Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-24 / 23. szám

1994. január 24., hétfő Külföld új Dunántúli napló 11 Egyelőre az országot kellene rendbehozni Felszállóban Gsernomirgyin csillaga? Clinton mérlege Féléves csúszás Első alkalommal említette hivatalosan is az Európai Unió soros elnöke annak lehetőségét, hogy a Tizenkettek 1995. január 1 -re esedékes kibővítése a négy EFTA-tagjelölttel esetleg hat hónappal késni fog. Theodorosz Pangalosz, az európai ügyek görög minisztere Strasbourgban az Európai Parlament ülésén beszélt erről. Ausztria, Finnor­szág és Svédország 1992 no­vemberében, Norvégia valami­vel később kezdte meg a hivata­los tagfelvételi tárgyalásokat, és a tavaly júniusi koppenhágai EK-csúcs szögezte le formáli­san is, hogy a tagfelvételnek 1995. január 1-ig kell megtör­ténnie. A jelek szerint éppen ez az, ami egyre valószínűtlenebb­nek tűnik. Lengyel kételyek A lengyel vezetők kiábrán­dultságát nem az okozta, hogy a NATO nem döntött felvételük, a katonai integráció mellett, hi­szen a visegrádi csoport orszá­gait katonai veszély nem fenye­geti. Politikai veszély azonban igen, és Varsó azt várta, hogy Brüsszelben legalább a NATO politikai tagságát lehetővé te­szik. Ezt Lech Walesa lengyel államfő biztonsági főtanácsa­dója, Jerzy Milewski nemzet- védelmi miniszterhelyettes, az elnöki hivatal mellett működő Nemzetbiztonsági Iroda veze­tője mondotta. Mao művei Egy kínai kőfaragó mester kőtáblákba véste Mao Ce-tung válogatott műveinek első és ne­gyedik kötetét - jelentette a kí­nai sajtó. Tizenöt havi munká­val alkotott művét a pekingi Mao-mauzóleumnak ajándé­koztad Fucsien tartománybeli alkotó a „Nagy kormányos” születésének századik évfordu­lójáról kívánt megemlékezni a kommunista népvezér tanítása­inak kőbe vésésével.Kissé megkésett,mert az évforduló 1993 (december 26-án) volt. A kormány áramvonalasítá- sára és átszervezésére vonat­kozó elnöki rendeletet aláíró Borisz Jelcin, vagy az azt vég­rehajtó, az elnök árnyékából mindinkább kilépő Viktor Csernomirgyin akarata érvé­nyesült az új kormány összeté­telének meghatározásakor? Alighanem ez az a kérdés, amelyre az elkövetkező napok és hetek oroszországi fejlemé­nyei adnak majd választ. Pragmatikus szárny A radikális reformerek két vezéralakjának távozása a kor­mányból, illetve a miniszterel­nök-helyettesek szerepének felértékelődése mindenesetre arra utal, hogy Csernomirgyin befolyása növekszik. Moszkvai elemzők körében a mostani elő­retörés nyomán sokan máris ar­ról beszélnek, hogy a miniszter- elnök 1996-ban az elnöki szék várományosa lehet. Kétségtelen, hogy a kor­mányfő, illetve a nevével fém­jelzett, a szigorú monetáris poli­tika ellen fellépő, .kormányon belüli pragmatikus szárny erő­södését jelzi, hogy Csemomir- gyin emberei: Oleg Szoszko- vec, Alekszandr Zaverjuha és Jurij Jarov lettek a miniszterel­nök helyettesei. A többi minisz­ter fölött állnak, és lényegében Csemomirgyinnel együtt ők ha­tározzák meg a kormány irány­vonalát. A negyedik helyettes, a vagyonjegyes orosz privatizá­ció atyjaként emlegetett Anato- lij Csubajsz szerepe ilymódon inkább dekoratív. Mindennél jobban példázta ezt, hogy a kormányon belüli munkameg­osztás ismertetésekor Csemo- mirgyin meg sem említette Csubajsz nevét. Az átszervezés igazi értelme viszont alighanem az lehet, hogy a kormányfő kivette a pénzügyminiszterjelölt Borisz Fjodorov kezéből a pénzügypo­litika irányítását, amelyet eddig egy másik radikális reformerrel, Alekszandr Sohinnal közösen végzett. Ez lehetett az igazi oka, hogy Fjodorov kivált a kor­mányból, s nyilván erre játszott Csernomirgyin. A korábban az olajipari lob­bihoz tartozó kormányfőt a ta­valy feloszlatott orosz parla­ment nyomására emelte maga mellé Jelcin elnök Jegor Gajdar helyett. Csernomirgyin nyíltan beszél a gajdari szigorú monetá­ris politika végéről és arról, hogy itt az ideje a hadiiparral és a nehéziparral szemben fennálló állami tartozásokat rendezni, a monetarizmus helyett pedig a hazai gazdaságot kell versenyre kényszeríteni a külföldi konku­renciával. Mindez orosz gazda­sági szakértők szerint újabb inf­lációs hullámot indíthat el. Vajon mi késztethette a kormányon belül két szárny kö­zötti egyensúlyt eddig gondosan őrző Jelcint arra, hogy belee­gyezzen a Gajdar után Fjodorov távozásához vezető átszerve­zésbe? Jelcin volt ugyanis az, aki annak idején szinte vakon hitt Gajdamak, amikor a fiatal közgazdász a sokkterápiára vo­natkozó programját előterjesz­tette, és az elnök 1992. decem­berében a végsőkig kitartott mellette, a volt parlament elle­nében. Mi lehetett az oka, hogy egyszerre könnyűszerrel meg­vált tőle, csakúgy mint Fjodo- rovtól, noha éppen egy hete Bili Clintont még arról biztosította, hogy folytatódik az eddigi hatá­rozott reform, amely - akár­hogy is - Gajdar nevéhez fűző­dött? Szabad kezet kapott Nem lehet kizárni, hogy Jel­cin megelégelte a kormányon belüli állandó súrlódást okozó ellentéteket és úgy vélhette, hogy egy Gajdarékétól eltérően gondolkodó emberekből álló csapatra bízza a reformoknak nevezett átalakítás továbbvite­lét. Nem lehet kizárni azt sem, hogy a gazdasággal soha köze­lebbről nem foglalkozó Jelcint ugyanúgy meggyőzte most Csernomirgyin a monetarizmus feladásának helyességéről, mint tette ezt Gajdar a sokkterápiával kapcsolatban, s az elnök lénye­gében szabad kezet adott Cser- nomirgyinnek a kormány alakí­tásában. A radikális reformerek min­denesetre máris súlyos válságot jósolnak. Kétségtelen, hogy a rubel nyilvánvaló gyengülésé­vel ugyan javul az orosz export esélye, azonban lehet, hogy ezt nem lehet majd elmagyarázni az infláció terheit már most is ne­hezen viselő lakosságnak, külö­nösen akkor, ha ismét kiürülnek az üzletek polcai. Vezető orosz értelmiségiek körében mind többen beszélnek újabban arról, hogy egyelőre a katasztrofális helyezetben lévő országot kellene rendebehozni, s csak azután jöhet a reformok folytatása. Kétségtelen, Cser­nomirgyin tervei az előbbi szándékot jelzik, a reformok ha­logatása viszont alighanem csak tovább mélyítheti az ország vál­ságát. Köti Lóránt Különösebb ünnepi elérzé- kenyülésre aligha maradt ideje az eltelt napokban az amerikai elnöknek. Pedig a naptár kerek évfordulót jelzett Clinton szá­mára: épp egy esztendővel ez­előtt költözött be a Fehér Házba. Most viszont - alighogy visszatért helyszíni vizitjéből a földrengés-sújtottá Kaliforniá­ból - a fővárosban kellett rend­kívüli állapotot elrendelnie a kivételes fagyhullám miatt. Vajon ilyen „fagyos” lesz-e Clinton mérlege? A diadal vagy a kudarc jellemzi-e inkább az első évét? Nem ígért-e túl sokat az egészségügy megújításától az adóreformig, a deficitcsök­kentéstől a bűnözés visszaszorí­tásáig? Kitart-e a kongresszus­ban a kezdeti lendület? Az ame­A botrány árnyéka sok tá­vozó olasz honatyát végigkísér további élete során. Viszont vi­selhetik a „tiszteletreméltó” címet és a végkielégítés enyhíti a mandátum elvesztése felett érzett fájdalmat. Az olasz parlament 630 kép­viselője és 315 szenátora csak 21 hónapot töltött ki az öt évre tervezett időszakból. Távozásuk után is megtartanak sok kivált­ságot. így például ingyen utaz­hatnak az állami vasutakon és repülőgépen Róma és volt vá­lasztási körzetük között. Láto­gathatják a parlamenti büfét és a fodrászt, ahol mérsékelt árat fi­zetnek, amit az adófizetők pén­zének köszönhetnek. Orvosi és fogorvosi kezelést ugyan nem vehetnek ingyen igénybfj, ezért fizetniük kell - a költségek 10 százalékát. Fájdalmukat azonban főkép­pen a végkielégítés enyhíti. 255 képviselőt és 95 szenátort vá­dolnak különféle visszaélések­kel, a többi között azzal is, hogy segítették a szervezett bűnözést. Ezek nyilvánvalóan nem indul­rikaiak ugyanis - bármennyire impresszív is az elnök külpoli­tikai teljesítménye (NATO-bé- kepartnerség, ukrán-orosz ato- marzenál-csökkentés, NAFTA és nyitás Ázsiára) - továbbra is hazai gondjaikat érzik elsődle­gesnek, s elvárják , hogy Clin­ton az otthoni teendőkre kon­centráljon. Miért kétlik ellenlábasai a diplomáciai sikereket is? Mert szerintük Ukrajna korántsem biztos, hogy elfogadja a Krav- csuk által aláírt szerződést, az USA szavahihetősége naponta csorbul a délszláv világban, s Haiti vagy Szomália sem sorol­ható épp a győzelmek közé. Az átlagembert viszont jobban ér­dekli a munkanélküliség és a gazdaság élénkülése. nak a március 27—i választáso­kon. S ez egy rakás pénzt jelent nekik A végkielégítés - amitől minden munkaadó fél - jár minden alkalmazottnak, akit el­bocsátanak, vagy aki otthagyja munkahelyét. A távozó hona­tyákat 12,2 millió líra (7155 dollár) illeti a törvényhozásban eltöltött minden eszendő után. Nilde Iotti kommunista képvi­selő, aki sokáig a képviselőház elnöke is volt, a második világ­háború befejezése óta tagja volt a nemzegyűlésnek. Neki 586 millió líra (339 ezer dollár) végkilegítés jár. Újoncok, mint Mussolini unokája, Alessandra, 24 piillió lírát (14 ezer dollár) vehetnek fel. Ezek az összegek nem érintik a nyugdíjat, amely a hatvanadik életév betöltése után esedékes. Azok, akik legalább öt parla­menti időszakban a törvényho­zás tagjai voltak, megkapják fi­zetésük 80 százalékát, amely je­lenleg nettó 8,5 millió líra (5 ezer dollár) havonta. Mi vigasztalja a távozó olasz honatyákat? Darimana Saudara?(6.) Nem lenne teljes az Indoné­ziáról alkotott kép, ha nem em­líteném annak egyedülállóan szép növényvilágát. Amit nem lehet mással kezdeni, mint az örökzöld trópusi őserdővel, mely korát tekintve világelső, mérete alapján harmadik (Brazí­lia és Zaire után) a világon. Minthogy Indonézia területének 50%-át őserdő borítja, nem ne­héz kiszámítani, hogy ez több mint tízszerese hazánk területé­nek. A világon sehol sincs annyi fa- és virágfajta, mint ezekben az indonéz őserdőkben. Egy szakkönyv szerint egyetlen hektárnyi térületén 300 fajta él, éppen duplája az egész Euró­pában találhatónak. Az őserdők legfelső emeletét az 50-60 méter magasra meg­növő faóriások alkotják. A kö­zépső emeletet a fény- és eső­szűrő növényzet alkotja, mint például az orchideák, páfrá­nyok, fügék, liánok, rhodo- dendronok és bambuszok. Egyedül orchideából több mint 2500 fajta található, köztük a Tigrisorchidea, amely a világ legnagyobb ilyen virága. Egész Európába exportálják, s komoly mennyiséget elvisznek a turis­ták is. Nem győztem csodálni a gyönyörű páfrányokat, melyek a 6 m-es magasságot is elérik. A haladást az őserdőben te­mérdek bambusznád-bokor te­szi rendkívül nehézzé. Ha ösz- szefüggő telepet alkotnak, nincs olyan bozótkés, amivel át tudná rajta verekedni magát az ember. Egy-egy bokorból akár száz bambusznád is törekszik a fény felé, átmérőjük a 30 cm-t, magasságuk akár a 40 métert is elérheti. Teljesen szokatlan nö­vekedésének módja is, mert míg a fák hajtást nevelnek, s ez vastagodva adja a törzset, addig a bambusznád teljes átmérőjé­vel hagyja el a talajt, s így év­gyűrűtől évgyűrűig (inkább óragyűrűnek nevezhetném) tolja ki magát teleszkópsze- rűen, végleges magassága el­éréséig. S mindezt a természet­ben ismeretlen gyorsasággal. Már korábban, Bangladesben sem akartam elhinni, hogy ezek a „horgászbotok” három hónap alatt képesek elérni a 15 méte­res magasságot. Nos, itt szer­zett ismereteim alapján egy gyorsabban növő fajta vizsgá­lata során 1 méteres növekedést mértek japán botanikusok - 24 óra alatt! Ezért, valamint ezer célra való felhasználhatósága folytán bízvást ez a föld legér­tékesebb növénye. Az indonéz őserdők föld­szintjén található a világ leg­gazdagabb (mintegy 10 000 faj­tából álló) virágállománya. Eb­ből csak kettőt említenék: a Szumátrán élő rafflesia-t, amely egyméteres átmérőjével a világ legnagyobb (húsevő!) virága. Valamint a mindenhol tenyésző szokszínű lótuszvirá­got, amely a szépség és tiszta­ság szimbóluma. ■Jk Természetesen nemcsak ős­erdők találhatók ebben az or­szágban, hanem hatalmas ültet­vények is. Ezek a gyarmatosító hollandok nevéhez fűződnek, akik a századforduló táján kí­nai, indiai munkások tízezreivel óriási területeket tisztíttattak meg az őserdőtől. Helyükre rizs-, kókuszdió-, olajpálma-, cukornád-, kávé-, tea-, do­hány-, ananász-, banán- és kau- csukültetvényeket telepítettek. Méreteikre jellemző, hogy órá­kig autózhat az ember, mire elér egy ilyen ültetvény végére. Mivel nekem csak a kakaó-, s főleg a kaucsukültetvények je­lentettek újat, így főleg ez utóbbival próbáltam jobban megismerkedni. A sima törzsű, 30 méterre is megnövő fák az indián Cauchu = sírófa elnevezéstől kapták nevüket. Egy kaucsukfa 5-6 éves korára lesz csapolásra érett. Ezt követően mintegy 2 méter magastól spirális alakban felhasítják a kérgét közel a tala­jig. A kéreg alatti tejcsövecs­kékből lecsurog a kaucsuktej (latex) a spirális alján lévő kis bögrécskékbe. Amit aztán egy munkás rendszeresen egy na­gyobb kannába töltöget, és a gyűjtőhelyre visz. Az ő feladata még, hogy minden harmadik nap regeién ismét felvágja a fa időközben beforradásnak indult hasítékát. A fasorok számozva vannak. Egy munkás általában 500 fa teljes ellátására képes. A begyűjtött latexből hangyasav segítségével kicsapatják a kau- csukot, melyet mosás és szán­tás után szállítanak el feldolgo­zásra. Értesülésem szerint ezek a hatalmas kaucsukfa-ültetvé- nyek két világcég, a Good Year és az Uniroyal tulajdonában vannak. Biztos nem kis meny- nyiséget adhatnak az ültetvé­nyek, ha ez a világ kaucsukter- melésének 1/3-át alkotja. * Végül, szólnom kell Indoné­zia egyedülállóan gazdag gyü­mölcs-választékáról. A narancs és a mandarin he­gyekben áll a piacokon, áruk megfelel a hazaiaknak. Banán­ból mintegy 25 fajta kapható, az arasznál kisebb, kissé száraz, de rendkívül édes cukorbanán­tól az 50 cm-es főzőbanánig. Több kilós füzért adnak kb. 100 forintért. Ugyanitt láttam elő­ször banánlevélből vágott, szalvéta nagyságú kötegeket, melyek tálcaként, tányérként szolgálnak a rizs és más ételek szervírozásánál. Az emberfej nagyságú kókuszdió és ananász darabja 20 forint, így nem csoda, hogy még légfrissítőként is áll asztalomon egy-egy szép ananász. Nem hagyhatom ki kedvencemet, a papayát, ezt a tökszerű, piros-rózsaszín húsú gyümölcsöt. Látványnak is szép a 3-4 méter magas fáinak törzsén és vastag ágain csüngő gyümölcsfüzér. Nem éppen veszélytelen a 30 méter magas mangófák alatt sé­tálni érés idején, mivel igen jót tud ütni egy 50 dekás mangó ebből a magasból. Rendkívül ízletes egy félbevágott avocado vaj szerű húsát kikanalazni, ha­sonló élvezetet nyújt a mar- quisa is, melynek leve egyedü­lállóan finom üdítőital. A lúdto- jás alakú és nagyságú sawo lágy bőre alatt szaftos, érett körtéhez hasonlító hús húzódik meg. A hatalmas naspolya ki­nézetű brastagi apple, azaz édenalma valóban méltó a ne­véhez. Utolsónak hagytam a gyü­mölcsök királyát, a duriant, amelynek íze mennyei, ám szaga pokoli. Német kollégáim szerint ezt a gyümölcsöt csak gázálarcban lehet megenni, mi­vel olyan rettenetes szaga van, mint amikor záptojást és pál- pusztait összekevernek. Ez az oka, hogy szigorúan tilos szál­lodában vagy étteremben fel­nyitni, sőt utasszállító repülő­gépen sem szállítható. Ennek ellenére sem mondtam le ki­próbálásáról, amire egy tópartra néző, szellős parkban került sor. Miután az árus egy jól irányzott bozótkés-csapással felszelte a fej nagyságú gyü­mölcsöt, elfoglaltam az egyik üres padot, s nekiláttam a mű­veletnek. A gyümölcs burkában 3 db, kb. 3 centi széles és 6 cm hosszú mag helyezkedett el, melyet közel egy centi vasta­gon hófehér krém borított. Elő­ször bizalmatlanul farigcsáltam bicskámmal, ám amint megíz­leltem, minden fenntartásom elmúlt, s még orrfacsaró bűzét is feledtem. Nemcsak húsának színe és állaga, de íze is a legfi­nomabb vaníliapudinghoz ha­sonló. Igen hamar kopaszon maradt mindhárom mag, ezután teljesen jogosnak éreztem a ki­rályi jelzőt. Mire befejeztem akciómat, már megteltek a szomszéd padok, s kíváncsi szemek figyelték egy európai küzdelmét a duriannal. A végén szemmel látható büszkeséggel hallgatták elismerő vélemé­nyemet a közkedvelt (bár nem olcsó) gyümölcsükről. Baki Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents