Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-19 / 18. szám
10 aj Dunántúlt napló Politikai vitafórum 1994. január 19., szerda A Szabad Demokraták Szövetségének jelöltjei az 1994-es országgyűlési választásokon Képeinken a Szabad Demokraták Szövetségének baranyai egyéni országgyűlési képviselő-jelöltjei láthatóak a megyei választókerületek sorrendjében Dr. Faragó László Dr. Németh Tibor Bretter Zoltán Kovács Sándorné Wekler Ferenc Dr. Szepesvári Zsolt Veszprémi Zoltán 40 éves. Területi tervezési szak- közgazdász. Az 1. sz. választókerület (Pécs-Kelet) jelöltje. 26 éves. Jogász. A 2. sz. választókerület (Pécs-Nyugat) jelöltje. 36 éves. Tanár, ország- gyűlési képviselő. A 3. sz. választókerület (Pécs-Kertváros) jelöltje. Sásd polgármestere. A Községi Önkormányzatok Szövetségének elnöke. A 4. sz. választókerület (Komló) jelöltje. 39 éves. Országgyűlési képviselő, az SZDSZ pártigazgatója. Az 5. sz. választó- kerület (Mohács) jelöltje. 43 éves. Állatorvos. Siklós volt polgármestere, önkormányzati képviselő. A 6. sz. választókerület (Siklós) jelöltje. 50 éves. A szigetvári OTP fiók- igazgatója. A 7. sz. választókerület (Szigetvár) jelöltje. Pártok és függetlenek A politika, a politikai párt Az Új Dunántúli Napló politikai vitafórumán az elmúlt években időről időre jelentkezik sajátos nézeteivel Somlai Ferenc. Minden írása azt bizonyítja, hogy a többpárterend- szert, a parlamentáris demokráciát nem tudja elfogadni, működését nem érti. A parlamentarizmus feladata a zsarnokság és az anarchia elkerülése. A parlamentet a világon mindenütt pártok alkotják. A pártok társadalmi rétegek, csoportok érdekeit kifejező politikai szervezetek. A pártok a társdalomból nőnek ki, azzal szembeállítani őket értelmetlenség. A parlamentarizmusban, ha a kormányzó erő elveszti többségét, s nem tudja a korábbi ellenzéki erők egy részét maga mellé állítani, akkor új választásokra kerül sor, mert a törvényhozás megbénul. Somlai a legolcsóbb demagógiával „ .. .fölösleges politi- zálgatás helyett értelmes, tisztességes, független embereket” kíván a parlamentbe -, s írása szerint párt tagja ilyen nem lehet. Somlai úgy véli, hogy a független képviselő képes a totális képviseletre a választók, a társadalom, az ország érdekében, ellentétben azzal, aki pártfrakció tagja. Nem egészen világos, hogy képzeli ezt. Az egyes választók érdeke gyakran ütközhet a választók egyes csoportjainak pillanatnyi érdekével. Ha 386 független szavaz, akkor minden törvény megszületése bizonytalan, és a Somlai Ferenc ígérte totális képviselet helyett káosz van. Függetlenek most is vannak a parlamentben. Az adott helyzetben szavazatuk vagy kormánypárti vagy ellenzéki. Például amelyik független Boross Péterre szavazott a miniszterelnök-választáskor, az „kormánypárti” volt, amelyik független ellene vagy tartózkodott, az „ellenzéki”. A mai függetlenek egy részét éppenhogy pártjuk tessékelte ki (Palotás, Gadó, Király B. Izabella), mert személyüket, véleményüket, magatartásukat korábbi közösségük nem vállalhatta tovább. S lesznek újsütetű függetlenek, akik önjelöltként indulnak a választáson, anélkül, hogy egy kisebb közösség szűrőjén átjutottak volna. Okaikról, céljaikról, értékrendjükről nem sokat tudunk majd meg. Somlai Ferenc úgy gondolja, ha felad egy hirdetést - ország- gyűlési képviselőjelöltek jelentkezzenek -, akkor megtalálja az igaziakat,^ s hazánk fel- virágzik. Az Állampolgárok Érdekképviseleti Szövetsége jelölteket akar indítani az ország- gyűlési választásokon. Somlai Ferenc olyan ingerülten utálja a parlamenti demokrácia résztvevőit, a pártokat, hogy közben egy új párt Baranya megyei képviselője lett. Szerencsére a magyar társadalom nála jobban érti a demokratikus politikai képviseleti rendszer lényegét. Staub Ernő Ha definiálni kellene, elmondhatnánk: a politika olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy megszerezze a hatalmat annak érdekében, hogy a társadalmat egy bizonyos eszme alapján átalakítsa és irányítsa. Ä politikai pártök szerepe és feladata az, hogy a vélemények, hangulatok és igények zűrzavarából néhány alapvető áramlatot felismerjenek és ezeket a lehetőségek figyelembevételével a programjukban megjelenítsék. A jövő társadalmát megtervezni csak kollektív erőfeszítéssel lehet. Ez bizonyos lemondást, fegyelmet és alázatot követel a társadalomtól. Szükségszerűen ez sokakban ellenállást, megnemértést és ellenszenvet vált ki. Ezért fontos, hogy a politikai párt programja könnyen értelmezhető, valós irányokat tartalmazó és ami a legfontosabb: igaz legyen. Felvetődhet a kérdés, hogy a KDNP mit tud ezen a téren mondani a magyar nemeztnek? És létezik-e olyan keresztény politikai filozófia, amely a KDNP létezését indokolja? Az evangéliumban vallásról és nem politikai programról van szó, és ezt is többféleképpen értelmezik. Talán ez magyarázza, hogy több keresztény eszmeiséget valló politikai párt van a politikai palettán. Ennek ellenére ezek a pártok eszmei alapon több pontban közös véleményen vannak. így például az ember személyiség mivolta, vagyis mint minden földi létező középpontja és csúcsa, egyedi, megismételhetetlen és helyettesíthetetlen. A KDNP vallja, hogy az embert nem csak anyagiakban, hanem a szellemi kibontakozásában is támogatnia kell a társadalomnak. A történelem bebizonyította, hogy az anyagi haladás elősegíti a jólétet, de ezzel egy- időben tompítja a szellemieket. Ezért fontos, hogy a keresztények - legyenek is bármelyik vallás hívői - az eszmeiségük, erkölcsiségük megvédése és előmozdítása érdekében politikailag is tömörüljenek. Hazánkban ezt segíti elő a KDNP. A másik ilyen közös érték a keresztény pártok programjában a demokrácia. Sokan mondják, hogy a demokráciában minden lehetséges, és ezt a mindenkori hatalom meg is próbálja kihasználni. Erre mondjuk mi kereszténydemokraták, hogy a mindenkori hatalomnak határt szab az egyén veleszületett emberi joga és szabadsága. A demokrácia gyakorlása mindenkitől józan ítélőképességet követel, amit csak a gyakorlat adhat meg. Nehéz megszokni, hogy minden eszmét, politikai elgondolást, stb. megbírálnak, megvitatnak. Végül a kisebbségnek illik belenyugodni olyan kompromisz- szumba, amit a többség elfogad. (Azok, akik többet szeretnének tudni a KDNP-ről, látogassák rendezvényeinket vagy keressék fel a helyi szervezeteinket.) Perényi József KDNP megyei titkár Gondolatok a demokráciáról (2.) Könnyen beláthatjuk, hogy ezeket a becsületes és igazságos kirovásokat a már hatalmon lévő pártoknak nem érdekük bevezetni. Ezek rontják az ő túlélési lehetőségüket. Marad tehát a házban a régi rend, a népámító választási cirkusz. Olyan ez, mintha lepkesúlyú és nehézsúlyú boxolót engednénk a ringbe. Például: egy párthelyiség, telefon, telefax, fénymásoló nélkül frissen megalakult párt és egy 40 év alatt összeharácsolt, kitűnő infrastuktúrát megörökölt MSZP pártválasztási esélyei az összehasonlítás tárgyát sem képezheti. A bolsevizmus 40 éve alatt homogenizálódott a társadalmunk. (Mindenki állami bérmunkássá degradálódott.) Az első szabad választást megelőző rövid idő alatt egészséges osztály tagozódás, osztály-érdekek szerinti párt-tagozódás nem jöhetett létre. Talán még a kisgazda párt valóban a parasztság, a Köztársaság Párt az új milliomosok és vállalkozók érdekeit képviseli. Minden többi párt mindenkinek mindent ígér. A KDNP a „keresztény” varázsz- szóval akarja lépre csalni a választókat, holott bebizonyosodott, hogy kereszténységhez semmi közük. Az MSZP érthető, hogy a kommunisták gyeplőhöz jutásáért dolgozik. Számukra (sok másnak is) továbbra is vonzó a hatalommal való visszaélés lehetősége. Különben a hatalom szolgálat, a nép szolgálata. Minden bajunk igazi oka az, hogy az elmúlt fél évszázadban erkölcsileg lezüllesztettek bennünket, az igazságérzetünket pedig majdnem teljesen kiirtották (lásd Bánó esete a TV-ben!) Ha ma az Egyház,(vagy az egyházak) egy igazi keresztény-keresztyén erkölcsi megújulási programmal pártot indítana, nemcsak a hívők hinnének neki, de ennek az ocsmány világnak minden fuldoklója a megmentő szalmaszálért feléje kiáltana. A legkisebb javulás láttán természetesen az összes többi párt azonnal falkában „klerikális restaurációt” ugatna! Láthatjuk, hogy tökéletes demokrácia nem létezik. Kis közösségekben jobban működhet. Egy akkora népcsoportban, ahol mindenkit ismer és senkinek sincs még a másik fölött hatalma (sem gazdasági, sem lelki, sem fizikai, sem politikai), és mindenki tisztában van a választásának következményével, csak ott beszélhetünk demokratikus választásról. Ilyen volt egykoron egy faluközösség bíró választása. Itt a közösség minden tagja önként, szabadon rendelte alá magát, - a meggyőződése alapján, - a legalkalmasabbnak tartott (legokosabb, legbölcsebb, legtisztességesebb) személynek. Azonban minél nagyobb sokaságra alkalmazzuk a demokrácia elvét, annál nagyobb a vele való visz- szaélés lehetősége (hiszen jobbára nem is ismerik azt, akire szavaznak!) A demokráciának minden változata a tömegek bizalmával, hiszékenyéségével való visszaélésen alapul. Ezért például sehol sem hajlandóak bevezetni az iskolázottságtól függő, úgynevezett „súlyozott” szavazást. A történelemben több kezdeményezés is volt erre. Hiszen szabad akarattal (választással) csak az rendelkezik, aki felelősségteljes döntése mellett előre látja a választásának a következményeit is. Primitív ember, erre a tárgyismerettel való döntésre nem képes. Ellenérv persze itt is azonnal hozható: egy „dörzsölt”, jellem- telen diplomás szavazata miért érje többszörösét egy becsületes magyar paraszténak?! Vagy közeledünk Platon állam-eszméjéhez, ahol a bölcsek kormányoznak? Arra is van sok történelmi példa, hogy egy nemzetért élő jó király többet használt a népének, mint a kétes demokráciák. Attól függően, hogy a hatalomba be nem került osztályokkal, rétegekkel szemben milyen mérvű elnyomást (kizsákmányolást) alkalmaz a győztes, annak megfelelően a demokráciának számtalan ,jósági” fokozata létezhet. Mivel az emberi társadalmak részére a demokráciánál jobbat még senkinek sem sikerült kitalálni, ezért a demokráciát mindenkinek permanens módon fejleszteni, jobbítani érdeke, főként ha tásadalomban kíván élni, s ha van erkölcsi és igaz- ságérzeke. E cikk is a jobbítás szándékával íródott az Igazság nevében. Dr. Vörös György főiskolai docens a MIÉP Pécsi Szervezete nevében Az én egyetemem A Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészkarának dékánja néhány évvel ezelőtt közreadta gondolatait arról, hogyan képzeli el egy, ha nem is tökéletes, de feltétlenül nyitott, működésben a hatékonyságot és a minőséget szem előtt tartó, ugyanakkor minden polgárával barátságos és korrekt viszonyra törekvő egyetemet. A címet tőle kölcsönöztem. A vágy, hogy egy ilyen egyetemen dolgozhassunk és/vagy tanulhassunk: mindannyiunké. Az egyetem ugyanis közügy. A mi ügyünk. Talán azért, mert oly arisztokratikusan szűkre tárja kapuit, miközben oly sokan szeretnének bejutni e kapukon. Talán azért is, mert végső soron mégis csak mi, adózó polgárok tartjuk el akárcsak a kormányt, az úthálózatot vagy a vízműveket. Lehet, hogy egyszerűen csak azért, mert szeretnénk, ha jól működne. Talán azért, mert egy jól működő felsőoktatás a gazdasági és társadalmi átalakulás folyamatainak hajtóereje lehet. Magyarországon bajban vannak az egyetemek, látjuk, érezzük, hogy rosszul működnek. A kormány, bármilyen meglepő is, sokat költ rájuk, miközben az egyetemek mégis szegények. Rosszul fizetettek az oktatók. Kevés a hallgató. Ma Magyar- országon minden kilencedik állampolgár részesül felsőoktatási képzésben, míg a fejlett nyugat-európai államokban minden negyedik-ötödik. Sokszor megfogalmazódik a Nyugathoz való felzárkózás igénye, ám a minőségi javulás mégsem érzékelhető. Mit lehet tenni? Egy dolgot bizonyán nem: az egytemek nehezen kivívott, ám mára kétségkívül létező, bár az állam által gyakorta értelmetlenül megsértett autonómiáját nem szabad csorbítani. Az én egyetemen tehát autonóm intézmény. Ennek állami garanciája lehet a közalapítvány forma, mely teljes mértékben az egyetemre bízza, hogy miként gazdálkodik, milyen tárgyakat oktat és hány hallgatót fogad. Az én egyetemem nyitott intézmény. Érdekében áll minél több hallgatót fogadni, előkészítő programok (nevezhetők „0” évfolyamnak) vagy középfok utáni képzési formák indításával minél változatosabb kínálatot nyújtani számukra. Érdekében áll, mert eszerint kap támgoatást az államtól. De nyitott a gazdaság felé is, mert szeretne még több pénzhez jutni: egy-egy vállalat érdekévé válik, hogy támogassa a felsőoktatási intézményt, de csak akkor, ha átlátja működését és a rugalmas, átváltható tudású szakemberek iránti igénye teljesül. És legfőképpen nyitott a társadalom egésze, mindannyiunk felé, akik eltartjuk és ezért cserébe elváljuk, hogy lássuk, mi történik pénzünkkel. Az én egyetemem kutató intézmény. Oktatás és kutatás szét nem választható dolgok, jóllehet negyven év „tudománypolitikája” azt sulykolta, hogy a tudománynak a tervgazdaság közvetlen elvárásait kell kielégítenie. A helyzet azóta sem javult gyökeresen, holott csakis az a tanár tud magas színvonalon oktatni, akinek vannak kutatási eredményei és csakis az a kutató érhet el eredményeket, akit hallgatói inspirálnak. Az egyetemen folyó magas színvonalú kutatások ráadásul további pénzeket hozhatnak, mind a nemzetközi kapcsolatokból, mind pedig a gazdasággal való szorosabb kapcsolatból. Az én egyetemem hallgatói öntudatos egyetemi polgárok, akik elvárják, hogy jó minőségű terméket kapjanak a pénzükért. Nem volna igazságos, ha az oktatás haszonélvezői nem járulnának külön hozzá azokhoz a terhekhez, melyekhez adója révén mindenki hozzájárul. De honnan lesz pénzük, kérdezhetik az aggodalmaskodók? Ez már az állam dolga: hosszútávú kedvezményes hitelt kell biztosítania, mely nem csak a tanulmányok közvetlen kiadásait fedezi, hanem a megélhetési költségeket is. Ez a forma azok számára is lehetővé teszi egyetemi tanulmányok folytatását, akik amúgy nem engedhetnék meg maguknak. Lehet, hogy sokak számára utópikusnak tűnnek ezek a gondolatok. Vagy inkább provokatívaknak. Lehet, hogy részben egyet értenek velem, de leginkább mégsem. Ha így van, beszéljük meg együtt, vitassuk meg őket. Ezennel házigazdái minőségemben szeretettel meghívok mindenkit arra a vitafórumra, melyen a Szabad Demokraták Szövetsége közoktatási és felsőoktatási programját mutatja be, vasárnap, 1994. január 23-án, Pécsett, 14 órától a Művészetek Házában,s melynek meghívott vendégei Horn Gábor, az SZDSZ Oktatási Műhelyének vezetője, Vekerdi Tamás pszichológus. Bretter Zoltán Pártrendezvények Oktatási fórumot szervez ma -január 19-én - 16 órai kezdettel az MSZP Siklóson a Művelődési Házban. Részt vesz Jánosi György országgyűlési képviselő, az MSZP alelnöke és Kocsi László képviselőjelölt. Pénteken, január 21-én Szigetváron, a városi könyvtárban A kultúra helyzete ma, az MSZP programja címmel lakossági fórumot tart. Vendég: Vitányi Iván országgyűlési képviselő.
