Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-12 / 11. szám
10 üj Dunántúli napló 1994. január 12., szerda Politikai vitafórum A Szocialista Párt jelöltjei az 1994-es országgyűlési választásokon Képeinken a Szocialista Párt baranyai egyéni országgyűlési képviselő-jelöltjei láthatóak a megyei választókerületek sorrendjében Lusztig Péter 47 éves. Ügyvéd. Az 1. sz. választókerület (Pécs-Kelet) jelöltje. Szili Katalin 37 éves, jogász Humánökológus, a 2. sz. (Pécs-Nyugat) választókerületjelöltje. Toller László 43 éves. Jogász. A 3 sz. (Pécs-Kertváros) választókerület jelöltje. Páva Zoltán 44 éves, üzemgazdász, vállalkozó, a 4. sz. (Komló) választókerület jelöltje. Puch László 40 éves, üzemgazdász, vállalkozó. Az 5. sz. (Mohács) választókerület jelöltje. Kocsi László 34 éves, népművelő, tanár. A 6. sz. (Siklós) választókerület jelöltje. Gráf József 47 éves, szövetkezeti elnök. A 7. sz. (Szigetvár) választókerület jelöltje. Tovább a megkezdett úton Készül az MDF programja Választunk vagy választgatunk? Az egypárti diktatúra után a többpárti demokráciára szavazott az ország. De úgy tűnik továbbra is képviselet nélkül maradt a társadalom egy része. Most is a fejünk felett és ellenünkre születnek agyonmódosított, alkalmatlan és többször alkotmányellenes törvények, a gazdaság átállítása helyett a megállítása folyik. Melyik párt csinálta volna jobban? Csak nem akarjuk végigpróbálgatni négyévente mindet? Itt az ideje a fölösleges politizálgatás helyett értelmes, tisztességes, független embereket választani magunk közül, kizárólag minket, választókat szolgáló képviselőket. Már minden párt felkészült a választásokra, de mi választók, a társadalom felkészültünk-e? Megint csak nézők leszünk, vagy szereplők végre saját sorsunk irányításában? A most alakult Állampolgárok Érdekképviseleti Szövetsége (ÁÉSZ) keresi minden választókerületből az országgyűlési képviselő jelölteket, akik nem pártparancsra nyomkodják majd a gombokat, hanem a választók, vagyis a társadalom, az ország érdekében. Érdeklődésüket az Állampolgárok Érdekképviseleti Szövetsége (ÁÉSZ) Baranya m-i képviselője címén várjuk Somlai Ferenc, Pécs 7621 Apáca u. 15. Somlai Ferenc Az MDF készülő 1994-es választási programjának eszmeisége leginkább a konzervatív és a nemzeti jelzőkkel írható le, de a szakmai igénnyel készülő fejezetek nem tartalmaznak ideologikus mondatokat - jelentette ki az MTI munkatársának adott nyilatkozatában Kulin Ferenc MDF-frakcióvezető és alelnök, akit pártja országos testületéi a programkészítéssel bíztak meg. A politikus azt is elmondta, hogy a részletekről még túl korai lenne nyilatkozni, mert a program dokumentumként csak a párt februári országos gyűlése után kerülhet nyilvánosságra. Addig a fórum szakértői köreiben és vezetőtestületeiben vitatják meg a program egyes elemeit, majd az országos választmány fogadja el azokat a téziseket, amelyek már a formálódó fejezetek leglényegesebb mozzanatait tartalmazzák. A program preambulumába beépülnek a „Nemzeti jövőkép” című anyag vitájának eredményei, valamint ott fejtik ki, mit is.jelentenek az MDF által legfontosabbnak tartott értékek, így a konzervatív eszmeiség, a nemzeti elv és a kereszténydemokrácia politikai értékrendje. A dokumentum felöleli a gazdaságtól a szociálpolitikáig, a külpolitikától a kulturális életig az összes olyan kérdést, amellyel egy kormányzati felelősséget viselő pártnak foglalkoznia kell. A programjavaslat természetesen a folytonosság elvére épül t hangsúlyozta Kulin - azaz arra az eltökéltségre, hogy az MDF-nek a választások után is kormányzati pozícióban kell számot adnia most ismertetett terveiről. Vagyis ebből az is fakad - tette hozzá az alelnök -, hogy az MDF választási programjának lényeges kérdésekben összhangban kell lennie az MDF vezette kormány programjával. A program készítése során természetesen figyelembe veszik az 1989-es választási programot, valamint a Nemzeti Megújhodás Programját is. A dokumentum szerkezete azonban eltér ezektől, mert olvasmányosabb, és a nem szakemberek figyelmét jobban felkeltő stílusú, szerkezetű lesz. A választásra három változatban készül program: egy röplapon rövid, frappáns megfogalmazásban jelölik meg a legfőbb teendőket, egy füzetben valamivel részletesebben fejtik ki a célokat, és könyv formájában pedig szakmai, elméleti megalapozottságú részletes kifejtés található az MDF 1994-es választási programjáról. Kulin hangsúlyozta: a program meggyőző cáfolatát adja azoknak a kritikáknak és vádaknak, amelyeket az elmúlt esztendőkben az ellenzék hangoztatott az MDF politikájával kapcsolatban. Ugyanakkor nem folytat direkt polémiát az ellenzékkel. A dokumentum állításai alaptalanná tesznek néhány nagyon általános, közkeletű, sokszor jól hangzó, de felületes és felelőtlen bírálatot, mint amilyen az etatizmus, a keresztény kurzus, vagy a nacionalizmus vádja. Az etatizmussal kapcsolatban például a dokumentum kifejti, a rendszerváltás lényegéhez tartozik az állami szerep- vállalás rohamos csökkenése bizonyos helyeken, mint például a tulajdonváltásban vagy a médiában, de bizonyos helyeken, így például a közigazgatásban vagy a bűnüldözésben igenis hatékonyabb kormányzati kontrollra, illetve szerep- vállalásra van szükség. Az előző választásokhoz képest megváltozott a helyzet, hiszen akkor a tagadás mozgósító erőt jelentett - mondta Kulin. Most a hétköznapok politikai gyakorlatában érdekeltebb és tanultabb választópolgárok járulnak az urnákhoz, akik saját problémáikra is választ keresnek a pártok programkínálatában. Kulin Ferenc szerint a program meg tudja győzni a választókat arról, hogy az 1990. évi fordulat kínálta esélyeket az MDF vezette koalíció a lehetséges mértékben valósította meg. Emiatt a dokumentum visszatekintő fejezete adatokkal alátámasztva fejti ki, hogy az 1990-es fordulat sokkal mélyebb válságból mozdította ki az országot, mint amiről a választópolgárok többsége tudhatott. Elemzi a spontán privatizáció okozta károkat, a helytelen döntési mechanizmusokat és azt is, hogy már 1989-ben igen mély válságban volt a mezőgazdaság. Szó lesz arról is a programban, hogy a magyar gazdaság és kereskedelem nemzetközi feltételeinek drámai változásai, összeomlása közepette mit tudott tenni a magyar kormány. Végül arról igyekszik meggyőzni a választó- polgárokat, hogy a rendszerváltás leglényegesebb lépései megtörténtek, s ezekkel szemben reális alternatívát az ellenzék sem tud kínálni. A hiperbola visszatér? Hozzászólás az Új Dunántúli Napló január 7-i, pénteki „Sinusgörbe és hiperbola” című íráshoz. Ha kétféle szemléletmódról beszélünk, akkor megállapíthatjuk, hogy másként láthatók az események fentről és lentről. Azonban mindkét oldalról lehet helyesen ítélni, ha a néző nem rövidlátó. A fentről néző - ha jó a szeme - láthatja a lenti világot és viszont, aki értelmesen figyel, lentről is láthatja az összefüggéseket. A hatalomhoz képest az ellenzék is bizonyos fokig „lent” van, és ezért látnak egyes tagjai egyirányba, mintha sarkító üvegen át néznének.Ez a sarkítás mutatja kéretlennek az alamizsnát, mely hivatalosan kárpótlás. Ez a jellemzés elárulja írója álláspontját, mivel mindenféle kárpótlást főleg azok ellenezték elejétől fogva, akik tagadták és tagadják, hogy bárki igazságtalanul szenvedett volna kárt. A pénzromlás valóban (legalább 15 éve) létezik, de ma még az alapvalutának tekintett dollár is évről-évre romlik, a világ a fegyverkezési verseny megszűntével recesszióba süllyedt. Kétségtelen, hogy ennek terheit „lent” viseljük legnehezebben. De el kellene fordulni azoktól, akik felfokozott egyéni követelésekkel késztetnének pillanatnyi előnyök kicsikarására, hiszen az egyéni és a köz érdekei csak ott ellentétesek, ahol valamelyiket túlhangsúlyozzák. A közérdek az egyének érdekeinek összehangolt egysége, és az szolgál jól, aki alulról építi az egyének érdekeiből a köz érdekét, mely az előbbiektől függetlenül nem is létezik. Ma és általában is, a politika feladata a gazdaság építésének, fejlődésének olyan szemléletű segítése, melynek alapján az egyének (munkavállalók és munkaadók) megtalálják a boldogulásukat. Ha a cikkíró a rendszerváltás utáni mozgásokat jobbratoló- dással jellemezte, azt is megmagyarázhatta volna, hogy mit ért az oldalirányú mozgás alatt, ugyanis a jobb és baloldalnak önmagában nincs értelme, csak a viszonyítási ponthoz képest, ha van ilyen. Áz önkényes elnevezés csak propagandisztikus fogás. A népszerűségről ma Magyarországon senkinek sincs biztos ismerete. A közvéleménykutatások még azokban az országokban is súlyos tévedésekbe esnek nem egyszer, ahol - mint az USA-ban - hagyományai vannak, így ezek időnként közzételei is inkább befolyásoló jellegűek, mintsem valós tájékoztatást adnának, és ritkán szakszerűek. A pártokban működő szakemberek valós tudása és vezetési képessége nem biztos, hogy fedik egymást, mert más az elmélet - s nem is biztos, hogy megvalósítható - és más a gyakorlat, ahol számtalan nehézség gátolhatja a megvalósítását. Hisz a gazdaság hullámzása ki van téve a világgazdaság hatásainak is. Ez is befolyásolja a hatalmon levő pártok népszerűségének hullámzását. Ezt a hullámzást azonban nem lehet a szinuszgörbe szabályos futásához hasonlítani, melynek minden pontja előre kiszámítható. A többé-kevésbé szabályos politikai mozgás csak a kétpólusú politikai váltógazdaságban helytálló, ám ott is sok szabálytalanság zavarja a szinusz-görbe futását. Egy párt hitele, népszerűsége sokpárti demokráciában oly sok tényezőtől függ - a párt múltja és hibái, a hangoztatott demagógiája (jó értelemben véve a szót), a jelen vezetés hibái és a gazdaság helyzete - hogy ma nálunk szinuszgörbéről beszélni nem találó. Az új pártok népszerűségét, így a MIÉP-ét is majd a választók igazolják, vagy tagadják. A hiperbola hasonlat is rossz. A hiperbola a végtelenből jön és más irányban oda is távozik. Székely Sándor Pécs Frankel Leó u.31. Gondolatok a demokráciáról (1.) Egyik legősibb népámító szó ez: demokrácia (népuralom)./! demokráciában, - mint politikai rendszerben, - a hatalom mindig csak forma szerint volt az egész nép kezében. Ténylegesen mindig valamely társadalmi osztály (vagy csoportérdekek alapján szövetkezett koalíció) politikai diktatúrájának a formája volt. Kizsákmányoló rendszerekben (ilyen a kapitalizmus és a kommunizmus minden formája) a „valódi”, a „tiszta” demokrácia sohasem valósult meg. Ugyanis ami a gazdagok számára demokrácia, az a szegények (a dolgozók) részére diktatúrát jelent. Az antik görög demokrácia is csak a rabszolgatartók számára volt demokrácia, s a rabszolgák feletti kíméletlen diktatúrára támaszkodott. Ha fejlődést jelentett is az arisztokrata kasztrendszerrel, majd a feudális önkényuralommal szemben a polgári demokrácia, ez is csupán a gazdaságilag megerősödött polgárság formális politikai játszótere (benne alkotmány, parlament, képviseleti jog, választójog, stb. kellékekkel). A széles, szegény rétegek számára itt sem terem gyümölcs a politikai palettán (csak a lehetőségeiket korlátozó törvények születnek). Legfeljebb nekik is joguk van a híd alatt aludni. E században, egy emberöltő- nyi időre rés támadt a demokrácia délibábján, de a hasadé- kon rögvest beosont a legembertelenebb politikai gyakorlat: a fekete, a barna és a vörös fasizmus. A népi demokráciák működésüket tekintve proletár- diktatúrák voltak, amelyhez a népnek semmi köze nem volt. Az irigység és az osztálygyűlölet felszításával az embereket elbűvölte az a naív elképzelés, hogy a tanulatlan proletártömeg képes egy ország vezetésére. (Inkább csak pusztításra volt alkalmas.) A ránk erőltetett szovjet ideológia lényegében az orosz birodalom terjeszkedésének az álcázását szolgálta. A gyakorlatban ez volt a történelem leghazugabb, legembertelenebb diktatúrája. íme, az amerikai demokrácia: lényegében két, nagyjából egyenlő erősségű polgári pártja van (Demokraták és a Republikánusok). Mindkettőnek a politikai irányítására döntő befolyása van a nagy monopóliumoknak. Mindkét párt választási kampányát a dúsgazdagok finanszírozzák, az eleve búsá- san visszatérő anyagi és hatalmi haszon reményében. 30 TV-sza- telit, többszáz rádióadó, közel 5000 sajtótermék „megdolgozza”, „beeteti”, informálja az egységes, marhahajcsár, konfekció farmer ruhába öltözött kommersz-agyú tömegeket. A két nagy mérkőző párt versenyében, a magukat „semlegesnek”, pártokon felülállóknak kikiáltott tömegkommunikáció birtokosainak ügyes manipulációi döntenek. A többi formális show-műsor. Ma, egy minden csatornán elhangzó hazugságot holnap visszakérdeznek az utcán a közvélemény-kutató intézetek emberei. Mi más véleménye lenne a műsorfogyasztónak, a népnek, a tömegnek, mint amit az előző napon beleprogramoztak. A közvéleménykutatás csupán megtévesztő szélhámosság; az elnök zsarolásának, állandó befolyásolásának az eszköze. így néz ki a több milliárd dollárt felemésztő amerikai választási kabaré, miközben egyre többen elszegényednek. Az USA egy főre eső államadóssága nagyobb, mint hazán- ban. A tömegek elnyomorodá- sának mértékére pedig mi sem jellemzőbb, mint az, hogy minden tizedik amerikai állampolgár, - szociális juttatásként -, ingyenes élelmiszer jegyen él. (Különben ezek felkoncolnák a gazdagokat!) Hogyan lehetne e teljesen hibás modellt megjavítani? Véleményünk szerint azzal is, ha az ipari munkások, a parasztok, az iparosok, a vállalkozók, a közalkalmazottak, a nyugdíjasok, stb. rétegek pártjai ugyanolyan eséllyel, feltételekkel indulhatnának a választásokon, mint a gyáriparosok és a döntő gazdasági pozíciókban lévők. Mindegyik induló pártnak, egy meghatározott taglétszámon felül, ellenőrzötten azonos anyagi bázisa kellene, hogy legyen. Ugyanennyi és ugyanolyan jól felszerelt pártháza,infrastruktúrája; ugyanannyi tévé, rádió, sajtó, választási programidő állna a rendelkezésére; ugyanannyi plakát, szórólap, pártbrossúra, telex, telefax, stb. fölött rendelkezzen. Törvényileg kellene meghatározni, biztosítani és ellenőrizni a pártpropagandára fordítható összeget. Ä parlamentbe csak a választó körzetekben megválasztott képviselőnek legyen helye. Visszahívási lehetőséget kellene biztosítani és a listás bekerülést megszüntetni. így például Hitler sohasem kerülhetett volna be a parlamentbe. Dr. Vörös György főiskolaj docens a MIÉP Pécsi Szervezete nevében Magyar Élet A Deák Ferenc Alapítvány támogatásával újraindított „Magyar Élet - Nemzetpolitikai Szemle” folyóiratot bemutatták a sajtó képviselőinek. Tallós Emil felelős kiadó elmondta, a harmincas, negyvenes években és tavaly ismét megjelenő lap célja a népi és nemzeti gondolatok megjelenítése. I i É t
