Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-18 / 17. szám

1994. január 18., kedd Közélet üj Dunántúli napló 9 Tetőzött a lakásügyek szabályozási káosza Jogi helyzetkép az alkotmánybírósági döntés után Az elmúlt év végére tetőzött a káosz a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegeníté­sükre vonatkozó jogi szabályo­zás matériájában. Az eddig ta­pasztaltak alapján azonban en­nek kimondásához is jó adag optimizmus kell: olyan bizako­dás, hogy a zűrzavar „árszintje” ennél magasabbra már nem emelkedhet és az ilyen ügyle­tekben érintett állampolgárok csak-csak eligazodhatnak végre ebben a szövevényben. Kiárusítok és kivárók A gyökerek 25 évre nyúlnak vissza. Akkor született egy kormányrendelet - a 32/1969-es - , amely többek között az ál­lami tulajdonú bérlakások érté­kesítésének szabályait tartal­mazta. Sok tekintetben keretjel­leggel: a tanácsok például meg­kapták azt a jogot, hogy a kor­mányrendeletben meghatáro­zott értékesítési ár maximumá­tól eltérjenek. Amikor a tanácsi kezelésű, de állami tuljadonú lakások in­gyenesen önkormányzatok tu­lajdonába kerültek, az értékesí­tésükre vonatkozó alapszabály továbbra is a már említett 1969-ből származó kormány- rendelet volt. Az önkormányzatok mind­máig jócskán megosztottak ab­ban, hogy eladják-e a tulajdo­nukba került bérlakásokat - a több mint két évtizedes kor­mányrendelet, illetőleg az ab­ban foglalt felhatalmazással élve készített a régebbi tanács­rendeletük, vagy újabb önkor­mányzati rendeletük alapján -, vagy várjanak ezzel a rendszer- váltás elején megígért Lakás- törvény megszületéséig. Bara­nyában Pécs és Komló az érté­kesítést, Mohács, Siklós és Szi­getvár a kivárást választotta. A vételi jog és a tulajdonos jogai A Lakástörvény azonban csak az elmúlt év közepén szü­letett meg, s mégpedig olyan tartalommal, amitől az önkor­mányzatok felszisszentek. Már akkor is erősen valószí­nűsíthető volt, hogy ez a tör­vény nem fogja maradéktalanul kiállni az Alkotmánybíróság vizsgálatát. Karácsony előtt ez be is igazolódott. Az Alkotmánybíróság azt ugyan nem tartotta alkotmány- sértőnek ebben törvényben, hogy a lakások esetében vételi jogot kapjanak a bérlők, tehát, hogy egyoldalú nyilatkozata lapján vásárolhassák meg az ál­taluk lakott ingatlant; azt vi­szont már a tulajdonosi jogok elfogadhatatlan mértékű korlá­tozásának értékelte, hogy a tör­vény a forgalmi érték ötven szá­zalékában maximálta a lakások eladási árát. Ehhez kapcsoló­dóan még azt is, hogy a bérlő­nek meglehetősen hosszú idő, öt év álljon rendelkezésére a döntéséhez', meg akarja-e vásá­rolni a lakást vagy sem? A nem lakás céljára szolgáló helyiségeknél viszont a vételi jogot is elfogadhatatlannak mi­nősítette az Alkotmánybíróság. Tehát az ingatlanok ezen köré­nek értékesítése piaci szférába tartozó lehet csak. Ez a döntés a települések oktatási, egészség- ügyi, szociális és kommunális ellátásáért felelős önkormány­zatok számára előnyös - illető­leg ennek ellenkezője lett volna roppant hátrányos -, hiszen a nem lakás céljára szolgáló he­lyiségek bérletéből általában je­lentős bevételük származik. Nem véletlenül a Lakástör­vénynek leginkább ezen rendel­kezései ellen kapálództak, ame­lyek azt eredményezték volna, hogy szándékuk ellenére lénye­gében bagóért kellett volna el­adniuk azokat az ingatlanaikat, amelyek jövedelmet is hoznak. Arra ugyanis egyetlen önkor­mányzat sem számíthat, hogy majd lakbérből jut jelentősebb bevételhez. Ha majd a nyár kö­zepén meg is nyílik a lakbér emelésének lehetősége, annak mértéke gyakorlatilag meg sem közelítheti az úgynevezett piaci lakbérek magasságát, mert az csak igen szűk réteg számára megfizethető. A bérleti díj zsinórmértéke A nem lakás célú helyiségek esetében ez a helyzet lényege­sen egyszerűbb, bár emiatt az érintettek nyilván prüszkölnek. Ha a bérlő fizetésképtelen, a szerződés felmondható. S ha ne­tán a bérleti díj miatti vita bírói útra terelődik, a bíróság aligha vehet mást zsinórmértéknek, mint az adott helység piaci szfé­rájában érvényesülő bérleti dí­jakat. Ezek persze általában jó­val magasabbak, mint amilye­neket az önkormányzatok több­sége ez idáig alkalmazott azon ingatlanainál, amelyek bérleté­hez többnyire még a tanács- rendszerben jutottak hozzá a he­lyiségek bérlői. Akik persze így a többi vállalkozóhoz képest számottevő előnyt élveztek. Mindehhez azonban hozzá kell tenni, hogy ha az önkor­mányzatok mégis eladják eze­ket a helyiségeket, a bérlőt az elővételi jog épp úgy megilleti, mint azt, aki a lakásbérlemé­nyének megvételéről nem tud a magszabott határidőn belül dönteni. Hogy ez a határidő az újabb változatban milyen tar­tamú lesz, arról a parlamentnek kell majd döntenie, ahogy a Lakástörvény többi olyan pa­ragrafusáról is, amelyeket ki­fogással illetett az Alkotmány- bíróság. Csökönyös hatálybaléptetés Már majdhogynem azt is mondhatnánk, hogy innen kezdve egyszerű az ügymenet: legfeljebb annak konzekven­ciáit kellene levonni, hogy egy törvénybe ennyi alkotmányba ütköző rendelkezés kerülhetett. Csakhogy akad még néhány csavarintás a most előállott helyzetben. Az Alkotmánybíró­ság már korábban - még a tör­vény felülvizsgálata előtt - olyan javaslattal élt, hogy a La­kástörvény hatályba léptetését néhány hónappal el kellene ha­lasztani. Akkor kormányzati kö­rökből el is hangzottak olyan nyilatkozatok, hogy ez valóban célszerű lenne, bár a több hóna­pos csúszást sokallották. A Lakástörvény olyan köte­lezettséget ró az önkormányza­tokra, hogy végrehajtására helyi rendeleteket kell alkotniuk. Az önkormányzatok - különösen az alkotmánybírósági eljárásra tekintettel - okkal számítottak arra, hogy a Lakástörvény nem az eredeti határnappal, nem 1994. január elsején lép ha­tályba, hanem legalább egy hó­nappal később. Az önkormány­zatok ezzel kapcsolatos és a törvény végrehajtására szolgáló rendeletéi tehát január elején még csak tervezetek formájában léteznek. Igen ám, de az Alkotmánybí­róság által több ponton igencsak kifogásolt törvényt - természe­tesen a módosításra ítélt részei kivételével - mégis csak ha­tályba léptettek január 1-jétől. Igaz: az alkotmánybírósági dön­tés nem érintette a lakások, va­lamint a nem lakás céljára szol­gáló helyiségek bérletével kap­csolatos rendelkezéseket. Csak­hogy ezek végrehajtására sem születtek meg még a helyi sza­bályozások. Pécs esete a kormányrendelettel Végezetül akad még egy olyan jogszabályi szituáció, amely Pécset különösen érinti. Annak idején a lakásértékesítés­ről alkotott pécsi önkormány­zati rendeletet törvényességi szempontból azért támadta meg a köztársasági megbízott, mert álláspontja szerint ez a szabá­lyozás túlmerészkedett a 32/1969-es kormányrendelet megszabta kereteken. Az Alkotmánybíróság még tavaly felfüggesztette a megtá­madott a pécsi önkormányzati rendeletnek a vizsgálatát. Ugyanakkor szintén tavaly megsemmisítette a 32/1932-es kormányrendeletet. Nincs tehát már az a jogszabály, amelybe az 1991.évi 20. számú pécsi ön- kormányzati rendelet ütköz­hetne. A Lakástörvénynek a la­kások és nem lakás célú helyi­ségek elidegenítésére vonat­kozó rendelkezéseit pedig mó­dosítania kell a parlamentnek. No, vajon mit találtak ki erre a szituációra honatyáink és hona­nyáink? Az alkotmánybírság ál­tal megsemmisített kormány- rendelet hatályát 1994. március 31-ig fenntartották! Pécsett tehát az önkormány­zati bérlakások értékesítése to­vábbra is a már említett rendelet szabályai szerint folyik, ame­lyek legfeljebb csak kisebb kii­gazításra szorulnak, ha a Lakás- törvénynek az elidegenítésre vonatkozó és az Alkotmánybí­róság döntése szerint kiigazított rendelkezései is hatályba lépnek majd, várhatóan valamikor ta­vasszal. Dunai Imre Beszélni arany? Valószínűleg kevés az üres rubrika a miniszterelnök határ­idő naplójában. A kormányfők­nek úgyanis általában rengeteg az elfoglaltságuk, s természetes állapotuk az időzavar. Boross Péter azonban „kigazdálkodott” időt és alkalmat arra, hogy sorra találkozzék és szót váltson a közélet kormányzati körökön kívüli szereplőivel. Figyelmet érdemlő ez a tény, hiszen az elmúlt majd négy esz­tendőben inkább perbeszédek, mint párbeszédek zajlottak a végrehajtó hatalom birtokosai és az ellenzék között. S nem kis részben ennek a politikai mo­solyszünetnek volt következ­ménye a vitastílus viszolyogtató eldurvulásai a gyűlölködéssel szennyezett rossz közéleti lég­kör kialakulása. Milyen témák kerülhetnek te­rítékre a miniszterelnök és az el­lenzéki párt- és frakcióvezetők között? Az előzetes jelzésekből kitetszik: főként a választásokig hátralevő néhány hónap tör­vénykezési és kormányzati for­gatókönyvéről, a kampány-idő­szak konszolidált „levezérlésé­nek” feltételeiről, a gazdasági, a szociális feszültségek enyhíté­sének, a külkapcsolatok jobbí­tásának halaszthatatlan teendői­ről alakulhat ki érdemi véle­ménycsere. Nyílván a dialógu­sok témája lesz a kormányzattól igényelt önkorlátozás is - a tar­tózkodás olyan személyi, pénz­ügyi, gazdasági, jogi és egyéb lépésektől, amelyek nem kívá­natos kész helyzet elé állítanák a várhatóan az év derekán hiva­talba lépő új kabinetet. A négyszögletes tárgyalóasz­tal is betöltheti a kerekasztal szerepét, ha mellette konszen­zust őszintén kereső politikusok ülnek. Az utóbbi idők egyik legszimpatikusabb kormányzati kezdeményezése önmagában nem adhat biztosítékot arra, hogy a választásokig a sokkoló hatású szélsőségeket elkerülve, kultúrált körülmények között, a belpolitikai stabilitást meg­őrizve jut el az ország. De ja­vítja ennek kilátásait. S manap­ság már ez is megnyugtatóan hat. Bajnok Zsolt Háromnapos rendezvénysorozat Pécsett A Holocaust 50. évfordulója Minden év júliusának első vasárnapján megemlékezünk a baranyai-pécsi deportálás év­fordulójáról. 1944. július 4-én deportálták Auschwitzba az előzőleg gettóba összegyűjtött baranyai-pécsi zsidóságot, ahonnan csak nagyon kevesen tértek vissza. Erre a szomorú eseményre - az országos megemlékezések­kel szinkronban - Pécsett is ke­gyelettel emlékezünk, s mivel a deportálásoknak az idén van az 50. évfordulója, július 1. és 3. között megemlékezés-sorozat lesz. Az első rendezvényre július 1-jén, pénteken délután kerül sor, amikoris helytörténeti kiál­lítás és képzőművészeti tárlat nyílik. Július 2-án, szombaton délelőtt kezdődik a Holocaust után születettek találkozója, amelyet délután a pécs városi önkormányzat közgyűlési ter­mében önkormányzati támoga­tással rendezendő történettu­dományi emlékülés követ. Este lesz a gyászhangverseny a zsi­nagógában. Vasárnap, július 3-án délelőtt tisztelgünk és koszorúzunk a Mártírok utcai MAV-bérház fa­lán lévő gettó-emlékműnél, délután gyász-istentisztelet kö­vetkezik a zsinagógában, majd megemlékezés a zsidó temető­ben lévő mártir-emlékműnél. Erre az eseménysorozatra a Holocaust itthon és külföldön élő tanúi, a helyi és a külföldi zsidóság képviselői is eljönnek, s reméljük, minél több párt, szervezet és pécsi polgár is a tisztelgők között lesz. Dr.Vargha Dezső Űrkutatási pályázat Az első holdraszállás 25. év­fordulója alkalmából az érdek­lődő 15-17 éves középiskolások részére űrkutatási pályázatot ír­tak ki. A pályamunkákat 1994. április 15-ig kell benyújtani a Magyar Asztronautikai Társa­ság, 1027 Budapest, Fő út 68. címre.Feladat: olyan kísérlet, vagy kutatóeszköz tervezése, amely Föld, vagy Nap körüli pályán, esetleg valamely égitest felszínén működhet. Mi lehet Magyarország szerepe? Ezen belül néhány szakterület; táv­közlés, navigáció és földmérés, csillagászat, légköri megfigye­lés, környezetvédelem, gravitá­ciós és súlytalansági hatások. Terjedelem: 3-6 oldal, fel kell tüntetni a nevet, lakáscímet, az iskola nevét, címét és az életkort.A szakmai zsűri a fel­dolgozott ismeretanyag meny- nyisége, és hitelessége, eredeti­sége, a megfogalmazás nyelvi és formai színvonala, helyesí­rása és esztétikája alapján bírál, és értesíti a pályázót.Három első díj; részvétel Tihanyban az „Első magyarországi űrtábor­ban” ahonnan lehetőség lesz ki­utazni az Egyesült Államokba a Huntsville-i ifjúsági űrtáborba. Ezen kívül tárgynyeremények és különdíjak is kerülnek kiosz­tásra. Csikós Zoltán, Pécs Az elmebetegek jogai Három út a „sárga házba” A kormány a közelmúltban fogadta el a Népjóléti Miniszté­rium törvényjavaslatát, amely az elmeosztályokon kezeltek jogait szabályozza. A tervezet kidolgozója, dr. Schlammadin- ger József szerint január végén a Parlament elé kerül a javaslat.- Mi késztette a kormányzatot arra, hogy módosítsa az 1972- es egészségügyi törvény néhány passzusát? - kérdeztük dr.Schlammadinger Józsefet.- Az elmeműködés zavara miatt kezelt betegek gyógyítása sok esetben az alapvető emberi jogok sérelmével jár, s ez csak különleges garanciák biztosítá­sával engedhető meg. Jogilag pedig egy "ratifikációs" kény­szer segítette a törvénycsomag megszületését. Magyarország az 1993/XXXI. törvénnyel rati­fikálta azt az Európa Tanács tagjai által 1950-ben Rómában aláírt egyezményt, ami Az em­beri jogok és alapvető szabad­ságok védelméről címet viseli. Ez pedig kimondja, hogy em­bert szabadságától csak bírósági végzés foszthat meg. Ezért kel­lett a bírósági garanciákat sok­kal határozottabban érvényesí­teni az 1972-es egészségügyi törvényben.- Ez azt jelenti, hogy egy ön­vagy közveszélyes állapotba ke­rült beteg kórházba kerüléséhez meg kell várni egy bírói dön­tést?-Természetesen nem. Az el­meosztályra való bekerülésnek három útját engedi a törvényja­vaslat: önkéntest, kötelezettet és a sürgős szükség esetét. Ha az ideggondozóban egy szakorvos a beteg elmeosztályi kezelését tartja szükségesnek, és a beteg ebbe nem egyezik bele (tudjuk, hogy az elmebetegeknél a való­ság- és betegségbelátás gyakran hiányzik), akkor elindítja a kö- telezési eljárást. így bírósági ha­tározat, s nem az orvosi indiká­ció kötelezi a beteget a gyógy­kezelésre. Egyedül a kérdésben említett sürgős szükség esetén kerülhet be valaki bírósági hatá­rozat nélkül elmeosztályra, de a felvevő vagy a beküldő orvos­nak 24 órán belül ekkor is meg kell indítania a kötelezési eljá­rást. Ekkor a bíróságnak - or­vosi szakvélemények alapján - 8 napon belül kell döntenie. Egyébként csak az elmeosztá­lyon kezeltek 10-20 százaléka esetében lehet indokolt, hogy azonnal osztályra kerüljenek.- A Népjóléti Minisztérium tervezete mely pontokon módo­sítaná a ma érvényes szabályo­zást?- Jelenleg egy orvos a veszé­lyeztető állapot híján is beutal­hat valakit elmeosztályra, sőt: ehhez a rendőrség segítségét is igénybe veheti. Ott a beutalt nyolc (szükség esetén 15 napig) benntartható megfigyelés céljá­ból. Ezután következik a szak­mai felülvizsgálaton alapuló döntés, majd ennek a kizárólag eljárási szempontokon nyugvó bírói felülvizsgálata. Ez akár 8 héttel is követheti a bekerülés napját. Ezt a nyomon követő bí­rói eljárást most csak a sürgős szükség esetére alkalmaznánk, és ott is jelentősen lerövidíte­nénk a bírói döntés nélkül benn- töltött időt. Fontos változás az is, hogy a pozitív parlamenti döntés esetén megszűnhet an­nak a lehetősége, hogy alkoho­listák, kábítószeresek kényszer­gyógykezelését szakhatóság, például az önkormányzat illeté­kes osztálya is elrendelhesse. Az új szabályozás a szenve­délybeteget is pszichiátriai be­tegként kezeli, vagyis bírósági határozat nélkül egy alkoholista is csak akut veszélyeztető álla­potban kerülhet elvonóra.-Hogyan fogadták az orvo­sok a Minisztérium tervezetét?- A Szociálpszichiátriai Tár­saság is készített egy javaslatot, ami a legfontosabb ponton, vagyis a bírói garanciák terén nem tér el a miénktől. A két el­gondolás közti lényeges kü­lönbség annyi, hogy ők önálló törvényben, teljes betegjogi szabályozást szerettek volna, mi viszont az említett ratifikációs kényszernek megfelelve, a be- és kikerülést kívántuk szabá­lyozni. A betegek egyéb, pél­dául képviseleti jogainak, vagy a speciális gyógyító eljárások alkalmazásának újraszabályo­zását pedig a készülő új egész­ségügyi törvénytől tennénk függővé.- A jogszabályi változások a pszichiátriai betegekről alkotott kép megváltozását is mutatják, a társadalom feltételezett vé­delme helyett a betegek érdekei kerültek előtérbe. Mit jelente­nek ezek a változások az orvos, és mit a beteg számára?- A betegeknek nagyobb jogbiztonságot, annak az esély­nek a csökkenését, hogy a gyó­gyulás, állapotjavulás célján túl más (gyakran hozzátartozói) ér­dekből akkor is elmeosztályra kerülhessenek, ha állapotuk nem igényli ezt - állítja a szak­ember. - Az orvosok körében pedig a törvény megszüntetheti a szerepzavart, amit az okozott, hogy egyszerre kellett hatósági személyként kényszerintézke­dést elrendelniük, ugyanakkor pedig megnyerni a beteg bizal­mát a hatékony terápiához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents