át a vevőnek. Mert húsuk állítólag nemcsak finom cse­mege, hanem gyógyító hatással is bír az asztmás és potenciális zavarokra. Nem voltam szomorú, hogy nem találkoztam a rendkívül gazdag hüllővilág nagyobb (s veszélyesebb) képviselőivel, csupán a Távol-Kelet legelter­jedtebb gyíkféléjével, a Gecko-val. Ä 30 cm-re is meg­növő, pikkelyes-szemölcsös testű állat őskori sárkánygyíkra hasonlít. Ennek ellenére csak a rovarokra veszélyes, így szíve­sen látott albérlője a szumátrai lakásoknak is. Még 9. emeleti szállodai szobámban is volt né­hány példány, akik tapadóko­rongos lábaikkal kígyózva ro­hangáltak a mennyezeten is. Tulajdonképpen jól megvol­tunk együtt, csupán párjukat hívó cuppogásukat találtam kissé hangosnak. A majomvilág első képvise­lőivel a medán-belaváni autó­pálya mentén találkoztam. Ne­kik ugyanis nem jelentett aka­dályt a pálya és a dzsungel kö­zötti magas drótkerítés. Elhatá­roztam, hogy feltétlen látnom kell az egyedül Szumátrán (és Bomeón) élő orangutánokat is. Az orang embert, az után pe­dig erdőt jelent indonézül. Ezekből az erdei emberekből még mintegy 3000 példány él az említett két sziget őserdei­ben. Az erdőlakók hosszú vörö­sesbarna bozontos bundát vi­selnek, magasságuk nemüktől függően 120-150 cm. A nősté­nyek súlya 40 kg körüli, a hí­meké a 75 sőt 100 kg-ot is elér­heti. Ez utóbbiakkal nem lenne jó leállni pofozkodni, egyrészt tekintélyes súlyuk, másrészt igen erős karjaik miatt, ame­lyek fesztávja eléri a 2,5 mé­tert! Erre szükség is van, hiszen ez a majomfajta a fákon él s csak nagyritkán ereszkedik le a földre. Faágakból álló háló­fészkeit is a faóriások koroná­jára építi. A nőstények 8 hóna­pos terhesség után szülik meg 1-1,5 kg-os bébijüket, amely az emberi csecsemőhöz hasonlóan teljesen magatehetetlen. Az anyaállat 3-4 évig gondoskodik csemetéjéről, ez alatt készíti fel az önálló életre. Amely csak mintegy 30-35 évig tart, a vege­táriánus, gyümölcsevő életmód ellenére. Természetes ellensé­gük csak egy van, maga az em­ber. Mert a törvényes védettség ellenére folyik az orvvadászat, s így több tucat majomkölyök marad árván. A vadvédelem emberei gyűjtik be a pusztu­lásra ítélt kis állatokat, úgyne­vezett rehabilitációs közpon­tokban felnevelik, majd a va­donhoz való fokozatos vissza- szoktatás után szabadon enge­dik. * Egy ilyen orangután rehabi­litációs központot sikerült meglátogatnom Bohorok őser­dejében. Az itthoni tv-ben lá­tott bomeói központ ikertest­vére, bár annál lényegesen na­gyobb és szervezettebb. Az út­viszonyokra jellemzően Toyo­tánknak közel 3 órára volt szüksége ahhoz, hogy a tőlünk 70 km-re lévő központ bejára­tát elérjük. Szigorú igazoltatá­sok után sikerült (indonéz kol­légánk segítségével) megkap­nunk a belépőt. Több kilomé­tert gyalogoltunk egy sebes­vizű és széles hegyi folyó part­ján, majd azon életveszélyes körülmények közepette át­kelve, elértük magát a köz­ponti telepet. Itt találtuk a há­tizsákos, a 15 órai etetésre ké­szülő állatgondozókat. Veze­tésükkel vágtunk neki a kb. 1 órás dzsungel-hegyitúrának, amelynek célja az orangutánok tartózkodási helye volt. Keskeny, alig járható ösvé­nyen, nedvességtől csepegő trópusi növényzet alatt csúsz- tunk-másztunk a hegy csúcsa felé, amit csuromvizesen, tér­dig sárosán, ziháló mellel sike­rült elérnünk. Már a csúcs előtt egyre több ágropogás jelezte, hogy a majmok megkezdték le­ereszkedésüket fészkeikből, ahol valószínűleg déli sziesztá­jukat tartották. Gondolom mondták is egymásközt: „Ha ennyi rokon közeledik, abból biztos banánevés lesz!” Ezúttal anyamajmok merészkedtek kö­zelünkbe, anyjuk bundájába kapaszkodó kicsinyekkel. A si- hederek pedig Tarzanosdit ját­szottak a liánokon, persze any­juk közelében. Megfigyeltem az egyik kölyök tudatos játékát: a két egymástól 10 méterre lévő fa közti odalendülésnél simán repült, azonban a visszalendü- lésnél már bugócsiga-szerűen pörgött. Az állatgondozók felmásztak egy magasles-szgrű építményre és elkezdték hátizsákjaikat bon­togatni. Úgy látszik nem elég gyorsan, mert a majmok meg­szállták az emelvényt és pilla­natokon belül rámolták kifelé a banánfürtöket. Amikkel aztán félrevonultak és egyenként le­hámozva őket jóízűen elfo­gyasztották. Megszomjazhat­tak, mert a másik hátizsákból műanyag poharakat halásztak ki, s bíztatták az egyik gondo­zót, hogy töltsön nekik vizet a nála lévő kannából. Nem csak nekem, másoknak is feltűnt a gondozók hang nélküli, szinte mogorva, barátságtalan visel­kedése az állatokkal. Valószínű ez is hozzátartozott az embertől való elidegenítés stratégiájá­hoz. Igen érdekes volt, hogy az étkezés után mintegy parancsz- szóra kölykeikkel egyetemben eltűntek az anyamajmok, át­adva az asztalt a pár perccel ké­sőbb megjelenő, magányos ma­jommatrónáknak. Legalább itt a dzsungelben tisztelik a nyugdí­jasokat! Baki Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents