Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-19 / 18. szám

10 aj Dunántúlt napló Politikai vitafórum 1994. január 19., szerda A Szabad Demokraták Szövetségének jelöltjei az 1994-es országgyűlési választásokon Képeinken a Szabad Demokraták Szövetségének baranyai egyéni országgyűlési képviselő-jelöltjei láthatóak a megyei választókerületek sorrendjében Dr. Faragó László Dr. Németh Tibor Bretter Zoltán Kovács Sándorné Wekler Ferenc Dr. Szepesvári Zsolt Veszprémi Zoltán 40 éves. Területi tervezési szak- közgazdász. Az 1. sz. választókerület (Pécs-Kelet) jelöltje. 26 éves. Jogász. A 2. sz. választókerület (Pécs-Nyugat) jelöltje. 36 éves. Tanár, ország- gyűlési képviselő. A 3. sz. választókerület (Pécs-Kertváros) jelöltje. Sásd polgármestere. A Községi Önkormányzatok Szövetségének elnöke. A 4. sz. választókerület (Komló) jelöltje. 39 éves. Országgyűlési képvi­selő, az SZDSZ pártigaz­gatója. Az 5. sz. választó- kerület (Mohács) jelöltje. 43 éves. Állatorvos. Sik­lós volt polgármestere, önkormányzati képviselő. A 6. sz. választókerület (Siklós) jelöltje. 50 éves. A szigetvári OTP fiók- igazgatója. A 7. sz. választókerület (Szigetvár) jelöltje. Pártok és függetlenek A politika, a politikai párt Az Új Dunántúli Napló poli­tikai vitafórumán az elmúlt években időről időre jelentkezik sajátos nézeteivel Somlai Fe­renc. Minden írása azt bizo­nyítja, hogy a többpárterend- szert, a parlamentáris demokrá­ciát nem tudja elfogadni, mű­ködését nem érti. A parlamentarizmus feladata a zsarnokság és az anarchia el­kerülése. A parlamentet a vi­lágon mindenütt pártok alkot­ják. A pártok társadalmi réte­gek, csoportok érdekeit kifejező politikai szervezetek. A pártok a társdalomból nőnek ki, azzal szembeállítani őket értelmet­lenség. A parlamentarizmus­ban, ha a kormányzó erő el­veszti többségét, s nem tudja a korábbi ellenzéki erők egy ré­szét maga mellé állítani, akkor új választásokra kerül sor, mert a törvényhozás megbénul. Somlai a legolcsóbb dema­gógiával „ .. .fölösleges politi- zálgatás helyett értelmes, tisz­tességes, független embereket” kíván a parlamentbe -, s írása szerint párt tagja ilyen nem le­het. Somlai úgy véli, hogy a füg­getlen képviselő képes a totális képviseletre a választók, a tár­sadalom, az ország érdekében, ellentétben azzal, aki pártfrak­ció tagja. Nem egészen világos, hogy képzeli ezt. Az egyes vá­lasztók érdeke gyakran ütközhet a választók egyes csoportjainak pillanatnyi érdekével. Ha 386 független szavaz, ak­kor minden törvény megszüle­tése bizonytalan, és a Somlai Ferenc ígérte totális képviselet helyett káosz van. Függetlenek most is vannak a parlamentben. Az adott hely­zetben szavazatuk vagy kor­mánypárti vagy ellenzéki. Pél­dául amelyik független Boross Péterre szavazott a miniszterel­nök-választáskor, az „kor­mánypárti” volt, amelyik füg­getlen ellene vagy tartózkodott, az „ellenzéki”. A mai függetlenek egy részét éppenhogy pártjuk tessékelte ki (Palotás, Gadó, Király B. Iza­bella), mert személyüket, véle­ményüket, magatartásukat ko­rábbi közösségük nem vállal­hatta tovább. S lesznek újsütetű függetle­nek, akik önjelöltként indulnak a választáson, anélkül, hogy egy kisebb közösség szűrőjén átju­tottak volna. Okaikról, céljaik­ról, értékrendjükről nem sokat tudunk majd meg. Somlai Ferenc úgy gondolja, ha felad egy hirdetést - ország- gyűlési képviselőjelöltek je­lentkezzenek -, akkor megta­lálja az igaziakat,^ s hazánk fel- virágzik. Az Állampolgárok Érdekképviseleti Szövetsége je­lölteket akar indítani az ország- gyűlési választásokon. Somlai Ferenc olyan ingerülten utálja a parlamenti demokrácia résztve­vőit, a pártokat, hogy közben egy új párt Baranya megyei képviselője lett. Szerencsére a magyar társa­dalom nála jobban érti a demok­ratikus politikai képviseleti rendszer lényegét. Staub Ernő Ha definiálni kellene, el­mondhatnánk: a politika olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy megszerezze a ha­talmat annak érdekében, hogy a társadalmat egy bizonyos eszme alapján átalakítsa és irányítsa. Ä politikai pártök szerepe és feladata az, hogy a vélemények, hangulatok és igények zűrzava­rából néhány alapvető áramlatot felismerjenek és ezeket a lehe­tőségek figyelembevételével a programjukban megjelenítsék. A jövő társadalmát megter­vezni csak kollektív erőfeszítés­sel lehet. Ez bizonyos lemon­dást, fegyelmet és alázatot kö­vetel a társadalomtól. Szükségszerűen ez sokakban ellenállást, megnemértést és el­lenszenvet vált ki. Ezért fontos, hogy a politikai párt programja könnyen értelmezhető, valós irányokat tartalmazó és ami a legfontosabb: igaz legyen. Felvetődhet a kérdés, hogy a KDNP mit tud ezen a téren mondani a magyar nemeztnek? És létezik-e olyan keresztény politikai filozófia, amely a KDNP létezését indokolja? Az evangéliumban vallásról és nem politikai programról van szó, és ezt is többféleképpen ér­telmezik. Talán ez magyarázza, hogy több keresztény eszmeisé­get valló politikai párt van a po­litikai palettán. Ennek ellenére ezek a pártok eszmei alapon több pontban közös véleményen vannak. így például az ember szemé­lyiség mivolta, vagyis mint minden földi létező középpontja és csúcsa, egyedi, megismétel­hetetlen és helyettesíthetetlen. A KDNP vallja, hogy az embert nem csak anyagiakban, hanem a szellemi kibontakozásában is támogatnia kell a társadalom­nak. A történelem bebizonyí­totta, hogy az anyagi haladás elősegíti a jólétet, de ezzel egy- időben tompítja a szellemieket. Ezért fontos, hogy a kereszté­nyek - legyenek is bármelyik vallás hívői - az eszmeiségük, erkölcsiségük megvédése és előmozdítása érdekében politi­kailag is tömörüljenek. Ha­zánkban ezt segíti elő a KDNP. A másik ilyen közös érték a keresztény pártok programjá­ban a demokrácia. Sokan mond­ják, hogy a demokráciában minden lehetséges, és ezt a mindenkori hatalom meg is próbálja kihasználni. Erre mondjuk mi kereszténydemok­raták, hogy a mindenkori hata­lomnak határt szab az egyén ve­leszületett emberi joga és sza­badsága. A demokrácia gyakor­lása mindenkitől józan ítélőké­pességet követel, amit csak a gyakorlat adhat meg. Nehéz megszokni, hogy minden esz­mét, politikai elgondolást, stb. megbírálnak, megvitatnak. Vé­gül a kisebbségnek illik bele­nyugodni olyan kompromisz- szumba, amit a többség elfogad. (Azok, akik többet szeretné­nek tudni a KDNP-ről, látogas­sák rendezvényeinket vagy ke­ressék fel a helyi szervezetein­ket.) Perényi József KDNP megyei titkár Gondolatok a demokráciáról (2.) Könnyen beláthatjuk, hogy ezeket a becsületes és igazságos kirovásokat a már hatalmon lévő pártoknak nem érdekük be­vezetni. Ezek rontják az ő túlé­lési lehetőségüket. Marad tehát a házban a régi rend, a népámító választási cirkusz. Olyan ez, mintha lepkesúlyú és nehézsú­lyú boxolót engednénk a ringbe. Például: egy párthelyiség, tele­fon, telefax, fénymásoló nélkül frissen megalakult párt és egy 40 év alatt összeharácsolt, ki­tűnő infrastuktúrát megörökölt MSZP pártválasztási esélyei az összehasonlítás tárgyát sem ké­pezheti. A bolsevizmus 40 éve alatt homogenizálódott a társadal­munk. (Mindenki állami bér­munkássá degradálódott.) Az első szabad választást megelőző rövid idő alatt egészséges osz­tály tagozódás, osztály-érdekek szerinti párt-tagozódás nem jö­hetett létre. Talán még a kis­gazda párt valóban a parasztság, a Köztársaság Párt az új milli­omosok és vállalkozók érdekeit képviseli. Minden többi párt mindenkinek mindent ígér. A KDNP a „keresztény” varázsz- szóval akarja lépre csalni a vá­lasztókat, holott bebizonyoso­dott, hogy kereszténységhez semmi közük. Az MSZP ért­hető, hogy a kommunisták gyeplőhöz jutásáért dolgozik. Számukra (sok másnak is) to­vábbra is vonzó a hatalommal való visszaélés lehetősége. Kü­lönben a hatalom szolgálat, a nép szolgálata. Minden bajunk igazi oka az, hogy az elmúlt fél évszázadban erkölcsileg lezüllesztettek ben­nünket, az igazságérzetünket pedig majdnem teljesen kiirtot­ták (lásd Bánó esete a TV-ben!) Ha ma az Egyház,(vagy az egy­házak) egy igazi keresztény-ke­resztyén erkölcsi megújulási programmal pártot indítana, nemcsak a hívők hinnének neki, de ennek az ocsmány világnak minden fuldoklója a megmentő szalmaszálért feléje kiáltana. A legkisebb javulás láttán termé­szetesen az összes többi párt azonnal falkában „klerikális res­taurációt” ugatna! Láthatjuk, hogy tökéletes demokrácia nem létezik. Kis kö­zösségekben jobban működhet. Egy akkora népcsoportban, ahol mindenkit ismer és senkinek sincs még a másik fölött ha­talma (sem gazdasági, sem lelki, sem fizikai, sem politi­kai), és mindenki tisztában van a választásának következmé­nyével, csak ott beszélhetünk demokratikus választásról. Ilyen volt egykoron egy faluközösség bíró választása. Itt a közösség minden tagja önként, szabadon rendelte alá magát, - a meggyő­ződése alapján, - a legalkalma­sabbnak tartott (legokosabb, legbölcsebb, legtisztessége­sebb) személynek. Azonban minél nagyobb sokaságra al­kalmazzuk a demokrácia elvét, annál nagyobb a vele való visz- szaélés lehetősége (hiszen job­bára nem is ismerik azt, akire szavaznak!) A demokráciának minden változata a tömegek bi­zalmával, hiszékenyéségével való visszaélésen alapul. Ezért például sehol sem hajlandóak bevezetni az iskolázottságtól függő, úgynevezett „súlyozott” szavazást. A történelemben több kezdeményezés is volt erre. Hiszen szabad akarattal (választással) csak az rendelke­zik, aki felelősségteljes döntése mellett előre látja a választásá­nak a következményeit is. Pri­mitív ember, erre a tárgyisme­rettel való döntésre nem képes. Ellenérv persze itt is azonnal hozható: egy „dörzsölt”, jellem- telen diplomás szavazata miért érje többszörösét egy becsületes magyar paraszténak?! Vagy kö­zeledünk Platon állam-eszmé­jéhez, ahol a bölcsek kormány­oznak? Arra is van sok törté­nelmi példa, hogy egy nemze­tért élő jó király többet használt a népének, mint a kétes demok­ráciák. Attól függően, hogy a hatalomba be nem került osz­tályokkal, rétegekkel szemben milyen mérvű elnyomást (ki­zsákmányolást) alkalmaz a győztes, annak megfelelően a demokráciának számtalan ,jó­sági” fokozata létezhet. Mivel az emberi társadalmak részére a demokráciánál jobbat még senkinek sem sikerült kita­lálni, ezért a demokráciát min­denkinek permanens módon fej­leszteni, jobbítani érdeke, fő­ként ha tásadalomban kíván élni, s ha van erkölcsi és igaz- ságérzeke. E cikk is a jobbítás szándé­kával íródott az Igazság nevé­ben. Dr. Vörös György főiskolai docens a MIÉP Pécsi Szervezete nevében Az én egyetemem A Janus Pannonius Tudomá­nyegyetem Bölcsészkarának dékánja néhány évvel ezelőtt közreadta gondolatait arról, ho­gyan képzeli el egy, ha nem is tökéletes, de feltétlenül nyitott, működésben a hatékonyságot és a minőséget szem előtt tartó, ugyanakkor minden polgárával barátságos és korrekt viszonyra törekvő egyetemet. A címet tőle kölcsönöztem. A vágy, hogy egy ilyen egyetemen dolgoz­hassunk és/vagy tanulhassunk: mindannyiunké. Az egyetem ugyanis közügy. A mi ügyünk. Talán azért, mert oly arisztokra­tikusan szűkre tárja kapuit, mi­közben oly sokan szeretnének bejutni e kapukon. Talán azért is, mert végső soron mégis csak mi, adózó polgárok tartjuk el akárcsak a kormányt, az útháló­zatot vagy a vízműveket. Lehet, hogy egyszerűen csak azért, mert szeretnénk, ha jól mű­ködne. Talán azért, mert egy jól működő felsőoktatás a gazda­sági és társadalmi átalakulás fo­lyamatainak hajtóereje lehet. Magyarországon bajban van­nak az egyetemek, látjuk, érez­zük, hogy rosszul működnek. A kormány, bármilyen meglepő is, sokat költ rájuk, miközben az egyetemek mégis szegények. Rosszul fizetettek az oktatók. Kevés a hallgató. Ma Magyar- országon minden kilencedik ál­lampolgár részesül felsőoktatási képzésben, míg a fejlett nyu­gat-európai államokban minden negyedik-ötödik. Sokszor meg­fogalmazódik a Nyugathoz való felzárkózás igénye, ám a minő­ségi javulás mégsem érzékel­hető. Mit lehet tenni? Egy dol­got bizonyán nem: az egytemek nehezen kivívott, ám mára két­ségkívül létező, bár az állam ál­tal gyakorta értelmetlenül meg­sértett autonómiáját nem szabad csorbítani. Az én egyetemen tehát auto­nóm intézmény. Ennek állami garanciája lehet a közalapítvány forma, mely teljes mértékben az egyetemre bízza, hogy miként gazdálkodik, milyen tárgyakat oktat és hány hallgatót fogad. Az én egyetemem nyitott in­tézmény. Érdekében áll minél több hallgatót fogadni, előké­szítő programok (nevezhetők „0” évfolyamnak) vagy közép­fok utáni képzési formák indítá­sával minél változatosabb kíná­latot nyújtani számukra. Érde­kében áll, mert eszerint kap támgoatást az államtól. De nyi­tott a gazdaság felé is, mert sze­retne még több pénzhez jutni: egy-egy vállalat érdekévé válik, hogy támogassa a felsőoktatási intézményt, de csak akkor, ha átlátja működését és a rugal­mas, átváltható tudású szakem­berek iránti igénye teljesül. És legfőképpen nyitott a társada­lom egésze, mindannyiunk felé, akik eltartjuk és ezért cserébe elváljuk, hogy lássuk, mi törté­nik pénzünkkel. Az én egyetemem kutató in­tézmény. Oktatás és kutatás szét nem választható dolgok, jólle­het negyven év „tudománypoli­tikája” azt sulykolta, hogy a tu­dománynak a tervgazdaság közvetlen elvárásait kell kielé­gítenie. A helyzet azóta sem ja­vult gyökeresen, holott csakis az a tanár tud magas színvona­lon oktatni, akinek vannak kuta­tási eredményei és csakis az a kutató érhet el eredményeket, akit hallgatói inspirálnak. Az egyetemen folyó magas színvo­nalú kutatások ráadásul további pénzeket hozhatnak, mind a nemzetközi kapcsolatokból, mind pedig a gazdasággal való szorosabb kapcsolatból. Az én egyetemem hallgatói öntudatos egyetemi polgárok, akik elvárják, hogy jó minőségű terméket kapjanak a pénzükért. Nem volna igazságos, ha az ok­tatás haszonélvezői nem járul­nának külön hozzá azokhoz a terhekhez, melyekhez adója ré­vén mindenki hozzájárul. De honnan lesz pénzük, kérdezhe­tik az aggodalmaskodók? Ez már az állam dolga: hosszútávú kedvezményes hitelt kell bizto­sítania, mely nem csak a tanul­mányok közvetlen kiadásait fe­dezi, hanem a megélhetési költ­ségeket is. Ez a forma azok számára is lehetővé teszi egye­temi tanulmányok folytatását, akik amúgy nem engedhetnék meg maguknak. Lehet, hogy sokak számára utópikusnak tűnnek ezek a gon­dolatok. Vagy inkább provoka­tívaknak. Lehet, hogy részben egyet értenek velem, de legin­kább mégsem. Ha így van, be­széljük meg együtt, vitassuk meg őket. Ezennel házigazdái minőségemben szeretettel meg­hívok mindenkit arra a vitafó­rumra, melyen a Szabad De­mokraták Szövetsége közokta­tási és felsőoktatási programját mutatja be, vasárnap, 1994. ja­nuár 23-án, Pécsett, 14 órától a Művészetek Házában,s melynek meghívott vendégei Horn Gá­bor, az SZDSZ Oktatási Műhe­lyének vezetője, Vekerdi Tamás pszichológus. Bretter Zoltán Pártrendezvények Oktatási fórumot szervez ma -január 19-én - 16 órai kezdet­tel az MSZP Siklóson a Műve­lődési Házban. Részt vesz Já­nosi György országgyűlési kép­viselő, az MSZP alelnöke és Kocsi László képviselőjelölt. Pénteken, január 21-én Szi­getváron, a városi könyvtárban A kultúra helyzete ma, az MSZP programja címmel la­kossági fórumot tart. Vendég: Vitányi Iván országgyűlési képviselő.

Next

/
Thumbnails
Contents