Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-20 / 19. szám
8 új Dunántúli naptó Közélet 1994. január 20., csütörtök A munka illata Ha a római császár szerint „a pénznek nincs szaga”, akkor a munkának legfeljebb „illata” lehet. Ezt a gyakorlat is bizonyítja. Eldugult a szennyvízcsatornánk. Egyszerű házi megoldások: pumpa, drót nem használt. Nincs fusizás! Ide szakértő kell! A hiba megoldására dugulásmentesítő csatornatisztítót ajánlottak. Hivatali kocsival érkezett, látható nem csekély beavatkozásról van szó. Mi már semmit sem bántunk, mert átvészeltük az ünnepeket állandó árvízkészültséggel, a házi „buzgárok” rendszeres öblögetéssel. A csatomames- ter először a csőrendszer feltárásához fogott. Sajnos ez sem volt könnyű, mivel a kertet nagyrészt arasznyi hó fedte. Emlékezet után kellett megtalálni az egyes aknákat, kiásni a hó alól, felnyitni a rozsdás, lefagyott nehéz fémfedeleket. Közel két óra után teljes lett a kép, illetve feltárult a belső vizes blokkok fürdőszoba, konyha, WC levezetésének viszonya a külső csatornákhoz. Kiderült, hogy a házat megkerülve hat akna biztosítja a szennyvíz lefolyását a tárolóba. Ez a munka nem volt „leányálom”, mégis csodálkozva tapasztaltam, hogy a mester - mert az első félóra eltelte után tudtam, hogy a szakma mesterével van dolgom - mind jobban belejött és a hideg és piszok ellenére hangulata emelkedett. Minden újabb akna feltárásának örült, büszkén mondta, hogy ehhez tíz év tapasztalata kell. Egyetértettem vele, már csak a sikerélmény hiányzott, s ehhez meg volt a kitartása. Kiderítette az elzáródás pontos helyét és megindulhatott a spirál hosszú kígyója. Megdöbbent, hogy a bűzös munka előrehaladásával mindjobban látom a hasonlóságot egykori sebészi műtétem bizonyos feladatai között. A legkeményebb küzdelem a bélcsatoma elzáródásainál adódott. Az is különös hasonlóság, hogy végeredményben ugyanazzal az alapanyaggal küzd ő is, mint mi sebészek annak idején a vékony- és vastagbelek elzáródása, az „ileusok” műtéténél. Az anyag és az „illat” ugyanaz, mégis a finomabb lelküek viszolyoghatnak az összevetés miatt. Pedig, hogy mennyire hasonló a két munka az eldugult csatornacső tisztítása és a sebész ujjai között vérző, foszló szövetben, azt ezekben az órákban megértettem - nemcsak az illatból. K. T. A. E legánsan öltözött külföldi urak járják a városokat. Azokon a helyeken jelennek meg, ahol pénzzel dolgoznak. A legváratlanabb pillanatban tűnhetnek fel pénzintézetekben, postákon, üzletközpontokban, benzinkutaknál. Néha vásárolnak, máskor pénzt akarnak váltani, ezresekért ötezrest kérnek. De vigyázat, a szó igazi értelmében vett varázslók ezek az emberek. A pénzlopás művészei, olyan profi bűvészek, akik nem nyulacskákat, galambokat, selyem zsebkendőket tűntetnek el észrevétlen, hanem nagycímletű bankjegyeket - ötezreseket, százdollárosokat, márkákat. Megkérik a pénztárost, engedje meg nekik, hogy átnézzenek egy-két pénzköteget, merthogy ők mellesleg bankjegygyűjtők, s a készletükből hiányoznak még bizonyos jelű sorozatok. Udvariasak, könnyen eloszlatják az esetleges kételyeket, s bár nem beszélik a magyar nyelvet, az angol, török, Csupa jószándék, csupa bizonytalanság A Balatonról szezonon kívül... A naplemente színe a Balatonon ma még olyan, mint az Égei-tengeré. Máskor mint a görög vörösboroké. De a környezetvédelmi tárca szakértői is ügy vélik, ha ilyen ütemben folytatódik a környezetszennyezés, már nem sokáig gyönyörködhetünk Közép-Európa legszebb tavának csodálatos színeiben. Melyek a kritikus pontok, és mit lehetne tenni a Balatonért? - erről beszélgettünk a tó helyzetét alaposan ismerő, ám politikai befolyással is bíró szakértőkkel, köztük Szommer Ferenccel, a Környezetvédelmi Minisztérium kabinetirodájának vezetőjével és dr. Tarján Lászlónéval, a minisztérium politikai államtitkárával. Medicina-piacváltozások Nehéz búcsú A Balaton problémaköre alapvetően három témát ölel fel: az egyik az ipari és az üdülésből származó egyéb vegyi szennye- I zés, a másik a rosszirányú emI beri beavatkozás, a harmadik pedig az utóbbi tíz esztendő szárazsága. Két tárca békétlensége A szennyezésben - mondja Szommer Ferenc - korábban a Fűzfői Nitrogén Művek járt az élen, de egyre komolyabb gondot okoz a megnövekedett autó- forgalom és a nyári csúcsterhelés is. Ehhez sok minden hozzátartozik. „Kíváncsi volnék például, vajon mennyi napolaj kerül júniustól augusztusig a Balatonba?” - teszi fel a kérdést, mintegy saját magának a kabinet vezetője. Evek óta gaondol- kodnak a szakértők azon is, miként lehetne korlátozni a foszfát-tartalmú mosószerek forgalmazását. Ezek kényes, sokszor nagy gazdasági csoportok anyagi érdekeibe ütköző döntések, ezért születnek meg oly nehezen... Pedig a minisztérium adatai szerint a tó egyes részein a helyzet már-már katasztrofális, így a Keszthelyi-öbölben, ahol az algák mennyisége magasabb (42,5mg/köbméter), és a Szigligeti-öbölben, ahol pedig az ipari foszfát koncentráció mértéke már akkora (30,9 tonna/ év), hogy az optimális 15 tonna/ éves adatot csak 2010 körül sikerülhet elérni. Ha sikerül! Ehhez ugyanis össze kellene fognia az addig haragban lévő vízügyi hatóságnak a környezetvédelmi tárcával. No és persze minden érintettel, kezdve a balatoni Regionális Tanácstól a helyi önkormányzatokig. A két tárca közötti békétlenség oka: régebben ők összevonva, egy minisztériumként működtek, és így a környezetvédelmi ügyeket rendre alárendelték a vízügyi terveknek, beruházásoknak. Volt egy nagyon jó kormányzati elképzelés, hogy a beruházási érdekeltség és a hatósági munka összeférhetetlensége miatt szét kell választani a minisztériumot, és két új tárcát alakítani belőlük. - mondja Szommer Ferenc. Az új minisztériumokban azonban megmaradtak a régi emberek, akik nem minden esetben nevezhetők a legjobb szakembereknek. Vannak új problémák is, hiszen a szétválással nem járt együtt a jogi szabályozás rendezése. Sok a hatásköri átfedés, s ezért az ügyek intézése is nehézkes. Ráadásul hiába a szép terv, az 1993. évi kormányhatározat a Balaton megmentéséről, ha nincs elegendő pénz a finanszírozásra. Különösen helytálló ez a megállapítás a nagy környezetvédelmi beruházások esetében. Ilyen a csatornázási terv, a szennyvíztisztítás, és a Kis-Ba- laton II. nevű védőrendszer kiépítése. Utóbbinál körülbelül félmilliárd forint hiányzik. Tarján Lászlóné, a Környezetvédelmi Minisztérium politikai államtitkára emlékeztet: a szeny- nyezés legnagyobb része a Zala folyóból származik. Ezért feltétlenül szükséges a Kis-Balaton II. Abban egyetért a többi szakértőkkel, hogy a Keszthelyi-öböl kotrására előirányzott pénz (60 millió forint) nevetségesen kevés. Az iszap eltávolítása is igen körülményes művelet, az „iszaplerakó” helyek sincsenek még kijelölve. A káros emberi beavatkozás elrettentő mementója a partot körülövező betongyűrű. A víz hajdan szépen kifutott a sekély partra, s itt leterítette az uralkodó nyugati szél által idesodort szennyezés nagy részét. Most a káros anyagok visszacsapódnak a betonról a tóba. De ugyanez a jelenség figyelhető meg a nagyobb méretű homok- szemcsék esetében. Csak egyirányú intézkedésekkel Sokak szerint - ezt a véleményt osztja többek között t Horváth Gábor, Fonyód polgármester is - a bajokat az is tetézi, hogy a nemrég megalakult Balatoni Regionális Tanácsnak nem tisztázott a hatásköre. A minisztériumok és a kormány- hivatalok sokszor egyszerűen elfelejtik a BRT véleményét kikérni, mint például az új idegenforgalmi koncepció megvitatása esetében. „Hazánkban rossz a környezet állapota, de ezt a helyzetet sokan eltúlozzák” - összegzi véleményét a kabinetiroda vezetője, s a Velencei-tó példájára hivatkozik, mely 1857-ben egyszer már teljesen kiszáradt. (Ma sokkal nagyobb a kiszáradás veszélye az emberi beavatkozás miatt, hiszen a tóban mesterséges szigeteket, kőgátakat hoztak létre.) Akkoriban a velencei gazdák nagyon örültek ennek. Ugyanis nem kellett megtenniük a hosszú utat a tó körül, hogy állataikat a pákozdi, a su- korói vásárra tereljék. Egyszerűen áthajtottak rajta. A földművesek meg bevetették a fenék szárazabb részeit. „A Balaton azonban kiemelt terület. Itt az utóbbi két évtizedben any- nyira megnövekedett az idegen- forgalom, és az ebből adódó szennyezés, hogy csak az egyirányú, összehangolt intézkedések hozhatják meg a kívánt eredményeket”. Az új környezetvédelmi törvény talán választ ad majd egy-két megoldatlan kérdésre. De az nyilvánvaló, hogy a Bala- ton-téma még sokáig gyűrűzni fog, hisz amerre néz az ember, amerre érdeklődik, csupa jószándék, csupa bizonytalanság. Gáspár Ferenc A gyógyszer-fronton sokféle változást ígér az idei esztendő. A bejelentett intézkedések közül legvegyesebb fogadtatása annak volt, hogy ez évben két azonos hatású gyógyszer közül a társadalombiztosítás az olcsóbb beszerzéséhez nyújt támogatást. Érthető a kétely, hiszen nem szokványos piaci jelenség, hogy két azonos értékű termék között jókora árdifferencia van.- A magyarázatot, hogy a drágább szer árában a fölfedezéstől az újdonság bevezetéséig (promóció) befektetett roppant költségek is benne vannak, míg a védettség lejárta után megjelenő "hasonmások", árában ezek már nem szerepelnek, nyilván sokan ismerik - mondja Matejka Zsuzsa, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főgyógyszerésze. - Hozzá kell tenni: A generikus - hasonmás - változatok előnyben részesítése egybevág a biztosítók általános nemzetközi gyakorlatával. Nem a biztosítottak rovására akar tehát a Tb anyagi nehézségein úrrá lenni - bizonyság erre egyebek közt az, hogy a fix-összegű támogatás rendszerét csak akkor alkalmazzuk, ha rendelkezünk a törzskönyvező hatóság szakmai nyilatkozatával, miszerint az olcsóbb gyógyszer azonos a drágábbal. Hogy konkrét példákkal érzékeltessem: egy 1000 forintos eredeti gyógyszerhez, illetve 500 forintos generikumához az eddigi 80 százalék helyett ezentúl fix 400 forintos támogatást ad a társadalombiztosítás, s mivel azonos hatásfokú medicinákról van szó, így a biztosító is, a beteg is jól jár. A reumások ismert gyógyszeréért, a Volta- renért például eddig 260 forintot kellett fizetni; most a vele azonos Diclolenac Pharmage- nért csak 40-et. Összességében a fix támogatásnak ez a rendszere eddig 80-100, az új évben a legkeresettebb 150 orvosságra terjed ki. Pécsett, az egyik általános iskolában bombariadó volt. A tanulók a szabadban vártak, amíg az illetékesek átvizsgálták az iskola minden ze- gét-zugát. Szerencsére ezúttal sem találtak semmit. Mégis, amikor Balázs nagyszülei tudomást szereztek az esetről, nyugtalanul várták haza, aki említésre méltónak se tartotta az iskolában történteket. Csak rákérdezésre kezdett mesélni.- És kutya volt?- Kutya nem volt. De minek kellett volna a kutya? - kérdezett vissza Balázs.- Csakhogy a betegek a régi névben, márkában hisznek, s nehezen válnak meg bevált gyógyszerismerőseiktől.- Magunk is tudjuk, hogy a megszokás, a bizalom névhez kötődik, ezért nélkülözhetetlen a jó értelmű reklám. Elsőként nem is a betegeket, hanem az orvosokat akarjuk a "gyógyszerváltás" ügyének megnyerni. Ugyanakkor partnerekké szeretnénk tenni őket az antibiotikumok minden normális mértéket messze túlszárnyaló fogyasztásának mérséklésében is. Az 1992-es felhasználás költsége 10 milliárd, az 1993-as már több mint 12 milliárd forint volt. Ám hiteles szakvélemények szerint a fölírt antibiotikumoknak mintegy a fele - fölösleges. A nyugati országokban a gyerekek nagy hányada nő fel anélkül, hogy ilyet szedett volna - így a kórokozók nem tudnak védettséget szerezni e gyógyszerek ellen. Nálunk viszont a mértéktelen fogyasztás miatt már-már az új és újabb szerek is hatástalanok a betegségek leküzdésében.- Visszatérve a gyógyszerpiaci változásokra: a mostani áremelés összességében mennyivel terheli a lakosságot?- Számításaink szerint 3 milliárd forinttal - de mint az előzőekből is kitűnik: a tehertöbb- let az orvosok segítségével, a betegek megnyerésével jelentékenyen csökkenthető. Az utóbbi 3 évben hazánkban megkétszereződött a gyógyszerköltség, e közben tovább romlott a lakosság egészségi állapota. 1993-ban mintegy 50 milliárd volt a gyógyszerkiadás, ez évben 51.5 milliárd a tervezett keret. Az új módszerek, a betegek és az orvosok felfogásának remélt változása nyomán van reális esély arra, hogy ésszerűbb gazdálkodással és gyógyszerfogyasztással fordulat következzék be: mérséklődő gyógyszerfelhasználás mellett javuljon a közegészségügyi helyzet. Lukács Mária- Azt mondják, hogy az ki- I szagolja, hogy hol van a bomba.- Kutya az nem volt. Bom- baszerész volt.-Talán tűzszerész? - szólt ; közbe nagyapa.- Bombaszerész! - eröskö- dött Balázs - Tudod, aki hatástalanítja a bombát. Nagyapa bólogatott, igaza van Balázsnak, miért ne le- , hetne bombaszerész az, aki a bombát hatástalanítja? Lehet! Egy másodikos gyerek is hoz- | zájárulhat a magyar nyelv fej- ! lődéséhez. (Sz.H.J.) • A környezetvédelmi tárca szakértői is úgy vélik, ha ilyen ütemben folytatódik a környezetszennyezés a Balatonnál, már nem sokáig gyönyörködhetünk Közép-Európa legszebb tavában Fotó: Löffler Gábor I Bombaszerész Vigyázat, bűvész-tolvajok Pénzvarázslók olasz, magyar zagyvalék mondatokkal, no és persze mutogatással tudtára adják áldozatuknak, hogy a különleges hobbijuktól, na és tőlük, nem kell félni, mert ők gazdag emberek, pénzük van elég. Bizonyítás céljából elő is veszik degeszre tömött pénztárcájukat, amely tele van ötezresekkel, dollárral, márkával. És hogy még nagyobb legyen a bizalom, a pénztárcát leteszik a pultra, oda a pénztáros orra elét. Akadtak, akik megengedték, hogy az idegenek a sorozat- szám-keresés ürügyén turkáljanak a pénztárkészletben. Mint állítják, megfelelő körültekintéssel adták át válogatásra, so- rozatszám-keresésre a pénzkö- tegeket, legtöbbjük úgy, hogy a bankókat ki sem adta a kezéből. Volt, aki két kézzel is szorította a pénzt, mások viszont úgy engedték meg a válogatást, hogy az ötezresek, a dollár- vagy márkakötegek ott voltak a pulton, 20-30 centiméterre az orruk előtt. Keresgélés közben a varázsló kiemelt jónéhány bankót a kötegből. Bár a hiány mindig kiderült, ez jobb esetben a varázsló távozása után néhány perccel történt meg, de leginkább csak este, a pénztárzárás során. De bármikor is döbbentek rá az elkápráztatott, vagy talán meghipnotizált pénztárosok a hiányra, az már minden esetben késő volt. A bűvész tolvajok elegáns, külföldi rendszámú gépkocsijukban addigra már túl voltak árkon-bokron, s egy másik városban, bankban, postán, közértben próbálkoztak. A négy külföldi 1992 júliusától 1993 augusztusáig járta az országot, s gyűjtötte a pénzt. Eddig mintegy hétmillió forintot tesz ki az az összeg, amit a rendőrségen jelentkező károsultaktól összelopdostak. A szabadon garázdálkodó pénzvarázslók száma azóta a felére csökkent, kettő ugyanis a rendőrség megfelelően rácsozott helyiségében várja a vizsgálat befejeztél. Nemcsak a pénzzel, önmagukkal is bűvészkedtek. A két férfinél őrizetbevételükkor görög útlevelet találtak, hamar kiderült azonban, hogy ezek hamisak, s aligha a földközi tengeri országban születtek a bűvészek, hiszen annak nyelvét sem ismerik. A károsultak máig sem értik, hogyan történt meg mindaz, ami megtörtént. Egyetlen egy alkalommal vált gyanússá a pénzkötegben kutató külföldi úr. De akkor sem a vele szemben félmétemyire ülő pénztársnak, hanem a másik ablaknál, oldalt lévő kolléganőnek. Amikor odapillantott, hogy megnézze mi is történik a másik ablaknál, észrevette, hogy az idegen markában összegyűjtött papírpénzt szorongat. Az eddig kivizsgált ügyekben a legkisebb összeg, amit a varázslók elemeitek 20 ezer, a legtöbb pedig több mint 500 ezer forint volt. Volt olyan közért, amelyikben egy nap kétszer is megfordultak és soha nem távoztak üres kézzel. A pénzvarázslókat egyáltalán nem zavarta, hogy „sorszámkeresési mániájukkal” feltartják a sort. Vagy talán éppen a hátuk mögötti morgolódás teremtette meg az „igazi” légkört varázslatos trükkjeikhez. Ki tudja? A rendőrség egyébként feltételezi, hogy még mindig lehetnek az országban olyan becsapott, meglopott pénztárosok, akik nem tettek feljelentést, talán nem is gondoltak arra, hogy milyen mesteri módon csapták be őket. Ha van ilyen károsult, még mindig tehet feljelentést. A pénzvarázslók ügyét a BRFK Vizsgálati Főosztályán Mizó Gyula fogja össze. Telefonszáma: 1172-888/223. Természetesen bármely rendőri szervet értesítheti az, aki áldozatává vált a nagystílű banda valamelyik tagjának. A pénzkezelők könnyelműsége, naivitása sokszor egyenesen megdöbbentő. Mert valahogyan meg lehet érteni azt a benzinkutast, aki külföldi vendégtől 200 forint borravalót kap, s viszont szívességként átadja a bőkezű vendégnek a kö- teg ötezrest, hogy az illető szabadon turkálhasson a bankók között. Az viszont már enyhén szólva furcsa, hogy az idegen dolga végeztével magánál „felejtse” a nagy halom pénzt, s a kutas annak hiányát csak a pénzvarázsló távozása után vegye észre. Halász Kálmán