Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-12 / 11. szám

1994. január 12., szerda A mai nap uj Dunántúli napló 3 Felindultság és szomorúság a pedagógusok között Kit minősít az új besorolás? „A tanár lenézése a gyerekek nem-megbecsülése is” Vajdasági képzőművészek mutatkoznak be alkotásaikkal dél-Magyarország különböző városa­iban. A vándorkiállítás festményeiből rendezett bemutatót most a pécsi Ifjúsági Ház galériájá­ban tekinthetik meg az érdeklődők, a hónap végéig. Fotó: Läufer László Első fordulóban nem sikerült a Szikra magánkézbe adása Ismét kalapács alatt Már lapunkban is többször esett szó a pedagógus-társada­lom kedélyeit borzoló új, a köz­alkalmazotti törvényhez kap­csolódó bérbesorolási rendszer­ről, melyet 1993. december 31-ig kellett elvégezni az in­tézményekben. Az ügy azért ad okot felháborodásra, mert az eredetileg megadott kritériu­mok szerint túl sokan kerültek volna a legmagasabb, F-kategó- riába, ezért a törvényt módosí­tották. Ennek eredményeképpen megint új normák léptek életbe a végzettséget (kinek hány, mi­lyen tagozaton szerzett diplo­mája van) és a leszolgált éveket illetőleg. így sokan megint ki­kerültek abból a bérkategóriá­ból (legtöbbször hátrányukra), ahol eddig biztonságban tudták magukat. Most már az utolsó határidő elmúlt, a viták és sok­szor az elégedetlenség hullámai azonban még koránt sem csitul­tak. Rövid helyzetelemzésünkben néhány nagyon is érdekelt fél ugyancsak markáns véleményét olvashatják a „helyzettel” kap­csolatban. Csirke Ernő, a pécsi Apáczai Nevelési Központ Gimnáziu­mának igazgatója:- Szerencsére nincs botrány az iskolában abban az értelem­ben, hogy a pedagógusok nem egymás nyakát szorongatják. Mindenkinek - nekem is - az a véleménye, hogy nem is az a baj, hogy valaki egyik fizetési kategóriából a másikba került, hanem az eljárás kifogásolható. Újra és újra arról bizonyosodha­tunk meg, hogy az a sok-sok volt tanár, aki ott ül a parla­mentben, már teljesen elfelej­tette tanári mivoltát, és átvedlett politikussá. Nem emlékeznek, hogyha a pedagógusokat nem becsüljük meg, akkor voltaképp a gyerekeket sem becsüljük meg. Ugyanis elsősorban nem abban van a tragédia, hogy az új rendeletnek lesznek kárvallott Az oktatási intézményekben dolgozó^ fizetési besorolása egy korábbi jogszabály szerint a helyi vezetők hatáskörébe tarto­zott. Ennek megfelelően Mohá­cson az igazgatók a végzettség, illetve a munkája alapján úgy­nevezett „F”-kategóriába sorol­ták a pedagógusok 30 százalé­kát. Miután a bérek módosítását már a képviselő testület is jóvá­hagyta, 1993. december 31-ével módosították a jogszabályt, eb­ben a pótlékok minimális szint­jét előírták, egyben kikötötték, hogy amit ezen felül indokolt­nak látnak helyileg kifizetni, azt felnőtt szereplői. Hanem: a sok hercehurcában, bizonytalanság­ban- a tanárok frusztrálódnak, netán többen el is hagyják a pá­lyát. Ez nem az a háttér, ami az optimális gyerek-tanításhoz szükséges. És nem hiszem, hogy ez lett volna a cél. A hu­zavona szerintem abból ered, hogy az új lista szerint kialakuló bérigény valahogy eltalálja a meglévő pénzt, ami természete- senf?) nem annyi, amennyi kel­lene. Egyszerűen be kellene végre látni, hogy annak a tanár­nak, aki komolyan veszi hivatá­sát, annak nem marad ideje arra, hogy más jövedelemhez jusson. Tanítani igenis időigényes fel­adat. (Szemben a sokszor meg­jelenő véleménnyel, hogy a ta­nárok lusták, nem dolgoznak, csak a sok vakációt élvezik.) Nem állítom, hogy szánt szán­dékkal, de mégis elérték azt, hogy a tanárok most belül, egymás között marakodnak sok helyütt, ahelyett, hogy a külső, magasabb régiókban jelentkező bajokra figyelnének. Ki kell mondani: ez egy túl gyorsan, az érdekeltek érdemi bevonása nélkül készült törvény, amit le­het, hogy jószándékú, de mégis csak amatőrök alkottak. Aradi Éva, Siklósi Gimná­zium:-Kollégáimat is nagyon ér­zékenyen érintette az új besoro­lás, de azt kell mondjam, „hősi­esen” tudomásul vették. Annak ellenére, hogy mondjuk épp a kritikus F-kategóriában mind­össze hárman maradtak a ko­rábbi sokkal nagyobb számmal szemben. Kétségtelen, hogy itt nem pár száz forintról van szó, s különösen fájó ez akkor, mikor sok igazságtalanságot és furcsa helyzetet kellene megoldanunk, és nem lehet! Azt hiszem, mi sem jellemzőbb, mint hogy olyan, akinek előnye származott volna a mostani átsorolásból, nincs a mi gimnáziumunkban. Úgy tűnt, hogy a kisebb isko­teljes egészében önkormányzati forrásból kell finanszírozni. Mindezek után Mohácson úgy határoztak, a korábbi dön­tést a pénzhiány miatt felülvizs­gálják. A soron következő ön- kormányzati ülésre a KÖB elő­terjesztésében már egy olyan javaslatot visznek a képviselők elé, amely az igazgatók tanács­ával történt egyeztetés után tör­tént. Megegyezés született arról, hogy január 1-től az intézmé­nyek bruttó béralapjának 1%-a erejéig történhet átsorolása azoknak a tanítóknak és taná­roknak, akik erre a kiemelkedő Iákban, falvakban zökkenőmen­tesebben zajlott le mindez. Eb­ben Perintfalyi József, a Somogyapáti Általános Műve­lődési Központ igazgatója is megerősített:-A 17 fős tanári karból csak alsóbb kategóriákban volt némi mozgás, ez is mindössze 4 munkatársunkat érintett, őket is kedvezően. Sőt, az is öröm, hogy már februárban az új bé­rüket kapják, az önkormányzat­nak van rá kerete. Igen, mert ez a másik nagy kérdés, hogy ha már (felejtsük el, miképp) létrejött az új bér­táblázat, mikor kapják kézbe új fizetésüket a tanárok? Dr. Sárosi Mátyás, a TÁ- KISZ igazgatója:- Későn született döntés a bérigény felmérésére, a felmé­rés módszerére és a finanszíro­zási mód önkormányzati eldön­tésére. A szoros határidők miatt e faladatok végrehajtására elég kevés idő maradt. Ráadásul a besorolások felülvizsgálatát szabályozó rendeletek helyileg vitatottá tették a korábban kia­lakított besorolási gyakorlatot, és ebből adódóan az ellentétek feloldása nem ment minden esetben problémamentesen. Az is biztos, hogy a bérigények feldolgozásához, bérszámfej­téshez is kell némi idő. És akkor még ott a nagy kérdés, hogy az önkormányzatok mikor kapják meg, illetve honnan teremtik elő a szükséges pénzt? Szinte bizonyos, hogy február 3-án csak egy-két helyen válik lehe­tővé az új fizetés borítékolása, ott ahol az önkormányzat olyan helyzetben van, hogy a pénzt meghitelezheti. Másutt erre - a bérrendezési ügymenet isme­rete szerint - legkorábban a március 3-i fizetéskor kerülhet sor, természetesen január 1-jei visszamenőleges joghatállyal. A TÁKISZ folyamatosan válj a az átsorolásokat feldolgozásra. M. K. munkájuk és nem a végzettsé­gük szerint méltóak. Szeptember elején áttekintik az anyagi kondíciókat, és a szabadforrások ismeretében - ha ilyenek lesznek - módjuk­ban áll további 1-2%-ot plusz­ban adni. A december végétől élő jog­szabály Mohácson a korábban átsorolt dolgozók egyharmadát érinti. Az általános iskolákban 11 pedagógusnak, a többi intéz­ményben 1-2 tanárnak kellett visszavonni az egyszer már be­ígért bérét. B.M. Sokan azt gondolták, - sokan nem ? -, hogy a történet 1993 végére befejeződik: magán­kézbe kerül a pécsi Engel János úton álló egykori Szikra Nyomda. Hiszen a lassan ago­nizáló, vagy még meglévő munkáiból megélő cég privati­zációjára 1993. július 15-én ép­pen a lapunkban, az Új Dunán­túli Naplóban megjelent pályá­zati kiírás hívta fel a figyelmet, s annak rendje és módja szerint kinek-kinek alkalma lett volna, hogy betekintve a cég paksamé- táiba, egy esetlegesen kecseg­tető jövő reményében versenyre keljen az ÁVŰ feltételei szerint. Azaz beszálljon az igénylői ringbe. A privatizáció szervezését és levezénylését a hasonlókban már jártas Capitalinvest Kft. kapta meg: ez egyike azoknak a vállalkozásoknak, melyeket az ÁVÜ befogadott segítőtársként az állami tulajdon magántulaj­donba adásához. Szó ami szó: a pályázatra nehány érdeklődő reagált, de mindössze egyetlen valódi pályamunka érkezett meg a pályázati határidő lejár­táig. Ez is házon belülről. A nyomda rt. vezérkara több kívülállóval betéti társasággá szerveződött, s ez a bt. tette az egyedüli vételár-ajánlatot. Az egykori Szikra Nyomdá­ról tudni illik: nem az a mai igényeket kielégítő, korszerű üzem. Túlméretezett. Állóesz­köz-állománya, épületrészei hovatovább tehertételként je­lentkeztek és jelentkeznek ma is. (E gondnak részben elébe menve, már korábban az egyik épületrészt értékesítették: itt rendezkedett be az Axel-Sprin- ger saját lapnyomdája, amiről - az avatásról - lapunkban annak­idején beszámoltunk.) Piaci ér­téke és a valós értéke között szakadék tátong. Jellemző: az egyetlen pályázó, a bt. ajánlatát- amely a kiírás alatt volt ugyan- a Capitalinvest elfogadható­nak, sőt a kialakult helyzetben kecsegtetőnek találta, s annak rendje és módja szerint erről tá­jékoztatta az ÁVÜ-t. Várva an­nak döntését. (A privatizációt segítő cégek saját hatáskörük­ben csak akkor járhatnak el, ha az árajánlat a kiírással azonos, vagy annál magasabb összegre szól.) Telt-múlt az idő, és sem a pá­lyázók, sem a pályázatot kiíró Capitalinvest nem kapott az Ál­lami Vagyonügynökségtől az ügy állására, további menetére semmiféle hivatalos informá­ciót. (A hivatalos eredményhir­detést 1993. november 30-ra ígérték ugyanis.) Eközben a ku­lisszák mögött érdekes, kevéssé bizonyítható folyamatok indul­tak. Egyesek tudni vélik: a pá­lyamunkát és a nyomdaprivati­zációt megfúrták egyéb, hely­béli érdeklődők, akik mögött esetleg politikai pártok és abban megtestesülő pojitikai érdekek húzódnak. (Egyéb személyes ambíciók és érdekek mentén.) Mi úgy véljük: az ÁVÜ hosz- szas hallgatása mögött az állami vagyon védelme van. A vagyonügynökség egyszerűen élt jogával: az árajánlatot ala­csonynak tartván, nem fogadta el azt. S ahogy az ilyenkor lenni szokott: új pályázat kiírására adott lehetőséget a Capitalin- vestnek, amely ezt azon nyom­ban, még a karácsonyi ünnepek előtt megtette. Ma ismét indulhat a pályáza­tok megfogalmazása, s ismét megnyílhat a nyomda megvéte­lének lehetősége többek előtt. (Az első fordulóban pályázó a nyomda egyetlen bt. is újra fogalmaz­hatja ajánlatát.) Mindenesetre az első pályázattal eltelt félesz­tendőt újabb időmúlás követi. (Március 31-ig, mert ha eddig nem lesz jelentkező, a céget au­tomatikusan lízingelni lehet. Azaz hozómra, semmiért meg­kapni. Ami ugye, elgondolkoz­tató?) Azt se hallgassuk el, hogy szakértő körökben tudni vélik: szinte lehetetlen, hogy az ÁVÜ az első vételi ajánlatnál - amit nem fogadtak el -, jobb ajánlatot kapjon. Minden való­színűség szerint az első áraján­lathoz képest jóval olcsóbban kell majd piacra dobnia a „Szik­rát”. S ha ez bekövetkezik, az előzmények ismeretében • a nyomdaprivatizáció körüli mendemondák, a szóbeszéd is beigazolódni látszik. Főleg, ha az olcsóbb ár mellett ne adj’Is­ten, befutóként ott kucorognak majd a háttérben azok, akik a pécsi tükék ajkán fogant plety­kák szerint az első pályázatot semmissé tették. Megfúrták. (Ha nem így történne, már előre is elnézést kérünk a feltételezé­sért, s hogy felültünk a pletyká­nak.) Ma azonban nincs jogunk ké­telkedni abban, hogy a nyomda kétkezi dolgozóinak érdekeit is, felgyülemlett szakértelmét is kamatoztatni akaró vállalkozó lesz a gazda, aki mindannyiunk örömére - mint jó adófizető polgár - fogja majd megsze­rezni a tulajdonosi jogokat. S ha már az ÁVÜ is azt akarja, nem bagóért, hanem lepengetve a fo­rintokat, az árán. S ha így történik, örömünk teljessé lesz. Ugyanis az ÁVÜ-n keresztül az államkasz- szába befolyó pénzek közös épülésünkre szolgálnak. Kozma Ferenc Mohácson kevés az önkormányzat pénze Képernyő előtt Szerdán délben, egészen pon­tosan 13 óra előtt hét perccel kezdődött a kis tájékoztató film, ami a neurózis leküzdésével foglalkozott - a már Rilkénél is ősi gondolattal, hogy változtasd meg az életed - körülbelül ak­kor, amikor a kőművesek még semmit sem akarnak változtatni a testhelyzetükön, aztán mégis csak fölkászálódnak a gáz­kályha mellől így télvíz idején és a zsírpapírba gyűrt kolbász­héjat bevágják a tégla-törmelék közé, hogy folytassák a belső vakolást, mer’ milyen jó, ha van munka, a legjobb a neurózis el­len, szájukban cigi, de már kap­ják elő kartecsnit, mer’ nem órabért alkudtak ki; szóval az- időtájt, amikor a bakter mond­juk az egyórás vonatot várja az ebédmaradék fölött, és nézi hogy a verebek megint ott csi­pegetnek a pléhn, Clinton meg lehet hogy itt utazik át expresz­Küzdelem a szorongás ellen szel, meg odapillant a Trapper Johnra a SAT 1-en, mert a bak- terházban a SAT 1-nél van be­ragadva a gomb, az iskolában ez már hatodik óra, a fél osztály­nak korog a gyomra, és akadnak olyan megátalkodottak, akik el­sápadnak, remegni kezdenek, lesz, aki elájul, csakhogy a ta­nárt bosszantsa, a nagyob­bacska munkakerülők a tetőtér­ről másznak be a lépcsőházba, sietve fölrángatják a fejükre az álarcot, becsöngetnek, ahogy azt a tévében látták, mer’ ilyen­kor a nyugdíjasok is elhúznak, mint a vadlibák, kajálni a szoc- otthonba, szóval délebéd van, idill, béke, a háború is alig dúl, a katona is abbahagyja a pszi­chés zavar újratermelését; ő is csak ember: falatozgat; egyszó­val ekkor megnézhettük volna ezt az egyébként igen okos an­gol felvilágosító filmet. Meg­nézhettük volna, ha épp otthon és önmagunknál vagyunk, hi­szen éppen arról szól, amikor nem igazán vagyunk magunk­nál, de még magunkon kívül sem. Félállapotban leledzünk; még nincs a piszkavas a ke­zünkben, se felszólító levél adó­fizetésre, mert még nem értünk haza; de már készülődik az őrü­let, és Bunuel szegényei közé keveredve még kevésbé tud­nánk dönteni abban, hogy hol a határ, fejbekólintanánk-e végső elkeseredésünkben, aki ben­nünket elárult, megtámadott, vagy meditációval gyógyíta­nánk magunk. Például A Hét ismét önmagá­ról meditál, nem rólunk, s akár büszkék is lehetnénk arra, hogy nem hagyja magát főbekólin- tani; amerikai szakértőt kért fel, hogy a ZDF médiaháborúról szóló elemzését újraelemezze és az arról adott képet hazugnak minősítse, de mi az ellenpróbája annak, hogy - állítólag - a né­met hírtelevíziónak is befürdött velünk? Inkább mélázunk a sok vetélkedőn, hogy mégiscsak vi­dám a mi népünk, ez kell a neu­rózis ellen, ettől fogja öntudato- sabban markolni a símítófát, a bakter is vidámabban lengeti zászlaját egy olyan országban, ahol ennyi vetélkedő, politika, mulatság, virtus, elemzés van, közben nem kell tenni mást, csak menni előre az úton és a SAT 1-ről időnként átkapcsolni a TVl-re, TV 2-őre. A szorongás feloldásának volt feledhetetlen pillanata is; Szarajevói túlélőinek szóló koncerten hallgathattuk a gye­rekeket átölelő énekszót; zene, emberség, művészet szétvá- laszthatalan egylényegűségének pillanantát; amikor könnyeinket sem kell szégyellnünk afölött, ahogy a múlandóság, gyűlölet legyőzetik. Bóka Róbert Újtípusú műtétek Siklóson A városi kórház tavaly vásá­rolta meg azt a videolaparosko- piás műszerkészeletet, amely­nek révén lényegesen lerövidül­het az epehólyag-eltávolítási műtéteket követő lábadozási időszak - tájékoztatta lapunkat dr. Faludi Zsigmond az intéz­mény vezetője. Az újtípusú műtétekről a kór­ház sebészetének megbízott osz­tályvezető főorvosát, dr. Bánki Lászlót kérdeztük meg.- A hagyományos, több, mint 100 éves epehólyag-eltávolítási módszerrel szemben a laparos- kóppal történő műtétek esetében 4, egyenként alig 1 cm-es vá­gásra van szükség, ami - főként nők esetében - kozmetikai szempontból is előnyös. A mű­szer jelentőségét bizonyítja, hogy egy jól bevált módszert si­került általa részben kiszorítani. Nem minden betegnél alkal­mazható ez a módszer, ilyen ese­tekben van szükség a hagyomá­nyos beavatkozásra. Vannak olyan abszolút ellenjavallatok, amelyeknél nem lehet elvégezni a műtétet. Például a beteg has- hártya-gyulladása, hasnyálmi­rigy-, epeúti gyulladása, bélelzá­ródása, illetve elzáródásos sár­gasága esetén, valamint vérzé­kenység, fennálló terhesség mel­lett. A felsoroltakon kívül van­nak relatív ellenjavallatok, me­lyek aránya azonban az operá­ciót végző team begyakoroltsá- gával csökkenthető.-Az igazgató úr említette, hogy e műtétek által jelentősen megrövidül a kórházi tartózko­dás időtartama.- Igen, a korábbi időszakhoz képest ez két-három napra csök­kenthető, s így például a kórház ágykihasználtsága is fokozható, nem beszélve arról, hogy jelen­tősen lerövidül a munkából ki­eső idő. Kótány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents