Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-19 / 18. szám

1994. január 19., szerda Hazai körkép új Dunántúli napló 11 Felépült a Hajdú-Bihar Megyei Társadalombiztosító Székház Debrecenben, amelyben helyet kapott a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár és a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság Gondozóház Szombathelyen Szállás, teljes ellátás Változó világunk 1993 Imák horvátul A magyarországi horvá- tok vallásos népéletének kis szeletébe nyer betekintést az, aki a kezébe veszi a Horvát Intézet legújabb kiadványát, ígéri a kötet szerkesztője, összeállítója, Begovácz Ró­zsa muzeológus. Az „Idem spati Boga zvati, I Mariju milovati...” című könyv a szerző kpzel 20 éves gyűj­tőmunkájának eredménye, fontos lépcsőfok a hazai horvátok vallási kultúrája és néprajza területén. Az imák többnyire száj­hagyományozás útján terjed­tek, s öröklődtek anyáról le­ányra. Mint a népköltés egy archaikus ága kapcsolódnak a hazai és nemzetközi folkló­rirodalom számos műfajá­hoz. A gazdag anyagú, kották­kal is ellátott kötet szövegei az egyéni, családi, közösségi imádkozásról és éneklésről adnak érzékletes képet. Meg­tudhatjuk azt, hogy a hazai búcsújáró helyeket például egyes nemzetiségek más-más időpontban keresik fel, így a Dráva menti horvá­tok Pünkösdkor zarándokol­nak Gyűdre, míg a Pécs kör­nyéki bosnyákok egy héttel később, Szentháromság nap­ján látogatják meg a Szűza­nya kegyhelyét. A történeti Magyarország egyes búcsú­járó helyei jelentős hatást gyakoroltak a horvát népélet és népi kultúra alakulására. Ilyen volt Andocs, Mária- gyűd, Kiscell, Turbék, Kóp- háza, Máriakéménd, Ercsi, Vodica és a pécsi Havi Bol­dogasszony. Érdekesség az is, hogy külön énekei voltak a Pécs környéki bosnyákok- nak és a Siklós környéki so- kacoknak zarándoklataik so­rán, amikor két Mária-kegy- helyet kerestek fel: Gyűdöt és a Havihegyet. A gyűjteményben a kará­csonyi, a húsvéti, a pünkösdi ünnepkör énekei mellett nap­tárhoz kevéssé kötődő éne­kek is helyet kaptak. A szerző az adatközlők alapján az adott nyelvjárás sajátos­ságai szerint írta le a szöve­geket. A több, mint 100 oldalas munka akár kiegészítő tan­könyv is lehet a horvát isko­lákban, a kötet létrehozói ugyanis a most megindult vallásoktatást is segíteni kí­vánják. A könyv egyébként a pécsi Horvát Intézet köré tömörült értelmiségiek által kiadott huszadik kiadvány. Időskorúak számára hozott létre egy gondozóházat Szom­bathely önkormányzata. Az ipartelep egykori bölcsődéjéből átalakított intézményben tizen­heten kaphatnak teljes ellátást és szállást orvosi felügyelettel. A magányosok, kórházból haza­térők, téli időszakra behúzódok, vagy olyanok, akikről családjuk átmeneti ideig nem tud gondos­kodni, a tervek szerint a min­denkori nyugdíjuk felét fizetik az ellátásárt egy hónapi időtar­tamra. Az egykori bölcsődét azért szüntették meg, mert a környé­ken a gyermekek számának csökkenése miatt arra már nem volt igény. A 3 millió forintos költséggel Az elmúlt évben a határ­őrök különféle szabálysérté­sek, illetve bűncselekmények miatt 27.552 alkalommal in­tézkedtek, ami 15,2 százalékos növekedést jelent 1992-höz képest. Krisán Attila ezredes, a Ha­tárőrség szóvivője az MTI-nek elmondta, hogy több mint 100 ország állampolgáraival szem­ben kellett intézkedniük. Ezen belül 16 ezer volt a román, több mint 4 ezer a jugoszláv, ezer fö­lött volt a török és az ukrán, il­letve 500 körül a bolgár és az orosz állampolgárok száma. A határsértők száma örvende­tes módon 32 százalékkal csök­kent: míg 1992-ben 14.381-en kísérelték meg illegálisan át­fél év alatt átalakított otthono­san berendezett épületben 11 dolgozó tevékenykedik. Szombathelyen egyébként mintegy 120 hajléktalant juttat­tak intézményesen szálláshoz, kétezren részesülnek naponta szociális étkezésben, ezer em­berre terjesztették ki a házigon­dozást, a családsegítés négyezer embert érint, százan kosztolnak ingyenkonyhán, egy úgyneve­zett krízisszálláson tizenhatan fémek el, idősek klubjába há­romszázan járnak, s még az ér­telmi fogyatékosok közül is el­látnak harminc rászorulót. Az új gondozóház létrehozásával pe­dig a város vezetői az úgyneve­zett minőségi szociálpolitika felé nyitottak. lépni a magyar határt, addig ta­valy 9.774-en. Közülük 8.059-en kifelé, 1715-en pedig befelé próbáltak átszökni. El­fogtak mintegy 400 ember­csempészt is. A „legforgalma­sabb” az osztrák határszakasz volt, ahol majdnem 5 ezren próbáltak a zöldhatáron át tá­vozni az országból. Az osztrák hatóságok 2.238, Magyaror­szágról szököttet adtak vissza a határőröknek. Jelentősen nőtt viszont azok száma, akik hamisított útlevél­lel próbáltak hazánkba be­utazni. Tavaly majdnem 5 ezer külföldi - főként jugoszláv - ál­lampolgárral szemben kellett emiatt a határőröknek intéz­kedni, ami több mint kétszerese Magyar díva A chicagói opera magas el­ismerésében részesült Marton Éva magyar operaénekesnő, aki jelenleg Brünhilda szerepét ala­kítja Wagner Walkür című mű­vében az amerikai társulatnál. A John W. Skabury emlékdíj - amelyet a chicagói operaház je­les támogatójának tiszteletére alapítottak néhány évvel ezelőtt - Marton Évának történő odaí­télését Ardis Krainik, az opera­ház főigazgatója jelentette ■ be, elismeréssel adózva a magyar díva alakításának egyebek kö­zött a Lohengrinben, a Fidelió- ban, a Toscában és más operák­ban, továbbá méltatva nemzet­közi szereplését, sikereit Milá­nóban, Bayreuthban, Salzburg­ban, Münchenben, Buenos Ai­resben, New Yorkban és termé­szetesen Budapesten is. az 1992. évinek. Ennél is feltű­nőbb, hogy az elmúlt évben a határőrök 461 lopott kocsi kivi­telét akadályozták meg, míg 1992-ben csak 41-ét. Ugyancsak tavaly 723 ezer külföldi állampolgártól tagad­ták meg a beléptetést, mert nem rendelkeztek a beutazáshoz szükséges okmányokkal, illetve elegendő pénzzel. Ez mintegy 15 százalékos csökkenést jelent 1992-höz képest. Nagymérték­ben visszaesett az ideiglenes védelmet kérők száma, míg 1992-ben 3.276-an nyújtottak be ilyen kérelmet, addig tavaly már csak 885-en. Az elmúlt év­ben hazatérők száma 339 volt, míg 1992-ben 5.638-an utaztak vissza hazájukba. A biztonsági, a politikai és a gazdasági folyamatok Magyar- országon még a régi struktúra szerint, külön-külön működ­nek, de már nem lehet így ke­zelni azokat. Ezt Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója mondta azon a sajtó- tájékoztatón, amelyen a Változó világunk 1993 című kiadványt mutatták be. A közgazdászok, külpolitikai és biztonságpolitikai szakértők, kutatók - immár második - ösz- szefoglaló kiadványa a világpo­litika és a világgazdaság 1993. évi történeteit elemzi Magyar- országról szemlélődve. A Biz­tonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja, az MTA Világgazdasági Kutató Intézet és a Magyar Külügyi Intézet szakembereinek megállapításai abban összegezhetők - mondta az igazgató, hogy 1993-ra vég­Az elmúlt héten a péntekről szombatra virradó éjszaka a Miskolci Határőr Igazgatóság és a Miskolci Városi Rendőrka­pitányság jól összehangolt ak­ciójának eredményeként a város határában 62 afgán állampolgárt vettek őrizetbe, a csoportot egy nyolctagú embercsempész banda a hidasnémeti nemzet­közi határátkelő melletti zöldha­táron akarta Szlovákián és Csehországon át illegális mó­don Németországba juttatni. A rendkívüli esemény részle­teiről hétfőn a Miskolci Határőr Igazgatóságon Redele József határőr őrnagy, a felderítő osz­tály vezetője tartott sajtótájé­koztatót. Elmondta, hogy de­cember 26-ától Záhonyból ki­sebb csoportokban, hamis útle­véllel külföldi családok érkez­tek az egyik miskolci munkász- szállóra. Elzárkóztak szobá­ikba, előre a szállást sem fizet­ték, csak napról-napra törlesz­tették tartozásaikat, miközben nemzetközi telefonhívásokat bonyolítottak le. Január 8-ig már egész nagy társaság gyűlt össze. Ekkor felkerekedtek és vonattal Győrbe utaztak. A ha­tárőrizeti szervek akkorra már felfigyeltek a csoportra. Az af­gán családok Győrben szintén egy munkásszállón gyülekez­tek, majd január 14-én 17 óra­kor egy Rajkánál belépő cseh rendszámú autóbuszra szálltak fel, amelynek útiránya ismétel­ten Miskolc volt. Mint kiderült, az embercsempészek „átlépte- tésükre” a pénteki napot, s a Hi­dasnémeti környéki helyszínt tartották a legalkalmasabbnak, azért hozták az afgánokat ismét leg bizonyossá vált: a hideghá­ború utáni helyzet az egész vi­lágrendszer működőképességét érintő súlyos modellválság, amelyben a szocialista modell összeomlása csupán a leggyen­gébb láncszem kiesése. Magyarország lehetőségeit a hagyományos perifériahelyzet­ből való kitörés szempontjából elemezték a szakemberek. Megállapították: szertefoszlot­tak a gyors nyugat-európai in­tegrálódáshoz fűzött remények. Illúzió volt a NATO-hoz, il­letve a Nyugat-európai Unió­hoz való azonnali csatlakozási lehetőség. Ugyanakkor a térség országai nem dolgoztak ki al­ternatív regionális biztonsági politikát, sőt szubregionális ér­dekek helyett országképekkel jelennek meg Nyugaton, ahol a kelet-európai térséget egyre in­kább homogénként kezelik. Miskolcra. Egyébként azt sem tudták hol járnak, éjfél tájban sokan közülük azt hitték, hogy már Prágában. A határőrök és a rendőrök Miskolc határában éjfél után ál­lították meg az autóbuszt, előtte azonban már a városból kifelé tartó Ladát és embercsempész utasait is őrizetbe vették. A két járművet és az utasokat a Mis­kolci Határőr Igazgatóságra vit­ték, akkor derült ki, hogy hami­sított, volt szovjet útlevéllel 36 felnőtt és 26 gyermek afgán ál­lampolgár tartózkodott a bu­szon. Az embercsempészek kö­zül heten cseh állampolgárok, Asoev Chourki, a csoport veze­tője pedig tbiliszi illetőségű, grúz állampolgár. Az útlevele­ket Moszkvában hamisították, szinte tökéletes minőségben. Az afgánok kabuli illetőségűek; a csoport útvonala Kabul-Pakisz- tán-Taskent-Moszkva-Kijev­Ungvár-Záhony-Miskolc- Győr és ismét Miskolc volt. A családok, felnőttek és gye­rekek, közöttük 2-5 hónapos csecsemők már hónapok óta úton vannak, közlekedtek azóta repülőgépen, vonaton, sze­mélyautón. Az elmondások sze­rint az útlevelekért Moszkvában 200-300 dollárt fizettek, to­vábbi 100 dollárt kellett volna leszurkolniuk Prágában a kala­uzolásért. A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a Miskolci Határőr Igazgatóság az afgáno­kat vasárnap 16 óra 30 perckor Záhonynál visszatoloncolta Uk­rajnába, az embercsempészek pedig a Miskolci Városi Rend­őrkapitányság „vendégszerete­tét” élvezik. Nagy a forgalom a határokon Afgánfogás Miskolcnál Darimana Saudara? 3. Medán felfedezése során sok, rendkívül barátságos, segítő­kész emberrel kerültem kapcso­latba. Teljesen idegen emberek mosolyogva üdvözöltek az ut­cán, mintha legalább is régi is­merősök lennénk. A legna­gyobb forgalomban is rám du­dáltak, s karlengetéssel üdvö­zöltek. Séta vagy vásárlás közben ki tudja hányszor kérdezték tőlem: Darimana Saudara? Azaz hon­nan jöttél? Válaszom után min­dig visszakérdeztem: tudod e hol van hazám?-ra igen vegyes felelteket kaptam. (Pl.: Etiópia mellett). Mihelyt elmondtam, Bosznia és Szerbia fölött fek­szik, máris mindenki tudta, honnan is jöttem. Az első kérdés után persze mindig a név, foglalkozás, csa­ládi állapot, majd hazánkról való érdeklődés következett. Előfordult, hogy egy indonéz pincérfiú több kilométert gya­logolt velem csupán azért, hogy közben angol beszédkészségét gyarapítsa (ez rám is rámfért), s híreket halljon Európáról és or­szágunkról. Arc- és névmemóriájuk le­nyűgöző, amit számtalan eset­ben tapasztalhattam. Az erőmű­ben már a második munkana­pon nevemen szólított az egész indonéz csapat, főmérnöktől a kábelhúzó segédmunkásig. Egy alkalommal vettem valamit egy nagyáruházban, ahol is a garan­cialevélhez be kellett monda­nom nevemet és nemzetisége­met. Két hónappal később már kérdés nélkül töltötték ki az újabb garanciapapírt. Valószí­nűleg megkönnyítette dolgukat az, hogy nevem egy tányér zöldséget jelent indonézül. Más esetben egy pólót vettem egy kis üzletben néhány szót váltva az idős tulajdonossal. Hetekkel később vetődtem be ismét hozzá, ennek ellenére még em­lékezett magyar voltamra, s büszkén mutatta GANZ-gyárt- mányú fogyasztásmérőjét. A szegényebb népréteg éle­tének megismeréséhez megta­láltam a leghitelesebb forrást, a kerékpáros riksakulikat. Me- dánban e szakmában több tízez­ren pedálozhatnak, így igen nagy a konkurenciaharc az uta­sokért. Utcahosszat kísérgetik az embert, ajánlgatva szolgála­taikat. Mecset, múzeum, kroko­dilfarm ajánlása a sorend, majd végső aduként a masszázssza­lonok, a széplányok (kívánságra fiúk) következnek. Nem kell komolyan venni az általuk előre mondott viteldíjat, ezt akár 1/4-re is le lehet alkudni. Más kérdés, hogy a célnál mindig- dupláját szoktam adni a kialku­dott viteldíjnak. Szívesen vet­tem igénybe szolgálataikat, s ezt nem csak olcsóságuk miatt tettem. Ellentétben a taxikkal, ezekkel bárhol-bármikor meg lehetett állni egy fotó, vagy vá­sárlás erejéig. Igaz, lassabban értek el a célig, ám ez jó alka­lom a szemlélődésre s főleg a velük való beszélgetésre. Sor­suk nem éppen irigylésre méltó, hiszen rekkenő párás melegben, vagy szakadó esőben tapossák egész nap a bicikli pedálját, sokszor 2-3 emberrel az oldal­kocsiban. S egy ilyen 3-4 km-es út után alig kapnak 1000 Ripió- nál (40 Ft) többet. S mivel ezek az emberek szinte kivétel nélkül nagycsaládosok (5-15 gyerek­kel) igen szegényes körülmé­nyek között élnek. Tőlük tu­dom, hogy náluk a főétkezések szinte kizárólag rizsből állnak, melyre ritkán kerül feltét. Egy ilyen ismerősöm 5 tagú családja 75 kg rizst fogyaszt havonta. Szántam, s ugyanakkor csodál­tam is őket, hogy tudnak mind­ezek ellenére mosolyogni, sőt dúdolni munkájuk közben. Egy fotósétám alkalmával az egyik ilyen riksás (eredményte­len rábeszélése után) végül is különféle külföldi papírpénze­ket ajánlott megvételre. Megtet­szett a kezembe adott maroknyi papírpénz tetején lévő kínai 1 yűan-os bankjegy, ezért meg­vettem. Vesztemre továbbla­poztam és a köteg alján találtam egy 50 forintos bankót. Első örömöínet elrontotta az a tudat, hogy ezek szerint már járt itt előttem valaki, s hiú re­mény volt, hogy talán én va­gyok itt az első magyar. Végül is nem vettem meg tőle a bank­jegyet, mert a névértékének tíz­szeresét kérte érte. Úgy látszik itt már valóban kemény valuta a forint! S ime itt a meggazdagodás receptje: csak ki kell vinni 1 milliót Medánba, és 10 millió­val lehet hazatérni (Kérdés mennyi numizmatikus él ott?) Baki Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents