Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-08 / 7. szám
1994. január 8., szombat Irodalom - Művészet aj Dunántúli napló 11 Szép magyar vers Illyés Gyula: Jégzajlás Habtajtékot a partra, hol fürödtél delente - úsztodban ki-kiintve - nem habok, jégtömbök túrnak, bombaként dörögve. Ott látom most is alakod. Röpül a mázsás, röpül a borotvaéles jéglap a víz felett, zúzódik pozdoijává a homokra. Megrázod gyönyörű fejed. Gyaluk! Fadöntő fejszék! Mohó gijotin-pengék! A szél kétkézre köszörül. Óriás égből húll a hó, szemesen még. Fölszöksz meztelenül. Járnak a jeges élek, rendre, vágják bíz a múltat is, a - Nyarat! Halál kaszái! ... Épp csak megzilálják eltörölhetetlen hajad. Fejedelmi fogadtatás Krleza és a magyarok Egyiptomi hajóút Titóval A nagy horvát író, Miroslav Krleza születésének 100. évfordulóján tavaly ismét számos visszaemlékezés jelent meg Horvátországban. Köztük a horvát-, német- és magyarajkú vajdasági színésznő, a zombori Eliza Gerner könyve. Krleza felesége, Béla is színésznő volt, akivel 61 évet éltek együtt. Egyazon évben, 1981-ben távoztak az élők sorából: előbb Béla, aztán az év utolsó napjaiban Krleza. Más megvilágításban, de ezúttal is olvashatunk a nagy horvát író magyar kapcsolatairól, amelyek ugyebár a pécsi Hadapródiskolában kezdődtek. Eliza Gerner azonban keveset időzik ezeknél az epizódoknál, melyekről kimerítő beszámolót adott Dorde Zelmanovic Krleza kadét című dokumentumkötete. Ennek alapján született a pécsi Horvát Színház múlt nyári bemutatója, Tahir Mujicic és Boris Senker darabja. Pesti ludovikás éveiben Gerner szerint Krleza kapcsolatban állt Kosztolányival, lelkesedett Molnár Ferencért és az operett csillagaiért, mint Fedák Sári és Kosáry Emmi. De ennél is jobban lángolt a kor többi horvát, szlovén és szerb értelmiségéhez hasonlóan a déli szlávok majdani közös hazájáért, Jugoszláviáért. E nagy cél érdekében kétszer is átszökött a balkáni háborút vívó Szerbiába, ahol kémnek nézték, és kis híján megölték. Megtudjuk, Ivó Andric 1961. évi Nobel-díját féltékenyen fogadták Krleza tisztelői - és talán nemcsak ők. Hívei szerint Krleza volt a nagyobb, és Andricnak leginkább sokéves diplomáciai küldetésével sikerült magára irányítania a külföld és a Nobel-díj Bizottság figyelmét. Krlezában is volt némi keserűség, és úgy látszott, Tito kárpótlásul hívja meg egy egyiptomi hajóútra. Titót a béke No- bel-díj tette volna igazán boldoggá, de a fő döntnökök eleget tudtak háború utáni terrorjáról meg Goli otok börtönszigetéről. Az 1990 előtti Krleza-do- kumentumokban egyébként sokkal több szó esik az író és Tito kapcsolatáról, a Zágráb melletti Krleza-villában töltött estékről. Krleza 1945 után a felső tízezer tagjaként, személyzettel körülvéve élt Tito Jugoszláviájában. A magyar színpadoknak a hatvanas években szinte háziszerzője volt: feleségével 1964-ben Pestre jönnek az Agónia premierjére. Krlezát úgy fogadják mint egy írófejedelmet: „itt népszerűbb mint odahaza, a könyvesboltok kirakataiban ott sorakoznak a könyvei, a Madách Színház a legkitűnőbb színészekkel, Tol- nay Klárival és Ajtai Andorral játszatja a főszerepeket. ..”- dicsekedett Zágrábban Béla Krleza. A premier után fogadás a Fészekben, ahol Major Tamás Tartujfe monológjával egy szál rózsát nyújt át az elbűvölt Bélának. „Micsoda nagyvonalúság, micsoda formátum, ez nem Balkán, ez Európa!” - áradozik az asszony odahaza. „A régi ludovikások most lecsúszott polgárok, szegény nyugdíjasok, és minden lehetséges módon próbáltak kapcsolatba lépni velem. Telefonáltak, leveleket írtak, megvártak a szálloda, a színház előtt, volt aki az előadásra is bejutott. Senkit sem küldtem el, igyekeztem minél szívélyesebb lenni hozzájuk. A háború után raktárosként, jegyszedőként, éjjeliőrként tengették életüket, és most a legszerényebb nyugdíjat kapják” - írja Krleza az egykori kiváltságos kaszt tagjairól, akiket oly kíméletlenül ostorozott műveiben. Barátságban állt Sinkó Ervin íróval, a Tanácsköztársaság résztvevőjével, a hajdani bécsi majd moszkvai emigránssal. Sinkóra Rákosi Magyarországán a biztos halál várt volna, Jugoszláviában viszont tanszéket kapott és Krleza hathatós támogatásával akadémiai tag is lett. Makk Károly kereste fel 1977-ben levelével a horvát írót, hogy filmre vihesse Temetés Terézvárott című elbeszélését, amelynek színhelye Pécs és a Hadapródiskola. Krleza látta Makk Szerelem című világsikerét, de nem volt elragadtatva - írja Eliza Gerner, aki 1988-ban Budapesten forgatott, és Makk Károlytól megtudta, hogy az még mindig foglalkozik a tervvel. Magyar és angol színészekkel dolgozott volna, mivel úgymond, csak azok tudnák visszaadni Terézváros/Pécs disztingvált urait. Megvalósul-e valaha? - kérdezzük rezignáltan, ismerve a magyar filmgyártás szomorú állapotát. Eliza Gerner visszaemlékezései, amelyek megbízható tájékozottságot árulnak el a magyar viszonyokról is, az August Senoa Horvát Klub könyvtárában férhetőek hozzá, és a felsoroltakon túl érdekes képet adnak a letűnt zágrábi polgárságról és annak színházi életéről. Gállos Orsolya A Traviáta Pécsett, a Nemzeti Színházban Violetta szerepében Dér Krisztina, Georges Germont Egri László Verdi Traviátája csak a száznegyven évvel ezelőtti I ősbemutatón bukott meg Velencében, azóta egyvégtében siker. Bár a kritikusok - tisztük szerint - fanyalognak kicsit minden bemutató után, a közönség elnézi a halványabb teljesítményeket. Hisz ez a legbensőségesebb, leg- megindítóbb Verdi-opera. A világos cselekményszövés mellett az érzelemgazdag, fülbemászó muzsika megragadja a közönséget. I Á pécsi előadás létrehozói mintha kicsit féltek volna attól, hogy túlárad az érzelmes- ség. A drámaiságra tették a hangsúlyt, az előítéletek okozta tragédiára. A rendező, Békés András még azt sem engedi meg, hogy Violetta az eredeti instrukciók szerint Alfred karjaiban haljon meg. Bár az áriához illő, látványos haldoklási jelenetet állított be a címszereplőnek, amikor Violetta holtan leomlik, a három férfi rezzenéstelenül dermed, s csak a térdre omló Annina adhat némi mozgással is kifejezést fájdalmának. „Csak semmi szentimentalizmus!” - mondhatta magában Békés András, aki végig az ütköztetésre, a konfrontációkra helyezte a hangsúlyt. Hirsch Bence is ebben a szellemben formálta meg az előadás zenei egységét. A bemutatón néha úgy éreztem, túlzottan is fél a karmester az I érzelmességtől. Tempóinak időnként kárát látták az áriák, s olyan is volt, hogy a kórust elnyomták a rezek. Blázy Lajos finomabban, I alázatosabban közelített a feladathoz. Vezénylése inkább adott lehetőséget az énekeseknek az ívek megformálására. Több teret engedett az érzelmeknek. Divat manapság igazít- gatni a régi fordításokon. A Traviáta esetében, már Oberfrank Géza is belejavíI tott Lányi Viktor eredeti magyarításába, most ezt Hirsch Bence tovább alakította. Biztos vagyok benne, hogy sokhelyütt okkal. Van azonban, amit én, személy szerint sajnálok. Lehet, hogy pontosabb az új szöveg: „Párizst, én drágám, elhagyjuk végleg . . . ”, de szárazabb is, mint amikor azt énekelték: „ elhagyjuk drágám e bűnös várost...” Nemcsak megszoktam, meg is szerettem az első variánst. Úgy gondolom, a mű szellemiségét is jobban kifejezi a „bűnös város” ... Mindez azonban jelentéktelen apróság ahhoz képest, hogy végre újra egy igen jó operaelőadást láthat a pécsi közönség. A Traviáta közismerten háromszereplős opera. A mellékalakok szerepe nem mérhető a főhősökéhez. A pécsi előadáson azonban főszereplővé emelkedett teljesítményével a kar. Pontosan, szépen, ahogy . .. szóval úgy énekeltek (karigazgató: Károly Róbert). Violettát hárman is éneklik. Én csak két szereposztást láttam. Széchy Edit sajnos, még nem lépett be. A bemutatón Váradi Marianna nagyformátumú alakítással ajándékozta meg közönségét. Nem írhattam, hogy meglepte, hisz nem először éreztük nagyszerűnek. Sajnos, minden félelmünk meglehet arra, hogy legközelebb őt rabolja el az Állami Operaház, és örülhetünk, ha egy-egy szerepre Pécsre szerződik. Ezúttal igazából az áriák megformálásával tűnt ki. A meditativ részeket néha indokolatlanul dinamizálta (felerősítette). Vághelyi Gáborral való kettősei az előadás legemlékezetesebb percei voltak. Dér Krisztina még nem rendelkezik olyan színpadi atmoszférával és énektechnikával, mint Váradi Marianna, de nagyon vonzó látvány, kellemes, szeretnivaló hangja van, azért is, mert nála majdnem minden szó érthető, még az áriákban is. Furcsa azonban, mennyire tudja függetleníteni színpadi mozgását az éppen énekelt szám ritmusától. Haramza László és Győrfi István énekli Alfred szerepét. Haramza az érettebb művész, bár Győrfi is sokat fejlődött első bemutatkozása óta. A színpadi játék is az idősebb javára billenti a mérleget. Győrfi néha úgy vonul a színpad mélye felé, háttal a közönségnek, mint egy külvárosi suhanc. Ha áll, ő is biztos pont a triászban. Az idős Germont szerepében mindenki brillírozott. Vághelyi Gábor lenyűgöző, profi alakítása a bemutatón óriási élmény volt. Két olyan művész találkozott a második felvonásban, akiknek érzékelhető aurájuk van. Váradi Marianna is mellette ragyogott fel igazán. Aztán jött másnap Egri László, és maga volt Georges Germont. Alakítás nélkül. Hanggal, tehetséggel Réti Attila is győzte a szerepet, lelkileg azonban még nem érett meg rá. Kedves volt, hogy a kerek asztal körül úgy járt Violetta társaságában, mintha ő lenne Alfréd. Flóra szerepét is játssza mindhárom Violetta. Úgy tűnt, Dér Krisztinának volt fontosabb, hogy e kis szerepben is jó legyen. Gastonként mutatkozott be Livius Tamás és Hatházi Gábor. Livius kedves heb- rencsként játszotta be a színpadot, de félek, előbb-utóbb rászólnak a büfében: „Kővári, te takarsz!” Hatházi visszafogottabb eszközökkel volt jó. , Nem először játssza el méltósággal Gogolyák György a pénzes balek hálátlan szerepét. Douphol bárónak is kellemes volt. Kuncz László orvosa pontos, korekt, de többre nem ad lehetőséget a szerep. Tadits Ágnes Anninaként újra bebizonyította, hogy otthon van a színpadon. Már tudjuk, nemcsak humora, drámai ereje is van. Kellemes volt a Herczog István koreografálta balett-betét. Kár, hogy a szólótáncosok nevét nem olvashatjuk sem a műsorfüzetben, sem a falragaszokon. A zenekar mindkét karmester keze alatt élvezetes, mint összességében a produkció, bármely szereposztásban. Bükkösdi László Látványosan pergő tánc- és balett tömegjelenetek tették mozgalmassá az előadást Läufer László felvételei k i
