Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-09 / 8. szám

Nagykanizsai * Sport Évkönyv A délzalai városban a korábbi években negyedévente adták ki a városi sportosztály szerkesz­tésében a Sportkrónikát (stenci- lezett formában), amely az NB-s eredményeket, a szabad­idős- és diáksportot mutatta be. A városi sportban most új fe­jezet kezdődött, miután decem­ber közepén megjelent a város első Sport Évkönyve, amely havonta és sportáganként örökí­tette meg az 1993. évi városi sport fontosabb eredményeit, eseményeit és történéseit igé­nyes fotóanyaggal kiegészítve. A 327 oldalas kiadvány az Informatika Kiadó gondozásá­ban jelent meg és a város kü­lönböző helyein megvásárol­ható. A könyv szerzője Deregi László, a nagykanizsai Bolyai Általános Iskola tanára, a Zalai Hírlap helyi sporttudósítója, míg a gazdag fotóanyagok Sza- kony Attila, a Zalai Hírlap fotó- riporterének munkáját dicséri. A szerző és a kiadó egyéb­ként megegyezett abban, hogy ezután évente rendszeresen megjelenik a délzalai város Sport Évkönyve. Balogh Teremtorna Dombóváron Január 15. és 29. között téli labdarúgó teremtornát rendez a Dombóvári Városi Televízió. A Molnár György Általános Isko­lában tartandó sporteseményre óriási volt az érdeklődés. A ter­vezett 20 helyett 24 csapat ne­vezését fogadták el. Velzeboer már soha nem húzhat korcsolyát Valószínűleg már soha többet nem korcsolyázhat Monique Velzeboer holland gyorskorcso­lyázónő, aki egy edzésen olyan szerencsétlenül bukott, hogy el­törte nyakcsigolyáját. A 24 éves egyetemista állapotáról az orvo­sok elmondták, hogy túl van az életveszélyen, levették róla a lé­legeztetőgépet. Lábait azonban nem tudja mozgatni, és a gyo­morműködése sem kielégítő. Velzeboer 14 éves korában kezdett korcsolyázni, és az utolsó három évben folyamato­san tagja volt a holland gyors­korcsolya válogatottnak. Leg­nagyobb sikerét az albertville-i téli olimpián érte el, amikor az 500 m-es versenyszámban a negyedik helyen végzett. Kaposvári lábteniszkirály legsikeresebb éve Két és fél millió forintot ígértek érte Farkas világbajnokságra készül Aligha lehet oka panaszra a kétszeres egyéni Európa-bajnok Farkas János lábteniszezőnek: a kaposvári Pannon Agrártu­dományi Egyetem sportolója ugyanis három évtizedes sport- pályafutásának legsikeresebb évét tudhatja maga mögött. A 11 országot felvonultató Európa Ligában tavaly Görög­országot és Romániát is maga­biztosan verték Farkasék ide­genben, s így fölényesen szerez­ték meg az első helyet Szlová­kia és Oroszország előtt. Ápri­lisban a labdarúgás őshazájában „oktatta” a lábtenisz tudomá­nyaira a brazilokat, amelyet - a Diadóra cég meghívásának ele­get téve - Olaszországban be­mutató mérkőzéssorozat köve­tett. És júliusban a legnagyobb siker: Bukarestben mind a ki­lenc ellenfelét magabiztosan le­győzve megvédte két évvel ko­rábban Kaposváron szerzett Eu- rópa-bajnoki címét (a páros harmadik, a hármas pedig csak a negyedik helyet tudta megsze­rezni). S ne feledjük: 1993-ban is - immár másodszor - őt vá­lasztották meg Magyarország legjobb lábteniszezőjének.- Ebben az évben újabb nagy feladatok várnak a kétszeres Európa-bajnok kaposvári láb- teniszkirályra.- Az idén az Európa Liga he­lyett egyéni Grand Prix ver­senysorozat lesz, amelyet hat európai nagyvárosban rendez­nek majd meg. Februárban aztán ismét irány Brazília, ahol a Világ Kupára kerül sor. Biztos, hogy nagy mezőny jön össze, ugyanis Eu­rópa és Dél-Amerika mellett már Afrikából és Ausztráliából is érkeztek nevezések a szerve­zőkhöz. Ez egyben a sportág első világbajnokságának a fő­próbája is lesz...- ... amelyet októberben rendeznek majd meg Szlovákiá­ban, Kassán.- Természetesen ott szeret­nék lenni! Van egy nagy ter­vem: 44 éves vagyok már, eljött az ideje a visszavonulásnak. Azért búcsúzóul még el szeret­ném hódítani a világbajnoki címet, s az lenne az igazi, ha jö­vőre sikerülne tripláznom az Európa-baj nokságon.- Biztos vagyok benne, hogy ezután sem fordít teljesen hátat a lábtenisznek.- Gyerekekkel szeretnék fog­lalkozni később, megismertetni velük a „kaposvári iskolát”. Hi­szen - s ezt túlzás nélkül állít­hatjuk - ennek a sportnak a so­mogyi megyeszékhely az egyik fellegvára. Hogy a „Farkas-iskola” első évfolyama mikor kezdi meg ta­nulmányait, az egyelőre még rejtély. Az azonban biztos, hogy a majdani növendékeknek lesz mit ellesniük Magyarország és Európa lábteniszkirályától... Fenyő Gábor Baja öröme lehet 1994-ben Tax Imre, a Bajai Bácska KSE ügyvezető elnöke: - Azt szeretném, hogy biztos gazda­sági háttér álljon az egyesület mögött, hogy teljesíteni tudjuk azt a munkát, amelyet vállal­tunk, azaz megőrizzük a város­nak az NB I. A-csoportos férfi kosárlabda csapatot. Azt kívá­nom, hogy a fiatalok tovább fej­lődjenek, ezáltal a várva várt minőségi javulás is érezhető le­gyen. Végezetül jó kapcsolatot szeretnék a város valamennyi sportegyesületével és sportve­zetőjével. Völgyesi Vanda, a Bajai TK-ELMA NB I. B.-csoportos női kosárlabda csapatának erős­sége:- Szeretném, ha a bajnok­ság befejeztével biztosan benntmaradnánk az első osz­tályban. A rájátszásra nem ál­lunk rosszul, mivel a vetélytár­sak közül a Tatabányát és az Extrádé csapatát hazai pályán, idegenben is megvertük. Nyá­ron felvételizni kívánok Sze­gedre, az Orvostudományi Egyetem gyógytornász főisko­lai szakára. Ha sikerül, akkor nem biztos, hogy tovább kosa­razom, ha pedig nem vesznek fel, akkor valószínűleg még egy évet játszom itthon. Zalavári László A 1994 a Kerékpározás Eve Magyarországon A kerékpárral foglalkozó tár­sadalmi- és sportszervezetek egyeztető megbeszélésén 1994-et a Kerékpározás Évének nyilvánították. (Reméljük, ezt a tényt Pécsett is figyelembe ve­szik?!) Az OTSH elnöke Gallov Re­zső államtitkár szerint a kezde­ményezéshez számos feltétel adott. Az utóbbi években roha­mosan nő az eladott sportkerék­párok száma - évente 100-150 ezer -, egyre hosszabb a kiépí­tett kerékpárutak hálózata az útalapról szóló törvény lehető­ségeiből adódóan, s 1994-ben lesz 100 éves a Magyar Kerék­páros Szövetség. A jövő esztendőbenkiemel­kedő eseménynek ígérkezik a márciusi Turiz­mus-Sport-Hobby kiállítás, az áprilisi „Bringával munkába, iskolába „ akció, a Magyar Ke­rékpáros Szövetség május 4-i centenáriumi eseménye, a júli­usi Coca Cola Tour de Hongrie körverseny, az augusztusi BMX Cross csapat Európa-bajnokság. Megkoronázzák-e az ipponkirályt? Tavaly a barcelonai olimpián ismerte meg őt igazán a világ, de lényegében idehaza is csak ekkor figyeltek fel a langaléta srácra, bravúros győzelme után már, mint az ország Atom Antija. térhetett haza. Hogy ez nem amolyan vélet­len győzelem volt, azt az idén fényesen bizonyította Kovács Antal, a paksi Átomerőmű SE cselgáncsosa. Októberben a ri­válisokat sorra „lemosva” nyert világbajnoki címet, november­ben pedig Szöulban tette ugyanezt, „fényekkel” a többiek előtt győzött a Világ Kupán. E siker év ürügyén kerestem meg Atom Antit.- A szöuli Világ Kupáról nem sokat tudunk.- A világ legjobbjait hívták meg, de főként azok fogadták el az invitálást, akinek nem sike­rült jól a vb, s most revansra vágytak. Az időeltolódás eléggé megviselt, ráadásul a kezdésre belázasodtam. Szerencsére ha­mar „levertem” az ellenfeleket, maradt erőm végig. Három ip- pon győzelemmel érkeztem a döntőbe, ahol egy koreai srác­nak sikerült „eladnom” a ne­gyediket is, így én kaptam a szép érmet és az ezüst kupát.-Koreiai élmények?- Kettő emlékezetes. Ven­déglátóink nagyon kedvesek voltak, többféle ínyencséggel is igyekeztek kedvünkben járni, így különlegesen elkészített ku­tyahússal is kínáltak, amit nagy szabadkozások közepette sike­rült „kivédenem”. A másik, hogy hazafelé a tizenkét órás repülő útunk alatt végig a nap­lementét nézhettük, csodás volt.- Sportágában az év leg­jobbja címet kapta.- Gyakran gondolok rá. Egy ilyen erős sportnemzet legjobb férfi sportolójának lenni óriási dolog. Nagyon vágytam rá. Én nyertem egyedül a férfiak közül egyéni vb-t, ráadásul olimpiai számban. Nem azért, mert tömjénezni akarom magam, de úgy érzem ez jár nekem, keményen meg­dolgoztam érte. Meg, tudod, jó lenne majd megmutatni a tró­feát a fiamnak.-Csak nem?-Na nem, mostanában még nem kell ezzel számolni. Egyébként nemrég született egy kissrác a családban, Botond, a bátyám fia. Én fogom majd őt cselgáncsra oktatni. Ki is szá­moltam, még 18 évig kell tarta­nom a frontot, s akkor majd neki adom át a stafétát. Szóval uralom készül a 95 kilóban.- Sok panasza nem lehet az 1993-as esztendőre.- Ha az eredményeket tekin­tem, akkor valóban sikeres év volt. Ellenben már nem ilyen rózsás a helyzet, ha az egyesüle­ten belüli megbecsülésemet te­kintem. Az alapfizetésem lényegesen alacsonyabb, mint az elvárható lenne, a megfelelő premizálás pedig még mindig nincs elfo­gadva. így fordult elő, hogy VB győzelemért még harmadát sem kaptam, mint egy nem olimpiai számban vb-t nyert Hon­véd-sportoló. Én nem követe­lőzni, jogtalan előnyöket kicsi­karni akarok, csak azokat a fel­tételeket szeretném, amelyeket hasonló eredményekért máshol biztosítanak. Nem titok, a Hon­védtől 2,5 milliós ajánlatot kap­tam, biztos, hogy ez az összeg járja a fővárosban. Dehát én itt születtem Pakson, itt kezdtem sportolni, ideköt minden, sze­retnék is Pakson maradni.- Remélem kedvezően ala­kulnak majd a dolgok és nem kényszerülök váltásra. Medgyesy Ferenc Nem tetszik az öltözet Japán nem vesz részt a már­ciusban Magyarországon ren­dezendő nemzetközi cselgáncs­versenyen, amelyen a sportolók színes öltözékben léphetnek a tatamira. A japánok a távolma­radásról csak azután hoznak végleges döntést, hogy az Eu­rópai Judo Unió végrehajtó bi­zottsága január 14-i ülésén ál­lást foglal az ügyben. A brazilok is jelezték idő­közben, hogy csatlakoznak a japánokhoz. Fischer Pali, a siófoki focisztár nem akar külföldre menni Fejesgól Fischer-módra Fotó: Löffler Gábor Kétségtelen, hogy Siófokon a labdarúgást kedvelők köré­ben a legnagyobb sztárnak Fisher Palit tartják. Nem véletlenül, hisz tehet­ségével magasan kitűnik a Bá­nyász játékosállományából. A csapat is befogadta, s a többiek is jól tudják: nélküle a Siófok csak vergődött volna az őszi idényben. A játékos a német Ritter úr, azaz az „aranycsapat” idején már játszott Siófokon, majd a Kispesthez került, ahonnan az 1993-as őszön kölcsönjátékos­ként érkezett vissza a Balaton fővárosába.- Kispesti kirándulása nem igazán volt sikeres.. . - kezd­jük a beszélgetést, s erre a sió­foki gólkirály arca elkomorul.- Valóban, én sem így kép­zeltem a dolgot, amikor a sió­foki időszak után újra a fővá­rosba kerültem. Úgy képzel­tem, hogy a Siófokban nyújtott jó teljesítmény, gólpasszaim, a tizenhat lőtt gól mind-mind se­gítenek abban, hogy mielőbb beilleszkedjek a Kispest együt­tesébe. Verebesnél még játszot­tam is, de Kuuselánál már egyre kevesebb lehetőséget kaptam, ő ugyanis a hajtós, törtetős labdarúgásra esküszik, a „pengés” játékot nem igazán díjazza. Nem zavartak el en­gem a Kispesttől, de éreztem, hogy nem illek bele az edző el­képzeléseibe. Ezért is mond­tam igent a hívó szóra, amikor a Kispest kölcsönadott Siófok­nak. Meg kell vallanom, a fő­városból én vidékre máshova nem mentem volna, csak ide. Családommal együtt szép idő­szakot töltöttünk itt, s úgy érez­tem, hogy a siófoki csapatnak is hasznára tudnék válni.- Amikor újra visszatért, eléggé bizonytalanul nyilatko­zott arról, hogy mennyire érzi magát jó erőben. Mit gondol: sikerült beváltania a siófokiak Önhöz fűzött reményeit?- Igen, a kispesti kitérő kissé megcibálta az önbizalmamat. Azon túl pedig ne feledjük el, hogy a jelenlegi siófoki csapat sem az, amelyik korábban volt. Nem tudhattam, hogy miként sikerül elfogadtatnom, megér­tetnem magamat csapattársa­immal, s azt sem tudtam, hogy a kispesti mérkőzés kihagyá­sok után vajon nekem hogyan megy majd a játék? Szeren­csére hamar sikerült beillesz­kednem, s az ősszel szerzett hét góllal a csapat gólkirálya va­gyok újra.- A Kispest elleni, 2-2-re végződött hazai mérkőzés után a fővárosiak edzője állítólag szinte a haját tépve mérgelő­dött azon, hogy egy játékos, aki nála nem fért be a csapatba, miként fejelhetett két akkora gólt nekik? Az mindenesetre tény: Pali Kuuselának is bizo­nyított valamit. .. S nem csak ezen az egy mérkőzésen!- Nem tagadom, kissé nyo­maszt, ugyanakkor jó érzései is tölt el, hogy játékom meghatá­rozó jelentőségű ma Siófokon. Ha én lennék az ellenfelek edzője, én is azt kérném a hát­védektől, hogy: „Fogjátok le Fishert, nehogy gólt rúgjon, vagy fejeljen, aztán a többit majd meglátjuk!” Szerencsére eddig nem minden hátvéd tu­dott megakadályozni a gól­szerzésben. A mai Siófok egy hajtós csapat, benne van egy-egy szép győzelem, de sajnos néha a vereség is. Remé­lem, hogy tavasszal továbbra is tudjuk tartani a helyünket a ta­bellán, s egy jó középcsapat­ként végzünk majd a bajnok­ságban.- Januárban lesz huszon­nyolc éves. A labdarúgók leg­nagyobb része ilyenkor még úgy gondolja, egy-két éves kül­földi szerződéssel lendíthet anyagi helyzetén...- Nem, én soha többet nem akarok külföldön focizni! Az Ajaxtól amikor eljöttem, több holland klub tett elém szerző­dést, csak alá kellett volna ír­nom őket. De nem, nem vágy­tam igazán akkor sem kül­földre, s most sem. Pedig most, a Honvédnál is jöttek hozzám, hogy menjek el például egy francia első ligába került együtteshez próbajátékra... de nem, köszönöm. Próbajá­tékra nem megyek. Ha valaki meg akar nézni, az jöjjön ide! Igazából nem keresem a lehe­tőséget, jól érzem magam itt­hon. Persze, nem állítom, hogy ha egy szenzációs ajánlatot kapnék, azon nem gondolkod­nék el, de . . . nem készülök külföldre! Nálam nem csak a pénz do­minál. Ahol nem érzem jól magam, oda nem megyek el. Márpedig külföldön nem érez­tem jól magam.- S itt Siófokon?- Itt nagyon jó. Szeretnek a városban, befogadtak a társaim is. A bajnokság elején úgy ter­veztem, hogyha tizenegy gól körül rúgok, az nagyon jó lesz. Most, a félidényben ez a hét gól azt hiszem időarányosan megfelelő. Még fél évig ideköt a kölcsönadási szerződésem, aztán visszamegyek a Honvéd­hoz, de ott is lejár a szerződé­sem. Hogy mi lesz velem az­után, azt egyelőre még nem tu­dom. Gyarmati László 10 új VDN 1994. JANUÁR 9., VASÁRNAP

Next

/
Thumbnails
Contents