Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-15 / 14. szám

1994. január 15., szombat Irodalom - Művészet új Dunántúli napló 11 Szép magyar vers József Attila: Elmaradt ölelés miatt Úgy vártalak, mint a vacsorát este, ha feküdtem s anyám még odajárt. Úgy reméltelek, mint kétségbeesve, hülyén, (még ifjan) hívtam a halált - nem jött, hálisten ... Látod, ilyen boldog vagyok, ha most meggondolom a dolgot. De az még ostobább, hogy nem jöttél, bár jönni fogsz tovább! Makacs elmúlás tolja a világot maga előtt, mint bányász a szenet, melyet kifejtett, darabokra vágott. De mélyben, egyben él, aki szeret. Milyen tűzvész, miféle kivont kardok káprázata volt, ami visszatartott, hogy míg a hold haladt, nem fogózhattam beléd azalatt? Hogy a holt csillagvilággal, esengve, csak szálltam tehetlen, mint a kövek - s nem is úszhattam a sodorral szembe kedves öledben!... Hol volt az öled? ... Míg itt hadart s hazudott az óra, te fölbámészkodtál egy dobogóra s a szétterült ütem hálójában remegtél nélkülem. Ugye sopánkodsz, milyen kellemetlen, harisnyádon ha egy szem leszalad! Most szerelmünkből kivált s kellemedben egy ölelés örökre szétszakadt. Az a művész pörölt az elmúlással - tanúskodj néki! De velem, ne mással. Tudd meg már, mi a gond. Hogy mit csinálsz. Én nem vagyok bolond. Századunk humora Karinthy Frigyes Blázy Lajos vezényli a Pécsi Szimfonikus Zenekart Fotó: Läufer László A karmesterség kutatómunka Blázy Lajos a zenéről, a szakmáról, a felkészülésről Élete, munkássága nyitott könyv, köteteket írtak róla. Hírnevét a páratlan sikerű így írtok ti című irodalmi paró­diái alapozták meg. Ugyancsak óriási sikert aratott a Tanár úr kérem című kötetével, amely­ben az iskolai élet fo­nákságait örökítette meg. Termékeny alko­tóként ontotta magából az ötleteket, írásokat. Szükséges is volt rá, mert nem tudott bánni a pénzzel, s jól kereső művész létére sokszor filléres gondokkal küsz­ködött. Művei ma is népszerűek, aforizmáit, találó megállapításait, szállóigévé vált mondá­sait idézik, ötleteit rend­szeresen lopkodják. 1936-os agyműtétének eseményeit az Utazás a koponyám körül című művében „mesélte el” olvasóinak. Orvoslat Barátom meséli. Már Pest felé közeledett a vonat, mikor a baleset bekö­vetkezett. Valami átváltás vagy mi le­hetett - elég az hozzá, hogy a vonat hirtelen lefékez, nagy zökkenés, előrebukom az ülésben, éppen jókor, mert a szomszédos hálóból nagy ív­ben repül egy jóltáplált bő­rönd. Szerencsére csak homlo­kom meg az orrom súrolja, de ez is elég - megered a vérem, homlokomon felreped a bőr, orrom hegyén is takaros kar­colás. Zúgás, káromkodás a szom­szédos fülkéből, miközben a vonat lassan megindul. Elkereseredve törülgetem a képem, de már ott áll előttem egy erélyes arcú, magas férfi - nem is tudom, melyik fülkéből került elő, az előbb még nem láttam. Fölénnyel kiált rám:- Mit csinál, ne nyúljon hozzá! Mindjárt megnézem! Ijedten abbahagyom, mint a gyerek. Persze, ezek az orvo­sok nem szeretik, ha piszkos kézzel maszatol az ember - a szepszis és a többi. De milyen lelkiismeretes, kedves embe­rek ezek, rögtön jönnek, ha baj van, a vérükben van a se­gítés ösztöne. Tiszta szeren­cse, hogy orvos volt a közel­ben. Nyöszörögve nyújtom a képem.-Tessék, doktor úr . . . azt hiszem, a homlokom repedt fel, meg itt a . ..- Jó, jó! csak tartsa nyugod­tan! így. Forgatja a képem, nézi a sebeket. Elégedetten bólint.- Bravó. A homloksérülés legalább négy centiméter. Az orráról is lejött a bőr. Hozzá ne nyúljon, szerencsétlen! Csak hadd folyjon a vér! Nem lehetne kicsit széthúzni ezt a repedést? Kicsit megrökönyödöm. - Miért brávó, miért hagyjam folyni - és miért húzzam szét? Ez valami nagyon modern or­vos lehet, egészen új tudomá­nyos módszer.- De kérem, doktor úr . . . fáj . . .-Sebaj. Pestig még kibírja. Azonnal velem jön, itt a kö­zelben van egy sebész bará­tom, felmegyünk hozzá. írja ezt alá! Jézus Mária! Súlyos műtét, consilium ... - alá kell írnom beleegyezésem, a sebész nem vállalja életemért a felelőssé­get! Egész testemben remegni kezdek. Elnézően veregeti a vállam.- Na, ne ijedjen meg. Előre nem kell fizetni. A meghatal­mazás bélyegmentes. Az or­vos is hitelezni fogja a látlele­tet.- Orvos . .. izé . .. Hát dok­tor úr . .. hát ön nem orvos? Kicsinylően vállat von:- Ugyan! X ügyvéd vagyok. Ön gratulálhat magának, hogy a jogorvoslati elsősegélyt ép­pen tőlem kapta meg. Nevez­zen Mukinak, ha nem vasa­lunk ki legalább olyan ezer ficcs kártérítést a vasúttársa­ságtól. Blázy Lajos fiatal karmester, tavaly volt 30 éves. Immár harmadik éve vezényel rendsze­resen Pécsett, sőt főállása (ha ugyan van ilyen egy sokfelé utazó karmester életében) is a Pécsi Nemzeti Színházhoz köti. Ez az év azonban megint a vá­lasztás éve lesz (most nem a parlamenti választásra gondo­lok): eldőlhet, akár hosszú távra is, vajon Pécsett marad-e, amit - nem titkolja - szeretne a kar­mester úr. De ez egyelőre még a jövő. Mi arról kérdeztük, hogyan ké­szült az elmúlt évek során erre a jövőre?- Újpesten születtem - mondja -, evangélikus papi csa­ládban. Őseim is sok-sok gene­ráció óta ehhez az elég neves lutheránus famíliához tartoztak, sajnos az örökölt papi hivatás épp nálam szakadt meg...- Nem volt ebből otthon konf­liktusa ?- Szerencsére nem, édes­apám nyílt ember, el tudta ezt fogadni. Az unokatestvérem amúgy is továbbviszi a lelkészi vonalat. Az otthoni zenei életről azt el kell mondanom, hogy bár gyakorló muzsikus senki sem volt, azt hiszem mindenki a klasszikus zene, főleg - evangé­likusok lévén - a Bach-i kultúra bűvöletében élt. Iskoláimat egyébként szintén Újpesten vé­geztem (zenei általánost, tanul­Nekünk is lesznek hát életmű-díjasaink. Folynak a 25., jubileumi Magyar Filmszemle előkészületei. A február elején sorra kerülő vetítés-sorozat és verseny hét életmű-díjáról azonban már döntöttek. Fábri Zoltán, Jancsó Miklós, Makk Károly, Szőts István, az operatőr Illyés György, Törőcsik Mari és Nemeskürty István kapják majd a - megérdemelt - elismerést. A 25-ös szám arra is ösztönözte a szervezőket, hogy a zárást, a díjkiosztást olyan látványosság közepette rendezzék meg, ame­lyik alkalmas lehet majd egy élő tévé-show bemutatására is. Ez­zel is szeretnék a magyar közvé­lemény figyelmét felhívni, hogy él még, egyáltalán van magyar filmgyártás. Sokan ugyanis haj­lamosak arra, hogy ezt a tényt kétségbevonják. Mások a szám­szerű létezését nem vitatják, csak azt kérdezik nemes egy­szerűséggel: minek ez az óriási erőfeszítés? Az emberek már az amerikai filmekhez se járnak, nemhogy a magyarokhoz. Az élet - szerencsére - soha nem olyan egyszerű, hogy vég­letes megfogalmazásokkal le lehetne írni egyes jelenségeit. Mert igaz ugyan, hogy minden tíz amerikai filmből kilenc megbukik a mozikban, de mivel száznál is többet mutatnak be évente, az az évi 10-12 produk­ció tartja el a mozikat. Ha el­tartja egyáltalán. Aminthogy magyar filmek nagy részének tam zongorázni, ez kötelező volt, de meg lehetett szeretni), majd bekerültem a Zeneakadé­mia karvezetés szakára. Itt Mak­iári József volt a mesterem. A tanulás mellett kórusokkal fog­lalkoztam, próbáltam amatő­rökből is kihozni a lehető leg­jobbat. 1985-ben kaptam dip­lomát. Ekkor egy év szünet kö­vetkezett, aztán megpróbálkoz­tam a karmester szakkal. Ez már egy egészen más világ volt, a karvezetés 15 fős évfolyamával szemben csupán ketten tanul­tunk Lukács Ervin irányítása mellett. Végül is 1991-ben dip­lomáztam. A. diplomahangver­senyemen ott volt Hirsch Bence vezető karnagy úr is a pécsi színháztól, és mindjárt meg is hívott az épp akkor műsoron lévő Bánk bán opera néhány- szori dirigálására. Ez természe­tesen abban a helyzetben nekem nagyon sokat jelentett. Egyrészt azért, mert egy fiatal karmester még képtelen megélni csak önálló koncertekből, szükség- szerű, hogy egy vagy több in­tézményhez konkrét szerződés kösse. Másrészt, az igazat meg­vallva, a főiskolán operával nem nagyon foglalkoztunk, inkább csak szimfóniákkal, versenymű­vekkel - márpedig az opera (de még az operett is!) egy kannester számára elengedhetetlen.-De Pécs előtt még ott volt Győr... ugyancsak nincs sikere - még akkora sem, mint a „bukott amerikaiaknak”, de a Sose ha­lunk meg nem egészen egy év alatt több mint 200 ezer nézőt vonzott, és ez a mai mozistatisz­tikákban óriási szám. Amint­hogy az sem elhanyagolható si­ker, amit a Meteo művel; több mint harmadik éve tudják még műsoron tartani, hol itt, hol ott. Mindezekkel a kivételeket ké­pező példákkal együtt azért két­ségtelen, hogy az emberek túl­nyomó többsége ma filmet nem a moziban, hanem a televízió­ban néz. Mire hát a nagy felhajtás, pénzkidobás a Fesztivállal? - kérdezgetik gyakran még azok is, akik amúgy nem ellenségei a magyar filmnek. A „felhajtás” természetesen nem más, mint reklám - válaszolhatják az érin­tettek, akiknek, mi tagadás, eg­zisztenciális érdekei is fűződ­nek az ilyesfajta reklámhoz, márpedig nagyszabású hírverés nélkül ebben a szakmában már régen nem lehet sikereket el­érni. Fogadjuk el hát reklámnak a Filmszemlét - amit csak óva­tosságból nem kereszteltek an­nak idején Fesztiválnak -, de akkor is meg kell kérdezni: mit propagál, mit kínál a mozi­jegy-vásárlónak ez a találkozó? Mert régen még csak érteni le­hetett, miket próbáltak üzen­getni a filmesek. A maguk me­séivel, képi vagy egyéb szimbó­- Igen, úgy alakult, hogy egy évet Győrött vezényeltem, főleg operettet meg a Toscát. De kevés munkám akadt, hiszen csak évi egy operabemutató volt, és úgy éreztem, hogy ez a felkészüléshez, fejlődéshez nem elég. így jöttem Pécsre 1992-ben, ahol a Don Pasqua- lét, a Marica grófnőt játszot­tuk, és volt még egy izgalmas feladatom, Az ember tragédiá­jának zenei rendezése. Annak is örültem, hogy jó kapcsola­tom alakult ki a Pécsi Szimfo­nikus Zenekarral, és velük is sokat lépek fel, vidéken is, di­ákhangversenyeken. Közben pedig átjárok ide a „szom­szédba”, Debrecenbe, ahová Lengyel György hívott ven­dégnek, és ott is jó előadáso­kat van alkalmam vezényelni.- Hogy érzi, alkotómunka-e a karmesterség?- A karmesterség reprodu­káló, kutató munka. Analizá­lás, ami abban áll, hogy min­den egyes hangjegynek meg­találjuk az értelmét. Persze, hogy erre van-e elég idő, az mindig kétséges. Épp ezért nem is lehet soha „tökélete­sen” eljátszani egy művet, hi­szen magával az eljátszással is mindig valami újat tudunk meg róla - azaz nem koptatni, hanem gazdagítani kell a ze­nét! lumaival éppen a legjobbak ar­ról beszéltek, hogy ők ezt a ma­gyar valóságot (és történelmet) valahogy másképpen látják, mint azt hivatalosan elvárták tő­lük. No de manapság? Még a Par­lament padsoraiban is fel lehet állni, és ezt vagy azt a vétkét fe­jére olvasni akár egy miniszter­nek is. Mit akarnak ilyen hely­zetben közölni a filmesek, ami­kor mindenről nyíltan lehet szót váltani? Úgy tetszik, azért ma is van mit „üzengetni”, ha ehhez nem is kell bátorság, kockázat- vállalás. Itt van például a Ku­tyabaj, ami valóságai elbújt a mozikban, alig hallhatott róla a közvélemény, pedig az 1993-as év talán legszórakoztatóbb filmje a kutyává degradálódó ebadó-behajtó története, Bán János zseniális megformálásá­ban. Vagy itt volt az Anna filmje, ami azt a tiszta, egyszerű kérdést tette fel: vállalhat-e fel­elősen negyedik gyereket egy értelmiségi család? Ám ezt nagy művészi beleérzőkészség­gel állította elénk Molnár György rendező és Ráczkevei Anna színésznő. Vagy itt egy másfajta üzenetével Sára Sán­dor a Vigyázók-ban. Ami ugyan az 50-es évek legkeményebb korszakában játszódik, de a kérdés: ismerjük-e egymást akár barátok, családtagok, felté­telezhető-e rólunk is, hogy rop­pant a gerincünk, torzult a lel­künk bármiféle nyomás alatt? ­Közéleti arcképcsarnok A hiú A hiúság a közéletben makacs kiütés. Csak a bőrrel múlik el. Az öntudatos Tulajdonosként viselke­dik, pedig csak segéd-házfelügyelő. A szolidáris Őszintén együttérez a rá­szorulókkal. Még inkább azokkal, akiken nem kell se­gíteni. A konzervatív Ő is az. Konzervatívvá az teszi az embert, hogy nem bízik már önmagában sem. Támaszt pedig a hagyo­mányban talál. A hazug, aki őszintének hat A hazugságtól attól a hév­től is lendülettől hat meg­győzően, amellyel benne nem a tételt, hanem érdeke­inket védjük. A diplomata A társaságban ritka az a nő, aki a korát, a közéletben az a politikus, aki szándékait őszintén bevallja. A pesszimista Ha gyakorlatias az észjá­rása, akkor csak jólértesült. Ha moralizál, akkor megveté­sét fogalmazza bele borúlátá­sába az emberek iránt. E megvetés forrása: nagyon jól ismeri magát. A militáns Előbb lő, azután rajzolja meg a kört a találathoz. A becsületes A becsület egyre gyakrab­ban a becstelenségnek a hall­gatással való összeesküvése. ezek nem korhoz kötött kérdé­sek. i Félreértés ne essék, nem egy­forma minőségű filmek ezek sem, a példák csak arra jók, hogy a kételkedők elhiggyék: ma is van magyar film. Jobb is, rosszabb is. Ám ha arra figye­lünk, mit láthatunk a Televízi­ónkban, ahol ötvenszer, ötszáz- szőr több filmet nézünk már, mint a moziban, akkor mégis csak azt tapasztaljuk, hogy a magyyar filmstúdiók még min­dig a kísérlet műhelyei. Itt gyártják még mindig az egyedi munkákat, itt próbálnak ki új anyagokat, új összeszerelési módszereket - hogy már min­den hasonlatot az ipari termelés területéről kölcsönözzek. S ami itt készül - ha nem is nézzük meg a mozikban -, előbb-utóbb elénk kerül a képernyőn. S hogy mi várható holnap a képernyőn, azt éppen ilyen Filmszemléken lehet előre megismerni. S ha valahol azt mondják - társaságban vagy bárhol -, hogy Körhinta, Szegénylegények, Szerelem, Emberek a havason, akkor egy moziba nem járó em­ber is tudja, miről van szó. Mert ezek a művek - s még néhány hasonló - úgy beépültek a ma­gyar kultúra egészébe, mint Pe­tőfi Nemzeti dala, Arany Tol­dija, Bartók Kékszakállúja. S ezt elsősorban azoknak a művé­szeknek köszönhetjük, akikre most életmű-díj vár. Bernáth László M. K. Életművek és díjak 1 I i A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents