Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-23 / 22. szám

Egy öltözetnyi hangulat Különös beszélgetés az Art Revue harmadik díjasával: Tresz Zsuzsával Úgy vagyok egy kicsit Tresz Zsuzsával, ahogyan talán ő önmagával: szeretném min­denkinek megmutatni, és sze­retném őt nagyon eltitkolni. Ennek a különös érzésnek az az oka, hogy az újságíró tudja: olykor a csend többről beszél, mint bármilyen harsány főcím, és hogy vannak rejtélyek, amik nem valók a világ elé. Tresz Zsuzsának sok ilyen rejtélye van. Kicsik is, üvegdo­bozokba elférők, és nagyok is, amikhez az egész lélek burka kell. Amikor befejezzük órák hosszat tartó beszélgetésünket, arra kér, ne is nagyon írjak róla. De mégis, mert van is miért, nemrégen harmadik díjat nyert azon a nemzetközi fesztiválon, melyre iparművészeket, forma- tervezőket hívtak meg. Az Art Revue-t a Kongresszusi Köz­pontban rendezték meg, és Magyarországról, vidékről nem kerültek be sokan. Tresz Zsuzsát ott sem tudták beso­rolni, skatulyába dugni. Nem divatot tervez, állítja. Nem is jelmeztervező, bár hosszú évek során számos munkáját láthat­tuk már. Most éppen A szív bűnein dolgozik, Bert Henley darabján, amit a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínházában mutatnak be nemsokára. De már Bódy Tüzes angyala is a fejében jár, a következő munka. Sokan hallhatják őt kéthe­tenként a rádióban is, az Álla­tok emberközelben című műso­rában. De nem rádiós. Valaki, aki azonos akar lenni önmagával. Szereti kimondani, amit gondol, és rosszul tűri a hamis dolgokat. Olyan, mint a ruhái: különleges. Díjnyertes ruháit egy-egy hangulat szülte, számított a szín, egy zene, egy érzés. Ezek az öltözetek persze nem utcára valók, a hatalmas uszályokkal, az egy méter magas, gótikát idéző fátylas kalappal, a testre simuló, deréktájt és a mellrész­nél apró villanyizzókal díszített ruhával, az egész testet, fejet hengerszerűen befedő hatal­mas, bordázott tölcsérekkel. Nagyon zárt formák ezek, a forgástestek világából, fekete és ezüst színekben, mert a ter­vezőjük számára ezek a színek jelentik az ünnepet, aminek megjelenítése a verseny témája volt. A szövetek mindig érdekel­ték, az, mit lehet a textillel kezdeni, mert ez is valami szobrászat, csodálatos játék ar­ról, miképp lehet az anyaggal a teret meghatározni. Jól tudja, egy ruha tönkreteheti az ember légkörét. Ezért minden jelmezt emberre tervez, kinek-kinek a legszemélyesebb színvilágára is odafigyelve. A harmónia fontos, mondja. Úgy érti: a harmónia - önmagunk­kal. Hodnik Ildikó Gy. A tervező kedvenc színe a fekete és az ezüst Fotó: Läufer L. Egyedülálló trófeák Baranyában Nagykudu, oryx, gnú - és egy pávián Lovas Béla (balról) és Szabó Tibor az értékes trófeákkal Fotó: Läufer László Repülő természetvédelem Lajtha László művei Pécsett A magyar kultúra napján mu­tatták be Pécsett a 31 évvel ez­előtt elhunyt neves, de sokáig méltatlanul el nem ismert ma­gyar zeneszerző, Lajtha László három művét, az 1935-ben ké­szült „A Hortobágy” című szvi­tet, az 56-os forradalomnak ze­nei emléket állító VII. szimfó­niát, és a Budapesti Filharmó­niai Társaság megalakulásának századik évfordulójára 1952-ben komponált III. szvitet. A zenei csemegét az teszi még különlegessé, hogy meg- szólaltatójával, a Pécsi Szimfo­nikus Zenekarral a hongkongi Naxos lemezkiadó cég lemez- felvételt is készít. Ez a cég, mely a világ lemezpiacának 10 százalékát tartja a kezében, kü­lönösen sokat tett a kevésbé is­mert zeneszerzők és zenekarok felfedezéséért is. A pécsi együt­tessel két év alatt rögzítik 7 CD-re Lajtha László valameny- nyi szimfonikus alkotását.- Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a világon először lesz ezekből a művekből egy integ­rált gyűjtemény - mondta el a zenekar vezetője, Szkladányi Péter, aki egyébként a szerkesz­tője is ennek a páratlan zenei anyagnak. - A mostani koncer­ten az első lemez anyagát mu­tattuk be. Magam annak is örü­lök, hogy a Mecsek Fúvósötös tagjaként rendszeresen játszot­tunk az elmúlt években Lajtha-műveket. A mostani választást az is in­dokolta, hogy a zenekar az ün­nepi koncerten magyar zene­szerzőtől akart darabot, olyan valakitől, aki a magyarságot és az európaiságot egyszerre kép­viseli. A Bartók és Kodály méltó társaként emlegetett ze­neszerző műveit Nicolas Pas- quet vezényelte a Pécsi Nemzeti Színházban. H. I. Gy. Hát megjöttek! Jóllehet, Lo­vas Béla, a vajszlói nyugdíjas kerületvezető vadász és Szabó Tibor pécsi sportvadász lassan már két hete gyönyörködik bennük, de még mindig meg­könnyebbült sóhaj szakad fel be­lőlük: éspedig teljes épségben! Messziről, Afrika déli felén lévő Namíbiából, onnan is a legközelebbi várostól 120 kilo­méterre lévő Wabi nevezetű, magántulajdonban álló vadász- területről. Még a múlt év máju­sának második felében emelték puskáikat a nálunk egzotikus­nak minősülő vadakra. Fizettek persze érte, de vendégként, régi ismerősként fogadták őket. Erre mondja Lovas Béla: ők ketten voltak az újkori magyar afrikai vadászturizmus első úttörői. A 10 000 hektáros vadászte­rület egy nemzeti park közvet­len szomszédságában van, mondani sem kell: ennek meg­felelő vadbőséggel. Bár - teszi hozzá Szabó Tibor - ilyen szempontból már Afrika sem a régi... Május végén ott már ősz van, októberig senki sem számíthat esőre. Hegyes vidé­kek, ligetes-bokros részek, tág, füves síkságok váltakoznak a Wabi területén. Kitűnő élőhely - és vízbő - a nagyvadaknak. Lovas Béla például már az odaérkezésük első estéjén, alig húszperces vadászat végén meglőtte nagykuduját: pompás a trófeája, valószínűleg arany­érmes. Hasonlót lőtt a harmadik napon Szabó Tibor is. Egy nagykudu-bika akár négymá­zsás is lehet - trófeája szinte be­tölti a két afrikáner szobáit. Csaknem bizonyos, hogy ilyen trófeák az utóbbi években egyedülállóak Baranyában. A két vadász tíz vadat hozott terí­tékre, a nagykudun kívül lőttek gnút, oryxot - csodálatos, szép ívű, hegyes szarvpár díszíti a bikák fejét -, blessbockot, im- palát és Szabó Tibor - hosszas hajsza után - egy páviánt. Ma már valamennyi - preparálva itthon van Pécsett, illetve Vajsz- lón, Namíbiából Hamburgig tartó hajóút, majd onnan kami- onos utazás után. A két baranyai vadász kitű­nően vizsgázott a Wabi vadá­szai előtt: 300 méterről is bizto­san lőttek. Megállás azonban nincs: Lovas Béla jávort sze­retne lőni Svédországban, Szabó Tibor februárban utazik Litvániába jávorbika-vadá- szatra. Jávortrófea végképp nincs még Baranyában. Mészáros Attila Nagyszerű dolog van szüle­tőben Somogybán. A "Somogy" új programja, a Merops. A Me- rops a gyurgyalagnak, ennek a gurgulázó hangú kis madárnak a latin neve. A program lelke pedig a repülés. A „Somogy” Természetvédelmi Szervezet vásárolt egy kétüléses, könnyű kis gépet, amellyel rendszeres környezetvédelmi őrj áratokra indulnak a megye felett. A cél a folyamatos vizsgálat, ellenőr­zés. Máris számos szervezet csatlakozott az országban egye­dülálló programhoz. 1989-ben lett önálló jogi személy a „Somogy”. Az első évben 40 000 forint volt a költ­ségvetése. Most a vagyona 100 millió forint. A szervezet mondhatja magáénak a Boron- kát, a ritka szépségű vadvizes élőhelyet. A Boronka-program európai visszhangot kapott. A cél az volt - és most is ez -: adott állapotukban, összefüg­gően megőrizni az élőhelyeket. Somogyfajsz önkormányzata a szervezetnek ajándékozta a községben lévő szép kastélyt. Természetvédelmi központot A Karlovy Vary-ban rende­zett tavalyi döntő magyar sikere - no meg a műsor hazai fogad­tatása - nyomán az MTV idén is részt kíván venni a „Játék hatá­rok nélkül” című nemzetközi te­levíziós játékban. Ezen 10 or­szág összesen 100 csapata küzd a győzelemért. A döntő ezúttal Wales-ben lesz. Ismeretes már, hogy a határ­idő lejárta előtt Pécs is jelentke­zett az MTV felhívására, sőt a vetélkedőn való induláson túl a magyarországi középdöntő há­zigazda városa feladatkörére is. Csak vetélkedni vagy házi­alakítanak ki. Van egy másik központ is: a Boronka-udvar. Aki ide belép, a jövő természet- védelmi gyakorlatából kap ízelí­tőt. Ma már a hosszú távú vad­víz-program részeként 30 külön­böző élőhelyet mértek fel. Ösz- szefüggő sáv a Balatontól a Dráváig. Önmagában azonban - véli Winkler Ferenc, a „So­mogy” helyettes vezetője - a természet védelme kevés. A Boronka környéki tíz település szövetséget alapított a szervezet kezdeményezésére. A cél: a he­lyi embereket a helyi adottsá­gok, értékek nyújtotta lehetősé­gek használatában érdekeltté tenni.- Kialakulhat egy modellként is szolgáló régió - mondja Winkler Ferenc. - Csatlakozhat a zöld turizmus szolgálatához bárki, jogi és természetes sze­mély egyaránt. A "Somogy" tovább erősö­dik. A napokban vásárolták meg Csokonyavisonta környé­kén az Alexandra-puszta volt iskolaépületét. Természetesen itt is kutatóközpont lesz. M. A. gazdának is lenni ugyanis ég és föld a feltételek és a lehetősé­gek tekintetében. Az előbbi csak mintegy 5 millió forintos elkötelezettséggel jár, az utóbbi 22 millió forinttal. Csakhogy a házigazda városok óriási nem­zetközi reklámhoz jutnak a té­véközvetítés révén. A pozitív pécsi döntést nagy­ban befolyásolta az is, hogy a tavalyi magyar házigazda vá­rosnak, Kecskemétnek végül is csak mintegy 3 millió forintba került ez a szerep. A többi költ­ség megtérült a reklám- és szponzori szerződésekből. D. I. Pécs házigazda szeretne lenni Rádió mellett... Csavargatom a rádióm gombját, nincs semmi különös, rápillantok a tévé képernyő­jére, magyar tévések thaiföldi riportja van műsoron. Kedvelem az úti-riportokat. Bangkok gyönyörű és karcsú „csupaüveg” felhőkarcolói, az­tán képváltás után bádogváros, nyomortelep jelenik meg a ké­pernyőn. Ä helyi idegenfor­galmista - középkorú, csinos asszonyka - egykedvűen nyi­latkozza: lám, milyen békes­ségben él itt kétféle világ... „Jól megférnek egymás mel­lett” - mondja mosolyogva. Magyar kollégáim elfelejtették megkérdezni bármelyik nyo­mortanyás lakótól, „... Való­ban jól megférnek egymás mel­lett? Azt is halljuk, hogy ott öt­napos munkahét van, és a thai­földi emberek a hatodik és he­tedik napon a templomokat lá­togatják. Érdekes. Eszembe ju­tott egy magyar pap nyilatko­zata a magyar rádióban, amiko- ris „békességre” és „engedel­mességre” hívja fel a magyar állampolgárok figyelmét, ős­régi intelem, gyermekkorom hittan óráin is ezt tanultuk . .. Vagyis megnyugvással kell mindent fogadnunk és akkor, ugye, nincs gond, nincs baj. Az a jó, ha a nép tartja a száját. És nem hőzöng. Csak engedel­meskedik. A tévé riportere is ezt su­gallta, amikor a film alá mondta összekötő szövegét: Micsoda kedves életkép ... ! - kiáltott fel lelkesen, amint a kamera végigpásztázta a vízen összezsúfolt dzsunkák lakói­nak elkapott pillanatait: egy asszony ételmaradékot kotort a vízbe és mindjárt kislányt für­detett, nyeles edénnyel kimert mocskos vízzel.... Kedves látvány volt. A magyar riporter sajátos és új módon magyarázza a társa­dalmi különbségeket. Úgy, hogy mindenkinek tetszen. Itt­hon. Ma. Közben itthon - szokásos módon - zajlik az élet. Az éj­szakai műsorban - amelyben a „nagyon-nagyon kedves hall­gatóval” a műsorveztő, a Na­gyon Béla tartja a kapcsolatot az éjszakai telefonos hallga­tókkal, ezúttal a rock énekessel beszélget, a nem egészen új magyar rock-operáról. Ilyeneket hallok: „ ... Ma­gyar emóció, magyar lélek ... "magyar erő ..., a lelkesedés nem ismer határokat, egy or­vos, aki rossz alvó és ott ül a rádió mellett, az említett operát jobbnak tartja a Bánk Bánnál, sőt: „Több tonna TNT erejével hat a nézőre, s rám is! - vallja be operai élményét. (Aki eset­leg nem tudja: a TNT, robba­nóanyag ...) Nos, Nagyon Béla műsorvezető még erre is ráliticát: „Aki ezt az operát látta, az már döntött is, hogy a tavaszi választáskor kire fog szavazni.” így igaz. Én nem láttam az operát - rádióból többször hallottam - de az ope­rától függetlenül is döntöttem és már most tudom, kire, mire szavazok májusban. Amúgy a választási küzde­lem - hivatalosan még nem kezdődött el, csak a valóság­ban, ezt is tudhatjuk a tévé és a rádió jóvoltából. A közszolgá­latiakból. Most például a hí­rekből - tévé riportból - tud­juk, hogy bizonyos Kéri Edit nevű nyugdíjas színművésznő is indul egy párt színeiben, a képviselői címért. Ahol az esz- déeszes Pető Iván jelölteti ma­gát, ott ő is, akár valamelyik pesti kerületben, de akár New Yorkban, neki mindegy. Mert Pető neki ellenfele. (Vagy el­lensége). Pető Ivánt most már lassan egy éve támadja, elva­kult dűhvel. Majd ő megmu­tatja. Kiváncsi leszek. Az elvakultság már most meghonosodott a választási harcban. Pedig még a kezdetén vagyunk. Lezsák Sándor, az MDF egyik vezető politikusa még a múlt év végén - újság­írók előtt - felhívta a magyar sajtó figyelmét: sokat tehetnek azért, hogy a közélet ne mérge­sedjen el, ne durvuljon el a vá­lasztások előtt. Ezt mondta de­cemberben. Most pedig azt mondta, hogy Konrád György, illetve Eőrsi István írók és Bánó András volt tévés újság-' író, hazaáruló. Mindhárman hazug módon nyilatkoztak hazai viszonyok­ról nyugati újságíróknak. Ez a bűnük. Nyilván hazaárulók. Nem fémek a bőrükbe, nem tű­rik a békés megnyugvást, en­gedetlenek. Lezsák Sándor sze­rint. Légy engedelmes 4 Új VDN 1994. JANUÁR 23., VASÁRNAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents